Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

Tasárnap, 1968. március 17. 5 SOMOGYI NÉPLAP Cselédek voltak UTAZÁS EGY „KÜLÖNÖS“ JÁRMŰVÖN A művelődési autók tevékenységének tanulmányozása volt a cél, amiért beültem a megyei könyvtár GAZ típusú gépkocsijába. Ezzel a járművel indultunk el Somogy egyik eldugott helységébe, Alsóheténybe. Az indulás előtt kaptam egy kis szó- és írásbeli segítséget a művelődési autók sze­repéről, hasznosságáról. A művelődési autó könyvtárosa vezetett be ezekbe az ismeretekbe. Amit mär az autó mo­torjának felbúgá- sa előtt megtudtam: a me­gye tizenegy kis települését, tanyáját járják ezek a »külö­nös-« járművek. Ezen helyek lakosainak száma nem éri el az ötszázat. Előttem fekszik egy kimutatás is segédletnek, számokkal, »zárójelentés a megyei könyvtár művelődési autóinak 1967. évi munkájá­ról.« Most mégse támaszko­dom rá, inkább az élménye­ket szeretném elmondani, azokat, melyek egyszeri hatá­sukkal is oly erősen fogva tartanaik. A művelődési autó utaztat egy filmszínházait, egy könyv­tárat, egy könyvtárost, egy előadót s a gépkocsivezetőt, aki — nem is tudom, minek lehetne nevezni a népművelés nyelvén — mozigépész is, és lelkes híve annak, amit csi­nál. »Nero pénzért, ezt nem lehet pénzért csinálni.« Ezt még az autóban megtanítot­ták velem. Rendszeresen járnak ide is és minden olyan helyre, ahol a kultúrát, mezőgazdasági és művészeti, általános emberi kultúrát még csak így lehet nyújtani. Azaz, nem voltam egészen pontos, mert majd minden házban van már tv. Hetven forintot fizetett a tsz, a dom­bóvári üzletekből zárszámadás után ki is fogytak a tv-készü- lékek. És ennek a jelentősé­gét sem szabad lebecsülni. Kapaspula határától letértünk a mezők felé. Hol van itt az út? — kérdeztem egyre. Azon me­gyünk, mondta a gépkocsive­zető, földúton. Végül is, ami­kor feltűnt a távolból egy szélkerék — nem a képzelet szülötte —, akkor bizonyosod­tam meg, hogy hamarosan célba érünk. A majorépületek közé csúszkáltunk a négy ke­réken. Itt van az iskola is, itt álltunk meg. A késő délutáni órákban is annyira világos volt még, hogy körülj arathattuk a sze­münket a környéken. A tanítóék már vártak ben­nünket. — Tudja, milyen emberek élnek itt? — fordultak hoz­zám. — Cselédek voltak. Eg> házat még találni mutatója:-. hogy hogyan laktak. A többi igényes, egészséges, tiszta. Tv van majdnem mindegyikben. És szomjúság. Szomjasak ezek az emberek, most van vala­mijük, a legszívesebben tob­zódnának. Ugye, megérti őket?! Ezek az emberek ak­kor is itt maradiak, amikor máshonnan, mintha harang szóra tették volna, elvándo roltak. Szívósan kitartottak, nagyon szívósan. Hogyan él­tek? A "feleségem — szintén tanító — egyszer megkérdez­te a gyerekeket, hogyan fek­szenek. Együtt, egy fekhelyen. Azon volt a vita, hogy ki legyen középen, mert az járt a leg­jobban a takaróval... De ez már a múlté. Amire visszaértünk az is­kolához, a művelődési te­remhez, addigra már felsze­relték a vetítőt, is, megkez­dődhetett a művelődési autó szokásos, de mindig változó programja. A teremben össze­jöttek amennyien összejöhet­tek. A kezdésig beszélgethet­tem emberekkel. Kérdeztem, amire még kíváncsi voltam. A Nagyatádi Komfort Ktsz egyik legfiatalabb részlege az autójavító szerviz. Létrehozá­sakor — két évvel ezelőtt — mindössze öten dolgoztak a javítóműhelyben. Akkoriban kevés volt a munka, s csak négy kocsi nagyobb javítását vállalhatták el havonta. A múlt évben több mint 100 000 forintot költött az autójavító korszerűsítésére a ktsz. A jobb szerszám- és gép­ellátással lehetővé vált a sza­— Mit jelent maguknak ez az elzártság? — Az állatorvos kijön, ami­kor kell. Állataink nem szen­vednek kárt, abból, hogy ilyen utunk van csak. De amikor emberhez kellene orvos ha na­gyon nagy a baj, nekivágnak szekérrel, és ezt is kétszer meggondolják... Elsötétítenek. Pereg a film.- A növényvédő szerek alkalma­zásáról szól, a helytelen hasz­nálatukból adódó mérgezések­ről, tragédiákról. Három ilyet etí tettek le egymásután. Az án az el'ado lépett a kö- >nség elé. Az edd'gi növóny- . -d,. .•vere'crö', azok kárcs ha- -.4sár£l, a betiltottakról, a endele.ékről, az új szerekről KjSZrit. Jobb, mint a televízió. Visz- za lehet kérdezni. — Pajzstetvesek a gyümöl­csöseink. Mit lehetne tenni? is sok a burgonyabogán Szak- anácsadással folytatódott a1 ■aszélgetés. Egy bibliográfiát s készítettek erre az alkalom­ra. Könyvek a növényvéde­lemről. Mindenkinek volt a ke­zében egy példány belőle. É~ könyveket is hozott az autó Üj filmet fűznek be a gép­be. Az apa című díjnyertes magyar film pereg máris. Jól elment az idő, de még ezt is megvár­ják az emberek. A gyerekek is. Itt nincs most kimaradási tilalom. A késő .esti óráidig nyúlt a program. Ilyen farad- aggal jutnak hozzá az alsó- hetényiek a művelődéshez. Cselédek voltaik, és most szomjasak. Kivárták, hogy ihassanak. vitójuk és kocsimosójuk. A kétaknás javítót a nyári sze­zon előtt tovább bővítik újabb két szerelőakna megépítésével. Az ugyancsak új karosszéria­részleg pedig egy hónap múl­va kezdi meg a szolgáltatást. Később már dukkózást is vál­lalnak. Egy presszó-várót is építenek, ahol az autósok ká­vé mellett várhatják meg a kisebb javításokat. NEM PÉNZÉRT „HOL ITT AZ V>T?" Horányi Barna Fejlődik a nagyatádi autószerviz lagszerü javítás. Van gumija­JÓL ELMENT AZ IDŐ ® •••• . NÉHÁNYAN FÜRÖDNI FOGNAK!‘ Horthy gyorsan megkeresi Józsefet, hódo­latát fejezi ki a »homo regius« előtt. József főherceg megerősíti Horthyt tisztségében. Erre az altengernagy gyorsan hátat fordít a P. Ábrahám-kormánynak (ez a társaság az­tán nemsokára fel is oszlik), s bejelenti: augusztus 9-én a hadsereg fővezérlete a hadügyminisztérium kötelékéből kiválik, és mint önálló parancsnokság megkezdi mű­ködését. Horthy így megszabadul minden felsőbbségtől, a saját urává válik, azt te­heti, amit fegyvereivel el tud érni. Fővezér, aki senkinek sem tartozik engedelmesked­ni. S azzal sem törődik többé, hogy az an­tant nem sokáig tűri egy Habsburg »kirá­lyi megbízottként« való tevékenykedését, s elzavarja a »homo regiust«. Sőt, nyilvánva­lóan Horthy kedvére való, hogy a megszál­lók megszabadítják egyik jövendő ellenfelé­től, akivel különben magának kellene meg­vívnia, mielőtt a budai Várba költözhetne. Tisztjei után Horthy maga is Siófokra megy, s miután meghallgatja és elégedetten nyugtázza Prónay Pál jelentését a terrorak­ciókról, a románok által megszállt Buda­pestre utazik, hogy ott az antant budapesti katonai misszióját megnyerje magának. Az útra szárnysegéde, Magasházy László egy kopott vasutasruhában kíséri el a civillé vedlett, s ugyancsak hamis igazolványokkal utazó Horthyt. Szerencsésen eljutnak Buda­pestre. az antant tábornoki tanácsához. Har­ry Hill Bandholt amerikai, Reginald St. George Gorton angol, G. Graziani francia és Mombelli olasz tábornokok megértőén fo-. gadják Horthyt Megígérik neki, hogy kor­mányaiknak kedves» jelentéseket tesznek személyéről. A siófoki fővezér ezután a Gellért Szálló­ba látogat, ahol a Budapestet megszállva tartó román főparancsnokság székel. Mar- darescu román királyi tábornok közli vele, hogy a Dunántúlon nyugodtan tevékenyked­het, a román csapatok nem szándékoznak tovább előrenyomulni. A román tábornok kijelentése megnyugtatja: helyesen ismerte fel a helyzetet, amikor a Dunántúlra irá­nyította csapatait, ezt az országrészt válasz­totta az egész országra kiterjesztendő ha­talma kiindulási pontjául. Horthy ráadásul megbízható antantigazol- váinyokat kap, s ezeknek birtokában most már nem keli rangrejtve utaznia. A siófoki fővezérségen emberei újabb kivégzettek lis­tájával fogadják. Már nemcsak Magyaror­szág, hanem az egész külföld is zeng a fe­hérterror rémtetteiről. A Friedrich-kormány megelégedne a kevésbé látványos megoldás­sal is, de tulajdonképpen semmi hatalma sincs. Az egyetlen, amit Friederichék tehet­nek, hogy követet menesztenek Siófokra: gondolja meg Horthy, hogy mit tesz, hiszen nem egyedül van a világon. A követ, Beniczky Ödön belügyminiszter meglehetősen kellemetlen fogadtatásban ré­szesül Siófokon. A beszélgetés úgy zárul, hogy a végén Beniczky felteszi a kérdést Horthy nak: — Ha a nemzeti hadsereged bevonul, a fővárosba, lesz-e pogrom, igen, vagy nem? Horthy így válaszol: — Pogrom nem lesz! De néhányan füröd­ni fognak. Ahhoz azonban, hogy Horthy bevonulhas­A FALUÉRT Meg névtelenek az utcák. TL»EG BALATONI SZÉL űz el a házsorok kö­zött, embert alig látni az utcákon. Valahonnan a közelből szaggatott csengő­hang száll elő, egy perc múl­va népes az iskolaudvar. Az alaposan felöltöztetett gyere­kek jó kedvet lopnak be az udvart keretező merev falak közé. Egyikük) tízóraiját, ki­bontva elhajítja a szalvétát. Társa, egy barna hajú kis­lány valamit szól hozzá, mire a papírdarabot a figyelmetlen kisdiák fölveszi, s a zsebébe gyűri. A siófoki járásban Kőrös­hegy érte el a legjobb ered­ményt a Tegyük szebbé köz-r légünket! mozgalomban. Si­mára döngölt járdák, kitisztí­tott árkok, szépre formált ut­cai virágágyások dicsérik az emberek fáradozását. Csattognak a fejszék, dőltek a régi, kopott lombú fák, de mögöttük már ásták a gödrö­ket, melyekbe a fiatal cseme­téket szánták. Gömbakáccal ültetik be az aszfalt szegélyét, s vörös salakkal hintik be az üres, sétánynak is beillő ré­szeket. A lakóházak közül is kimeszeltek már jó egypárat, s rendezgették az udvarokat. Major Béla, a községi tanács vb-elnöke a kőröshegyiek szorgalmáról beszél, s szám­adatokat mutat, mintegy az elmondottak igazolásául. — A mi községünknek kü­lönösen előnyére szolgál, ha tetszetős, formás a képe, hi­szen nemcsak mi élünk itt, nyáron megfordul az utcákon több ezer turista, belföldiek, külföldiek egyaránt. Azt sze­retnénk, ha mindegyikük az­zal az elhatározással távozna tőlünk, hogy visszajön ide. A NYÄRON hetente ötszáz IBUSZ-vendég is érkezett a községbe. Megtekintették a nevezetes templomot, az egyéb érdekességeket Aztán irány a környező hegyek, ahol jóféle magyar étellel s dalra fakasz­tó balatoni borral várták az idegen országok fiait — Egynémely csoporttal magam is kint jártam, öröm volt nézni, milyen jól szóra­koztak. Az idén a tavalyinál is nagyobb idegenforgalomra számítunk, tavasszal már vár­juk az első vendégeket A nyáron a múlt évi három he­lyett hat hangverseny lesz a templomban, remélhetőleg ez is sok idegent csábít majd la­kóhelyünkre. — Ez fokozott fölkészülést igényel a falutól. Várható, hogy nem lesz fennakadás? — Az eddigiek alapján bát­ran állíthatom, hogy a falu összefogására az idéji is szá­míthatunk. A községünk föl- lendítését szolgáló mozgalom­ba eddig is minden szerv be­kapcsolódott. A termelőszövet­kezet fuvarosrészlege a szállí­tási és szemételtakarítási munkában tett sokat. A tégla­gyár majdnem százhúsz köb­méter földet adott, ide is szál­lította. A KISZ - szervezet se­gített szervezni a társadalmi munkát Külön ki kell emel­nem a Vöröskereszt helyi szervezetének igen hasznos é» eredményes tevékenységét. BEKOPOGTUNK Zeren-ji Lajosnéhoz, a községi párt- szervezet titkárához is. — Mindenki megértette — mondta —, hogy a falunak milyen sokat jelent az, ha szebbé tesszük. A munkában élenjárók tevékenysége arra késztette a közönyösöket hogy kivegyék részüket a közös ten­nivalókból. Szépen megszer­veztek mindent mo6t már csak az a feladatunk, hogy használjuk ki a lehetőségeket amelyekkel továbbfejleszthet­jük lakóhelyünket p. n. son Budapestre, ismét csak az antant bele­egyezése kell. A győztes hatalmak, Sir Georg Clerk-ot magas rangú angol diplo­matát küldték Budapestre, hogy rendezze a magyarországi viszonyokat Clerk, az angol külügyminisztérium háborús ügyosztályának vezetője az orosz forradalom kitörésekor át­alakult antibolsevista szakértővé, ö járt Pé- terváron és Moszkvában is, hogy megpró­bálja Oroszországot visszatéríteni az antant oldalára, rávenni a háború folytatására. Ez a küldetése kudarccal járt, s most Magyar- országon gyümölcsözteti ott szerzett tapasz­talatait A helyzet nem könnyű. A monar­chia szétesett, s az antant győzelem utáni politikájának egyik sarkalatos pontja, hogy nem is engedi többé egyesülni. A régi rend emberei azonban ilyen restauráció veszélyét rejtenék magukban. Az antantnak a prole­tárdiktatúra leverése után olyan rezsimre van szüksége, amely biztosítékot nyújt a népmozgalmak újjáéledése ellen. S egyben — a másik szempont miatt — olyanra, amely a régi rendet csak az antant érdekei­nek megfelelő keretek között állítaná hely­re. Sir Georg Clerk a legkülönbözőbb pártok vezetőivel tárgyal Budapesten, s magához hívatja Horthy Miklóst is. Kormányalapí­tásról van szó. s az ilyesmit az államfők — királyok, köztársasági elnökök — szokták folytatni, de Magyarországnak 1919 novem­ber elején nincs államfője. Horthy fegyverei képviselik a hatalmat, s nézetei az antant érdekeit. Clerk megegyezik vele: hatalmát Dunántúlról az egész országra kiterjeszthe­ti, bevonulhat Budapestre is, ha a mostani kormányt a választásokig elismeri. A vá­lasztások után összehívandó új nemzetgyűlés majd megválasztja az államfőt, s ezzel az antant teljesítette kötelességét Magyaror­szággal szemben: segített az új államhata­lom létrehozásában. Horthy úgy búcsúzik el Clerktől, hogy még egy lépéssel közelebb kerül egyre vi­lágosabb céljához. Még fél esztendő sem telt el azóta, hogy otthagyta Kenderest és Sze­gedre ment, s a visszavonultan gazdálkodó, szolgálaton kívüli admirális közel érzi ma­gát ahhoz, hogy egész Magyarország urává váljék. Horthynak a budapesti bevonulásra né­hány napot várnia kell, amíg a román csa­patok elhagyják a fővárost. Mielőtt vissza­utazna Siófokra, egy-két napot Budapesten tölt. Bátyja, Horthy István Kaplony utcai lakásán látja viszont Kenderesen hagyott feleségét. Itt, a Kaplony utcában keresi fel Az Est riportere, aki a közelgő bevonulásról érdek­lődik nála. Mit mond neki? Talán azt, hogy »néhányan fürödni fognak«? Dehogy! Ezt: — Feltétlenül történelmi pillanat ez, ame­lyet most megértünk. Magyarország soha­sem volt olyan nehéz helyzetben, mint ép­pen most. Valamennyien éreztük, hogy eb­ben a komoly szituációban mindenkinek össze kell fognia, ha hazánk boldogulását igazán a szívén idseli. Ami Clerknél tör­tént, az tulajdonképpen már befejezése volt egy nagy munkának, hivatalos elismerése fáradozásainknak. Rettenetes napom volt tegnapelőtt estétől tegnap estig. Folyton ro­hantam, folyton tárgyaltam, de a megegye­zés nem is maradt el. Én úgy éreztem, hogy az ellentétek elsimíthatok, hiszen tulajdon­képpen végeredményben mi mindnyájan Magyarország boldogulásáért küzdünk. A politikában, de még a családi életben is a legtöbb félreértést az okozza, Rbgy a má­sikról önkényesen felteszünk valamit, még beszélni se kívánunk vele, leülünk égy szék­be és duzzogunk. A magam részéről ilyes­mi ki van zárva. A riporter kérdéseket tesz fel azokról a hírekről, amelyek szerint Horthy kormány­zó akar lenni. — A legnagyobb megütközéssel olvastam a hazai és a külföldi lapokban, hogy mi­lyen különös terveim vannak — mondja Horthy. — Egyik-másik orgánum megtett már kínai anyacsászárnénak is. Terveimről annyit írtak, hogy már magam is tamás- kodtam magamban. Elhíresztelték, hogy vér­fürdőt fogok rendezni és minden épkézláb embert megölök. Mindenki tudomásul ve­heti, hogy éppen az ellenkezője fog meg­történni. (Folytatjuk.) * É A * * * j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents