Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)

1967-12-01 / 285. szám

Péntek, 19OT. december 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Somogyi lakodalom a tévében Készülnek a köcsögbábok. A klubteremben a Pacsirta bábegyüttes próbál. Középen nagy bordóíerüös paraván, somogyi falu- és somogyi tányérmintás dísz­letekkel. Mellette kétoldalt fatartókba állítva a bábok. Hírük túljutott már az ország ha­tárain is. Angliába, egy bábkonferenciára kértek mintadarabokat belőlük. Fehérbe öl­tözött menyasszony, délceg vőlegény, raffia- copfos, almarcú menyecskék s mosolygós szemű, díszes pártás koszorúslányok. Ott vá­rakozik a hetyke bajuszú, fekete mellénye* legények csoportja is. Az asztalon üvegek, tálak, kalács, pogácsa. Gondosan előkészítve minden. Az egyik sarokban huszonnégy gyerek ve­szi körül vezetőjüket, Szabó Gyuiánét. Lujzi néni, így szólítják őt, magyaráz, lelkesít. Kezdődik a próba. Furulyaszó csendül, aztán vidám nóta. A karádi faluvégén sej haj lulülu-lálom. Legénységét, lányéletét bú­csúztatja a házasulandó két fiatad. Percek alatt benépesül a falu utcája, összefogózva ropják a csárdást az idesereglett vendégek. Sej, haj dínomdánom, lakodalom van. So­mogyi lakodalom. Kurjongatások, füttyenté­sek, trillázó furulyaszó. Majd bevezeti nagy pocakját', s az ételhozók sorát a násznagy. A somogyi lakodalmassal szerepel a Te­levízióban a Pacsirta bábegyüttes. Harminc báb mozog a színpadon. Egy éve készülnek, egy éve csiszolhatják, tökéletesítik műsoru­kat. — Az utóbbi két hétben mindennap pró­báltunk, de előtte is hetente háromszor. Sze­retnénk nagyon jól szerepelni a televízió nyilvánossága előtt — mondta Szabó Gyu- láné. A gyerekek Lujzi néni vezetésével ma­guk szabták, varrták a bábokat, a ruhákat, tisztítgatták, festették a figurákat. A hagyo­mányos kesztyűs bábok helyett köcsögbá­bokkal dolgoznak. Botra tűzve öltöztették fel az agyagedényeket, úgy maszkírozták őket emberi arcokká. A darab legnagyobb értéke, hogy somogyi jellegű. Somogyi népdalok, somogyi népszokások. összegyűjtésükben segített Gellér László zeneiskolai tanár is, á a csoport zenei veze­tője. — Könyvtárakban böngésztem a dalokat, jió zenét pedig megírtam a já­tékhoz. Szeptember óta próbálok az együt­tessel, de legkedvesebb szórakozásommá vált a bábjátszás. A Pacsirta bábegyüttes nagy lelkesedéssel készül a nyilvános szereplésre. Menyasszony (Szabó Erika): — Énekelni nagyon szeretek, bábozni is. Szoprán han­gom van, így osztották rám a bábfőszerepei. Vékony, szőke kislány. Aranyérmes. Ének­tudását jutalmazták a várost kulturális szemlén. Vőlegény (Aládics Cecília): — Már két éve bábozok, bármilyen figurát szívesen ját­szom. Ez különösen érdekes. Ciliké Lujzi néni szerint a legtökéleteseb­ben mozog együtt a bábokkal. Mély alt hangja van, kitünően alkalmas a vőlegény szerepére. Egyik násznagy (Hazai Árpád): — Soha­sem akarom abbahagyni a bábozást, felnőtt koromban is ezt választom szórakozásul. Furulyás (Drahos Béla): — Szabadon va­riálhatok itt, a klasszikusok mellett kez­dem megkedvelni a népdalokat is. Már háromszor tüntették ki aranyérem­mel a városi szemléken. Részt vett a pécsi, a debreceni és az egri országos kamarazene fesztiválon is. Sikerükhöz azonban nemcsak ők, hanem a Pacsirta valamennyi tagja hozzájárul. Most plakátokat készítenek saját darabjuk­ról a televízió kérésére. Az elődöntőből a döntőbe jutottak. Izga­lommal készülnek a nagy vizsgára. Kapos­vár bábjátszást kedvelő közönsége figye­lemmel kiséri műsorukat december 3-án, vasárnap délután a televízióban. Jó szereplést, sikeres, vidám lakodalmat kívánunk. Bán Zsuzsa ki építkezés elhúzódása miatt- TETEMES KÁR Nézzük először vázlatosan az építkezés krónikáját. 1966 március. A nagy csé­pel yi Kossuth Tsz szerződést köt a Somogy megyei Taná­csi Építőipari Vállalattal egy 5000 férőhelyes tojóház ké­szítésére. Csaknem 1 600 000 forint értékű beruházásról van szó, és a szerződésben 1967. július 31-ét jelölik meg a munka befejezésének idő­pontjaként. A szövetkezet ve­zetősége erre alapozza in­tézkedését, amikor a Kis­kunsági Állami Gazdasággal szerződést köt 6100 baromfi átvételére. Arra számítanak, hogy ebből az állományból néhány darab elhullik, a szállítás miatt ugyancsak több állatot ki kell majd se­lejtezniük, ezért igényeltek többet, mint amennyi a tojó­házban elfér. 1967. április. Négyezer fo­rint célprémiumot kapnak a vállalattól a nagycsepelyi építkezés dolgozói. 1967 június. A lermeáőszö­vet kezet főkönyvelője, Ká­roly János, fölkeresi a válla­latét, és közli aggályát, Hogy a tojóház nem készül el ha­táridőre. Kéri, tegyenek meg minden lehetőt a munkák gyorsítására, mert megérke­zik a megrendelt tenyészba- romfi-állomány, és nem tud­ják elhelyezni. 1967 szeptember eleje. Több mint egy hónappal az eredetileg tervezett határidő után kitűzik a műszaki át­adás időpontját. Ám ez az átadás meghiúsul. Az üzem- meltető — a tsz — nem veszi át a tojóházat, mert a 113 000 forint értékű beren­dezés nem készült eL A dol­gozók úgy vélik, hogy a bel­ső berendezés nem is az ő dolguk, ilyen értelemben nyilatkozik a vállalat megbí­zottja is: nem ért egyet a meghiúsulásával, mert úgy­mond, a szóban forgó tárgya­kat az üzemeltetőnek kellett volna beszereznie az AGRO- TRÖSZT-től. Ezzel szemben csak a szerződéshez mellé­keit költségvetésbe kell be­pillantani, s máris kitűnik: belső gépészet címen 146 000 forintot szerepeltet a válla­lat a költségvetésben. Köz­ben megérkezik a baromfi- állomány. A tsz nem mond­hatja vissza a szállítmányt, hiszen akkor joggal nyújtja be kötbérigényét a szállító gazdaság. Átveszik a barom­fit, és ideiglenesen a juhho- dályban meg a lóistálló pad­lásán helyezik el. 1967 szeptember vége. A tsz benyújtja kötbérigényét a vállalatnak. Á vállalattól le­vél érkezik, amelyben beis­merik, hogy a hiánypótlás az ö feladatuk, és napokon be­lül végeznek is vele. 1967. november 15. Az épület megismétel t, átadása ezúttal is meghiúsul. Most már megvan ugyan a szük­séges berendezés, de nem üzemeltethető, mert ez a be­rendezés éppen az átadáskor — összedőlt. Mint kiderült rossz típusszámú berendezést gyártott a vállalat egyik al­vállalkozója, a Somogyvári Építőipari Ktsz. Rövid egyez­kedés: nem kell új berende­zés, a meglevő némi módosí­tással megfelel a célnak. És ma — a legutóbbi imformá- ció szerint — minden rend­ijén. Azaz mégsem. A Ka­posvári Gépjavító Állomás ezután készítheti el az ön­etetőket és az önitatókat, a Tanácsi Építőipari Vállalat ezután szereli be a vizet a telepre, noha a határidő ok­tóber 31-e volt. Mi történt időközben a te- nyészállománnyal? A kötbér­veszély miatt átvett és ideig­lenesen elhelyezett baromfi­ból eddig mintegy 300 el­pusztult, az állománynak kö­rülbelül 40 százaléka meg­vakult, tenyésztésre alkalmat­lanná vált. A baromfiakat középlejáratú hitelből 234 542 lorintért vették, most majd­nem a felét selejtként, olcsó áron eladják. 435 000 forint bevételt terveztek tenvészto- jásból erre az évre, ebből ed­dig mindössze 30 000 forint valósult meg. És mi a véleménye hike Sándornak, a Somogy me­gyei Tanácsi Építőipait Vál­lalat igazgatójának? — Az épület elkészült ha­táridőre, csak a berendezése nem. Ettől még elhelyezhet­ték volna benne a baromfia­kat, a benti szerelési munka nem zavarta volna az- állo­mányt. (?) Tény, hogy a szö­vetkezet jogtalanul ír min­den veszteséget a . mi rová­sunkra. Számos alvállalkozót — mint amilyen a Somogy - vári ktsz is — foglalkoztát vállalatunk szerte az ország­ban, mert mj magunk nem '.’agyunk valamennyi mun­kára berendezkedve. Sok mú­lik az alvállalkozón. Bizony sok. Ezt bizonyítja a nagycsepelyi eset, az a te­temes kár, amit a tojóház viszontagságos építése elő­idézett. És a kárt valakinek meg kell térítenie! A szö­vetkezet a Tanácsi Építőipa­ri Vállalattal szerződött a munkára — nem a samogy- vári alvállalkozóval. A szer­ződésben foglalt megállapo­dások pedig mindkét félre kötelezőek, az üzemeltetőre és a kivitelezőre egyaránt. Hogy a vállalat és az alvál­lalkozó miként rendezi a mulasztásból eredő költségté­rítést, az nem a tsz ügye. Az viszont igen, hogy attól, akivel szerződést kötött ta­valy márciusban. számon kérje a határidőre vállalt munkát, illetve most már a késedelem okozta kár megté­rítését! Hern esz Peren* Kék overallosok Ahogy közeledettt az ebéd­idő, a kék overallos szerelők egymásnak adták a tznk-mű- hely kilincsét. Kezet mostak, rendbe szedték magukat ebéd1 előtt, közben beszélgettek. A téma napok óta ugyanaz: elsők lettek a brigádok munka ver­senyében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójára másodszor kapták meg a szocialista brigád cí­met. Egyelőre még a meglepe­tésen is alig jutottak túl. Pe­„NE IS MUTASSÁTOK MEG SENKINEK...« Egri muzeológus dolgozza fel Gárdonyi Géza hagyatékát Negyedszázadnyi időn át éli és dolgozott egri remeteműhe­lyében Gárdonyi Géza. Mére­teiben is hatalmas irodalmi hagyaték maradt utána: több ezer kötetes könyvtár, kéz­iratok, feljegyzések, naplótö­redékek: írói életének szám.or ereklyéje. A FIA SEM I EMLEGETTE I Sejteni lehetett, higy ez : — szakemberek által ismén hagyaték megcsonkított, nem teljes, de ez a sejtés csak kél éve, az író legidősebb fia, Sán dór halála után vált bizonyos­sá. Gárdonyi Sándor apja ha­gyatékának nagy részit maga nál tartotta, mindenkitől el zárta, s titkolta bármifél; anyag létezését is. -Ne is mu­tassátok meg senkinek, ne is emlegessétek«, tartotta magi az atyai intelemhez élete vé Kéig, s a kéziratok kötegel“ az ellentmondásokat, titkoka megvilágító és magvarázó ira tokát, a legparányibb papír szeletkéket, cédulácskákat, a borítékba rakott jegyzeteket i. gonddal megőrizte. A 43 esztendőn át ismeret len irodalomtörténeti vonatko zású és jelentőségű G.'rdony! hagyaték — 23 320 lap Vőr'— s több mint félezer levél, több száz személyi és családi ok­mány, nagy mennyiségű, tit­kosírással készült cédula, nap­lótöredék — az egri vármú­zeum tulajdonába került, ahol dr. Korompai János, a mú­zeum irodalomtörténeti gyűjte­ményének kezelője két éve végzi a nagy tömegű anyag rendezését, nyilvántartását. ÁLMOK I A NOVELLÁBAN — Gárdonyi az élet minder. helyzetét felhasználta gondo­latok, ötletek, témák gyűjtésé­re — mondja a kutató. — Gyakran leírta álmait, hogy az »éjszaka látott« helyzete­ket vagy eseményeket belesző­je egy-egy novellába, regény­be. Van a hagyatékban szá­mos cédula kusza írású versso­rokkal, a cédula alján a sorok tisztázatával, magyarázatával, amelyek mind azt tanúsítják, hogy ezeket a sorokat az író álmából felébredve írta le. Minden keze ügyébe eső pa­pírdarab jó volt a hirtelen fel­öltő szó, fogalom, vagy helyzet rögzítésére. Nem törődött az­zal, hogy ki és mit írt a papír másik oldalára. Édesanyja le- ele, az egri érsek ebédre szó­ló meghívója, a Pesti Hírlap '’szerkesztőjétől vagy a Singe és Wolfner-cégtől érkezett ér tesítés egyaránt alkalmas volt, hogy a hátsó oldalára az ép­pen készülő regény vagy szín­mű egy-egy jelenetének, fel­vonásának vázlata kerüljön. JAVÍTHATATLAN 2 JAVÍTÓ __________I A z utókor és a kutatók szempontjábód hasznos szoká­sa volt Gárdonyinak: az egy­szer leirt szót nem dobta el, nem semmisítette meg, még ha többször meg is változtatta műveinek szövegét A legkez­det légiesebb vázlat, a legkopot- tabb papírdarab is megma­radt. ötvenhárom borítékban 1145 cédulát számoltak meg; ezek részletes vizsgálata érté­kes felvilágosításokat ad majd az egyes művek kialakulására, szövegének változásaira, vissz­hangjára. A borítékban levő oédulákon nyomon követhető az anyaggyűjtés minden moz­zanata; de összegyűjtötte és megtartotta Gárdonyi a ké­sőbbi kiadásokra tervezett módosítások, kiegészítések ter­veit is. Gárdonyi Javíthatatlan javí­tó volt. Kéziratait újra meg újra átjavította. A ceruza’ kéziratból csak lényeges mó dosítások után lett tintává’ írott, de még ez is tovább fi nomult és bővült gépelésben, és a gépiratot is sűrű javítá­sokkal tűzdelte meg A nyom­dába küldött kéziraton is egy­mást érték a javítgatások, be­szúrások. Hogy az agyonjavít- gatott kéziratlapokat hogyan fogadták a nyomdászok, köny- nyű kitalálni abból a piros ce­ruzás kérlelő üzenetből, ame­lyet a »Jancsi dádé« című no­vellájának lapszélén olvashat­ni: »Szedő úr! Kedves munka­társam! Káromkodni vétek!« LEVELEK I AZ ÉVKÖNYVBEN | Az Irodalmi hagyaték nagy tömegű anyagából előbb a le­velezés kerül feldolgozásra: az Egri Vármúzeum 1968. év­könyve közli valamennyi (584) szemükben. C gyanúgy levél tartalmi kivonatát; majd közös, min“ az okmány^nyag és a kézira­Az ajtó' ill Pi­tok feldolgozása következik. ricsi Jánc ’ göre­Előreláthatóan 5 év kell a rop­gebb« do1 ’ e So­pant hagyaték fő részleteinek mogyi Mir.' ■ a leg­publikálásához. Legutoljára fiatalabb. ' közé­marad a tátkosirásos anyag jük tart: vizsga­megfejtésének technikai lebo­darabján mosó­nyolítása. A nagyobb meny­gépen <’ i.Uják. nyiségű titkosírásos kézi r a ötletek’ hal­anyag, a sok új adat és szem ■770177 ' ’ le, h­pont: Gárdonyi Géza életár ■ 'ne a ás munkásságára vonatko:* kid«.1 's új lehetőségeit tár; •3Í) 7 •' ' lel « smind az író ú ■ . r. 1 ' ’ éti portréja ryzV "■"'rgeti. bri Pataky Dezső fa 0 mun­dig milyen régóta készültek rá! Az alapítók évek óta azon igyekeztek, hogyan vívhatnák ki a legjobbakat megillető el­ismerést a műhelynek. Az év­forduló tiszteletére indított munkaverseny méltó volt a nagy ünnephez. A hét brigád közül ők lettek az elsők, őket ünnepelte a munka verseny ér­tékelése után az egész üzem. A brigád két tagja, Rofrics La­jos és Bunovácz Dezső kiváló dolgozó címet kapott. Ebéd előtt megálltak az ola­jos esztergapad előtt, és ami­kor mindenki együtt volt, So­mogyi József, a tmk vezetője így szólt: — Fórfimunka volt a javá­ból, amit a brigád végzett. A négyszer négy méteres kis műhelyben összezsúfolva áll­tunk a rideg vas darabok, a mozdulatlan gépek között A hangulat családiasán meleg volt Mind ott voltak a Ka­posvári Patyolat Vállalat tmk-szerelői, azok, akik a fennakadás nélküli üzemelést derekas munkájukkal szava­tolták ebben az évben. — Ez a műhely az özem szervize — folytatta a részleg- vezető —, a brigád nem keve­sebb, mint hatvan ipari mosó­gép, centrifuga és szárító kar­bantartásával segítette elő a vállalat gazdasági tervednek megvalósítását. Sorra nézem az arcokat, az elismerő szava’ möt nem ne’ ’tette őrö- a’álni a ka megibosszulja magát, a hi­ba kijavítása nagyon igénybe veszi az embert Ebben a bri­gádban ezt mindenki megta­nulta és tudja is. Erre tanít­juk az újakat is, akik közénk kerülnek. — Három éve azon fáradoz­tunk, hogy összehozzunk egy mindenhez értő gárdát, egy igazán jó brigádot, amelynek tagjai nemcsak a munkában értik meg egymást. Olyan sok­oldalú szerelőkkel gazdagodott azóta a műhely, mint Kiss Ti­bor, Bunovácz Dezső és a töb­biek. Legtöbbjük a cukorgyár­ból és a MÁV-tól, no meg a TRANSZVILL-ból jött Sántoson a vízmű építésénél aligha fogta meg jobban egy- egy brigád a lapátot, mint ők nyolcán. Annak, hogy közülük senki sem dohányzik, külön története van. Az üzem terüle­tén szinte mindenütt ott van­nak a dohányzást tiltó táblák. — Olyan embernek, akinek naponta fcét-három doboz ci­garetta a »normája« valóságos kínszenvedés ilyen helyen dol­gozni — mondja az egyik bri­gádtag. — Ügy segítettünk a nagy dohányosokon, akiknek nem volt elég akaratuk ahhoz, hogy leszokjanak, hogy beosz­tottuk, kinek ki lesz az embe­re. Akkor morgolódtak, most mindegyik köszöni Egy éve nemcsak hogy együtt dolgozik, de egyformán gondolkodik is ez a brigád. Régen szervezni kellett a va­sárnapi ügyeletet, most az je­lent gondot, hogy kit jelölje­nek ki a jelentkezők közül, ni" hogy valaki megsértődjön;. Az alapító Piricsi János és Fenekes János fáradozás« most hozta meg a gyümölcsét A tmk-műhely az üzem jobb kollektívája lett Az egyik hétfői napon * fiatalabbak. Kurucz Tibiék azzal léptek he az ajtón, hogy otthon, naivon hosszú volt a vaslrr".r> ketten az »Öre~ ’iák, hogy ndiv nak érA ma- . • Iba. Hagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents