Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-08 / 32. szám

Csütörtök, 1968. február 8. 5 SOMOGYI NÉFLAP MA MOZI Vörös Csillag: BOMBA 10.10- kor. Színes, szélesvásznú, ju­goszláv film. Korhatár nélkül. Előadások: 5 és 7 órakor. Szabad Ifjúság: AHNYAK A NOTRE DAME FELETT. Magya­rul beszélő NDK bűnügyi fűm. Korhatár nélkül. TELEVÍZIÓ Budapest 8.10: Földrajz. (Ált. isk. V. osz­tály.) Éghajlati övék. — 9.00: Környezetismeret. (Alt. isk. ív. oszt.) Nagyüzemi sertés- és szarvasmarhatartás. — il.Oö: Ma­gyar nyelvtan. (Alt. isk. VI. oszt.) Kinek a kutyája? (A névmások.) — 13.40: Földrajz. (Ism.) — 14.30: Környezetismeret. (Ism.) — 16.10: Magyar nyelvtan. (Ism.) — 17.58: Hírek. Idő járása jelentés. — 18.05: A téli olimpiáról jelentjük. — 18.10: A Magyar Hirdető műsora. — 18.15: Dzsessziskola. Gonda Já­nos műsora. — 18.50: A téli olim­piáról jelentjük. Férfi lesiklás. — 19.00: Kapcsoljuk . . . Budapesti tavaszi divat. 1968. — 19.30: Esti mese. — 10.40: Ebédszünet. Ri- portíilm. — 20.00: Tv-híradó. — 50.20: Halló, fiúk! Halló, lányok! Vendégségben a Húszas stúdió­ban. 21.15: Teenager-partv. Ma­gyar dokumentum film. 22.20: A téli olimpiáról jelentjük, össze­foglaló a nap eseményeiről. 22.40: Tv-híradó, 2. kiadás. Zágráb 15.45: Felvétel a grenoble-i olim­piai játékokról. — 17.15: Tik-tak. — 17.30: Adás gyermekeknek. — 18.20: Népi muzsika. — 18.45: Ri­port. — 19.06: »Pereskedőké. — 20.20: Az olimpiai játékok film­szemléje. — 20.40: Aktuális be­szélgetések. — 21.40: Népszerű dráma. — 28.00: Felvétel Grenob- le-bóL Osztrák Tt 10—13.00: Iskolatelevízió. — 18.20: Jó éjszakát, gyerekek. — 18.25: Rövid hírek. — 18.30: Sport- kaleidoszkóp. — 19.00: Az Esti Kurír jelenti. Rendező: Erich Nayraither. — 19.45: Tv-híradó. — 20.15: Téli olimpiai játékok, Grenoble: Napi jelentés I. — 20.30: Tv-komédia. — Rendező: G rétéi Löwin ger. — 22.15: Tv- híradé — 22.25: Napi jelentés II. — 28.10: Esti Stúdió: H. C. Art- ■aann. A fővárosban az influenzajárvány Az ország déli megyéiből a fővárosig elszivárgóit In­fluenzajárvány terjedését két­ségtelenül segítette a huza­mosabb idő óta meg-meg- újuló tél végi enyheség. Az orvosmeteorológia megfigyelé­sek szerint az emberi szer­vezet immunbiológiai álla­pota a hideg időszakokban kedvezőbb. Ez a heveny fertőzésekkel szembeni ellen­állás készség lényegesen meggyengül, ha a hideget hirtelen meleg léghullámok váltják fel. Ti n != i-—» MILYEN LESZ AZ IDŐJÁRÁSI Várható időjárás ma estig: Változóan felhős, pá­rás, helyenként ködös idő. Néhány helyen, főképp a nyugati megyékben köűszitálás, eső. Mérsékelt, időnként megélénkülő déli szél. Az enyhe idő to­vább tart. A várható legmagasabb nappali hőmér-, séklet ma plusz 1—plusz 6 fok között lesz. FEBRUÁR 8 CSÜTÖRTÖK Aranka 7.03, nyug­szik 16.54 órakor. A Hold kél 10.57, nyug­szik 2.44 órakor. — Somogy megyei képző­művészek kiállítását rende­zi meg a Somogyi napok ke­retében a Somogy megyei Tanács, a Kaposvár Városi Tanács és a Rippl-Rónai , Múzeum. A tárlaton fest­ményekkel, grafikákkal, kis­plasztikákkal és érmekkel vesznek részt a művészek. A kiállítást 1968. április 4-én nyitják meg, s ekkor osztják ki a díjakat is. — A Tv-politikai tanfolya­ma. A munkás- és paraszt­fiatalok helyzete az ipari és a mezőgazdasági üzemekben címmel holnap este hét óra­kor Ribánszky Róbert, a KISZ kto titkára előadást tart a televízióban. Az adás ri­portfilmet mutat be a fiata­lok megítélése körüli viták­ról, valamint a fiatalok gaz­dasági és társadalmi helyze­téről. — TUDOMÁNYOS ÜLÉS lesz február 10-én délelőtt a kórház kultúrtermében. Az előadásokat dr. Wirth Fe­renc és dr. Nemes Tihamér kórházi főorvosok tartják. PROTOTÍPUS (Zsoldos Sándor rajza) — Megkezdődött a luir­bantartás a kaposvári cu­korgyárban. A kampányt kö­vető munkára az idén 38—40 millió forintot költenek. Többek között vízmüvet, szennyvíztelepet építenek és folytatják az erőmű konst­rukcióját. — Két puszta, Tatom- és Csempespuszta közművesíté­sét fejezte be a Tanácsi Épí­tőipari Vállalat. Az előbbi­re 510 000, az utóbbira 420 000 forintot költöttek. — Lengyelország lakossága tavaly 9580 tonna kávét fo­gyasztott, ami egy személy­re átszámítva évente 50 kis feketét jelent. — Lavina zúdnlt egy kis vidéki házra Törökország déli részén. Heten meghal­tak. Kelet -Tö rökonszá gb an négy személyt ölt meg a lavina. A kelet-törökonszági Agtri tartományban bénító hideg van, a hőmérő mínusz 43 fokot mutatott. —‘ A körzetesítés nyitánya címmel a kaposvári körzeti pályaudvar átadása kapcsán a vasúti és közúti áruszállí­tás új rendszeréről közöl cikket a Figyelő legújabb száma. — 780 000 gépkocsit gyár­tott tavaly a szovjet autó­ipar. 1970-ben a tervek sze­rint már összesen 1 400 000 gépkocsit fognak gyártani. — A »mosolygás művésze­te» a fő tantárgy, amelyei a Tokióban megnyitott Szép­ség intézetében adnak ele — ezúttal férfiaknak. Az ura­kat megtanítják az intézet­ben az arcukhoz legjobban illő mosolyra. — Életének második száz esztendejébe lépett Konsz- tantyin Mironovics Vascsil- ko, ám még mindig a vla- gyivo&ztoki erdőgazdaság fel­ügyelője. Reggeli torna he­lyett mindmáig a vállán fej­szével járja az erdőt. — 100,T7 százalékra telje­sítette január havi tervét a Pamution ó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára. Ez január­ban, amikor az iparvállala­tok év eleji zökkenőkkel küzdenek, kiemelkedő telje­sítménynek számít. Az eredmények elérését nagy­mértékben előmozdította az április 4-e tiszteletére indí­tott verseny. — Lökön néven hozta for­galomba legújabb gyártmá­nyát egy leningrádi üzem. A szerkezet egy miniatűr haj­szárító, amellyel azonban fényképeket is lehet száríta­ni, és ventillátorként is használható. — Csehszlovákia lábbeti- nagyhatalom. Csehszlovákia évente 7,2 pár lábbelit gyárt egy lakosra számítva. Az egy főre jutó átlagos évi lábbelifogyasztás 4,2 pár. A csehszlovák cipőgyárak ta­valy százmillió pár lábbelit bocsátottak ki. íj per a mezőtúri gyilkosság ügyében A .Fővárosi Bíróságon szer­dán megkezdődött a Mezőtú­ron 1966. szeptember 13-án történt ötszörös emberölés ügyének tárgyalása. Mint ismeretes, az ügyet korábban a Szolnoki Megyei Bíróság tárgyalta, s Burai Árpádot különösen kegyet­len módon és több emberen elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. A többi kö­zött megállapította, hogy Burai Árpád, akit korábban tizenhatszor megbüntettek, feleségét több alkalommal súlyosan bántalmazta, alti emiatt kórházba került. Az asszony a kórházból való tá­vozása után a közös lakás­ból özv. Fazekas Sándorné- hoz költözött. Ezután Burai Fazekasné házában baltává' megölte feleségét, annak nyolchónapos gyermekét Nagy Istvánnét, és annak 12 éves, Ilona nevű leányát, valamint özv. Fazekasnét. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljá­rásra utasította. A többi kö­zött megállapította, hogy az igen széles körű bizonyítási eljárás ellenére az ügy nem volt kellően felderítve, s az indokolásban ellentmondá­sok észlelhetők, egyben el­rendelte, hogy az ügyet az első fokon eljárt Szolnoki Megyei Bíróság helyett az azonos hatáskörű Fővárosi Bíróság tárgyalja. A tegnap megkezdődő! tárgyalás, amelyen mint­egy 100 tanút — köztük újaikat is — hallgatnak ki, több hétig tant. Tűz a tengeren Szerdára virradó éjjel tűz keletkezett a Hawaii-szigetek­től északra tartózkodó Akitu Maru nevű japán hajón. Mi­után fogták a segélykérő rá­dióadást, az ebben a körzet­ben tartózkodó szovjet halász­hajók, a Kalliszto, a Tretya- korvo és a Banabinszk a japán hajó segítségére siettek. A se­gélykérés pillanatában a Kal- lisztó 30 mérföldre tartózko­dott attól a Helytől, ahol a ja­pán tengerészeknek el kellett hagyniuk a hajót. Zavarja a kutatást az óceánon tomboló vihar. — Egy lengyel hajógépósz feltalált egy készüléket, amely ultrahangok kibocsátásával le­csapódást idéz elő a tenger fö­lötti terjengő ködben. Így alag- útszerű ködmentes nyílás ke­letkezik, amelyben a hajó folytathatja útját. 140 ÉVE, 1828. február 8-án szüle­tett Verne Gyula francia író. Rendkívüli képzelőere­jével megteremtette a tudo­mányos—kalandos regény műfaját. Nagyszerűen tudta egybehangolni a szórakozta­tást a tanítással. Nagy írói termékenységgel alkotta ma­gával ragadó, lendületű könyveit, amelyekben gaz­dag természettudományos is­meretanyagot színes tájle- írásonkal és emberábrázolá­sokkal kedveltet meg olva­sóival. Lekötő modorban fejtette ki a technika kor­látlan lehetőségeit; fantá­ziájának számos szülötte azóta már megvalósult. Megírta a földrajzi felfede­zések történetét is. Mun­kásságát a felvilágosultság és haladó felfogás vezérel­te. A népek szabadságlcüz- delmei mindenkor érdeklő­désének homlokterében áll­tak. Népszerűségének nem ártottak a múló évtizedek, könyveinek olvasottsága napjainkban sem csökken. ______________________________ E lfogták a bandavezért A marseille-i rendőrség el­fogta a hónaipok óta bujkáló Pascal Guérini-t, a kikötő­város alvilága felett uralko­dó Guérini család utolsó szabadlábon levő tagját A rettegett bandavezért a rendőrök nővérének lakásá­ban, egy faiba épített szek­rényben elbújva, & egy pe­helypaplant a fejére húzva, egy szál alsónadrágban ta­lálták meg. — 8550 mázsa savanyúsá­got tartósít az idén a Szö­vetkezetek megyei Értékesítő Központja. E mennyiségből a savanyított káposzta 1920 mázsát tesz ki. — Űj rendőrfegyver. A connecticuti rendőrség vala­mennyi tagját új fegyverrel látták el. Neim valami pán­célököl vagy egyéb hatásos fegyver ez, hanem csupán eey különleges toll, amely­ből szükség esetén könnyfa­kasztó gázt lehet fecsken­dezni. — Huszonnégy ifjúsági szakcsoport alakult tavaly a megyében a KISZ és a szö­vetkezeti szervek együttmű­ködése révén. A fiatalok munkájukkal mintegy 100 000 forintos többletbevételre tet­tek szert. XXXXXXXXDOOOOO»CKXXXXXyooOOOC»OOOOCCXX>D<X»OOOOOOOr>OOOnnrr^^ | De alig nyúlt bele, 3 2, I nyomban megle- * I petten ejtette a földre, hogy mindene szétgu­rult. Ott volt az inge. A szép, színes ing, kissé gyűrötten, de ott volt a táskában. Halló! Ez aztán az öröm... Nahát, igazán tisztességes orgyilkosok. Mivel a viperá­nak nincs rá szüksége, visz- szahozták a gyönyörű inget. Nagy örömmel bontotta ki. És ekkor következett a má­sik nagy meglepetés: az ing­ből a földre hullott valami, koppanva. A karóra! A szép krokodilusos kar­óra, amit a kisértet úgy kért, és amit elloptak, itt van! Benne volt a megkerült ing­ben ... Csak éjfélkor indultak to­vább. Most már igen közel lehettek Aut-Taurirthoz. A menetoszlopban felbom­lott a szokott rend. Lehetet­lenség volt ilyen útszaka­szon fegyelmezni az embe­redet. Gardone kapitány mint valami elolvadt viasz­báb ült a lován, csak a pá­linka tartotta benne a lel­ket. Nem volt képes ellátni a tisztét. Finley hadnagy in­tézkedett helyette. Éjszaka a legénység sza­naszét hevert egy táborban, amelynek semmiféle ‘ formá­ciója sem volt, nem vették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, aki nem akarta, az csak úgy odahul­lott a földre, és nyomban ájult álomba merült. Ezalatt elől egy acetilén­lámpa fényénél Latoruet őr­mester szétteregette a térké­pet. A tisztek körülülték. Finley nézte az irányt, a vö­rössel jelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt Aga­dir után, mikor megkerültük a kősivatagot, eltértünk né­hány fokkal a helyes délke­leti iránytól. — .Nem valószínű, mon adjutant — mondta Latou- ret —, mert akkor Bilmaóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlük a vörös szanitéc egy lámpát tartott, és az ezredorvos koffeinin­jekcióval élesztgette Gardo­ne kapitányt — Kitartunk tovább, dél­keleti irányban — zárta le a megbeszélést Finley. — Félóránként adjanak jelt kék röppentyűvel, talán meglát­nak bennünket valamerrőL Ezen a tengernyi néptelen földdarabon valahol van egy apró helyőrség, mint a gom­bostű a szalmakazalban» ha nem bukkannak rá hama­rosan, akkor végük. Hajnalodott. A szétterülő nap fényénél a látóhatár legtávolabbi széléig az őrjí­tően egyforma, izzó sárga dombhullámok végtelenje fogta körül őket. — De hát... Meddig me­gyünk még? — lihegte Gar­done, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Finley a fogát szívta. — Azt hiszem, eltéved­tünk ... Ezt megértette a kapi­tány. A rémülettől szinte le­szédült a lóról. Eltévedtek a Szaharában? — Eh bien!... Segant!... — kiáltotta egy rekedt bang durván Latouret-re. — Mi­nek menjünk? A mindensé­git neki! Legalább dögöljünk meg békességSen hagyják le­feküdni az embert vagy le­ülni ... — Majd rád sózok még egy golyószórót! Ostoba újonc. Estére megérkezünk. — Jól tudja, hogy elté­vedtünk! Mondják meg be­csületesen! Maga se hiszi, amit mond. Az őrmester szitkozódva továbbment. A déli hőségben nagy pihenőt tartottak. Este már nem akartak tovább menni. Finley és Bruce had­nagy az altisztekkel és a tö­redék engedelmeskedő csa­pattal félkaréjba fejlődtek, gépfegyvereket szegeztek a századra. Finley pisztollyal a kezében járt közöttük, or­dított sorban mindegyikkel... Pokoli volt. A tisztek ma­guk Is érezték, hogy ez nem lázadás, ez az idegek csőd­je. A züllött karaván még egyszer megindult. Többször nem fog. Ez bizonyos volt. Sem gépfegyverrel, sem ágyúval ezt a csapatot láb­ra állítani már nem lehet, ha még egyszer megáll. A csüggedés mindig újra és újra lábra kapott, pedig még csak alkony volt, és a távoli ég aljáig nem látszott más, csak a Szahara. Ekkor valahol a sorok kö­zött halkan zizegni kezdett valami. Egy szájharmonika! Egyre vidámabban, egyre játékosabban «aüremlettek elő a hangok, és a hülye Kréta, aki az elmebetegek közismert szívósságával jó­formán szótlanul, de vigyo­rogva jött Orantól, váratla­nul nagyot rikkantott. Ettől elnevették magukat néhányan. Az agyalágyult felpiszkálva a tetszéstől, ar- tikulátlanul énekelni kezdett a ha rmon i Ica hangjára. Bolond katonanóta arról, hogy: »Szavamra, a zsák mindig a háton, csak men­ni, menni, és sohasem ölel­ni.» Először csak röhögtek, de azután a teherautó kormá­nya mellett az egyik sofőr rákezd énekelni... Ki tud­na egy szájharmonikának el­lenállni? Mire a rőt és ibo­lyaszínre puffadt napot el­nyelik a távoli dombhullá­mok, az egész század éne­kel, bolondul — a halálba menők utolsó, hányaveti energiájával. Finley tudta, hogy mit je­lent ez a harmonikázás most. Talán az életüket. Odament Galambhoz, és megveregette a hátát — Jó volt a harmonikázás! — Pedig nem is vagyok igazán formában. Szeriőzt jobban játszom. — És már­ts rázendített a légió szerel­mi dalára:-A szerelem megbolon- dít...» És mentek. Éjfél felé egyszer csak, feleletül ki tudja a hánya­dik rakétára, hosszú kék fénykigyó kúszott fel távol a sötét meneybolt köze­péig ... Azután még egy. Harsogó örömüvöltésben tört ki a század. Az embe­rek ujjongva ölelgették. egy­mást, sapkáikat a levegőbe dobálták. Egymásután lőttek a világító pisztollyal, és mind­egyikre érkezett a távolból egy kék fénykígyó feleletül... Aut-Taurirt adja a jel­zést! Messze voltaic még az erőd­től. Eddig nem tévesztették el az irányt. Az út volt ilyen lehetetlenül hosszú. Mikor Finley hadnagy is­mét odaért a sor mentén Galambhoz, a katona kilé­pett eléje vigyázzállásba: — Nos? — kérdezte Fin­ley. — Jó katona vagy! Kér­hetsz valamit. — Egy pajtásom nagybe­teg, és szeretném, mon ad­jutant, meglátogatni a kór­házszekéren. Szegény úgyis egyedül van. — Ezt honnan tudod? — Mér régen látom, hogy az orvos meg a szanitéc elől vannak a kapitány úrnál. Másnak meg nem szabad a szekérre szállni. Dél óta nem volt, aki vizet adjon sze­génynek, vagy a sebét be­kösse. — Eridj! Altiszt! Ez az ember engedélyt kapott rá, hogy a szekéren ápolhassa a barátját. Vegye be a na­piparancsba! Ezzel ' lehetetlenné tette, hogy az orvos, aki feljebb­valója volt Finleynek, leza­varja a szekérről Harri- court-ot. (Folytatjuk4

Next

/
Thumbnails
Contents