Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

\ XXV. évfolyam. 16. szám. Szombat, 1968. január 20. —~—' Levél a szerkesztőséghez HASZNÁLHATÓ A SZEKRÉNY Szerkesztőségünket min­dig kellemes érzéssel tölti el, ha olvasóink bizalom­mal fordulnak hozzánk ba­jaikkal. Különösen örülünk, ha panaszukat sikerül or­vosolni is, ahogy azt Tisz- perger Antal taszári olva­sónk napokban érkezett le­vele is példázza. Olvasónk még 1967 októberében for­dult panaszával szerkesztő­ségünkhöz. »Október 7-én vásárol­tunk egy szekrényt, ame­lyet a vásárlás elölt a raktárban meg is néztünk. De csak baloldaláról bon­tottuk le a csomagolást, s úgy megfelelőnek találtuk. Kibontás után, otthon vet­tük észre, hogy a másik ol­dal széles csíkban hibás. Azonnal jeleztük az ille­tékeseknek, ám azok két és fél hónapja felénk se néznek«. Ez volt röviden Tiszper- gerék panasza. A napokban ismét leve­let kaptunk Taszárról. A második levél így szólt: "Levelemre a választ még a múlt év decemberé­ben megkaptam önöktől. Abból világosan megértet­tem, hogy panaszom nem zárt ajtókra talált, hanem megértő és segíteni akaró emberekre. A szekrénye­met az Asztalosipari Ktsz január 8-án kijavította, és kifogástalan állapotban ha­zaszállította. Ezúton mon­dok érte köszönetét. Túsz- perger Antal, Taszár.« Mi is örülünk, hogy köz­benjárásunk nem volt hiá­bavaló, mert igaz, hogy a szekrényt csaknem három hónapig javították, most azonban már használhatják Tiszpergerék. (B.) Értékes víz A tudósok megállapítása szerint egy köbkilométer ten­gervíz többek között 330 kg ezüstöt és 4 kg aranyat tar­talmaz. Éiütvsszélyes íitfenciakt Ichito Takomura 46 éves yokobamai üzletember aznap a Nevető halhoz címzett vendéglőben ebédelt. Az ebéd fénypontjául egy fugú szeletet rendelt, s jóízűen kezdett hozzá a ritka ínyencfalathoz. A harmadik harapás után után azonban reszketni kezdett, majd megmerevedett, és holtan esett le a székről. Az orvos, akit azonnal a hely­színre hívtak, csak egy pillantást vetett a tányéron fekvő halra, és mindent tudott: — Ismét egy — mondta röviden. A fugu hal a japá­nok egyik legkedvesebb ínyencfalata. Különösen. a férfiak kedvelik, mert a hiedelmek szerint növeli a férfiasságot. Húsa valóban igen ízletes, a mája és ikrá­ja azonban rettenetes mérget tartalmaz. Ha egy grammnak csupán egy tört része beke­rül az ember, szervezetébe, azonnali halált, okoz. A fugu méreg az izmokat bénítja meg, s másodpercek alatt ful­ladást okoz. Ellenmérge Utazás zsebtolvajlással avagy mi mindenre jó a vasútépítés? MTH Gyakran előfordul, hogy egyébként rendezett anyagi körülmények között éló emberek törvényleien úton kívánnak anyagi javakhoz jutni. Ezt támasztja alá Csornai Ferencné 25 éves é kaposvári háztartásbeli bűn­ügye is. Csornai né a múlt év no­vemberében . Somogy vái-vól Kaposvárra utazott. A vonat a kaposvári textilművek meg­állója után a vasúti munká­latok miatt megállt. Csornai- né útitársa, Vargha Istvánná, a vasúti dolgozókat figyelte. Ezt az időt a vádlott arra használta fel, hogy a mellet­te ülő Vargháné táskájából a pénztárcát kiemelje. A kaposvári vasútállomásra érve a pénzt a tárcából ki­vette, s az erszényt az uta­sok forgatagában eldobta. Otthon számolta meg az ősz- szeget, amely 1400 forintot tett ki. Osornainé — rosszat sejtve — a pénzből a letartóztatása előtt Vargha Istvánnénak nyolcszáz forintot visszakül­dött. Csornai Ferencné bűnügyét a napokban tárgyalta a Ka­posvári Járásbíróság dr. Pap Tamás-tanácsa. Megállapítot­ta, hogy a vádlottat lopás miatt a bíróság 1961-ben mint fiatalkorút tízhónapi felfüg­gesztett szabadságvesztésre ítélte, s ezután még egy íz­ben volt nem jogerősen bün­tetve társadalmi tulajdon sérelmére folytatólagosan el­követett lopás miatt. Mostani bűntettéért a bí­róság Csornámét zsebtolvaj­lás és közlekedési vállalat járművén elkövetett lopás miatt nyolchónapi-szigorított büntetés-végrehajtási munka­helyen végrehajtandó-szabad- ságvesztésre ítélte, s két év­re eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Az ítélet jogerős. Shakespeare Macbeth című tragédiáját mutatta be tegnap este a kaposvári Csiky Gergely Színház Félix László rendezésében. A főbb szereplők: Macbeth — Si­mon György Jászai-díjas; Lady Macbeth — Demeter Hedvig; Macduff — Csíkos Gábor; Lady Macduff — Szabó Ildikó; Ross — Garay József; Duncan skót király — Máriáss József Jászai-díjas; a három boszorkány: Szlonka Márta — Szabó Ibi — Faragó Sári. Képünkön: Simon György és Demeter Hedvig. Halált okozó dömperes a bíróság előtt Nem adta meg az elsőbbséget a motorkerékpárosnak Ügyszólvián naponta olvas­hatunk az újságban halálos szerencsétlenséggel végződő közlekedési balesetről. Ezek­nek a baleseteknek jelentős hányadát az okozza, hogy egyik-másik gépjármű veze­tője nem adja meg az el­sőbbséget a szabályosan köz­lekedő gépjárműnek. Fiilöp György 35 evés hómokszent- györgyd dömpervezető is az említett szabálytalanságot kö­vette el. A vádlott a múlt év októ­berében a Dél-somogyi Álla­mi Erdőgazdaság FB 41—61 rendszámú dömperével ha­ladt a 61-es úton. A sásdi útelágazáshoz érve — sza­bálytalanul — kis ívben ka­nyarodott balra, nem bizto­sította az áthaladási elsőbb­séget a vele szemben szabá­lyosan közlekedő Csobod István kaposvári lakos vezet­te motorkerékpárnak. Cso­bod már csak a féktávolsá- gon belül vette észre az elé­be kanyarodó dömpert, így nem volt ideje a fékezéshez. A dömper elejének ütközött, s olyan súlyosan megsérült, hogy négy nap múlva a ka­posvári kórházban meghalt. Fülöp 1963 óta dolgozott a Dél-somogyi Állami Erdő­gazdaságban. 1966-ban sza­bálytalan gépjárművezetéssel okozott kár miatt megrovás­ban részesült, majd más munkahelyre helyeziték át. Ugyanebben az évben négy­hónapi javító-nevelő munká­ra ítélték gondatlan rongálás miatt, később pedig kétszer is pénzbírsággal sújtották a közlekedési szabályok meg­szegéséért. Novemberi bűncselekmé­nyéért a Kaposvári Járásbí­róság Fülöpöt foglalkozás kö­rében elkövetett halált oko­zó gondatlan veszélyeztetés­ben bűnösnek mondta ki, s kétévi szabadságvesztésre ítél­te. A szabadságvesztést bün­tetés-végrehajtási munkahe­lyen kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. P. D. — Ki mit tud? Vasárnap Somogyzsitfán rendezik meg a marcali járás területi Ki mit tud? vetélkedőjét. Har­mincöt-negyven fiatal indul a versenyen. — Fejleszti állattenyészté­sét a kámáncsai Aranykalász Tsz. A megnövekedett ab­rakszükséglet kielégítése vé­gett 100 hold kukoricával többet vetnek a tavalyinál. OOO OC>OOOCOOOOOOOCOCOCOCOOC)OOCOOOOCXDOOCXXXXXXXXX)OOOCOOOOOOOOC OOOCOCOOCJOCOCOCOCOOOOOOCOOCOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOO RHOWARD | . . j Egész bizonyos, lO* hogy meg kellett I i őt ismernie Coch- rannak! Hát itt mindegy, hogy ő mint frakkos úr vagy mint kölegény jön elő? ... Mi a csoda ez? A táborszer­nagynak már egy arcvonása sem mutatja, hogy ráismert. Most odavilágít a vállára, ahol a hatalmas véraláfutás látszik. — Valószínűnek tartod, kapitányom, hogy ezt a friss és roppant erős ütést ön­csonkításból alkalmazta az ifjú, és utána kilőtte a fegyverét? A kapitány Lgtouret őr­mesterre nézett, kissé álma­tagon és szomorúan, de mégis valahogy úgy, hogy az őrmesternek a veséje is be- lerefhegett. Néhány gyors kérdés következett: — Mikor állítottak ide? — Pont, nyolc órakor. — És miért teljes menet­felszereléssel? — Mert reggel indul a századom. — Ügy.... roppant érde­kes ... énjekes... — kiáltotta Cochran. — Szóval az egész Fort St. Thérése-ben csak egy század van, mert külön­ben fel sem tételezem, hogy tízórás őrségre a menetszá- zgdból állítanak embert — örparancsnok! — Alázatosan jelentem — állt elő Latouret —, ez az ember büntetés alatt áll, szökésben volt tegnap. »Éppen őexcellenciája« — gondolta Galamb. — Ahá! Ahá!... — bólo­gatott Cochran. — Büntetés alatt áll... És így intézke­dett a haditörvényszék ítéle­te, illetve a másik lehetséges eset szerint a mai parancs­ban benne volt ez a szokat­lan büntetés ...! Vagy csak úgynevezett őrmesteri bösz- szúról van szó?! {személyes ellenszenv egv szökevénnyel I, t ninr.s tában az őrmester azzal, hogy ilyen helyen magányos posztot nem állítanak?!... Közlégény! Hogy nézett ki, aki megtámadott? — Nem láttam. Sötét volt. — Hát nincs villany a mo­sókonyhában? Miért volt sö­tét? — Alázatosan jelentem, úgy saólt a parancsom, hogy a villanyt ne pazaroljam. — Mi?!! Cochran akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája tíz céntiméteres síkban mozgott fel és alá a nyakán, a szeme kidülledt, és megállt, mintha két gomb nyomulna elő az agyából. — Mi?!... Mi volt ez?!... Ismételd!... Különben ne ismételek.. ezt az altisztet, aki ilyen takarékos, nyom­ban el kell indítani oda, ahol harcok dúlnak! Ott a legnagyobb pocsékolás fo­lyik! Oda hell az ilyen! Kér­tek, kapitányom, ez u ör­panancsnok levált egy altisz­tet a menetszázadnál,.. Most már értek mindent! Az őrmester bosszúja! Hogy sö­tétben, egyedül és menetelés előtt ideállítson egy bakát, akire haragszik, mert egész Orant felforgatta, és holnap vezércikkben fognak rólunk megemlékezni a lapok! Hát kérlek, a menetszázadot a sivatagban ez az őrmester állandó őrjárattal előzi meg. Parancsa: minden menetelés; etap előtt az őrmester föl­deríti az utat nyolc ember­rel a legközelebbi pihenőig. A nyolc embert minden etapnál váltják, az őrmestert nem. Ez a legény, akit ide állított az őrségre, mint in­validus, végig a vöröskeresz­tes kocsin megy ... Majd én megtanítom az őrmester urakat!... És ha lehet, ma éjjel már ne legyen több ri­adó. Ajánlom magamat!... Jó éjszakát! Gratulálok!!... — Vigyázz! Kardsüvöltés, bakancször- renés és a táborszernagy csizmáinak lomha kongása, ahogy a néhány sápadt tiszt­től követve elcsörtetett. .... A legénységi szobához vezető sötét lépcsőn Hilde­brandt és Pencroft ültek egymás mellett suttogva. — Hogy az ördögben tör­tént? ... — kérdezte Penc­roft. —r Elsősorban — mondta még mindig lihegve Hildeb­randt, mert jó másfél órát futott, amíg visszatért a fő­bejáraton át, részegnek tet­tetve magát —, elsősorban az a tejfelesszájú vagy hü­lye, vagy nagyon okos, és nincsenek idegei. Azt akar­tam, hogy mire megtáma­dom, már félőrült legyen a félelemtől. Hiába volt min­den ... Azért leütöttem vol­na, mert észrevétlenül ro­hantam rá... De az ördög­be! Valahonnan a közelből két lövés dördült. — Ez hogy lehet? — Ügy, hogy nem ketten voltunk a mosókonyhában, hanem hárman. Én elbúj­tam, mialatt a siheder az őrmesternél lejelentkezett. De úgy látszik, valaki meg­előzött, és mivel a lövések a kemencé felöl jöttek, va­lószínű, hogy a mögött bújt el az illető. Tehát van vala­ki még itt a légióban, aki ezzel az üggyel foglalko­zik ... És ez., most már is­mer engem, mert ő ott volt a sötétben, amikor én a fél­homályban beléptem, hogy elbújjak. — És ki ez a tejfelesszájú? — Azt nem mondta Lor- sakoff.' Csak vagyont ígért a krokodil usos karóráért. Bi­zonyára összefügg az ügy­gyei ... De holnap megtud­juk. Indulás előtt még a pá­lyaudvaron beszélünk vele. (Folytaljul# SELECTÁK MIAMI: Miamiban be­törtek Gordon Dinkier milliomos lakásába. A betörő revolvert szege­zett a milliomos felesé­gére, és mintegy félmil­lió dollár értékű ékszert vett magához. Távozás előtt azonban odalépett a rémült asszonyhoz, és gálánsán kijelentette: — Ne búsúljon, höl­gyem, az ön legértéke­sebb ékszere - úgyis ez a ragyogó szépség. BECS: — Ha a főnök nem vonja vissza, amit tegnap mondott, nem fo­gok többé itt dolgozni. — No és mit mondott? — Azt mondta, hogy keressen magának más munkahelyet LONDON: Az ügyvéd­nők nem viselhetnek mi­niszoknyát, legalábbis az igazságügyi palotában. NEW YORK: A Mary- land-egyetem egyik ma­tematikusa felfedezte a »gravitációs hullámokat-«. Trafikban — Van képeslapjuk az »egyetlen szerelmemnek« felirattal ? — Igen. — Akkor kérek két tu­catot. Gyászolók Két asszony találkozik Chicagóban. Az egyik gyászban van. — Jaj, drágám, ki halt meg? — A férjem. — A férjed? Hogyan? — Ülve. — Szívszélhűdés? — Nem. Villanyszék! Rátermettség — Hát te mi szeretnél lenni? — kérdi a tanu­lót a pályaválasztási bi­zottság elnöke. — Tudós, kutató — fe­leli a tanuló határozot­tan. — Kutató? Hiszen olyan űr van a> fejedben, hogy az egész világ beleférne. — Ez a jó: én ugyan­is világűr-kutató szeret­nék lenni. Biztos megélhetés Rettenetesen elkesere­dett az ifjú moly. Egyik szekrényből a másikba kelletet vándorolnia — Nem lehet így élni — panaszkodott idősebb ba­rátjának. — Látszik, hogy még fiatal és naív vagy — válaszolja barátja — köl­tözz át egy kérvényekkel teli irattárba, és meglá­tod, évekig senki sem zavar. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: W1RTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József.

Next

/
Thumbnails
Contents