Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-02 / 208. szám

Szombat, 1967. szeptember 2, 3 SOMOGYI NÍPtAf Telefon egy falusi házban MIT JELENT GAZ BABÓCSÁNAK ? 490 családnak örömet és új lehetőségeket a Közép-dunántúli Gázszolgál­Telefon egy falusi házban. Kétszer is megkérdezem, mert nagyon hihetetlennek tetszett. A Kötéséi Községi Tanácson azonban megerősí­tik, hogy így van. Ha a tsz- ben valaki hívni akarja Trimmel Henriket, csak föl­emeli a telefont az irodában, és mondja, hova menjen. Az akácos sokáig takar­ja előlünk a határt. S míg a gépkocsi felkapaszkodik a dombok között, azon gondol­kodom, hogy ez a telefon valahogyan az élet új jelen­ségei közé tartozik. Még ak­kor is, ha nem a saját ké­nyelméért szereltette be a tulajdonosa. Mondják róla, hogy amikor felvásárló volt, sokat kellett szaladgálnia. Meggondolta magát, és be­szereltette a készüléket. A felvásárlást azóta abbahagy­ta, de a telefont megtartot­ta. van. Körülbelül húsz ember a jogosítvány után mindjárt megveszi a kocsit Dehát így van ez rendjén. GONDOK, ÖRÖMÖK Az utánpótlás, a fiatalok? — érdeklődöm. — Azt az ötéves időszakot, amikor mindenki elküldte a fiát a faluból, mi is érezzük — mondja az elnök. — De most már van négy növény- termesztő gépész tanulónk, s két baromfitenyésztőnk. A kovácsaink pedig most sza­badultak. S ha az ember a jövőt nézi, akkor úgyis a fo­kozott gépesítésre kell szá­mítani. Az a jó, ha van ilyen szakember. Míg így beszélgetünk, jön egy nap- cserzett arcú ember valahon­nan a tisztító mellől, s az el­nöknek javasolja, hogy cse­réljék ki a rostát, mert ezen a nagy szeműn átfolyik sok jó mag. Káposztamagot tisz­títanak. — A most alakuló tsz-szö- vetség talán sok gondot le­vesz a vállunkról — folytatja az elnök, amikor kettesben maradunk. — A Balaton-part közelsége sok lehetőséget kí­nál, s ezt együtt talán köny- nyebben tudjuk majd kiak­názni. — Hogyan vélekednek a faluban az alakuló szövetség­ről? — Sokat vitatkoztunk s most kialakult egy általános vélemény: ha mindenki azt akarja, sikkor lehetőség lesz a továbblépésre. S én tudom, fogy mindenki azt akarja. Kercza Imre Régi emlékek fölidézésével kezdjük a beszélgetést. — Tudja, mi volt itt, amikor megjelentek a fúrósok? — Nem tudom. — Még az olajosok nagyszü­leit is szidták a parasztembe­rek. Annyi átkozódás évszáza­dok alatt nem hangzott el a mi falunkbaij, mint abban az évben. Mert a lánctalpas von­tatók keresztül-kasul felszán­tották a határt, járhatatlanná tettek minden utat Ki gondolt volna akkor arra, hogy az I átokból áldás lesz?! Pedig az lett Az *-áldás>- fényeiről Somogyvári István, a községi tanács vb-titkára tá­jékoztat — öt éve egy falugyűlésen döntött a lakosság. Elfogadta tató és Szerelő Vállalat javas­latát a gázvezeték kiépítésere. A községfejlesztési alapból 1 200 00 forintot adtunk erre a célra. A lakosság jelentős tár­sadalmi munkával és anyagi hozzájárulással segített Egy­szobás lakás esetében 1800, kétszobásnál 2000 forintot kel­lett fizetni a fővezeték kiépí­téséhez. A bekötési díj — a fölszereléssel együtt — az égők számától függően 4—7000 fo­rintba került. Akkor néhányan sokallották ezt az összeget, de azért néhány idős család kivé­telével mindenki benevezett Hogy most öt év után mi a vélemény? — Négyszázkilencven házban fűtenek és főznek gázzal. Az A lakosságnak — családonként — évente 2000 köbméter gázt ad a vállalat kedvezményes áron. Vagyis mindössze 34 fil­lért kell köbméteréért fi­zetni. A 2000 köbméter a leg­több családnak egész éven át elég. Tehát 680 forintba kerül évente a tüzelő és a kényelem, Sgy-egy család korábban át­lagosan 2500 forint ára' fát és szenet tüzelt el évente. Most már a falu termelőszö­vetkezete is kezdi kihasználni a gázadta lehetőségeket. Há­rom sertésfiaztatót akarnak gázzal melegíteni. Tárgyalások folynak arról is, hogy a babó- csai, a bolhói, a péterhidai és a komiósdi szövetkezetek kö­zösen építenek egy meleg leve­gős, gázzal működő lucerna­SZORGALMAS EMBEREK Túl az akácoson, ahonnan már a kertészet ládahegyei éppen olyan jól látszanak, mint a szigorú rendben álló szőlősorok, motorral nyargal a tsz-elnök, Schmidt Gyula. A munka nagyon sok — mondja, csak az a szerencse, hogy mindenhova akad em­ber. Amióta megalakult a tsz, mindössze egy család vett magának telket és há­zat a Balaton-parton. A töb­bi itt maradt. Pedig nem könnyű az élet itt a dombok­kal szegélyezett községben. A határ sok kézi munkát igé­nyel, de — s mosoly fut vé­gig az elnök arcán — ezen a nyáron sem volt nagyobb hiány munkáskézből. A ka­pálások idején szorított egy kicsit az idő, most már olyan gondokkal küzdenek, hogyan adjanak munkát az emberek­nek. Mert Kötésén mind a 412 tag rendszeresen dolgo­zik. Még a nyugdíjasok is részt kérnek a munkából. A határban találkoztam egy haj­lott hátú emberrel. Névroko­na a telefontulajdonosnak, öt is Trimmel Henriknek hív­ják. Azt mondják róla a ve­zetők, hogy mididig munkát kér. Kérdem tőle, mennyi munkaegysége van ebben az évben? — Fontosán én azt nem tu­dom. Kétszáz vagy kétszáz­húsz. — Itt nem írják az embe­rek? Az elnök válaszol: — Hónap végén a brigád­vezetővel beszélik meg. Ha probléma van, azt is együtt tisztázzák. Vita nemigen adó­dik ebből. AZ ÚJ ÉLET JELEI Persze azért vita itt is van. Az elnök szavai szerint nincs olyan vezető, akinek az intézkedései minden ember­nek tetszenének. — Nekem komoly problémám még soha nem volt a tagság­gal. Vitatkoztunk ugyan, de a végén csak dűlőre jutottunk. S most már az emberek lát­ják, hogy a veztőség értük dolgozik, nekik akar segíteni, hogy szebb legyen az élet. A kötcsei emberek mindig szorgalmasak voltak. Módos gazdák lakták a falut. De mindenért keményen meg­dolgoztatta őket a föld. In­gyen semmit sem adott ne­kik. Most viszont? Szeretik kihasználni a lehetősegek ad­ta kényelmet. Jobban élnek, s nem hajtják úgy agyon ma­gukat, mint hajdan. De ar­ra kényesen ■"''veinek. hogy minden munkát idejében és jó minőségben végezzenek el. Csak a lehetőségek jobbak most. A gépek sokat segíte­nek. s talán a lehetőségeket is jobban kihasználják az emberek. A tanácson ezt egyszerűen szemléltetik: a fa­luban most több a televízió, mint a felszabadulást követő években a rádió, s több autó- tulajdonosa van, mint ahánv mojtortulajdonos volt annak idején. S az már senkinek sem szúr szemet, hogy az MHS gépkocsivezető-tanfolya­mának negyven hallgatója i Kő­olajosok A vallomás így hangzik: — Mi megbecsülésnek tartjuk, hogy ránk bízták a Barátság Kőolajvezeték épí­tését. A legnagyobb és leg­gyorsabb munkánk volt ez. Aki így vélekedik, Punyi Istvánnak hívják. Akkor épí­tésvezető volt, most a Siófo­ki Kőolajvezeték Vállalat te- lepveztője. Huszonhét eszten­deje hegesztőként kezdte a kőolajosoknál. Keménnyé formálta ez a több mint ne­gyedszázad, mert a vezeték­építőknél csak kemény ember él meg. Nemcsak a munkával, a természettel is meg kell küz­deni. Ezt vallja a darutraktoros, Asztalos István is. Keményen cseng a hangja, amikor Jósze­rencsét köszön. Aztán, ahogy helyet foglal, ezt mondja: — Mi ketten végigcsináltuk az egészet. Elejétől végig. — Mi volt a legnehezebb "a munkában? — Vác határában át kellett leélni a Naszályon. Sáros, isza­A legnagyobb és leggyorsabb munkánk volt Punyi István. — mondja pos volt minden. A gépek szemlátomást süllyedtek az iszapba. — Persze, az Ipoly sem volt könnyű — teszi hozzá Punyi István. — Azt én nem csináltam — válaszolja a traktoros. — De a Dunát igen. Az könnyebb volt, mert a gépek biztos ta­lajon álltak a parton. Az Ipolynál meg éppen árvíz volt, amikor keresztülhúzták a ve­zetéket. Vizesen dolgozott mindenki. A traktoros hét és fél esz­tendeig volt a vezetéképítők­nél. Most a te­lepen dolgozik, s közben isko­lába jár. Mert egyre bonyolul­tabb gépek jönnek a válla­lathoz. Tanulnia kell. A gépész­képző szakis­kola hamiadik évfolyamát végzi. De moz­dulataiban, gondolkodásá­ban erős nyo­mot hagyott a kemény hét és fél esztendő. — Kint a te­rületen érezni kell a munkát. Erezni kell a gépeket is. Pista bátyám nagyon jól tud­ja: hiába van egy kitűnő csoportvezető, ha nem jó aHraktorosa. — Távvezetéknél egy trakto­rosnak mindent kell csinálni. Ezért tartják kincsnek a jó traktorost — veszi át a szót Punyi István. — És a mi traktorosaink szeretik a szakmájukat. Pedig sokszor nehéz körülmények között dolgoznak. Ennek elle­nére nem szívesen válnak meg a vállalattól. Ide jönnek em­berek, de nemigen mennek. — Hogy egy ember marad vagy nem, az a munkahelytől is sokban függ — mondja a traktoros. — A munkahelyeiben mostoha körülmények között dolgozunk, de kitűnő a kapcso­lat a vezetők és a beosztottak között. S ez sokat számít. Nézem ezt a két embert. Olyan érzésem van, mintha a munka teljesen összéforrasz- totta. volna őket. Egyformán gondolkodnak, egyformán érez­nek. Nagyon szeretik a szak­májukat. Ha a nehézségekről kérdem őket, a szépségéről beszélnek. A telepvezető párt­titkár is. 1958-ban bíztak meg először a vállalat kommunis­tái ezzel a feladattal. Azóta mindig újra öt választották. Az embereket jól ismeri nem­csak a telepen, hanem az épít­kezéseken is. Hiszen minden dekád végén bejönnek, s be­hozzák a gondokat éppen úgy, mint az örömöket. — Sok szépséggel találkozik az ember ennél a vállalatnál. Amikor én ide kerültem a fel- szabadulás után, romokban he­vert minden. A távvezetékek nem működtek. Amikor elő­ször megindult az olaj a zalai Megyeszerte megszervezi az AKÖY a propán-butángáz házhoz szállítását mezőről Budapest felé, mi azt mondtuk, hogy megindult az élet. Aki itt mozogni tudott, az mind a vezetéken dolgozott akkor. Azóta sokkal nagyobb Lapunk a közelmúltban fog­lalkozott a propán-butángáz ellátásával és a szállítási gondokkal. Cikkünkre Kés­márki József, az AKÖV for­galmi és kereskedelmi szak­osztályvezetője küldött vá­laszt Ebben a többi között megírja, hogy vállalatuk in­tenzíven csak ez év márciu­sától foglalkozik gázszállítás- sal. Azóta nemcsak Kaposvá­ron végzik ezt a munkát, ha­nem a megye más területein is. Külön gázos járatok he­temként egy alkalommal, meghatározott napon mennek végig az útvonalon, s fölve­szik a megrendeléseket, il­letve a palackokat. Több út­vonalon viszont egyelőre csak a darabárus járatokkal tud­ják megoldani a gáz házhoz szállítását. — Vállalatunk nem is olyan távoli célja, hogy az egész megye területén meg­szervezzük a háztartási gáz kiszállítását — fejeződik he az AKÖV szakosztályvezető­jének válasza. jelentőségű munkát is végez­ünk, de nekünk most is az az emlékezetes. Az udvaron speciális rendel­tetésű gépkolosszusok sorakoz­nak. Az ember kicsinek lát­szik mellettük. De amikor a munkáról beszélnek, a föld mélyén kígyózó ezüst színű csövekről, csak arra lehet gon­dolni, hogy nagyon erős az ember. A munkájában, tudá­sában van az ereje. K. L idén eddig már nyolc új ház épült, mindegyikhez be van kötve a vezeték. A vasútállo­más kivételével minden köz- intézményben gázzal fűtenek. szárító üzemet A gazdaságos- sági számítások szerint bőven megtérül a befektetés. Németh Sándor Nincs tervezője? Mintavásárlás a raktárban Budapesten a napokban új mintaboltot nyitott a Ruhá­zati Miníaitervező Vállalat Különleges raktár ez: csillo­gó tükörfalú, faburkolatú, nagy helyiség, bőrfotelekkel, lakkozott asztalokkal, a ma- nekenek részére fenntartott bemutató hellyel. Ide járnak most már néhány nap óta az ország minden részéből a ruhagyárak és a Ktsz-ek megbízottai. Űj mintákat, új divatholmikat vásárolnak itt. Közük a kívánságaikat, s ekkor előlép egy maneken, bemutatja az elképzeléseik­hez leginkább illő divatkreá­ciókat. A megrendelő olykor 15—20 modell közül vá­lasztja ki a legtetszetőseb­bet A vásárlás a következő­képpen zajlik le: a megren­delő megkapja a modellt, vagyis az eredeti darabot, valamint az összes műszaki adatot, a méreteket szín­mintákat Ennek birtokában azután »otthen« a gyárban, vagy a műhelyben sorozat­ban kezdik készíteni a ter­méket Előfordul, hogy valaki »monopolárut-« vásárol, vagy­is: olyan modellt, amelyet más gyár, más vállalat nem gyárthat. A Ruházati Min- tatervező Vállalatnál ilyen­kor átadják az eredeti do­kumentumot is. Ezek a mo­nopoltermékek azután szép kiállításban, kis szériában kerülnek forgalomba. A mintaterem csak né­hány napja működik, de már sokan érdeklődnek kül­földről is. Hasznát azonban leginkább azok a gyárak, vállalatok látják, amelyek­nek nincs önálló tervezőiro­dájuk. Most készen kapják a műszaki leírást és azt a képet, illetve modellt, amely mutatja, milyen lesz majd az új termék. Vagyis gyár­tásra készen viszik haza a legújabb, legdivatosabb, a forgalomba még ki sem ke­rült ruhákat, köztük olyano­kat is, amelyeket meet kez­denek hordani Párizsban, Londonban, Moszkvában. A Ruházati Mintatervező Vállalat a monopoltermékek eladásával jelentős összeghez jut, a vidéki ktsz-ek, gyá­rak pedig a legújabb model­lek birtokában versenyképe­sek lesznek az új mechaniz­musban a hazai piacon és külföldön egyaránt. (Schiffer) Jövőre már exportra is termel a barcsi vasgyár Repülő-darupálya — Új mérföldkő Tizenkét brigád versenyez A megye legfiatalabb üzeme I ventillátor- és gépháztartó be­eddig kétszer nyerte el az él­üzem címet. Ebben az évben ötvenkétmillió forint értékű árut vár a népgazdaság ettől a gyáregységtől. Augusztus vé­géig harmincegy millió forint értékű készárut termeltek: öt­venkét nagyméretű cementtá­roló sálót 'gyártottak. Jelenleg hat új termék készítésén dol­goznak. A Magyar Hajó- és Daru­gyár megrendelésére vasvázas csarnokot készítenek. Ehhez a munkához háromszáz tonna vasanyagot használnak fel. Itt készül a székesfehérvári ka­vicsrakó és -tároló állomás vasszerkezeti berendezése. A hagyományos acélszerkezetű darupályákból hatvan készletet gyártanak. Most kezdik meg a nehéz kivitelű, könnyen össze­szerelhető úgynevezett repülő­daru-pályák gyártását. A be- tonelem-készítő vállalatok ré­szére többféle sablont állíta­nak össze. Ezenkívül különfé­le vasszerkezeti pódiumokat, rendezéseket és mintegy hót és fél millió forint értékű tető- szerkezeti elemet gyártanak. Elkészült a gyáregység műsza­ki fejlesztési terve. A jövő­ben szeretnénk áttérni a sűrí­tett levegős kézi szerszámgé­pek alkalmazására. A jubileumi munkaverseny­ben tizenkét brigád tett fel­ajánlást. Az üzem kollektívája az idén is olyan munkaered­ményeket kíván elérni, hogy ismét kiérdemeljék az élüzeni címet A munkások képzésére szakmunkásvizsga-előkészítő tanfolyamot szerveznek. A szeptember elején kezdődő tanfolyam előadásain 33 laka­tos, 5 forgácsoló és 3 villany- szerelő vesz részt. Az üzemben elmondották, hogy a jövő évben teljesen új termék gyártására térnek át. Egy nyugati cég megrendelésé­re önhordó vasvar = "aktára­kat készítenek. Az . m törté­netében először termelnek majd exportra.

Next

/
Thumbnails
Contents