Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-11 / 268. szám
Szombat, 1961. november 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP ,KÖSZÖNÖM, HOQY EMBERT NEVELTEK A FIAMBÓL” Szülői értekezlet egy laktanyában Milyen lehet egy katonai szülői értekezlet? — töprengtem érthető kíváncsisággal kezemben a meghívóval. A laktanya bejáratánál tisztek fogadták az édesanyákat, édesapákat, hozzátartozókat. A nagyteremben, ahol már együtt voltak a katonák, külön széksorokon ültek a vendégek, hogy ők is részesei legyenek az ünnepi csapatgyűlésnek. Ünnepi megemlékezés, nevek, előléptetések, kitüntetések. És csillogó szülői szemek... _ Az ünnepség után most itt ülünk az egyik klubteremben az élen járó század tagjaival, a hozzátartozóikkal meg a parancsnokokkal. Varga Sándor őrnagy elvtárs, a parancsnokság politikai helyettese: — Köszönöm a parancsnokság nevében, hogy becsületes, szorgalmas és törekvő ifjakat küldtek hozzánk. Mikolai Sándor, a kitüntetett század parancsnoka arra emlékezteti a szülőket, hogy egy évvel ezelőtti közös értekezletükön elhatározták: az 50. évforduló tiszteletére versenyt indítanak, és közös erővel küzdenek az élenjáró század címért. Most a szülők, tisztek és katonák összefogásával megvalósult a terv. Közben előkerülnek a táskákból a hazai jó falatok, megindul az asztaloknál a beszélgetés. A mosolygós parancsnok igyekszik tovább gombolyítani a megkezdett beszélgetés fonalát. Virovácz Simon és felesége Komlóról jött: — A fiam bányász, a polgári életben - is felelősségteljes munkát végez. De úgy látom — és hallom —, hogy itt se kell szégyenkeznem miatta. Egyébként jót tett neki a katonaélet Megemberesedett. megkomolyodott. A pesti Horváth házaspár különösen büszke lehet Lajos fiára. Ö a század KlSZ-titká- ra: — Ügy érzem, hogy a KISZ- bizottság nevében köszönetét kell mondanom a kedves szülőknek a támogatásért, az együttes erőfeszítésért, amely meghozta gyümölcsét Tervünk sikerült, de várjuk szüléinktől a további támogatást is. Egy másik asztalnál Gyöngyösi József politikai helyettes is részt vesz a beszélgetésben. Németh Györgynek, aki éppen a mai napon kapta meg az élenjáró katona címet, két kedves vendége is van: édesanyja és menyasszonya, ök Jákóból jöttek az ünnepségre. Horváth Margit, a menyasz- szony a kaposvári textilművekben dolgozik. Egy éve jegyesek. Még egy esztendőt várnak az esküvővel, a katonaidő lejártáig. Gyuri mosolyog. — Ilyen családias környezetben nem lesz már hosszú az egy év sem. Egyébként gyakran haza is látogatok, de ha nem tudok menni, akkor a menyasszonyom jön el. Némethné a könnyeivel küszködik, alig-alig jön ki a hang a torkán: — Igen, igen köszönöm, őrnagy elvtárs __ M ecseki Vilmos tizedes édesanyja Drávacsepelyről jött fia után. Ö ugyancsak büszkén ülhetett az ünnepség alatt: fiát tizedessé léptették elő. — Nagyon szép eredménynek tartom — mondja Mecseki néni —, a fiam otthon is jó dolgos volt. Az ősszel egy hét szabadságot kapott, de nem is igen pihent, mindennap velünk törte a mezőn a kukoricát. A honvédségnél megerősödött, megfér- fiasodott Büszke vagyok rá. Köszönöm, hogy embert neveltek a fiamból — mondja, miközben kezet ráz a parancsnokkal. Öröm volt nézni, hallani ezeket az egyszerű és nagyszerű embereket, akik az ország különböző részeiből ide utaztak a parancsnokság meghívására, hogy részesei legyenek az ünnepnek, s hogy rajtuk keresztül még sokan osztozhassanak az örömben. Dorcsi Sándor Helyette fizetnek A legutóbbi évtizedben sokkal többen építettek házat, mint ezelőtt, több gyermek kerékpározik, rollerozik, többen utaznak, többen sportolnak. A társas- és családi házak tulajdonosai is jól tudják, hogy a ház telkén vagy az épületben mennyi baj történik a gyerekekkel. Nem segít a tulajdonosnak, ha be is bizonyítja, hogy a gyerekeknek nem volt ott semmi keresnivalójuk. Az ő kötelessége, hogy távol tartsa onnan őket. A szülőket is törvény kötelezi, hogy gyermekeikre felügyeljenek, és ha ezt elmulasztják, felelősek az általuk okozott kárért. A háziállatok is sokba kerülhetnek. Gyakori példája ennek a postást vagy más gyanútlan látogatót megharapó vagy ruháját megtépő házőrző kutya. Azért is követelhetnek tőlünk kártérítést, ha például a házunk előtt rosszul felszórt síkos úton vagy a sötét bejáratnál valaki elesik, és testi épsége, ruházata kárt szenved. -Hazánkban a 2,18 millió háztartás közül csaknem másfél milliónak van szavatosságra is kiterjedő biztosítása. A saját és a másoknak okozott kárt így megtéríti a biztosító. A biztosítással nem rendelkezők becslés szerint évente több mint egymillió forintot fizetnek ki saját zsebükből a másoknak okozott károkért. Szavatossági biztosítást köthetnek az orvosok, a gyógyszerészek is. Ez a hivatás gyakorlásából eredő kártérítési kötelezettségekre terjed ki, például: orvosi műhiba, gyógyszercsere esetén. A vadászoknak törvényerejű rendelet írja elő a szavatossági biztosítás megkötését, enélkül nem kaphatnak vadászjegyet. A biztosítási kártérítés kifizetésének feltétele, hogy a kárt vagy balesetet előidéző biztosított mulasztása, gondatlansága megállapítható legyen. Ez alól kivétel az úgynevezett »veszélyes üzem«, amelynek tulajdonosa, üzembentartója vétlenség esetén is felelős az okozott kárért. Ilyen »veszélyes üzem« a gépjármű, amelynél szintén kötelező a szavatossági biztosítás. A gépjárműforgalom fejlődése, a sok közlekedési baleset tette szükségessé a károsultak hatékony védelmét. A kár okozójának nemcsak a vagyoni károkat kell megtérítenie. A baleset sérültje igényelheti az orvosi és ápolási költségeket, az utókúra költségeit, az elmaradt jövedelmet. Ha a baleset következménye rokkantság, élethossziglani járadékot ítélnek meg számára, ha pedig a sérült meghal, eltartottjai követelhetnek járadékot. 0 E. R. A sorompók IczáritlmMk Csordás József életében szó szerinti jelentése van ennek a gyakorta átvitt értelemben használt kifejezésnek. Mi több, a világ számtalan sorompója közül kettőnek a mozgását harminc éve saját kezűleg irányítja. Harminc éve ugyanannak a kettőnek. 1937-ben nyilvánították megállónak a Kaposvár Közvágóhíd vasúti átjárót. Azóta szolgál itt Csordás József sorompóőr. Délelőtt tizenegy óra lehet Az állomásról egy tehervonat áthaladását jelezték. Az úton, az átjáró két oldalán gépkocsioszlopok várakoznak. Amíg a vonat elrobog előttünk, néhány percünk van a beszélgetésre: — Ez a harminc év egy egész regény volt. Sokat tudnék mondani róla. Harminchétben építették föl a gyalogos átjárót Akkor még a jelenleginek negyede volt itt a forgalom. Persze akkor meg a lassú lovas kocsikkal volt sok baj. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy most olyan sok bajom volna a gépkocsivezetőkkel, csakhát ma nagyon sietnek az emberek. Itt van ni — mutat az őrház mellett levő összetört Jawa mopedre —, tegnapelőtt éjjel beleszaladt a lezárt sorompóba. A gazdiája kórházban fekszik, a motor meg ripityára tört Némelyek nehezen értik meg, hogy meg kell várni, míg elhalad a vonat. Próbáltukjnár, sürgős esetekben a mentőt átengedjük, de jöttek utana a többiek is. Nem mertünk kockáztatni, pedig lehet, hogy néha ezzel egy életet mentettünk meg. — Nem szereti a gépkocsivezetőket? — Szeretem én. Vannak közöttük nagyon jó ismerőseim, nagyon rendes emberek. De a türelmetlenek harminc év alatt az én türelmemet is alaposan próbára tették. Sokan azt mondogatják: rég átértem volna, míg jön a vonat. Csak azt felejtik el, hogy a motor a legrosszabbkor is leállhat. Egyszer, évekkel ezelőtt egy ismerős buszsofőr járta meg így. Épp a síneken állt le a nagy csuklás busz motorja. Szerencsére a vonat még messze járt, így volt idő intézkedni. Azt mondta utána: hát igazam volt, ő nem is gondolta volna soha, hogy ez előfordulhat A beszélgetést az áthaladó tehervonat robaja szakítja félbe. Csordás József tiszteleg, ás a mozdony ablakából egy kormos arcú ember visszaint. Én úgy látom, hogy ezt az üdvözlést nemcsak a szolgálat szabta meg. A masiniszta is idősebb ember, sokszor találkozhattak már így. Megvárom, míg jelenti a vonat áthaladását, aztán, bár \ • > . f > ■ . fm pl • í! ; M T 11 "■ I £ * 4% M j íM-j It ’ fi Vl! i >' ■ V# < 1 ^ w § • i ^ I A sorompók lezárulnak. nincs sok idő a következő érkezéséig, folytatjuk a beszélgetést Az autók és a motor- kerékpárok most szabadon áramlanak mind a két irányba. A sorompót felnyitotta. A harminc évből éppen tizet ebben az őrházban töltött. Tizenkét óra szolgálat, huszonnégy szabad. — Mivel tölti az idejét e hosszú szolgálat rövid pihenőiben? — Nem érek rá én nagyon, a tizenkét óra alatt mindig akad valami tennivaló, és állandóan figyelni kell. De ha van egy kis időm, az újságból elolvasom az érdekesebb híreket. A többit majd csak otthon. Itt nem nagyon mé- lyedlhet bele az ember az olvasásba. — Nemrég az újságban olvashatott a balatonfenyvesi tragikus szerencsétlenségről. Mi a véleménye róla? — Figyelmetlen ember lehetett az a sorompóőr. ö azt mondja, előbb jött a gép, de hát számítania kellett erre, (Grábner Gyula felv.) hiszen előírás is van rá. Én azt mondom, hogy ilyen helyen legfontosabb a figyelem, és hogy az ember rendesen elvégezze a munkáját. Persze azért a legnagyobb óvatosság mellett velem is előfordulhatna ilyesmi. Elég, ha csak egy pillanatra kihagy a figyelem. Nem kívánom, de megtörténhet ebben a nagy forgalomban. De azt hiszem, én azt semmiképpen nem tudnám túlélni. Harminc év szolgálat után! Ezen elgondolkodik egy kicsit, aztán egy kis idő múlva újra megszólal. — Harminchétben már gondolkoztak azon, hogy alul vagy felül átvezetik az utat, de lant magasan volt a víz, felüljáróhoz meg szűk volt itt a hely. Ügy hallottam, hogy jövőre mégis hozzákezdenek. De az is lehet, hogy az én időmben már csak így marad. — ? — Tizennégy hónap múlva nyugdíjba megyek. Aztán nem tudom, hogy lesz, megszoktam már nagyon a vasutat... Rideg Gábor ÚJ BORJÚNEVELŐ — kihasználatlanul A kisbárapáti Kossuth Termelőszövetkezet ötven férőhelyes borjúnevelőjének építését a tavasszal fejezték be. A létesítmény berendezéseinek beszerelésére a tsz vezetői májusban a Kaposvári Gépjavító Állomással olyan megállapodást kötöttek, hogy a szerelési munkákat június 30-ig elvégzik. A gépjavító állomás illetékes részlege a berendezéseket augusztus elejére — tehát a határidőnél jóval későbben — ugyan beszerelte, de az új borjúnevelőt még mindig nem vehetik használatba. Bármerre mész az országban, mindenfelé rózsá_______________kát találsz. A p arkokban, a falvak utcáin, a gyárak, üzemek udvarán. Égő piros, halvány és sárga, megszámlálhatatlanul sok színben pompázó rózsát. Szemet gyönyörködtetőn, büszkén pompáznak, s ha beszélni tudnának, bizonyára sokat mesélnének arról, hogy körülöttük mennyi, de menynyi a változás. A razgrádi üveggyár rózsaligetes udvarán jutott ez eszembe. Tizennyolc évvel ezelőtt itt ráég nem volt rózsa, nem volt épület, nem volt semmi. Ma a Gyanko fJztefanovról elnevezett üzemben kétezeregyszázan dolgoznak, harminchárom-harminc- négy országba — hazánkba is — szállítják az itt készítet1, üveglapokat. Ma az üveggyárról úgy beszélnek, mint »öreg« épületről, de csak azért, mert mellette fiatalon ott áll a múlt év óta termelő porcelángyár. Fiatal üzem, fiatal dolgozókkal Boszorkányos ügyességgel alakulnak, formálódnak kezükben a szebbnél szebb porcelánkészletek. . — Ez még csak a kezdet — jegyezte meg Koszta Koszton, a gyár párttitkára —, Arcok, emberek, BULGÁRIÁBÓL (3.) még csak most alakul ki itt minden. Ha jövőre jön, akkor többet tudunk mutatni. S a barátságos, rohamosan épülő város, Razgrád másik végén, a régi római kori település fölött ott emelkedik a másik büszkeség, a gyógyszergyár. Ez még fiatalabb, mint a másik üzem, hiszen mindössze tizenhárom éves múltra tekinthet vissza, de a híre messze távoli országokba is eljutott már. Gyógyító, nemegyszer életet mentő antibiotikumok, különböző penicillin^észítmé- nyek formájában. Üvegfalak mögött tetőtől talpig steril fehérben dolgozó nők, ernbe ri mozdulatokat helyettesítő ügyes gépek, a napfényben ezüstösen csillogó csővezetékek. Ez a gyár. A tizenhárom év alatt háromszor bővítették, legutóbb 1964-ben, s azóta a termelés kétszeresére emelkedett. Szánkká,! nehéz kifejezni azt r változást, ami itt történt Nézem a mintakollekciót, és összevetem Jovcso Jovcsev párttitkár szavaival — Kezeiben csak penicillint készítettünk, később aztán, ahogy fejlődött a gyár, más antibiotikumokat is. Tetracillint, Oxitetracillint, Sztreptomicint, s az idén egészen új gyógyszer gyártását kezdtük meg, a neve Olean- domicin. Egyszóval ma már nyolcvanféle gyógyszer kerüi ki az üzemből. Akaratlanul is eszembe jut Fleming angol mikrobiológus, akit a véletlen vezetett az életet mentő antibiotikum felismeréséhez. Nincs negyven éve ennek. Az ember csak fejet hajthat a tudomány előtt. A gyár udvarán itt is rózsák, s a gyár mögött a régmúlt idő oszlopai, falai, a régi római kori település, az Ab- rittus maradványai. Mondják, mikor építeni kezdték a gyárat, akkor fedezték föl ezeket a romokat, s az üzem egy része az ősi római falakon nyugszik. Az ezeréves múlt és a jelen különös találkozása. Múlt és jelen ... Száz és száz kilométereket utaztam, s mindenütt találkoztam ezzel a fogalommal. Xszperihtől Plovdivig, Szófiától Russéig. Szinte lenvűaö- ző az a gyors ütemű építkezés, ami minden településre jellemző. Iszperih. Egy kis albumot őrzök, amely a régi Iszperih- ről regél. Földhöz lapuló, ablaktalan török épületek; 1945 előtt egy szabó, egy cipész, egy primitív kis malom és háromezer lakos. Ez volt. Ma széles, szép utcák, modem épületek, vasöntő. dohányszárító, könnyűipari tízem, öt iskola, két gimnázium, egy műszaki iskola és tízezer lakos. Az országban Iszperih szabadult fel legelőször. Csirpánban este rakéták, petárdák röppentek a magasba, díszlövések emlékeztettek a hősi időkre. Plovdiv, ez a nyüzsgő életű hatalmas város zászlódíszben ünnepelte a nemzetközi vásárt. A váró' fölött egy hegyen monumentális szovjet hősi emlékmű. Aljosa. Egyszerűen csak így hívják ezt az emlékművet a bolgárok, s ebben az elnevezésben van valami nagyon igaz, nagyon meleg, nagyon baráti vonás. Ahol Aljosa áll, onnan belátni az egész várost, a piros tetejű és a messze fehérlő új épületek százait. És itt, magasan a város fölött hallani a nyüzsgő. lüktető, alkotó élet egyenletes jellegzetes zaját Képek, villanásnyi emlékek tűnnek fel újra és újra előttem. Egy öreg, víg kedélyű éjjeliőr arca, aki a véletlen találkozás fölötti örömét úgy fejezte kn, hogy megosztotta velünk szerény vacsoráját Nem tudom elfelejteni a mozdulatot; a hófehér buciszerű kenyeret nem késsel vágta, úgy törte el, és nyújtotta: — Tessék, egyenek! S akad itt rá egy korty bor is. Otthon éreztem magam, úgy tűnt ezeken az utakon már jártam, ezeket a tájakat már láttam, ezekkel az emberekkel már találkoztam. Mert van közös fo- .'yónk, összeköt bennünket a történelmi múlt és napjaink történelme. Vörös Márta Magyarázat: a többszöri sürgetés ellenére sem történt meg még a műszaki átadás. Október első napjaiban — előzetes bejelentés és az illetékes szervek meghívásának mellőzésével — egy személy azzal jött a tsz-hez a gépjavító állomástól, hogy az átadást lebonyolítsa. Mivel a vezetők közül egyedül csak a főkönyvelő tartózkodott otthon kérte, hogy az átadásra rövid időn belül tűzzenek ki új határnapot és az illetékes szerx>ek képviselőit is hívják meg rá. Azóta egyre furcsább és érthetetlenebb a gépjavító eljárása. Október 10-én rövid értesítést kapott tőlük a tsz, hogy az átadást október 10-én — tehát az értesítés kézhez vétele napján (!) — tartják meg. A tsz vezetői azonban hiába várták az átadókat A szövetkezet türelmetlensége érthető és jogos. Ött van a 160 000 forintos épület a 70 000 forintos technológiai berendezésekkel, és nem használhatják. Nem kívánunk most a régen lejárt határidőre, az eddigi bonyodalmakra hivatkozni. A szövetkezetnek szüksége van az épületre, minden nap késés veszteség. P. F. Csepel gépkocsi és pótkocsi, valamint Lengyel pótkocsi rugó- lapokat, kötegeket rövid határidő alatt készít a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat, Kaposvár, Május 1. u. 30.
