Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

Csütörtök, 1968. január 11. 3 SOMOGYI NfiPtAf Kedden este tragikus hirtelenséggel 57 éves korában elhunyt megyénk állategészségügyének fáradhatatlan mun­kása, hosszú időn át lelkes szakirányítója, dr. Sima Im­re megyei főállatorvos, a Somogy megyei Állategészség­ügyi Állomás igazgatója. Dr. Sima Imrét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Somogy megyei Állategészség­ügyi Állomás dolgozói saját halottjuknak tekintik. Teme­tése szombaton 13 órakor lesz Kaposváron, a Keleti te­mető ravatalozójából. Dr. Sima Imre 1910. ok­tóber 27-én született Buda­pesten. A diploma megszer­zése után több mint három évtizedet töltött az állat- egészségügy szolgálatában, egy ideig az Állatorvostudo- mányi Egyetemen tanárse­gédként oktatott. Tudását évtizedeken keresztül széles körben kamatoztatta, mint járási főállatorvos dolgozott Baján, Kisvárdán és Hód­mezővásárhelyen. 1951-ben nevezték ki megyénk vezető szakállatorvosának, majd 1957-ben megyei vezető fő­állatorvosnak. Ebben a fe­lelősségteljes munkakörben dolgozott a múlt év októbe-' réig. Ekkor bízták meg a Somogy megyei Állategész­ségügyi Állomás igazgatói teendőinek ellátásával. Hi- vatásszeretete arra ösztö­nözte, hogy hatósági fel­adatai mellett jelentős tár­sadalmi tevékenységet is vállaljon. Tagja volt a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület Somogy megyei szer­vezete vezetőségének, a Ma­gyar Parazitológusok Társa­ságának, és szaktanácsadó­ként részt vett a megye minden jelentősebb állat­egészségügyi programjának kidolgozásában. 1955-ben Ki­váló dolgozó kitüntetést ka­pott, s még ugyanabban az évben egy hivatalos értéke­lés szerint a harmadik he­lyet éraemelte ki az ország legjobb megyei főállatorvo­sai között. A ragályos száj- és körömfájás terjedé­sének elfojtásában szakmai hozzáértése, szervezőkészsége kitűnően érvényesült, s eb­ben* hasznos tevékenysé­géért a Munka Érdemrend ezüst fokozata állami kitün­tetést kapta. Közvetlen munkatársai, a járási főállatorvosok, a köz­ségi állatorvosok és a ter­melőszövetkezeti föállatte- nyésztők éppen úgy becsül­ték, szerették, mint azoknak a szerveknek a vezetői és munkatársai, akikkel élete során együttműködött. Szí­vesen fogadták meg jó ta­nácsait a szövetkezetek ál­latgondozói, amikor a hely­színen rendelkezett egy-egy állategészségügyi ovórendsza■■ bály megtartásáról. Munkájára és egyéniségé­re jellemző volt a nagyfokú emberismeret és emb?.rsze­retet, a meg nem alkuvás, a határozottság és a példa- mutatás. Munkásságának na­gyon szép kifejező eredmé­nye egyebek között a me­gye állatállományának gü- mőkór- és brtjcella-mentesí­tésében mutatkozott meg. A legjelentősebb munka, amelyben kiemelkedő telje­sítményt nyújtott mint em­ber és mint állatorvosi az 1963—1966 közötti ragadós száj- és körömfájás terjedé­sének megakadályozása a megye több mint ötven köz­ségében. Dr. Sima Imre halálával érzékiig veszteség érte a megye állategészségügyének irányítását. Élete utolsó napján is a reá jellemező ügyszeretettel dolgozott; ér­tekezletet tartott reggeltől estig a járási főállatorvo­soknak. Este, családja köré­ben ragadta el a halál. A megye állategészségügyében elért érdemei azonban mara- dandóak. Napirenden a munkaerőhelyzet KEDVEZŐ VÁLTOZÁSOK AZ UTÓBBI MÁSFÉL ÉVBEN A Somogy megyei Tanács 1966-ban meghatározta a munkaerő-gazdálkodás irányelveit A mezőgazdasági mun­kaerő korösszetételének javítását, a nem mezőgazdasági foglalkoztatási lehetőségek és igények jobb összehangolá­sát valamint a középfokú Iskoláztatásnak a megye mun­kaerő-szükségletéhez való igazítását jelölte meg fő fel­adatként Nemrég a megyei tanács vb az említett határozat végrehajtásáról tárgyalt Balogh László munkaügyi osz­tályvezető jelentése alapján. Egyre több fiatal a termelőszövetkezetekben Hatvanhatezer fiatalt vesznek föl a középiskolákba A művelődésügyi miniszter utasítása az idei iskoláztatási és pályaválasztási feladatokról KI DÖNT? Ismeretes, hogy a fiatalok elvándorlása miatt a terme­lőszövetkezetekben az elöre­gedés jelei mutatkoztak. A tanács éppen ezért szabta feladatul a korösszetétel ja­vítását. A jelentés megálla­pítja, hogy a szövetkezetek­ben javult a munkaerőhely­zet A fiatalok egy része be­kapcsolódott a közös mun­kába. Jelentős munkaerő­megtakarítást eredményezett a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés gépesítése,. a- kemizálás. 1966-ban 52 442 1967-ben már 59 071 hold kukoricát gyomtalanítottak vegyi úton. 1965-ben négy tsz-ben 260, 1967-ben száz tsz-bén 4500 tehenet fejtek géppel. És sorolhatnánk to­vább az adatokat Kedve­zőén befolyásolta a munka­erőhelyzetet a szövetkezetek­ben az is, hogy emelkedett az úgynevezett melléküzem­ágakban, illetve a bedolgozó rendszerben foglalkoztatottak száma. Üjabban néhány he­lyen a tsz vezetősége meg­egyezik más munkaadókkal abban, mikor foglalkoztatnak tsz-tagokat. Így mindig szem előtt tartható a termelőszö­vetkezet érdeke. Fejlődött a jövedelemelosztás rendszere is. Egyre több tsz vezeti be — saját erőből is — a kész­pénzdíjazást Az ilyen szö­vetkezetekben jobb a mun­kamorál, javultak a termelé­si eredmények, és számos munkabíró ember visszatérése figyelhető meg. Mindez persze nem azt je­lenti, hogy elégedettek lehe­tünk a szövetkezetek munka­erő-gazdálkodásával. Jó né­hány helyen még mindig nem eléggé fejlett a jövede­lemelosztás. Annak ellenére, hogy a megyei tar ács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya szorgalmazta a szak­munkások bérének 5—10 szá­zalékkal ''aló fölemelését, nem részesítik kellő anyagi megbecsülésben a szakmun­kásokat FőkénJ a megyei szakmunkásiskola hiánya miatt kevés az állattenyésztő. Hiba az is, hogy a folyama­tos foglalkoztatást előmozdító melléküzemágakban még gyakran van termelési és ér­tékesítési bizonytalanság. Január második felében je­lenik meg a művelődésügyi miniszter utasítása az iskoláz­tatási és a pályaválasztási fel­adatokról. Erről tájékoztatták a minisztériumban az MTI munkatársát Elmondták, hogy 66 000 fiatalt vesznek föl a kö­zépiskolák első osztályaiba. KIK JELENTKEZHETNEK? A rendelkezés értelmében a gimnáziumok, szakközépisko­lák, ipari technikumok, szak­munkástanuló iskolák, vala­mint a gép- és gyorsíró isko­lák nappali tagozatára felvé­telüket kérhetik mindazok, akik az általános iskola VIII. osztályát eredményesen vég­zik, vagy általános iskolai ta­nulmányaikat már a korábbi években befejezték. Szakkö­zépiskola, ipari technikum és szakmunkástanuló iskola ese­tében felvételi feltétel az is, hogy a jelentkező megfelel­jen a választott szakmára előírt egészségügyi követel­ményeknek. HOVA? A rendelkezés kimondja, hogy a pályaválasziás, a fia­talok jelentkezésének helyes irányítása céljából az osz­tályfőnökök tartsanak rend­kívüli szülői értekezletet, a szükséghez képest tárgyalja­nak egyénileg is a szülőkkel. Igen lényeges, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyerme­kei továbbtanuljanak. Arra kell törekedni, hogy a tehet­séges fiatalok képességeiknek, érdeklődésüknek megfelelően és helyes arányokban kerül­jenek be gimnáziumba, szak- középiskolába és szakmunkás­tanulóiskolába egyaránt. Fon­tos az Is, hogy a lányok az eddiginél nagyobb számban jelentkezzenek a szakmaj, képzést nyújtó tanintézetek­be. A továbbiakban elmondták, hogy a miniszteri rendelke­zés szerint a tanulók a je­lentkezési lapon 2 iskolát tüntethetnek fel, függetlenül azok típusától. Akik gimná­ziumi szakosított tantervű osztáyba kérik felvételüket, a választott szaktárgyak meg­jelölésén túl nyilatkozzanak arról is, bogy kedvezőtlen döntés esetén kérik-e tóvé­telüket általános tantervű osztályba. A szakmai kép­zést nyújtó iskolákba jelent­kezők az iskola címén kívül a választott szakmát, illetve szakot tüntessék tó. Az általános iskolák igaz­gatói a kiállított, megfelelő jellemzéssel és javaslattal el­látott jelentkezési lapokat az első helyen megjelölt iskolá­nak küldik meg. A jelentke­zési lap továbbításának nem lehet akadálya, ha a tanuló csak egy intézményt vagy lsét azonos típusú intézményt je­lölt meg. HA SOK A JELENTKEZŐ Azokban a gimnáziumok­ban és szakközépiskolákban, amelyekben kétszeres vagy annál nagyobb arányú a túl­jelentkezés — a miniszteri rendelkezés értelmében — tájékozódó célzatú beszélge­téseket kell folytatni vala­mennyi tanulóval. A beszél­getés azonban nem lehet fe­ttételt vizsga jellegű, például felsorolásokat, definíciókat, példamegoldásokat nem sza­bad követelni. A gimnáziu­mok matematikai programozó szakosított tantervű osztályai­ba jelentkezők felvételi vizs­gát tesznek. Az ipari techni­kumok az oda jelentkezők számára felvételi izsgát tar­tarthatnak. A szakmunkásta­nuló iskolákban, a művészeti irányú középiskolákban és azokban a szakközépiskolák­ban, ahol ez szükséges, pá­lyaalkalmasságot megállapító vizsga is tartható. A tanulók felvétele ügyé­ben az iskola igazgatója dönt. A döntésnél elsősorban az általános iskola vélemé­nyét, továbbá a felvételi be­szélgetések, illetve felvéteti vizsgák tapasztalatait kell fi­gyelembe vennie. Elhelyezkedési lehetőség a járási székhelyeken A vállalati munkaerő-gaz­dálkodással volt az 1966. szeptember 22-i tanácsülés előtt is a legtöbb baj. Azóta némi javulás tapasztalható. Az ipar decentralizálásával a járási székhelyeken lakók egy részének már sikerült ott helyben munkalehetősé­get teremteni. A tabi, a mar­cali és a fonyódi járásban új üzem indult, illetve bő­vült a régi. Ezekben a járá­sokban elsősorban a nők számára teremtett munkaal­kalmat az iparosítás. Kapos­váron is a nők vcötak sze­rencsésebb helyzetben; itt 1967 első felében 000 nőnek — sok középiskolát végzett lánynak — biztosítottak az üzemek, vállalatok állandó munkahelyet. A vállalati munkaerő-gaz­dálkodásról szólva megálla­pítja a jelentés, hogy még mindig nem eléggé előrelá­tnak a vállalatok munkaügyi osztályának dolgozói, a vál­lalatok vezetői. Nem látják a tendenciákat, nem készülnek föl a. várható nehézségekre, nem elég tervszerűeh végzik a szakmunkástanulók beisko­lázását. A szakmunkáskép­zésben a lányok aránya nem növekszik a kellő ütemben. Baj az is, hogy a vállalatok nem használják ki a belső átcsoportosításban rejlő lehe­tőségeket Célszerűbb a beiskolázás Az utóbbi . másfél évben a legszembetűnőbb változás a beiskolázásnál történt Sok helyen sikerült a középfokú iskoláztatást a megye mun­kaerő-szükségletéhez igazíta­ni. Előtérbe került a szak­mai képzés a gimnáziumok rovására. Az 1967/68-as tan­évben az össztanulőknak csak 68 százaléka gimnáziumi tar nuló az előző évi 72 száza­lékkal szemben. Néhány gim­názium (böhönyei, karádi) teljesen megszűnt A megle­vők egy részében speciális tagozatú osztályokat hoztak létre vágj' ilyen osztályokat szerveznek Csurgón pl. ma­tematika—fizika, Fonyódon francia—orosz tagozatot szer­veznek. Kaposváron a 3-as sz. gimnáziumban a Közgaz­dasági Szakközépiskolk és a Kereskedelmi Szakközépisko­la kapott helyet. Már biztos, hogy a Nagyatádi Gimná­zium helyén építőipari szak­iskola lesz. Fejlődött a szakmunkás- képzés is. Kaposváron a Köz- gazdasági Szakközépiskola épületét az 503. sz. Szak­munkásképző Intézet kapta meg. Kaposváron, Siófokon, Tabon és Nagyatádon új szakmunkásképző iskola épük Előrehaladást jelent az emelt szintű képzés megin­dítása is. Az 1967/68-as tan­évben 58 esztergályos, 30 au­tószerelő, 24 villanyszerelő, 29 kőműves, 32 mezőgazdasá­gi gépszerelő, 25 konzervipari lanuiló vesz részt emelt szin­tű képzésben. A beiskolázásban is akadt egy-két szépséghiba. A gyors- és gépíró iskolában pl. nem korlátozták a felvé­telt, noha túlképzés Sajnos nem kaptak elég tá­mogatást lakásprobíér, iájuk megoldásához a szakmunkás- képzéssel foglalkozó pedagó­gusok, s az is hiba, hogy a vállalatok, intézmények nem használták ki kellően az ösztöndíjas szakemberképzés lehetőségeit. S zegedi Nándor P ályakezdésem óta gyakran eszem­be jutott szerkesztőm jó tanácsa: »Mindenkinek az életében nagy esemény, ha riportot Írunk róla. Ezt so­ha ne felejtsd!.. .« Törekedtem megszívlelni ezt a régi és nagy igazságot. A dolgok természetéből viszont az is következik, hogy ami a ri­portalany számára nem mindennapos, az újságírónál az pontosan az ellenke­zője. Hacsak... A minap két úttörő kisfiú kopog be a szobámba. Egy magasabb és egy alacso­nyabb. Udvarias, határozott fellépésű mind a kettő. Bemutatkozunk. »Tessék — bátorítom őket —, mondjátok el, mi­ben segíthetek? Vagy talán hoztatok valami érdekes »sztorii« az iskolából? '— reménykedem — nem tagadom — egy kicsit önző szándéklcaL — Hát, nem egészen... — kezdi a kisebbik. — Egy pályázaton veszünk részt. Kérünk egy autogrammot a bácsi­tól, és tessék elmondani: Hogyan lett újságíró; milyen volt a gyermekkora; miről szeret írni; kapott-e már kitünte­tést? (Az előbb voltunk valakinél, aki­nek Állami Dija is van ám. Bizony/) — Szóval ilyesmi... Két-három oldalnyi legyen. Mert most riportot is kell csi­nálnunk — közli a kisöreg egyszuszra, és körülnéz a szobámban. Én is körülnézek. Jobb híján... De­kát reménytelenül, egyszál magam va­gyok itt. (Olyan hirtelen ért ez a dolog ) Hm. ■. Villámgyorsan átgondolom, mit is szoktak ilyenkor mondani? 1. »Sajnos, csak a főnököm engedélyé­vel-... Marhaság, ezért kiröhögnek. 2. -A főnököm sokkal érdekesebb em­ber, talán inkább ővele...- — Ez se jó. főnököm éppen vidéken van. Pech. Mit is mondott a múltkor az a vállalati ve­zető? Kiüzent a titkárnőjével, hogy eg j kis türelmet kér. Ez nem is rossz. Tit­kárnőm ugyan mncs. — Nézzétek — tagolom a helyzet ko­molyságához illően —, nekem van egy kis elintéznivalóm még. Addig leültök, megvártok, tíz perc múlta jövők. Ebben maradunk. Átkísérem a könyv társzobába, leültetem őket Visszame­gyek. Gondolkozom. tiporta la iuj Dúltam Először is illene megkínálnom őket valamivel. Igen. Mindjárt főzök egy ká­vét ... Nem jó! Tizenkét eves gyereke­ket csak nem italok méreggel!? Mokka­cukor? ... A, nevetséges. Hogy épp most nincs nálam semmi! Azaz, a kollégám itt szokta felejteni a pogácsáját az asz­talon ... Megkeresem. Ez is reményte­len: sehol... Megette, kivételesen. Hogy némelyik ember milyen falánk?! Mind­egy, nincs — nincs ... Na, igen. Mit is fogok mondani? Ho­gyan alakult az életem. Tényleg, hogyan is alakult? Születtem, iskolába jártam, dolgoztam ... Borzasztóan érdekes. A múltkor is alig bírtam kiizadni egy 15 sornyi önéletrajzot több mint egy óra alatt. A fene egye meg, hát csak tu­dok mondani valamit magamról!? ... Mindegy, essünk át rajta, mielőbb. Más is túlélte. Megyek. A két srác kedvesen mosolyog. Igyek­szem fesztelennek mutatkozni meg köz­vetlennek. Megkínálom magam egy cigarettával, közben együttes erővel szidjuk az időjárást. Kezdetnek ez min­dig jó. A magasabbik pajtás közben két fehér papírlapot rak elém. — Hát, először talán az autogram­mot ... Mind a kettőre lesz szives, új­ságíró bácsi... Alákanyaritom., kétszer. Ó, fog ez menni! A végén az »c—t jól lehúzom, olyan miniszteri esen., ez, úgy érzem, ad egy kis tekintélyt. — Köszönjük, Akkor legyen szives a gyermekkoráról mondjon valamit. Hol született? Mondom.. Tudjátok, épp a nagy gaz­dasági világválság idején, amikor a ka­pitalizmus ... A kicsi óriási, nagyot harap leve­gőbe. Kis híján bekap. »Bocsánat- — teái hozza illemtudóan. — Ja persze ezt még nem tanultátok. De hát a városról bizonyára hallotta­tok már? Arról nevezetes, hogy a vilá­gosi fegyverletétel után, tudjátok a negyvennyolcas szabadságharc bukása­kor ... — Ne tessék haragudni, de a szabad­ságharcot is csak jövőre fogjuk tanúink­— Á gyerekkoráról, legyen szíves — szól könyörgő hangon a kicsi, és bátorí­tóan mosolyog rám —; hol járt iskolába, vannak-e testvérei, hol dolgoznak a szü­lei? — meg ilyesmit... Mondom. Igyekszem tömören és sza­batosan fogalmazni. A nagyobbik buz­gón jegyez. A kicsi illedelmesen vissza­nyel egy újabb ásítást. — És hogyan tetszett tanulni? Biz­tosan jeles rendű volt az újságíró bácsi... Köhintek. Ez kissé váratlanul ért, de azért némi szakmai rutinnal kivágom magam. Volt jobb, és volt »szerényebb-* tanévem is. Aztán, ugye, felnőttem, dol­gozni kezdtem, most pedig évek óta új­ságírással keresem a kenyeremet. —... a kenyeremet — kopog a ceruza, az asztalon. — És főleg, ugye, kulturális cikket tetszik írni? Meg a színházról? — — Igen, főleg... —■ törlőm a homlo­komat, és rágyújtok. Ez általában meg­nyugtat. — Tudjátok, ott a színházban sok érdekesség van. Hatalmas nagy díszletek lógnak a zsin&rpadlásiól és ... Figyelmesen hallgatják rövid eszme­futtatásomat a szcenikai berendezések­ről, a rendező bácsi munkájáról meg a karmester bácsiról, aki beinti az avizót. S hogy a végére értem, nagyon szépen megköszönik. Szedelőzködnek. Még több helyre el kell menniük — riportügyben és autogrammért — mentegetőznek. F öllélegzem, kikísértem őket. Az aj­tónál melegen kezet rázunk, el­búcsúzunk. A lépcsökanyarból, ahogy lefelé kocognak, megüti a fülem egy feltörő sóhaj: — öregem! Hogy lesz ebből két-há­rom oldal Walimger Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents