Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-31 / 258. szám

Kedd, 1967. október 31. s SOMOGYI NÉPLAK TAKARÉKOSSÁGI VILÁGNAP C saknem fél évszázada, lt 1924 októberében Mi­lánóban tartott nem­zetközi kongresszusán 28 or­szág — köztük Magyarország — 354 képviselője megalakí­totta a Takarékpénztárak Nemzetközi Intézetét, s taka­rékossági napnak nyilvání­totta október utolsó munka­napját Azóta a világ sok országában évről évre meg­emlékeznek erről a napról. A takarékossági világnap nem egynapos programot, hanem egyéves célt tűz ki: újabb embereket, még több csalá­dot bevonni a takarékosko­dók táborába; takarékosko­dásra hív fel mégpedig nem­csak alkalomszerűen, hanem tervszerűen és következete­sen! Taikarékosság! Ez a sze­rény és csendes, az egyént és a mi, szocializmust építő vi­szonyaink között az egész társadalmat is jelentősen érintő mozgalom ma már át­fogja egész dolgozó népün­ket Hazánkban a nép életszín­vonalának emelkedése ered­ményeiként évről évre növek­szik a betétállomány. Ez év elejétől napjainkig országo­san csaknem 1,7 milliárddal emelkedett, s ma már 25 mil­liárd forintra rúg a lakosság betétállománya. Megyénk eredményei is igen figyelem­re méltóak. Jelenleg 87 500 betétkönyv van forgalomban, s ezek alapján 665 millió fo­rint megtakarított pénzt őriz­nek a somogyi bankok. Ezen­kívül a kölcsönös segítő ta­karékpénztáraknak 14 957 dolgozó tagja, s az eddigi be­tétállományuk csaknem húsz­millió forint Mire költik el az emberek megtakarított pénzösszegeiket'; Erről nem szólhat a statiszti­ka, hiszen a takarékbetét tit­kos. Nem nagyon tudja az egyik ember a másikról, hogy takarékoskodik, vagy ha ezt tudja is, azt már nem tud­hatja, hogy mennyi pénze van a takarékban. Az azon­ban ismeretes, hogy takarék- pénztáraink jelentős kölcsö­nökkel segítik a takarékosko­dók népes táborát. Megyénk­ben tavaly az egyéni, illetve családi takarékosságot támo­gatva az OTP megyei fiókja 1048 családi ház, ,60 társas­ház, 106 szövetkezeti lakás, 44 KISZ-lakás építését segí­tette elő 68 és fél millió fo­rintos hitelnyújtással. Az utóbbi időben örvendetesen növekszik a betétállomány el- fekvési ideje, jól mutatja ezt az a tény, hogy megyénkben 7590 forint betét jut egy-egy könyvre. L ényeges különbség van a szocialista és kapi­talista társadalmi rend között ilyen vonatko­zásban is. Kapitalista viszo­nyok között a tőkés rend bankára a betéteket a taka­rékoskodó munkás, paraszt vagy kispolgár rovására hasz­nálja fel, hiszen a kisembe­rek pénzét újabb vállalko­zásokba fektetve növeli és bő­víti a kizsákmányolás körét. A kisembernek pedig uzsora­kamatra és gyakran rövid le­járatra adja a kölcsönöket. Ezzel szemben a szocializ­musban a takarékpénztárak egyrészt alacsony kamatú hi­telekkel segítik a lakásépítési gondok enyhítését, a tartós fogyasztási cikkek beszerzé­sét, másrészt a lakosságot, az egész társadalmat érintő és segítő, az egész nép tulajdo­nában levő befektetésekre fordítják a nép milliárdjait. Az a tény, hogy népünk takarékossága eredményeként gyűlnek a félretett milliárdok takarékpénztárainkban, annak is hű bizonysága, hogy me­gyénk és hazánk dolgozói bíznak a kormány politiká­jában, bíznak a békés építő­munka sikerében, a békés jö­vőben. A takarékos életmód társa­dalmi hatása is igen jelentős. Régi és igaz megállapítás: aki takarékoskodik a családban, az gondosan és takarékosan bánik munkahelyén is a nép vagyonával. Ennek igen nagy jelentősége van napjainkban, de még nagyobb lesz a gaz­daság irányítás reformja után, hiszen a vállalatoknak sokkal meggondoltabban kell gazdálkodniuk, a differenciált bérezés pedig azzal jár, hogy érdemes lesz jobban dolgoz­ni, mert a jobb munkáért több bér jár. A jó munkával megszerzett tisztességes bér jó beosztással párosulva eredményes forrása lehet a takarékosságnak és a család boldogulásának. H elyes törekvés tehát az egyén és a társa­dalom szempontjából is a takarékossági mozgalom­nak megnyerni minél több felnőttet és minél több fia­talt. Ezért sokat lehet és kell is tenni. Elvben ugyan min­denki elfogadja a takarékos­ság elvét és gondolatát, mé­gis szükség van a felvilágo­sító szóra. Talán nem is könnyű ma lemondani a né­hány száz forintról, de évek múlva az apró takarékosság tekintélyes összeggé dagad. Tíz- és százezrek példája mu­tatja és bizonyítja a takaré­kossági gondolat erejét és si­kerét. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára Verseny VÁLLALATOK A FOGYASZTÓK MEGNYERÉSÉÉRT A vállalatok tevékenységének tő mércéje az új ban a minőség és a nyereség tömegének alakulása lesz. Hogy melyik vállalat mekkora nyereséghez jut, az nagy mértékben függ majd az áruértékesítéstől. Azt vizsgáltuk két tanácsi és két minisztériumi vállalatnál, hogy mit tettek a fogyasztók megszer­zéséért. A helyzeti előny nem okozott elbizakodottságot A Kaposvári Ruhagyárban azzal kezdték a választ, hogy a gyár helyzeti előnyben van a többi ruhaüzemmel szem­ben. Gyermekruháikból, bébi­cikkekből ugyanis elég nagy hiány van mind külföldön, mind belföldön. A gyárat te­hát nem fenyegeti olyan ve­szély, hogy termékeit nem tudja értékesíteni. — Ez azonban nem tehet bennünket önelégültté — mondta Müller László igaz­gató. Tudjuk, hogy szembe kell néznünk a nehézségek­kel. A piacon lesznek meleg napok is. — Mi — jegyezte meg — a rendelkezésre álló információs forrásokat alaposan tanul­mányozzuk, hogy tudjuk, mi várható. A nagykereskedelmi vállalatok segítségével tanul­mányozták a ruhagyáraink a lakosság véleményét is. En­nek megfelelően igyekeztek bővíteni a választékot A fő profilon — a gyermekruhá­kon — kívül női felső ruhá­kat, férfinadrágokat férfiöl­tönyöket is gyártanak. A gyár vezetősége a kutatások alapján megállapította, hogy nagyon népszerű a nylonve- iourból gyártott termék. Ezért elhatározta: nagy mennyiségű árut gyárt ebből az anyag­ból, hogy monopcdhelyzetet élvezhessen a piacon. A múlt évinél sokkal több modellt készítettek. A választék bőví­tésekor nemcsak a fazonra, az anyagra, hanem a színekre, a mintákra is gondoltak. Ked­velik a divatos pasztellszíne­ket és a külföldön eléggé »futó« mintákat is. Szerző­dést kötnek az alapanyag- gyártó vállalatokkal, s lesz olyan anyag (nylonvelour), amelyet csak a kaposvári gyárnak szállít a gyártó cég. Meg akarnak felelni a bizalomnak Másik textilipari vállala­tunknál, a Somogy megyei Tanácsi Textilipari Vállalat­nál már nem ilyen nagyvo- nnalú tervek foglalkoztatják a vezetőket. A vállalat ren­deltetése más, mint a ruha­gyáré. Míg az előbbi nagy­üzem s nagy sorozatokra tö­rekszik, az utóbbi a kis so­rozatok híve. Arra törekszik, hogy »betömje« a piacon azokat a réseket, amelyeket a nagyipar hagy. — 1968-ra már teljesen le van kötve kapacitásunk — mondja Bíró Lajos igazgató. — Ezt főként annak köszön­hetjük, hogy a korábbi évek­ben jó minőségű árut ad­tunk a kereskedelemnek. — A következő években hogyan biztosítják a piacot? — Mi piackutató appará­tust nem tudunk fenntartani. A kereskedelem .igényei alap­ján gyártjuk termékeinket. Ez azt jelenti, hogy rá va­Nagy jövő előtt as igali fürdő Sűrű párafellegek szállnak föl a medencéből, el-eltakar- ják a vidám fürdőzőket. Nya­kig vannak a vízben, hiába a kellemes őszi idő, azért füröd­ni már csak így ajánlatos. Az üvegfalakkal elzárt bel­ső medencékben jobbára idő­sebbeket látunk. Sajátsá­gos a fürdő hangula­ta, messzi vidékről jött emberek rövid időn be­lül beszélgetésbe elegyednek. Hogy termett az idén a burgo­nya, milyen a tv-műsor, kinek mi a betegsége — minden szó­ba kerül. Különösen jó a han­gulat, ha egy kedélyes tréfa­csináló is van közöttük. Ügy, ahogy most Mózs Sándor Ma- gyaratádról. — Eddig az úgy volt, hogy ha mentem le a pincébe, csak egyik lábammal léptem, a má­sikat húznom kellett magam után. A derekam is fájt meg mindenem, ez aztán elvette a bor ízét Megpróbáltam én már mindent, az asszonnyal forró vassal vasaltattam a de­rekam, szedtem az orvosságot: az eredmény semmi. Egyszer azt mondja az orvos, menjek fürdőre. Jártam Hévízen, tánclépéseket tesz a medence párkányán, s közben elmond­ja, mekkora öröm ép lábbal a pincébe lemenni. A többiek bút-bánatot feled­ve nevetnek, pedig nem egy hetőségeit ez jóval megnöveli A folytonos kezelésnél semmi nem ér többet — szól közbe a siófoki Mészöly Kálmán. Az igali termálfürdő gond­noka, Gyurákovics Dániel elé­Épttl a háromszáz személyes étterem. bottal jár. Sikentánc néni is csak ezzel a »harmadik láb­bal« tud járni, így is nehezen. Ráksiból jár ide busszal he­tente többször is, már három éve. — Megéri, amióta ide járok, ritkábban érzem, hogy kínoz a csúz. Csak az a baj, hogy so­Az idősebbek a zárt medencét kedvelik. Csiszta pusztán, Csokonyavi- sontán, ds a lábam csak nem akart meggyógyulni. Mikor megnyílt ez az igali fürdő, ide is eljöttem, s még máig sem akarom elhinni, itt rendbe jö' tem. Bizonyságul Sándor bácsi kát kell ide a fürdőbe gyalo­golni, az igali italboltnál ál! meg a busz, ez meg onnan egy kilométer. — Nagyon jó ötlet volt, hogy télen is biztosítanak fürdési lehetőséget, az állandóan ide­látogató betegek gyógyulási le­gedetten szemléli a vendége­ket — Jó érzés, ha az ember lát­ja, hogy van eredménye a munkájának. Ha arra gondo­lok, mi volt itt négy-öt évvel ezelőtt! Nagy a fejlődés, ez a látogatottságon nagyon szé­pen lemérhető. Május elsejé­től október 15-ig 88 110-en vet­ték igénybe a fürdő szolgálta­tásait. — Számoltuk a külföldi gép­kocsikat, számuk elérte a hét­százat. Volt itt csehszlovák, német, lengyel, osztrák, de még finn is. A főidény zárul­ta után sem panaszkodhatunk, most is vannak itt naponta kétszázö tvenen-háromszázan. A medencéktől százötven méternyire nagy halom tégla és mész, falakat húznak fel. Az igali Aranykalász Tsz épít egy háromszáz személyes, te­raszos éttermet. A tervek sze­rint december 31-ig elkészül. — Más meglepetéssel is szolgálunk. Készül a szabvány­méretű úszómedencénk, amely versenyek lebonyolítására is alkalmas lesz. Ezenkívül há­rom gyermekmedencét is épí' a baté-nagyberki termelőszö­vetkezeti közös társulás. Siófok is fölfedezte a lehe­tőségeket; a községi tanács é az Egyetértés Tsz üdülőt épi" Tgalban. *• n, gyünk utalva a kereskede­lemre: akkor boldogulunk, ha az igényt tart munkánkra. Ügy keí tehát dolgoznunk, hogy termékeink elkeljenek. A kelendőséget a jó minő­séggel akarjuk előmozdítani. Éppen ezért a legfontosabb feladatunk a minőség javítá­sa. Azt szeretnénk elérni, hogy a lakosság keresse ter­mékeinket az üzletekben. Még arra is ügyelünk, hogy az ál­talunk ragyogóan kivasalt öltönyök ne gyűrődjenek meg addig, amíg a boltokba ke­rülnek. Speciális kocsit állí­tunk be a ruhák szállítására. — A műszaki fejlesztéshez szükséges pénzt ki lehet gaz­dálkodni jövőre — mondta az igazgató. — Ennek azon­ban előfeltétele, hogy az idén megkezdett fejlesztése­ket, a tervezett üzembővítést befejezzük. Emiatt az idén nem tudunk nagy nyereséget osztani. Azt mondjuk, inkább az idén legyen 5 forinttal ke­vesebb a nyereség, de jövőre jó jövedelem, megalapozott műszaki fejlesztés. „Meg fogunk élni..." Egy merőben más tanácsi vállalatnál, a Somogy me­gyei Finommechanikai Válla­latnál már kevésbé ilyen »si­ma« a jövő útja. A mintegy tizenöt profillal foglalkozó vállalatnál nagyon sok min­denre ki kell terjednie a fi­gyelemnek. Egy kissé nehezíti a helyzetet az is, hogy a vál­lalat nem tudta kellően fej­leszteni központi telepét. En­nek ellenére a hangulat bi­zakodó. Tóth István főköny­velő ezt mondta: megfogunk élni a piacon. — Mindenekelőtt a minő­ségre akarunk nagy gondot fordítani — mondta Nagy Antal igazgató. — Szeretnénk megszerezni a lakosság bizal­mát. Ezt a célt szolgálja töb­bek között a garanciajegy. Az általunk kijavított gépeket, berendezéseket még egyszer megjavítjuk, ha a javított rész bizonyos időn belül el­romlik. Szélesítjük kapcsola­tainkat a vállalatokkal. Beve­zetjük a szerződéses rend­szert Ez kétoldalú kötelez­vény lesz. Egyrészt azt je­lenti, hogy bizonyos gépeket, berendezéseket velünk javít­tatnak, másrészt, hogy mi vállaljuk a szerződésben fog­laltak alapján a rendszeres javítást, felújítást. Már kö­töttünk is ilyen szerződést az írógépek javítására az Ipar­cikk-kiskereskedelmi Válla­lattal. Szélesítjük, korszerű­sítjük a szervizhálózatot. Fog­lalkozunk egy mérleges túra­járat és egy hűtőszerviz-kocsi beállításával. Piackutató csoportot alakítottak Kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon olyan vállalatnál, amelynél előreláthatólag az elkövetkező tíz évben nem fenyeget a piacról való ki­szorítás veszélye, hogyan vé­lekednek a piaci versenyről. Fölkerestük hát a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalatot. Kellemes meglepetésben volt részünk. Itt ugyanis piackutató csopor­tot találtunk. — Az áruforgalmi osztá­lyon belül hoztuk létre a piackutató csoportot azzal a céllal, hogy érdeklődjünk a fogyasztóknál áruink minősé­ge felől, s hogy megismerjük vevőink kívánságát. Piacainkat a pontos szál­lítással is szeretnénk meg­tartani. A kívánt határidőre a megjelölt helyre akarjuk jut­tatni a megvásárolt építő­anyagot — mondta Fehér Jó­zsef igazgató. A kép tehát alapjában véve biztató. A vállalatoknál 1968-ra megvan a termelési biztonság, a szükségletre termelnek. Főként a kereskedelem igényei alapján szervezik meg a gyártást, és ke­vésbé kínálnak új termékeket. Reméljük, hogy jövőre már er­re is nagyobb gondot fordíta­nak. Érdekük lesz, hisz a tétel igaz: a vállalat akkor érhet el hosszabb távon nagyobb hasznot, ha optimálisan kielégíti a piac- igényeit. SZEGEDI NÁNDOR Az őszirózsák napja A magyar történelem egy érdekes, sajátos pMamában forradalmi jelképpé tudott magasztosulni október virá­ga, az őszirózsa. Igaz, a polgári forradalom jelképévé. De ez a polgári forradalom nem az égből hullt: 49 évvel ezelőtt — csaknem pontosan egy esz­tendővel Pétervár nagy for­radalmi napjai után — Bu­dapest népe megmozdult, és óriási lépést tett a béke és a demokratikus fejlődés irá­nyába: kivívta a polgári köz­társaságot. Fennmaradt a távirat, amelyet a Népbizto­sok Tanácsának nevében Vlagyimir Uljanov (Lenin) — így írta alá az üzenetet — az osztrák és a magyar néphez, a volt monar­chia minden népéhez in­tézett: »Üdvözöljük a volt Monarchia népeit a császári és királyi fekete-sárga bü­rokrácia alóli felszabadulá­suk alkalmából. Mélységes meggyőződésünk, hogy Ma­gyarország munkásait, kato­nái és parasztjai nem azért szabadították fel magukat a bécsi bürokrácia és a bécsi kapitalizmus hatalma alól, hogy a magyar földbirtoko­soktól, bankároktól és tőké­sektől hagyják magukat ki­zsákmányolni ... Önök rá­léptek a forradalom útjára, haladjanak bátran ezen az úton, a győzelem felé.-« Ennek a nagy lépésnek emléke a történelemben jel­kép szerint az őszirózsához, személyében Károlyi Mi­hályhoz, a magyar arisztok­rácia legmesszebb tekintő, őszintén polgári forradalmat kívánó, bár korlátoktól sem mentes nagy politikusához fűződik. Ömaga, utólag világosan mérte föl miért rekedt meg: mert nem teremtett igazi népköztársaságot, nem elé­gítette ki a jogos kívánsá­gokat, reményeket — ame­lyeknek létezését köszönhet­te. A szovjet földön írt táv­irat ugyanis szavahihetően tanúskodik a levitézlett ural­kodó osztályok szándékairól: a magyar földbirtokosok, tő­kések és bankárok a polgári demokrácia álruhájában akarták tovább folytatni a régi játszmát. De az az október nagy győzelmet, boldog felszaba­dulást jelentett. Október 31 azt jelentette, hogy a hábo­rú, amelybe a Habsburg- monarchia német orientáció­jú nagyhatalmi, politikája sodorta az országot: egyúttal maga alá temette ezt a mo­narchiát; hogy Magyaror­szág elszakadt Bécstől; hogy vége lett a feudális világ­nak, a nagybirtok megkövült rendjének. A történelem sa­játos játéka, hogy erre a döntésre a pecsétet egy ha­ladó, nagy műveltségű nagy- birtokos ütötte rá, akinek emléke a mi szocialista tár­sadalmunkban, a mai Ma­gyar Népköztársaságban is él, érdemeit elismerjük, és megbecsüljük. Az az őszirózsa pár hó nappal megelőzte az 1919-e vörös csillagot. A mostan ünnep is csak egy esztendő vei előzi meg a Kommunis ták Magyarországi Pártj. megalakulásának fél évszí. zados jubileumát. Az évfo dulók sora így ér el az el: világháborút, illetve a Nag Októberi Szocialista Fórra ladmat követő forradal hullám csúcspontjához, a Magyar Tanácsköztársaság­hoz. B. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents