Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
Csütörtök, 1968. mä reins 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Munkásnők a kastélyban ELSZOMORÍTÓ AN elhanyagolt az iharosi kastély, por, pókháló mindenütt Pedig hatalmas termeit, a masszív épületet okosabban is kihasználhatták volna. Talán úgy is, mint most. Csaknem egy esztendeje a déli oldal egyik nagy termét varrógépes, szorgos kezű asszonyok, lányok vették birtokukba. A tanácstól megkapták a helyiséget, a villanyt a termelőszövetkezet fizeti, az asszonyoknak csak a fűtésről kell gondoskodniuk. A Csurgói Napsugár Ktsz részére készítenek lánykaruhákat. gyermekkabátofkat, kötényeket. Tizenkét tagú az iha- rosi brigád, tizenkét nő jutott ily módon állandó keresetihez a faluban. GAÁL JÓZSEFNÉ nagyobbik lányával, Rózsával együtt dolgozik a kastélyban. — Nagyon hasznos kezdeményezésnek tartjuk valameny- nyien a bedolgozó rendszert — mondja —, a háztartás mellett ellátjuk ezt a munkát is, az a havi nyolc-kilencszáz forint pedig sokat segít a családi gazdálkodásban. — Nem okozott nehézséget, hogy nem szakképzett varrónők? — Nem. Tudniillik ebben a faluban csaknem minden háznál van varrógép, magunknak eddig is megcsináltunk mindent. Szalagrendszert szerveztünk, magunk között felosztottuk a munkafolyamatokat, s mire a tizenkét nő kezén végigmegy az anyag, már kész is a kabát. Egy délelőtt 26—22 kabátot készítenek el. Nem dolgoznak kötött munkaidőben. Előíorráment De nagyon szépre akartam csinálni. ELMONDJA, hogy nagyon örül ennek a munkalehetőségnek, tiszta, szép munkát végez, helyben van, a családdal maradt továbbra is. Ez a többiek véleménye is. Bíznak benne, hogy kapnak folyamatosan a ktsz-től megrendelést, s így továbbra is dolgozhatnak a varrógépek mellett S. M. Jó ütemben halad a gépjavítás Ipari, mezőgazdasági üzemek, társulások a megrendelők A Gépjavító Vállalat nagyatádi állomásán jó ütemben halad a téli—tavaszi gépjavítás. Eddig huszonkét kombájn és ugyancsak húsznál több Szuper-Zetor javítási munkáit végezték el. Annak ellenére, hogy időről időre alkatrészhiány hátráltatja a gépek javítását, remélhetőleg minden erő- és munkagép kellő időben a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére áll. A 120 kombájn kijavítását az első negyedévben szeretnék elvégezni. Az SZK—3-as és SZK—4-eS kombájnok üzemképes állapotba hozása mellett a Szuper-Zetorok javítása okoz nagyobb gondot. A nagyatádi gépjavító végzi a Somogy és Baranya mezőgazda- sági üzemeiben dolgozó Szu- per-Zetorok felújítását is. A gépjavító forgácsolórészlege a Ganz-MÁVAG bajai gyárának hárommillió forint értékű munkát végez: elektromos mozdony, és villamos reléházakat készítenek. A lakatosrészleg a tsz-közi ipari társulások megrendeléseit elégíti ki. A nagyatádi gépjavító látja el a tabi, a batéi és a helyi közös vállalkozásokat lakatos- áruval, borjúnevelők, sertés- fiaztatók, gyümölcstárolók és gépszínek épületlakatosi munkáit végzi. A Felső-somogyi Halgazdaság balatonlellei telepén 120 0Ó0 forint értékű munkát vállaltak. dúl, hogy csak fél napra mennek be. Amikor viszont exportra dolgoztak, még éjszaka is kattogtak a gépek. Rózsa annyira megszerette a varrást, hogy elhatározta, megszerzi a szakképesítést. A kisebbik Gaál lány nyolcadikos, ő is varrónő akar lenni. Itt dolgozik a brigádban Gyuretó Jolán is. Tizennyolc Mérlegen hat kollektív szerződés Kijavítják a hibákat, hasznosítják az idei tapasztalatokat Az Építő- Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizottsága megvitatta az új Munka Törvénykönyv alkalmazásának, a kollektív szerződések megkötésének, a vállalati munkaügyi szabályzat kidolgozásának és végrehajtásának tapasztalatairól szóló jelentést. A jelentés — amelyet a köz- gazdasági bizottság a vállalati jogtanácsosok bevonásával, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál, az EVM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Közúti Építő Vállalatnál, a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a Déi-magyarorszagii Fűrészeknél, a Tanácsi Tervező Irodánál tartott vizsgálat alapján készített el — megállapítja, hogy az üzemekben a kollektív szerződések megalkotásánál törvénysértést sehol sem követtek eL A jelentés is utalt rá s a felszólalók is elmondták, hogy az új kollektív szerződések nem mentesek kisebb hibáktól. Ez főként gyakorlatlansággal, egynémely rendelkezés későd kibocsátásával, felületeseves, eddig sehol sem "tudott f^el ® nf»ány szabály helytelen ertelmezesevel magyaelhelyezkedmi. Megtanulta az alapműveleteket, s van olyan hónap, hogy kilencszáz forinton felül keres. — Már magamnak is varrtam egy szüle szoknyát — mutatja —, igaz, ez az első teljes munkám, így egy délelőttöm A Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire (Tiszaszederkény, Kazincbarcika, Székes- fehérvár, Almásfüzitő, Dunaújváros) lakatos, csőszerelő, hegesztő kovács szakmunkásokat és segédmunkásokat. A külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosítjuk. Jelentkezés személyesen vagy írásban, Budapest. VI., Paulai Ede u. 52. (személyzeti osztály.) (2411) rázható. Az egyik legáltalánosabban tapasztalt fogyatékosság az, hogy a szakszervezetek partneri szerepét nem hangsúlyozták ki. A tervezőirodánál és a Tanácsi Építőipari Vállalatnál csupán hivatkoztak a szakszervezet érdekvédelmi joMezógazdasági termelő- szövetkezetek, figyelem! Az ÉVM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kaposvári üzeme rásárol parkettal fizi korlátlan mennyiségben, kemény, lombos fából Érdeklődni: Kaposvár, Cseri út 2. Telefon: 11- 251. Ügyintéző: Csonka— Falkasné. (8252) gára, amelyet a SZOT és a Minisztertanács rendeletben biztosított. Hiba az is, hogy a vállalatok a jóléti, kulturális és sportkérdéseket nem dolgozták ki olyan részletesen, hogy mellékletként lehetne őket kezelni. A szerződések azonban tartalmazzák, hogy az 1967. évi színvonalat e téren biztosítják. Ez utóbbi vonatkozik a munkaruha, védőruha juttatására is. Helytelen, hogy a vállalati munkavédelmi szabály kidolgozására nem forditotiak elég gondot. Nem mérték föl alaposan a fokozott hatóképasségű veszélyforrásokat, ezért nem szabályozhatták a tennivalókat. A vállalatok mindennek el- • lenére összességében jó munkát végeztek — állapította meg dr. Fonai Janos, a megyei bizottság titkára. Nyilvánvaló, a megyei bizottsághoz tartozó vállalatok ezért érdemelték ki az Építők Szakszervezete központi vezetőségének elismerését, amelyet annak az ülésen megjelent képviselője tolmácsolt is. Szükséges, hogy a vállalatok szakszervezeti szervei a gazdasági vezetőkkel együtt dolgozzák lei a kollektív szerződést módosító és kiegészítő szabályzatokat a kollektív szerződésnek azokkal a rendelkezéseivel kapcsolatban, amelyek ellentétben állnak a Munka Törvénykönyvével vagy a kollektív szerződések megkötése után megjelent jogszabályokkal. A megyei bizottság közgazdasági bizottsága a kollektív szerződések felülvizsgálata és értékelése során tapasztalt fogyatékosságokat vállalatonként összesíti és megküldi a szakszervezeti bizottságoknak március 31-ig. A vállalatok a módosító és kiegészítő rendelkezéseket jóváhagyás végett a vállalati szakszervezeti tanács elé terjesztik április 30-ig. Ha ez a szerv a módosításokat és kiegészítéseket jóváhagyta, a kollektív szerződést termelési tanácskozásokon, szakszervezeti taggyűléseken, bizalmi értekezleteken a vállalat dolgozóival ismertetni kell. A megyei bizottság azért, hogy az 1969. évi kollektív szerződésekben még annyi hiba se fordulhasson elő, mint az idén elkészítettekben, úgy határozott, felhívja a vállalati szakszervezeti tanácsok figyelmét arra, hogy a második félévi értekezletükön tárguaVák meg a kollektív szerződések gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait. KI Mii KÍVÁN? Üj vasúti jegyet kapnak január elseje óta a hetente hazajáró munkások. A húsz éven aluliaknak havonta négyszer, a húsz éven felülieknek pedig havonta kétszer biztosít a vállalat kedvezményes utazást. Az ember azt hinné, hogy ezzel rendben is van a dolog. A hétvégi vonatokon azonban gyakran hallani szópárbajt az utas és a kalauz között. Az ok: a rendeletet kétféleképpen értelmezik. A vasúti jegy teljes összegét a dolgozó fizeti ki a pénztárnál. Az utazás után azonban á költségek egy részét a vállalat megtéríti a dolgozónak. Tehát a vállalatnál dől el, hogy havonta hányszor utazhat kedvezményesen a munkás. A vasút személyzete azonban különböző utasításokra hivatkozva vállalati igazolványt kér ehhez a jegyhez. A legtöbb munkásnak van is ilyen, de ezeken az igazolványokon általában nincs hely arra, hogy beírják: melyik állomásig jogosult a jegy tulajdonosa kedvezményes utazásra. A legkülönbözőbb helyekre inták ezt rá. Van olyan kalauz, aki elfogadja, van olyan is, aki nem. Vagy a munkást büntetik emiatt, vagy arról esik szó a vonat fülkéiben, hogy a vállalatot följelentik a szabálytalanság miatt. A huzavonának első számú szenvedő alanya a hét végén hazautazó dolgozó. Ideje már, hogy az új rendszer életbe lépése után csaknem negyed évvel a vasút tisztázza a vállalatokkal, mit követel meg ahhoz, hogy a kedvezményes jegyet használni lehessen. K. I. A mi tizenkilencünk A mi 1919-ünk, akárcsak 1848—49, az orosz 1905, majd 1917, mint a franciák 1789-e és a párizsi kommun, népünk számára örök történelmi mementó, tanulságadó erőforrás. Hívei és ellenségei évről, évre emlékeztek rá, az előbbiek dermedt lélekkel, majd fel-fel- villanó, erősödő és hanyatló ' bizakodással, az újrakezdés, a folytatás elszántságával, meggyőződéssel, hogy új győzelem követi; az utóbbiak gyűlölettel, bosszút lihegve, újra és újra ismételve, hogy nem lesz még egyszer, nem lesz soha többé. Megkettözött fegyveres elővigyázatossággal készültek minden évben március 21-re, a forradalom utóvédjeire és előőrseire márt kíméletlen csapásokkal. Így volt negyed századig, míg olyan fordulatot vett a történelem, hogy a nép újra birtokba vette az országot. Es ünnepelt — immár szabadon — a harmincadik, a negyvenedik évfordulón. Most pedig készülünk már a Magyar Tanácsköztársaság . kikiáltásának ötvenedik évfordulójára. Negyvenkilenc évvel ezelőtt először lépett győztesként a történelem színpadára a magyar munkásosztály. Diadalát sok évtizedes küzdelem alapozta meg. Bár az első magyar tanácshatalmat megfojtotta a. külső ellenség és a hatalmától megfosztott régi uralkodó osztály, a Magyar Tanácsltöztársaság jelentősége és érdeme mind az oroszországi szovjethatalom fennmaradása és végső győzelme, mind a nemzetközi munkásmozgalom további fejlődése szempontjából elévülhetetlen. Népünk most a negyvenkilencedik évfordulón is megbecsüléssel köszönti a magyar proletárforradalom egykori harcosait, tisztelettel és hálával adózik a nagy forradalmi nemzecíefe emle kének, amely csaknem öt évtizeddel ezelőtt történelmünk fényes lapjait írta. ARAB ÖSZTÖNDÍJASOK BUDAPESTEN Magyarország és az Egyesült Arab Köztársaság közötti műszaki tudományos együttműködési szerződés alapján 90 ösztöndíjas arab fiatal Budapesten tanul vasipari szakmákat. Képünkön: A Bánki Donát Gépipari Technikum hegesztőmü- helyében oktatják az arab fiatalokat. (MTI-foto) Fegyverrel a Jtézben EGY SOMOGYI VÖRÖSKATONA VISSZAEMLÉKEZÉSE y/l a már kevesen élnek 1919 nagy politikusai, a Ta- -‘■’-L nácsköztársaság irányitó kommunistái közül. Meggyilkolta őket a fehérterror, meghaltak az emigrációban vagy a második világháború ban. Itt vannak azonban még közöttünk, ha kevesen is, a volt vöröskatonák, a falusi munkástanácsok tagjai, akik visszaemlékeznek a régi időkre, s a jelenbe hozzák a múltat. Krasec Péter csokonyavi- sontai cipész vöröskatona volt 1919-ben. Ö így emlékezik vissza; —1 Három évig voltam az első háborúban, 1919. március 26-án szereltek le bennünket. Hazamentem, április közepén azonban már jelentkeztem az újonnan alakult Vörös Hadseregbe. Fölszereltek benőnket, s kihoztak Erdőcsokonyá- ra. Itt aztán jelentős ember lettem. Abban az időben a szerb katonák a falu határában, a tiszavízi szőlőnél jártak át. Egyszer elfogtam egyet, bevittem a faluba. A századparancsnokságon azt a parancsot kaptam, hogy vigyem be Kaposvárra. — Május közepéig voltunk Erdőcsokonyán, aztán a Somogy—baranyai 44-es rosse- bes-gyalogezredet a román intervenciósok ellen vezényelték. Három napig harcoltunk a Tiszánál a román burzsoázia seregei ellen, majd onnan a Felvidékre mentünk. Ott egy egész nemzetközi csapat harcolt, voltak itt lengyelek, oroszok, németek meg mi, magyarok. Ez még aratás előtt volt, mert amikor egyszer éjjel három órakor megugrasz- tottuk a Tanácsköztársaságra tört cseh imperialistákat, a búzában bújtak meg. Amikor kimozdítottuk őket, két nap és egy éjjel meneteltünk Nyit- ra felé. Olasz páncélvonat jött a segítségükre. Egy nagy rozstáblában sikeresen fölvettük velük a harcot, majd bevonultunk Nyitrára. Itt két tűz közé kerültünk, nagyon szorítottak minket az intervenciósok, Egy kastély udvarába vonultunk vissza. Később azt a parancsot kaptuk, hogy mozdítsuk ki a kastély körüli rozstáblából a cseh csendőrszázadot Ez sikerült is. Barátommal, Kovács szakaszvezetővel két cseh katonát ejtettünk fogságba. Átadtuk őket a kastélyban, aztán már mentünk is vissza a frontvonalba. Az olasz páncélvonat nagyon nyomott bennünket, s ezért nagy kerülővel a cseh burzsoá sereg háta mögé kerültünk. — Július vágéu szabadságot! kaptunk. Amikor visszamentem, minden felbomlóban volt, így rövid idő múlva megint szabadságoltak. A Tanácsköztársaság leverésének híre már otthon ért... Erdőcsokonyán bújkáltam két pajtásommal, de mivel a csendőrök kerestek, elhatároztuk, hogy átszökünk Jugoszláviába. Zsdálának mentünk, a határ előtt azonban elfogott bennünket egy főhadnagy és egy civil detektív, s bekísért Udvarhelyre. A papírjaink rendben voltak, hát eleresztettek bennünket Bevettük magunkat az udvarhelyi erdőbe, amely tele volt bujdosókkal. Később egy katonatársammal munkát vállaltunk Berzencén. Csak lakást kaptunk, fizetést, élelmet nem, de legalább egy ideig nem zaklattak a csendőrök. 1920. március 14-én azonban ránk találtak, s Csurgón bezártak tizenhat napra. Innen Dombóvárra vittek bennünket a járásbíróságra, s 1921. október 6-án engedtek haza szülőfalumba, Háromfára. — Nehéz volt a sorsom a felszabadulás előtt. A csendőrök szemmel tartottak, hiszen tudták rólam, hogy vöröskatona voltam. Föl jegyezte: Rózsai Ágnes