Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-17 / 246. szám

Kedd, 1961. október 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP OBagTb 86W8P»» OKTOHTai I ;#»?; ?$* tmm tfftm t-uwm- s* » II»«»«­wx- ® afcf**f |*fr8?ti®u <»>im <»> t0, -pér. I l&e. *«sí»S iA&im $ 0. inam* 8 * mm3-­’i**, 8P8«B ítfsgtwvtnmv XMtUr,» )&é-J*fíS* f|» tm*k mm ** #*«**• Imí> ^ ?S*Sit **««»&** l«1!* **?"*'’ r»SK<SÍ««WSV **srfc :,s,i mémp* * »-f ***** *1 * ^ ? «ípv<. fív­Válaszol az illetékes Új járatot kap Balatonkiliti /ÓZ fizetett a maglucerna Kapolyon A kapolvi Űj Élet Terme­lőszövetkezetben a múlt hé­ten csépelték el a negyven hold lucernát. 55 kiló ma­got terveztek holdanként, de egymázsás átlagnál is több várható. Volt nyolc hold kapás lucernájuk is, ez a terület két mázsánál is több termést adott holdanként. A leszerződött 40 mázsa lucernamagnál jóval több termett tehát az idén az Űj Élet Tsz-ben. Mi lesz a sor­sa annak a magmennyiség­nek, amit nem kötöttek le értékesítésre? Nem adják el, hanem visszatartják ma­guknak. Jövőre megkétsze­rezhetik a magfogásra szánt pillangósok vetésterületét, ösztönzi őket, hogy a múlt évben sem csalódtak a pil­langósok maghozamában, jól fizetett nemcsak a lucerna, hanem a baltacím és a vö­röshere is. A kapolyiak maguk vé­gezték a vegyszerezést, ide­jében kapott tarlóporozást és bimbóporozást az egész lu­cernaterület. És segítségül hívták — a méheket! A ter­melőszövetkezet és a méhé­szek megállanodtak, és a szövetkezet baltacím- és lu­cernatáblái mellé több csa­lád méhet teleoítettek a be porzás elősegítése végeit Mint a számokból kitűnik az eredmény nem maradt el. Autóbuszt Kintinek cím­mel cikk j ellent meg la­punk szeptember 17-i szá­mában. Ebben egy levélírónk panasza alapján szóvá tet­tük, hogy a balatonkilitiek számára nem kedvező a Sió­fokra, illetve cnnan Bala- tonkilitibe való utazás. Kés­márki József, a 13. sz. AKÖV forgalmi szakosztá­lyának vezetője válaszolt írásunkra: Levelében közölte, hogy alapos vizsgálatot folytattak, s megállapították, hogy le­vélírónknak nem mindenben van igaza. »A hat óráig Siófokra közlekedő három járaton legalább negyven fé­rőhely nem volt kihasználva. Hat és nyolc óra között Sió­fokra érkezett autóbuszok közül kettőn valóban már Kürtiben sem volt hely. Ám a másik négy közül egyik sem volt tele, legalább nyolc­van hely volt kihasználatla­nul. A vizsgálat napján, szeptember 21-én a Kilitiből induló nyolcvanszemélyes kocsin csak húsz utas volt. I Igaz, a fölmérést nem a I 'egnagyobb balatoni csúcs­időben végeztük. Lehet vi­szont, hogy a panaszos a I szezonra gondolt. Előfordul- 1 h&tetit hogy a Balatonra igyekvők nem érhettek be nyolc óra előtt Ám azok, akik dolgozni jártak, meg­ítélésünk szerint idejében el tudták érni a járási székhe­lyet.« A szakosztályvezető ezután arról ír, hogy terveik között szerepel egy olyan járat, amely 6 óra előtt haladna keresztül a községen. Ezen negyven utassal fér el több, mint a jelenlegi autóbuszon. Aztán pedig egy 80 szemé­lyes autóbuszt fogunk be­állítani még az ősszel. Ez 6 óra 20 perckor indulna közvetlenül Kilitiből. Azt a panaszt, amely szerint a Budapestről 15 óra 01 perc­kor érkező gyorsvonathoz nincs autóbuszcsatlakozás, máris orvosolták. Október 2-a óta az autóbusz megvár­ja az említett gyorsvonatot » Természetesen — írja Késmárki József —, a gyor­sot csak abban az esetben várja meg a járat, ha nem késik sokat. Ugyanis ez a járat Ságvár irányában a 14 órakor befejeződő mű­szakról viszi haza a dolgo­zókat és az iskolásokat. A vonatról átszálló néhán-' utas miatt ők nem várhat nak túl sokat Kilenc hónap alatt teljesítették as évi tervet (Tudósítónktól.) Szeptember elejére teljesí­tette egész évi felvásárlási tervét a Csurgói Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A tervezett 197 vagon áru helyett 226 va­gon zöldséget, burgonyát és gyümölcsöt vásároltak fel. A termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok ezért az árutömegért 12 millió forin­téi kaptak. Tavaly egész év­ben 173 vagon terményt vet­tek át a szövetkezet felvá­sárlói. Különösen a gyümölcster­melésben és -értékesítésben jeleskedett az idén a csur­gói járás. Szeptember vé­géig 155 vagon almát 26 va­gon körtét értékesítettek. A felvásárolt áru zömét a já­rás lakosságának ellátására adták, de szállítottak belőle a konzervgyárnak és a MÉK-nek is. A szép hozam­ban része van annak, hogy a termelőszövetkezeti és a háztáji gyümölcsösök sokat fiatalodtak, az új telepíté­sek már termést adnak, másrészt az idén nagy gon­dot forítottak a gyümölcs­fák permetezésére, ápolására. A járás téli ellátására a szövetkezet 20 vagon zöldsé­get, gyümölcsöt és burgo­nyát tároL A legtöbb járásban meg­tartották a párt- és szak- szervezetek, a KISZ propa­gandistáinak tanácskozásait, és a napokban kerül sor az első foglalkozásokra. A különféle tanfolyamo­kon mintegy 40—45 000 so­mogyi ember tanul majd, hogy alaposan megismerked­jen a. IX. pártkongresszus határozataival, a fontosabb nemzetközi kérdésekkel. A felkészülés az idei párt­oktatásra minden előző évinél alaposabb volt. Igen nagy gonddal válogatták ki a propagandistákat; egyhetes tanfolyamon vettek részt, ahol elméleti és gyakorlati segítséget kaptak. A járási előkészítőkön is hasznos útravalót, segítséget kaptak propagandistáink. Csurgón például Bertalan József, a járási pártbizott­ság első titkára a járás fej­lődéséről, gondjairól tájé­koztatta a propagandistákat, elmondta azt is, hogy mihez kérik a segítségüket. A propagandisták az elő­készítőn a tanfolyamok anyagán kívül még egy igen hasznos, a munkájukat megkönnyítő »segítőtársat« is kaptak. A megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztálya a me­gyei könyvtár munkatársai­nak közreműködésével elké­szített egy olyan irodalom- jegyzéket, amely tanfolya­monként gyűjti csokorba a tematikában szereplő anya­gok megértését elősegítő el­méleti és gyakorlati írások címét. Olyan műveket jelöl­tek meg ebben, amelyek a legtöbb községi, járási könyvtárban is megtalálha­tók. Most tehát a propagandis­tákon és a hallgatókon a sor. A pártbizottságok veze­tői, amikor a propagandisták előkészítő tanácskozásain is­mertették a járás helyzetét, azt kérték tőlük: értessék meg a hallgatókkal alaposan pártunk politikáját, hogy azt a gyakorlatban jól tud­ják alkalmazni. Ehhez kívánunk a propa­gandistáknak eredményes munkát, a hallgatóknak pe­dig jó tanulást. Kevés a cipész és a televíziószerelő Javult a kaposvári járás szolgáltatóipari ellátottsága A tsz-ek segédüzemeit a közgazdasági tényezők, a le­hetőségek és az igények fi­gyelembevételével kell fej­leszteni. El kell érni, hogy a tsz-éoítőbrigádok a jogsza­bályok keretei között végez­zék tevékenységüket — szab­ta meg feladatul a járási ta­nács. A kisiparosok nagy több­sége tisztességes mun­kával szerzi meg jöve­delmét, akadnak azonban olyanok is, akik bejelen­tetlen alkalmazottakkal, nyugdíjasok foglalkozta­tásával próbálnak meg nem engedett jövedelem­hez jutni. Egy év alatt 30 százalék­kal emelkedett a szolgálta­tóiparban dolgozók száma — állapította meg legutóbbi ülésén a Kaposvári Járási Tanács. A lakosság ipari el­látásában jelentős szerepük van a tsz-eknek. Csaknem valamennyi tsz-nek van ko­vács-, bognár- stb. műhelye, segédüzeme. 180 kovács-, bognár-, szíjgyártó-, gépjavító, il­letve lakatosműhelyt és több mint száz egyéb ipari segédüzemet tarta­nak fenn a termelőszö­vetkezetek, ötvenhat daráló, huszonkét fűrész-, nyolc tűzifa-fűré- szelő, egy szappanfőző, öt faárukészítő üzem működik a járás tsz-eiben. Fuvaroz­nak is a közös gazdaságok. Gondot fordítanak az ipar- fejlesztésre az általános fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetek is: huszonhét ki­segítő ipari üzem működik a kezelésükben. Jelenleg 574 kisiparos dol­gozik a járásban. Az utóbbi egy év alatt 61 kisiparos szüntette be tevékenységét, de 122 új ipar jogosítványt adtak ki. Hiány van még cipész, fodrász, vízvezeték­szerelő, rádió-, televíziósze­relő, építőipari javító és személyi szolgáltatást végző kisiparosokban. Jelentősen emelkedett a ktsz-ekhez és a mezőgazdasági tsz-ekhez szerződött ipari tanulók szá­ma. Fontos feladat a kontárok tevékenységének visszaszorí­tása. Több mint száz sze­mély ellen folytattak le sza­bálysértési eljárást A jogosulatlan iparűzök között ktsz-dolgozók is voltak. Több kisiparost pedig azért kellett figyelmeztetni, illetve följelenteni, mert az ársza­bályokat nem tartotta meg. A járás lakossága a Ka­posvári Fodrász—Fényképész Ktsz-től azt várja, hogy te­gye korszerűbbé működő részlegeit, s újakat is hoz­zon létre. Készül a lecsó a Nagyatádi Konzervgyárban. A gyár ter­ve 180 vagon lecsó volt, de ezt negyven vagonnal túl­teljesítik. 140 vagonnal a Szovjetunióba exportálnak, a többit belföldön értékesítik. Áz ilyeneket felelősségre kell vonni, s arra is szük­ség van, hogy a községi ta­nácsok jobban segítsék a kontártevékenység felszámo­lását. FÉRFISZÍVVEL fi ««<*! 8ssá j s f * 4' «fa*«aff *»*»*8 S 1944 géről »*mi*&* **• aj, &•(»« **x «#*«*■» <■»*-. ««?*»>* Imrtfyi b %M**f »>## ,, lit mmm-m t! * »: »«»hu* 8« »ktmm *»m. 5=*”* " £>'=;: Ír::“ V1“'­mi um ej««* *■!!*»;«*<* .* ***** ‘ *’ * . SSEÜní Sjjh,**. nro r<* | _ „ ‘ ****«». _____________- «I ---- í. .... a ugusztusában jelent meg a Gvargyejec című hadi újságban Korityin hösiessé- a cikk. Férfiszív a cí me a riportnak. úm »tfurrw. 17 éves volt, amikor ki­tört a háború. Csak any- nyit tudott róla, amennyit a könyvekben olvasott, filmeken látott. Öt is, akár­csak a többi szovjet fiatalt a béke és a barátság je­gyében nevelték. Amikor összes szörnyűségével em­berközelbe került a véron­tás, naponta hallotta a hí­reket, s kezdték a felnőtte­ket az ő hozzátartozói kö­zül is behívni, rádöbbent, hogy ami most történik, az nem kalandos romantika. Amikor a front Brjavszk felé közeledett, a tizenhét J§ éves Iván Tyimofejevics ft; Korityin azon gondolkodott, mit tegyen. — A frontra abban az időben tizenhét éveseket «* nem vittek, még két évvel idősebbeket sem — emlé­kezik vissza. — Akkor fő­ként lövészárkokat és tank­csapdákat kellett ásni. A közelben partizáncsapatot szerveztek. Menjek én is partizánnak? Nem tudtam dönteni. A hadsereg von­zott inkább. Közben a csa­lád elhatározta, hogy eluta­zik Szibériába. Én marad­ni akartam. A hadsereg parancsnok­sága abba az iskolába köl­tözött, ahová Iván is járt. Gyakran eljárt oda, vágya­kozva figyelte a ki-be járó katonákat. Két hasonló ko­rú fiatal dolgozott a pa­rancsnokságon: Szergej Ve- gyenszkij és Gálja Kajlova. Gálja gépíró volt. összeba­rátkozott velük, aztán egy nap kibökte: — Szeretnék én is vö­röskatona lenni... Kérte őket, legyenek se­gítségére. Eljutott a mindenáron harcolni kívánó fiú híre a komisszárig. Az behívta magához Szergejt és Gálját, hogy mondják el, mit tud­nak a fiúról. Iván addig kint várt az udvaron. Ami­kor meglátta Szergej öröm­től ragyogó arcát, megdob­bant a szíve. — Azt hiszem, bevesz­nek ... — súgta Szergej. Aztán kijött a komisszár is. — Rendben van, fiú — mondta —, küldönc és ösz- szekötő leszel. Viszed a Tit­kos postát, s a címzetten kívül senkinek nem adod oda. Iván estére kelve vörös­katona lett. Fölszerelést, fegyvert kapott. Aligha akadt büszkébb fiatalember nála a környéken. Hozta, vitte a híreket gépkocsival, lóháton vagy gyalog. Mikor hogyan hoz­ta a helyzet. Egyszer a né­metek bombázták, máskor diverziós csapatok próbál­ták elfogni. De Iván meg­őrizte lélekjelenlétét. Be akarta bizonyítani, hogy tizenhét évesen férfiszív dobog a mellében. Otthon nem tudtak róla semmit. Két bátyja és az édesapja katona volt a fronton. Iván minden bá­torsága ellenére bizony tartott az anyai pofonoktól, ha kiderül, hogy nem megy Szibériába az édes­anyjával, mert katona lett. Amikor a parancsnokság készült elhagyni a terüle­tet, hazaindult elbúcsúzni. A parancsnok odaadta neki a lovát. — Beértem a faluba, ka­tonaruhában, lovon, senki sem ismert meg. Marija né­ni kint állt a kapuban, s igen elcsodálkozott. — Te vagy az? Partizán lettél vagy katona? Ez igen... Otthon anyám egy kicsit sírdogált, én voltam a leg­kisebb, szeretett volna ma­ga mellett tudni. De a lel­ke mélyén biztosan helye­selte, amit tettem. Ezt mondta, amikor elbúcsúz­tunk: Menj, fiam, és har­colj a győzelemig. Iván Tyimofejevics Kori­tyin megfogadta anyja sza­vait. A fronton megsebe­sült ugyan, de a gyógyke­zelés után ismét vissza­ment. Végigharcolta a vi­lágháborút, kitüntetéseket szerzett, eljutott Berlinig. Ott súlyosan megsérült. Napokig feküdt a holtak között, amíg rátaláltak. Most alezredes, sok fiatal katona nevelését, irányítá­sát bízták rá. Nagy részük alig idősebb, mint ő volt, amikor harcolni ment. Szereti a katonáit, hisz bennük is megtalálja azt, amit a fiatalokban nagy erénynek tart: bennük is »muzsesztvennoe szerd- ce«, férfiszív dobog ... Strubl Márta

Next

/
Thumbnails
Contents