Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

Szombat, 1P68. január 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hatékonvahh népműveléssel A SZAKMAI ÉS TOMKGKlLTliRÁLIS SZÍNVONAL EMELÉSÉÉRT A Siófoki Járási Pártbi­zottság a közelmúltban tájé­koztatta a művelödésiház- igazgatókat a népművelés helyzetéről. Egyúttal rend­szerezték a legfontosabb kö­vetelményeket és tennivaló­kat is. A népművelés naptári tervezésének első éve A célok, a tennivalók és nagyjából az ideológiai— kulturális nevelő 'munka idő­szerű problémái, nehézségei is közösek a megyében. Ér­demes közülük megemlíteni néhányat. Részben azért, mert természetszerűen nö­vekszik a népművelés tartal­mi . követelményrendszere, részben pedig azért, mert 1968 a népművelési munka naptári tervezésének első éve. A tennivalókat most először kell hosszabb távra, 1968. december 31-ig rögzí­tenünk. Ismeretes, hogy a siófoki járásban a kulturális élet tárgyi föltételei az átlagosnál is hiányosabbak. Csaknem va­lamennyi művelődési otthon elhanyagolt és korszerűtlen. A népművelés céljaira hiva­tott anyagi erőforrásokkal rosszul gazdálkodnak, illetve egyéb célok (és nem a kul­turális nevelő munka) szol­gálatában még mindig szer­tecsorognak ezek az össze­gek. Ezen is változtatnunk kell a jövőben. Az élet ter­mészetes mozgásához, a fej­lődés objektív tempójához kell igazítanunk lépéseinket az iskolán kívüli népművelés valamennyi területén is. Néhány jellegzetes problé­ma az eddigieknél is több figyelmet kíván. Gyakori a »hullámzó« népművelés. Egy- egy akció, társadalmi ünnep stb. hatására megélénkül, a tervek, irányelvek szerinti feladatok végrehajtása köz­ben viszont »köznapi« len­dülettel, illetve enélkül fo­lyik a munka. (És itt nem a megye mezőgazdasági jelle­géből következik objektív — ősztől tavaszig szélesebb kö­rű, nyáron szerényebb — le­hetőségekre gondolunk.) Egyedül marad a művelődési ház-igazgató Nem ritka — sajnos ho­vatovább általános — jelen­ség a siófoki járásban az, hogy a művelődésiház-igazga­tó (népművelési ügyvezető) a kulturális terv végrehajtá­sában egyedül marad. Külön vizsgálódást érdemelne, hogy mennyi ebben a tiszteletdí­jas népművelők része, és mennyi a falusi vezetők, a falusi értelmiség kényelmes­sége, illetve a társadalmi fe­lelősségérzet hiánya. Azaz magára marad-e a falusi népművelő, »hiszen azért kapja a tiszteletdíjat, hogy eredményeket mutasson fel« — jelszóval. Sok helyütt a kulturális tervkészítés is kényszerű és bürokratikus még. Bebizonyosodott, hogy a művelődési ház társadalmi bizottsága az ún. kulturális bizottság — »gittegylet«. Tagjai legföljebb csak ígér­nek. A tiszteletdíjas népmű­velők a végrehajtásban gyak­ran képtelenek összefogni a társadalmi erőicet. Ezért pe­dig nem lehet csak egyetlen emberé a felelősség .. . Többre kell jutnunk a szakmai műveltség és a vi­lágnézeti képzés színvonalá­nak emelésében is. Különö­sen a szakkörök munkájával és a természettudományi, jo­gi és közgazdasági ismeret­terjesztéssel. A községi nép­művelők kevesebb ilyen té­májú előadást kértek. Vi­szont nem szabad elfelejte­nünk: a fenti igényeket föl­kelteni is a népművelés fel­adata. Csak összefogással... Nem vitás, az új gazdasá­gi mechanizmus kezdeti idő­szakában sok szempontból nehezebb a népművelők mun­kája. Eredményre azonban ezután se juthatunk csupán egyetlen ember, egyetlen pe­dagógus törekvései vagy fá­sult beletörődés útján. És er­ről sok helyütt szükséges lenne meggyőznünk a falusi párttitkárokat, tanácsi és tö­megszervezeti vezetőket, a kulturális bizottságok tagjait, a falusi értelmiségi rétege­ket. Annál is inkább, mert megnövekszik a művelődési és az állami vezetők felelős­sége is ezen a téren, ahogy az ideológiai-kulturális neve­lő munka fontossága is meg­növekszik a jövőben. Egy korábban is hangsú­lyozott igazságra derül most fény. Egyre inkább érezni fogjuk, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának elhdatait csak a szakmai és a tömegkulturális színvonal emelésével: hatékonyabb nép­műveléssel tudjuk eredmé­nyesen elvégezni. Wallinger Endre Ki űzesse a bírságot? Javaslatok a jobb áruellátásra Beszélgetés a barcsi járási NEB múlt évi munkájáról Kilián János, a Barcsi Já­rási Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöke előtt jókora irat­halmaz tornyosul. Ezekben a napokban rendszerezik a ta­valyi vizsgálatok eredmé­nyeit, a jegyzőkönyveket, a bejelentéseket. — 1967-ben 19 vizsgálatot tartottunk, ezek közül né­gyet a KNEB, nyolcat a megyei, hetet a járási NEB rendelt el. Járásunk tipikus mezőgazdasági jellegű, ez a munkánkban is tükröződik: öt mezőgazdasággal kapcso­latos ellenőrzést indítottunk. Egy kis statisztika: a bar­csi járási NEB nyolcvan­nyolc egységet keresett föl, s 144 személy 434 munkana­pot töltött vizsgálatukkal. — Milyen járási szintű problémákkal foglalkoztak? — Bejelentése alapján in­dítottunk pl. vizsgálatot a vízvári Vörös Csillag Tsz- ben. Ez a termelőszövetkezet — szabályellenesen — kifi­zette a gépjárművezetőre ki­rótt pénzbírságot. Természe­tesen a büntetés így el­vesztette nevelő hatását, s bizottságunk beavatkozására ezt a helytelen gyakorlatot mégszüntették. Gyakran nem lehetett kapni építő- és tüzelőanya­got. A barcsi járásban há­rom TÜZÉP-telep van egy Babócsán, egy Homokszent- györgyön, egy pedig Bar­cson. A telepek a homok- szentgyörgyi kivételével túl­teljesítették tervüket. A ho- mokszentgyörgyi telep lema­radását az okozta, hogy a kö­zelükben, Kadarkúton is van TÜZÉP-telep, s a vásárlók inkább oda mentek áruért. A Népi Ellenőrzési Bizott­ság megvizsgálta a TÜZÉP­HIRDETMÉNY Értesítjük a város lakosságát, hogy a Jutái út — Ba­laton utcában 20 kv-os vezetéket és transzformátorál­lomást létesítettünk, melyet f. hó 22-ón helyezünk üzembe. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a fenti idő­pont után az említett villamosberendezések és tarto­zékainak érintése életveszélyes, és az ebből eredő eset­leges balesetekért semmiféle felelősséget nem válla­lunk. DEL-DUNANTÚLI áramszolgaltatö V. Kaposvári Üzletigazgatósága (167905) Értesítjük a t. fuvaroztatókat, hogy mindennemű fuvarozást- rakodással, fölbontással — minden mennyiségben vállalunk Az év első negyedévében a fuvardíjból kedvezményt biztosítunk. Balaionfenyvesen kirendeltségünk létesült. A tüzelő- és épületanyagot megrendelésre házhoz szállítjuk­13. SZ. AKÖV (6675) telepek áruellátását, s meg­állapította, hogy azok csu­pán az igények hatvan szá­zalékát tudták kielégíteni. A jobb áruellátásra javaslato­kat tettünk, a megoldás nagyrészt a vállalatokon és a fogyasztási szövetkezetektől függ. Örök gond, hogyan előzhe­tők meg a szabálytalanságok a melegkonyhás vendéglátó­ipari üzletekben. Az ered­mény sajnos csekély, pedig a NEB sorozatosan indítja a fogyasztók megkárosítói el­len a szabálysértési eljáráso­kat. Sokat segíthetnének a fogyasztási szövetkezetek bel­ső ellenőrei. ök azonban más elfoglaltságra hivatkozva keveset törődnek az alkal­mazottak fogyasztókat káro­sító tevékenységével. A ven­déglátóipari üzletek munka- körülményei sem kielégí- tőek, piszkosak a mellékhe­lyiségek, gondozatlan a be­rendezés: a hűtőszekrényt helytelenül használják, a poharakat nem folyóvízzel öblítik el stb. A barcsi járási NEB beha­tóan tanulmányozta a járás zöldség- és gyümölcsellátá­sát, a törpevízmű-társulat pénzügyi gazdálkodását is. — Lesznek rendkívüli fel­adatok ebben az évben? — Mint másutt, biztosan a mi járásunkban is gondot okoz majd, hogy némelyek helytelenül értelmezik az új gazdaságirányítási rendszer intézkedéseit. Mi is mindent megteszünk, hogy ne legyen fennakadás. Azt szeretnénk elérni, hogy a népi ellenőr­zésnek még nagyobb tekin­télye legyen a dolgozók előtt. P. D. Százezrekkel fizet a nádas — Akiben erő és akarat van, az az erdőn talál most mun­kát. Ez az idő arra való, hogy tüzelőről gondoskodjanak. A szövetkezetben minden mun­kának megvan a normája, így a favágásnak is, és akik részt vesznek benne, a keresetük egy részét tűzifában válthat­ják meg — mondta Gorján Gyula, a csurgói Zrínyi Ter­melőszövetkezet párt titkára. — Igyekszünk a lehető leg­több embernek munkalehető­séget biztosítani a teli hóna­pokban, ám így sem tudunk minden igényt kielégíteni. Az istállótrágyát például még a havazás előtt kihordták, a szé­nát is odaszállították az is­tállókhoz, így aztán a szövet­kezet vontatósainak sem sok dolga akadt ezekben a napok­ban .. . Mintegy 50—60 alkalmazottja van a Zrínyi Tsz-nek, ezek 80 százalé­kának állandó munkája van. Most a traktorosok foglalkoztatása okoz­za a legnagyobb gondot. A tsz ak­kor is fizeti az SZTK-nak a jára­dékot az alkalmazottak után, ami­kor azoknak nincs munkájuk. Ért­hető tehát, ha a gazdaság vezetői minden lehetőséget megragadnak, hogy munkát adhassanak a trak­torosoknak. Így gépet adtak az utaknak hótól való megtisztításá­hoz, néhányan pedig a gépmű­helyben találnak elfoglaltságot. Dí ez mind kevés. Éppen ezért ta­nácskoztak a szövetkezettek a he­lyi Napsugár Ktsz vezetőivel, hogj ha lehet, bízzák meg őket szállí­tási feladattal. — Mindez átmeneti problé­ma, s talán február elejére meg is szűnik — mondta a párttiílkár. — Februárban na­gyobb lendületet vesz a gépja­vítás, elkezdődik az utak ren­dezése, javítása, s több lesz a szállítani való. Akkor már szükség lesz valamennyi gép­kezelőre. Van a szövetkezetnek egy körülbelül százholdas nádasa, összefüggéstelen nádlermő terület ez az alsoki berekben. Az idén fogtak hozzá előszar a kitermeléshez. A nádaratásban mindössze három ember vesz részt, a kévék egy részét már behordták, kúpokba rakták. — Két gépet béreltünk a nád feldolgozásához. Egy paj­tát teljesítünk, abban dolgoz­nak majd az emberek. A nád egy részéire máris jelentkezett vevő Budapestről. Kétféle pal­lót készítünk: szabvány nád­pallót és pallót leveles nádból fagyvédőnek a téli építkezé­sekhez. Mintegy 30 000 kéve nád ki­termelését és feldolgozását tervezik. Az előzetes számítá­sok szerint csaknem negyed- millió forint tiszta haszon származik ebből a szövetkezet­nek. Ez a munka további hat­tíz embernek biztosít kereseti lehetőséget H. F. ELMENTEM VADÁSZNI... Vásároljon modern, hazai és külföldi szobabútort, garnitúrákat és egyedi bútorokat a b al ajtó ns zársz ói fogyasz­tási szövetkezet bútor­boltjában. Balatonszárszó, Fő út 47. (167891) Felhívás! A Debreceni Agrártudomá­nyi Főiskola arany, gyé­mánt, illetve vas oklevelet adományozhat azok részére, akik a volt Debreceni Gaz­dasági Akadémián 50, 60. il­letve 65 éve szereztek okle­velet, szakterületükön ki­válóan működtek, és köz- megbecsülésre méltó maga­tartást tán ásították. Kéri mindazokat, akik az okle­vélre igényt tartanak, kö­zöljék címűket a Főiskola tanulmányi osztályával. (155300) Beálltam a fa mögé. A cserjésből vad csörtetéssel óriási vadlcan jött elő. Meg­állt, rámnézett. Nagyon csú­nyán nézett. Fogtam a pus­kát, durrl, egyenesen a sze­me közé. A biztonság ked­véért még a sörétet is bele­engedtem a golyó mellé. A kan egy bánatosat sóhajtott és elterült. Brrr ... Jelezte az ébresz­tőóra, hogy föl kell kelnem, indulunk az izgalmas va­dászriportra. Nem vagyok babonás, de az éjszakai ál­mot jó előjelnek véltem. Biztosan nagy zsákmányra leszürn majd szert a vadá­szaton. Az erdészet irodáján már vártak bennünket. Az er- dészetvezetö szobájában mé­regettem a falon egy ha­talmas agancsot. Nem nagy kunszt, gondoltam magam­ban, én jóval nagyobbat lövök. De aztán felvilágosí­tottak, hogy ilyenkor ez hiú remény. A hajtókkal, vadá­szokkal együtt indultunk a területre. Egy kis stratégiai megbeszélést tartottunk az erdőszélen, aztán kettesével elindultunk a cserkészüton. Soha még ilyen frissnek nem éreztem magam. Olda­lamon a vadászpuskával úgy lépkedtem a térdig érő hó­ban. mintha a legkitűnőbb aszfalton járnék. Társam­mal a jó másfél kilométe­res gyaloglás után egy ma­gasleshez értünk. Tériszonyt leküzdve felmásztam, fönn körülnéztem, betöltöttem a puskám, egyik csövét go­lyóra, a másikat söréire. Na, hol az a szarvas, őz, vaddisznó? Lent, pár mé­terre a lestől, a bokrok kö­zött fekete tömeget vettem észre. — Jé, az mi lehet ott? — kiáltottam fel, aztán már láttam. Kiáltásom hatására sietősen elindultak a fák közé. Vaddisznók voltak, mire társam lőtt, csak fát talált. — Ilyenkor mi nem szok­tunk kiabálni... — jegyezte meg később. Tudomásul vet­tem. Ide ezek már vissza nem jönnek. Megvártuk a többieket, s indultunk to­vább. Nem vesztettem el optimizmusom, délelőtt ki­lenc óra volt, estig még mi mindent ejthetünk el, persze, ha csöndben leszek. A harci ösvényen indul­tunk tovább. Fen tröl a domboldalról vártuk a haj­tást. Izgatottan füleltem minden kis zajra, levélziz- zenésre. A fehérségben egy testet láttam felénk köze­ledni. Itt az alkalom. Na, majd én megmutatom! Emeltem a puskát, s a fé­lénk rohanó vadászkutya élénk farkcsóválással üdvö­zölt. Na, azért őt mégsem ... Nem volt sikeres itt sem a les, mintha megszagolták volna a vadak, hogy nagyon vérszomjas voltam. Kint az úton a többiek vártak ben­nünket. Ok sem voltak sze­rencsésebbek, egyikük igaz, rálótt egy őzre, de csak vér­nyomokat láttunk, elillant a sebesült vad. Indultunk tovább, van még idő. Megint gyalogol­tam vagy három kilométert, dombra fel, völgybe le. Ez nem is volt baj, csak az. hogy olyan csöndben kellett menni, társam nyomában. Egyszer melléléptem, gödör lehetett, mert elterültem. Társam meghallotta a hup- panást, hátranézett és meg­szólalt: — Vigyázzon, nehogy a hó a puska csövébe men­jen ... Bezzeg az semmi, hogy a csizmám szárán befolyt, most lépegethetek a latyak­ban! Megálltunk egy domb­oldalon. Szemből vártuk a vadakat, úgy igazították el a hajtókát. Tíz perc — sem­mi, húsz perc — semmi. Nagyon hideg tud lenni a hóié a csizmában. Hátra­fordultam. A csudába! Egy nagy nyúl lépegetett felénk. Nem szaladt, csak jött ko­mótosan. Minden ijedtség nélkül. Ennek fele se tréfa. csak nem akar támadni? Nem is gyáva a nyúl. Emel­tem a puskám, húzom a ra­vaszt, semmi. — A biztosiló — súgta a társam. Ja, a biztosítás. Kattant a zár, ugrott a nyúL Lőttem, elment. — Van ilyen ■— vigasztalt a »mester«. — Különben kisvadra nem szoktunk go­lyóval lőni, már mondtam., Az ám! Izgalmamban az első ravaszt húztam meg. No sebaj, még csak dél van, estig lőhetek valamit. Másik részre mentünk. özek húztak el előttünk, sajnos nagyon távol. Föl­mentünk a magaslesre, vár­tunk. Jó kétszáz méterre légvonalban szaladt valami a szemközti domb oldalán. Róka volt. — Na, ezt megijesztjük — súgta a társam. Lőtt, a rp- ka megállt. Jól megijesztet­tük ... — Talált! — ujjongtam, s máris szaladtam árkon-bok- ron a vadért. Ott feküdt, nagyon csú­nyán, golyó találta. Kör be­cserkésztem, hátha még él. Megdobtam egy hógolyóval, nem mozdult. Akkor vihe- tem... Mire visszaértem, megér­keztek a többiek is. Nem volt vadászszerencse. Meg­néztünk még egy másik er­dőrészt, csak nyomokat lát­tunk. Megismétlődött a vá­rakozás, hiába. Enyhe sötétedéskor elin­dultunk haza. — Ne szomorkodjon — vigasztaltak —, legközelebb majd jobban sikerül. De amikor én megálmod­tam! Ha nem is volt vadász­szerencsém, egynek örül­tem. Nem ejtettem el va­dat. így nem avattak fel. Mert ahogy mondják, az el­ső vad elejtésének nyomait az ember sokáig viseli __ S trubl Márta i

Next

/
Thumbnails
Contents