Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-24 / 305. szám
Tasárnap, 1961. december 24. 9 SOMOGYI NÉPLAP Blés Lajos: A TELJESSÉG IGÉNYE SZÉPPRÓZÁNKBAN Szocialista irodalmunk 6b újra találkozunk a teljességre, komplexitásra törő és a leegyszerűsítő, leszűkítő irányzatok harcával. Már századunk első évtizedének végén a Népszavának a szocialista Irodalom arculatáról, jövőjéről kirobbant polémiájában — melyet a későbbi viták modelljének tekintenek — megfigyelhetjük ösz- szecaapásukat. A szocialista jelleg; tartalom összetett, éppúgy, mint megnyilvánulási formáiban. A kor, a társadalmi viszonyok, a nép, a nemzet, a nagyvilág, az egyéni lét előterében kialakuló komplexitás felismerése ás vállalása küzdelmei kívánt régen és kíván ma is. A Népszava-vitában Ady- na& lett igaza ellenfeleivel szemben, mert ő képviselte »a teljesség vágyát, a nem belenyugvást a töredezett létbe... minden Igaz for- radalmiság legbensőbb ismérvét; a messzire nézést. A távlat akaratát«. A teljesség aak vágyát, a komplexitás vállalásának és korszerű értelmezésének szenvedélyét ismerhetjük föl ac ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején feltűnő áj kezdeményezésekben és törekvésekben, mely éknek az elmúlt időszak legjobb művelt, szépprózánk számos áj tartalmi, formai vívmányát köszönhetjük. Meghatározó és tertnékenyM erejük még napjaink irodalmát is átjárja. A feltáruló lehetőségeket csak részben valósította meg szépprózánk. Ezért ac eredmények őrzésének ás a további gazdagodásnak feltétele, hogy figyelemmel kitörjük s jelentős törekvések kibontakozását, sorsát, s vigyázzunk tápláló alapjainak (például a teljesség vágya, a komplexitás vállalása) épségéne és szilárdságára. T ársad almi, nemzeti 5S5 ütünk, küzdelmeink ábrázolásának Igénye ma Is eleven. Mintha egy nagyszabású freskónak újabb és újabb részeit festenék meg prózaíróink! Egyre más és más társadalmi rétegek, osztályok. nemzedékek sorsa válik láthatóvá felfedező és alkotó tevékenységük eredményeképpen. Darvas József Részeg eső-jéhez, Sánta Ferenc Húsz órá-jához és más (kivizsgáló számvető művekhez ez évben is újabbak csatlakoztak. Ezek folytatják a nagy jelentőségű kezdeményezést! az elmúlt évtizedek »-homo politicu- sa—inak, a cselekvő, a végbement társadalmi folyamatokban tevékenyen részt vállaló emberek bemutatását különböző területeken és életszférákban. Gáli István Csapdá-jában egy bányaváros társadalmának közegében a munkások közül kiemelkedő vezető útja s belső világa tárul fel előttünk. Mesterházi Lajos Férfikorában pedig a hivatásos magyar forradalmár alakja jelenik meg, akinek sorsában összefutnak az elmúlt fél évszázad történelmének erővonalai. A regény hőse szobrásznak készült, de a hivatásos kommunista forradalmár útját választotta, s ezt járta mindvégig. Mindkét író a mai kor, a közvetlen jelen magaslatáról tekinti át és értékeli hőseinek tetteit, vívódásokkal, harcokkal teli életét A fasizmus korának felderítése és könyörtelen lemeztel enitése egyre eredményesebb vállalkozásokra serkenti íróinkat, különösen azt a nemzedéket, amely fiatalon, de már felnőtt fejjel, éretten élte át ezeket az iszonyú időket Cseres Tibor, Dobzy Imre és mások kiemelkedő müveket teremtő kezdeményezései nyomán mindinkább a műit hadseregének belső világára, légkörére, tetteire irányul prózaíróink figyelme. Ex a vonzódás a hadsereg ábrázolása iránt — mint ahogy a világirodalom számos remekműve bizonyítja — azzal te összefügg, hogy egy adott társadalom tendenciái, törekvéset, törvényei, melyek egyébként rejtettebben áttételesebben nyilvánulnak meg, itt nyersebben. nyíltabban jutnak kifejezésre. A katonai cselekvés az egyén és közösség Setét átalakító, meghatározó, sőt bizonyos helyzetekben determináló erőként mutatják be. Fekete Gyula Csördülő ég című regényében egy nyilas hungarista egység és parancsnoka iszonyatos pszichológiájának feltárására vállalkozik. Örkény István Nászutasok a légypapiron című kötetének egyik elbeszélése: a Tóték, majd az ebből készült színmű á groteszk ábrázolásmód eszközeivel megjelenített figurákkal gazdagítja irodalmunkban a fasizmusnak behódoló embertípusok galériáját Boldizsár Iván Királyalma című könyvének több darabja a frontokra hurcolt magyar katonák és a gyötrelemre, pusztulásra szánt munkaszolgálatosok lelki Jobbágy Károly: AMÍG A CSILLAGSZÓRÓ PERCEG s szikrája robbanva röpül, orrodba fojtó szaga ül, gondolkozz el — csupán egy percet —* mi lenne, ha... ez a karácsony éjszaka csodát tenne és szárnyat adna s a kilőtt golyó nem zuhanna erőt vesztve, hanem suhanna. száguldana a Föld körül; minden kilőtt gépfegyvertöltény míg célt nem ér — mert ez a törvény — repülne, amíg ideér, nyárból ide, hol peng a HA, itt süvítene cefetül, itt verne át az égő gyertyát. hogy hullanának a cukorkák, s a »békesség« a lenge tüli, mely úgy tűnik, hogy van és altot, ölében hordja a nyugalmat. s boldog jövőt nevetve szül... egyszeriben csak leomnlna, futnánk kiáltva és sikoltva, átkozva létünket belül... Am ne ijedj meg! Mert hogy van vonzása a Földnek, a golyó itt senkit sem öl meg ott fütyül gyilkos végzetül Távol-Keleten a vadonban, ahoi ma ét>p úgy ka ácsony van, akárcsak itt, és bomba is van, téged csupán csak elkerül. konfliktusait, erkölcsi problémáit ábrázolja. Ezekben és a nemrég bemutatott színművében felbukkan a kor szorongatóan drámai kérdése; miért így alakult nemzetünk sorsa, miért porladtak el a kirobbanni készülő energiák? E problémák egyre jobban nyugtalanítják íróinkat. Dobozy Imre Kedd, szerda, csütörtök című kisregényében a szembefordulás, a harc szükségességét felismerő, s ennek útjait, módjait kereső kevesek küszködései, vívódásai bontakoznak ki előttünk. Csere« Tibor folyóiratban (Látóhatár 1967. 9—10.) részben már publikált, s a következő évben a Kozmoszsorozatban megjelenő új regénye: a Bizonytalan század egy katonai egység esz- mélésének, öntudatra ébredésének nehéz, ellentmondásos útját rajzolja meg 1944 őszétől a háború befejezéséig; addig amíg eljutnak oda, hogy a Budai Önkéntes Ezred kötelékében a szovjet csapatok oldalán vállalják a haza felszabadulásáért a fasizmus ellen vívott fegyveres harcot. Szépprózánkb ~ — megfigyelhető “ • ■ másik fontos tájékozódási irány: a másfél évtizedes munkánk, harcaink nyomán kialakult új valóság felfedezése. Milyenné vált az ember, milyen új tulajdonságai keletkeztek, milyen új konfliktusokkal küszködik jelen korunkban? — ezekre a kérdésekre. íróink számos új műben keresik a feleletet. Csák Gyula Két karácsony közt című regényében egy mai termelőszövetkezeti faluban lejátszódó Rómeó éa Júlia- történet modem változatát ismerjük meg. Az író azt vizsgálja, hogy a fain új, fejlettebb viszonyai közepette miképpen alakul a tiszta, a szabad kibontakozásra törő szenvedély sorsa. Mocsár Gábor Fecskék és miatyánk című elbeszéléskötetében folytatja a mai termelőszövetkezetek jellegzetes konfliktusainak s alakjainak felfedezését Moldova György Akar velem beszélgetni? című kötetének kisregényed az elmagányosodó emberek gyötrelmeit és az elmagányosodás okait tárja fel megrendítően drámai erővel. Több írónkat foglalkoztatják a nemek kapcsolatában bekövetkezett változások, a férfiak és nők átalakuló magatartásának új vonásai (Kolozsvári Grand- pierre Emil Eljegyzés mai módra e., Molnár Géza Ha- rangos óra e. művei.) Mások egyre szenvedélyesebb figyelmet fordítanak társadalma fejlődésünket gátló, nehezítő, a szocialista erkölcstől Idegen jelenségek, magatartásformák, hagyományok bírálatára. Úrbán Ernő írott malaszt című regényében a szocialista erköl- csiség, a humánum és a közöny, a lélektelenség, a bürokratizmus napjainkban kibontakozó küzdelmének felkavaró képeit vetíti elénk. Szépprózánkban Is egyre izgatóbb kérdéssé válik az ember léte, helye, sorsónak távlata a modern technika és tudomány új környezetében, a ma világában. Korunk számos gondolkodóját aggasztja: a tudomány és technika fejlődése annyira vihar iramú, hogy az ember nem tudja érzelmileg és erkölcsileg feldolgozni tényeit, s emiatt a létrejövő új feltételekhez bizonytalanul alkalmazkodik. Életünk, mely valaha elsősorban természeti környezetben ment végbe, most egyre inkább önmagunk által teremtett technikai és géoi környezetben bontakozik ki. Az atom- és a hidrogénbomba léte előidézte, hogy minden eddigi kortól eltérően az emberiséget és az embert nemcsak az egyéni, a csoKJSS A Tí LA GTE RTYAFÉNYNÉL (Kiss Attila rajza) porta«, hanem a kollektív halál iszonyú lehetősége te fenyegeti. A két világi kodásával összefüggő jelenségek mór az 1950-es évek közepén megjelentek Irodalmunkban. A Tűztáncnemae- dék lírikusadnál ez már egyik fonton uralkodó gondolattá vált; elég, ha hivatkozunk Garai Gábor Tűztánc című versére, melyben az atomháború elleni küzdelem ösz- szefonódik az új társadalmi rend megteremtésének akaratával. A szocialista, a kommunista rend látomása ad erőt a költőnek, hogy leküzd- je ezeket a félelmeket Később ez a törekvés tovább fejlődött Juhász Ferenc Az éjszaka képei című lírai oratóriumában az atomháború utáni létet idéz! fel, maroknyi ember sorsát rajzolja e kietlen, iszonyú világban. Más költők így — Ilp- lés Gyula — verseiben figyelmeztetnek az ösztönök és az értelem konfliktusára, a gazdaság, a technika ás a lélek fejlődésének egyenlőtlen ritmusára. Az ide tartozó művekben nagy szerepet játszik a modem háború, a korszerű haditechnika és hadviselés elképzelése. A próza, eltekintve néhány kísérlettől, eddig még nem vállalta jelentőségéhez mérten e probléma világ feldolgozását. A mai katonák életét ábrázoló írók már szembetalálkoznak azokkal a reális lelki reflexekkel, gondolatokkal és érzésekkel, amelyek azoknak a katonáknak jellemzői, akik e modem eszközök ismer« és urai, s így küzdenek hazájukért, az emberiség életéért. (Bertha Bulcsú Az őr és mások írásai). Prózaíróink érdeklődésének szintén fontos iránya és területe: a nemzedékek viszonya, az új, már a ml viágunkban felnőtt fiatalok magatartása, gondolat- és érzésvilága. Az előző időszakban túlnyomórészt kritikai szellemben, gyakran külsőségek alapján rajzolták meg íróink ifjúságunkat. Ma egyre inkább érezhető a megértésnek és a beleélésnek az igénye, s az erre építő segítségnyújtás vágya. Szász Imr» Felhőfejes című regényében megragadó erővel formálja meg egy 12 éves kislány és elváltán élő édesapja alakját, kapcsolatuk erkölcsi problémáit Szabó Magda Alvók futása című novelláskötete és Mózes egy, huszonkettő című regénye szántén a nemzedékek mai viszonyának számos vonatkozásában ellentmondásra ösztöntó rajzát adja. Irodalmunk nem mondhat le soha az eszmények kereséséről és közvetlen kifejezéséről. Korunk hősét íróink a hétköznapcár világában igyekezdtek felfedezni így találtak rá az »észrevétlen forradalmárára, aki nem fegyverrel, hanem munkája tudatos és lelkiismeretes végzésével formálja kisebb vagy nagyobb körben az életet; a szocializmuson belüli újért küzdő hősre: a »nehéz emberre« s az ellentmondásokkal számot vető, vívódó és cselekvő ember alakjára. Ezek a hősök azonban mostanában meglehetősen ritkán jelennek meg mai szépprózánkban. Különösen kevés alkalmunk nyílik a jelen homo politicusával való találkozásra, oly módon, ahogy Darvas József, Sánta Ferenc, Gáli István vagy Mesterházi Lajos említett regényeiben. A szocialista Irodalomnak pedig fontos hivatása, hogy bemutassa a modern kor cselekvő embereit, akik Garai Gábor szavaival szólva, akárcsak a Nagy TDktóber hősed »teszik a hihetetlent, s hiszik a tudhatót". Különösen sürgető feladat ez, mert jelenleg az olvasóközönség széles rétegeiben élő vágyat a cselekvő hősök iránt még túlnyomórészt a XIX. századi irodalom és a modem szocialista bestseller elégíti ki. A számvető-önrirtlsnc törekvések KíltlKUS kíméletlen erővel világítanak be nemzeti történelmünk legsötétebb bugyraiba is. Még sokminden vár elmondásra. Ez a kritika lényeges eredménye irodalmunknak, mégis azt vesszük észre, hogy ezzel nem tart lépést nemzeti múltunk. történelmünk értékeinek kutatása, felfedezése és művészi megjelenítése. Pedig csak így bontakozhat ki a kérlelhetetlen kritikai törekvések igazán építő ereje. Egerben ez év októberében a korszerű hazafiságról megrendezett vita során többen szót emeltek e hagyományok irodalmi feldolgozásáért Ügy emlékeztek meg erről, mint a korszerű hazafiság fontos, eddig kevéssé fölépített bázisáról Dobozy Imre előadásában többek közt a következőket mondotta: »Egyetlen nemzet sincs, amely — népességéhez mérten és abszolút mértékben is — olyan tömegeesen vett volna részt az orosz forradalmárok oldalán Október vívmányainak megszilárdításában, az internacionalisták soraiban a polgárháború frontján. Több mint százezer magyar vöröskatonáról tudunk. Ez több, mint amennyi Rákóczi teljes hadereje volt, és nem sokkal kevesebb a 48-as honvédseregnél: tehát a magyar szabadságharcok mértékével mérve is nemzeti részvétel. Felhasználtuk mindjárt a felszabadulás után ezt a nemzeti tudatot formálni képes, páratlanul nagyszerű, forradalmi és embereszményeket hordozó hagyományt? ...« A modern művészi módszereknek, a közvetett ábrázolás eszközeinek térhódítása összefügg olvasóközönségünk fejlettebb igényeivel is. Gyakran tapasztaljuk azonban, hogy a közvetettség, az áttételesség nemegyszer az állásfoglalás, az állítás hiányát takarja el, A szocialista irodalom, ha komplex értelemben fogjuk fel, akkor nemcsak bírál, hanem állít, orientál és állást foglal. A mai kor valóC" no kétségkívül áttéteoagu ies^ bonyolult ábrázolásmódot kíván meg. Az író az olvasó önálló közreműködésére, nemegyszer fokozottabb intellektuális erőfeszítésre számít és épít Ez azonban nem jelentheti azt, hogy lemondjon a szocialista, haladó világnézet határozottabb kifejezéséről, s a kor új kérdéseire adható, támaszt és biztonságot nyújtó válar szók szenvedélyes és felelősségteljes kereséséről.
