Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. február tt. AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁKAK ÜLÉSEI Lesütött szemmel (A 3. oldal folytatása.) hitelelvek érvényesítése nem vezethet oda, hogy számos, arra rászoruló szövetkezet bizonyos kizáró okok miatt ne részesüljön hiteltámogatásban. A tanácsi és banki vezetők fontos feladata, hogy keressenek megoldást erre a neht2 problémára. A fejlesztési tervek megvalósítása nagy feladatokat ró az építőiparra. Jóllehet közeledik egymáshoz az építés jellegű Igény és a kapacitás, azonban az építőipar a tervezett 8—10 százalékos termelésfelfutás ellenére sem tudja az igényeket hiánytalanul kielégíteni. Változatlanul támogatni kell a nagy építőipari vállalatok mellett a termelőszövetkezetek társulásait, a szövetkezeti építőipart és egyéb épít -ipa i szervezeteket a szakemberellátásban, adottságaiknak megfelelően gépi, technikai felszereltségük fejlesztésében. Egyértelműen megmondjuk, bogy megyénkben minden építőipari kapacitásra szükség van. A reform teljesebb kibontakoztatásáért Megyénkben a reform bevezetésének előkészítése sikeres volt. A feltételek megteremtése alapján bízhatunk abban, hogy fejlődésünk üteme az új mechanizmus viszonyai között nem lassul, hanem még gyorsabb lesz. A reform akkor hozza meg a várt eredményt, ha a termelés, az áruforgalom folyamatosságát fenntartjuk és továbbfejlesztjük, ha kedvező politikai légkört teremtünk és biztosítunk teljes kibontakozásához. Ennek érdekében a Központi Bizottság 1967. november 23—24-i ülése határozatainak szellemében, elvi útmutatása alapján kell végeznünk tevékenységünket, agitációs és propagandamunkánkat A pártszervezetek ennek megfelelően politikai munkájukban a fő figyelmet az 1968. évi vállalati célkitűzések megvalósítására, a reform minél teljesebb kibontakoztatására fordítsák. Támogassák az üzemek, vállalatok vezetőit terveik elkészítésében, bátorítsák kezdeményezéseiket. Alakítsanak ki olyan politikai légkört, hogy az átmenet nehézségeinek okait a gazdasági vezetők ne külső körülményekben, hanem min- éenekelőtt saját helyzetükben keressék. Lépjenek föl az olyan törekvésekkel szemben, amelyek az indulási feltételek indokolatlan enyhítését kívánják, vagy amelyek a reform céljainak, az irányítás hatékonyabb módszereinek érvényesülését gátolják. Az új mechanizmus körülményei között a pártszervezetekre változatlanul nagy feladat hárul a dolgozók tájékoztatásában, a gazdaságpolitikai célok ismertetésében, a napi teendőkre és a távolabbi feladatokra való mozgósításban, s mindezzel együtt véleményük megismerésében, helyes javaslataik megvalósításának biztosításában. A pártszervezetek csak akkor tudják eredményesen végezni ezt a tevékenységüket, ha javítják a belső információt, ha a vállalat életével, belső működésével összefüggő kérdéseket rendszeresen megvitatják párttaggyűlésen, szakszervezeti gyűlésen és más összejöveteleken. Szükséges az is, hogy az eddiginél tágabb teret biztosítsanak az egyéni és csoportos beszélgetéseknek. A gazdasági vezetőktől joggal elvárják a dolgozók, a munkáskollektívák, hogy időről időre tájékoztassák őket vállalatuk egészének vagy egy-egy részlegének sajátos helyzetéről, a munkában föl-j vetődő kérdésekről, a napi te- t endökröl meg a jövő céljairól. | Az ilyen fórumok is hozzájá- * rulhatnak ahhoz, hogy a dolgozók felismerjék: az ő termelő munkájuk és a társadalmi méretű fogyasztás között szoros összefüggés van, a szükségletek kielégítésének a végzett munka, a termelés az alapja. A közszükségleti cikkek előállítóinak ily módon is növekszik a felelőssége a jó minőségű áru termelésében, az igények minél teljesebb kielégítésében. A pártszervezetek e sokrétű feladatukat csak úgy oldhatják meg eredményesen, ha egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a tömegszervezetekre és -mozgalmakra A szakszervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül biztosítsák, hogy a megnövekedett hatáskörből adódó feladatok végrehajtása során a dolgozók érdekei és a vállalati érdekek összhangba kerüljenek. Segítsék a szakszervezeteket, a KISZ-szervezeteket érdekvédelmi feladataik ellátásában, egyben emeljenek szót a jogtalan igényekkel szemben. Az idei tervek megvalósítása szempontjából fontos, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetekben és más tömegszervezetekben dolgozó kommunisták fordítsanak nagy figyelmet a munkaverseny fellendítésére, . az újítómozgalom kibontakoztatására és a szocialista demokrácia fejlesztésére. Nagy feladatok várnak ránk 1968-ban. Ezeket csakis az egész párttagság, a dolgozó tömegek egyre növekvő aktivitásával, hatékonyabb munkájával oldhatjuk meg. A tervek megvalósulásának az a legfőbb biztosítéka, hogy a megye dolgozói bíznak a párt, a kormány politikájában, átfogó programunkban fölismerik személyes céljukat, s mindezért készek egyre nagyobb erőfeszítéseket tenni. „ISTENI” SZ Kp Felszólalások az ülésen A megyei pártbizottság ülésén sokoldalú vita bontakozott ki. Az írásban kiadott előterjesztésekhez kilencen szóltak hozzá. Javaslataikból, hasznos észrevételeikből az alábbiakban közlünk részleteket. Elsőként Gál József elvtárs, a Lábodi Állami Gazdaság dolgozója szólalt fel, s a mezőgazdasági termelés egyes kérdéseiről mondott véleményt. Kifejtette, hogy a homokhát egyik fő növénye, a burgonya termelésének egész folyamatában a vegyszeres védekezés teljesebb biztonsága követeli meg a legnagyobb figyelmet. Hatásosabb és olcsóbb vegyszert kérnek és várnak ehhez a gazdaságok. Tihanyi Zoltán elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatóságának vezetője elöljáróban idegenforgalmunk múlt évi eredményeit összegezte. Utána részletesen elemezte az új mechanizmusra való áttérés néhány közgazda- sági problémáját. Kiemelte, hogy most igen nagy gondot okoz és fokozottabb erőfeszítést követel meg az új hitel- politikai irányelvek bevezetése és érvényesülése következtében a hitellel támogatott idei beruházások előkészítése. Jelezte. hogy támadtak némelyik üzemben átmenetileg gazdasági jellegű zavarok. Tapasztalható volt bizonytalanságból eredő tartózkodás vagy tétovázás; előfordult, hogy anyaghiány miatt ktsz vagy vállalat néhány dolgozóját elküldték kényszerszabadságra, vagy rövidített munkaidőben foglalkoztatták. Örömmel adott számot Papp Józsefné elvtársnő, a Pamut- fanó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának szakszervezeti termelési felelőse arról, hogy ezekben a napokban megindult a munka immár a fonó III. üzemrészben. A gyár szocialista brigádjai tavalyi eredményeinek ismertetése után a törzsgárda kialakításának, az új fonónők kiképzésének tapasztalatairól és követelményeiről beszélt. Suri Sándor elvtárs, a Szak- teervezetek Megyei Tanácsának titkára elmondta: bízhatunk abban, hogy a szervezett dolgozók megteszik a szükséges erőfeszítéseket az új mechanizmusból fakadó feladatok megoldásáért. A szakszervezetek minden lehetséges módon segítik a termelést, emellett igyekeznek teljesíteni érdekvédelmi kötelezettségeiket, segítséget nyújtanak a bérpolitika helyes megvalósításához, a dolgozók egészségügyi és szociális ellátásának további javításához. Az üzemek és vállalatok alapokmányában, a kollektív szerződésekben jórészt rögzítették ezeket a célokat és intézkedéseket. Bejelentette, hogy a munkaverseny múlt évi eredményeit és tapasztalatait most összegezik és értékélik. E mozgalom további fejlődésére is megadja a kellő alapot az új mechanizmus; kivált a szocialista brigádok tűzhetnek maguk elé olyan összetettebb célokat, mint a termelés számszerű növelése helyett vagy azon túl a minőség javítása, a termelékenység fokozása és az önköltség csökkentése. Befejezésül nyomatékosan hangot adott annak az elhatározásnak, hogy a szakszervezetek saját feladatuknak is tekintik a fogyasztók érdekvédelmének szolgálatát, leginkább a kiskereskedelmi árak megtartásának tekintetében. A reform kibontakoztatásának ipari—kereskedelmi feladatairól és vonzatairól szólt Radnóti László elvtárs. a Csurgói Napsugár Ktsz elnöke. Példákkal bizonyította továbbá annak szükségességét, hogy a bérszínvonal kialakításánál a lehetőségek szerint figyelemmel kell lenni a szomszédos megyék helyzetére, nehogy az 5 előnyösebb ajánlatuk elszívó hatást gyakoroljon somogyi dolgozókra. Berki József elvtárs, a homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz elnöke és a Dél-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke helyeslőén szóit arról, hogy az előterjesztés és határozati javaslat sürgeti az új mezőgazdasági törvények egységes értelmezésének és megfelelő helyi végrehajtásának biztosítását. E jogszabályok politikai jelentőségét csak aláhúzza az a tény, hogy mind a termelőszövetkezeti törvény, mind pedig a földjogi és földhasználati törvény előírásait az érdekeltekkel külön-külön, személyenként meg kell beszélni. A siófoki járásban termelőszövetkezetenként csoportos beszélgetéseken foglalkoznak a reformból adódó helyi felada tokkal — amint ezt elmondta hozzászólásában Szincsák Istvánná elvtársnő, a járási pártbizottság munkatársa. E munka szervezésére a pártbizottság az alapszervezeteket gye- kezett jó előre felkészíteni. Nemcsak a párttitkárokat, hanem a pártvezetőségek tagjait is bevonták az e célból szervezett továbbképzésbe. Csek József elvtárs. a Kaposvári Járási Tanács vb-e!nö- ke a mezőgazdaság néhány ícn- tos témáját érintette. A gazdaságosabb építkezés lehetőségei között beszélt az elóregyártott elemek felhasználásáról A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a járásban kipróbálja ezt a kezdeményezést de elgondolása negvalósításá hoz nagyobb és rugalmasabb pénzügyi támogatásra volna szüksége. Végül a gyenge tsz-ek gépbeszerzési nehézségeiről, 11 letve ezek leküzdésének várható megoldásáról szóit. Ugyancsak a kaposvári já rásban szerzett tapasztalatai ismertette dr. Guba Sándo elvtárs, a Felsőfokú Mezőgaz dasági Technikum igazgatója országgyűlési képviselő. Egy részt a mezőgazdasági terme kék helyi vagy megyei feldől gozásának problémáit elemez te, másrészt a földek, kivált zárt kertek körültekintő rende zésével összefüggő kérdésekre irányította a 'figyelmet. A vitában felmerült kérdé sekre összegezésként Sziget István elvtárs válaszait, maid a megyei pártbizottság az elő terjesztést elfogadta a határo zati javaslatot pedig határozattá emelt*. SZOMORÚ, amit most------------------------ el akarok m ondani, fiatalok és felnőttek számára is gyötrő valóság. A történet lezajlott, higgyék el nekem. Csak azért titkolom a kis somogyi falu s a szereplők nevét, mert nem akarom, hogy tovább gyűrűzzék a játék. S mert az a gondolat is foglalkoztat, megvallom: néhány helyen még saját ingüknek tekinthetik e mosásra igencsak megérett »-fehérneműt« ... A faluban tekintélye van a párttitkámak, a tanítónak, a plébános úrnak és a szülőknek is. Hogy kié a nagyobb — ez még nem dőlt el, ezért játszódik N»istená« színjáték, ahol négy »rendező« akar egyszerre előadást produkálni. A »színészek« a jövő nemzedék, az általános iskola tanulói. Harc folyik a színpadtérért, jól tudom. A hajszában azonban olyan színészek formálódnak, akik színpadon kívül nem tudnak megállni a lábukon. Csak játszani tudnak, s ezt egyre jobban. Nem meggyőződésből. hanem a rendezők kialakította szituációk útvesztői között botladozva ... Kitépett füzetlapokat osztott ki a tanár a gyerekeknek. Három-négy napja megállapodtak már az iskolatanács tagjai: névtelenül, tizenöt kérdésre válaszolva megtudakolják a felső tagozatos tanulóktól, hogyan hatott rájuk a világnézeti nevelés, mit tudnak, mit tartanak a világról, hisznek-e a túlvilágban és Így tovább. A válaszok rövidek, egyértelműek voltak, s a kommunista pedagógus, aki osztályfőnök a nyolcadikban, megdöbbenve rohant az igazgatóhoz, a nevelőkhöz. »Hát ennyit ért a mi munkánk? Ezt tettük nyolc év alatt? Hiszen mintha a múlt gyerekének vallomásait olvasnám... Nem lehet igaz ...« A nevelők vitatkoztak, magyarázatot kerestek, gyötrődtek a hosszú asztal körül. S közülük egy lesütötte a szemét ... A papírszeletek, a göm- bölyded és kusza írások furcsa szorongással töltötték el a nevelőket. Hiszen tanítványaik úgy nyilatkoztak, mintha az iskolában csak hittanóra volna és semmi más, mintha semmit sem tudhattak volna meg a mi világunkról. Arról vallottak, hogy templomba járnak, hogy van isten és pokol, angyal és túlvilág; és csak egyetlen realitásról: a kommunisták jót akarnak, szebb életért, felemelkedésért küzdenek. Csak ezt mondták el abból, amit nem a hittanórán vagy otthon hallottak... AZ OSZTÁLYFŐNÖK S a tanár kitépett füzetlapokat osztott szét a gyerekeknek. Az eredmény újra megdöbbentő volt, de fordított előjellel. A nyolcadik osztály — mintegy varázsjelre — előző véleményével homlokegyenest ellenkező nézeteiről vallott. »Nincs isten, csak a papok tanítják: templomba nem járok, bár megvernek érte, az égben levegő van, ott a világűr, a világ az ősködből alakult ki, angyalok sincsenek, csak a plébános úr beszél róluk...« A tan-ár már tudta, hogy mit keld tennie. Két nap múlva meglepte a gyerekeket. s bejelentette, hogy megtalálta az előző papírokat is. — Baj van ám, gyerekek, becsaptatok engem, összehasonlítottam a kettőt, s most nem azt írtátok, amit a múltkor ... Egyetlen tanuló se nézett rá, az osztály lesütött szemmel babrált a pad alatt — Most melyiket mutassam meg az igazgató bácsinak? És melyiket a plébános úrnak? — kérdezte az osztályfőnök. — Egyiket sem! Egyiket sem! — harsogták kórusban. — És ha írunk egy harmadikat? A legértelmesebb kislány nyújtotta a kezét, és most már őszintén, bátran aczt mondta: — Lehet, hogy abból megint más stíl ki. Ez mér csak így van ... És folyik tovább az »isteni« színjáték. Elmentem az iskolába, beszélgettem a nyolcadikosokkal. Körülüitek, izgalmasnak tartották a tárnát, s én megpróbáltam tizennégy éves lenni, gondolkodni az ő fejükkel, érezni az ő szívükkel, hábaragni az ő értelmükkel. MICSODA VIHAR kavarog bennük! S hogy kényszerülnek színészkedni legapróbb dolgaikban is! Elmondták, s én hiszek nekik: tudják ők jól, hogyan keletkezett a világ. Tanáruk bizonyította, filmet láttak, nem kételkednek abban, hogy igazat mond. De otthon? És a templomban, ahová a szülői pofon elől kell menekülniük ... — Nem mi akarjuk így. De tessék elhinni, megtanítanak bennünket arra, hogy kinek mit kell mondani. Másképp beszélünk az iskolában, másképp otthon és a templom előtt is. — Miért írtam, hogy vasi isten, ha nem hiszem? Mit tetszik gondolni, ha a plébános úr megtudhatta valakitől, hogy milyen kérdéseink lesznek, akkor azt nem fogja megtudni, hogy mit válaszoltunk rá? Odajár hozzánk. Mit kapok én akkor otthon...? A tanár bácsi legföljebb azt mondja: ejnye, kislányom, csalódtam benned. Ezt köny- nyebb elviselni, nem? Próbáltam valahogy hatni rájuk, de szinte éreztem, hogy hiábavaló. — Értitek ugye, hogy es hazugság, csalás, játék, színészkedés? Nem érzitek, hogy kétszínűekké váltok? Elvesztitek a talajt a lábatok alól, és magatoknak sem tudtok hmm már. Ügy nem lehet belőletek igazán egyenes, becsületes, jellemes ember, ha mindig csak arra figyeltek, hogy — világnézete, beosztása, tekintélye szerint ■— kinek mit kell mondani. Semmi, de semmi nem válhat meggyőződéstekké, így pedig nem lehet élni... A kislány leforrázott: — Ezt miért nekünk tetszik mondani...? ELBÚCSÚZTAM--------------------------------- És azt h iszem, értettem, milyen vihar dúl bennük. Éreztem, hogy ők aztán igazán keresik a miértet, jobban, mint a felnőttek. Miért kell hazudniuk, miért kell áldozatokká válniuk, miért nem mondhatják azt, amit gondolnak, ami bennük van, ami iskolai tanulmányaik nyomán tizennégy éves fejjel la meggyőződésükké vált A faluban tekintélye van a párttitkámak, a tanítónak, a plébános úrnak és a szülőknek is. Hogy kié nagyobb — ez még nem dőlt el egészen. De meggyőződésem, hogy a világnézeti harc kimenetele nem a gyerekeken múlik, mégis őket facsarjuk ki »isteni« színjátékaink szereplőiként. És aztán kik, milyen alapról, milyen meggyőződéssel hadakoznak tovább ...? Jávori Béla nem tudott hinni a szemének. Valami történt közben, hisz ismeri gyermekeit, meggyőződése, hogy nem itt tartanak. Viták, gyötrődés, »nyomozás«. S néhány nap múlva kiderült az indíték. Az iskolatanács ülése után, ahol kidolgozták a kérdéseket, valakitől még aznap megkapta őket a plébános úr. S a hittanórán — amely megelőzte a felmérést — könnyű dolga volt: — Erre a kérdésre, fiaim és leányaim, a jó katolikus szülők istenfélő gyermeke azt válaszolja, hogy isten bizony hat nap alatt teremtette a világot... Az osztályfőnök nem hagyta annyibaji a dolgot. Nevezhetjük cselnek is, ha úgy tetszik, de más módszerhez folyamodott — Gyerekek, nagy baj történt — mondta az osztályban. — Elvesztettem a papírokat, nem tudom megmutatni az igazgató bácsinak. Azt hi| szem, az volna a legjobb, ha | megismételnénk... Saját érdekében kérjük, olvassa el! 1968. január l-től érvényes újsághirdetési tarifánk: a) Szövegoldali keretes hirdetések: hasáb/mm hétköznap vasárnap és ünnepnap b) Kiskeretes hirdetések: apróhirdetések között hasáb/mm hétköznap vasárnap és ünnepnap c) Soros közlemények: közületi és üzleti hirdet sek hasáb/sor hétköznap és ünnepnap Lakosságnak: hasáb/sor hétköznap vasárnap és ünnepnap d; Apróhirdetések: közületi és üzleti hirdetések szavanként hétköznap vasárnap és ünnepnap Lakosságnak: szavanként hétköznap vasárnap és ünnepnap 4, — Ft 5, — Ft 3, — Ft 4, — Ft 18,— Ft 6,— Ft 12,— Ft 2,— Ft 4,— Ft 1, — Ft 2, — Ft Apróhirdetéseknél az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít a díjfelszámításánál. A legkisebb apróhirdetés 10 szónak számít. Jeligés hirdetések kezelési díja: 5,— Ft., Kérjük, hogy a hirdetéseket címünkre küldjék be: Somogy megyei Lapkiadó V. Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Hirdetéssel kapcsolatos felvilágosítást telefonon is adunk. Telefon: 11-516 vagy 11-512/3-as mellék.
