Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. március Ml-NEM VOLNA kedved este kijönni az apá- mékhoz? — kérdezte Orbán Kálmán, az új röntgenfőor- vos Ildikót, az egyik fiatat ápolónőt, aki kifejezetten nem szégyellősen tűrte a férfiúi bizalom gyengéd jel­zéseit. — Nem vagyok ügyeletes. — Tehát kijössz? — És mit csinálunk ott? — Iszunk néhány pohár bort. Az öregemnek még fé­lig van egy hordója a tava­lyiból. Megkóstolod, aztán eszünk valamit, és ágyba bújunk. — Ott alszunk? .— Természetes. — De mit képzel rólam a főorvos úr? — Csak amit a kezem sze­rény tapasztalata a dús fan­táziájú képzeletemneK meg­enged. — És a szülei mit szól­nak? — Na ne viccelj. Ez ma­gától értetődő. — Neked. A kötöző ajtaja előtt áll­tak, és most kijött valaki. Rájuk nézett. Kálmánnak úgy tűnt mosolygott is — Mondtam, hogy Itt a kórházban ne tegezz es fő­leg ne ilyen hangosan. — Félsz talán? — Ugyan, hogy tegező- dünk, abban igazán nincs semmi. De egy kicsit még új ember vagyok ahhoz, hogy a többiek gyanakvó figye'mét elkerülve mindenkivel össze- tegeződhessem... — Hogyhogy mindenkivel? — Jól van, ne idegeskedj. Este a hét-tizes busszal ki­megyünk, de csak akkor, ha tartod az* a csöpp szádat, világos? — Jó, de csak akkor, ha vigyáz a főorvos úr, nem szeretnék ... már volt né­hány. Azzal Ildikó moso­lyogva befordult a kötözőbe. És este Kálmán épp olyan magáitól értedődően ment haza az öregekhez, mint gyerekkorában, mikor né­hány környékbeli cigány pvolret cipelt magával, és rá parancsolt az anyjára. hogy adjon nekik enni, mert éhesek. A cigánykölykök akkor er. - ni kaptak, most Ildikó kö­vetkezett. EGY SZÖLÖ­tj 17 tövében épült Él kJ I há2ban la­kott Orbán röntgenfóorvos apja-anyja, azaz eredeti ne­vükön Ohmüllerék. Svábosan faragott oszlo­pok díszítették a tornácot,, a konyhában német feliratú falvédők borították a tűz­hely és a sarokban álló var­könyökhajlatában ... Velem is ezt csináltad. Tudtad, aki hagyja, arra lehet számítani. — És volt, aki hagyta. — Csak annyit sejtettünk rólad az asszonyokkal és lá­nyokkal, hogy a környéken élnek a szüleid, és talán ezért jöttél ide a kórház ál tál hirdetett státusra. — Ez persze nem lehetett volna indok,, ha az igazgató ellenzi. — Szerencsére nem elle­nezte — mondta Ildikó mo­solyogva. Meg arra gondol­tunk, hogy jól benne vagy már abban á korban, amikor Györffy László: rógép feletti faldarabot. Né­met feliratú szentképeket és házioltárt is talált Ildiire., a szobában pedig gót betűkkel írott színes szőnyegeket fe­dezett fel. Egy kicsit megle­pődött, bár tudta, hogy a környékbeli svábok n.ind ilyen lakásokban élnek. Csak Orbánról nem sejtette, hogy sváb születésű. Hogy a be­mutatkozás után egyedül maradtak a konyhában, az öreg Ohmüller borért menta pincébe, az asszony pedig hiába tessékelte őket a szo­bába, végül is bement va'a- mi harapnivalót keríteni az éléskamrába. Ildikó Ká1- mánhoz fordult: — Te sváb vagy? — Amint látod. Találsz benne valami kivetniva1ót? — Nem, csak most már nekem is érthetőbb a meg­érkezésed utáni ravaszkodó tapogatózásod a nők körül. — Mivelhogy a svábok ra­vasz emberek, mi? — Ha valakit végigkísér­tél a folyosón, mintegy vé­letlenül belekaroHál, keztel külső részével a melléhez értél, mintha csak az ujjai- dat akarnád eligazítani a az ember bízhat a saját ta­pasztalataiban. Persze ami a szakmáját il­leti, Kálmán vagy nem tu­dott mit kezdeni a tapaszla lataival, vagy egész egysze­rűen buta volt. Hogy vaiaki nem tudja felhasználni ta­pasztalatait, vagy eredendő­en buta — ahogy Szúz Má­ria állítólag eredendően bűn nélkül fogantatott — ez egy­re megy. Viszont mint férfi, mint sok szabad estére szá­mítható férfi bízhatott a ta­pasztalataiban. Csak erre célozhatott Ildikó, mert Kálmán mint szakember va­lószínűleg eredendően buta volt — Remélem, nem závar, hogy ezt mondtam? — kér­dezte Ildikó. — Ide figyelj, gyerek. Ha én titkolni akartam volna előtted a származásomat, ko­rámat vagy a családomat, nem hoztalak volna ide, vi­lágos? — És ha komolyabb szán­dékaid lennének velem, ak­kor is idehoztál volna? — Milyen komolyabb szán­dékok? — Hát azonkívül, hogv BÁTYÁTÓL A HÍRNÉVIG Portré Harangozó f Lírai hang­vételű dalait az egész or­szágban is­merik. A fül­bemászó, kedves dal­lamok — s'á- gerek. Sorol­jam a címe­ket? Túl az első nagy szerelmen; Minden em­ber boldog akar lenni; Még iskolá - ba járok; Mindenki rosszra gon­dol és a Min­den nap. Ez a nagy slá ger, ez hoz­ta meg a nagy elisme­rést. Mert a Ka­locsa környéki, bátyai kis- ’ánynak nagyon meg kel­lett küzdenie azért, hogy a hazai élcsoportba kerüljön. Ez az út korántsem olyan egyszerű, mint némelyek gondolnák. Nagyon sok ki­tartás, akaraterő kellett ah­hoz, hogy a -Harangozó Te­réz név fémjelezzen is va­lamit. — Hogy tulajdonképpen mikor kezdődött? Még gyer­mekkoromban ... Zenei pá­lyára készültem, zongora- művésznek. Érettségi után — időpontot nehogy írjon ám! — egyszer átjött hoz­zánk a szomszédasszonyunk és mondta, hogy hallotta a rádióban: a KISZ Központi Művészegyüttes felvételt hirdet. A családi tanácsko zás után jöttem fel Buda­pestre. Szüleim attól tettek függővé ittmaradásomat, hogy fölvesznek-e a mű­vészegyüttesbe. Szerencsé re fölvettek, így marad­tam .., S hogy milyen furcsa is az élet! Jelentkezett a Rá­dió tánczenei stúdiójába — nem vették föl. Nem sike­rült az első bemutatkozása az Országos Rendező Iro­dánál sem. így hát — a Bartók Béla Zeneművészet5 Szakiskolába iratkozott be. Aztán jött az 1965-ös Ki mit tud?, s Tériké harma­dik lett Utána egy évig megint semmi, csak a tanu­lás, a munka. Az akaraterő próbája. Első ban glemezfelvéto I* 1966-ban volt: Dobos—Tar dós számát énekelte: »Túl az első nagy szerelmen« ... S túl jutott vele az első nagy akadályon, nevére is­mét fölfigyeltek. Az 1967-es Made in Hun­gary tánczenei bemutató már nagy sikert hozott: a »Minden ember boldog akar lenni-« befutott. Egymás után születtek meg új felvételei, jött a táncdalfesztivál is: Jaj, de morcos vagy... És Tériké nem volt morcos, hanem boldog, nagyon is boldog. Mint ahogy most is az, hiszen az idei Made in Hungary székesfehérvári bemutatkozásán vastapsot kapott Fényes—Szenes Min­denkinek van egy álma cí­mű számára. Egy másik friss felvétele ugyancsak »slágergyanús««: Dékány Sa­roltával énekli Körmendi Vilmos szerzeményét: Nincs olyan szerencsém ... — Elégedett? — Soha nem vagyok elé­gedett. A nagy célom már csaknem elérten, de a mi pályánk olyan, hogy soha nem lehet biztos az ember a dolgában. Örülök, mert úgy érzem, hogy itthon már szeretnek. Mo6t egy kicsit szeretnék azért világot is látni. Májusban Lengyel- országba indulok a Syriuc- együttessel, aztán ... Vala­hova még jó volna eljut­ni... — Mit szólnak otthon, Bátyán a sikerhez? — Most már megnyugod­tak, látják, hogy nem kal­lódtam el... Egy lányt kü­lönösen nagyon féltenek a szülei. Sajnos nagyon rit­kán jutok . haza... Pedig el sem hiszi, milyen nagy­szerű érzés a családi fé­szekben lenni, amikor a ház falán lógnak a piros paprikafüzérek... Tériké ijedten körülnéz beszélgetésünk színhelyén: a Rádió »Pagodájából«« el­tűntek énekestársai. Kezdő­dik a felvétel. Üj sláger születik? Polesz György ma éjszaka.. . hát azonkí­vül valami, valami más is. — Ejnye, nem szeretem, ha fiatal kislányok így be­szélnek. AZ ÖREG bebotor­kált az ajtón, üvegkancsóban bort tett az asztalra, az asz- szony is hozott 1"ihászt, ~on- kát, aztán leültek és nézték, hogy esznek a fiatalok néha kérdeztek valamit Kálmán­tól, aki a foga között, az étel mögül olykor válaszolt is. — Kumm — mondta az öreg Ohmüller, a német komm egy svábos formáját rikkantva Kálmánnak, hogy vacsora végeztével elfogyott a bor. Lementek a pincébe, az asszony fent maradt Ildi­kóval. — Maka is itt alszik az éccaka? — Igen. lehet — válaszol­ta Ildikó gyorsan, mert vá­ratlanul érte a kérdés. — No és mit csinál maka a kórházpa? — Ápolónő vagyok. — Ábolónő? — kérdőn, a szó végét felemelő hangsúl­lyal nézett ráncos arcából Ildikóra. — Asz se rossz. Az első S eh wie gertoch terem is ábolónő volt. — A micsodája? — kér­dezte Ildikó, mert ugyan megszokta, hogy a kórház­ban a betegek is gyakran svábos németet beszélne-k, de nem értett minden szót és most ezt sem értette. — A fiam felesége, asz 5s ábolónő folt. — A főorvos úr... aka­rom mondani, Kálmánnak volt már egy felesége"’ — Folt. Cirka két éve kü­lön fannak. Maradt egy Kind. A Khálmán eljött ap- pól a kórházból, az asszony mek maradt a kinddcl együtt. Most örülök, mert lekaláp a közelünkpen fan. Maka ezt nem tudta? — De, mintha mondott volna valamit. Ildikó ugyan nem számított semmire, de mégis meglepte, am5t az öregasszonytól hallott. Kelle­metlenül becsapottnak érez­te magát, anélkül, hogv er­re különösebb jogot forrná1 - hatott volna magában. Ta­lán épp ez dühítette. Kálmán néha már gyerekkorában is ilyen yolt; ' nem hazúSott, csak elhallgatott valamit, hogy aztán mást büntesse­nek meg helyette. Visszajött az apjával Né­hány pohárral lent is meg­ittak, az öregen már látszott.- Aztán, hogy az üvegkancsó másodszor is kiürült, elne­hezült pillákkal, piros . foltos arccal és homlokkal, egyre szaggatottakban beszéltek, hol németül, hol magyarul. Mert főként ők beszéltek, a két nő hallgatott.-NO KUMM — mondta az öreg Ohmüller a feleségének vagy egyórai karatyolás után — gehn wir schlafíen. Némi totyogás és búcsúz­kodás után bementek a szo­bájukba. Ildikó kifakadt. — Miért nem mondtad, hogy máx van feleséged? — Minek? Külön élünk. — Azt hittem, nőtlen em­ber vagy. — Ha akarod, újra az le­hetek — és a bortól nehe­zülve nyújtózott a széken, ro­pogtatta az évetk során alat­tomosan lerakodott zsírszö­vetek alatt az izmait. — A bor beszél belőled. — Tulajdonképpen igazad van, az olyan kislányokat, mint te, nem szabad felesé­gül venni. Különbért is, az ember a szeretőjét ne vegye feleségül. Ebből az egyszerű kijelen­tésből is látszott, hogy Or­bán főorvos eléggé korlátolt ember volt, hisz nagyon gyatra következtetéseket von* le a tapasztalataiból. Ami kar óriási szerencsével majdnem kitűnően leérettsé­gizett, akkor is elégedetten vágta zsebre az otthoni dl cséretet és pénzjutalmat, és úgy sétált a szobákban .men az udvaron, ahogy egy két- lábon járó példaképnek du­kál. Nemcsak elhitette, de saját maga is elhitte, hog" megérdemli a dicséretet. — Csakhogy én még n vagyok a szeretőd, és ahoi« most elnézlek, nem sok ke " vem van hozzád. Egyébkén hogy beszélsz velem? — oat- togott hirtelen Ildiké I Drága jó anyám Több mint százhatvan művet mutat be a szovjet képző­művészet tárlata a Műcsarnokban. Képünkön L. J. Lice: Drága jó anyám. (MTI-fotó — Szebellédy Géza felvétele.) Az öregasszony a hangos szóra kidugta fejét az ajtó­nyíláson. — Khálmán geh schlaffen? A szobából hallatszott, ahogy az öreg Ohmüller is dörmög valami olyasmit, hogy az előző asszonnyal is így kezdődött. Három nappal később az öreg Ohmüller, ahogy a pin­cegrádicson totyogott lefelé, eltörte a lábát. Természete­sen mentők szállították be a kórházba. Ott feküdt aztán vagy kilenc hétig a többi be­teg között, és szórakoztatta őket. — Asz én fiam ety naty kauna. — Már mint Gaunar, azaz zsivány. — Most eszel asz Ildikó vaty hoty hívják ábolónővel mászkál hozzánk. Ügy látszik, megint ety asz- szony kell neki. Mek gyerek­korában is ety kalna folt. Asz istennek se akart a serb- lin ülni, mindig mellé csi­nált. Orbán mikor bement a kórterembe, napjában több­ször is,, hogy meglátogassa az afjját, a betegek moso­lyogva beszéltek hozzá. A kollégák is, de ők inkább az ápoló kislány miatt. Aztán, hogy egy vizsgálat alkalmá­val a betegnek felszúrt tűt nem látta meg a röntgener­nyőn — mer kinyitotta a szemét, míg a többiek igye­keztek legalább hunyorogni, mikor felkattintották egy pillanatra a villanyt, talán nagyképűségből, talán felüle­tességből viselkedett így — amúgy is labilis szaktekinté­lye meglehetősen lecsökkent. Két hónap múlva Orbán főorvos tekintélyét megőri­zendő, sürgősen udvarolni kezdett egy pesti professzor lányának. Fél év múlva a fővárosba sikerült helyeztet­ni magát. HOGY BARÁ­T’ O A/I vaRy inkább is­^ merősom befe­jezte az elbeszélését, egy ki­csit rosszallóan intettem őt; nyilván karrieristának tart­ja a vidéki orvosokat, vagy legalábbis olyan életmódot tulajdonít nekik, ö csak any- nyit mondott: — Ehhez te nem értesz. Egyébként mit csináljanak azonkivül, hogy esznek, isz­nak és dolgoznak? Szél ellen nem lehet művelődni, pajtás. És persze nem mindig azok­nak sikerül eljönni, akik megérdemlik. Egy presszóban ültünk és feketét ittunk. Negyven év körüli, nem túl tetszetős fér­fi lépett hozzánk. — Szervusztok, na mi van, öcskös? — Hogyhogy mi van? A barátom — mutatott rám. Kezet fogtunk. — Nem ülsz le? — Nem, rohanok tovább. Otthon mi újság? — Majd ha eldugod a ké­ped hozzánk, megtudod. Egyébként semmi. — Nem túl tisztelettudóan beszélsz velem, hallod-e. — Remélem nem csodál­kozol. — Csupán azt nem tudom, hogy általában ilyen szemte­lenek a fiatalok, vagy csak engem tisztelsz meg ezzel? — kérdezte, és közben rám nézett. — Megnyugtatlak — mond­ta az ismerősöm és közben ő is rám nézett — bizonyos esetekben a fiatalok általá­ban ilyen szemtelenek. Erre nem szólt semmit, legyintett egyet, röhögéséit kicsit és ke­zet. fogott velünk, azután el­ment — Ki volt ez? — kérdés­iem. — A bátyáim. — Mi a foglalkozása? — Röntgenorvos. — Hogyan? — Két hete elvette a pro­fesszor lányát. Ott lakik ná­luk. Ha nem tudnád, az én vezetéknevem: Orbán. VAGO JANOS: VÁGÓ JANOS: PIPÁZÓ FÉRFI EST

Next

/
Thumbnails
Contents