Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-11 / 268. szám

Szombat, 1961. november 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP ,KÖSZÖNÖM, HOQY EMBERT NEVELTEK A FIAMBÓL” Szülői értekezlet egy laktanyában Milyen lehet egy katonai szülői értekezlet? — töpreng­tem érthető kíváncsisággal ke­zemben a meghívóval. A laktanya bejáratánál tisz­tek fogadták az édesanyákat, édesapákat, hozzátartozókat. A nagyteremben, ahol már együtt voltak a katonák, külön széksorokon ültek a vendégek, hogy ők is részesei legyenek az ünnepi csapatgyűlésnek. Ünnepi megemlékezés, ne­vek, előléptetések, kitünteté­sek. És csillogó szülői szemek... _ Az ünnepség után most itt ülünk az egyik klubteremben az élen járó század tagjaival, a hozzátartozóikkal meg a pa­rancsnokokkal. Varga Sándor őrnagy elvtárs, a parancsnok­ság politikai helyettese: — Köszönöm a parancsnok­ság nevében, hogy becsületes, szorgalmas és törekvő ifjakat küldtek hozzánk. Mikolai Sándor, a kitün­tetett század parancsnoka arra emlékezteti a szülő­ket, hogy egy évvel ezelőtti közös értekezletükön elhatá­rozták: az 50. évforduló tisz­teletére versenyt indítanak, és közös erővel küzdenek az élenjáró század címért. Most a szülők, tisztek és katonák összefogásával megvalósult a terv. Közben előkerülnek a tás­kákból a hazai jó falatok, megindul az asztaloknál a be­szélgetés. A mosolygós pa­rancsnok igyekszik tovább gombolyítani a megkezdett beszélgetés fonalát. Virovácz Simon és felesége Komlóról jött: — A fiam bányász, a polgári életben - is felelősségteljes munkát végez. De úgy látom — és hallom —, hogy itt se kell szégyenkeznem miatta. Egyébként jót tett neki a ka­tonaélet Megemberesedett. megkomolyodott. A pesti Horváth házaspár különösen büszke lehet Lajos fiára. Ö a század KlSZ-titká- ra: — Ügy érzem, hogy a KISZ- bizottság nevében köszönetét kell mondanom a kedves szü­lőknek a támogatásért, az együttes erőfeszítésért, amely meghozta gyümölcsét Tervünk sikerült, de várjuk szüléinktől a további támogatást is. Egy másik asztalnál Gyön­gyösi József politikai helyettes is részt vesz a beszélgetésben. Németh Györgynek, aki éppen a mai napon kapta meg az élenjáró katona címet, két kedves vendége is van: édes­anyja és menyasszonya, ök Jákóból jöttek az ünnepségre. Horváth Margit, a menyasz- szony a kaposvári textilmű­vekben dolgozik. Egy éve je­gyesek. Még egy esztendőt várnak az esküvővel, a kato­naidő lejártáig. Gyuri moso­lyog. — Ilyen családias környe­zetben nem lesz már hosszú az egy év sem. Egyébként gyakran haza is látogatok, de ha nem tudok menni, akkor a menyasszonyom jön el. Némethné a könnyeivel küszködik, alig-alig jön ki a hang a torkán: — Igen, igen köszönöm, őr­nagy elvtárs __ M ecseki Vilmos tizedes édesanyja Drávacsepelyről jött fia után. Ö ugyancsak büsz­kén ülhetett az ünnepség alatt: fiát tizedessé léptették elő. — Nagyon szép eredmény­nek tartom — mondja Me­cseki néni —, a fiam otthon is jó dolgos volt. Az ősszel egy hét szabadságot kapott, de nem is igen pihent, min­dennap velünk törte a me­zőn a kukoricát. A honvéd­ségnél megerősödött, megfér- fiasodott Büszke vagyok rá. Köszönöm, hogy embert ne­veltek a fiamból — mondja, miközben kezet ráz a parancs­nokkal. Öröm volt nézni, hallani ezeket az egyszerű és nagy­szerű embereket, akik az or­szág különböző részeiből ide utaztak a parancsnokság meg­hívására, hogy részesei legye­nek az ünnepnek, s hogy rajtuk keresztül még sokan osztozhassanak az örömben. Dorcsi Sándor Helyette fizetnek A legutóbbi évtizedben sokkal többen építettek há­zat, mint ezelőtt, több gyermek kerékpározik, rollero­zik, többen utaznak, többen sportolnak. A társas- és családi házak tulajdonosai is jól tud­ják, hogy a ház telkén vagy az épületben mennyi baj történik a gyerekekkel. Nem segít a tulajdonosnak, ha be is bizonyítja, hogy a gyerekeknek nem volt ott semmi keresnivalójuk. Az ő kötelessége, hogy tá­vol tartsa onnan őket. A szülőket is törvény kötelezi, hogy gyermekeikre felügyeljenek, és ha ezt elmulasztják, fe­lelősek az általuk okozott kárért. A háziállatok is sokba kerülhetnek. Gyakori példá­ja ennek a postást vagy más gyanútlan látogatót meg­harapó vagy ruháját megtépő házőrző kutya. Azért is követelhetnek tőlünk kártérítést, ha például a házunk előtt rosszul felszórt síkos úton vagy a sötét bejárat­nál valaki elesik, és testi épsége, ruházata kárt szen­ved. -­Hazánkban a 2,18 millió háztartás közül csaknem másfél milliónak van szavatosságra is kiterjedő bizto­sítása. A saját és a másoknak okozott kárt így meg­téríti a biztosító. A biztosítással nem rendelkezők becs­lés szerint évente több mint egymillió forintot fizet­nek ki saját zsebükből a másoknak okozott károkért. Szavatossági biztosítást köthetnek az orvosok, a gyógyszerészek is. Ez a hivatás gyakorlásából eredő kártérítési kötelezettségekre terjed ki, például: orvosi műhiba, gyógyszercsere esetén. A vadászoknak törvényerejű rendelet írja elő a szavatossági biztosítás megkötését, enélkül nem kaphat­nak vadászjegyet. A biztosítási kártérítés kifizetésének feltétele, hogy a kárt vagy balesetet előidéző biztosított mulasztása, gondatlansága megállapítható legyen. Ez alól kivétel az úgynevezett »veszélyes üzem«, amelynek tulajdonosa, üzembentartója vétlenség esetén is felelős az okozott kárért. Ilyen »veszélyes üzem« a gépjármű, amelynél szintén kötelező a szavatossági biztosítás. A gépjárműforgalom fejlődése, a sok közlekedési baleset tette szükségessé a károsultak hatékony védel­mét. A kár okozójának nemcsak a vagyoni károkat kell megtérítenie. A baleset sérültje igényelheti az or­vosi és ápolási költségeket, az utókúra költségeit, az elmaradt jövedelmet. Ha a baleset következménye rok­kantság, élethossziglani járadékot ítélnek meg számára, ha pedig a sérült meghal, eltartottjai követelhetnek já­radékot. 0 E. R. A sorompók IczáritlmMk Csordás József életében szó szerinti jelentése van ennek a gyakorta átvitt értelemben használt kifejezésnek. Mi több, a világ számtalan so­rompója közül kettőnek a mozgását harminc éve saját kezűleg irányítja. Harminc éve ugyanannak a kettőnek. 1937-ben nyilvánították meg­állónak a Kaposvár Közvá­góhíd vasúti átjárót. Azóta szolgál itt Csordás József so­rompóőr. Délelőtt tizenegy óra lehet Az állomásról egy tehervonat áthaladását jelezték. Az úton, az átjáró két oldalán gépko­csioszlopok várakoznak. Amíg a vonat elrobog előttünk, né­hány percünk van a beszél­getésre: — Ez a harminc év egy egész regény volt. Sokat tud­nék mondani róla. Harminc­hétben építették föl a gyalo­gos átjárót Akkor még a jelenleginek negyede volt itt a forgalom. Persze akkor meg a lassú lovas kocsikkal volt sok baj. Nem azt akarom ezzel mon­dani, hogy most olyan sok bajom volna a gépkocsiveze­tőkkel, csakhát ma nagyon sietnek az emberek. Itt van ni — mutat az őrház mellett levő összetört Jawa mopedre —, tegnapelőtt éjjel belesza­ladt a lezárt sorompóba. A gazdiája kórházban fekszik, a motor meg ripityára tört Né­melyek nehezen értik meg, hogy meg kell várni, míg el­halad a vonat. Próbáltukjnár, sürgős esetekben a mentőt át­engedjük, de jöttek utana a többiek is. Nem mertünk kockáztatni, pedig lehet, hogy néha ezzel egy életet mentet­tünk meg. — Nem szereti a gépkocsi­vezetőket? — Szeretem én. Vannak közöttük nagyon jó ismerő­seim, nagyon rendes emberek. De a türelmetlenek harminc év alatt az én türelmemet is alaposan próbára tették. So­kan azt mondogatják: rég átértem volna, míg jön a vo­nat. Csak azt felejtik el, hogy a motor a legrosszabb­kor is leállhat. Egyszer, évek­kel ezelőtt egy ismerős busz­sofőr járta meg így. Épp a síneken állt le a nagy csuklás busz motorja. Szerencsére a vonat még messze járt, így volt idő intézkedni. Azt mondta utána: hát igazam volt, ő nem is gondolta volna soha, hogy ez előfordulhat A beszélgetést az áthaladó tehervonat robaja szakítja félbe. Csordás József tiszteleg, ás a mozdony ablakából egy kormos arcú ember visszaint. Én úgy látom, hogy ezt az üdvözlést nemcsak a szolgálat szabta meg. A masiniszta is idősebb ember, sokszor talál­kozhattak már így. Megvárom, míg jelenti a vonat áthaladását, aztán, bár \ • > . f > ■ . fm pl • í! ; M T 11 "■ I £ * 4% M j íM-j It ­’ fi Vl! i >' ■ V# < 1 ^ w § • i ^ I A sorompók lezárulnak. nincs sok idő a következő ér­kezéséig, folytatjuk a beszél­getést Az autók és a motor- kerékpárok most szabadon áramlanak mind a két irány­ba. A sorompót felnyitotta. A harminc évből éppen tizet ebben az őrházban töltött. Tizenkét óra szolgálat, hu­szonnégy szabad. — Mivel tölti az idejét e hosszú szolgálat rövid pihe­nőiben? — Nem érek rá én nagyon, a tizenkét óra alatt mindig akad valami tennivaló, és ál­landóan figyelni kell. De ha van egy kis időm, az újság­ból elolvasom az érdekesebb híreket. A többit majd csak otthon. Itt nem nagyon mé- lyedlhet bele az ember az olvasásba. — Nemrég az újságban ol­vashatott a balatonfenyvesi tragikus szerencsétlenségről. Mi a véleménye róla? — Figyelmetlen ember le­hetett az a sorompóőr. ö azt mondja, előbb jött a gép, de hát számítania kellett erre, (Grábner Gyula felv.) hiszen előírás is van rá. Én azt mondom, hogy ilyen he­lyen legfontosabb a figyelem, és hogy az ember rendesen elvégezze a munkáját. Persze azért a legnagyobb óvatosság mellett velem is előfordulhat­na ilyesmi. Elég, ha csak egy pillanatra kihagy a figyelem. Nem kívánom, de megtörtén­het ebben a nagy forgalom­ban. De azt hiszem, én azt semmiképpen nem tudnám túlélni. Harminc év szolgálat után! Ezen elgondolkodik egy kicsit, aztán egy kis idő múlva újra megszólal. — Har­minchétben már gondolkoz­tak azon, hogy alul vagy fe­lül átvezetik az utat, de lant magasan volt a víz, felüljá­róhoz meg szűk volt itt a hely. Ügy hallottam, hogy jö­vőre mégis hozzákezdenek. De az is lehet, hogy az én időm­ben már csak így marad. — ? — Tizennégy hónap múlva nyugdíjba megyek. Aztán nem tudom, hogy lesz, megszoktam már nagyon a vasutat... Rideg Gábor ÚJ BORJÚNEVELŐ — kihasználatlanul A kisbárapáti Kossuth Termelőszövetkezet ötven fé­rőhelyes borjúnevelőjének építését a tavasszal fejezték be. A létesítmény berende­zéseinek beszerelésére a tsz vezetői májusban a Kapos­vári Gépjavító Állomással olyan megállapodást kötöt­tek, hogy a szerelési mun­kákat június 30-ig elvégzik. A gépjavító állomás illetékes részlege a berendezéseket augusztus elejére — tehát a határidőnél jóval későbben — ugyan beszerelte, de az új borjúnevelőt még mindig nem vehetik használatba. Bármerre mész az or­szágban, min­denfelé rózsá­_______________kát találsz. A p arkokban, a falvak utcáin, a gyárak, üzemek udvarán. Égő piros, halvány és sárga, megszámlálhatatlanul sok színben pompázó rózsát. Szemet gyönyörködtetőn, büszkén pompáznak, s ha beszélni tudnának, bizonyára sokat mesélnének arról, hogy körülöttük mennyi, de meny­nyi a változás. A razgrádi üveggyár rózsa­ligetes udvarán jutott ez eszembe. Tizennyolc évvel ez­előtt itt ráég nem volt ró­zsa, nem volt épület, nem volt semmi. Ma a Gyanko fJztefanovról elnevezett üzem­ben kétezeregyszázan dolgoz­nak, harminchárom-harminc- négy országba — hazánkba is — szállítják az itt készítet1, üveglapokat. Ma az üveg­gyárról úgy beszélnek, mint »öreg« épületről, de csak azért, mert mellette fiatalon ott áll a múlt év óta ter­melő porcelángyár. Fiatal üzem, fiatal dolgozókkal Boszorkányos ügyességgel ala­kulnak, formálódnak kezük­ben a szebbnél szebb porce­lánkészletek. . — Ez még csak a kezdet — jegyezte meg Koszta Kosz­ton, a gyár párttitkára —, Arcok, emberek, BULGÁRIÁBÓL (3.) még csak most alakul ki itt minden. Ha jövőre jön, ak­kor többet tudunk mutatni. S a barátságos, rohamosan épülő város, Razgrád másik végén, a régi római kori település fölött ott emelke­dik a másik büszkeség, a gyógyszergyár. Ez még fia­talabb, mint a másik üzem, hiszen mindössze tizenhárom éves múltra tekinthet vissza, de a híre messze távoli or­szágokba is eljutott már. Gyógyító, nemegyszer életet mentő antibiotikumok, kü­lönböző penicillin^észítmé- nyek formájában. Üvegfalak mögött tetőtől talpig steril fehérben dolgozó nők, ernbe ri mozdulatokat helyettesítő ügyes gépek, a napfényben ezüstösen csillogó csővezeté­kek. Ez a gyár. A tizenhárom év alatt há­romszor bővítették, legutóbb 1964-ben, s azóta a termelés kétszeresére emelkedett. Szá­nkká,! nehéz kifejezni azt r változást, ami itt történt Nézem a mintakollekciót, és összevetem Jovcso Jovcsev párttitkár szavaival — Kezeiben csak penicil­lint készítettünk, később az­tán, ahogy fejlődött a gyár, más antibiotikumokat is. Tetracillint, Oxitetracillint, Sztreptomicint, s az idén egé­szen új gyógyszer gyártását kezdtük meg, a neve Olean- domicin. Egyszóval ma már nyolcvanféle gyógyszer kerüi ki az üzemből. Akaratlanul is eszembe jut Fleming angol mikrobiológus, akit a véletlen vezetett az életet mentő antibiotikum felismeréséhez. Nincs negyven éve ennek. Az ember csak fejet hajthat a tudomány előtt. A gyár ud­varán itt is rózsák, s a gyár mögött a régmúlt idő oszlopai, falai, a régi ró­mai kori település, az Ab- rittus maradványai. Mond­ják, mikor építeni kezdték a gyárat, akkor fedezték föl ezeket a romokat, s az üzem egy része az ősi római fala­kon nyugszik. Az ezeréves múlt és a jelen különös ta­lálkozása. Múlt és jelen ... Száz és száz kilométereket utaztam, s mindenütt talál­koztam ezzel a fogalommal. Xszperihtől Plovdivig, Szófiá­tól Russéig. Szinte lenvűaö- ző az a gyors ütemű építke­zés, ami minden településre jellemző. Iszperih. Egy kis albumot őrzök, amely a régi Iszperih- ről regél. Földhöz lapuló, ablaktalan török épületek; 1945 előtt egy szabó, egy ci­pész, egy primitív kis ma­lom és háromezer lakos. Ez volt. Ma széles, szép utcák, modem épületek, vasöntő. dohányszárító, könnyűipari tízem, öt iskola, két gimná­zium, egy műszaki iskola és tízezer lakos. Az országban Iszperih szabadult fel leg­először. Csirpánban este rakéták, petárdák röppentek a magas­ba, díszlövések emlékeztettek a hősi időkre. Plovdiv, ez a nyüzsgő életű hatalmas vá­ros zászlódíszben ünnepelte a nemzetközi vásárt. A váró' fölött egy hegyen monumen­tális szovjet hősi emlékmű. Aljosa. Egyszerűen csak így hívják ezt az emlékművet a bolgárok, s ebben az elneve­zésben van valami nagyon igaz, nagyon meleg, nagyon baráti vonás. Ahol Aljosa áll, onnan belátni az egész várost, a piros tetejű és a messze fehérlő új épületek százait. És itt, magasan a város fölött hallani a nyüzs­gő. lüktető, alkotó élet egyenletes jellegzetes zaját Képek, villa­násnyi emlé­kek tűnnek fel újra és újra előttem. Egy öreg, víg kedélyű éjjeliőr arca, aki a véletlen találkozás fölötti örömét úgy fejezte kn, hogy megosztotta velünk sze­rény vacsoráját Nem tudom elfelejteni a mozdulatot; a hó­fehér buciszerű kenyeret nem késsel vágta, úgy törte el, és nyújtotta: — Tessék, egyenek! S akad itt rá egy korty bor is. Otthon éreztem magam, úgy tűnt ezeken az utakon már jártam, ezeket a tája­kat már láttam, ezekkel az emberekkel már találkoz­tam. Mert van közös fo- .'yónk, összeköt bennünket a történelmi múlt és napjaink történelme. Vörös Márta Magyarázat: a többszöri sürgetés ellenére sem történt meg még a műszaki átadás. Október első napjaiban — előzetes bejelentés és az il­letékes szervek meghívásá­nak mellőzésével — egy sze­mély azzal jött a tsz-hez a gépjavító állomástól, hogy az átadást lebonyolítsa. Mivel a vezetők közül egyedül csak a főkönyvelő tartózkodott otthon kérte, hogy az át­adásra rövid időn belül tűz­zenek ki új határnapot és az illetékes szerx>ek képviselőit is hívják meg rá. Azóta egy­re furcsább és érthetetlenebb a gépjavító eljárása. Október 10-én rövid értesítést kapott tőlük a tsz, hogy az átadást október 10-én — tehát az ér­tesítés kézhez vétele nap­ján (!) — tartják meg. A tsz vezetői azonban hiá­ba várták az átadókat A szövetkezet türelmetlen­sége érthető és jogos. Ött van a 160 000 forintos épület a 70 000 forintos technológiai berendezésekkel, és nem használhatják. Nem kívánunk most a régen lejárt határidő­re, az eddigi bonyodalmakra hivatkozni. A szövetkezetnek szüksége van az épületre, minden nap késés veszteség. P. F. Csepel gépkocsi és pótkocsi, valamint Lengyel pótkocsi rugó- lapokat, kötegeket rövid határidő alatt készít a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat, Kaposvár, Május 1. u. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents