Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-16 / 220. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA BOLTRÓL BOLTRA Élelmiszer és tisztaság Az élelmiszerüzletek ötle- j roló vasraktárban sem sza- tesen elrendezett, gazdag ki- badna megengedni. Nem is rakatainak sora csalogatja a szólva a Kossuth Lajos ut- vásárlókat a város központ-' cai 375-ös fűszerboltban Iá­jában és a külső városrésze- tott tisztátalanságról. A hasz ken. Egyik-másik boltban na­ponta sok százan megfor­dulnak, a nagyobbakban — mint az ABC áruház — talán még ezrek Is. De vajon mit talál a vásárló a szemet gyö­nyörködtető, díszes kirakatok mögött? Milyen az élelmiszer- boltok tisztasága? A napokban tett körsétánk arról győzött meg bennün­ket, hogy a boltvezetők és az eladók többsége nem tesz ele­get a higiéniai előírásoknak. — Naponta kétszer felmo­sunk — mondja a Május 1. utcai 318-as számú húsbolt vezetője —, megteszünk min­dent a tisztaságért. Ugyanabban a pillanatban a pult mögött az egyik el­adó — szájában égő szivar­ral — húst hord ki a rak­tárból, pedig a dohányzást tiltó tábla ott van a bolt fa­lán, jól látható helyen. A tartalma nemcsak a vásár­lókra vonatkozik, hanem a bolt dolgozóira is. Rendetlenség, balesetveszély Dinnyehéj, elszórt gyü­mölcs, hagymahulladék: ez­zel fogad a Május L utcai nagy zöldségüzlet. Mindez az ajtón kívül. Bent ládahegyek, dinnyetorlaszok az útban, el­szórt gyümölcs, balesetve­szélyes rendetlenség. Magya­rázatként a boltvezető any- nyit mond: Nagy a forgalom, nem győzünk rendet tartani. Érdemes volna az ellen­őröknek külön foglalkozni a megyei tanács és az újság­árus közötti zöldség-gyü- mölcspavilcm egészségügyi, tisztasági problémájávaL Az értékesítésre alkalmatlan, ki­dobott gyümölcs ott rothad egy halomban a rossz cipők, a szemét- és tőrmelékdomb bűzös, egyre növekvő töme­gében. S mellette mosolygó gyümölcsöt kínálnak a pavi­lonban. Légyinvázió, tarka köpenyek Közeledik az ősz, a legyek behúzódnak az üzletekbe is. Ellepik az árut, az élelmi­szerboltok többségében nem tudnak semmi ellenszert. — Mintha ezek az őszi le­gyek elpusztíthatatlanok len­nének — mondják a boltve­zetők. A kis piros zászlócs­kák, az eddig leghatásosabb légyirtók sem használnak. Így aztán a legtöbb boltban eltűrik a pult mögé minden­hova beszemtelenkedő legye­ket. A 120-as fővárosi csemege­üzletben viszont nincs légy. Más módszerrel védekeznek az ősz eleji légyinvázió el­len, mint a többi boltokban, és a tapasztalatok szerint eredményesen. Reggel »per­metezéssel« kezdenek, és e: egész napra megóvja a bol­tot, az élelmiszereket a gusztustalan légymászkálás- tól. Aztán a fehér köpeny. Né­melyik eladón inkább tarka, mint fehér, annyira piszkos. A Latinka Sándor utcai tej­boltban látotthoz foghatót még egy gépalkatrészeket tá­nálaton kívül levő pulton és a rajta elhelyezett mérlegen csorog le a dinnyéié, törött üveg, szerteszét szórt dobo­zok, eltaposott cigarettavégek a pult mögött. Buni Zoltán boltvezető arra hivatkozik, hogy a törzsvásárlóknak nem mernek szólni, ha cigarettáz­ni van kedvük a boltban. Megjegyeznénk, hogy az élel­miszerek mellett vegyes cik­keket is árusítanak! A diny- nyét pedig ebéd után közö­sen fogyasztották, de az el­takarítására még nem volt idő. A város peremén Meglepően tisztábbak a város peremén levő üzletek, pedig azokban is sok száz ve­vő fordul meg naponta- Az új városrész ABC áruházá­ban szinte kifogástalan a rend és a tisztaság. A belépő vásárlónak olyan érzése tá­mad, mintha tegnap nyitot­ták volna meg. Az élelmiszer-, a zöldség-, a hús- és tejboltok, amelyele egy több mint 50 000 lakosú város élelmezését látják el, sok tekintetben híján vannak a legalapvetőbb tisztasági normáknak. Sajnálatos, hogy több esetben éppen maguk az eladók vigyáznak legke­vésbé a rendeletékben előírt higiénia és tisztaság megtar­tására. Éppen ezért a felügyeleti szervek figyelmébe ajánljuk az élelmiszerüzletek ilyen jellegű, gyakoribb ellenőrzé­sét. Nagy József Panasz a GELKÄ-ra Kezében táskarádióval egy negyven év körüli férfi nyit be a szerkesztőségi szobába. Egye­nesen a GELKA-tól jön, pa­naszkodik. — Másodszor Javították né­hány hónap alatt a rádiót, és hatszor bolondították be érte, mire elkészült. A rádió már nem éppen új, nálunk eléggé ismeretlen szovjet márka. Amikor június 20-án bevitték a GELIvA-hoz, nem szólt. — Azért készült sokáig, mert teljesen kijavították, azért is fizettem olyan sokat érte, leg­alábbis azt mondták. A mun­kalapjára egy egész verset ír­tak föl, hogy mennyi baj volt vele. Amikor visszahoztam, mert a skálamutatót nem lehe­tett elmozdítani, újra megfizet­tették velem. Elfordítja a rádiót, a ketté­tört hátlap frissen van össze­ragasztva. Leemeli a lemezt, és mögötte a zseblámpaelcmek mind beforrasztva. Valószínű azért, hogy a széttört, megra­gasztott dobozból ki n© esse­nek. — Szóvá tettem az ajtóban, még mielőtt kiléptem volna, hogy nem törötten holtam ja­vítani. Megvonták a vállukat — mondja a panaszkodó férfi és hozzáteszi: — A rádió egy felsőmocsolá­di mozgásképtelen emberé. Csak rám bízták, hogy javíttas­sam meg. Annak a beteg ember­nek ez a kis rádió pótolja a lábbal el nem érhető világot. A GELEA vezetője jól isme­ri Dombai Pál panaszát, d© ar­ra hivatkozott, hogy a rádiót rossz állapotban vették át ja­vításra. A panaszos jogos ki­fogásait nem ismerte el. Bár az első javítást igazoló munkala­pon szerepel a rádió forgó kondenzátorának rendbehozása, amely közvetlen kapcsolatban áll a skálabeállító mozgató gombjával, a második ilyen jellegű javítanivalót ismét pénz­ért vállalták. Pedig a forgó javítása közben igénybe kel­lett venni a skála beállító me­chanizmust is, őszintén szólva ilyen munká­val csak elriaszthatja magától a rádió- és tv-javitás okka! hoz­zá fordulókat a GELKA. Ha már kárt okoztak munka köz­ben Dombai Pál rádiójában azzal, hogy a hátlapját eltör­ték, legalább azt ne tetézték volna egy másik baklövéssel, az elemek beforraszfcásával. Most ha az elemeket ki kell cserélni, be kell hozni a rá­diót Kaposvárra. N N. J. Barát Endre: A DRÁGA CSÓK Zömök öregem­ber lépett ki a portásfülkéből. Kipödört fehér baiuszú, fehér ha­jú. Körülpillan­tott. Este nyolc óra múlt. Az úton nehéz te­herautók robog­tagadom. Légin- egyperces állo­kább a fiút. Lám, más volt a mi­manapság milyen énk, azunnal in­könnyen jutnak dítani kellett. Ők csőhöz a fiatal- meg elkéstek pót­emberek! Bezzeg na. az én időmben — Láttam őket fukarabbul bán- az úthajlatnál, tak az ilyesmivel kocsin jöttek, ló­a lányok — már• halálába. Inte­tak, villamos mint a csókkal, gettek, hogy vár­csörömpölt; a Emlékszem, én jak, ne indítsam már félesztendeje el még a vonatot udvaroltam Sári- 'És én... meg­kának. Már je- tettem a ked­gyesek is vol- vükért. Hónom mentek, csupán tunk, s ő mégsem alá csaptam a egy húsz év kö- engedett. Kedves tárcsát, vártam, rüli fiú meg egy szót adott, ked­ves mosolyt, a kezét is ideadta, de csókot hiába kunyeráltam. Hiába no, rátarti lányka volt. gyalogjárók meg­ritkultak. A le­járt műszak dol­gozói már haza­kis szőke lány álldogált a kö­zelben, a gyár kerítése mellett. Átkarolták egy­mást, és csóko- lóztak — önfe­ledten. nem intettem — teljes három percig visszatar­tottam a gyorsot. Szóval... ez elég súlyos cselekedet volt. De én akkor ezért a tettemért A portás fi­gyelte őket, és felém vágott a félszemével: — Elmondjam, megkaptam a kis hogy mégis mi- menyasszonyom­— Ej, ezek .. már azt hiszik, hogy vak az em­ber. Mintha itt se lennénk, nem­ként törtem meg a jeget? No, el­mondom. Szóval én akkor vasúti ember voltam. Egy nagyon ki­csi állomáson működtem mint tál az első csó­kot. Az államtól meg harminc ko­rona büntetést. Nagy pénz volt az akkoriban_ Lám, ilyen sokba került nekem az törődnek semmi- vezető, úgy hiv- a csók. vei. ök csak esi nálják a magu­két ... — Dekát nem irigyli őket? — kérdeztem. — Dehogy is nem — mondta rokonuk az öregember. — meg őket Az öreg portás ták az ilyen hi­vatalt, hogy elöl- elhallgatott. Jól­járó. Az én Sú- eső mosolygás csak rikám meg egy mozdította meg reggel a városba fehér bajuszát, akart utazni az míg elmélázva, anyjával. Egyik csendesen hozzá­hivta tette: eskü- — Igaz, a töb- En bizony irigy- vőre. Hát c gyors- bi csók már in­lem őket, nem vonat befutott, gyenbe jött... Hatvan esztergályostanuló részesül emelt szintű képzésűéi A megyében több szak­mában lesz az idén emelt szintű szakmunkásképzés. A tanulók egy héten há­rom napot töltenek az üzemben, hármat az isko­lában, a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzése után pedig mindjárt a gépipari technikum harmadik osztá­lyába iratkozhatnak. A Vas- és Fémipari Válla­latnál esztergályosokat ké­peznek az említett módon. A mintegy hatvan tanulót há­rom vállalat, a Villamossági Gyár, ' a Finommechanikai Vállalat és a tanműhelyt adó nap Hosszú idő után hűvös és esős időre ébredtünk. Az előző nap kigondolt tervek reggelre eláztak. Reggel azért elmentem, igaz, a megszokott időnél valamivel később, az újságokért. Az Utcán a szomszéd dinnyés néni és a lánya fogadott, bosszús hangon beszéltünk már az időről. Nem úgy, mint mondjuk tegnap. Mert a dinnyének is kedvezett oz eddig jó idő. Aztán a ré­tesbolt előtt egy tűzveszé­lyes gépkocsi beleszaladt egy tanuló-személyautóba, s ahogy a színház elé értem később, ahol éppen vizs­gára készülődtek a motoro­sok, ketten megcsúsztak a síkos útesten, de szerencsé­re itt se történt komoly szerencsétlenség. Közben megállt az eső, majd újra rázendített az ég, s a középiskolás diákok is törhették a fejüket, va­jon mennek, vagy nem mennek szilvát szedni a gazdaságba? Ök voltak a ' egbizakodóbbak, mert el­jöttek a megbeszélt helyre, esernyővel, esőkabátban igaz, de bizonyára azzal a reménnyel, hogy holnap majd kiderül. Azóta már javában szedik a gnü "öl­esöt. és én is azt mondom, holnap majd kiderül, mi­lyen idő lesz...— H. B. =» Vas- és Fémipari Vállalat szerződtette. Az oktatókat már kiválasz­tották. A tanműhelyt és a Mü. M. által ígért 15 esz­tergapadot azonban még nem használhatják a fiatalok. Az előbbiben még a posta­szekrényeket tárolják, az utóbbiak pedig még nem ér­keztek meg. A Vas- és Fémipari Válla­lat igazagtója szerint ez az állapot hamarosan megszű­nik; a műhelyt a hónap vé­gére oktatásra alkalmassá teszik. Szeptember 20-a kö­rűd már a gépek is megér­keznek. Addig a fiatalok vasipari alapfogalmakkal is­merkednek. — Mihelyt az esztergapa­dog megjönnek — mondta Galicz János oktató —, azon­nal hozzálátunk a tanműhe­lyi munkához. Precíz óraterv alapján oktatjuk a tanulókat. A hatvan esztergályost két csoportra osztottuk. Egyik a hét első, a másik a hét má­sodik felében végez gyakor­lati munkát. Két műszakban fognak dolgozni a fiatalok. Tizenöten délelőtt, tizenöten pedig délután jönnek. — A fiatalok munkára ne­velésére nagy gondot fordí­tunk — fűzte hozzá. — Szo­ros kapcsolatot tartunk fenn az iskolával, a szülőkkel, he­tenként értékeli ük a tanulók tevékenységét. Mivel a fiúk nagy része vidéki, nagy gon­dot kell fordítanunk élet- körülményeik javításiára is. Az albérletben lakókat több­ször ellenőrizzük. A házigazda, a Vas- és Fémipari Vállalat igazgatója arról panaszkodott, hogy a másik vállalat fiataliainak nem tud ebéd-hozzájárulást adni, mert nem az általa vezetett vállalathoz tartoz­nak. Ezért ebben, a dologban sürgősen megoldást kellene találni. A Villamossági Gyár oéldáu.I azt akarja, hogy a tanulók menjenek oda ét­kezni. Ez azonban nem len­ne helyes. Remélhetőleg a tanműhely átadásáig ez is rendeződik, és október 1-én már megkezdődhet a város esztergályos gondjait majd nagyban enyhítő hatvan fia­tal képzése. 8*. N. mso/ao/t Ki hogyan beszél? Birkózó: FélvállróL Borbély: Habozva. Bukott diák: Ismétlésbe bocsátkozik. Búvár: Mély értelem­mel. Céllövö: Célzattal. Fagylaltárus: Hidegen. Hordár: Választ várva. Időjós: Vészjóslóan. Kertész: Kertelve. Kocsis: Magas lóról. Csapos: Hosszú lére eresztve. Remete: Magában. Repülős: Számyalóan. Súlydobó: Dobálózik a szavakkal. Szakácsnő: Velősen. Szoprán: Fennhangon. Turista: TájszólássaL Tűzoltó: Tüzesen. Ügyvéd: Üggyel-bajjal Üveges: Átlátszóan. Vadász: Vadakat mond. Varrónő: Egymásba öl­ti a szavakat. Vegyész: Maró gdny- nyaL Ambíció A kanadai Mount Joö bírósága félévi fogház- büntetésre ítélte a helyi tűzoltótestület parancs­nokát, mert túlzott am­bícióval gyakorlatoztatta legénységét Ha éppen nem volt munka, maga gyújtoga­tott Ez Amerika Rick Lambert, az ame­rikai nudisták és a ka­liforniai pucérok egyesü­letének vezetőségi tagja szokatlan módon nyitotta meg »nyájának« idei kongresszusát. Ejtőernyő­vel és természetesen ru­hátlanul — ereszkedett le a kongresszus szín He­lyéül kijelölt mezőre, ahol azonban rendőrök várták, és nyomban le­tartóztatták a szégyenle­tes mutatvány miatt. Nagyon ismerős Egy ifjú hollyvoocB filmcsillag körül rajzanak a férfiak. Az egyiknek odaszól: — Maga nagyon isme­rős nekem. Mondja, nem voltunk mi már háza­sok? Biztos, ami biztos Különös vevő állitott be egy zöldségeshez, és fel akarta vásárolni az összes rothadt paradicso­mot — Mint látom, uram, maga meg akarja dobál­ni azt a tehetségtelen alakot, aki a vándorszín­társulat előadásán Ró­meót meri játszani — mondta a boltos moso­lyogva, de kiábrándító választ kapott. — Rómeót én játszom. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő) WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposv&f« Latinka Sándor u. 2. Telefess} 11—510. U—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár« Latinka S. o. 2. Telefon U—511 Felelős kiadós Szabó Gábor., Beküldött kéziratot nem őrzünll meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr 3ta. Elő­fizethető a helyi postai: /ataloknáJ és postáskézbesít/ ^néL Előfizetési díj egy hónappá 12 Ft. Indey: 250(57. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében^ Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
Thumbnails
Contents