Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-22 / 251. szám

AZ AURÓRÁTÓL A CSILLAGOKIG

Munkások és parasztok százezred jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, hogy megvédjék fiatal szocialista hazájukat. Gyemjan Bednij ebben az időben írta ezeket a sorokat: »Elvtársak, minket tűzgyŰTÜ övez!-« (Ránk mindenféle raulóhorda támad.) (A martalóc szülőföldünkön áll. A sors nekünk csupán egy választ ad:) Vagy győzelem, vágy hősi harc s halál.« A Vörös Hadsereg hős harcosad kiűzték hazájukból az intetr1920, Moszkva, Hosszú sorok állnak kenyérért. A fiatal szovjcthatalom diadalmaskodott az intervenciósokon, a hős forradalmárok győztek a polgárháborúban, három évig tartó ádáz küzdelemben vereséget mértek a fehérgárdistákra, ám az egyébként is szegény Oroszország újabb óriási károkat szenvedett. Most az éhséget, az ínséget kellett legyőzniük! 1920-ra a mező- gazdaság termelése a cári Oroszországnak mindössze 61 százalékát érte el. Hiány volt kenyérben és más, nélkülözhetetlen élelmiszerekben. A városok munkásai éheztek. Sokan falura menekültek. Az ipari munkások száma az első világháború előttinek

Az ország gazdasága. Ipara romokban hevert. Az intervenció- sok; és a Xehérgárdisták tönkretették a közlekedést. Több mint 7000 hidat, ebből 3500 vasúti hidat felrobbantottak; több mint 1700 kilométer vasúti vágányt romboltak szét. Vízzel árasztották el a legtöbb Donyec-meden- cei bányát, óriási károkat okoztak a bakul olaj vidéken, rengeteg gyárat leromboltak. Az ipán termelés a háború előttinek mintegy hetedére csökkent. Az imperialisták, akik 1917 novemberében abban reménykedtek, hogy a szov- jethatalom nem lesz hosszú életű, néhány hónap alatt magától összeomlik, majd 1918-ban fegyveres erővel próbálták megsemmisíteni, de véres fejjel kellett eltakarodniuk, most abban bíztak, hogy az Ínség elvégzi a magáét. Tévedtek. Oroszország népe, munkásosztálya, amely oly hősiesen harcolt a forradalom napjaiban, a polgárháború idején, éhezve, fázva, most szerszámmal teljesítette forradalmi kötelességét.

Sátrak a sztyeppén. Itt laknak az első építők. Télen SO fok

alá süllyed a hőmérséklet, de ők kitartanak. Kohók, hatalmas gyáróriás, új város emelkedik majd itt. Szovjet-Oroszországnak vasra és acélra van szüksége. S eljött a nap, amikor mindenki felöltötte ünneplő ruháját. Ezek legtöbbje is viseltes. Mindez azonban nem csökkenti az örömet, az ünnep fényét. Fölépült az első nagykohó, annak avatására gyűltek össze Megnyitogorszk építői A sztyeppén, munkájuk nyomán felépült a szovjet népgazdaság első költőóriása. S a meg-iyitogorszki acélmű, a hozzá tartozó várossal tovább épül. Mint ahogy másutt is új városok nőnek ki a földből. Komszomolszk, Dnye propetrovszk, s még sorolhatnánk tovább. A szovjet nép minden évben egy évtizedet hoz he a cári Oroszország elmaradottságából. A legfelső képen kommunista szombatot tartanak a vasutasok.

Több mint 60 esztendeig írástudatlanul élt ez a parasztember. Munkától kérges keze nehezen formálja a betűket, de mégis ott ül esténként a falusi iskolában, hogy megszabaduljon tudatlanságától. Az éhséget és az ínséget legyőzvén a közoktatás és a népművelés felé fordulhatott a figyelem. 1920-ban az egész lakosság 32 százaléka tudott írni-olvasni. '926 végére ez az arányszám 40 százalékra emelkedett. Ma a Szovjetunióban egyáltalán nincs analfabéta, mindenki elvégzi a tízosztályos iskolát. A kultúrforra- dalom hősi fejezeté a húszas évek közepén íródott.

Mekkora öröm amikor az öreg muzsik traktorra ülhet. Errefelé a cári időkben a parasztok maguk húzták az ekét, könyvet, újságot soha nem láttak, ismeretlenek voltak számukra a gépek. S most íme, traktort kapott a falu, s kezelését is megtanulták a parasztok. Szerény eredmények ezek, hiszen ebben az időben például az Egyesült Államokba már sokkal modernebb traktorok tízezrei dolgoznak a farmokon. De az eredmények az elmaradott és a polgárháborús pusztítást ói sújtott fiatal Szovjet-Oroszországban születtek! Ma pedig a Szovjetunió mezőgazdasága igen jól gépesített nagyüzemekből áll.