Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. március fi SIÓFOKTÓL EGYENESEM IDE FŐZETETT AZ ÓT Az 1944. március 19-i német megszállás 1944. március 19-én, szombatról vasárnap­ra virradóra német fasiszta csapatok átlép­ték a magyar határt, és Magyarország meg­szállásával minden függetlenségi látszat szer­tefoszlott. Március 19-éhez az út 1919 Siófokiétól és Orgoványától, a fehérterrortól a szovjetelle­nes háborúba való felajánlkozáson át veze­tett. Az uralkodó osztálynak a néptől való félelme nagyobb volt, mint a békeakarata. Ezért választotta inkább az ország német le­igázását, teljes kifosztásét cserébe az egy­éves fennmaradásért, a nép további kizsák­mányolásáért. 1, „MARGARETHE I.“ A négy éve tartó szovjetellenes fasiszta háború már az uralkodó osztály egyik-má­sik tagjában is fölvetette a gondolatot, hogy »rossz lóra tettek«, és jó volna minél előbb kilépni a német szövetségből. KcUlay Miklós miniszterelnök már 1943- tól megpróbál közeledni az angolszász ha­talmakhoz. Ügynökein keresztül le kívánja szögezni és biztosítani kívánja őket, hogy csak a szovjettel való háborúban érdekelt a magyar uralkodó osztály, a nyugatiak előtt azonban hajlandó letenni a fegyvert. Ugyan­akkor továbbra is rendületlenül teljesítik a német hadvezetöség megrendeléseit és ki­szolgálják minden óhajukat. Ekkor csökken­tik Magyarországon a kenyérfejadagot 16 dekára, holott Németországban 25 deka a fejadag. A náci vezérkarnak Kállayt ért fenyegető szemrehányásaira maga Horthy válaszolt. — »Nincs még egy ország, amely annyi mun­kaóra teljesítését vállalta volna a német ha­ditermelés számára, mint Magyarország. A birodalom rendelkezésére áll a magyar kohá­szati ipar teljes kapacitása, ... Németország bauxitbázisa Magyarország.* Ez mind igaz, de ez nem nyugtatta meg a német fasiszta köröket, mivel tudomásukra jutott Kállay »hintapolitikája-«. 1942 tavaszán Kállay még gyakran bizonygatta, hogy »ez a háború a mi háborúnk« —- mármint az egész magyar uralkodó osztályé. Két évvel később, 1944 március elsején a semleges országokban le­vő követeknek feladatul állítja, hogy cáfol­ják a »Magyarország ellen felhozott három fő vádat: hogy a magyar politika és társa­dalmi rendszer feudális, antidemokratikus és antiszociális, hogy Magyarország elnyomta a nem magyarokat*. Itthon viszont a »nemzeti önérzetet« óhajtottál!; felszítani március 15- én, valamint a Kossuth Lajos halálnak 50. évfordulójára tervezett ünnepségekkel, ame­lyeket bizonyos németellenes éllel szervez­tek. Ennyit óhajtottak csupán a vezető poli­tikusok 1944 tavaszán és nem többet. 1944 márciusában már fél éve fekszik a német vezérkar páncélszekrényében a »Mar­garethe I.« terv, mely Magyarország katonai megszállását dolgozta ki. Elsősorban Horthy beleegyezését — »hivatalban maradását, mint történeti személyiségnek, aki az állami in­tézmények működését tovább biztosítja« — kell elérniük. Erre építve a »magyar térség totális gazdasági kimerítése ‘teljesen bizto­sítva van*. Biztosítva van továbbá a hon­védség, valamint a hátország tartalék em­beranyaga egy »belpolitikailag konszolidált németbaráttá igazított« Magyarországon. Március 18-án Hitler közli a klessheimi főhadiszállásra rendelt Horthyval, hogy csa­patai megszállják az országot, mivel nem akar egy újabb kiugrást. A néhány órás né­met puhítás után Horthy beleegyezett a megszállásba. »Végre a jég megtört, de a Führer a kívánságokról konkrét értelemben nem beszélt. Csak azt mondta, hogy ő Ma­gyarországnak igaz barátja, és csak a javát alcarja, és nem szeretné, ha a helyzet el­mérgesedne* — írja a szemtanú. Szombat- helyi Ferenc vezérkari főnök. Azt is közölte még Horthyval Hitler, hogy csapatai már útban vannak Magyarországra, és Edmund Veesenmayer mint: »a birodalom tejhatalmú megbízottja felelős minden politikai fejle­ményért Magyarországon. Különleges meg­bízatása, hogy a kormányt minden fontos ügyben tanáccsal látja el, és mindig a biro­dalom érdekeit képviseli.« Horthyt hazaér- keztekor már német egységek fogadják, és az aznapi koronatanácsi ülésen megpróbálja magyarázni gyávaságát, a felelősséget pedig igyekszik elhárítani. Így beszél: »Örökké a ; háború nem fog tartani. Isten segítségével megküzdünlc a nehéz szituációval. Ha az orosz beözönlene az országba, az még rosz- szabb volna.* (Nekik biztosan!) Az ellenál­lásról pedig ezt tartja: »Talán jobb volt így, mert nagyon sok vérbe és talán hazánk el­vesztésébe került volna*. Az idegen megszállóktól 1919-ben kapott hatalmát most utolsó gazdájának, a német nagytőkének adja át. Klikkjének huszonöt éves fasiszta-terrorista uralma, munkás- és szovjetellen essége erősebb volt, mint az or­szág, a történelem parancsszava A nevével fedezett német katonai megszállás az ország teljes tönkretételéhez, további több százezer ártatlan ember halálához, a hazafias felsza­badító mozgalom szélesebb körű kibonta­kozásának megakadályozásához vezetett. Hitler március 18-án, igaz, kész tények elé állította Horthyt, de felmerül a kérdés: va­jon a magyar hírszerzés nem tudott a ké­szülő eseményekről? A tárgyi bizonyítékok .birtokában állíthatjuk, hogy volt tudomásuk nagyarányú csapatösszevonásokról, sőt magá­ról a megszállásra vonatkozó tervről is, bár a »Margarethe I.*-t nem ismerték. Az első jelzések a megszállás előkészítésé­ről február elején kerültek Horthy asztalá­ra . Márciustól már tucatjával vannak meg­bízható adatok erről. A IV. hadtestparancs­nokság kémelhárító osztálya Pécsről jelenti március 9-én a 10. gyaloghadosztály pa­rancsnokságának Kaposvárra az Eszék és környékére leszállított két német hadosz­tály elhelyezkedését. »Horvátországban a bsgf éktelenebb propaganda folyik Magyar­ország ellen, részben az ottani különféle SS-alakulatok tagjai, részben az ottani népi németek részéről. Legújabban azt terjesz­tik, hogy Magyarországot rövidesen a néme­tek megszállják*. — A következő táviratban arról értésünk a hadosztályparancsnokot, hogy a »német hadosztályok alakulatait a Dráva völgyébe helyezték ki. Erősen lehar­colt alakulatok, és állítólag pihenés és ki­egészítés céljából vannak ott.* — Március 11-én ugyancsak a pécsi kémelhárító jelen­ti: »A különböző SS-alakulatok legénysége és a német, horvát katonai és közigazgatási vezetők Magyarország ellen állandóan gyű­löletet szítanak és arról beszélnek, hogy a németek a közeljövőben Magyarországot megszállják. Sőt a Dunán : Almás községnél elkészítették a pontonhidat, amelyiken meg­indulnak.* —, Ugyanakkor egy másik for­rásból értesülve jelentik Kaposvárra, hogy a »Dráva menti községekben német csapatok vannak elhelyezve, amelyeket itt egészíte­nek ki, állítólag utána újból bevetésre kerül­nek.* ■ Ezek a kémelhárító által összegyűjtött , adatok csak a pécsi hadtest területéről va­lók. Feltehető, hogy ennél sokkal értéke­sebb anyag is jutott Horthy kezébe. 2. FEGYVERES ELLENÁLLÁSRA SEHOL SEM TALÁLTAK 1944. március 19-én hajnali 3 órakor négy oldalról indult meg a náci hadigépezet az ország megszállására. A német vezérkar naplója szerint szervezett ellenállásra ijem találtak a honvédség részéről. Zala, Somogy, Baranya, Tolna megyék megszállása á Hor­vátországban újonnan átszervezett »Dél­nyugat hadtest csoportéra jutott, melynek később Nagykanizsán székel a parancsnok­sága. Hogyan szállták meg húsz évvel ez­előtt Kaposvárt a fasiszta német csapatok? Hajnali 5 óra 20 perckor a hadtestpa­rancsnokságról két és fél órás késéssel Sely vezérkari őrnagy intézkedik: »Kaposvári helyőrség, riadó! A csapatok elhelyezési kör­leteikben várják a további parancsot!* öt perc múlva a laktanyaügyeletes . tiszt elren­deli a riadóf a helyőrség egységeinek. Ä több mint háromezer főt számláló helyőr­ség legénysége és a 120 tiszt alig egy óráig voit riadókészültségben, ugyanis 6 óra 50 perckor megérkezik a távirat: »Német csa­patok átvonulnak Magyarországon. Velük szemben barátságos magatartást kell tanú­sítani, ha követelik, a fegyvert is le kell ten­ni. Molnár vezérőrnagy úr utasítva, hogy Kaposvárra induljon útba, a hadosztálypa­rancsnok beérkeztéig átveszi a parancsnok­ságot.* Kudriczy vezérőrnagy, a hadosztálypa­rancsnok ugyanis véletlenül távol töltötte a hétvégét. Molnár vezérőrnagy Pécsről érke­zett Kaposvárra, Szinte úgy lopódzott át a német zárógyűrűn. Első parancsa így hang­zott: »Utasítom a parancsnokokat, hogy a legénységet behatóan oktassák ki a német véderő tagjaival való barátságos magatar­tásra. Összetűzéstől tartózkodni kell, ne­hogy egyes honvédek túlkapásai következté­ben a németek megtorlásokkal éljenek. El­várom, hogy a csapatok udvarias magatar­tásukkal a német csapatok megbecsülését ki­érdemeljék.* (így!!) Ez a laká j kod ás egy »magyar királyi tá­bornok* szájából hangzott el március 19-én délelőtt 11 óra után. Félóra múlva Péccsel, a hadtestügyeleftes tiszttel való beszélgetés »■tisztázza a helyzetet*. »Német parancsnok­ság alatt vannak? — kérdezi Kaposvártól. — Igen! Van már német parancsnokság! Egy százados felderítő különítménnyel, kö­rülbelül 1400 fővel vonult be.* Egy német százados parancsait várja Kaposváron a magyar királyi 10. gyalog­hadosztály tiszti parancsnoki kara, élén vi­téz Molnár vezérőrnaggyal. Latolgatják az eseményeket, és igyekeznek minél több jó pontot szerezni a megszállók előtt. Behódol­ni, begörbíteni a derekat, nyájasan moso­lyogni, mintahogy 1919 nyarán a franciák előtt tették. És ebben a magyar királyi tá­bornoknak volt némi tapasztalata. Voltak ugyanis tartalékosok a tisztikarban, akik szó szerint "értelmezték a katonai szabályza­tot. Gyékényesen a honvédegység parancs­noka megtagadja a fegyverletételt, és csak később ad erre parancsot, akkor amikor tisztázódik a megszállás ténye. »Ennek le­fegyverzése után sok kincstári holmit loplak el.* — A barcsi katonai kirendeltség terüle­tén (hajnali 4 óra 30 perckor) indult meg a beözönlés a barcsi közúti hídon. Először egy kisebb német gyalogos egység jött át, amely a magyar hídőrséget, miután az a fegyvereit nem akarta átadni, Barcsra kísérte.* Egy óra múlva a német zászlóalj parancsnoka azt a parancsot kapja, hogy »valamennyi magyar tisztet internálni kell, és ő ezért kö­telezte az ott levő tiszteket az egy helyen való tartózkodásra!* A megfogalmazás szin­te szalonköltészetbe illik. A valóság az, hogy a magyar tiszteket először egy istállóba zárják, majd később kiengedik őket. De két nap múlva újból internál jóit őket, és csak alázatos megkövetés után volt haj­landó »megbocsátani« Stettner altábornagy, német hadosztályparancsnok. Ezekhez a tisztekhez nem jutott el kellő időben a behódolási parancs, és csupán a katonai szabályokhoz ragaszkodtak. Fegy­veres tűzharc azonban nem történt. A megszálló német egységek erősen le­rongyolódott, hiányos létszámú alakulatok­ból állottak. Rabolnak és fosztogatnak, mint ahogy megszokták egy-egy meghódított, megszállt országban, A Baranyán, Tolnán átvonuló SS-hadosztály a »bevonulás köz­ben sorozatos rablásokat és fosztogatásokat hajtott végre. A honvédőrsöknek nemcsak a fegyverzetét vitték el, hanem felszerelését, ruházatát, élelmét és pénzét is. Amit nem tudtak magukkal vinni, azt összetörték és a vizes árkokba szórták* — szól az egyik jelentés. íme, a magyar királyi honvédség tisztjei és katonái újabb szemléltető okta­tást kaptak a német fegyverbarátság erköl­csi felsőbbrendűségéről. A nap betetőzése­ként éjjel fél tizenegykor megérkezik az együtt-tartásról szóló parancs. — »További intézkedésig a kiképzést a laktanya terüle­tén tartsák meg. Különös súlyt helyezzenek az erkölcsi oktatásra és a legénység hangu­latának emelésére. A legfelsőbb Hadúr (ez Horthy!) a honvédség minden egyes tagjá­tól elvárja, hogy a nyugalmat mindenki megőrzi, és a felelős parancsnokok a fe­gyelmet és rendet minden eszközzel fenn­tartják.* 3. A FEGYELMET, RENDET MINDEN ESZKÖZZEL FENNTARTANI »Öföméltóságát március 19-én délelőtt 10 órakor a Kelenföldi pályaudvaron parádés né­met katonai küldöttség fogadta, élén Weichs tábornokkal* — jelenti az egykorú tudó­sítás, Szívélyesen beszélgetnek, majd a kor- mányzó a várba hajtat. A gyorsan összeült korona tanácson megegyeztek, hogy a hadse­regre mint a »jövendő biztosítékára* így is, ilyen helyzetben is szükség van. Nem nehéz elképzel ni, hogy milyen jövendő vár a ma­gyar népre. De a »jövendő biztosítékai* — a közkatonák másként vélekedtek a megszál­lásról, mint uraik. A »-Nagy Lajos király 6. honvéd gyalogezred* rancsnoka, Budányi ezredes finoman, »jó ma­gyarsággal« fogalmazza meg helyzetjelentését. xA magyar legénység március 18-ig lelkes, igen jó. A március 19-én bekövetkezett német megszállás azonban bizonyos mértékig fe­szültséget adó érzést váltott ki a legénységnél.* Pedig igazán mindent elkövetett az egyszerű katonák- félrevezetésére. Nagyatádon a két lak tan ya pa ran esnek »műsoros délutánt ren­dezett zenelcar részvételével.* Ez még ízlés­telenségnek is sok, amikor a nemzetet ide­gen hordák végiképp leigázták. Ugyanennek az ezrednek I. zászlóaljparancsnoka, Villányi őrnagy Kaposvárról jelenti a 880 fős legény­ségi állományról, hogy hangulatuk nyomott. Okát abban látja, hogy a » legénységnek a tisztikarral szembeni bizalma alább szállott, mert úgy érezte, nem tájékoztatták. — illetve nem készítették elő* a várható megszállásra. Tisztjei mindent elkövetnek, hogy szórakoz­tassák a legénységet. Bohóckodik a magyar királyi tisztikar és szórakoztat, amikor el­vesztette becsületét. Nagyon érdekes az is, hogy a náci szellemű magyar sajtónak már nem hisznek a katonák. »— Sok a német győ­zelem, és ez csak újságban található!* A legénység a »német csapatoknak a keleti te­rületen való szereplését a folytonos oktatás és tájékoztatás dacára sem fogadja el min­denben* — jelenti az egyik parancsnok. Ná­dor ezredes Szekszárdról jelenti Kaposvárra: »Az országnak német csapatokkal történt megszállása első napjaiban úgy a tisztikar­ban, mint a legénységben a németek elleni nagyfokú ellenszenv alakult ki. Igen nagy el­keseredést váltott ki az a parancs, hogy eset­leg a fegyvert is le kell tenni. Ehhez járult még a németeknek első napokban jelentett túlkapásai. Egyes községekben a volksbund a németek bevonásával még nagyobb propagan­dába kezd. Magyar ember nem jó szemmel nézi a németek magatartását!* Aránylag ő jelent a legmerészebben a hadosztálynak. De mit tett ő, csaknem 2900 ember parancsnoka­ként? — Semmit! Javaslatok és papír jelentés az van, de ellenállás vagy bátor fellépés a hadosztály területén nem fordul elő. A legénység pedig hamarább megtudta, mint remélték az SS-ek rablásait, erőszakos­kodásait. Magyar tiszteket, katonákat aláznak meg, ártatlan embereket vernek félholtra. Kaposváron pedig még a laktanyát sem hagy­hatja el a legénység. Az utolsó Jjét bizonyta­lanságában igen nagy gondot okozott a le­génység nyugalmának megőrzése. Német őr­szemek vették körül a laktanyákat, és ez bi­zony »nem volt alkalmas a hangulat javítm sára* — jelentik. Már harmadik napja nem kapnak élelmet a füredi legelőn és a Nádsas- di gyakorlótéren kint levő katonák, mert a »németek a városból a fölváltásra indult őr­ségeket nem engedték ki.* A várost teljesen körülzárták. A Gestapo-pribékek a vonatról ráncigálják le saját hazájukban a magyaro­kat. Ugyancsak tőlük kapnak »bajtársi« rug­dosósokat a Pécsre induló honvédek. A féltu­catnyi, fegyvertelenül menetelő jámbor sza­kácsjelöltet a német—magyar bajtársiasság szenemében megrugdossák és megszégyenítik Somogyszobon. A IV. híradós zászlóalj pa­rancsnoka szerint: »félő lesz: ha a legénység a németekkel kocsmában vagy egyéb helye­ken összetalálkozik, az elkeseredett hangulat nagyon könnyen összetűzésekre adhat okot.* Pe-dig ők is igyekeznek a »hazafias szellemet* és a »jó hangulatot minden körülmények kö­zött fenntartani.* Nehéz lesz ezt két nap múl­va megmagyarázni azoknak a városban lakó tartalékos tiszteknek és tiszthelyetteseknek, akiket kiszórtak lakásukból a németek. Ä Donnerban beszállásolt 1. német hegyi had­osztály egyik körülbelül ezrednyi egysége »ki­szórta és ellopta az ott lakó honvédségi egyé­nek személyi értékeit.* Még a németek fog­ságába esett és kisegítőként magukkal hur­colt Badoglio-hadsereg tagjait is jobban be­csülték, mint a magyarokat. Az egyik német tiszt Kaposváron a magyar hadseregről nyom­dafestéket nem bíró rövid jelzőt használt. Amikor a hadsereg esetleges »feljavítása« ke­rült szóba, kijelentette, hegy az csak a Wehr­macht keretén belül lehetséges. Erre viszont nem sokat kell várni, mivel már folyt a ma­gyar hadsereg szervezése, bevetése és a »ke­leti fronton levő magyar megszálló erők alá­rendelése a német hadseregcsoportoknak*. Horthy kormányzó beleegyezését adta, hogy a »magyar hadsereg felhasználása a folyó há­borúban a német hadsereg főparancsnokságá­nak irányvonalai szerint fog történni.* Ha ezt összehasonlíthatjuk a március 19-i karanatan ácson hozott határozattal, amely szerint a hadsereg a »jövendő biztosítéka*, nehéz lesz a magyar nép többségének meg­magyarázni, hogy lehet biztosíték az a had­sereg, amely fölött a me^zállók, a nemzet ellenségei és a magyar nép hóhérai rendel­keznek. 4. NEMCSAK HORTHY HAZUDOTT A magyar nép árulóinak táborában akadt somogyi is. Megyénk, népünk eme árulói ma jórészt nyugaton élnek. A vezérszólamot átveszik, és igyekeznék »megmagyaráz™«, a hazugságokat, mint például az Üj Somogy március 29-én: »A magyar nép csak a hála és barátság gondolatával nézhet minden né­met katonára, akinek feladata azonos a ma­gyar honvéd feladatával.* További eszme- futtatásában hivatkozik az első világháború­ra, mint a magyar—német fegyverbarátsá g gyökerére: »Amely minden magyar emberben azt a tudatot nevelte, hogy a magyar nem­zet legsúlyosabb válságának óráiban mint szö'vetségesére és segítő társára egyes-egyedül a németekre tekinthet. A legutóbb foganato­sított intézkedések (értsd a megszállást!) egy újabb lépést jelentenek azon az úton, amely­nek célja az erős, életképes és független ma­gyar állam.* A jellemtelan somogyi fasiszta firkász »magyarázata«, azt hiszem, jó példája a náci hazugságoknak. Hallatta hangját a sö­tét üzelmeárői hírhedt Tényi Kálmán szénke­reskedő, mint az egyik kaposvári fasiszta ve­zér. ő is a németeket dicséri, és szerinte most a magyarság »... elindult az alkotmányos úton. Kitartó, hősies és áldozatos, de főleg a családi intézmény és magántulajdon szentsé­gére alapított magyarságra van szükség. Se­gíteni kell annak a Németországnak, mely­nek győzelmében feltélten hiszünk.* Minden­esetre ő tudta, hogy miért van szükség a ma­gántulajdon szentségére! Járják a vidéket is, Böhönye kedveit helye a nácibarát propa­gandának. Itt április 25-án ismét Tényi pró­bálkozik a régi hazugságokkal. »A türelmes német szövetségesünket arra kényszerítették, hogy megszálljon bennünket.* Vallási kön­tösbe burkolva adagolja a falusiaknak hazug­ságait: »A hit adott erőt és győzelmet Krisz­tus egyszerű apostolainak. S nekünk van hi­tünk. Ezt a háborút meg fogjuk nyerni, és új világot, új történelmet teremtünk, ahol min­denkinek, még a legutolsó embernek is meg­lesz a kenyere és hivatása.* Ténvi. Sárdy- Strehn, Kuhl és gróf Festetieh valóságos me­gyei »kisistenek« a megszállás napjaiban. Ar­ról persze nem beszéltek, amit a náci fasiz­mus szánt az országnak és a többi leigázott kisnemzetinek, azoknak, amelyek »... sem hadsereggel, sem önálló politikával és gazda­sággal nem rendelkeznek. Én semmiféle olyan érzelmi momentumokból következő enged­ményre nem gondolok, mint esetleg a régi Magyarország visszaállítása. Én semmiféle különbséget vem teszek barát és ellenség kö­zött. A kis államok látónak ideje elmúlt* — ’elenti ki Hitler még 1934 ben. íme, ez várt volna hazánkra a náci világ­ban! Ehhez asszisztáltak oiszlnvk népünk árulói. Anárá„sy Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents