Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-05 / 236. szám

Csütörtök, 1967. október X. 3 SOMOGYI NÉFtAÍ V élemény kutatás tervkészítés előtt EGY KÖVETÉSRE MÉLTÓ GYAKORLATRÓL MÁR KÉSZÜLNEK az összesítő kimutatások az ___________________________idei esztendő gazdálkodásá­ról, a terméseredményekről és a kiesésekről, de arról sem fe­ledkeznek meg a termelés irányítói a termelőszövetkezetek­ben, hogy megtegyék a szükséges előkészületeket a jövő év érdekében. A most folyó munkák egy része már ezt célozza, de ezeket és a soron következő feladatokat magába foglalja, s irányt szab a következő esztendő munkáihoz: a termelési terv. Amit nemrég a balatonszabadi November 7. Termelő- szövetkezetben tapasztaltam, az azt bizonyítja, hogy nagyon körültekintően, mindenre kiterjedő figyelemmel készülnek az előzetes terv összeállítására (mint ismeretes, a terveket a jövő év elején véglegesítik a szövetkezeti közgyűléseken). Ügy gondolom, érdemes részletesen ismertetni a balatonszabadiak módszerét. A SZÖVETKEZET ELNÖKE abwi indult w, ■ ■ ........———............ hogy minden ter­m elési ágazat vezetőjének megvan az önálló véleménye, el­képzelése a gazdálkodás további menetét illetően. Elő hát ezekkel az elképzelésekkel, egyéni elgondolásokkal — de írás­ban, hiszen így szabatosan, közbeszólás nélkül formába önt­hető á gondolat A kérdőíveket megkapta mindegyik szak­vezető azzal, hogy a kérdésekre írásban adja meg a választ a termelőszövetkezet elnökének legkésőbb október 15-ig. S a válaszok nem lehetnek sablonosak, általánosságban magya- rázgatók, hanem az érveket számokkal kell alátámasztaniuk. Nézzük, mit kérdez az elnök például a főagronómustól? Mindenekelőtt azt, hogy az agronómus a November 7. Tsz minden termelési adottságát ismerve milyen vetésszer­kezetet tart szakmai szempontból leginkább elfogadhatónak ahhoz, hogy magas terméseredményt érhessenek el. Ehhez föl kell sorolnia tételesen a megítélése szerint szükséges növény­féleségeket, azok vetésterületét, termésátlagát és várható ösz- szes hozamát. Azt is meg kell mondani, hogy milyen vásár­lások várhatók vetőmagból, műtrágyából, növényvédő szerek­ből, erő- és munkagépekből? A termeléshez nélkülözhetetlen a munka. Mennyi fogatnap, gépi normálhold, kézi munkaerő kell, a kézi erőből mennyi áll rendelkezésre, és mennyi szer­ződött dolgozóval kell kiegészíteni ezt az erőt? Aztán, ha már a jövő évi betakarításra kerül sor, a termelt árunövények­ből mennyit lehet értékesíteni; mennyit az államnak és meny­nyit szabadpiacon? Adjon tájékoztatást arról is, milyen prob­lémákról tud. A KÉRDŐÍVEKEN levő kérdések aszerint vál­1 1 • toznak, hogy ki a címzett. A főkertész és a főállattenyésztő például a saját termelési ága­zatával kapcsolatos elképzeléseket ismerteti. Amikor együtt lesznek a feleletek, összeül a szövetkezet vezetősége, és meg­beszéli, összesíti, egybehangolja ezeket az elképzelésekét, számba veszi a lehetőségeket. Lehet, hogy ebben vagy abban az elgondolásban módosítani kell egyet és mást, mert csak úgy valósítható meg; lehet, hogy föl kell adni néhány hasznos ötletet, mert egyelőre nincs mód a kivitelezésére — de a mód­szer mindenképpen helyeselhető. Szövetkezeti és népgazda­sági érdek így találkozik a nyers terv elkészítése előtt, így ÖTt formát egy-egy adat, amely a rovatokba kerül. Az >»i«-re a pontot majd a közgyűlés teszi föl a jövő év első negyedé­ben, de az így készülő terv már könnyebben találkozik a kö-. zösség egyetértésével, kapja meg a tagság jóváhagyását. H. F. Együtt jobban megy — Én a Dalos Ida brigád BOLHŐI VÁLTOZÁSOK Emlékek 1960 tavaszáról tagja voltam. Kis létszámú brigád volt ez. Ha egy ren­dezvényre a tagság háromne­gyed része eljött, akkor is ke­vesen voltunk. Nemrég egye­sült a Dalos Ida és a Latinka brigád. így könnyebben vesz- szük az akadályokat — mond­ta Kunvári József né leszedő, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A Dalos Ida brigád szívesen egyesült a Latinka brigáddal. Ez nem véletlen. A Latinká­nak jó híre van. A KISZ- kongresszusi versenyben első helyet értek el. Ezért jutalmat is kaptak Ám ez csak a múlt évben végzett jó munkára utal. A hétszer megszerzett szocia­lista cím már azt is mutatja, hogy a korábbi esztendőkben is kitettek magukért. Az idén is remekelnek. A más műszak­ban dolgozók eleinte kételked­tek a B műszakosok eredmé­nyeiben, A brigád vezető, Ger­gely Mária azonban csak mo­solyog az ilyen megjegyzése­ken. Jól tudja, hogy az ered­mények mögött kemény mun­ka van. — Megszoktuk — mondja—, hogy mindenből kivesszük a részünket. Ha társadalmi mun­káról van szó, az első között jelentkezünk, ha a minőséget kell javítani, akkor is számít- i hatnak ránk ... A felsorolást nem kell foly­tatni. Hiszen a Latinka brigád felajánlása, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának tiszte­letére tett, jól tanúsítja ezt. I Az ígéreteit nagyrészt már valóra is váltotta a brigád. Teljesítményük száz százalék fölött van. Csökkentették a I költségeket. Társadalmi mun­kát végeztek. Az egyesülés után elhatározták, hogy a szo­cialista üzemrész címért küz­denek. Tehát máris új felada­tot tűztek maguk elé. Megvalósul-e a sok terv? — merül föl a kérdés. Kétségkívül meg. Biztosíték erre egyrészt a brigádvezető jó munkája. Embereit mindig szép szóval igyekezett meg­győzni, de ha kellett, szigorú is tudott lenni, és a közösség segítségével hatásosan föllé­pett a nemtörődömség ellen. A mintegy negyvenre szapo­rodott brigád vezetése az ed­diginél is nagyobb felelőssé­get ró rá. Ám a létszám növe­kedésével emelkedett a segít­séget nyújtók száma is. Igen sok brigádtagnak van kiváló­dolgozó-jelvénye, -oklevele. Rájuk mindig lehet számítani. A gyengéket segítik, a hiány­zókat helyettesítik. — Szívesen elvégzem társam munkáját, hiszen az a célom nekem is, hogy brigádom tel­jesítse vállalását — mondja Nagy Anna csoportvezető, amikor azt kérdeztem tőle, mi indította arra, hogy két helyen is dolgozzon. Az első hetek tapasztalatai tehát azt mutatják, hogy az egyesülés kedvezően hatott a munkára, föllendítette a tér melést, újabb elhatározás .•!<>' késztette a brigádot. iS. N. Most is korán meghozta a szél a föld illatát Végig az árokpartokon ágaskodni kez­denek a fűszálak. A hajna­li vonattal jöttem. A szom­szédos faluban van az állo­más. Onnét ide jó néhány kilométer az út Egy hetet kell itt töltenem. A szer­kesztőm azt a tanácsot ad­ta, hogy az életet figyeljem. Az emberek hétköznapjait Belül titokban mosolyogtam az aprólékos útbaigazításon. Szentül meg voltam győződ­ve arról, hogy ismerem a fa­lusi embereket A falu utolsó háza előtt a helységnévtábla alatt egy másik is van. A fehér ala­pon fekete betűk: Termelő­szövetkezeti község. Azt mondták, a templomnál for­duljak balra. Az utca jobb oldalán találom a termelő- szövetkezet központját A központ egyetlen földes szo­ba, tenyérnyi ablakokkal. Az egyik asztalnál térképet raj­zol az agronómus. Azt mondja, ha már a valóság­ban együtt van a határ, úgy legyen a térképen is. Az el­nök után érdeklődöm. Azt mondják, a határt járja, ide csak akkor jön, ha nagyon muszáj. Valóságos sártengeren át lehet eljutni a magtárhoz. A vastag tölgyajtók tárva-nyit­va. Nagy darab vörös em­ber a magtáros. Petrovics Ferencnek hívják. Eddig a Terményforgalminál volt, most, ahogy mondja, szövet­kezeti. Szikrázva süt a nap, szinte mosolyog az idő. A magtáros mégis nyomott hangulatban van. Tőlem kér­di, hogy mikor lesz majd te­le a raktára, mert így úgy érzi magát, mint a kocsis lovak nélkül. Mérgesen be­(Tudósítónktól.) Most, a tanév elején az iskolavezetők nemcsak a feladatok gondos megterve­zésére irányítják figyelmü­ket, hanem az iskola volt tanulói sorsának alakulását is számba veszik. Hol kere­sik jövőjüket, boldogulásu­kat? Hányán indultak a me­zőgazdaságba? A kérdésre v Jászként né­hány adat a fonyódi járás­ból: Az általános iskolákban 608 tanuló végzett. Közülük minden ötödik, 143 válasz­totta a mezőgazdaságot. Har­minchármán mentek mező­gazdasági középiskolába, a többiek dolgoznak, elsősor­ban a termelőszövetkezetek­ben. Figye'emre méltó ada­tok e^ek, s ha erről a té­máról szólunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a fonyódi lesercint a pocsolyába, és tovább kérdez: — Ki főz itt dolgozni? Ki cipeli majd a zsákokat? Mondja, másutt is így van, mint nálunk? Napok óta szöknek a fiatalok. Minden­ki menni akar! Csak ma reggel vagy húszán mentek az állomásra. Pécsen meg Komlón akarnak próbálkoz­ni. Ha ez így megy, abból nagyon nagy baj lesz... A bajuszos Zsifkó Gyuri bácsival a legelőn találkoz­tam. Ott kezdte a szót, ahol a magtáros abbahagyta. — Én még ilyet nem ér­tem. Mindenki annak örül, hogy elmegy a gyereke. Mi lesz ennek a vége? A harmadik meg a ne­gyedik napon arra figyel­tem föl, hogy sok helyen pakolódnak. Először azt hit­tem, meszeléshez készülőd­nek. A postás világosított fel, hogy tévedésben vagyok. — A föld az oka ennek is. Otthagyják a fiatalok az öregeket. Külön háztájit akar mindenki. Ha akar majd igazi vihart látni, men­jen el a közgyűlésre. Az elnök annyit megy ezekben a napokban, hogy az szinte hihetetlen. Egyik délután azt mondja, négy- szemközt szeretne velem be­szélni. Meglep az őszintesé­ge. Elmondja, hogyan vá­lasztották meg elnöknek. Tiltakozott, de hát az egész faluval nem szállhatott szem­be. v A közgyűlés valóban viha­ros. Az alakulás óta ez a második. A tavaszi munka­kezdés és a háztáji földek igazságos kiosztása szerepel a napirenden. Amikor az elnök kimondja, hogy az utóbbi napokban szétköltö­zött családok mégis csak járásban is megjelentek az új típusú mezőgazdasági dol­gozók, az érettségizett szak­munkások. Négy évvel ezelőtt új kö­zépiskola nyílt Balatonbog- láron, a Gyümölcstermelő és Faiskola-kezelő Szakközépis­kola. Első beiratkozott tanu­lói a tanév végén szereztek érettségivel együtt szak­munkás-bizonyítványt. Har­mincötén végeztek, s okta­tóik, nevelőik munkáját di­cséri, hogy az érettségizett szakmunkásoknak csaknem fele jeles és jó rendű. Elmé­leti és gyakorlati képzésük­höz sok segítséget adott a helyi állami gazdaság, ahol megism érhették a tudomá­nyosan megalapozott. kor szerű agrotechnikai eliáráso kát. A végzett tanulók kéthar­mada a szakmában helyez­egynek számítanak, felmoraj- lik a terem. Elsőként egy ha­talmas termetű fiatalember kezd mennydörögni: — Ha így sincs hoS-zon az öregekből, akkor tartsa el őket a tsz. Ha a tsz jussol, akkof fizessen is érte! 1967. szeptember Hét éven át mindig elke­rültem ezt a falut Most új­ra kell ismerkednem. A templomnál balra fordulok, a központot keresem. Már majdnem kiérek a faluból, de nem találom a házat. Új­ra nézem. A negyedik vagy az ötödik ház lehetett Talán a hatodik. Nincs és nincs. Egy fekete kendős nénike jön velem szemközt — Kit keres? — érdeklő­dik kedvesen, segíteni aka­rón. — A szövetkezet irodáját — Rossz helyen jár — mondja mindjárt —, a pos­tánál forduljon balra, és menjen tovább egyenesen. Egy szép nagy épületet lát majd a magtár előtt, az a központ — Régóta ott van az iro­da? — Hát bizony jó néhány éve elköltöztek már innen. Megyek a jelzett irányban. Megtalálom az irodát is. Egy nagy darab kalapos ember jön ki az ajtón. Szúrósan rám néz, aztán egyszerre földerül az arca. — Tényleg maga az? Hát mi szél hozta felénk? A hangjáról ismerem meg a magtárost. Szó szót követ, és máris a régi emlékeknél tartunk. — Hát a magtár üres-e még? — Tele van az, kérem. Így még sohasem volt meg­pakolva. ■— És zsákoló van-e? kedett el, elsősorban a Bala- tonboglári Állami Gazdaság­ban. Heten tanulnak tovább, s mindegyik agrárjellegű felsőfokú intézményben. Az eltelt néhány hónap ta­pasztalata azt bizonyítja, helytállnak ezek a fiatalok, néhány közülük máris ki­emelt munkakörben dolgozik. Az év eleji mérleg kedve­ző. Egy év — egy járás: 163 új munkaerő a mezőgazda­ságban. Egy részük még szakmunkástanuló, más ré­szük érettségizett szakmun­kás. Természetesen nemcsak rajtuk, hanem a gazdasáp vezetőin, a tapasztalt szak­embereken 's áll, hogy ezek a fiatalok a 'eejnbb tudásuk zerint d'’ '^as^anak, és segíthessék a mezőgazdaság fejlesztését. Kegyetlenek 1 a szavak. És zuhognak, mint a korbács­ütések. Itt is, ott is síró öregek kezdenek jajveszékel- ni. — Koldusbotra jutunk vénségünkre! Mi lesz ve­lünk, Mi lesz?! Karon fog, és pár lépéssel odébb vezet. Innen egyene­sen a magtár bejáratát lát­ni. — Nézze meg a saját sze­mével. Nem kell ide zsá­koló. Ez a transzportőr visz föl mindent... Hallgatunk. A transzportőr most éppen a tisztított bú­zát hordja az emeletre. — És a fiatalok? Megma­radtak a városokban? — Hát ezt se tudja? Ép­pen a napokban számolták meg az irodán, hogy há­nyán jöttek haza a hét év alatt. Maga mit gondol? Nem vár választ, folytatja; — Száznyolcvan gyerek jött haza. Eggyel se keve­sebb. Mielőtt elbúcsúznánk, még egy hírt mond a magtáros. — Arról bizonyára hallott, hogy az elnökünkből képvi­selő lett. Ügy bizony, a Je­nő képvisel bertnünket az orszápovűlésben ... Gombaszögi Jenő elnököt most hét év után sem . talá­lom az irodában. Az ubor­kaválogatást ellenőrzi. Sze­rencsém van, hamar ráaka­dok. Éppen a gépszín előtt tárgyal egy traktorossal. In­vitál az irodába, aztán ha­tárt járni. Útközben beszél­getünk. Sorolja,, hány istál­lót építettek, hány gépet vet­tek. Mondja, hogy ugrás­szerűen emelkednek a ter­mésátlagok. Hogy a szövet­kezet kétszer annyi hízott jószágot értékesít, mint ré­gen a falu. Számokat em­lít. A munkaegység évek óta 45 forintot ér. A közös va­gyon már több mint tizen­egymillió forint. Hogy hét szakemberük van. ösztöndíj­jal taníttatnak fiatalokat. A mesteremberek utánpótlását is megoldották. Csöndesen, szerényen mond­ja mindezt. Érezni a hang­ján, hogy természetesnek tartja a fejlődést. — Valamit kifelejtettem — mosolyodik el hirtelen. — Ha ez a hét esztendő van most a mérlegen, akkor ta­lán az is lényeges, hogy száz új ház is épült. A fiatalok úgy elrendezik ezt a falut, hogy néha én magam is csak ámulni tudok. Szép - házak, nagy ablakok, modern bútor. És ez a rengeteg tévé. Krumplival megrakott szekerek jönnek velünk szemben. Majdnem mindegyik kocsis fiatal. — Azt még nem is mond­tam, hogy én meg iskolás lettem. — Iskolás? — Bizony! Másodéves va­gyok a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemen ... Ezt is csöndes szerényen mond­ja. mert hét év után az is természetes, hogy az ember az imádság után az igazsá­got is megismeri. Egy kérdésem lenne még, mert hét éve kísértenek a korbácsütésekkel zuhogó ke­gyetlen szavak. — És az öregek? — Megvannak. Százkilenc* venen kapnak öregségi jára­dékot. Hatan most mentek nyugdíjba. — Elhagyott, kisemmizett öregekre gondoltam. A válasz: — Olyanok nálunk nincse­nek. A krumplitábla szinte be­láthatatlan. Asszonyok, lá­nyok hajladoznak a gépek mögött. A fiatalokat próbá­lom számba venni, de nehe­zen boldogulok. — A piros kendősöket szá­nról ja — kapom a tanácsot. — Nálunk fekete kendőt hordanak az örea°'' ’-.éket a középkorija'- éq piacát a fiatalok. ( eszesen hetven­nyolc piros kendőt láttam. Németh Sándor NAPBAFORGÓCSÉPLÉS A balatonendrédi Zöldmező Tsz-ben 48 holdon termelnek napraforgót. A kombájn­nal elcsépelt magot cséplőgépek tisztítják; kilencmázsás holdankénti átlagtermésre számítanak. Érettségizett mezőgazdasági szakmunkások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents