Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-01 / 233. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1907. október L Somogyi Károly: AZ ÉN APUKÁM... KultúrfilrM Szegényes viskóra szegezödtek a kamerák. — Bizony gyerekek — mondta nedves szemű munkatársainak sírástól remegő hangon a főrendező — e kunyhóban jött e világra korunk legnagyobb tudósa .. Aztán beljebb kerültek. — A szoba — zokogta a filmes — íme, a szoba, ahol ringatták a bölcseiét... A kamerák egy helyiséggel tovább vándoroltak. — Ez az a konyha — csókolta meg a kemencét a főrendező —•, ahol úgy szeretett mákospatkót rági- csálni... A forgatókönyv írója a nagy tudós egyetlen és itt elő unokahugát ölelte át mély érzésekkel, és csak a pofon józanítot- ta ki. — Tisztára az ő stílusa — tapogatta feldagadt arcát a filmíró. — Micsoda kemény határozottsági Ezután filmszalagra került egy sánta macska, melynek dédpapá- ját még a nagy tudós aobta kútoa gyermekkora pajkos éveiben. — Elég lesz a szalag? — aggo- üalmaskodott a felvételvezető. — Elég lesz? A főrendező ráförmedt. — Nem spórolhatunk! Nagy élet nagy filmje lesz ez! Nem spórolhatunk! — Kérlek! — mondta a kurblisember és engedelmesen irányította gépét a kiskapura, amelyen át a nagy tudós eltávozott a külvilágba. — Arébb, jóember! — mondta a főrendező egy idős emberkének, aki éppen nyomako- dott be a szűk kapun. — Kérem, én vagyok az a kisfiú — közölte az öreg —, aki a nagy tudós zápfogát ki verte, amikor a nagy tudós tízéves volt. — Ja az más — mondták a filmesek, és filmre került még a hajdani kanasz — hordágyon hozták, de hozták — aki kürtje szavával szokta riogatni a nagy tudós szüleinek egyetlen hízóját, hogy fáradjon ki a mezőre. Még vagy ötven hajdani játszótárs, lánypajtás meg közeli és távoli rokon és ismerős öröködött meg a filmszalagon, amikor végre beállított maga a nagy tudós is. — Kezdhetjük? —■ kérdezte kacé- ran és beállt a kamerák elé, de azok hallgattak, mert a főrendező elgondolkodott. — Nézze, kérem — mondta végre a filmes —, nem szívesen lépném túl a költségkeretet. De megtenném, meg én, ha magának érdekesebb volna az arca. Sajnos a kegyed képe nem filmarc, nem. Még elromlana a kegyedről szóló film egészséges összhatása. Darázs Endre NÉVNAPj Az ünnepelt a házigazda 23 éves lánya, a közeli város takarékpénztárának alkalmazottja. A vendégek: a lány közvetlen főnöke, csoportvezetői rangban, harmincöt éve ellenére csaknem teljesen kopaszon, nagy pocakkal, továbbá a hivatal helyettes vezetője — ötven év körüli, szikár férfi, sima, fekete hajában alig néhány ősz hajszállal, valaha a város ünnepelt futballsztárja; no meg Edit két közvetlen munkatársa: egy hallgatag revizor, harmincéves, háromgyermekes családapa, s végül egy szőke, magas lány, ujján karikagyűrű: két hete volt az eljegyzése. A lány szobájába terítettek, a szétnyitható asztalon. A vendégeken kívül csak Edit bátyja, a falu egyik boltvezetője ült asztalhoz, az anya a felszolgálással volt elfoglalva. — Nekem azt mondták, csak az itallal foglalkozzam — jelenti be hangosan az apa. ötven év körüli, testes parasztember, foga- tos a tsz-ben. Olcsó, szürke, de láthatóan csak kivételes alkalmakkor viselt öltönyben van, nyakkendő nélkül feszül vastag nyakára a régi szabású, de tiszta fehér ing. Tulajdonképpen az ő gondolata volt a névnap megrendezése is, azzal, hogy szeretné megismerni lánya főnökeit, munkatársait, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy e vendéglátással is segítse Edit útját a férjhezmenés felé, de hogy mennyivel, hogyan juttatja közelebb hozzá, maga sem tudta volna megmondani. — Lánya nem lelkesedett az ötletért, nem tartotta alkalmasnak sem a családját, sem a lakásukat vendég- fogadásra. — Ezt is meg kell tanulni, meg szokni is a mai világban — biztatták még a szomszédasszonyok is, míg végül Edit beleegyezett. RÉGEN VOLTAK I NÁLA VENDÉGEK| Mióta a városba helyeztette magát a helyi szövetkezeti irodából, a barátnői is elmaradoztak. így többször beutazott vasárnap délutánonként is munkahelyére, moziba, színházba, vagy éppen csak sétálni, esetleg a presszóba ült be egy feketére. Ha 'itthon volt, nem találta helyét a felemásan berendezett leányszobában, ahol az új csillogású bútordarabok mögött régimódi sublót terpeszkedik, rajta Sigma márkájú tv-készülék, a másik falnál fehér vaságy, fölötte feszület, Krisztus fehéren fénylő testével, mellette Szinnyei-Merse Majálisa és még néhány reprodukció. Az apa teletölti a poharakat vörösborral: — Leves előtt negyven cseppet! — emeli ;föl a magáét. — Nem így tartja a mondás, Kovács bácsi! Utána! — figyelmezteti a csoportvezető. — Mindegy. Majd utána is. — üti el a tévedését a házigazda. A vendégek kelletlenül nyúlnak a pohár után, inkább csak illendően kortyintanak belőle. — Nem ízlik, uraim? Pedig a lugasról van, akkor szüreteltem, amikor a többi már jócskán, elfori. De itt ráért, aztán alaposan érlelhette még az október végi nap is. Ilyen ünnepi alkalomra tartogattam. — Érezni rajta, határozottan — jegyzi meg a helyettes hivatalvezető. — De majd inkább vacsora közben. — Na persze. De mi lesz már azzal a levessel? Mintha csak erre várt volna, megjelenik a háziasszony egy öblös, virágosmintás tállal: sárga húsleves gőzölög benn, hosszú- metélttel. — Csak nem lakodalomra készültek? És hol a vőlegény? — kedélyéske- dik a pocakos csoportvezető. — Lakodalomra? — villan fel a házigazda. — Majd arra is Sor kerül. Igaz, kislányom? És máris tisztelettel meghívom az urakat, ezt a kedves társaságot. A többi most rnár Editke dolga. Pedig nem csúnya, szemrevaló kislány, jó állása van, hozományt is kapna, csak úgy látszik, válogatós. Pedig azt hittem, városban hamarabb elkel. — Ugyan, apu! Mi vagyok én, árucikk? — íor- tyan fel az ünnepelt. Edit amolyan se szép se csúnya leány. Átlag magas, egy ki - csit vékony, de blúzát apró, kemény mellek feszítik, haja a divatnak megfelelően frissen tupírozva. Bal füle alatt elég hosszú forradás piroslik. Megbízható munkaerő, a mozgalomtól sem zárkózott el: gimnazista korában KISZ-vezetőségi tag volt, itthon utána egy évig a titkári teendőket látta el. Párttag, de amióta a városban dolgozik, eltávolodott a falusi alapszer vezettől.- TESSÉK URAK! \ Leves után negyven cseppet! Ahogy önök mondták. Fél pohárral isznak, csak a hallgatag revizor húzza ki egészen. Otthon nemigen adódik rá mód, egyedül tartja a családját, soha fit- lémyi zsebpénze sincs. No meg a házigazda is üresen koppintja le a poharát, aki láthatóan már érkezésük előtt is jócskán kóstolgatta az újonnan felbontott hordó tartalmát. Főtt tyúkhúst hoznak, paradicsommártással. A helyettes hivatalvezető ismét megjegyzi: — Akárcsak a lakodalomban — és hozzáteszi: — Ügy látszik, nagy becsben tartják itthon Editkét. — Nem mondom,' igyekeztünk mindent megadni neki — válaszol nem kis dicsekvéssel apja. — Taníttattuk, küldtük az egyetemre is, de létszámfeletti lett, másodszor meg nem próbálkozott. Tanárnő szeretett volna lenni. De már nem bánja, jó helye van, és ha. egy érdemes férjet is segítenének szerezni... — Ej, apu, mindig csak azon jár az eszed! — Jól van, lányom, de falun a huszonhárom esztendő már... — Mással sem tudod untatni a vendégeket? Pillanatnyi zavart csend, mindenki a tányérja fölé hajol, és igyekszik elmerülni a tyúkhús boncolgatásában. Az apa szólal meg, sokkal csendesebben mint eddig: — No, jól van, iszen nem akarok én zavarogni. Szabad lesz a poharakat, urak? Nem tud körülmenni, a székek és a sublót között nincs annyi hely. Csendben csurgatja tele a feléje nyújtott poharakat, majd fogja az üres üveget és kimegy. RÁNTOTT I CSIRKÉT HOZNAK \ uborkasalátával, petrezselymes krumplival. Két hosszú tál, alaposan megrakva barnapiros húsdarabokkal. Aztán két tortát, aprósüteményt tesznek az asztalra. A házigazda tele üveggel tér vissza. A csoportvezető lopva rápillant, és elégedetten állapítja meg, hogy föltételezése nem csalt: Kovács bácsi a pincében ismét jól ráhúzhatott a hé- bérre. — Na, uraim, hát nincs nóta a boromban? Olyan csendben ülnek. — Nem látod, hogy esznek még? Hogyan tudsz ilyen lenni? Jobb lesz, ha mérsékeled az ivást ma estére — korholja éles hangon a lánya. — Miért? Talán részeg vagyok? Uraim! Döntsék el önök: részeg vagyok én? — Ugyan, Kovács bácsi! — nyugtatja a csoportvezető. — Hol vagyunk rrii még attól? Addig jó néhányszor meg kell emelni ez a szép talpas poharat. Próbáljuk csak! A házigazda örömmel ragadja meg a magáét, és löki oda nagy lendülettel a vendégek poharához. Lánya rosszalló pillantást vet rá, de nem szól. Nagyjából befejezték a húsételeket, csak a három- gyermekes fiatal apa bajlódik még egy jókora combbal. — Tessék süteményt is fogyasztani — lép be a háziasszony. — Editke, kínáld a vendégeket! — Parancsoljanak, bátran. Jóska, maga, úgy tudom, szereti az édességeket. Kávét ne főzzek még? Vagy később? — Ráér még vele — mondja a helyettes hivatalvezető, mivel úgy érzi, az ilyen nagy fontosságú kérdésekben tőle várják a feleletet kartársai. — Hagyják azt a városi flancot mára! — tör ki a házigazda. — Most falun vannak, itt a jó kis vörösbor, amilyent úgy sem kapnak az első osztályú vendéglőben sem, erre az alkalomra tartogattam, hát ezt igyák, ne azt a fekete löttyöt! Egészségükre! Mert azt mondja a nóta is: Völgyet keres a folyó is ... Erős, reszelős hangján, tökéletesen rosszul énekelve harsogja a dal első sorát, jól megnyomva a névelőt, a fejével is vág egyet, közben a bor a poharából a damaszt asztalterítőre loccsan. — Igazán nem bírsz magaddal, apu? — csattan fel a lánya. — Ja, igen, a staffirun- god — motyogja apja a foltra meredve. — Nem látszik meg — igyekszik a házigazda védelmére kelni a vendég menyasszony, aki talán most szólalt meg először. — Nálunk is egyszer... — és egy történetet kezd mesélni a mellette ülő boltosnak, aki ugyancsak hallgatagon ette végig a vacsorát. — Uraim, engedelmet kérek, tényleg nincs nóta a boromban? — néz szét a házigazda szinte kétségbeesve a vendégein. — Pedig úgv hallottam, egy-egy hivatali mulatságon olyan jól tudnak énekelni. Kiváltképp a Fintér úr — int a csoportvezető felé. — Azt hittem, egy jót mulatunk ma este. — Éppenséggel még nem késtünk el — kényszeredik a vendégek helyett is a boltosfiú. — Én nemigen tudok nó- tázni, nincs jó fülem hozzá, de majd ha a feleségem bejön! Azt hallgassák meg, kérem! Évekig elő- énekes volt a templomban. — Apu! — szól rá a lánya. — Na! Volt! Most már nem az. Szereti a lányát, tudja, hogyan kell vísélked- ri érte. Miért? Az urak közül senki nem járt templomba valaha? — »Én is jártam vecsernyére, valamikor nem is olyan régen. Imádkoztam az istenhez, hogy tégedet adjon vissza nékem ...« (Stotz Mihály rajza.) Pintér úr, a pocakos csoportvezető, szép tenorján énekli az érzelmes magyarnótát. A házigazda segítene, próbálkozik is, de hiába, teljesen botfülű, nem tudja beleakasztani hangját a szárnyaló dallamba. A többiek belekapcsolódnak, hátradőlnek a székeiken, maguk elé fújják az ismert dal strófáit: »Bocsássa meg az úristen, a templomba nem tudok betérni.«- ÉLJEN , I A PINTÉR UR! | Meg valamennyien! — kiáltja boldogan a házigazda. — Micsoda hangja van! Miért nem "ment kántornak? Igaz, most nem sokra menne vele! Koccintanak. — Hát az tudják-e? Anyja, hogyan is van az a badacsonyi nóta? Az asszony sötétmintás kartonruhában, fehér kötényben az ágy szélén kuporog. Éles, magas hangján kezdi a nótát a badacsonyi kéknyelűről. Egy darabig hallgatják, a második sornál többen bekpacsolódnak. — Milyen helyes kis társaság! Ügy szeretném látni valamennyiüket Editkém lakodalmában! — sóhajt fel az apa. — Megint az a lakodalom! — fakad ki sírva az ünnepelt. — Nagyon útjában vagyok itthon? — Édes kislányom, hát miért sértesz így meg a vendégek előtt? Iszen én csak minél előbb boldognak szeretnélek látni. Na. Ne sírjál. Editke lányom. Simogatja a haját, a lány durcásan rándítja a vállát. — Na, mi a nótád? Pintér úr majd elkezdi a kedvemért. Igaz, a mai fiatalok nem ismerik ezeket a szép magyarnótákat. Akkor inkább az enyémet: Sárga rézből van a pipakupakom ... Hosszan elnyújtja az utolsó szótagot, de senki nem tart vele. Zavartan elhallgat A lány kimegy, behozza az előre elkészített kávéfőzőt meg tálcán a poharakat. — Azt sem tudja: Totót asszonynak, totót a lánya, körülkacskaringós a szoknyája? Edit a barátnője mellé ül, és összebújva kezdik dúdolni: Domboldalon áll egy régi kunyhó ... — Na, ez is egy nóta. Mai. Lehet erre mulatni? A fenét! Inkább azt, Pintér úr: Jó bor, jó egészség... A csoportvezető elkezdi, valamennyien fújják. A lányok sértődötten hallgatnak el. A házigazdán re észrevehetőbb az elfogva oltott, tekintélyes mennyiségű bor hatása. Meg-megbi'len, szavai összecsúsznak, egvre h.angoskodóbb lesz mozd” l3t?9Í V>f'J,r»r*,7r+'>1or«aVV5 rak. Silrűn fni+örf^+.. kín*1 a helvettrs híva tál szabadkozik, hogy nem tud többet inni, a háromgyermekes revizor szó nélkül nyújtja a poharát — Na, édes kislányom, haragszol-e még? Az apa zavaros szemmel ölelgeti a lányát, meg akarja csókolni a nyakát, de Edit durván ellöki magától. — Na. A nótádat — dadogja újra átölelve. — Rendben van — mo- solyodik el furcsán a lány, és elkezdi: »Az én apukám egy olyan híres bohóc volt, mint amilyen még nem volt sohasem...« Bambán vigyorogva néz körül az apa, közben lánya vállán tartja súlyos tenyerét, szerszámnyéltől kiszélesedett ujjait. Edit egyedül énekel, elég jó hangja volt, kellemesen csengő szoprán. A vendégek lesütött szemmel hallgatják a dalt Nem néznek föl, még egy pillantásra sem. A csoportvezető az öngyújtójával bajlódik, a helyettes hivatalvezető zavarában öt szem cukrot rak a kávéjába, holott egyébként csak kettővel szokta inni. — »Az én apukám egy olyan híres bohóc volt, mint amilyen még nem volt sohasem.« Az apa maga elé réved, tétován nyúl a poharáért. Lánya rászól: — Az nem a tied! Különben is elég lesz mára! Pintér úr kihasználja a pillanatnyi csendet: — Azt hiszem, későre jár. — Igen, asztalt kellene bontani — kap a kezdeményezésen főnöke is, a menyasszony pedig már fel is állt. — Hát csak nem mennek el? Iszen még nem is mulattunk! — kanja föl a fejét a házigazda, aki hirtelen mintha kijózanodott volna a bejelentés hatására. — Fiam, töltsétek a vendégeknek! KÖSZÖNTÉK I A VENDÉGLÁTÁST, \ hogy igazán finom volt minden, dehát holnap is egy nap lesz, különben is éjfélre jár. higgyék el, kellemesen szórakoztunk, nagyon jól éreztük magunkat, és nyugodjon meg, Kovács bácsi, van nóta a borában, hiszen az ének sem hiányzott, további jó egészséget. Edi.tkónek mielőbbi férih“zmenést még “gyszer köszönünk mindent, ió éjszakát, a viszontlátásra!
