Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-13 / 243. szám

Péntek, 1967. október 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP Kesztyűüzem Fonyódon A külkereskedelem elárasztja megrendeléssel a ktsz-t A Nap kél 5,59, nyug­szik 17.01 órakor. A Hold kél 15.39 nyugszik 0.15 írakor. Milyen lesz az időjárás? OKTÓBER 13 Péntek Kálmán, Ede Várható időjárás ma estig: Ke­vés felhő eső nélkül. Gyenge, változó irányú, majd megélénkülő délkeleti, déli szél. Sokfelé reg­geli köd. Az évszakhoz képest meleg marad az idő. A várható legmagasabb nappali hőmérsék­let ma 20—25 fok között lesz. ágas, világos műhelyek, szépen rendbentartott gépek, tisztaság mindenütt. A raktárban nagy halom fel­dolgozásra váró bőr- és kész­áru. Az idén augusztusban hoz­ta létre a Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció a fonyódi kesz­tyűüzemet. Régóta szükség volt erre Fonyódon, létreho­zásával ugyanis száztíz em­bernek teremthettek munka- alkalmat. Zömmel fiatalok jöttek, ki általános iskolai végzettség­gel, ki érettségivel. Az első hónap lényegében a munka­hellyel való ismerkedéssel telt el, de így is kétezer pár kesztyűt készíttettünk — mondja Bolvári József meg­bízott telepevezető. Az áru több mint kilenc­ven százaléka exportra ke­rül, reklamáció eddig még nem volt a szállítmányokra. Jelenleg öt modellt készí­tenek, a közeljövőben azon­ban tovább növelik a válasz­tékot. A külkereskedelem szinte elárasztja rendelései­vel a ktsz-t. Az előkészítőben hosszú asztalokon simítják a bőrt. Egy kicsit nehéz munkának látszik. — Egyáltalán nem nehéz, csak érteni kell a módját. A bőr redőinek egy irányban kell húzódniuk, máskülönben nem lesz egyenletes a felü­let. Ezzel például kevés a munka — mutat a tompán fénylő pekari bőrre Bándi István. Az előkészítőből a szabá­szokhoz kerül az anyag, ahol az éles mintákkal kivág­ják a formát. A bőr útja innen a varróba vezet. Spe­ciális szűcs tűvel erősítik egybe a kesztyű részeit, sza­porán mozognak az ujjak. Fiatal lányok és asszonyok végzik ezt a munkát, — Én azelőtt üdülőben dolgoztam — kezdi Bicsár Mária —, de itt soklcal job­ban érzem magam. Meg az­tán ott nem alkalmaztak folyamatosan, télen nem tud­tam mit csinálni. A most készülő típus bel­sejét gyapjúbéléssel látják el, a tenyere szövetből ké­szül. — Az biztos, hogy ezekben nem fázik meg az ember keze, csak az a baj, hogy nálunk nem lehet kapni. A telepvezető elégedetten szemléli az árut, a mennyisé­get is megfelelőnek találja. — Szeptemberben már há­rom és fél ezer kesztyű ke­rül ki üzemünkből, ha tarta­ni tudjuk a megkezdett ira­mot, azt hiszem, elégedettek lesznek velünk ... Pintér Dezső — Tíz termelőszövetkezet kapott villanyt ebben az esz­tendőben Somogybán. A tsz- villamosítás eddig csaknem 700 000 forintba került. A tervek szerint az idén még két tsz-be jut el az elektro­mos áram. — Négy méter magas szo­borkompozíciót tervezett Vilt Tibor szobrászművész a sió­foki hajókikötőhöz. — Befejeződött a pecse­nyekacsa feldolgozása a Ba­romfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárában. A 110 vagon kacsából 65 vagonnal exportra szállítottak. A vál­lalat jövőre egymillió pe­csenyekacsát ad majd ex­portra, illetve a hazai ke­reskedelemnek. — Gépkocsit kapott az MHSZ csurgói szervezete. A járművezetői tanfolyamra máris 60 fiatal jelentkezett. — Emberi testszövetbankot létesített a lengyel orvostu­dományi akadémia. Konzer­vált csont-, porc- és szövet­: darabokat tartalékolnak or­topédiai szövetátültetésekhez. A falu alatt a völgyet friss, zöld fűszőnyeg borította. A dombolda­lon itt-ott álmosan olvadozó jégkéreg éktelenkedett. Napsütéses márciusi dél­után volt A házak fölött könnyű szürke porfátylak úsztak. A leégett épületek — mint kísérteties csontvázak — üszkös feketén meredtek az égnek. Az épen maradt há­zak kapui, az ablakdeszkák be voltak zárva, csak az is­tállók álltak tárva-nyitva, onnan üres feketeség táton­gott. A kolhoz nagy karám­ja felől, ahova a parasztok­tól elvett jószágot hajtották, riadt, elnyújtott marhabőgés, birkák bégetése, kecskék me- kegése, éles malacvisítás hal­latszott. A félelmetes zivaj­ba belevegyült az állatokat megközelíteni akaró gyerekek keserves sírása. Az anyák, kiknek mélyen ülő szemében a könnyfátyol mögött en­gesztelhetetlen gyűlölet iz­zóit, csak nagy erőfeszítéssel tudták eltépni gyermekeiket a karám kerítésétől. A szovjet­hez felől német vezénysza­vak pattogása hallatszott. Szása, a 14 éves szeplős képű juhászgyerek kipirult arccal lopakodott ki a kovács­műhelyből. A fiú óvatosan felágaskodott és körülnézett Miután meggyőződött róla, hogy senki sem látja, lesza­ladt a kertek alá. Csillogó szemmel, boldogan futott, mint a ficánkoló csikó ta­vasszal, mikor először enge­dik ki a legelőre. Átosont a réten, szántáson, a sárguló ingovány, a tengerpart felé tartott. Szása boldog volt, ál­ma, vágya teljesült. Felnőtt embernek érezte magát, olyannak, mint az apja Megbízást kapott, amilyet eddig csak »nagyok« kaptak, azok közül is a legbátrab­bak. A németek által lelőtt félszemű Aljosa helyett őt bízták meg futárszolgálattal: »Élő kapocs leszel« — mond­ta Vánva bácsi, az ősz ko­vács, »Élő kapocs a falu és a partizánok között.« »A németek elvették a kolhozparasztoktól az összes állatot. Az összeterelt csor­dát minden jel szerint haj­nalban akarják elhajtani a p-i országúton, a P. állomás­Somogyi Pál: SZASA ra«. Ez volt a jelentésben, melyet a fiúnak idejében kézbesíteni kellett a parti­zánoknak, hogy a jószág el­szállítását megakadályozzák. Veszélyes kerülőkön, hínáros ingoványok között vitt az útja, olyan helyen, ahova német járőrök sem mertek bemenni. S zása vígan dúdolgatott; jól ismerte a táj min­den zeg-zugát. Eszébe sem jutottak a veszedelmek, a hínár, a farkasok és a néme­tek. Ment, szívét, mint vi­harban puha fészek a kis madarat, örömös jó érzés melengette. A tenger fölött sötét, ólmos felhőrongyok úsztak. A hir­telen hidegre vált lég, mely a víz felől áramlott, bele-be- lecsípett a gyerek arcába. Szása ezt most nem érezte, észre sem vette. Nagy buz­galommal taposta a gyalog­ösvény egyre keményedő gö­röngyeit. Sietni kell — mon­dogatta, hogy mire besötéte­dik, ott legyek. lomhán, nagy pelyhekben hullani kez­dett a hó. Hullott, egyre hul­lott az elszürkült égből. Szálltak a hópihék, és meg­ülték a lábnyomok peremét, a fütyörésző sásokat, a hir­telen kibukkant zsenge fű­szálakat, akár nyáridon a pillék. A levegő tiszta volt és ízes, mint a fehér kenyér. Az újra föltámadt tél jó sza­gú leheletét mélyen a mellé­re szíva sietett a fiú. A tenger felől félelmes, furcsa zaj, éles sikolyféle, majd tompa nyögésszerű hangok kusza, egyre erősö­dő moraja hallatszott, mely a falu alatt nemrég lejátszó­dott ütközetek zajához volt hasonló. A fasiszták támadásának kínos emlékei ébredtek föl a gyermek agyában. De elűzte ezt a gondolatot. Másra gon­dolt. Képzeletében odaért a partizánokhoz, az apja előtt állt, ki szokása szerint most is nagy tenyerével lesi. mi tót­ta Szása kócos, szőke haját, és mosolyogva mondja: »De­rék gyerek vagy, kisfiam.« Gondolataiból csak akkor ocsúdott föl, amikor észre­vette, hogy elvesztette lába alól az utat. Megállt. A ha­vat kavarta a szél. Két lé­pésre sem látott. »Merre menjek? ...« Vijjogva, böm­bölve közeledett az orkán. A kegyetlen idő magával hozta a sötétet. Szása a véletlenre bízva magát, teljes erővel törtetett tovább. Időnként kimerültén meg-megállt, ilyenkor úgy érezte, hogy süpped, szakad a talaj a lába alatt. »Rossz helyen járok«! K arjával tépte, cibálta a vihar. Lépni akart, de attól félt, nyakig süly- lyed, ha lép. »Vissza?! Mit tegyek?« — bensőjét a két­ségbeesés marcangolta. Arcá­ba ezer tűszúrásként csapó­dott a hó. Két kezével arcá­val elfedve állt a dühöngő viharban... Most úgy tűnt neki, hogy órák múltak el, mióta elindult. »Elkések, jaj, s vége mindennek«. A fáj­dalmasan bégető birkák, az elrabolt csorda jutott eszé­be. Ment, minden ereje megfeszítésével vonszolta ma­gát. Soltszor beledőlt a hó süppedő vánkosába, melyből alig cibálta fel magát. »Pi­henni, pihenni... de nem! Nem szabad!« Ment, mászott. Valami meredek hegyre ju­tott, a lábai csúsztak. Kézzel- lábbal kapaszkodott. A jeges göröngyök föltépték a kör­meit. Sziszegett, jajgatott. Csiz­mái vékony jéggel fedett vi­zet értek. A víz betódult hosszúszárú csizmájába, a lábszárát, combját, az ágyé­kát marta. A jégkéreg alatt sebes víz sodorta a lábát. — Segítség! — sikoltott akarata ellenére. Hangját el­nyelte a vihar, mint cseppnyi könnyet a tenger. A gyerek úszni kezdett, törte, zúzta a jeget. A víz sekélyebb lett, partot ért. A túlsó part nem volt olyan mere­dek. Kimászott. Felállt. Elindult. Később valami ke­mény tárgyba ütközött. Fa­gyos, fájó ujjaival végigta­pogatta. »Fa.« Kimerültén nekidőlt. Fölötte tombolt vihar. Agyában tompa zú­gás, egész testében zsongó, nehéz fájdalom volt. — »De ah! Mintha zúgna!« — Fü­lét a fagyos fához szorította. »Igen, zúg! Mi ez? Pózna? Sürgönyfa? Az országút!« Átölelte a fát Fülét újra a póznához nyomta. »Zúg!« — Szása ebben a zúgásban a megmenekülést, az élet, a győzelem üzenetét érezte. — »Jól van, jó helyen járok«. T udta, hogy nem mesz- sze van a kijelölt helytől. Fölkelt. Térd­re roskadt. Négykézláb mász­va, minden erejét kimerítve jutott el a nagy korhadt töl­gyig, a partizánok figyelő állásáig. S mikor villant a fegyver az őrszem kezében, alig hallhatóan jött ki száján a jelszó: "Eljön a nap!« Hirdetmény! F. év október 17-én 10 órától 16 óráig a 7. sz. út 172 618 szelvényében Bálát onkeresztúr községnél vasúti ti síncsere miatt ideiglenes forgalomkorlátozás less. A munkálatok tartama alatt az átmenő közúti forga­lom Balatonboglár—öreglak —Marcali—Balatonkeresztúr terelő úton történik. MÁV Pályafenntartási Főnökség, Kaposvár. (117938) — Verseny a túliéijesíté­.ért. Az Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat szeptember 30-ig 25 millió forinttal ma­gasabb forgalmat ért el, mint a múlt esztendő kilenc hónapjában. A vállalat dol­gozói most újabb verseny - felajánlást tettek a negyedik negyedévi tervük túlteljesí­tése érdekében. — Magyar—lengyel barát­sági estet tart ma Kaposvá­ron a KISZÖV. Az esten fellép a krakkói Héjnál Kó­rus és a Kaposvári Vikár Béla énekkar. i 300 ÉVE, 1667-ben Magyarországon született Jan Kupeczky festő­művész. Atyja, a csehországi huszita üldözések elől ideme- neküit takács, fiát is a szö­vőszék mellé fogta. Jan 15 éves korában megszökött a szülői háztól. Festői tanulmá­nyait Bécsben, majd Rómá­ban végezte. 22 esztendei ró­mai tartózkodás után neves, elismert művészként tért visz- ; sza Bécsbe, ahol az udvari körök kedvelt arcképfestője lett, azonban huszita vallási ; meggyőződése miatt távoznia kelLett. Nümbergben telepe­dett le, és ott élt 1740-ig, ha­láláig. Sok képet festett uta­zásai közben Lipcsében, Prá­gában, Karlsbadban és más helyeken is. Festett életké­peket, de életműve túlnyo- ! mórészben biztos rajzkészség­re valló, tárgyilagosan jel­lemző arcképeket foglal ma­gába. Erőteljes színezésükön az olasz mestereken kívül leginkább Rembrandt hatása érvényesül. Számos képe van a magyar múzeumokban, de sok képe a nürnbergi, prá­gai, firenzei, versailles-i, j New York-i és néhány más olasz- és németországi kép­tár falain függ. — Üjabb külföldi megren­delő. Az Agyagipari Htsz az idén újabb külföldi megren­delővel növelte vevőinek tá­borát. A napokban kaptak megrendelést Nyugat-Né­metországból: sárközi nép­művészeti tálakat szállítanak egy bonni cégnek. — Űjítási hónap kezdődött elsején az Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalatnál. Máris több érdekes, a munkát megkönnyítő javaslat érke­zett a vállalat újítási elő­adójához. Az újítók hétfőn ankéton cserélik ki tapaszta­lataikat. — MÉGIS LESZ ■ KOPASZ FEJ! Az eddig előállított gyógyszerek egyike sem szün­tetheti meg a kopaszságot, nem varázsolhatja vissza a tar fejekre a dús hajzatot — állapították meg a bőrgyó­gyászok XII. müncheni kong­resszusán. — Negyvenegy’ lakást épít ebben az évben a Nagyatádi Építőipari Szövetkezet. Há­rom társasházat és huszon­kilenc családi házat adnak át az év végéig a megrende­lőknek. Modern kisbíró MŰVELŐDÉS — szórakozás CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ HÁROM TAVASZ. Előadás 19 órakor. (Déryné-bérlet.) MOZIK Vörös Csillag: HÁBORÚ ÉS BEKE. Tolsztoj regényének szí­nes, szélesvásznú, díjnyertes szovjet filmváltozata. Korhatár nélkül. Előadások 5 és 8 óra­kor. (X. 15-ig.) Szabad Ifjúság: IRMA, TE ÉDES I—II. Színes, szélesvász­nú, amerikai fiJLmvigjáték. Csak 16 éven felülieknek. Kísérő mű­sor: Erdei tó. Előadások: 4 és 7 órakor. (X. 15-ig.) ÉDOSZ Művelődési Otthon: SOK HŰSÉG SEMMIÉRT. Szé­lesvásznú, magyar film. Csak 16 éven felülieknek. Előadás fél 5 órakor. TELEVÍZIÓ Budapest 9.35: Tegnap és holnap. Do­kumentumfllm. (Ism.) — 10.35: Tánc a halott szerelmeseikért, (ism.) 10 éven felülieknek. — 12.05: Telesport. (Ism.) Zágráb 9.40: Iskola-tv. — 14.00: Isko- la-tv. — 17.25: Hirek. — 17.30: Gyermekműsor. — 18.00: Tv­újdonságok. — 18.15: Táncoljon velünk. — 19.05: Panoráma. — 19.54: Jő éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.40: Játék­film. — 22.10: Tv-híradó. A lengyeltóti szülők öröméra Van már pénz is, kivitelező is Évről évre jelentős társadal­mi munkát végeznek a len­gyeltótiak: a lakosság éppúgy, mint a gépjavító állomás és az állami gazdaság. Tavaly 15 000 forint értékű társadal­mi munkát végeztek az óvodá­nál. Feltöltöttek az udvart, parkosították a környéket. A szülők a tavaly kialakított kertről az idén sem feledkez­tek meg, nem hagyták kárba veszni korábbi fáradozásuk eredményeit. így kora tavasztól késő őszig mindig akad gondozója az óvoda új kertjének. Ennek ellenére még az idén is az óvoda környéke jelentette a legnagyobb gondot a községi tanácsnak és az óvodás gye­rekek szüleinek. Nem volt olyan összejövetel, ahol szóba ne került volna, milyen fontos az óvoda előtt húzódó szenny- víz-elvezető árok megszünte­tése. A szülők, a lakosság társa­dalmi segítsége kevés lett vol­na a szennyvízelvezetés prob­lémájának végleges megoldá­sához. Bár a terveket három éve elkészítette a Somogy me­gyei Tervező Iroda, az idén már rendelkezésre állt a szük­séges összeg is. Kiv’itelező hiá­nyában azonban úgy látszott, nem épülhet meg a derítő és a csatorna. Végül az OVF Du­nántúli Vízügyi Építőipari Vállalat megígérte, hogy az v végéig elkészíti a munkát. — Az uborkatermesztés új nódszere. Romén mezőgazda- sági szakemberek új mód­szert kísérleteztek ki üveg­házi uborkaterm észt ősre. Az üvegházban árkokat ásnak, és ezekben műtrágyás oldat­ban áztatott szalma köteleket helyeznek el. A szalmát 10— 15 centiméter vastagságú földréteggel borítják be. Né­hány nap múlva, amikor a szalma rothadni kezd, ülte­tik el a magot. Az eredmé­nyek kitűnőek. Az otopenii tsz-ben 100 négyzetméteren folytattak kísérletet, s ezzel a módszerrel 23,5 kiló ubor­kát szedtek le négyzetméte­(Zsoldos Sándor rajza) renként. KÖZLEMÉNY Dr. Guba Sándor országgyűlési képviselő a Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum igazgató ja 1967. október 14-én reggel 9 órától 12 óráig a Felsőfokú Me zőgazdasági Technikum épületé­ben választókerülete, választópol gárai részére fogadónapot tart. Hazafias Népfront Járási Bizottsága, Járási Tanács V. B. Ka­posvár. 4117900) l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents