Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-06 / 30. szám

imzkA tOROIi A tudatlanság vására (I.) Egy francia újságíró évek óta gyűjti a tanu­lók dolgoztatiban levő aranyköpéseket, s nemré­giben A tudatlanság vá­sára címmel kötetbe is foglalta őket. A cím éle természetesen nem a ta­nulók, hanem oktatóik ellen irányul, akik minél gyorsabban minél több adatot, számot és nevet szeretnének a gyermekek bulcsijába tömni, . azzal nem is törődve, megértet­ték-e a gyerekek, amit elmondtak nekik. TÖRTÉNELEM: Az írást az egyipto­miak találták fel. A pa­pírra kézzel írtak, a dá­tumokat kőbe vésték. A piramisok a fáraók sírjai voltak. Egy sirte­rem meg egy étterem volt bennük, és számtalan fo­lyosó, hogy a későbbi ku­tatókat megtévesszék. Caesart március idusai ölték meg, és utána dí­szes temetést rendeztek számára. Octavianus és Antonius elosztották a birodalmát, Octavianus kapta Nyugatot és Ró­mát, Antonius pedig Ke­letet és Cleopatrát Octa­vianus később Augustus néven császár lett. Halá­lát érezve visszavonult a mauzóleumba. Mohamed egy állomás- főnök fia, tevesofőr volt. Utána jós lett, új vallást teremtett, majd 623-ben visszavonult a Koránba. A pápák mindig Ró­mában laktak, agglegé­nyek voltak, s ez a szo­kás apáról fiúra szállt. Az első pápát Romuhis- nak hívtak. W 3 5-ben egy Jacques Charrier nevű francia föl­fedezte Kanadát. FÖLDRAJZ: Hollandiában minden negyedik lakosra jut egy tehén. A hollandok ked­venc étele a sózott be­ring. Angliában az éghajlat és a víz nedves. New York azért ma­rad el az időszámításban a greenwichitől, mert Amerikát később fedezték föl. Az Északi-sarkon jég­sapka van. Körülötte he­lyezkedik el az Éezaki- Jeges-tenger. Az élőié- j nyék közül csak pingvi­nek és sarkkutatók élnek itt Az utóbbialt úgy fáz­nak, hogy még mosdás­kor is kesztyűt húznak. Sornggi Néplap MSZMP Somogy megyei Bizottsága cs a Somogy megyei Tanács lápja. Főszerkesztő: WERTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivaíaloknaJ és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner Jó z&e& FŐZNI TANULNAK XXV. évfolyam. 30. szám. Kedd. 1968. február 6. A harmadik helyezett tunk erre a célra. Ebből a pénzből az idén két váróterem épül. Remélem, meg tudunk egyezni a tanács épitőbrigádjá- val, s akkor ebben az évben mindkét váróterem elkészül. A többi pénzt járdaépítésre for­dítjuk. Határozott, következetes em­bernek ismerik a falu lakói Andik József tanácselnököt. Olyannak, aki együtt él. érez velük. Vezetői, emberi tervei is azt bizonyítják, hogy alapo­san fölmérte mind a falu, mind pedig a maga lehetőségeit Sz. L. Sadi Rudianu: fénykép profilból Egymásba rakva, mint egy oszlop tornyosulnak a kész kosarak. Az asszonyok dolga az előkészítés, a férfiak fon­ják a hajlékony fűzvesszőt. A csak látszólag rendezetlen, fölfelé álló ágak, engedelmes- kedve a fürge kezeknek szoro­san simulnak egymáshoz, és alakul, formálódik a kétfülű kosár. Mikor az ember valami új­fajta munkába kezd, akkor mindig eltölti a várakozás iz­galma. így van ez most a fo~ nyódi Magyar Tenger Terme- lá&zövetkezetben ts. — Bele kell jönni. * — Hát igen. Nem nehéz ez, csak egy kis gyakorlat kell hozzá. — És az sem mindegy, hogy jó pár embernek van munká­ja ezekben a téli napokban. A szövetkezet kísérleti tele­pén az idén termett először annyi füzvesszú, hogy érde­mes volt megpróbálkozni a kosárfonással. Mivel ennek a munkának itt hagyománya nem volt; először gondolkodó­ba erdek. a -vezetők, su legye-e. a terméssel. Ha vesszőként értékesítik, negyven forintot kapnak érte mázsánként, ha feldolgozzák, ennek a több­szörösét. Érthető hát, hogy a kedvezőbb, a jövedelmezőbb megoldást választották. — Megpróbáljuk, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Így kezdtek hozzá. Ötszáz kosárra szerződtek a fogyasz­tási és értékesítő szövetkezet­tel, de meglesz a kétezer is Kisebb-nagyobb méretben gyártják, aszerint, hogy me­lyik után nagyobb a kereslet. 4*m4 — Jó napot, mes­ter! — Ö, jó egészsé­get kívánok, Hara- lamb elvtárs! Mi­lyen régen láttam! — Nagyon elfog­lalt vagyok, Mátéi úr, annyi a dol­gom... — Hát igen. És hogy van a kedves papa? — Vagyogat. — Meglátogatja ugye, Baceuban? — Ritkán... Ot éve jártam ott... Tudja, nincs időm... Ezért is jöttem ma­gához. Az öregem egyik szomszédja olyasmit írt nekem, mintha■ elfelejtet­tem volna az apá­mat. — No igen. nem leave «asss küldet* neki valamit, öreg­ségére jólesne ... — De hát, Mátéi úr, el sem tudja képzelni, hogy a Fiat mennyit kipré­sel belőlem! Min­denesetre küldök az öregemnek egy fényképet. — Azonnal elké­szítem. Foglaljon helyet! Talán elöl­ről. — Miért, oldal­vást nem vagyok jó? — De így jobb. — Csinálja akkor profilból! Na, fény­képezzen már! — Egy pillanat... így ni... Moso­lyogjon! — Nem mosoly­gok! — Engem nem érdekek. Figyelem! Egy, kettő, három! Köszönöm. Csütör­tökre ellcészük A mérnök egy hét múlva levelet ka­pott Baceuból: -Beles fiam! Megkaptam fény­képedet, s nagyon köszönöm. Úgy lá­tom, kellemetlensé­geid vannak. írd meg, miért hagytad ott a munkát! Teg­nap kaptam meg a nyugdijamat, igy hát tudok neked küldeni 150 lejt, ta­lán segít rajtád. Vi­gyázz magadra, és ne vegyél mindent úgy a szivedre. Szerető apád: Vasile « Fordította: Fereau Győző A miskolci úttörőház foglalkozásai közül a legkedveltebb és leghasznosabb a »-kisgazda asszony« szakkör. A kislá­nyok itt elsajátíthatják a sütés-főzés fortélyait, hogy munkába járó édesanyjuknak segíthessenek. EGY TANÁCSELNÖK TERVEIBŐL A KISZ központi bizottsága és az ÉVM Építőipari Főigaz­gatósága 1967 tavaszán ver­senyfelhívással fordult az épí­tőiparban dolgozó fiatalokhoz, az építőipari KlSZ-szerveze- tekhez. Az ifjúsági brigádok a múlt évben is lelkesen vettek részt a szocialista munkaver­senyben. A Somogy megyei Építőipari KlSZ-bizottság a harmadik helyezett lett. A szép eredményről, munkájukról a KISZ vb-titkárával és gazda­sági felelősével beszélgettünk. — Számítottak az országos harmadik helyre? — Őszintén szólva nem na­gyon, bár a brigádok jól dol­goztak. Budapesten tudtuk meg, hogy ilyen előkelő helyen végeztünk — mondja Kiss Bé­la, a KISZ vb-titkára. — Hogyan sikerült? — Kezdeném mindjárt azzal, hogy rövid idő leforgása alatt én vagyok a harmadik KiSZ- ütkár a vállalatnál. Elmentek vagy előreléptek. S folytatnám azzal, hogy csupán 1966 máso­dik félévében váltunk KISZ- végrehajtóbizottsággá, addig alapszervezetként tevékeny­kedtünk. Jelenleg négy építő­ipari vállalat KlSZ-alapszer- vezetét fogjuk össze. Szám sze­rint nyolcat. Sok munkát, energiát kíván ez, ha még azt is hozzátesszük, hogy építőipar; a szabadban és váltott műszak­ban dolgoznak a fiatalok. — Mennyi KISZ-tagjuk van? — Most 260, de 1967 májusá­ban még csak 160 volt. Az idén, ha a vidéki fiatalok is csatla­koznak hozzánk, körülbelül kétszázzal emelkedik a lét­szám. — Hogy fogadták a felhívást a fiatalok? Ficzere Valéria veszi át a a szót: — 1967 májusában kaptuk a versenyfelhívást, a fiatalok örömmel fogadták. Szívesen neveztek be, hiszen a megyei brigádversenyekben az el őző évben is jól szerepeltek. Matics István lakatosbrigádja például másodszor is első helyezett lett. Mégis azt mondom, megszer­vezni a versenyt, az volt a leg­nagyobb feladat. S most nézzünk néhány ro­vatot a versenyfeltételek ol­daláról. Tizenkét ifjúsági bri­gád tett vállalást a. Jubileumi versenyben. Garancialevelet is tizenkét ifjúsági brigád adott. A fiatalok újításaikkal 500 000 forintot takarítottak meg, s 6200 óra társadalmi munkát végeztek. A politikai oktatás­ban 245 KISZ-tag vett részt. És talán ez mondja a legtöb­bet: a fiatalok ellen 1967-ben nem kellett fegyelmi határoza­tot hozni. B. Zs. Különös pert indított a Palm Beach-i bíróságnál egy Albrecht nevű építőmunkás: 25 000 dollár kártérítést köve­telt az Isten és társa cégtől, mert megsérült a munkahe­lyén. íme a furcsa per háttere. Albrecht 1964-ben munka közben lezuhant az állványról, és gyógyíthatatlan vállsérülést szenvedett. Mivel képtelen volt dolgozni, kártérítést követelt az építővállalattól, azt állítva, hogy a szerencsétlenséget a bi­zonytalan állvány okozta. A vállalat azzal utasította vissza követelését, bogy a balesetért az Isten a felelős. A munkás — mit tehetett mást — bepe­relte az istent. A tanácsháza ablakából ki­látni a szürkülő, lassan sötét­ségbe boruló ladi főutcára. Az elnökkel, Andik Józseffel be­szélgetek vezetői gondjairól, emberi, családi terveirőL Sok nehéz, gondokkal teli esztendőt élt át, tizenötödik éve tanács­elnök. — Ez az év sem lesz köny- nyű. Az új mechanizmus a ta­nácsi munkában is jelentős változást hoz... Változnak az államigazgatási feladatok, nö­vekszik hatáskörünk és fele­lősségünk — mondja. Az utcán fázósan topogó em­berekre mutat: — Az egyik legfontosabb ter­vünk, hogy autóbusz-váróter­met építsünk. Régi kívánsága ez a falu lakóinak. Most még a vendéglőben várakoznak, akik annál a megállónál szállnak fel, de ha az is zárva van, nem marad más, mint az utca. Községfejlesztési alapból száz- ötvenezer forintot tartalékol­Régi gondja az 1150 lakosú falunak az ivóvízellátás is. Közművesíteni kellene. A falu lakói szívesen vállalják az árokásást társadalma munká­ban. Terveket is készítettek, remélhetőleg májusban meg­alakíthatják a vízműtársulatot. Családjára terelődik a szó. Szeretettel és örömmel beszél róla. Nagyobbik fia Csurgóin jár gimnáziumba, kollégista. Az első félévben javított tanul­mányi eredményén, ezért csök­kentették a kollégiumi díjat. A középső gyerek hatodikba jár, a kislány még csak ötéves. — Véttem egy családi házat, részletre fizettem ki. Eddig nem nagyon jutott arra, hogy utazgassunk, lássuk az ország más tájait. Ebben az évben el­megyünk az egész családdal a Balatonra, s meglátogatjuk Budapesten élő rokonainkat is ... \ A NYOMDA ÖRDÖGE újra bemerészkedett és rombolt a betűk birodalmában. Kétszer egymás után, fondorlatos rafinériával. Csak­hogy most már nem az »ördögöt« akarjuk kifüsíöl- ni onnan, hanem nagyon határozottan a felelőtlen­ségre kell ráirányítanunk a reflektorfényt. A hibák ezúttal már nem csupán elkeserítőek, nem ingerelnek nevetésre, és nem adnak teret a jó szándékú, élcelő- dő helyreigazításnak sem. Ezek az esetek már köve­teinek: tessék rendet teremteni végre a nyomdában! Szombaton a Népi ellenőröket tüntettek ki című tudósításunk sorait keverték össze tapintatlan ujjak, s szótlan maradt a korrektor is. Vasárnapi lapunk en­nél is durvább hibát tárt az olvasó elé. Két képet, két portrét cseréltek meg, pedig igazán nem volt könnyű. Az egyik ugyanis a harmadik, a másik a hatodik oldalon volt eredetileg. Csak a szombat esti kapkodás, indokolatlan sietség és felületesség lehetett az oka, hogy A legfiatalabb tsz című ripor­tunk egyik szereplőjének képe az Apa és fiai című cikkbe került, s Mo hari Vendel, az apa port­réja az ifjúsági tsz-riportba. Súlyos, szinte helyrehozhatatlan hiba ez! 5 ami­kor az olvasók és az említett cikkeink szereplőinek . szíves elnézését kérjük, hozzáfűzhetjük azt is, hogy szigorú felelősségre vonást követelünk a nyomda ve­zetőitől. Az ilyen és hasonló esetek sorozata fölött tovább már nem lehet szemet hunyni! Vi ______________________ J K OSÁRFONÓK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents