Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1068. március 24 PP2iR#Äfi t&dmm nlrM&i E^5.^á'V^v' Készülődés húsvétra f « I* /■ • Lidi nem öröksége GONDOLATOK AZ ENDRÉDI CSIPKE V ERÉSRŐL A Húsipari Vállalat folyamatosan szállítja a boltokba a füstölt húsokat. Minden igényt kielégítenek. Hat-nyolc fé­le füstölt áruból három vagonnal rendelt a kereskedelem. CIKKÜNK NYOMÁN Tovább folytatódnak a „végvári64 harcok a két „szomszédvár44 között DECEMBER 28-1 SZA­MUNKBAN jelent meg a Két tzomtzédvárból egy című írá­sunk, amelyben többek között két szomszédos község, Tap- •ony és Nagyszakácsi iskolavi­tájával foglalkoztunk. Azóta majd három hónap telt el, és amikor újra kint jártunk, ta­pasztalhattuk, hogy vajmi ke­vés történt a cikk szellemében, ■őt csaik elmérgesedtek a »vég­vári harcok.« Miről is van tulajdonképpen szó? Tapson y ban csak egy félig kész négy tantermes is­kola van, míg a kisebbik Nagyszakácsiban korszerű, emeletes, nyolc tantermes is­kola működik. Tapsonyban ke­vés a tanterem, Nagyszaká­csiban kevés a gyerek. A meg­oldás kétféle lehet: vagy Tap- sony kap tantermeket, vagy a két község összefogva közösen oldja meg az oktatást. Az előbbi sokkal költségesebb és anyagi erők híján egyelőre ki­vihetetlen. Marad tehát az utóbbi, az összefogás. Igen ám, csakhogy a tapso- nyiak úgy vélik, az ő közsé­gük a nagyobb, a jelentősebb, alkalmazkodjanak hozzájuk a nagyszakácsiak. Ragaszkodnak hozzá, hogy a felső tagozatos diákok továbbra is Tapsony­ban tanuljanak, holott az vol­na az ésszerű, hogy a jobban fölszerelt, korszerűbb nagy- szakácsi iskolában oktatnák a felsősöket. Hiszen ebben az iskolában biztosítani tudnák a magas szintű oktatás minden objektív feltételét. A tapsonyi négy tanteremben pedig a két község alsó tagozatos gyerekei tanulhatnának. A JÄRÄSI TANÁCS műve­lődésügyi osztályának is ez volt a véleménye. Decemberi Mezőgazdasági termelő­szövetkezetek, figyelem! Az ÉVM Épületasztalos­ipari és Faipari Vállalat kaposvári üzeme vásárol parketíaírizí korlátlan mennyiségben, kemény, lombos iából Érdeklődni: Kaposvár, Cseri út 2. Telefon: 11- 251. Ügyintéző: Csonka— Farkasné. (3252) cikkünk megjelenése után nem sokkal a járásiak meg­próbáltak a helyszínen közve­títeni a két község vitájában. Eredmény nélkül. A vitatkozó felek hajthatatlanok voltak, maradt minden a régiben. Egy jellemző példa a vitat­kozók érveiből: Osztopán Jó­zsef, a Tapsonyi Községi Ta­nács vb-titkára a következő­képpen indokolta, miért ra­gaszkodnak annyira, hogy a felső tagozat Tapsonyban ma­radjon: — Nálunk jóval fejlettebb a kulturális élet, mint Nagysza­kácsiban. Ha elengedjük a fel­ső tagozatosokat a faluból, megsínyli a község kulturális élete. Két okból nem értjük ezt az érvelést. Először is, ha való­ban olyan fejlett a kulturális élet, nem alapozhatták azt ki­zárólag a tíz-tizenégy éves gyerekekre, másodszor a taní­tás általában délután egy óra­kor befejeződik, s a tapsonyi gyerekek autóbusszal nem egészen hét perc alatt otthon lehetnek falujukban. Bőven marad tehát idejük, hogy részi vegyenek a község kulturális életében is. A MI VÉLEMÉNYÜNK to­vábbra is változatlan — csak az összefogás segíthet. Amíg a felnőttek vitatkoznak, a vita hátrányait legjobban a gyere­kek érzik, hiszen ha már meg­egyeztek volna, szeptembertől kezdve egy nagy minőségi ug­rás következett volna be a tap­sonyi és a nagyszakácsi gyere­kek oktatásában. A jövendő nemzedék érdeke mindeneset­re ezt kívánná. Rideg Gábor Valaha ismert, nevezetes volt a balatonendrédi csipke. Ma már csak tizenketten foglal­koznak vele, a siófoki szövet­kezet bedolgozói. Gecsényi Li­di néni köztük a legrégebbi csipkeverő asszony: kislány­korától,máig hű maradt a-se­lyemfonál és a verőorsók mes­terségéhez. Már csak tizenketten dolgoznak Lidi néni neve több ízben is szerepelt már a sajtóban. Mi sem először látogattunk el hozzá. Megírtuk, megcsodáltuk több mint 6 évtizedes munkás­ságát, amellyel generációkat nevelt és tanított az endrédi sokorsós- csipkeverés művé­szetére. Ez a technika — úgy ismérik — egyedülálló a maga nemében. Nálunk legalábbis. Messzi vidékekről, az ország távoli sarkaiból is eljöttek Li­A fiatalok néha körülveszik... rés fortélyait. Másra gondol­tam ezen a látogatáson. Csipkevásár Endréden Lidi néni ma is naphosszat elüldögél a hemgerforma pár­nára feszített karton maga tervezte mintái előtt. Zörög, sonló a faorsók hangja. Védő­fogantyúik összeverődése ad­ta a mesterség nevét is, vala­mikor évszázadokkal ezelőtt. Innen a furcsa ellentét: a csip­ke leheletszerű, mégis »ve­rik« ... Lidi néni ma is dolgozik. Ez az álma, ez az élete. A fiata­lok néha körülveszik, hiszen őt elnézegetni, hallgatná is élmény. »Most a jobb kézben ennyit, a balban annyit csava­runk, aztán átvesszük jobb­ra ...« Látni nemigen lehet fürge ujjai nyomában a kun- korodó-kn nyarogó csipkemin­tákat, inkább csak az orsók fahangú, halk csilingelőse tu­datja, hogy ez a sok szerszám jó kezekben van ma is. Érdekesség? Az. De más is. Ma már egy kicsit örökség, hagyomány is ez a mesterség Balatonsndréden. Ápolnunk, megőriznünk kellene. Az idei Somogyi napok egyik esemé­nyeképpen csipkevásárt ren­deznek Endréden. Akkor majd — a kalocsai pingáló asszo­nyok példájára — az endré­diek is bemutatják, mit tud­nak. De ez kevés. Lesz-e falukiállítás ? Lidi néni, a mesterség nesz­tora ma is endrédi csipkén dolgozik tizenkettedmagával a szövetkezetnek, eladásra, kül­földre. És ahogy nekem elme­sélte, bizonyára szívesen el­mondaná önkéntes gyűjtőknek vagy a falu krónikája számá­ra: hogyan kezdődött, élt és maradt fenn máig is Endréd nevezetessége? Pávafarkas, bazsarózsa, szalagos csigás, hópehely, kalotaszeges, tölgy­leveles minta: valamennyi — több mint fél évszázad alatt — endrédi asszonyoktól kapta a nevét Belőlük egy takaros ál­landó falukiállítás anyaga is kitelne itt, a községben. Hite­les válogatással, fejlődésük rendjében. Somogy néprajzi emlékei közül nem hiányoz­hat Lidi néni öröksége, a* endrédi csipkeverés sem. WalHnger Endre Leheletszerű, mégis »verik«. di néni tanfolyamaira, és volt idő, amikor százhatvan endré­di lány és asszony szorgosko­dott a míves finomságú térítő­kön, amelyeket csak az igen hozzáértő szem tud különvá­lasztani a halasi csipkétől. Ma azonban már csak ti­zenketten dolgoznak ... Más­felé fordult, megváltozott az endrédi kislányok ízlése, ér­deklődése is, és könnyen lehet­séges, hogy Julika, a hatodik osztályos unoka lánypajtásai között az egyetlen, aki meg­tanulta Lidi nénitől a csipke­verést Ez indított arra, hogy ismét szóljunk. Nem a mesterség minden áron való folytatásá­ra akarjuk rábírni az endrédi lányokat és fiatalasszonyokat és nem is arra, hogy minden szülő adja tovább a csipkeve­pörög — szem alig is követ­heti — kezében a sok lecsün­gő orsó. Halkan csörög, vala­milyen finom kereplőhöz ha­TÍZÉVES A MUNKÁSŐR Tiz esztendővel ezelőtt, 1958 m Arciusában jelent meg a Munkásőr című képeslap első példánya. Az évforduló alkalmából a Munkásőr­ség Országos Párán jsnuksága szombaton ünnepi megemlékezést rendezett az építők zászlóaljának Gorkij fasori helyiségében. Kar­sai Ferenc, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese kö­szöntötte a részvevőket az országos parancsnokság és a lap olvasót nevében. » Papp Árpád a munkásőrség országos parancsnoka a jubileumi évíorduió alkalmából az ünnepségen kitüntetéseket, jutalma­kat, munkásőr-emlék jel vény eket nyújtott át, s többeket országos pa­rancsnoki dicséretben részesített, (MTI) A VBKM 11. sz. Villamossági Gyára felvételre her es lemezlakatos, esztergályos, marós és fényező szakmunkásokat, valamint betanított munkára FÉRFI DOLGOZÓKAT azonnali belépésre. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. Kaposvár, Mező Imre ut. (6893) ÍGY KEZDŐDÖTT Egy jelentésbő): »Z. vállalati igazgatói basás- kodás miatt leváltották.« Z kinevezése alkalmából pohár köszöntőre hívta * össze a felügyeleti szerv képviselője a vállalat vezetőit, osztályvezetőit, mű­vezetőit, csoportvezetőit, bri­gádvezetőit. Itt közölte ve­lük, hogy Zk vállalati igazga­tó lett. Az új igazgató izgett-moz- gott, irult-pirult, mint vala­mi esetlen kamasz. Látszott rajta, hogy fizikai fájdalmat érez, amikor dicsérő szavak­kal illetik, érdemeire hivat­koznak, szükségtelen rossz­nak, fölöslegesnek tartja mindezt Mindig szerény, csöndes ember volt, tisztelte fölötteseit, munkatársait. A hivatalos kodás hamar véget ért, s megkezdődött a pohárazgaias. t,zt hasznaita ki Ringló művezető, s egy óra múlva már hozzá is lá­tott a talpnyaláshoz. ÜQV gondolta, hogy a hátralevő idő bőven elég lesz arra, hogy bevágódjék az új főnöknél. A művezető igen gyakor­lottan csinálta a dolgot. Az új igazgatót azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy ukmukfuk leessen a lábáról. Már-már úgy lát­szott, hogy Ringló fölöslege­sen fárasztotta magát. Ám őt sem olyan fából faragták, hogy csak úgy kiengedje nyílni a háló száját, s meg­váljon a benne vergődő hal­tól. Nagyon remélte, hogy elérkezik a nagy attrakció pillanat* i mikor órájára pillant­/■J va az új igazgató azt kérdezte mintegy a társasághoz intézve szavait, hogy »mivel megyünk haza az üzemből?», Ringló maga­biztosan felkiáltott: — Ne fájjon a fejed, igaz­gató elvtárs, kérlek. Bízd rám, el lesz intézve! Csak nem gondolod, hogy* a mi igazgatónkat gyalog engedjük hazabandukolni? — Feri — rivallt rá az egyik brigádve­zetőre —, telefonálj azonnal a titkárságról Lég vádi bará­tomnak, hogy álljon elő az új Wartburgjával. A szóban az első a-t á-nak ejtette, mint aki a német nyelvben nagyon járatos. — No nem, Ringló elvtárs, szó sem lehet róla, hazame­gyünk az autóbusszal — je­gyezte meg az igazgató. Ringló oda se figyelt. — Még mindig itt vagy? — kiáltott rá a brigádvezetőre. — Az az ijedtségtől valóság­gal úgy ugrott ki az irodá­ból. Mivel a többiek is Ring­lót támogatták — persze sok­kal halkabbra fogva szavai­kat —, az igazgató nem hív­ta vissza o brigádvezetőt. A Wartburg simán suhant a belváros felé Ringló a rá­diót is bekapcsolta. Megérke­zés után az igazgató kabát­ját. és táskáját kezében lógat­va kísérte főnökét a lakás­hoz. Ott átadta őket, s mé­lyen meghajolva búcsúzott. A z igazgató felesége meghökkent: — Mi történi veled? — kérdezte a férjétől. — Még meg sem száradt a tinta a kinevezéseden, s már ma­szek kocsival hoznak haza, és mint valami méltóságos úr után, cipelik a kabátodat meg a táskádat. — Angyalom, én tiltakoz­tam ellene, de nem bírtam velük. Ök akarták, ők vál­lalták, ők csinálták — mond­ta, és odalépett a tükör elé. — Egyébként ha jól meg­gondolom, mint igazgató el is várhatom, tőlük. Több va­gyok náluk. Nemcsak azért, mert hatalmam van, hanem azért is, mert tehetségesebb vagyok, mint ők. A képessé­geim alapján neveztek ki — gondolta, s megigazította a nyaKKenaojet, zaköjat. Meg egyszer belenézett a tükörbe, s végigmérte magát. Nagyon elégedett volt... Szegedi Nándor Szerelőket, neliézgép-ismerettel (kotró, dóser) Jelt e»» a Földmunkát Gépesítő Vállalat fő-építésvezető­sége, Székesfehérvár, Seregélyesi ,u. 83. sz. (8344)

Next

/
Thumbnails
Contents