Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. március H. Somogyi Károly: A faluba, ahova esti előadást tartani igyekeztem, nem vezet kövesút. A tsz homokfutója vár S.-en, hogy a gépek vágta, az előző napi esőzéstől alaposan felázott, szélesen csillogó víztócsáktól tarkított földúton a helyszínre szállítson. A kocsist régóta ismerem. Az ötödik iksz felé tart, egyenes derekú, megfontolt szavú. Szívesen beszélget, makkegészségesnek látszik, de tudom róila, hogy fél vesével él, nemrégen pedig gyomorműtéten esett át. Óvatosan kerülgeti a veszélyes útszakaszokat. A kocsi jobbrá-balra billeg, erősen megdől, s lehajtó ágak fürge hajladozásra késztetnek mindkettőnket. — Sötétben nem tanácsos erre járni — jegyzem meg az erdőből kiérve. — Pedig ezen kell visszajönnünk az előadás után is. — Igen, persze. — De azért nem tetszik félni? — Nem. Bízom magában, —A doktorunk is ismer. Ilyenkor mégsem ül mögém. Inkább gyalog teszi meg az utat. Vagy kerékpárral. Azt mondja, az előző helyén felborították, két hétig nyomta a kórházi ágyat. Hát, én nem tudom, milyen kocsis lehetett az. Mindegy. Nem ül, nem ül. ö tudja. Hanem az elődje... Tetszett ismerni? Legendákat hallottam Mikszáth regényeibe illő alakjáról, italozásairól, különcködéseiről, nyomdafestéket nem tűrő — megnyilvánulásairól. Látásból ismertem is: amolyan százkilencvenes, testes, feketés sörtehajú, apró szemű ember. Talán' negy- ven-egynéhány éves lehetett. Valamelyik városi klinikáról jött ki körorvosnak. Pontosan senki sem tudta, hányadik felesége költözött utána. — Mit tud róla, merre van? — Állítólag valamelyik Vas megyei faluba helyezték, de biztos, már ott sem találnánk meg. — Na, szóval ő aztán nem félt sem-' mitől és senkitől. Rossz úttól éppen úgy nem, mint a fölötteseitől. Azt mondják, külön ünnepet tartottak a járásnál, ha egy jelentése valahogy beérkezett. Tanácsi beszámoló készítésére sohasem tudták rábírni. Amúgy aztán jó ember volt, igazán nem lehetett rá panasz, hogy nem jött volna ki a beteghez a legrosszabb időben is. Igaz, olyan sürgős sem lehetett a hívás, hogy előtte ■— ha éppen nem volt benne — fel ne hajtott volna legalább egv liter bort vagy egy deci pálinkát. Engem is mindig hívott, de töményt nem ihá- tom, a bort is csak módjával, így nem nagyon erőltette. Egyszer, aztán napok óta nem jó éreztem magam, húzott az oldalam, gondoltam, kérek tőle valami gyógyszert. Mondom a doktornak, mi a panaszom. Alig figyelt oda. Csak any- nyit Válaszolt: jó, majd elintézzük. Felült a . kocsira — persze nem vizsgált meg aztán odaszólt: — A Krisztinához — így hívják az italboltvezetőt. — Na, jöjjön be! A Krisztinának meg odaszól: — Egy kis orvosságot a Józsinak! De dupla adagot, mert nagyon beteg. Egy deci pálinkát tett' elém Akárhogy erőltettem, alig felét tudtam meginni. — Nem megy? Aki az orvosságot nem veszi be, hamar meghal. Nem tudja ezt? K özben eléje már a második decit rakta a Krisztina. Én egy kis szódát kértem — említettem, hogy nem szoktam töményt inni —. de a doktorunk nem hagyta annyiban : — Na, Józsi! — és szemével parancsolóan vágott • félig maradt poharam felé. Fölemeli a magáét, odalöki az nyémhez: — Szervusz, Ex! Behunytam a szememet, lehajtottam. Igaz, meg is rázkódtam utána. De már ott volt* a nagy húsos keze előttem: — Szervusz! — mondta még egyszer. , — Szervusz, doktor úr! — dadogtam meglepődve. — Nem doktor úr, hanem Sanyo! Megértetted? — Igen. — Na, akkor mehetünk. Hova is hívtak? Szóval ilyen ember volt. Később már a fél faluval tegeződött. Inni, nahát, kérem, nagyon tudott. Senki nem tudta állni vele a versenyt. Igaz, nem bortermő vidék a miénk, így inkább a kocsmában isznak, de azért akad néhány edzett poharazó. A lovak széles víztükröt törnek szilánkokra patáikkal. Tömött, szokatlanul magas rozstábla mellett megyünk el. A fordulóban kibukkan a falu. — A feleségét ismerte-e? — Az Anikót? Hát kérem, ezt még elmondom. Ahogyan én megismertem. Mert az nem mindennapi eset. Úgy volt; hogy megint beteghez hívták az orvost. Júliusi fülledt meleg volt, este kilenc óra körül, amikor bekopogtam hozzájuk. Ez a kocsmai eset után néhány napra történt. Az asz- szonyt nem láttam addig, mert csak előtte héten költözött hozzá, addig a válópert intézte. Szóval bekopogok. Semmi. Megverem az ajtót, mert jövet valami világosságot láttam, tehát valaki itthon van. Még jobban zörgök, mire női léptek kopognak, s nyílik az ajtó. Ott áll egy fiatal, na mit mondjak, igazán csinos asz- szony, talán huszonöt éves lehetett. De hogyan? Kérem, én még ilyen öltözéket nem láttam. Melltartó nélkül volt, csak a gombját takarta el valami ötforintos nagyságú fene tudja micsoda. Nadrágja meg... Hát szóval, éppen hogy. Alig tudtam megszólalni. Nem vagyok még öreg ember, akkor éppen csak a negyvenet kerültem el, és a mi falusi asszonyaink alakja ugye... Iszen tetszik érteni. Azthtt(Stotz Mihály rajza.) tem, ahogy meglát, visszaugrik az ajtó mögé. De nem, inkább még jobban kitárta. — A doktor úr itthon van? — Menni kell? Szólok n^ki. i zzeil bement. De mindjárt jött is ki, ugyanE úgy, mint az előbb, hogy fáradjak be. Hiába szabadkoztam, hogy itt is megvárhatom, meg a lovak egyedül vannak, a doktor kiszólt a szobából — Ne vitatkozz a feleségemmel,- úgysem neked lesz igazad. Bementem a szobába. Fürdőnadrágban ült a doktor is. — Szervusz. Ülj le. Vagy mégsem, előbb menj ki a konyhába, kérj a Rozi nénitől egy fazekat, és hozz fel a pincéből bort. Tegnap kaptam valahonnan Zalából. Megyek a Rozi nénihez. Négyliteres fazekat nyom a kezembe. Ha kisebbet visz, visszaküldi — mondja. — De tele hozza ám! Lementem a pincébe, megtöltöttem a fazekat Amikor fölérkeztem, a doktor még mindig fürdőnadrágban ült. Félliteres söröskancsót nyomott a kezembe, megtöltötte: — Szervusz! — Szervusz! Le nem vette a szájáról, amíg volt benne. — Na, amíg felöltözöm, itt vannak ezek a képeslapok, 'nézegesd! Idegen nyelvű folyóiratokat nyomott a kezembe, tele meztelen, félmeztelen nőkkel, előre meredő mellekkel, térdelve, állva, fekve, vízparton, mezőn, széken, ágyon, meg nem is tudom milyen helyzetben. A másik szobából öltözködés közben átszól: — Jó nők, mi? Kár, hogy nem lehet rendelni belőlük Igaz, egy nekem is van. ö is elmehetne modellnek, nem igaz? Na, nézd meg. mit szólsz hozzá? Remek test, mi? Nem mertem az asszonyra nézni, csak fél szemmel lestem, mikor pirít az urára. De az csak mosolygott. — És mi a véleményed az új divatú melltartójáról? Azt mondja, így érzi jól magát ebben a melegben. Nem szorítják a kantárok, ű tudja. — Na, igyunk! Ismét tele töltötte a két söröskancsót. — Ne haragudj, de én többet nem bírok... És el is kellene indulni. — Előbb ezt megisszuk. Vagy valami édeset kívánnál? A fenét! Most ez van! Na! Próbálkoztam még, hogy felborul a kocsi, ha leré- szegedem, de azt mondta, a lovak okosabbak az embernél, haza találnak irányítás nélkül is. Keservesen lenyomtam a második kriglit is. — Látom, nem megy tovább. Ha nem haragszol, én még iszom egy pohárkával, aztán már itt sem vagyunk. Megfigyeltem, a harmadik kancsónál egy szünetet tartott De azért lehúzta. H át ilyen ember volt az előző doktorunk. A Sanyo. A mostani meg teljességgel utálja a szeszt. Helyette aludttejet fogyaszt, meg valami más tejfélét.. Hát igen, nem vagyunk egyformák. No, meg is érkeztünk. Mikor jöjjek? Két óra múlva? Jó, addig megetetek, én is harapok valamit, aztán visz- szaindulhatunk. A mikor a nyár már kifogy tűző hevéből, s megszegényedve szórja sugarait a szemérmes nap, naptár nélkül is tudja az ember, hogy őszbe fordult az idő. A zselici dombok vidékén ennek különösen nagy jelentősége van, mert a szüntelen torlódó őszi munkák közé besorolódik még egy: a kukoricaár zés. A vadak mindenkinek borsot törnek az orra alá, vadászoknak, vadőröknek, termelőknek. A nagy táblák védelméről a közös gondoskodik. De kukoricát, krumplit nemcsak a nagy táblákon, hanem a szőlőhegyek kicsi területein is termesztenek, mert a szorgos paraszti kéz nem akar megműveletlenül hagyni egy négyszögölet sem. Már a kacsák pecsenyének valók voltak, és a tömőben is retye- gett egy-kettő. A vasárnapi ebédekre kimúlt egyike-má- sika, hogy az aratásban meggyengült paraszti erőt helyreFölkelt, és elindult a kukorica felé. Oda érve vállmagasságba emelte a vasat, ét ütni kezdte. — Hahaj, nagyszerűen hangzik! Na, majd most elriadtok innét. Visszhangzottak a dombok. Még a szerelmes szarvas bikák is megcsöndesedtek tajtékzó mámorukban. Egy pillanatra csönd lett, csak az öreg őr döcögő nevetése hallatszott. — Na, most ugye beijedtetek?! Nem lesz kedvetek mostanában idejönni. Ott lenn, a kótai rétcsücsökben két vadász szarvasbikára várt. Ismerték jól a terepet, tudták, hogy a túlsó domboldalra az éjszaka ki fognak váltani. De így nem ám, hogyha odafönn verik a vasat. — Ki az ott fönn, te? — kérdezi az egyik a másikat. — Nem tudom, nem vagyok ismerős erre. — így hiába várunk. Gyere, menjünk a kukoricához közelebb. A kukoricacsösz állítsa. Igen ám, csakhogy a kacsa szomjas állat. Még túl- világi életében is sűrűn kívánja az italt, illetve ivásra készteti elfogyasztóját. A reggeli itatás után az istállóból a konyha felé haladt egy kedves, mosolygós arcú öreg magyar, s látván a kacsát véres nyakkal vergődni az udvaron, máris vette a szőrtarisznyát, és nekivágott a szőlőhegynek, a Csermán meredek oldalának. Szorgalmas ember lévén nem hagyná földjét megműveletlenül a világért sem. A be nem telepített szőlőterületén kukoricája volt. Odaért, s látta, hogy letört fejek, kidőlt szárak hevernek. — Megint ezek a rohadt szarvasok. Megint megtalálták, újra itt voltak ... Este föltétlenül el kell jönni ide. Megtöltötte az üvegeket, és elindult hazafelé. Otthon elmondta, hogy a szarvasok megint megdézsmálták a kukoricát. — Na, akkor nem sok éjjel alszol idehaza, apjuk, amíg le nem szedjük? — A nehézség ott üsse meg a csontjukat! Majd csak megőrzőm valahogyan. Naplemente után a kacsa püspókfalatja belevándorolt a szőrtarisznyába, hogy táplálékul szolgálhasson a kűkori- cacsősznek. Mire a sötétség elöntötte a határt, addigra már a pince előtti kisszéken a literes üveget szorongatta az öreg polgár, és hallgatta a csürbogarak énekét meg a szarvasbőgést. Odakészitette maga mellé a riasztóeszközt is: egy szál dróton lógó ekevasat és egy ócska kalapácsot. — Most már jó lesz megkezdeni. MACIEJ JASIECKI: BÁRÁNYOK ixepszolgalaij Amikor két-háronxszáz méterre lehettek onnan, az egyik vadász elővette a szarvc.shívó kürtöt, s belefújt. —• A Ü O, AÜÓ — erre aztán megélénkült a vasverés: — Cs, cs, cs, ne, nnene, neee. Ismételve beleordított a kürtbe: — AÜÖ, AÜÖ, AÜO. Erre még kegyetlené bőül veri a vasat: Cs, cs, cs, neee, neeee, hóó. — Hallod, az öreg, hogy izgul? Most ne fújj. Egy kis szünet, s újra veri a vasat az öreg. — Most menjünk közelebb. Odalopakodtak talán száz méterre. — AÜÓ, AÜÓ, AÜÓ, AÜO. Az öreg már rekedten kiabál: — Ne, ne, ne, neee, hahó. Ne, hó, ne... Az öreg csősz szakadatlanul verte a vasat, s kiabált, ahogyan a torkán kifért. — Fújj, fújj! A csengő hang abbamaradt. Elnémult az ekevas, mert kiszáradt nyeléhez hűtlen lett a kalapács, és elugrott a sötétbe. De ekkorra már egészen közel fújta a kürtöt és verte a kukoricát a vad szerelmi mámort imitáló vadász. Ö is levette szájáról egy pillanatra a kürtöt, s várta a következményeket. A sötétség egy meg nem határozható pontjáról tisztán lehetett hallani a félelemben és bosszúvágyban lihegő öregember szavát. — Hát ezek az utálatos szarvasok nem bezavarnak! Utána a pinceajtó zörrené- se, a rigli koccanása hallatszott, és csönd borult a tájra. A két vadász homlokáról eltűntek a ráncok. Szájuk a fülükig ért a jól sikerült tréfa hatására. Igen ám, csakhogy a szar- vasbőgés, az nagy dolog a vadász életében. Az éjszaka nem tud álmot hozni a szemére, mert a szarvasbikák hangjában mindig hallja a bizakodás és a beteljesülés szavát, ami csábít, csalogat szüntelen. Ez a két vadász sem tudott hazamenni és lefeküdni, hanem lenn maradt a Csermán alatti rét két szénaboglyájában. De nem volt szerencséjük ezen az éjszakán. Nagy távolságra láttak ugyan három bikát, ezek azonban jóval kijjebb voltak a lötávolság határánál. Lassan kezdett elszéledni a sötétség is. A köd is visszaszorult a kótai rétszélbe, a túlsó domboldalon már kezdett rózsaszínű árnyakat festeni a kelő nap. Ekkor hallottó.k a csattogó papucsot a vadászok a csermáni horhóban. Viharlámpával a kezében, csuma- szatyorral jön ám az öreg kukoricacsősz. — Na, uraim, nem lett semmi? — Nincs itt fene se, nagyon koldus hely ez! — Micsoda?! Itt? Csak hallották volna az este, hogy mi volt itt?! De én elriasztottam őket úgy, hogy mostanában ide szarvas nem jön ... Bizonyára ezt mondhatta odahaza is az öreg csősz, mert hosszú ideig nem. látták kukoricát őrizni. Cséplő József
