Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)

1967-12-07 / 290. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1967. december T. Amerikai betörés fenyegeti Laoszt Vasziljev, a Pravda vientia- nei tudósítója hírt ad arról, hogy Laoszt az amerikaiak és szövetségeseik közvetlen ag­ressziója fenyegeti. A tudósító tényekkel támasztja alá, hogy Washington tevékenyen készülődik a betörésre. Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy közvetlen had­színtérré változtatja az or­szág déli területét. E tervek legfontosabb eleme, hogy lao­szi területre átviszik és egé­szen a thaiföldi határig kiépí­tik a Vietnamot átszelő 17. szélességi körtől délre tervbe vett hírhedt »McNamara-so- rompót«. A laoszi szárazföldi háború megvívásához a laoszi ameri­kai parancsnokság Thaiföld területén fegyvert és muníciót halmoz fel. Titkos fegyverraktárakat létesítettek a ' jobbolda­liak által ellenőrzött laoszi övezetekben, a Laoszt Dél-Vietnammal ősz' szekötő 9-es számú közút mentéin. A felderítő szolgálat­nak azok a tisztjei, akik egy­aránt beszélnek laoszi nyel­ven és a nemzeti kisebbségei! nyelvén, topográfiai felmérési végeznek az ország déli öve­zeteiben. Washingtont mind ez ideig főként az tartotta visz- sza Dól-Laosz közvetlen meg­szállásától, hogy az amerikai hadvezetőség jelenleg egyszerűen nem rendelkezik megfelelő erőkkel a Laosz ellen tervbe vett nagyméretű támadás végrehajtásához — állapítja meg Vasziljev. A Pentagonnak ugyanis — fűzi hozzá — legalább öt hadosz­tályra lenne szüksége ehhez. Az úgynevezett McNamara-so- rompót egyelőre még Dél-Viet- nam viszonylag keskeny sza kaszán sem sikerült megvaló­sítani, nemhogy Laoszban. Mindazonáltal a támadásra való előkészületek folytatód­nak. A tudósító értesülései sze rimt amerikai tanácsadók ál­tal vezetett dcl-vietnami és thaiföldi diverzáns egységeket ' ü'd-nek nap nap után í r ősz déli vi­dékeire. Ezek a különítmények rémü­letben tartják a lakosságot falvakat gyújtanak fel, aláak­názzák a hidakat és az utakat. (MTI) Ciprus biztonságúért Az ENSZ-ben élénk hiva­talos és magánjellegű diplo­máciai tevékenység kezdő­dött a kibontakozó ciprusi rendezés eredményeinek meg­szilárdítására. V Thant ENSZ-főtitkár úgy tervezi, hogy két szakaszban terjesz­ti a Biztonsági Tanács elé a ciprusi problémát A decem­ber 15-re tervezett első ülé­sen a ciprusi ENSZ-haderők megbízatásának újabb hat hónapra való meghosszabbí­tásáról tárgyalnának a tanács tagjai. A második ülés fog­lalkozna a 4700 főnyi ENSZ- katonaság feladatkörének esetleges kiterjesztésével. A világszervezet főtitkára ugyanis javasolja, hogy az LNSZ-haderő egyebek között ellenőrizze a szigetországban megvalósítandó leszerelési in­tézkedéseket, valamint a Cip­rus belső biztonságát céltó gyakorlati lépéseket. Zénón Rosszidesz ciprusi ENSZ-fődelegátus újságírók­nak kijelentette: a Maka- riosz-kormány ragaszkodik hozzá, hogy Ciprus kapjon kellő biztosítékokat az invá­zió és az ország kettéosztá­sára irányuló külső kísérle­tek ellen. Hírügynöksége*; washingto­ni jelentése szerint Cyrus Vance, aki Johnson elnök megbízásából közvetített a ciprusi válság ügyében az ér­dekelt országok között, Washingtonba hazatérve be­számolt Johnson elnöknek küldetéséről. A találkozó után a Fehér Ház nyilatkozatot adott ki, amelyben Johnson elnök megállapítja, hogy az alapvető ciprusi problémák még megoldásra várnak. A világnak meg kell sokszoroz­nia erőfeszítéseit a konflik­tust okozó problémák teljes megoldása érdekében — han­goztatja a nyilatkozat. Johnson elnök méltatta Cyrus Vance és más közve­títő diplomaták erőfeszítéseit, valamint a görög, a török és a ciprusi kormány higgadt­ságát, amely a konfliktusból eredő közvetlen veszély el­hárítását eredményezte. TELEX kíwk A szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold készségét fe­jezte ki, hogy segítséget nyújtson Albánia földrengés súj tóttá lakosságának. A Nyugat-európai Unió közgyűlésén a vezető politi­kusok nyilatkozatban szólí­tották fel a Közös Piac or­szágait, akadályozzák meg Franciaország vétóját Anglia relvételi kérelme ügyében. Síokeley Carmichael néger vezetőnek szerdán engedé­lyezték, hogy elhagyja Pá­rizs Oiiy-i repülőterét és hi­vatalosan is belépjen Fran­ciaország területére. Car- michaelt a rendőrség kedden este tartóztatta fel a repülő­téren, amikor a Russell-bíró- ság üléséről hazatérőben Pá­rizsba érkezett. A francia hatóságok »nemkívánatos kül­földinek« minősítették, de később engedélyezték számá­ra a párizsi tartózkodást. Nyugat-jáván letartóztattak négy rendőrtisztet, akik ellen az a vád. hogy titkos kap­csolatokat tartottak fenn a betiltott Indonéz Kommunis­ta Párttal. Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt Poli­tikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára .fogadta az Űj-zélandii Szocia­lista Eovségpárt Berlinben tartózkodó küldöttségét, ame­lyet George Jackson, a párt országos bizottságának első titkára vezet, A két. párt képviselői állást foglaltak a kommunista és munkáspártok konzultatív tanácskozásának összehívása mellett. Élő fáklya az ENSZ-palota parkjában Egy fiatalember szerdára virradóra a New York-i ENSZ- palota parkjában önkéntes tűzhalállal akart tiltakozni a vietnami háború ellen. A húszéves Kenneth d’Eliea át­vetette magát a park keríté­sén, a magával vitt két kanna gázolajjal leöntötte és meg­gyújtotta magát. A járókelők és az odasiető rendőrök meg próbálták megmenteni az éj­szaka sötétjében hatalmas fáklyaként lángoló fiatalem­bert. Súlyos égési sebekkel szállították be a New York-: Bellevue kórházba. Testének nyolcvan százaléka összeégett Az orvosok szerint az életve­szélyben levő fiatalember a kórházban még eszméletén volt és azt suttogta, hogy cse lekedetével a vietnami hábo­rú ellen akart tiltakozni. Hírügynökségek rámutatnak, hogy már másodízben fordul elő ilyen öngyilkossági kísér­let a világszervezet székháza közelében. Ké* évvel ezelőtt, 1965. november 9-én Roger La porté katolikus pacifista ugyancsak a vietnami budd­hista szerzetesek önkéntes ha lálmódjával tiltakozott a viet­nami háború ellen. Laporte a kórházban egynapos szenvedés, után halt meg. (MTI) Goldberg is lemond? Az amerikai külügyminiszr- térium szóvivője szerdán nem volt hajlandó megjegy­zést fűzni azokhoz a híresz­telésekhez, amelyek tudni vélik, hogy McNamara had­ügyminiszter után lemond Arthur Goldberg, az Egye­sült Államok ENSZ-küldött­ségének vezetője is. Szerdai sajtóértekezletén a szóvivő az újságírók kérdésére mind­össze ennyit válaszolt: »Nincs megjegyezni valóm«. Újabb szívátültetés Gromiko Varsóban Adam Rapacki lengyel kül­ügyminiszter meghívására szerdán hivatalos látogatásra a Lengyel Népköztársaságba érkezett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Déi-jemeni Néni Köztársaság Dél-Arábia, Nagy-Britannia gyarmata 1967. november 30-án Dél-ji;meni Népi Köztársaság né­ven függetlenné vált. Az új füg­getlen állam az Arab-félS^get déli részén, az eddigi Déla-ab Szövetség és a Keleti-Aden véd­nökség területén alakult meg. Területe 300 400 négyzetkilomé­ter, lakóinak száma 1,1 millió fő. Az eLső arab törzsek i. e. 2£00 körül vándoroltak be erre a te­rületre. I. sz. 1538-ban a törökö elfoglalták az addig Jemenhe:: tartozó Adent, azonban 100 év­vel később kénytelenek voltak lemondani róla, s így az ísm-t Jemen ellenőrzése alá került. Nagy-Britannia 1839-ben vetette meg lábát ezen a területen, ame­lyet aztán Brit-Indiából korrrá- nyoztak. 1937. április l-én Adent leválasztották Indiától és brit koronagyarmattá nyilvánítottá7 • 1959 februárjában Nagy-Britan- nia a nemzeti felszabadító moz­galom ellensúlyozására Nyugat- Aden védnökség egy részében létrehozta a Délarab Emirátusok Szövetségét, amelynek nevét 19G.'2-ben Délarab Szövetségre változtatták. 1963. január 18-án a korlátolt autonómiával ren­delkező Aden államot is a szö­vetséghez való csatlakozásra kényszerítették. Az új állam gazdasági élete elsősorban a mezőgazdaságra (újabban főként a gyapotterme­lésre) és Aden olajfinomítóinak termelésére, valamint a szabad- kikötő forgalmára támaszkod­hat. A keskeny partvidéken mindössze 60 000 hektárt művel­nek meg, a belső, gyéren lakott sivatagi területeken nomád ál­lattenyésztés folyik. A fiatal államnak a belső el­lentétek és a súlyos gazdasági nehézségek miatt várhatóan még igen nehéz időkkel kell szembe­néznie. Az Európa —1 kudarca Többszöri halasztás után kedden, magyar idő szerint a késő éjszakai órákban, az ausztráliai Woomera támasz­ponton felbocsátották a nyu­gat-európai országok három­lépcsős közös űrrakétáját, az Európa—1-et. A kísérlet nem voilt sikeres, mert a franciák által tervezett második foko­zat hajtóművei nem lépte’, működésbe és a második lép­cső nem vált le a brit terve­zésű első fokozatról. A műsza­ki hiba okait szakértők mos' tanulmányozzák. Tyitov a holdraszállásról Még egy évtized szükséges ahhoz, hogy komolyan sor kerülhessen az embernek a Holdon való leszállására — jelentette ki a Párizsban tartózkodó German Tyitov szovjet űrhajóé az Humaniténak adott nyilatkozatában. Tyitov hangoztatta, erre a bonyolult feladatra nem le­het pontos időpontot megszabni. Akkor kerül rá sor, amikor lehetségessé válik a megvalósítása. Szerinte egy évtizednyi időre van szükség, amíg »komoly« holdraszál­lásról, tehát nemcsak az odajutásról, hanem az ottani berendezésekről és az ottani munka végzésének lehetősé­géről is szó lehet. Persze, nem kizárt, hogy még előbb is történnek sikeres kísérletek. Arra válaszolva, hogy az amerikaiak nagy rakéta fel­lövésével közvetlenül, a szovjetek viszont a Föld körüli pályán összeszerelt űrállomás közbeiktatásával kívánnak a Holdra eljutni, Tyitov kijelentette: két megoldás lehetsé­ges, s ma még nehéz lenne megmondani, melyik a jobb. Semmi esetre sem szabad azonban egymással szembeállí­tani a két programot Ami fontos, az az, hogy mindeze­ket a terveket ésszerűen hajtsák végre, minden rekord- hajhászás nélkül, a szükséges tudományos adottságokra tá­maszkodva. Négy nappal azután, hogy Dél-Afrikában végrehajtották az orvostudomány történeté­ben első sikeres emberi szívát­ültetést, sor került a második hasonló operációra is: a New York-d Maimonides-kórházban szerdán egy kétnapos csecse­mő szívét — röviddel a csecse­mő elhalálozása után — átül­tették egy két és fél hetes fiú- csecsemőbe. A fiúcska olyan kóros szív­elváltozásban szenvedett, hogy az operáció nélkül aligha le­hetett remény életbenmaradá- sára. A két és negyedórás mű­tét után — mint a kórház or­vosai közölték — a kisgyer­mek »aránylag jól« van. A műtétet végző sebészek tar­tózkodóan nyilatkoztak a si- kef esélyeiről. A két gyermek nevét nem hozták nyilvánosságra. A ki­adott orvosi jelentés mdndösz- sze annak közlésére szorítko­zott, hogy a donor-csecsemő agya természetellenesen fej­letlen volt A műtétet a sebészek 22 ta­gú csoportja végezte. Annak ellenére, hogy a műtétet ve­zető sebész nevét nem közöl­te, feltételezik, hogy a szívát­ültetési műtét dr. Adrian Kantrowitz vezetésével tör­tént, akit a szívműtétek egyik úttörőjének tekintenek. • • • Lapzártakor kaptuk a Je­lentést, hogy hat és fél órá­val a hajnalban végzett szívátültetés! műtét után meghalt a két és fél hetes dúcsccaemű. Kennedy és Johnson kés­hegyig menő harcot vívott a demokrata elnökjelöltségért, s aztán — minden személyes ellentétüket »feledve« — vé­gül egy párban indulnak meghódítani a Fehér Házat A történet közismert, hiszen 1960-ban játszódott Lyndon Johnson és John Kennedy főszereplésével. A Kennedyek és a Johnson család viszálya sok tollat megmozgatott már; egy amerikai diáklány, Bar­bara Garson világhírt szer­zett a Mácbeth »johnsonosf- tott« változatával, amely mindkét családot pellengérre állítja a féktelen hatalom­vágy miatt S most olyan hírek érkez­tek Amerikából, hogy nincs kizárva: egy év múlva, a november első keddjén tar­tandó elnökválasztás után megint leírhatjuk e cikk kezdő mondatát. Szóval, hogy Kennedy és Johnson újra egy párban — csak fordított sorrendben... Októberben történt ugyan­is egy s más, ami igazolja Barbara Garson gyanúját. Macbethjének két családja a hatalomért mindenre képes. Esetleg még újra ki is bé- kül! Október 7-én mondta el a Johnsont és a politikai vo­nalvezetését támogató beszé­dét Edward, a legkisebbik Kennedy, massachussettsi sze­nátor. Azóta is visszatérnek e beszédre az amerikai la­pok, hiszen \a Johnson- és Kennedy-számyra szakadt demokraták újbóli egységé­nek lehetősége fogalmazódott meg Edward Kennedy sza­vaiban. Kétség sem férhet ihozzá: a demokraták talál­koztak egymással — talán mert feltámadt bennük az esetleges vereség előérzete, s idegesek a republikánusok zajától. Walter Lippmann éppen egy éve írta, hogy Robert Kennedy és Lyndon Johnson addig harcol egymással, amíg kölcsönösen a víz aflá nyom­ják egymást, és a szakadás a demokraták bukásához fog vezetni. Az elnökválasztás közeledtével egyre sűrűbben végzett közvéleménykutatások e jóslat megvalósulását ígé­rik. Természetesen a demokra­ták »család-viszálya« csak másodlagos tényező, hiszen Johnsont — az egykor elsöp­rő többséggel megválasztott elnököt — a vietnami ka­land sodorta olyan helyzetbe, hogy immár sorra verik a számbajöhető republikánus je-^ löltek — egyelőre persze csak a közvél eménykuta tg so­kon (aminek Johnson n«rty híve volt két-három éve, amikor a század legjobb köz­véleménykutatási eredményeit mutathatta fel, s amit ma »undorrail« utasít el, mint »megbízhatatlant«). Az általános Johnson-elle- nesség az egész demokrata párt pozícióit kezdi fenye­getni; ami végtére is jogos, hiszen a vietnami háború el­ső kiteriesztőie még Kenne­dy elnök volt. ha Johnson lett is a bombázó elnök, lev aztán Köbért Kennedynek észre k,ellett vennie, hogv a Johnson vietnami politikájá­tól való ügyes és állandó »elhatárolódása« gvengíti ugyan Johnsont. de végsőso­ron nem erősíti őt magát, Robert Kennedyt Az egykorT Kennedy-agy- tröszfjöz tartozó s ma is a Ker ^.iyek vezérkarát képező »tojásfejűek« állítólag újra­értékelték a helyzetet. Meg­állapították, hogy 1988 Ro­bert Kennedy utolsó esélye a bejutásra a Fehér Házba — ha egyelőre alelnökként is. Mert a demokrata elnökje­löltséget megszerezni a je­lenlegi elnökkel szemben jó­formán kizárt lehetőség. Ah­hoz valami nagy és váratlan dolognak keillene történnie. Ha pedig Johnson marad a demokraták elnökjelöltje s újfent Humphrey veszi ma­gához alelnök-jelöltnek s mindezek után vereséget szenvednek valamelyik re­publikánus párostól, akkor nyolc évm (egy elnököt két­szer ’ehet megválasztani) »elúszott« a demokrata »Bob­by« számára a Fehér Ház. 1976-ra már 51 éves lesz. vagyis feltehetőleg elveszti mai tömegbázisának, a fia­talságnak jelentékeny részét, s a családi varázs, John tra­gédiájának nimbusza jócs­kán megkopik. Ezek szerint egy lehetőség marad: kényszeríteni John­sont, hogy vegye maga mel­lé Robert Kennedyt alelnök- nek. Igaz, Bobbynak még rosszabb dolga lenne LBJ mellett árnyékként a Fehér Házban, mint volt Johnson- nak JFK mellet^ 1963 no­vemberéig. Ellenben egy al- elnöknek komoly elnöki esé­lyei vannak, hiszen nagy po­zícióelőnyből szállhat harcba a következő elnökségért Ha tehát Robert egyetlen lehetősége csatlakozás John­son »ticket «-jéhez. s John­sont is kényszerítik a tények annak bért fisára, hogy Ken­nedy nélrt"’ veszít, akkor aligha le^z elsődleges szem­pont a két politikus szemé­lyes ellentéte. Már az év elején, a Man- chester-könyv körüli vitában voltak jelek, hogy az egy­máson csúnya sebeket ejtő két politikust megriasztja a kölcsönös megsemmisítés ve­szélye. A dallasi gyilkosságot tendenciózusan emlegető Ken- nedyeknek Johnson — Ro­bert múltjából felidézett epi­zódokkal válaszolt Az egy­kori elnök-öccs igazságügy- miniszter lehallgatasi botrá­nyának, szakszervezet-ellen es­ségének felmelegítése kelle­metlen pofon volt a »liberá­lisnál:« mutatkozó arcon. Vi­szont voltak demokrata kö­rök, amelyek már januárban arról cikkeztek, hogy mi­lyen nagylelkű volt Johnson 1960-ban: vállalta a hálátlan alelnökséget, s »hozta« a Dél szavazatait John Kenne­dynek — magyarán: ö csi­nált belőle elnököt. Bobby, ebből tanulhatsz! — sugall­ták e cikkek. Mindenesetre különös, hogy a Kennedyek épp akkor kezdték dicsérni Johnsont, amikor az US News and World Report leírta e mon­datot: »Kezd jó politika len­ni Johnsonnal szembehelyez­kedni«. S miközben számot­tevő amerikai politikusok e tanácsot látszanak megfogad­ni, a »legfőbb ellenfél« el­eddig egyértelműen Johnson- ellenes fegyvertárába beso­rolta a békepipát is. Termé­szetesen mindez csak egy le­hetőség, hiszen Robert Ken­nedy legfrissebb nyilatkozata a kormány vietnami politi­kájáról a vetélkedés meglé­tét tarú?í*ja. (Talán Humph­rey látványos »futtatását« — mint »választ« — nehezmé­nyezte Bobby?). Mi azonban most csak a lehetőségre akartunk utalni, aminek a jelentőségét felmérhetjük ab­ból, hogy nem — lehetetlen­ség ... Avar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents