Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-25 / 253. szám

Szerda, 1967. október 25. 3 SOMOGYI NfiPtAP NEM VOLT HIÁBAVALÓ A Kaposvári Villamos- sági Gyár szerszámmühe- lyében találtam meg Tár­síts Józsefet, a Ki minek a mestere vetélkedő megyei győztesét. Talán olvasóink közül még sokan emlékez­nek írásunkra, melyben bemutattuk. Akkor még nagy feladat előtt állt. Várta a budapesti elődön­tőt Tele volt drukkal. Most már nyugodt, túl van az izgalmakon. Kapkodás nélkül dolgozik egy szer­számon. Néhány percre azért visszapörgettük az eseményeket — Figyeltük a televíziós közvetítést. Sokszor láttuk a képernyőn — mondtam. — Igen, a srácok is mondták, hogy láttak a ív­ben. Mindjárt az elején odajött hozzám Kovalik Károly beszélgetni. Ami­kor aztán a kamerák rá­kapcsoltak, meglepetéssel láttam, hogy velem kez­dik. — A versenyfeladat is ilyen jól kezdődött? — Sajnos nem. A gya­korlati munkát elrontottam. A hántolás nem úgy ment, ahogy kellett volna. De nemcsak én jártam meg vele. Nagyon sokan becsa­pódtak. A megengedett hántolási ráhagyás a mun­kadarabon három tized mil­liméter. Azon, amit ne­künk kellett megmunkál­ni, egy tized körül volt a hántolási ráhagyás. Aki ezt időben nem vette észre, az hamar elvérzett. A kudarc­hoz, azt hiszem, nagyban hozzájárult az, hogy a la­katos munkából az utóbbi időben eléggé kiestem. — És az elmélettel sze­rencséje volt? — Sokkal jobban sike­rült, mint a gyakorlat. An­nak ellenére, hogy igen kacifántos példákat kap­tunk, a teljesítményem megfelelő volt. Az elméleti versenyben a tizenhetedik helyen végeztem. Harminc­nyolcán maradtak mögöt­tem. Megérte-e a fáradtságot? — Nem bántam meg, hogy indultam — mondta határozottan. — Van hasz­na a vetélkedésnek. Ta­pasztalatot szereztem egy esetleges újabb szakmai mérkőzésre, felfrissítettem az iskolában tanultakat, és aránylag rövid idő alatt megtanutlam a középisko­lai matematika leglényege­sebb részét. Mi a szakisko­lában ugyanis nem foglal­koztunk középiskolás mate­matikával. Enélkül jófor­mán meg se mukkanhattam volna a versenyen, tehát meg kellett tanulnom. — A felesége segített? — kérdeztem. Azért gondol­tam rá, mert a technikus fiatalasszony a megyei ve­télkedőn is ott volt, szur­kolt a férjének. — Igen, főként ő — hangzott a válasz. A munkában is hasznát veszi a versenynek. Annál a szerszámnál is alkal­mazza a felfrissített anya­got, amelyen éppen dolgo­zik. A cél az, hogy a gyár egyik dolgozójának újítá­sával még egyszer annyit lehessen termelni, mint be­vezetésekor. A fiatalember vállalkozó kedvéért, eredményéért háromezer forint jutalmat kapott a VBKM vezérigaz­gatójától. De az anyagi el­ismerésnél is többet jelent az erkölcsi. Hiszen Tursits József bebizonyította, hogy jó képességű, szorgalmas ember, megérdemli, hogy megbecsüljék. Sz. N. LENINGRAD SZÍVE SZÓL (I.) Ezerarcú város a Néva partján Fények színes füzére szikrázott esténként a város fölött, amikor kitekintettem a Rosszija Szálló tizen­egyedik emeletén lévő szobámból. Deningrád egyik legszebb új lakónegyedében magasodik ez a szálloda, köröskörül pedig, a Győzelem parkja mögött, a Moszk­vai sugárút mentén modern lakóházak tömbjeiben gyö­nyörködhet az idegen. Lenin városa ma éppen kétszer akkora, mint a haj­dani Petrográd. S huszonöt év múlva mégegyszerese lesz a mainak. S az új emeletes lakóházak csaknem hetven százalékát itt, a város legnagyobb szállodája körül épí­tik majd fel. Meghökkentő az adat, Lenin városában, minden tíz percben összeszerelnek egy lakást. Roskadásig teli boltok... múzeumában láttam ezt a szürke fölvételt, kenyérért sor­ban álló rongyos munkás­asszonyokról. Ezt választot- mércének, ehhez hasonlítottam Lenin­grad mai életét. A sorbanál­Hány arca van Leningrád- nak? Hat napot töltöttem a három forradalom városá­ban, s csupán néhányat is­mertem meg belőle, pedig önkéntelenül mindenki segített — újság­író és egyetemi tanár, nyug­díjas és itt tanuló indiai diák, veterán és gyári munkás —, hogy minél több táruljon fel előttem a város múltjából és jelenéből. S biztosan tudom, hogy akkor sem ismerem meg Leningrad ezer arcát, ha hó­napokat, éveket töltök vá­rosban. Minden kő, minden utca, minden ház — történelem. S az itt élő emberek élete úgy­szintén. Hány jelzőt érdemelt ki forradalmi múltjáért, hő­siességéért, az ország ipará­nak fellendítéséért, a tudo­mány és a kultúra mind ma­gasabb csúcsra való emelésé­ért Leningrad. Több kötetes könyvek, múzeumok tucatjai vallanak erről. Ez a riportso­rozat éppen ezért csak né­hány élményt, emléket nyújt­hat az olvasónak — a teljes­ség igénye nélkül. Utamon végigkísért egy fényképész A forradalom lás ma is velejárója a csak-1 Közhelynek számít már, nem négymilliós város életé- hogy a szovjet ember min- nek. A fegyelmezetten és tü- c.'enhol olvas. A metró moz- relmesen várakozó elegáns le- gólépcsőjén, a buszon, sor- ningrádiak azonban áruval ' állás közben. S ez nem csoda, roskadásig teli boltok, a leg­finomabb inyencfalatokat kí­náló vendéglők előtt várnak arra, hogy sorra kerüljenek. Egy friss fölmérés szerint változóban van a város lakói­nak az étkezése. Egyre keve­sebb kenyeret, s egyre több tejet, húst, gyümölcsöt fo­gyasztanak. Az üzemi étkez­déken kívül több mint két és fél ezer vendéglőben, ebéd­lőben, büfében reggelizik, ebédel és vacsorázik a város- S ebben a számban nincs benne az üzemi étkezdék há­lózata, ahol esküvői, névnapi tortától az ünnepi pirogig mindent megrendelhetnek a gyárban dolgozók. Minden negyedik ember tanul Hét évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban, s az akkori öltözködéshez mérve a mos­tanit, meglepő a változás. A Nyevszkíj proszpekten lévő női modellházat a leningrá- diak humorosan a »-férjek ha­lálának« nevezték el, mert a feleségek órákat várnak itt a sorukra, s ha megrendelték a nekik tetsző ruhacsodát, bi­zony megérzi a családfő zse­be a borsos számlát. A to­longás ennek ellenére min­denhol a drága szalonokban és modellházakban van. A közelmúltban amerikai tu­ristacsoport járt Leningrád- ban, s megnézte a modellház divatbemutatóját »-Párizsban is jártunk, de ott sem lát­tunk ilyen szép ruhákat!« — Huszonhármán — együtt — Hogyan jutnak ki ide, hiszen ez a kukoricatábla több kilomé­ternyire van Böhönyétől? — Ilyenkor, amikor még száraz az út, többnyire ke­rékpárral. Az­tán gyalog is ki kell jönni, mert a mun­kák nem azt nézik, milyen az út. Köny- nyen törik a kukoricaszár, száraz és por- zik, amint ket­téroppan. Akivel be­szélgetek, szép csövet fejt ki a csumá’oól. Mozdulatai ügyesek, keze erős. Turba Mária a böhönyei Szabadság Termelőszövetkezet szocialis­ta munkacsapatának vezető­je. ö és még néhányan a csa­patból ezen a derűs októberi napon kukoricát törnek, őszi munka a javából, rossz időben bizony keserves bol­dogulni vele. De ők nem várják be a hideget, az esőt... — Mi különbözteti meg ezt a csapatot a többitől? — Sok minden. Vegyük például a munkát. Az az igazság, hogy többet dolgo­zunk, mint a többiek, és nem válogatunk a munkában. Nálunk a hozamok mindig magasabbak az egész szövet­kezet átlagánál, pedig sok­szor kijut a rossz talajból. Előfordult, hogy a cukorré­pánkat eggyel többször ka­páltuk, mint mások. De meg is érte. — Mikori jött létre ez a csapat, és mikor határozták el, hogy a szocialista címért küzdenek? Rövid gondolkodás után hallhatom a választ: — Hatvankettőben alakult a csapatunk. A tagok az egész faluból tevődnek össze. Ak- kór kevesebben voltunk, mint most. Éppen elég munkába rendelni, összehozni a csa­patot, mert nagy a távolság köztünk a faluban. De /ha együtt vagyunk ... Szóval akkor elhatároztuk, hogy el­nyerjük ezt a címet. Kát mindjárt nem sikerült, de azóta többször is elértük. Az idén májusban megkaptuk a jelvényeket. — És kapnak-e külön ju­talmat, a munkadíjon kívül egyebet a szövetkezettől ezért a lelkes munkáért? — Nem jutalomért csinál­juk mi ezt, nem ez a cé­lunk. Egyszerűen arról van szó, hogy mi így lettünk jó munkacsapattá. Jólesik hal­lani, ha azt mondják, hogy ez a legjobb csapat... Horváth József, a növény- termesztő brigád vezetője így summázza véleményét a hu­szonhárom asszonyról: — Kilencven ember dolgo zik a brigádomban, de ezzel a csapattal boldogulok a leg­könnyebben. Bármire kell, át­csoportosíthatom őket, rá­juk mindig számíthat a szö­vetkezet. Ha nekiállnak egy táblának, két—három nap alatt végeznek. És meg lehet nézni a munkájukat, nincs abban hiba. Porfelhő kavarog mögöt­tünk a hosszú dülőúton, amin a határ egyik részéről igyekszünk átjutni a másik­ra oda, ahol a többi asszony dolgozik. A brigádvezető út­közben a szocialista csapatró' mesél. — A tsztagoknak kiparcel­láztuk a kapásokat, _ a szo­cialista csapaté megmaradt egyben. Ez is előnyt jelent a szövetkezetnek, hiszen a csa­pat terményeit vontatóval hordhatjuk be. A többieknél meg külön-külön kell átven­ni mindenkiét, hogy tudjuk, kinek a parcelláján mennyi termett. Cukorrépa-táblán állunk. A répa levelei még zöldek, nem­igen látszik rajtuk az ősz rozsdafestéke. Traktor dübö­rög a sorok közt, fellazítja a répát, s az asszonyokra már csak az összehordás meg a fejelés marad. — Hat hold répája van itt a csapatnak — mondja a brigádvezető. — Ott távolabb látszik, hogy elmaradt egy gazos parcella. Az már nem a szocialista csapaté, náluk ilyesmi nem fordulhat elő. Ma álltak be ebbe a táblába. — Megmondom, miért nem fordulhat elő nálunk gazos, visszamaradt parcella — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik asszony, Horváth Já­nosáé. — Mi nem hagyjuk ki senki részét, akkor sem, ha az illető betegség miátt nem tud részt venni a ka­pálásban. A betegét elvégzi a csapat. Itt van például Már­ton Józsefné. Megbetegedett, amikor a háztáji burgonyát kellett szedni. A csapat ki­szedte helyette. Jó így közö­sen dolgozni, jobban érezzük magunkat, mintha kinek-ki- nek külön kellene elvégezni a munkáját szerteszét a határ­ban ... S hogy lássuk, milyen je­lentős feladatot old meg évente a csapat minden tag­ja, álljanak itt ezek az ada­tok. Személyenként 1200 négyszögöl burgonyát és há­rom hold kukoricát termel­tek. A kukoricát vegyszerrel gyomtalanították, tehát itt csak az egyéb munkát kel­lett elvégezniük. Úgy adó­dott az idén, hogy a csapaton kívüli szövetkezeti tagok nem mindegyike szedte ki terüle­tén a burgonyát, így az ő se­gítségükre volt szükség. Töb­ben 3000 négyszögölnél is nagyobb területen szedték ki a burgonyát a verbecs után. őszi szél kapaszkodik a kendőkbe, de a Napnak még van ereje, répalevelek hulla­nak a földe, asszonyderekak hajladoznak a gép mögött. A határ egy távolabbi részén ugyancsak asszonyok törik a kukoricát. Együtt vannak ők huszonhármán a távolság el­lenére is. Hernesz Ferenc mondták elragadtatva. S hogy ez nem puszta bók volt, bizonyítja, hogy mind megvá­sárolták a kiválasztott mo­delleket hiszen a világ minden ötödik könyvét a Szovjetunióban ad­ják ki. Leningrádban minden ezer emberre másfélezer új­ság jut s a vásárolt könyve­ket nem is lehet nyilvántar­tani. Az biztos, hogy minden családnak van saját könyv­tára. Amíg a forradalom előtt háromszáz nyilvános könyv­tár volt a városban, ma több mint ezer, s az állományuk negyvenszeresre nőtt A Szal- tikov-Scsedrin Könyvtár a világ egyik legnagyobb ilyen intézménye tizenkétmilliós könyv-, újság- és kottaállo­mányával. S helyet szinte so­hasem lehet kapni az olva­sótermekben. Nem is csoda, hiszen mindep negyedik le- ningrádi tanul, minden kilen­cedik diák vagy egyetemi hallgató. A jövőnek képezik a szakembereket Ez a város mindig lelkesítő példa volt forradalmiságával és hősiességével. A pityeri munkások sztrájkjai, fölkelé­sei, forradalmi magatartása jeladás és ösztönzés volt az ország minden sarkában. A pétervári proletárok ostromol­ták meg a Téli palotát, ver­ték vissza a fehérgárdista ezredeket a németek északi hadseregének támadását. A város újjáépült romjaiból, szebb lett, mint valaha, még több turistát vonz a világ és a szovjet haza minden részé­ből. S nemcsak a forradalom­nak, hanem a tudománynak, a kultúrának, a haladó esz­méknek és technikai csodák­nak ' egyik világközpontiává fejlődött Lenin városa. Több mint száz országba jutnak el a leningrádi turbinák, gene­rátorok, esztergapadok, textil-, nyomda- és mezőgazdasági gépek, foto- és optikai cik­kek, orvosi berendezések. Hetvenhat üzem szállítja ter­mékeit Magyarországra. Csak az utóbbi években húsz nem­zetközi kongresszus, szimpo- zion színhelye volt ez a város, ahol kétszáznegyvenöt Lenin- díjas tudós alkot és dolgozik. S hogy a város milyen fela­datot vállal' magára a iövö szakembereinek a '•"—'-"ben, jól mutatja a köve''. ’ adat: a háború után több mint négyszázhúszezer mérnököt, orvost, szakembert adott a szovjet hazának. Lajos Géza (Következik: Október élő tanúi) Dunántúli szakszervezeti népművelők 1 tanácskozása Tegnap délelőtt a somogyi szakszervezeti napok kereté­ben a dunántúli szakszerve­zeti művelődési intézmények vezetői részére kétnapos ta­nácskozás kezdődött a Latin­ka Sándor Megyei Művelődé­si Házban. A SZOT kulturá­lis, agitációs és propaganda osztálya, a Népművelési In­tézet, a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsa és a Megyei Művelődési Ház ál­tal szervezett tanácskozás első napi programjaként Kazimity Györgynek, a SZOT kulturális aloszitály vezetőjének előadása hang­zott el. Az előadó ismer­tette a SZOT XXI. kongresz- szusának legfőbb határozatait, majd részletesen elemezte a szakszervezetek nevelési cél­kitűzéseit, feladatait. A XXI. Kongresszus új szakaszt nyi- részt. tott a szakszervezetek tevé­kenységében, melyre az a jellemző, hogy az elkövetke­ző években sajátos módon mindinkább részt vesznek a szocializmus célkitűzéseinek elméleti kimunkálásában is. A társadalmi követelmények úgy alakultak, hogy az ér­dekvédelem mellett egyre fontosabb szerepet kap a ne­velőmunka a szakszerveze­tekben. A kongresszus szel­leméből adódóan fejlesztik tovább a szakszervezeti mű­velődési intézményeket a jö­vőben, s ezek feladatairól tájékoztatta előadása máso­dik részében a hallgatóságot Kazimity György. Az elő­adást vita követte, majd a vendégek a Kaposvári Ru­hagyárba látogattak, ahol egy üzemi koncerten vettek November 7-ig teljesíti évi tervét a Csokonyavisontai Gépállomás A Csokonyavisontai Gép­állomás dolgozói felajánláso­kat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójának tiszteletére. Vállalták, hogy évi tervüket november 7-ig teljesítik. A szombaton megtartott terme­lési tanácskozáson értékelték az eddigi munkát. Megállapí­tották, hogy minden részleg teljesítette időarányos válla­lását. A gépjavító üzemrész mostanáig több mint 1 ICO 00 forint tiszta nyereséget biz­tosított a jó munka révén. Befejezték az erőgépek és a növényvédő gépek javítását, illetve felújítását. Jelenleg a mezőgazdasági gépgyár meg­rendelésére export bérmun­kát végeznek. A traktorosok iközül kiemelkedően szép eredményt ért el Horváth István és Balogh Sándor bri­gádja. A szerelők és gépja­vítók közül a Primon Lász­ló, a Zákányi István, a Kiss Jenő, a Szegény János, a Fi- liszár István, a Kortunai Antal és a Flórik István ve­zette brigádok végeztek di­cséretre méltó munkát. A Muzsek Sándor kőműves és Bíró Ferenc asztalos vezette építő részleg is teljesítette vállalásait. Az évforduló tiszteletére még a hónán vé­gére befejezik a műhely­csarnokok építését. A terme­lési tanácskozáson ió mun­kája jutalmául harmincöt traktoros, illetve kombájnos és ötvenkét műhelymunkás kapott jutalmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents