Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-12 / 269. szám

Vasárnap. 19ff7. november 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP KAPOSVÁRON KAMATOZIK A DOLLÁR Mérhető-e a városszeretet? leken, hevede­reken keresz­tül a babaha­S okat beszélgettünk ismerősökkel és munkatársakkal a budapestiekről az Erzsébet-híd felavatásának idején. Amit egytől egyik jónak és örvendetesnek tartottunk: milyen szeretettel és érdeklődéssel figyelték a Dunán átívelő kábelhíd építésének minden mozzanatát, a búvárok megjelenésétől a hídavatásig. Emlékszem, hogy irigykedve néztük végig a televíziós közvetítést, gyönyör­ködtünk a hatalmas tömegben, amint megindult át Budára. Vajon mikor vált ki ilyen érdeklődést a kaposváriak­ban egy-egy építkezés, városfejlesztési terv, latolgattuk ak­kor. S most, visszapergetve magamban ennek az évnek az eseményeit, hatalmas méretű társadalmi megmozdulásait, rögtön válaszolhatok arra a régi kérdésre: most. Bármerre járok, mindenhol tervek, elképzelések iránt érdeklődnek, s büszkén sorolják, mire vállalkoztak az in­tézet, a gyár, a brigád, a ház emberei. Mérhető-e, mennyi­re szeretik városukat az emberek? Természetesen. S nem­csak a felajánlott társadalmi munkában, a tanács számlá­jára befizetett forintokban, hanem a növekvő közérdeklő­désben is. Akkor alkotó ez a szeretet, amikor nem mind­egy, hova kerül az út, a gyár a lakótelep, a vá­ros lakói sajátmaguktól tervek garmadáját készí­tik, s különféle fórumokon lelkesen ismertetik. Máskor vitába szállnak téves, esetleg megalapozatlan elképzelések­kel. Olyan hajtómű ez városunk fejlesztésében, aminek ré­vén magasabbra szállhatunk; amit nem nélkülözhetünk. Az autóbusz-pályaudvar építését eddig nem tapasztalt érdeklődés kísérte városunkban. Volt olyan igazgató, aki azt mondta, hogy megeszi a kalapját, ha elkészül novem­ber 7-re. S ez a kétkedés vicc formáját is öltötte: miért van kéménye a felvonulási épületnek? Mert még télen is építgetnek majd. Ennél vaskosabb tréfák is születtek, ez azonban nem fékezte az építőket a munkában, a város la­kóit pedig hogy órákat ácsorogva gyönyörködjenek a pe­ron zsaluzatának kibontásában, a bazaltbetonút építésében, a gyöngysorhoz hasonló kandelláberek kék fényében s az avatásban. Nagyon megragadott egy kaposvári lako6 meg­jegyzése. A megnyitó napján szétnéztem a pályudvaron, s egy zömök férfi odakiabálta az építésvezetőnek egy kicsit tréfásan, de tiszta szívvel: ezért Kossuth-díjat érdemelsz. S ez nem egy személynek szólt, hanem mindazoknak, akik áldozatos munkával jó minőségben és az ígért határidőre építették föl Kaposvár új ékességét Ugyanehhez az eseményhez fűződik egy másik epizód. Megfogott az utcán egy távoli ismerősöm. Középkorú asz- szony, született kaposvári, eddig nemigen ostromolt a vá­ros fejlődésére vonatkozó kérdésekkel. Most arra volt kí­váncsi, mit is mondott a városi tanács elnöke a buszállo­más avatásán a közlekedésről és az utakról. Nem tette le a piaci bevásárlókosarát, s mégis türelmesen végighallga­tott, sőt belekérdezett a beszámolómba. Láttam az arcán, hogy örül az elhangzottaknak, egyetért ő is azzal, hogy nem elég a kelet—nyugati irányú buszjárat, amely félóránként indul, s akár valami idegent, városnéző körútra viszi a belvárosba igyekvő peremlakókat. — Hogy milyen igaza volt a tanácselnöknek... De mondja, mikor lesz valóság a gyakoribb buszjárat a külvá­rosból a centrumba? Erre nem tudtam választ adni, hiszen a kérés né­hány nappal ezelőtt hangzott el, s a minisztérium képvise­lője még nyilván nem intézi. dhetett az embereket olyany- nyira foglalkoztató ügyben. Mint ahogy a másik kérés is most indul majd el hivatalos útján: minél előbb tegyék rendbe az úttestet a Füredi, a Jutái, a Cseri és a Sziget­vári úton, valamint a Kanizsai utcában. A vatás és megnyitás több jutott az ünnepekre. Pél­dát még innen is hozhattam volna, hogy egyre mérhetőbb a kaposváriak vájrosszeretete. S ez biz­tosíték a jövő terveinek megvalósításához is. Lajos Géza Aki már megsszokta az örömöt: Enrico Castelli. Mindehhez hozzá kellett még számolni, hogy világviszony­latban a kefeipar alapanya­gának nyolcvan százalékát a műszál adja. Csupán húsz jig minden ké­szülhet belőle. Az üzem fel­készült arra, hogy a legvál­tozatosabb _ kí­vánságoknak is eleget te­gyen: más­más csomago­lásban, bár­milyen szín­ben tudja ké­szíteni. nem feledkeztek meg a hagyományos pvc-röl sem. Kísérleteztek, a kísérle­tezések eredménnyel jártak. Eddig az alapanyagot külíöld­Emellett Sokat tudnak ezek a gépek. százalékát fedezik hagyomá­nyos anyagból. Magyarorszá­gon ez az arány éppen for­dított, de várhatóan a nem­zetközi arányokhoz igazodik. A műszál ára egyharmada a hagyományos alapanyagé­nak. ről hozták be. Az itt kidolgo­zott módszerrel a magyar alapanyagból éppen olyan jó minőségű szálat húznak az új gépsorok, mint az import­anyagból. Minderre most ezt mondja a vegyészmérnök; Néni egyszerű megállapodás, fontos politikai kérdés VITA A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSRŐL Kibővített szakszervezeti ta­nácsülésen vitatták meg Zamár- dib&n, az £szak-somogyi Állami Erdőgazdaság központjában azt a kollektív szerződéstervezetet, amelyet kísérletként öt brigád készített itt — először az ország valamennyi erdőgazdasága kö- züL A kollektív szerződés — előké­szítése, megkötése — nem egy­szerű formaság, hanem fontos politikai kérdés. Tartalmaznia kei] a munkáltató és a munka- vállalók mindazon jogait és kö­telességeit, amelyek a gazdaság — vállalat, szövetkezet vagy in­tézmény — jobb és eredménye­sebb munkáját s a dolgozók élet- színvonalának emelését hivatot­tak elősegíteni. Feladata továb­bá a vezetők és a beosztottak kapcsolatának elmélyítése, a de­mokrácia fejlesztése és az, hogy biztosítsa az új gazdaságirányí­tási rendszerben a célok eléré'sét. A sajátosságok figyelembevételével A kollektív szerződések nem léphetik túl a Munka Törvény- könyve által biztosított lehető­ségeket, s nem tartalmazhat­nak olyan pontokat, amelyek ellentétben állnak törvé­nyeinkkel, kormányrendele­teinkkel. De rögzíteni kell a kollektív szerződésben a vál­lalat gazdasági stb. munkájá­nak sajátos vonásait. Az erdőgazdaság kollektív szerződéstervezetét készítők mindezt figyelembe vették, s ha apróbb hibákat találtak is benne a tanácsülésen részt ve­vők, a szerződéstervezet vég­eredményben helyesen — ta­lán túl aprólékosan is — rög­zítette a gazdaság dolgozóinak, vezetőinek jogait, kötelessé­geit A munkaidőt munkával kell tölteni Nincs lehetőségünk arra, hogy a tervezet valamennyi pontját ismertessük. Csupán néhány részletet emelünk ki. »■Minden dolgozó köteles a munkakezdés időpontjára munkaképes állapotban meg­jelenni és munkaidejét mun­kával tölteni.« Fontos rész ez, hiszen gyakran lehetett és le­het is tapasztalni, hogy néhá- nyan az otthon végzett munká­tól fáradtan vagy az éjszakai szórakozástól kimerültén men­tek »dolgozni«, s idejüket nem munkával, hanem pihenéssel töltötték. A szerződéstervezet kiemelt bérezést, jutalomszabadságot, jutalmat, prémiumot biztosít a kiváló képességű, a feltétele­ket teljesítő, illetve többlet- munkát végző dolgozóknak. De kimondja a tervezet azt is, hogy »a gazdaság igazgató­ja — a szakszervezettel egyet­értésben — legfeljebb 20 szá­zalékkal csökkentheti annak a dolgozónak a részesedését, aki a vállalat eredményes gazdál­kodását nem segíti kellően.« Azoknak, akik gondatlansá­gukkal kárt vagy balesetet idéznek elő, anyagilag is felel­niük kell. A tervezet ezzel juttatja kifejezésre azt a gon­dolatot, hogy a gazdaságirá­nyítás új rendszerében nem­csak a vezetők, hanem a beosz­tottak is nagyobb felelősséggel tartoznak munkájukért. Gondoskodás az emberről Kötelezővé teszi a tervezet — s majd a végleges szerződés is — a rendszeres orvosi vizs­gálatot. Tartalmazza továbbá, hogy öszöndíjat létesítenek a gazdaságban, és segítik a la­kásépítkezéseket; »C« menet­levelet, bontási anyagot bizto­sítanak a dolgozóknak. A miunkában baleset vagy foglalkozási betegség követ­keztében megrokkant, csökkent munkaképességűvé vált dolgo­zó alkalmazásáról könnyebb munkahelyen továbbra is gon­doskodik a gazdaság. A felszólalók kisebb módo­sításokkal jónak tartották a tervezetet. Vita alakult ki a védőital kiosztása, elszámolá­sa körül, ezt ésszerűbben kel­lene szabályozni. Javasolták, hogy a gazdaság a házépítők­nek biztosítson, favásárlási le­hetőséget térítés ellenében, adjon követ és hfimokot is, változtassák meg az illet­ményfa juttatásának előírásait stb. Az erdőgazdaság kollektív szerződésének tervezete nem óhajok gyűjteménye. Reálisan határozza meg a vezetők és a beosztottak jogait, kötelessé­geit Sz. L. Kiváló pártmunkások jutalmazása Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság egyik helyiségé­ben bensőséges hangulatú megemlékezésen a megyei párt-vb nevében Klenovics Imre, a párt- és tömegszerve­zetek osztályának vezetője hat kiváló pártmunkásnak mon­dott köszönetét 1967-es évi te­vékenységükért. E köszönet szimbólumaként tárgyjutal­mat nyújtott át Németh Jó­zsefnek, a MÉSZÖV főosztály- vezetőjének, dr. Halász János megyei főügyésznek, dr. Néme­ti Lászlónak, a megyei tanács osztályvezetőjének,' dr. Rábai Istvánnak, az ÁB igazgatójá­nak, dr. Somos József őrnagy­nak és dr. Fonai Jánosnak, az építők szakszervezete megyei titkárának. — A párt megbízásait mi nemcsak munkának, hanem mindenkor megtiszteltetésnek is érezzük — mondta a meg- jutalmazottak nevében dr. Né­meti László. Az orsókon a műanyag fonalak futnak. — Ebben a profilban ez a legjelentősebb üzem Magyar- országon. — Az áru elhelyezése nem okoz gondot? — A mostani kapacitásunk nagyobb, mint az igény. Ter­mészetesen még nem ismeri eléggé új üzemeinket a fel­dolgozóipar. Számításaink szerint jó néhány évig ké­pesek leszünk ezekkel a gé­pekkel kielégíteni a szükség­letet Az igények növekedésére is felkészült a vállalat. A mű­szálhúzó a vállalat legjelentő­sebb üzeme. Érthető, hogy a szellemi kapacitás is itt a legnagyobb. A gépek mellett érettségizett munkásnők dol­goznak. Két vegyészmérnök, gép- és vegyésztechnikusok irányítják a termelést s dol­goznak azon, hogy távlatok­ban is tartani tudja a válla­lat azt a kedvező pozíciót, amelyet most foglalt el az iparágon belül. lók, ipari szö­vetek készíté­sére. A köte­Tehergépjármű-vezelő (dömperes) tanfolyamat indít vállalatunk 1968. januárjá­ban. A tanfolyam idejóre (12 hét) munkabért, szál­lást és étkezést biztosí­tunk. A felvételnél előny­ben részesülnek azok a jelentkezők, akik vállala­tunk budapesti munkahe­lyén a tanfolyam kezde­téig kubikos illetve segéd­munkásként dolgoznak. Érdeklődés személyesen, vagy írásban: FÖLDGÉP, ~ Mohácsy László, Budapest, g V., Vigyázó Ferenc u. 8. c? ' A gyors per- gésű orsók az akaratról és az előrelátás­___________J ról vallanak. k ét gépsoron hetek óta különböző színű műanyag fo­nalak futnak. Ahogy múlnak a napok, úgy bővül a válasz­ték. A vegyészmérnök, Kun András azt mondja, bármi­lyen színű, alakú és vas­tagságú fonalat tudnak gyártani az új gépsoron. S ezért mindenki örül a Kaposvári Kefeanyag-kiké- szítő Vállalatnál. Csak az olasz szerelő, Enrico Castelli dolgozik látszólag egyforma hangulatban. Megszokta az összecsillanó tekinteteket.^ A milánói Covema cég képvi­seletében Európa számos or­szágában szerelt már mű­anyaghúzó gépeket. Magyarországon azonban most jár először. Érkezését gondos közgaz­dasági elemzés és kereske­delmi tárgyalás előzte meg. A régi, korszerűtlen üzem vezetői sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne a mo­dern kor igényeinek megfe­lelően, világszínvonalon dol­gozni. Az akkori beszélgeté­sekről most röviden tájékoz­tat Kelemen Ferenc, a Ke- feanyag-kikészító Vállalat igazgatója és Podráczky Já­nos főmérnök. A kefeipar évente kétszázezer dollár értékű műszálat használ fel. Ezt mindig külföldről hoz­ták be. A milánói Covema cég százezer dollárért szál­lít egy három gépsorból álló üzemet Az évi alapanyag- szükséglet sem kerül többe százezer dollárnál. Ez így okvetlenül megéri a vállalat­nak is, a népgazdaságnak is. Ez a fölis­merés jelen­tős előnyt biztosított a vállalatnak az új gazdaságirányítási rendszer küszöbén. Hasonló gépek másutt is vannak az országban, de kapacitásban mindegyik alatta marad a kaposvárinak. S a gépeken most a hagyományos pvc mellett már fut a »csoda - szer«, s a polipropilén is. Ez a műanyag, tulajdonságait tekintve mesz- sze felülmúlja a hagyomá­nyos pvc-t. Mindent ké­szítenek ebből. A cikklistát így sorolják: a textilipar felhasználhatja különböző há­flz űj „csodaszer“ Az előrelátás meghozta a gyümölcsét. De erről ez­után sem mond le. A piac, az igények alakulását állandóan figye­lemmel kísérik, s közben vár­ják, hogy a harmadik gép­egység is megérkezzen a vál­lalathoz. A fejlesztéshez az alapötletet a kefeipar anyag- ellátásának gondjai adták. A megoldásuk változást hoz az iparban is, s ma úgy tűnik — a vállalat képes arra, hogy túl ezen olyan alap­anyagot adjon a különböző ipari vállalatoknak, amelyek olcsóbbá, jobbá teszik a ter­melést. Ezért pedig érdemes volt számolni, gondolkodni A dollár most itt kamatozik. Haszna van belőle a Kapos­vári Kefeanyag-kikészítő Vállalatnak is. De nemcsak neki Kercza Imre Érdemes volt gondolkodni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents