Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-10 / 215. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA v HÚSZ MÁSODPERC — HÚSZ ÉV! — Szása, Szása! Megtaláltam az apádat! Ugorni akart, de mozdulni sem bírt le­írhatatlan örömében. — Hát... él? Hol van? — A sorban a harmadik fejfa az övé. Halott! 1946-ot írtak ekkor Kaposváron. Kézszorítása olyan erős volt, hogy sza­vak nélkül is kifejezte azt, amit később meghatódva vagy lelkesen mesélt el. Fjedotov Alexandr Mihájlovics ült a fo­telban, átadta magát emlékeinek. — Mindenki azzal törődött akkor, hogy vége. Mehet h iza. Fiatal voltam és... ár­va. Anyám még a háború előtt' meghalt. Apám... ő sem tért vissza soha. Pedig ha­tan vártuk esténként a tambovi fák alatt. Középtermetű, szőke és nagyon egyszerű. A rjazányi színház gépkocsivezetője. Tizen­kilenc éve, hogy pontosan tudni akarja, hol hántolták el az apját. Tizenkilenc év óta gyűjtötte az adatokat, levelezett, és szoron­gó szívvel várta a találkozást az emlékeze­tében ma is elevenen élő édesapjával. Vo­nattal jött. Egyedül vágott neki az útnak, de érzéseiben, élményeiben a rjazányi szín­ház tagjai is osztoznak. Itt, Magyarorszá­gon pedig szeretettel kalauzolja mindenki, segít neki abban, hogy régen dédelgetett ál­ma a legemberségesebben teljesüljön. Kezében piros szegfűcsokor remeg. Lehajtott fővel, de vigyázban áll. Húsz másodperc — húsz év! A szomorú és küzdelmes napok emlékei s a viszontlá­tás öröme szorítják ki szeméből a könny­cseppeket Egy fiatal katona hajol le elhe­. «pÄ lyezni a sírlapra tisztelete virágait, s egy negyvenkét éves férfi egyenesedik föl vég­tisztességet adni édesapjának, az elesett hő­sök emlékének. B. Zs. A HELYI IPAR NEM JELENTKEZETT... Hogyan lehet szűkíteni a hiánycikklistát? Mintegy százötven féle külön­féle háztartási cikket és fa­árut mutatott be a napokban ktsz-ek és tsz-ek szakembe­reinek a Somogy—Zala me­gyei Vas—Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalat, olyan áruféleségeket, ame­lyek időszakos vagy ál­landó hiánycikknek szá­mítanak a kereskedelmi hálózatban, s amelynek hiánya sok bosz- szúságot okoz a vásárlóknak. A nagykereskedelem azért rendezte meg ezt a bemuta­tót, hogy a szövetkezetek — szabad , termelő kapacitásu­kat kihasználva — segítsenek a hiánycikklista szűkítésében, s ne kelljen más megyékből Somogyba hozni a helyileg is legyártható árucikkeket. Saj­nos a bemutatón és a meg­beszélésen a megye tanácsi iparának képviselői nem je­lentek meg, s így csupán a kisipari szövetkezetek, a ter­melőszövetkezetek és a Dom­bóvári Fémtömegcikk-gyártó Vállalat megbízottai tehették le vállalásaikat a Vas-Mű­szaki Nagykereskedelmi Vál­lalat asztalára. A tizenkét gyártó szerv 1968-ra 38—39 millió fo­rint értékű tennék gyár­tását vállalta, ekkora szabad kapacitással tudnak segíteni a hiánycik­kek csökkentésében. 1090 külön buszt indított eddig a 13. sz. AKÖV (Tudósítónktól.) A szó igazi értelmében »nagyüzem« van a 13. sz. AKÖV buszain. Ezekben a napokban igen kapósak a különkocsik, amelyek a bel­földi utazásokon kívül kül­földi utakra is szállítják a kirándulókat. Eddig kilenc kocsi indult Kaposvárról Ju­goszláviába, Ausztriába, Cseh­szlovákiába és Lengyelország­ba. A lehosszabb túrát a Munkácsy Mihály Gimná­zium kirándulói tették 1947 km-es útvonalon; a szom­szédos J ugoszláviába rándul- tak ki. Emlékezetes ms’^d a részvevőknek a siófc ki Perczel Mór Gimnázium ál­tal szervezett kirándulás is, mert ezen a túrán Csehszlo­vákián kívül Lengyelország­ban is jártak. A Somogy me­gyei Építőipari Vállalat Cseh­szlovákiába szervezett társas utazást. Az AKÖV-nél el­mondták. hogy a külföldre Induló buszok jól bírták a megterhelést, komolyabb mű­szaki hiba nem történt az utakon. De itthon is van tennivaló. Eddig 1090 külónbuszt vettek igénybe ebben az évben a különféle vállalatok, intéz­mények, tsz-ek. A toponári Fetőfi Tsz öt autóbusszal több mint 250 dolgozóját, il­letve családtagját vitte Hé­vízre. A nagyberkiek ugyan­oda négy kocsival utaztak. A somogyegresiek Harkányt vá­lasztották úticélul, a göllei művelődési ház, a szöllős- györöki tez, a magayratádi iskola pedig Nagyvázsonyi tekintette meg. A ságváriak Miskolc környékére mentek kétnapos országjárásra, a za- márdiak a szegedi szabadtéri játékokra vitték tagjaikat. A rinyabesenyőiek a Duna-ka- nyarba indítottak kü’önbuszt. A Somogy megyei gyógyfür­dőkbe — Igalba, Csokónya- visontára — is indultak bu­szok. Az előbbit a köt­egelek és a bodrogiak, az utóbbit pedig a kadarkútiak keresték föl. Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy ennek a vállalás­nak csak akkor tudnak ele­get tenni, ha a gyártmányok­hoz megkapják a szükséges alapanyagot. Ezen a téren je­lenleg még elég nagy a ^zűr­zavar, hiszen a termelőüze­mek egyelőre nem ismerik pontosan, milyen anyagbe­szerzési lehetőségük lesz 1968-ban. Pedig a vasáruk gyártásához elsősorban hen­gerelt és húzott alapanyag­ra lesz szükség. Mindössze a faipari termékek gyártásához van anyag a megyében, ezért jövőre 3,5 millió forint értékben már készíteni fogják a konyhai ülőké­ket, a vágódeszkákat, a vállfákat, a partvisnyele­ket stb. A nagykereskedelmi válla­lat a közeljövőben — a meg­beszélésen tett vállalások alaoián — fölkeresi a szö­vetkezeteket, és szerződést köt velük a szabad kaapci- tásra. Máris megkötötték a szerződést a Kaposvári Vas­ipari Kfcsz-szel 400 tonna zo­máncozott füstcső gyártására 15 millió forint értékben!' P. Gy. Hazudik a kisfiam — Hazudik a kisfiam, az én egyetlen kisfiam hazudik... Ez rettenetes. Még csak tízéves, nagy kék szemével oly ártatlanul bámul a világba, mint egy csecsemő, és már hazudik. Mi lesz ebből a gye­rekből? Es kitől tanylja? Hiszen az apja minden délután foglalko­zik vele. kihall­gatja a leckéiből, és emlékezteti rá, hogy legjobb az egyenes út. És hányszor, de hányszor elmond­ta már ennek a büdös kölyök- nek, hogy a ha­zug embert ha­marabb utolérik, mint a sánta ku­tyát. .. Egyszer-kétszer már a múlt év­ben is az volt az érzésem, hogy a gyerek ■ hazudik. Amikor például azt mesélte, hogy a tantestület tel­jes egyheti lec­keszünetet ren­delt el, hogy a gyerekek lássák, milyen céltalan és sivár az élet munka nélkül. Nekem ez fur­csának látszott,, még mondtam is neki es­küdj!«, mire megesküdött, én pedig megnyugod­tam, istenkém,, manapság olyan modern pedagó­giai elveket hir­detnek, mit tu­dom én, gondol­tam magamban. És aztán egyszer délelőtt tizenegy­kor jött haza, kérdem tőle: »Mi történt, édes fiam?«, mondja, hogy semmi, csak elmaradt a föld­rajz és a szám­tan, mert a két tanárnak esküvő­je van. Nekem elég furcsának látszott, hogy egyszerre két ta­nárnak van es­küvője és éppen a tanítási idő alatt, de a gyerek azt mondta, hogy ikerlányokat vesz­nek el, csoportos esküvő lesz, és azt csak délelőtt engedélyezi a ta­nács. Még mond­tam is neki: »Mi­si, esküdj!«, mi­re megesküdött, és én megnyu­godtam, isten­kém, gondoltam, sok minden mis­ként van ma­napság, mint az­előtt. És tegnap kiderült, hogy a gyerek hazudik. Igen, hazudik. Nem fantáziái, ami megbocsát­ható lenne, nem képzeleg, nem nagyzol, hanem hazudik, sajnos. Nekünk azt mondta, hogy történelemből ötösre felelt, de én egy órával később már tud­tam, hogy egyes­re felelt; hogy egy szót sem tu­dott, hogy a fe­leletét így kezd­te: »Harmadik Béla és Negyedik Béla király kö­zött a különbség látszólag csak egy...« — mire leültették teljes joggal, és beírtak neki egy egyest. És itthon azt ha­zudta, hogy ötöst kapott történe­lemből, s közben oly ártatlanul bá­mult a kék sze­mével, mint egy csecsemő. Szóval hazudik __ Mi l esz belőle, ha felnő? Útonálló lesz, rablógyilkos lesz. De kitől ta­nulja? Istenkém, pedig mennyire szeret­jük, s inte a szí­vünk vérével táp­láljuk! Nem lehet olyan kívánsága, amit ne teljesíte­nénk, hiszen egyetlen gyerme­künk, az apja egyenesen bolon­dul érte, pedig a gyerek rám ha­sonlít. A múlt héten is, amikor azokat a régi burleszkeket meg akarta nézni, de csak délelőtt ját­szotta itt a köze­li mozi, írtam egy pár sort az osz­tályfőnökének, hcrgy engedje el a gyereket tíz órakor az isko­lából, mert fog­orvoshoz kell vin­nem. El is en­gedte, és a gye­rek olyan boldog volt, úgy kaca­gott a moziban, hogy a könnyei is kicsordultak. És most ez a há­la, hogy hazudik. Csak tudnám, hogy kitől tanul­ja? Tegnapelőtt el akartuk vinni a nagyanyjához, mert E lvira-nap volt, mondom: Misi, megyünk a nagymamához gratulálni a neve napjára, készü­lődj. Mondja er­re, hogy nem jön: mert lemegy a térre inkább fut­ballozni Ejnye., Misikém, mondom erre én, hát mit mondjak akkor a nagyanyádnak? »Mondd, hogy in­kább futballozni mentem« — fele­li ő. Mondom er­re: »Hát így meg akarod bántani szegény nagyma­mái? Majd azt mondom, hogy nagyon sok lec­két kaptál, azért nem tudtál ve­lünk jönni.« Mi elmentünk, és ő egész délután futballozott. És mi a hála? Ha­zudik. Csak tud­nám, hogy kitől tanulja? A csillagot is lehoznám neki az égről. Tegnap is mi történt... Ha­zajövet szép ba­nánt láttam az üzlet kirakatéban, eszembe jutott, hogy a gyerek mennyire imádja a banánt, gon­doláim, veszek neki, pedig na­gyon drága. Mondtam neki, milyen drága ez a kis banán. »Nézd, Misikém, mit vettem ne­ked« — és eléje teszem. Kérdi, hogy mennyibe került. Mondom neki: »Apád meg­nyúz, ha meg­tudja, de neki nem fogom meg­mondani, meny­nyibe került, ér­ted, Misikém?« Egy perc alatt megette a gyerek, bizonyisten nem sajnáltam tőle. És másfél órával később azt ha- zudja, hogy ötöst kapott történe­lemből, amikor pedig egyest ka­pott. Egy sze­mernyi hála sincs ebben a gyerek­ben. Tízéves, és már hazudik! Csak tudnám, hogy kitől ta­nulja? Tabi László Versenymegbeszélés az erdőben Bevált gyakorlat a Dél-so­mogyi Állami Erdőgazdaság­nál, hogy a munkaverseny szervezése és rendszeres ér­tékelése főként a kisebb ter­melőegységek, az erdészetek dolga Az is gyakran meg­esik, hogy a részfeladatokat egész szűk körben, csupán á közvetlenül érdekeltek be­vonásával beszélik meg. Most arról tudósította lapunkat Geleta Ferenc erdőmérnök, hogy legutóbb Szentbalázson az erdészet két szocialista SZEMORVOSNÁL — Igaza van, ez mióban »A«! (A Quick karikatúrája.) brigádjának tagjai ültek ösz- sze az erdőben rövid eszme­cserére. Mint kihirdették, a motor­fűrészek kezelői közül Köb­lét János szerezte meg az elsőséget, Orsós László a má­sodik és Kelemen József a harmadik helyezett. L otter- hoff Ottó főmérnök és Forró László, az erdészet szakszer­vezeti bizottságának titkára nagy elismeréssel méltatta a verseny derékhadának, a két szocialista brigádnak a mun­káját Torma József kollek­tívája — amely már négyszer elnyerte a szocialista brigád címet — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére vállalta: kitermel 20 000 köbméter fát. Nagyon komolyan veszik adott szavukat — már a 19 500. köbméternél tartanak. Szabó József brigádja a fa- gyártmánytelepen dolgozik hasonló igyekezettel és siker­rel. A brigádtagok közül hu­szonnyolcán ezen a tanácsko­záson kapták meg a bronz fokozatú kitüntető jelvényt. \ főmérnök ennek átadása­kor kérte őket: vállalásaik további részét is váltsák va­lóra az eddigihez hasonló eredménnyel, llsÖl^ÖJí Felvilágosítás A kiállításon van egy kis fülke, s rajta a felirat: »Felvilágosítás«. A fülké­ben egy kövér hölgy ül. Odalép hozzá valaki, és megkérdezi: — ön ad felvilágosítást, kisasszony? — Igen, fiatalember. Mit óhajt? — Azt szeretném tudni, hogyan tették be magát ebbe a fülkébe? flsilkar nem esik az eső... Manchester híres a rossz időjárásról. A külföldi ide­genforgalmi ügynökségek képviselőinek konferen­ciája alatt egész idő alatt zuhogott az eső. A man­chesteri polgármester így nyitotta meg az értekezle­tet: »Kérem, ne higgyék, hogy nálunk mindig esik az eső — néha havazik is.„ Fogas kérdés Mark Twain mesélte egy tolakodó újságírónak, aid mindenáron valami­lyen gyermekkori emléké­re volt kíváncsi: — Mit mondjak magam­ról? Tulajdonképpen az sem biztos, hogy létezem... Ahhoz, hogy megértsen, el kell mondanom, hogy volt egy ikertestvérem. Annyira hasonlítottunk egymásba, hogy csak a nyakunk köré kötött eltérő színű szalagok különböz­tettek meg bennünket. Egyik reggel fürdés köz­ben kioldódtak a szalagok, és egyikünk megfulladt. Sohasem fogom megtudni, vajon a testvérem ful­ladt-e meg, vagy én ... Végrendelet Gaucho Maros, a híres színész végrendeletének egy részlete: »Szeretném, ha eléget­nének. Ham.vaim egytized részét, szerződésünk ér­telmében adják át im­presszáriómnak«. Egy újságírónak pedig, aki megkérdezte tőle, »nem kínos, hogy nagypapa lett?« — Gaucho így vála­szolt: Korántsem. Csak az kel­lemetlen, hogy egy nagy­mama a feleségem. Érdemes volt? Bombay (India). A bíró­ság súlyos pénzbírságra ítélt egy férfit, mert dur­ván bántalmazta feleségét. Mivel a férfi sehol sem dolgozik, s így jövedelme nincs, a bírságot a felesé­gének kellett kifizetnie. * * * Hiánypótló könyvet írt H. Gardner amerikai pol­gár. A mű címe: Sza­kácskönyv gyomorbajos és különösen érzékeny kutyák Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIR TŰ LAJOS. Szerkesztőség s Kaposvfte* Latinka Sándor u. 2. Telefons U—510. 11—5Ü Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. o. 2. Telefon 11—51® Felelős kiadós Szabd Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg éa nem adunk vissza* Terjeszti: a Magyar Pr *ta. Elő­fizethető a helyi postai; salatoknál és postáskézbesít/ >nél. Előfizetési díj egy hónapba 12 Ft» Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca

Next

/
Thumbnails
Contents