Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-26 / 254. szám
Csütörtök, 1967. október 26. 3 SOMOGYI NÉPtAÍ Jövőre 2300 fiatalt vesznek fői a szakmunkásképző intézetbe Pályaválasztási tanácsadó kiadványt jelentetnek meg (Tudósítónktól.) Alig néhány hete, hogy megindult az iparitanulóképzés megyénk szakmunkásképző intézeteiben, de a megyei tanácson már a jövő évi fölvételi terveken dolgoznak. A terv szerint 1968- ban 2300 fiatal első évest vesznek föl az ipari, az élelmiszeripari és a kereskedelmi szakmunkásképző intézetekbe. A legtöbb első évfolyamos — 944 — Kaposváron kezdi meg tanulmányait, míg Siófokon 219 ipari tanuló munkába állítását tervezik. A kereskedelmi szakmunkás- képző intézetbe Kaposváron 120, Siófokon pedig 50 kereskedőtanulót vesznek föl. Kőművesből szerződtettek a legtöbbet, 296-ot. Általános lakatosból 145-öt, autószerelőből 111-et, villanyszerelőből 124-et szerződtetnek a megye vállalatai, ktsz-ei, illetve tsz-ei. A géplakatos szakmában 102 tanulót, vízvezeték-szerelőből 44 fiatalt így is lehet Tartalmasabbá vált a szakszervezeti munka az ÁFTH-nál Az utóbbi években az Állama Földmérési Térképészeti Hivatal szakszervezeti bizottságát úgy emlegették a Köz- alkalmazottak Szaksaervezeté- nek megyei bizottságán, mint ahol nem sokat végeztek. Kiadták a bélyegeket, beszedték az értük járó pénzt, ennél többet nemigen nyújtottak. Márciusban új vezetőség került a felügyelőség szakszervezetének élére. Csutak Pál száj-titkár első tóéndője az volt, hogy a pártszervezet titkárával, Sípos Szabó Bélával tanácskozzon arról, hogyan változtathatnának a régi módszereken. Alig fél évvel a választás után azt tapasztalni, hogy az ÁFTH szakszervezeti bizottságának munkája megváltozott. Pusztai Ferenc, a megyebizott- ság titkára például ezt mondja: — Meglepő szép eredményeket értek el az ÁFTH-nál. Az utóbbi hónapok bennünket is arról győztek meg, hogy lehet ilyen körülmények között is dolgozni, ha valóban akarnak. Elsősorban a sportéletben mutatkozik változás. Asztalitenisz -és kispályás labdarúgó-bajnokságokat, lövészversenyeket rendeznek, jó kapcsolatot építettek ki más hivatalokkal, és rendszeres találkozókat tartanak velük. Vallató Géza kultúrfelelős érdeme, hogy létrehoztak egy hivatali könyvtárát, s a könyv- állományt előzetes vélemény- kérés alapján állították össze, illetve cserélik ki. Eddig már 40 olvasója van az új könyvtárnak. Rendszeresen látogatják a különböző kiállításokat, tárlatokat Míg korábban a munkaidő lejárta után azonnal kiürült a hivatal épülete, most a késő esti órákban is benn találni sportolókat a faliújság készítőit vagy a kultúrcsoport tagjait akik az 50. évforduló méltó megünneplésére készülnek. Korábban ismeretlen volt az ÁFTH-nál a társadalmi esküvő, névadó ünnepség. A szak- szervezet összefogva a pártós a KlSZ-szervezettel, ezeket is megszervezte. A nemrég nyugalomba vonult nyolc dolgozójukat pedig méltóképpen elbúcsúztatták, megköszönve nekik több évtizedes munkájukat Nemcsak a pórt- és az ifjúsági szervezettel dolgozik szorosan együtt az új szb, hanem a hivatali vezetéssel is. Jelentős részt vállaltak az ÁFTH dolgozói a Tegyünk többet Somogyért jelszó megvalósítósóból: Kaposvár rendezésében, illetve a Jókai liget építésénél, az északnyugati városrész kialakításánál 722 órát dolgoztak. S most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülve elhatározták: segítik az új termelőszövetkezeti tanácsokat is. Olyan térképet készítenek számukra — néhány már el is készült beflőlük —, amely megkönnyíti munkájukat, mert feltünteti a tsz-ek területét, a talajösz- szebételt, a változásokat, s azt is, hogy milyen növényeket érdemes termeszteni az adott tájegységen. Egy-egy ilyen térkép elkészítése több száz óra igen gondos munkát igényel, s ebben az ÁFTH szinte minden dolgozója részt vesz. Sz. L. A vihar óta 572 vagon fát szállítottak el Középrigócról Termelőszövetkezeti tagok is segítettek az erdészetnek A viharkárokat szenvedett középrigód erdőterületekről már 572 vagon fát szállítottak ed. Becslések szerint e hónap végére végeznek a könnyen romló puhafa kitermelésével. A nagy munkában a társerdészeteken kívül Zala és Vas megyei termelőszövetkezetek, az istvándi, a darányi és a rí - nyaújlaki közös gazdaságok is segítettek. Jelenleg még száz favágó dolgozik az irtásokon. A mintegy százhektámyi teljesen kiirtott területen nyolcvan időszaki munkás gyűjti az ágfát és a hulladékfát Az ág- fa és a tuskó letakarítása után azonnal megkezdik az újratelepítés előtti talaj-előkészítést. A kipusztult területet túlnyomórészt fenyővel, hárssal és vöröstölggyel telepítik be. Az ehhez szükséges másfél millió csemetét saját nevelésből biztosítják. Az erdészet vezetője elmondta, hogy a jövő évben még mintegy 10 000 köbméter keményfát kell kitermelni a viharkárt szenvedett területekről. Termelők, figyelem! A Marcali és Vidéki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet gyű m öksfalerakatát 1967. október 25-én megnyitotta. A lerakatban mindén fajta gyümölcsfaoltvány és a legszebb virágú bokorrózsák őszi szállításra megrendelhetők. (4491) vesznek föl, 59 szobafestőmázoló és 37 asztalos felvételét tartalmazza a terv. A felsorolt szakmákon kívül 292 első évfolyamos mezőgazdasági szakmunkás- tanuló képzését kezdik meg jövőre. Elsősorban növénytermesztő gépész — (83-at vesznek föl) és zöldségtermesztő szakmában tudnak majd elhelyezkedni a fiatalok, de lesz gyümölcstermelő, baromfitenyésztő, sertés- és szarvasmarha-tenyésztő szakmákban is fölvétel. Ezenkívül dísznövénytermesztő, halász és vadász szakmában lesz még elhelyezkedési lehetőség. Végül még egy hír: az idén is megkönnyítik az iskolát végzők dolgát a pályaválasztási tanácsadó kiadványának megjelentetésével. A tanácsadó tájékoztatást ad arról is, milyen továbbtanulási lehetőségek várnak a fiatalokra a középiskolákban, a technikumokban, a főiskolákon és az egyetemeken. LENINGRAD SZÍVE SZÓL (II.) Október jr | ww r • tanúi »Egy nagy erőlködés, forradalmi lendület, s tiétek minden hatalom, tiétek lesz a föld, a gyár, tiétek lesz a jólét, a boldogság és a béke«. A megsárgult röplap a hazatérő magyar munkásokhoz és parasztokhoz intézte ezt a lelkesítő felhívást. Ki tudja, hányán ragadtak fegyvert a régi rend megdöntésére, a Tanács- köztársaság védelmében a forradalmi bizottság írásának hatására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Múzeumában több fénykép, Lenin Üdvözlet a magyar munkásokhoz című cikkének eredeti példánya bizonyítja október szétsugárzó hatását. S a polgárháború hősi küzdelmeit bemutató termekben is találtam, magyar vonatkozású képeket. A hősi halált halt Ligeti Károlyról és Winermann Lajosról. S nem sokkal később élőszóban emlékeztek a magyar internacionalistákra október szemtanúi. A Forradalom Veteránjainak Tanácsa a hét meghatározott napjain tart ügyeletet. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás, pionírok kopogtatnak be a veteránokhoz, s kérik fel őket, hogy látogassanak el hozzájuk, idézzék fel a hősi napok emlékét. Lenintől kapott . utasítást A hetvenhét éves Szémjon Sztyepanovics Vaszilij részt vett a Téli Palota ostromában. 1917. október 29-én egy katonai bizottság élén elment a Szmolnijba. Vlagyimir Iljics utasítására fegyvert szállítottak Pulkovőba. — írja le ezt a találkozást, Szemjon Sztyepanovics. — Nehéz elmondani, mit éreztünk akkor. Lenin volt a forradalom vezére, a mi legmagasabb parancsnokunk. Amikor bementünk hozzá, mi hatan, el volt foglalva. Biztosan járt a Szmolnijban, látta Vlagyimir Iljics zöld ernyős lámpáját. Hát annak a fénye mellett írt valamit. Mi nyugodtan vártunk. Kisvártatva befejezte a munkáját, felpillantott, s rögtön Amíg a nyáj elbócorog — Reggelente, amint kell, idejében kijöttünk. Addig szoktunk maradni, amíg haszonra jóllakik a nyáj. Akkor elbó- corgunk haza ... Olyan mozdulatlanul áll, mintha szobor volna. A fényes nyelű somfabot cifra gumójára támaszkodik. Aztán a vállára veszi bütykös botot, összehúzott szemmel figyeli a legelésző nyájat. Az utolsó mondatot újra elis- métli: — Akkor elbócorgunk haza... Bent a faluban, a kisgya- láni Petőfi Termelőszövetkezet irodájában meséltek fola. Azt mondták, ha akarok egy igazi juhásszal találkozni, keressem meg az ő juhászukat. Marosi Józsefnek hívják, valóságos tudósa a szakmájának. Itt a Rigó legelőn találtam rá. Mozdulatlanul állt akkor is. Köszönésképpen kalapja széléhez emelte két ujját. A nyáj közepén legel Maca, a rőtvörös szamár. Elöl Mid és Rudi, a két kecske. Zsuzsi, a fekete puli gazdája lábánál pihen. Lesi a parancsszót. — Kerülj csak eléjük! — kapja is mindjárt. A puli egyetlen vakkantás nélkül teljesíti a parancsot. A nyáj megfordul, szót fogad a fekete pulinak. A juhász ma szalonnát evett vöröshagymával ebédre. A rőtvörös szamár minden léptére ügyel. Húszéves, nehéz léptű, sánta szamár ez a Maca. Ilyen volt akkor is, amikor megvette a juhász. Látta jól a hibáit, de hát mit lehet tenni, ha nincs szamárvásár? Megvette, mert úgy gondolta, csikóval fizet majd a szamár. Harcon éve vár erre. Es most, tán néhány óra múlva valóban csikóval fizet a szamár. Éppen ötvenéves a juhász. Az anyatejjel együtt szívta magába a juhász hivatás sze- retetét. Amióta az eszét tudja, mindig a nyájjal járt. Juhász volt az apja, a nagyapja, de még a nagyapjának az apja is. — Mink, kérem, vándorjuhászok voltunk. Örökkön örökké csak mentünk, vándoroltunk. A csacsi hátán elfér a hobeleváncunk... Ebbe a faluba vihar után jött. A szövetkezet juhásza- ta teljesen ráfizetéses volt. Zúgott, morajlott a tagság: "Adjuk el az összes birkát...! Még a ruhát is leeszik rólunk! ... Ilyen luxust csak a bolond enged meg magának! ...« Akkor jött a juhász. Odaállt az emberek elé, és azt kérte, fogadják föl. Azt mondta, ha az első év után nem tesz le az asztalra annyi nyereséget, amennyi az előző évben veszteség volt, akkor nem kér és nem fogad el egyetlen fillér fizetséget se. A vezetőség meghallgatta a juhászt, és úgy határozott, hogy most még az egyszer próbát tesznek. A juhász elköszönt, és az év végéig be se nyitotta az iroda ajtaját. Az év végén az irodán mindent összeszámoltak. Az adatokból kiderült, hogy százhúszezer forint gyapjúpénzt és százhuszonhárom darab harminckilós bárányt adott a közösnek a juhász. A bárányokért negyvennégyezer forintot kaptak. A háromszáz darabos nyáj takarmányozására az előző évi hetvenezer forinttal szemben mindössze tizenötezer forintot költött a juhász. Amikor elkészült a számvetés, még a könyvelő is felkiáltott: — Ez hihetetlen!... Űjra és újra átszámoltak mindent. Stimmelt minden szám. Akkor kiáltották ki egyhangúlag tudós-juhásznak. Mert aki ilyen csodát tud csinálni, az csak tudós lehet. A juhász meghallgatta a dicséreteket, és tette a dolgát. Az új esztendő első napján újra odaállt az elnök elé, és tisztelettel megkérdezte: — Hát akkor hogyan és miként leszünk? Az elnök nem értette a juhász kérdését. — Mire gondol,' Józsi bácsi? A juhász komolyan szólt: — Tartják-e a juhászatot, avagy pediglen áruba bocsátják? Felfogadnak-é, vagy más juhászt keresnek? Erre volnék én kíváncsi. — Dehogy válunk meg magától! — csattant föl hirtelen az elnök. — Amig magának kedve van hozzá, nálunk lesz juhászat. Csak nem akar más tájra menni? — Én nem — nyújtotta kezét a juhász. — Ha felfogadnak erre az évre is, akkor nekem itt a helyem! Mondják, hogy ez a nyáj megérti a juhász minden szavát. Hogy a juhász felesége méltó társa az urának- Ha jó kedve van, hetven-nyolc- van birkát is megnyír naponta. All a dombtetőn, és a legelésző nyájon legelteti a szemét. Kíváncsi vagyok, hogy mire gondol így napközben. Ezt a feleletet kapom: — Máma meg tegnap, sőt már egy hete a gyereken jár az eszem. Hogy szánjak-é néki sorsot, vagy hagyjam, hadd válasszon maga. Azt mondta a minap a tanítója, hogy borotvaéles esze van a fiamnak- Taníttatni kéne, városba küdeni iskolába. Én most igy magamban úgy kötöttem egyeszséget, hogy csináljon a gyerek azt, amit akar. Ha pallérozni szeretné magát, akkor tanuljon, amit akar. Ha meg ide jön a nyájhoz, akkor olyan juhászt faragok belőle, hogy ... Nem tudja befejezni a mondatot. Nem talál rá szavakat. Németh Sándor felállt az asztaltól. Kezet fogott velünk, s úgy beszélgetett, mintha régi ismerősök volnánk. Leültetett bennünket, kikérdez itt mindegyőn- ket. azlán utasított, hogy szervezzük meg a gatcsinsz- ki frontot. Átadta a megbízólevelünket, aztán utunkra bocsátott. Alekszandr Andrejevics Pal jam Szent Pélerváron született, s mindig ebben a városban élt. Többször bebör- 'önözték a Pravda olvasásáért. ötven évvel ezelőtt —- huszonhárom eves volt akkor — részt vett a Téli Palota ostromában. Így mondta el annak az éjszakának a történetét) —i Kis csoportokban érkeztek a matrózok a Palota térre. Nálam nem volt fegyver,. gondoltam, majd kapok, mint a francia forradalomban ... Olyan sötét volt a téren, hogy semmit sem láttam. Ráléptem valakinek a kezére. Akkor vettem észre, hogy ott hasalnak fegyverrel a kézben a matrózok. Megkérdezték, van-e' fegyverem. Mondtam, hogy nincs. »Akkor állj félre!« De ekkor megszólalt az Auróra cirkáló ágyúja. Hurrá, hurrá, kiáltották a matrózok és a katonák, s átvetették magukat a láncon. Fáklyákat gyújtottak, s nekem is a kezembe nyomtak egy puskát. Megrohamoztuk a Téli Falotát. „Ez Kun Béla, a komisszár..." Ezüst hajú öreget mutatott be Paljam elvtárs. — Konsztantyin Pavlovics J evdokimov. Sok magyart ismert, beszéljen vele. A szemüveges veterán tizenkilenc óta párttag, s a visszaemlékezésből érdekes epizódokat vetettem papírra. Az Urálban együtt harcolt a magyarokkal a fehérek ellen. Még arra is emlékszik, hogy a 29-es magyar hadosztály parancsnoka egy Kocsis nevű ember volt. — Vasutas vagyok, állo- másfőnök-helyettes voltam az Urálban. Egyszer fölfigyeltem egy köpcös férfira. Ült és evett Megkérdeztem, hogy ki ez. Hát nem tudod, rökö- nyödtek meg. »Ez Kun Béla, a komisszár...« Aztán nem találkoztam vele többet Egyszer olvastam az újságban, hogy otthon van Magyarországon, s megalakította a Tanácsköztársaságot. Tavaly meghívtak a Barátság Házába egy fogadásra. Magyarok vendégeskedtek nálunk. Kérdezem a mellettem ülő elvtárstól, hogy merre harcolt. Mond ja, hogy a Keleti Fronton, Kolcsak ellen. Sorolja a falvakat s kiderült, hogy mi bizonv együtt harcoltunk. Sajnos gyengül az emlékezőtehetségem, nem jegyeztem meg a nevét. „Jól harcoltak . a magyarok“ — Hogyan harcoltak a magyarok? A kis öreg rám emeli a szemét, s pvorsan rávágja: — Mindig meghatottan emlékszem vissza azokra a magyarokra, akik olyan lelkesedéssel támogatták az ügyünket vállvetve harcoltak velünk. Az volt a fronton a szavunk járása, hogy ahol ott vannak a balti matrózok vagy a magyarok, ott nem lehet semmi baj. Akikkel beszéltem ezen a hétfői délután, most úton vannak. Az öreg bolsevikok százöt tagú kórusával járják az országot, s mindenhol eléneklik Lenin kedvenc indulóit a Varsavjankát és a Fel, vörösök, proletárokat. Lajos Géza (Következik: Hán Sándor, az internacionalista.
