Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Csütörtök, 1968, február 1. 3 SOMOGYI NfiFLAF HOGYAN LEHET ELŐRELÉPNI? Elavult rendelet, régi gyakorlat Az emberek, a munkatársak véleménye érdekel. Még a múlt évben bejött a szerkesztőségbe egy segédmunkás a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárából, s amiatt panaszkodott, hogy szervezetlen a munka, s aki ezért szól, arra nem néznek jó szemmel. A beszélgetés végén még hozzátette: — En elmegyek onnan, és elviszem a fiamat is. 1. A munkást Mettner Jánosnak hívják. Decemberben kilépett a vállalattól. Akkor, amikor lejárt a szerződése. De a fia ott maradit, öt kérdezem a szűk tmk-irodábam. Elavult már ez a műhely. A muri ka is nehéz lehet benne. Néhány száz méterre innen modem csarnok épült. Ha minden igaz, hamarosan beköltöznek oda a szerelők Az ifjú Mettner János hirtelenszőke, sovány fiatalember. Tőle kérdem, miért ment el az apja. Ezt feleli: — ö tudja, hogy mit csinál. — Most hol dolgozik? — ■ Otthon van. —A további tervei? Erről nem szoktunk beszélni. En ötig dolgozom, mire hazaérek, már fáradt vagyok. — Most mából él az édesapja? — Anyunak van egy boltja. Neki segít A fiú fűtésszerelő szakmát tanult az építőipari vállalatnál. Ide már szakmunkásként jött. Az apja segédmunkás volt. A kazánházhoz vették föl, aztán mivel látták, hogy sok mindenhez ért, áthozták a tmk-műhelybe. — Ügy tudom, az édesapja néhány emberrel nem tudott kijönni. Gondolom, ezért ment el. — Ezért is meg a pénz miatt is. Hét forint volt az órabére másfél év után is. Közben pedig vettek föl hét-ötvennel új embereket. Ez bosszantotta. Mettner János kitartó ember, ha az igazáról van szó. Amikor a szerkesztőségben járt, azt kérdeztem tőle, van más is, aki otthagyta az üzemet? Néhány nappal később névsort is hozott. Megkerestem közülük kettőt. 2. Az egyiket Csutorás Lászlónak hívják, most a Kaposvári Villamossági Gyárban dolgozik. Csőszerelő. — En azért jöttem el — mondta —, mert nem találtam meg a számításomat. Kértem órabéremelést, nem is válaszoltak rá, — Csak ez volt az ok? — Ez. En nem mentem oda, hogy vegyenek föl. Az építőknél dolgoztam. A vállalattól jöttek a lakásomra, hogy menjek át hozzájuk. — A vezetőkkel kijött? — A főmérnököt, Kovács Endrét én nagyon karakán embernek ismertem meg. Erdős elvtárs, az osztályvezető is olyan ember volt, aki az üzemért mindent megtett. Szerettem is ott dolgozni. Nem tudom, a Zságerrel beszélt már? — Nem. — Az összerúgott néhányszor az Erdőssel, azért jött el. Nézze, nekem öttagú családom van. Oda megyek, ahol többet adnak. De kérdezze meg a Zsá- gert. ö kerek perec megmondta, azért jött el, mert összevesztek. Amíg az Ütépítő Vállalat Gilice utcai telepére érek, azon gondolkodom, amit ez az ember akkor mondott, amikor kikísért: >>Nekünk azt mondták, hogy adott a feladat, oldjak meg. Nem kérdezték tőlünk, hogyan csináljuk. Ránk bízták, mi vagyunk a szakemberek.« De hát nem az a jó vezető, aki bízik a munkatársaiban-’ Kovács Endre főmérnök egy adatot mondott, Ebben a gyárban a tmk-műhelv dolgozóinak az átlagórabére 8,62 forint. Az iparágban ez az átlag 8,40 forint. Itt, a műhelyben egy újonnan fölvett segédmunkásnak több a fizetése, mint egy friss diplomás mérnöknek, orvosnak vagy tanárnak. A fizikai munka más természetű, de nem hiszem, hogy nehezebb volna, mint a szellemi. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy jó szakmunkás vagy segédmunkás nem kereshetne többet. De hát az élet őrök törvénye, hogy osztani csak abból lehet, amit már megtermeltünk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy embereket nem érhet jogtalan sérelem. 3. A vélt és valós igazság gyakran nagyon közel állnak egymáshoz. Az Ütépítő Vállalat telepén is erről beszélgettünk Zságer Józseffel. Ezt mondta: — Az ember megbotlik, hibázik, de azért sok értelmetlen dolog is történik. En a baromfifeldolgozóban három évig csoportvezető voltam. Egyszer átszervezés miatt megszüntették a beosztásomat. Belenyugodtam. Akkor viszont mérges lettem, amikor új csoportvezetőt hoztak oda. — Ez még mind nem ok az elmenetelre. Rám néz, hallgat egy keveset, aztán ezt mondja: ' — Mielőtt eljöttem, volt néhány munkamegtagadásom is. De ennek előzményei is vannak. Az egyik értekezleten nagyon összevesztünk. Állandóan változtatták a munkaidőt. Hol így, hol úgy jártunk. Soha nem voltunk egyformán ütemezve. 4. Beszéltem Erdős Ferenc osztályvezetővel is. Szikár, ötven felé hajló ember. Nagyon szereti a szakmáját. Valamikor esztergályos volt. A munkapad mellett tanult a technikumban. Régebben a hiányzó íőjnér- nököt is helyettesítette. Még mindig előfordul a vállalatnál, hogy egy-egy műszaki probléma kapcsán nem a főmérnököt, hanem őt hívják a központból is. Naponta sokkal főbbet dolgozik a munkaidejénél. Azt mondja, csak azért, mert szereti a szakmáját. A főmérnöktől hallottam, hogy városszerte ismert esztergályos volt. Aki pedig szereti a szakmáját, az nem tűri meg a lógást. Ennél a vállalatnál talán a tmk-sok használják ld legkevésbé a munkaidőt. Dolgozik közöttük egy liftszerelő. Az egyszer beállított a főmérnökhöz és munkát kért, mert kevésnek tartotta. amit rábíztak. Pedig a feladatok nőttek, s a karbantartók munkáját nem lehet egyenletesen elosztani. Ha szorít a cipő, akkor mindenki idegesebb. S ilyenkor köny- nyebben pattan a s«j is. — Azt hallotta, ugye, az üzemben, hogy sokan elmentek? — kérdi a főmérnök. — Igen. És azt is mondják, hogy azok az új helyen jobban keresnek. — Elmondok én magának egy esetet. Fölvettünk valakit segédmunkásnak. Közben itt megtanulta a mesterséget. Villanyszerelő lett belőle. Akkor hazament a tsz-be, mert ott mindjárt tizenegy forintos órabért ígértek neki. Mit tehetek ilyenkor? Elengedem, mert igazságtalanság lenne, ha én is fölemelném az órabérét. Nála jobb szakemberek sem keresik meg ezt a pénzt. A legtöbb ember azért megy el, mert többet ígérnek neki. De nem mindig kapja meg ezt a többet. Aki hozzánk jön, nyilván azért jön ide. mert többet kap, mint az előző munkahelyén. És én is tudom azt, hogy nem a legjobb hely a miénk. Itt nyáron a harmincfokos melegben is be kell menni a mínusz negyven- fokos hűtőtérbe, ha ott van a hiba. De hát ez a szakmával jár. S aki igazán szereti a mesterségét, az megteszi ezt is. — Ha nem akar, ne válaszoljon. Lehet csak pénzért dolgozni? Pillanatnyi csend támad Aztán ezt mondja: — A nyáron megbetegedtem. Egy hét múlva a saját felelősségemre írt ki az orvos, meri nem tudtam meglenni enélkül a gyár nélkül. — A műhelyben azt hallok !am, hogy személyi ellentétek is voltak. — Voltak műproblémák. Milyen szenet kérhet és vehet a vásárló? Balatomfenyvesen a községi Egyszer bejött hozzám valaki, és azt mondta: lopnak az üzemben. Mondtam neki, ezt én is észrevettem, de mondja meg, ki lop? Azt felelte, hogy erről nem nyilatkozik. Most mondja meg nekem, mit tehetek ilyenkor? Nagyon nehéznek érzem a főmérnök munkáját. Amikor végigjártam a hatalmas területet, akkor jutott eszembe, milyen nehéz lehet ezt átfogni. Vannak emberek, akik a legkisebb hibát sem tűrik. S ez jó dolog. Ezért szerették Mettner Jánost is. Erdős Ferenc mondta: — Higgye el, jólesett, amikor jött és olyan dolgokat mondott el, amire én nem jöttem rá. Ügy éreztem, segíteni akar. És most csodálkozni fog. Decemberben, amikor lejárt a szerződése és ed akart menni, én is azt mondtam, ne tartsuk visz- sza. Hogy miért tettem? Mert a gyárban már csak ö hitte magát tévedhetetlennek. 5. A műhelyben megkérdeztem: ki dolgozik itt a leghosszabb ideje. Azt felelték, Zsidákcvncs István. Megkerestem. így kezdte a beszélgetést: — En igen helytelennek tartom, ha valaki a személyes ügyét a munka rovására akarja elintézni. Ttt pedig volt valami, ami a munkakedvet elvette. Elment vagy tíz ember, s ennek óka van. — Maga szerint mi? — Sokszor szombaton is délután négyig bent voltaic az emberek. Valahogyan rosszul szervezték meg a munkát. Én tudom, hogy az élelmiszeriparban még nem lehet bevezetni az ötnapos munkahetet, de azért kellene gondolni a szabad időre. — Ez azt jelenti, hogy az embereket nem becsülik meg eléggé? — A melósnak itt nincs mitől félni. Csakhát az emberek nehezen értik meg egymást Engem már többször is megválasztottak itt szakszervezeti bizalminak. Higgye el, nem könnyű feladat, de igyekszem jól ellátni. Itt egy kicsit mindenki csak a saját dolgát nézi. Nekem annyi az elfoglaltságom, hogy azt ki sem tudom mondani. Nyolc hónapja nem voltam már moziban. Igaz, színházba egyszer elmentem a feleségemmel. Itt adták a jegyet — Aid igyekszik, dolgozik, az előre tud jutni anyagilag? — Itt van az új Munka Tör vénykönyve. Eszerint most könnyebben elmehet a dolgozó. De tudja, mit? Dolgozni csak akikor lehet jól, ha az embert megismerik, és a munkás is megismeri azt, amit csinál. Es akkor előbbre is lehet lépni. 6. A főmérnök szava visszacseng: ' — Az Erdős elvégezte a Gépipari Technikumot. Előtte városszerte ismert esztergályos volt.. . Mindennap sokkal többet dolgozik a munkaidejénél... Az Erdőst nem lehet félrevezetni, mert ha valaki azt bizonygatja, hogy képtelenség megcsinálni azt a munkát, akkor odaáll a pad mellé, és bebizonyítja, hogy lehet. Ez a hivatás. Kercza Imre népfrontgyülésen hangzott el a panasz, de másutt is szóvá tették már, hogy a TÜZÉP- nél még mindig érvényben van az az 1962-ben kiadott főigazgatósági rendelet, amely megszabja a különböző minőségű szenek keverésének arányát, meghatározza, hogy a vásárló milyen szenet vehet. Eszerint a jobb és gyengébb minőségű szenet 60—40 százalékos arányban kell 'keverni, helyesebben árusítani. — Nem ragaszkodunk mereven ehhez az utasításhoz, attól függően alkalmazzuk, hogy mennyi jó minőségű szenünk van. Sajnos decemberben 400 mázsa brikettet nem szállítottak le, s a januárra kért 200 mázsa brikettből csak január 30-án kaptuk meg az első szállítmányt, de csak egy vagonnal. Kénytelenek voltunk tehát a keverési arányt megtartani, hogy a jó szénből több vevőnek jusson. Most már folyama-' tosan érkezik a brikett, s ezért az előírt 60—40 százalék helyett 70—30, sőt 80—20 százalékos keverést alkalmazunk — mondta Bizderi Ferenc fenyvesi telepvezető. Ottjártunkkor mégis azt tapasztaltuk, hogy a vevők még így sem viszik el szívesen a nekik nem tetsző szenet. A fogyasztók joggal kérik, ne a TÜZÉP szabja meg, hogy milyen szenet vásároljanak, bízzák ezt a saját döntésükre. — A rendelet április elejéig, addig, amíg telepeinkről a mintegy 300—400 vagonmyi régi, de teljes értékű szenet el nem adjuk, kénytelenek vagyunk alkalmazni. Hiszen népgazdasági érdek is, hogy ez a szén ne menjen kárba — nyilatkozott Szűr Lajos, a TÜZEP igazgatója. Azt is elmondta, hogy a kx>- zületeknek árengedménnyel adják el ezt a szenet, s remélhetőleg hamarosan nem lesz szükség a keverési rendelet megtartására. A telepek kötelesek ezt a szenet rostálva forgalomba hozni, s ez kizárja annak a lehetőségét, hogy a vevők használhatatlan tüzelőt kapjanak. Kétségtelen, a TÜZEP nem tehet arról, hogy a szén a szabadban veszít minőségéből. A bányák egész évben folyamatosan szállítanak, így nem lehet azt kívánni, hogy a tüzelő zömét az őszi hónapokban kap-, ják meg. Sajnos, főiként a vidéki telepek nem tudják elérni, hogy a lakosság már a tavaszi meg a nyári hónapokban megvásárolja téli tüzelőjét. Kaposváron meg a járási székhelyeken. ahol sokan kémek tüzelőutalványt, ezt könnyebb szabályozni. Ám ha mindezt figyelembe vesszük is, az említett rendelet elavult, ellentétes az új gazdasági mechanizmus szellemével. Nemcsak a vásárlók, hanem a kereskedelmi szakemberek is annak tartják, s szinte egyöntetű az a vélemény: haladéktalanul felül kell vizsgáim, s olyan módszereket, kereskedelmi gyakorlatot kell alkalmazni helyette, amely a népgazdasági érdeket és a vásárlók érdekeit is megfelelően védelmezi! Sz. E, ESKÜT TETT KATONÁK, PARANCSNOKOK ÉS SZÜLŐK TALÁLKOZÓJA Az ünnepélyes honvédeskü után hamar megteltek a klubok, társalgók katonákkal, parancsnokaikkal és vendégekkel. Az együk klubban Gyöngyösi József őrnagy, az alegység politikai helyettese köszönti a szülőket: — örülünk annak, hogy a katonaélet ilyen kiemelkedő eseményére eljöttek, és érdeklődnek fiaik után. Kemény napok állnak mögöttük, de sok még a megoldásra váró feladat is. Ehhez kérjük a hozzátartozók segítségét ... A parancsnok szavai után Ridegh József keresetlen szavakkal mond köszönetét, és a többi hozzátartozó kérését is tolmácsolja: »Neveljék fiainkat a szocialista haza szeretetére, fegyelmezett, öntudatos hazafiakká, hogy állják meg helyüket a katonaéletben, és majd utána is.« Egy másik társalgóban Takács Istvánt, az egység KISZ- titkárát találjuk Vinter Andrások népes asztaltársaságában. András mikei, de Budapesten, a Vas- és Fémművekben volt ipari tanuló. Meghívta mesterét, Mohácsi Lászlót is s az örömmel jött el, az üzemi kollektíva üdvözletét is elhozta volt munkatársuknak. Tovább sétálunk a klubban. Mindenütt vidám arcokkal és telt asztalokkal találkozunk. Kovács Lajosék Hácsról még feketekávét is hoztak István fiuknak. A híradó alegység klubjában Kovács Ferenc főhadnagy, az alegység parancsnoka arról beszél a szülőknek, hogy milyen feladatok várnak még a katonafiatalokra. A fiát meglátogató Csorba Ferenc szavait is érdemes papírra vetni. — Mi, szülök a távolból, levélben is arra intjük fiainkat, hogy teljesítsék feladataikat, legyenek fegyelmezettek, mert fegyelemre nemcsak a honvédségnél, hanem a munkahelyükön is szükség lesz.m Hozzátartozók, katonafiúk az egyik klubban. Ezután Thuri János invitált bennünket asztalukhoz. Ők Gyékényesről utaztak fiuk után. — Megmondom őszintén — mondja az apa —, nagyon kiváncsi voltain a laktanya belsejére. Csak csodálkozhatunk az asszonnyal együtt, hogy milyen rend, tisztaság fogadott bennünket. Nyugodtan megyünk haza, hiszen fiunk jó helyen van. A nagyatádi Kucskó Lász- lóék örömmel látják, hogy Laci fiúk meghízott az elmúlt hónapokban. Ügy látszik, a katonakoszt használt neki — állapítja meg elégedetten a mama. Beszélgetésünket az ügyeletes hívó szava szakítja félbe: — Valamennyi kiskatonát várja az ünnepi ebéd. Hogy mi a menü? — Daragaluskás húsleves, rántott sertésszelet, csokoládétorta. Közben a szülői értekezlet tapasztalatairól beszélgetünk Varga Sándor őrnaggyal — Jóleső érzés volt végighallgatni a szülőket, öröm volt látni a boldog arcokat. A szülők támogatásukról biztosítottak bennünket. Számítunk rájuk, ezért egy későbbi időpontban újabb szülői értekezleten beszéljük meg a tapasztalatokat. Dorcsi Sándor Tizenötmillió a hidegért Felújítják a Elhasználódtak az elektromos vezetékek a kaposvári hűtőházban. A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárának meg a húsüzemnek viszont egyre több hűtőtérre van szüksége. Ez tette szükségessé, az épület gépi berendezésének felújítását és a hűtőtér bővítését. A szeptemberben megkezdődött felújításra tizenötmillió forintot költenek. Ebből az összegből a hűtőgépek kapacitását a jelenlegi 2,4 millió kalóriáról hárommillióra növelik. A' három és fél évre tervezett rekonstrukció után 236 vagon áru befogadására alkalmas i hntőházat hűtőház mélyhűtött termeiben az eddigi 138 vagon helyett 170 vagon árut tárolhatnak majd egyszerre. Huszonnégy vagonnal növekszik azoknak a termeknek a befogadóképessége is, amelyekben nulla fok körüli a hőmérséklet. Itt elsősorban tojást tárolnak. A felújítást üzem közben végzik el. A mélyhűtött termekben az egész építkezés ideje alatt egyszer sem emelkedhet a hőmérő higanyszála. Ez nagy óvatosságot követel az itt dolgozó munkásoktól, hiszen a szereléseket üzemben levő egységeken kell elvégezni
