Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
r VTLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1 forint iNéplutt AZ MSZMP MEGYE I BÍZ OTT SÁGA ÉS A MEGYEI TA NÁC S LA P J A XXV. évfolyam, 77. szám A TÖRVÉNY SZÜLETÉSE Az újságok, a rádió, és a példájával bizonyították, a I • ímetiT .) 1968. március 31., yasárnap Fock Jenő hazaérkezett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke franciaországi hivatalos látogatásáról kíséretével együtt szombaton délután visszaérkezett Budapestre. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei. Apró Antal, Fehér Lajos, dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Mátyás, a Miniszter- tanács elnökhelyettesei, dr. Csanádi György, dr. Horgot Gyula, Ilku Pál, Vályi Péter, Veres József, a kormány tagjai, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese. Ba- czoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Gál Tivadar, a Miniszter- tanács titkárságának vezetője. Jelen volt a fogadtatásnál Michel Combal, a Francia Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. tv, mint mindig, most is viszonylag részletesen beszámolt az országgyűlés ülésszakáról. Mégis az a benyornásunk, hogy mindenekelőtt kelő tér és idő hiányában, aligha adhattak — adhattunk — tökéletesen hű képet arról a mindjobban erősödő demokratikus légkörről, amely a képviselők tiszteletet érdemlő, lelkiismeretes munkája és nem csekély bíráló, javaslat- tevő Hajlandósága nyomán a parlamentben uralkodik. A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása és a két legmagasabb igazságszolgáltató fórum, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség vezetőjének beszámoltatása, az elhangzott csaknem 30 képviselői felszólalás során rendkívül érzékletesen bontakozott ki a felelősségteljes törvényhozói munka, ezúttal nem csupán a jogalkotás, hanem a jogellenőrzés terén is. Ha felidézzük a felszólalásokat, úgy tűnik, a pontosságra, alaposságra törekvés az egyik legáltalánosabb vonásuk. Nem is annyira a jogászi precizitásra gondolunk, ami csupán egyesek sajátja, hanem arra az ügyszerető, a körülményeket és a jelenségeket kutató, s felettük mélyen eltűnődő lelkiismeretességre, amely szinte minden felszólalásból kiviláglott Látnivaló volt, hogy a képviselők mennyire átérzik az országban uralkodó szocialista törvényesség megőrzésének és szüntelen erősítésének jelentőségét. Nemkülönben a számtalan tennivaló fontosságát ami ezzel együtt jár. Még felsorolni is sok: a társadalmi tulajdon fokozott védelme, a közlekedési balesetek erősen növekvő tendenciájának visszaszorítása, az ifjúsági bűnözések elleni sokoldalú küzdelem, a megelőzés jobb megszervezése, az erősen elterjedt visszaeső bűnözés okainak felderítése és, amennyire csak lehet, megszüntetése, mindenekelőtt pedig a szocialista igazságszolgáltatás elsőrendű »fegyverének«, a nevelésnek, a felvilágosításnak hathatósabb bevetése. Különös figyelmet érdemel maga a törvény is, amelyet a képviselők most megszavaztak. Már. az is fölöttébb örvendetes, hogy számottevően szélesíteni, lehetett az előforduló rendellenes cselekmények között azoknak a körét, amelyek csupán szabálysértésnek minősülnek. S ezt is azzal a kétségtelen szándékkal, hogy a folyamat nem zárul le, hiszen ilyen módon tovább erősödhet a jogrend, a közbiztonság, s a növekvő bizalomból és méltányosságból, a humánus szocialista törvénykezés tökéletesítésének sok újabb lehetősége fakad. Mindazonáltal senki sem tévesztette össze a méltányosságot a céltalan elnézéssel. Ellenkezőleg a képviselők nem ritkán saját választókerületük messzemenően differenciált, nem csupán a törvény- és szabálysértő, hanem a társadalom egésze iránti emberséges igazságszolgáltatás fontosságát. * A megszavazott törvény erősen támaszkodik a demokratizmusra, ami főleg a szabály- sértések helyi, akár községi elbírálásában, valamint a lehetővé tett bizottsági elbírálásban jut kifejezésre. És szimbólumnak is figyelmet keltő, hogy ez a jogalkotás kezdettől fogva messzemenően demokratikus körülményeknek köszönheti létét. A parlamenti állandó bizottság többször alaposan megvitatta, még az ülésen is jó néhány módosítással csiszolta, nem szólva a képviselők saját kiegészítő javaslatairól. Az állandó bizottság a javaslattevők bevonásával a törvénytervezetet az ülés egyik huzamosabb szünetében ismételten megvitatta, így került újból a plénum elé, amely végülis szám szerint hét módosítással egyetemben megszavazta. Ám a demokratizmusnak ez a, mondhatni, iskolája ezzel még korántsem ért véget. Következett a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének beszámolója, amelyet első Ízben tárgyalt meg szocialista parlament. Ugyanezen az ülésen döntöttek a képviselők az országgyűlés ügyrendje egyes pontjainak módosításáról, amely szintén az országgyűlési munka demokratizmusának fejlesztése érdekében történt. Az említett körülmények, sok egyéb mellett, már magukban is azzal a jogos reménnyel biztatnak, hogy a jogalkotók kisebb és a jogot gyakorlók sokkalta népesebb csoportjai egyaránt sok erőt, biztatást meríthetnek nemcsak a parlamenti munka eredményeiből, hanem annak módszereiből is. Ez pedig további biztosítékot nyújthat arra, hogy a szocialista jog és törvény tisztelete, következésképpen a jogrend és a biztonság, az alkotó munkának és a társadalmi fejlődésnek ez a fontos közege és serkentője tovább erősödik hazánkban. Balog János Búcsú Gagarintól Szombaton délben a Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin hamvait tartalmazó urnákat ráemelték a ravatalt jelképező ágyútalpra, és a gyászmenet megindult a Szovjet Hadsereg Központi Házától a Vörös tér felé vivő több mint négykilométeres úton. A gyászmenethez a Szakszervezetek Székházánál csatlakoztak Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Nyi- kolaj Podgornij, valamint az SZKP és a szovjet állam niás vezetői. Gagarin és Szerjogin gyászba öltözött felesége egymásba karolva ment. Gagarin két kislánya. Aljona és Galja. s a többi családtag lehajtott fővel, fájdalomtól megtörtén lépkedett a menetben. Elkísérték utolsó útjára a világ első űrhajósát kozmonauta társai: Tyereskova, Leonov, Nyikolajev és a többiek. Ott volt German Tyitov, aki megszakította olaszországi útját, hogy megadhassa a végtisztességet tragikusan elhunyt elvtársainak. A menet lassan haladt a fekete szegélyű vörös zászlókkal fellobogózott moszkvai utcákon. Az egész szovjet főváros, az egész szovjet nép, az egész világ búcsúzott ■ attól, aki élő szimbóluma volt a Szovjetunió, az egész emberiség kozmikus győzelmének. Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin búcsúztatásán számos külföldi küldöttség vett részt, köztük a Magyar- Nép- köztársaság küldöttsége Szipka Józ^sefn^k, hazánk moszkvai nagykövetének vezetésével. Chopin gyászindulójának hangjaira a menet 2 óra előtt pár perccel ért a Vörös térre, ahol hét évvel ezelőtt hangzottak fel Gagarin örömteli szavai: »-Jelentem a hazának, jelentem a pártnak...« Pontosan 2 órakor a szovjet párt és állam vezetői, az űrhajós csoport tagjai elfoglalták helyüket a Lenin-mau- zóleum mellvédjén. A gyásznagygyűlést Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, a temetésről intézkedő kormánybizottság elnöke nyitotta meg. Ezután Msztyiszlav Keldis, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke lépett a mikrofonhoz. A kozmosz meghódítása sok nagyszerű eredményének voltunk és leGyászolók a Szovjet Hadsereg Központi Házában elhelyezett ravatalnál, amelyre a hősök hamvait tartalmazó urnát helyezték. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat.) szünk tanúi — mondta —, de Gagarin repülése volt az első. Lépés az ismeretlenbe, az első lépés, amely mindig a legnehezebb. Ennek megtételéhez igazi hősiesség és rettenthetetlenség ’ kellett. Gagarin hőstette — emelte ki a szónok — új korszakot nyitott az emberiség történetében. A tudományos akadémia elnöke végül elmondotta, hogy a szovjet űrhajósok családjával szorosan összeforrt Vlagyimir Szerjogin, aki minden tudását és tehetségét a piló- larnesterség tökéletesítésére fordította. Keldis akadémikus után Szergej Antonov, az Iljics nevét viselő gyár lakatosa búcsúzott Gagarintól. A szovjet főváros lakóinak nevében Viktor Grisin, a városi pártA Komszomol-küldöttség látogatása a textilművekben A megyénkben tartózkodó Komszomol-küldöttség tegnap a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárába látogatott el. A vendégeket Róna, Imre igazgató, Mihalics István párttitkár és Herke Miklós KISZ- titkár, valamint a gyár ifjúSötét még az ég Jarosz börtöncellái fölött Beloianniszra emlékeztek a tanítóképzősök munkásai, műszaki vezetői fogadták. A KISZ-szervezet lányai virággal köszöntötték a delegáció tagjait. A kölcsönös üdvözlések után Herke Miklós KISZ-titkár tájékoztatta a látogatókat a gyár termékeiről, nyersanyagellátottságáról, az üzemrészekben dolgozó KISZ-fiatalok, brigádok munkájáról. A rövid tájékoztató után a küldöttség vezetője, /. G. Gu- szev intézett néhány kérdést a vállalat vezetőihez. A szovjet vendégeket főképp a brigádok szervezése, a szocialista brigád cím elnyerésének feltételei, a szabad idő kihasználása és a gyár kulturális lehetőségei érdekelték. Ezután megtekintették az üzemrészeket, a különböző munkafolyamatokat. Találkoztak többszörösen kitüntetett szocialista brigádokkal, beszélgettek a brigádok ifjúkommu Pistáival. Mielőtt elhagyták a gyárat, nevüket és üdvözletüket bejegyezték a brigádnap- Mfcbc. A fiatalok megkoszorúzzák az emléktáblát. Nikosz Beloianniszra, a tizenhat évvel ezelőtt kivégzett görög kommunistára emlékeztek tegnap délben a Tanítóképző Intézet hallgatói a kaposvári pártiskola falán elhelyezett emléktábla előtt. Jaa- nisz Ritszosz Kötelesség című költeményét Vörös László mondta el, majd Zsoldos Irma KISZ-titkár idézte föl a szabad görög rádió tizenhat évvel ezelőtt sugárzott közleményét: Beloianniszt és három társát kivégezték. Beloianniszt, aki fiatalon megjárta a börtönöket és a koncentrációs táborokat, kiszabadulása után a partizánok élére állt a Pelopon- nészoszon, s hősiesen harcolt a német—olasz hódítók ellen; Beloianniszt, aki 1944-től a kommunista párt központi bizottságának tagja volt, s a két évvel később kitört demokratikus népi fölkelésben vezető szerepet játszott. Amikor 1951-ben eljárást indítottak Beloiannisz és huszonkYenc társa ellen, végigsöpört a világon a tiltakozás. A bírósági tárgyaláson megdőltek az ellene felhozott vádak, a királyi ügyész mégis halálbüntetés1 követelt. S 1952. március 30-án a békeszerető emberiség mély megdöbbenéssel értesült az ítélet végrehajtásáról. A Tanítóképző Intézet hallgatói követelték, hogy bocsássák szabadon' Görögországban a bebörtönzött hazafiakat bizottság el’ső titkára szólalt fel a gyászmagygy ülésen, majd Abramicsev repülőezredes, a Szerjogin parancsnoksága alatt álló repülőosztag tisztje emelkedett szólásra. Ezután Andrijan Nyikolajev űrhajós-pilóta lépett a mikrofonhoz. Ezeket mondta: — Minden rajtnál velünk volt, hangját minden repüléskor hallottuk. Példája belénk plántálta a meggyőződést, hogy új eredmények elérésére vagyunk hivatottak; Mi, közeli barátjai és elvtársai, jól tudjuk, milyen kitartással és energiával oldotta meg a legbonyolultabb feladatokat, amelyek az űrhajózási technika tanulmányozásával és az űrhajósképzés megszervezésével függnek ösz- sze. A mi Juránk bámulatra méltó ember volt. Szerénysége, egyszerűsége, figyelmessége, fegyelmezettsége és törhetetlen akaratereje kivívta számára mindazoknak őszinte szeretetét és mély tiszteletét, akik csak ismerték. — Befejezésül hangoztatta: — Semmi sem állíthat meg bennünket a világűr további tanulmányozásához vezető nehéz, rendkívül fontos úton. A gyászbeszédek elhangzásával eljöttek a búcsú utolsó pillanatai. A szovjet vezetők és az űrhajósok elhagyták a mauzóleum mellvédjét. Brezs- nyev. Koszigin, Podgornij, Kirilenko, valamint a párt és a kormány más vezetői vál- lukra emelték a hamvakat tartalmazó, virágokkal borított urnákat, és elindultak a Kreml falához. Újból fel- hagzott a gyászzene, majd tüzérségi össztűz dördült el, és az urnákat elhelyezték a Kreml falába. Ebben a pillanatban az egész Szovjetunióban, Leningrádtól Vlagyivosztokig és Jakutiától Kazahsztánig egyperces hallgatással rótta le kegyeletét minden szövjet ember a halott hősök emléke előtt. A Kreml falán két új márványtábla jelent meg, rajtuk az arany felírás: »Jurij Alek- szejevics Gagarin, 1934. március 9.—1968. március 21.« »Vlagyimir Szergejevics Szerjogin, 1922. július 7.—1968. március 27.-« A két hős ott pihen, ahol a szovjet nép legjobb fiait helyezték örök nyi>- galomra. Felhangzott a szovjet himnusz, majd a Vörös téren fel- sora kgzott katonai egységek Ünnepi dí-/menetben vonultak el az elhunyt hősök ham» i vai előtt. (MTI)
