Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-06 / 211. szám

Szerda, 1987. szeptember 8, 3 SOMOGYI NBPtAP KEVÉS AZ ALKATRÉSZ, SOK A MUNKA Hol szorít a cipő? Szép lovakkal a kiállításon Még mindig nagy a forgalom. Zimány hírneve ITT A MUNKA EGY KI­CSIT AZ IDEGEK JÁTÉKA IS. Ügy mondják, vége felé közeledik a balatoni szezon, de ezt az ember a siófoki autójavítóban nem veszi ész­re. Változatlanul sok em­bernek tetszik a munka. Kiss Farkas Jenő szerelési csoportvezető azt is elmond­ta, hogy július közepétől au­gusztus 20-ig átlag száz ko­csit vizsgáltak meg naponta. — Sok ez — mondom. — Rengeteg — válaszolja Balázs Tibor, az üzem ve­zetője. — De van egy sze­rencsém: azok az emberek, akik itt dolgoznak, nem az órájukat nézik, hanem azt, hogy mennyi kocsi javítása van még hátra. — Gondolom, az új vizsgá­lóberendezés sokat segített. Az üzemvezető meghök- kenve néz rám. Aztán meg­kérdezi, hogy milyen vizsgá­lóberendezés? Hát amiről szó volt a szezon kezdetén. Akkor úgy mondták, hogy napokon belül megérkezik Siófokra, s a balatoni idény alatt már segíti a szerelők munkáját. — Az igaz, hogy ígéret volt rá. Azt is mondták már, hogy Pesten van, de mi hiába vártuk. Hozzánk nem érkezett meg. — Segíthetett volna ez a munkában? — Biztosan. Az egyik sze­relőnk tanfolyamon is volt, hogy megtanulja a kezelé­sét. — Aztán kis szünet után: — Ha csak ez hiány­zott volna, akkor nem lenne semmi baj. Az alkatrész- hiány sokkal nagyobb prob­lémánk volt. A szerelési csoportvezető sorolja a hiányzó alkatrésze­ket: ezen a nyáron alig volt Wartburg-lökésgátló; nem volt alkatrész a Moszkvics futóműveihez, Skodához egyáltalán nem kaptak futó­mű-alkatrészeket Az üzemvezető veszi át a szót: — Nem mondhattam azt az anyagbeszerzőnek, hogy ez vagy az az alkatrész kell, hozza meg. Előre fél­tünk már, amikor elment, hogy milyen hiánylistával tér vissza. — A magyar rendszámú kocsik jelentős rész» garan­ciás — veszi át a szót a sze­relési csoportvezető. — Érthe­tő, hogy a tulajdonosok szin­te megkövetelik: álljon ren­delkezésünkre mindenféle al­katrész. Legtöbbször azon­ban hiánypótló jegyzőkönyv­vel engedtük útra a kocsikat. Most is van vagy húsz ilyen jegyzőkönyvünk, s ha tu­dunk szerezni anyagot, küld­jük a levelet az autótulaj­donosoknak: jöjjenek, mert még nincs megoldva. Nyuga­ti kocsikhoz majdnem köny- nyebben szerzünk alkatrészt az Autóklub révén, mint a szocialista országokban ké­szülő kocsikhoz.« — AZ ŰJ MECHANIZ­MUSBAN az én nézetem szerint nagyobb önállóságra lesz szükség — folytatja az üzemvezető. — A helyi prob­lémákat és a helyi adottsá­gokat mi ismerjük a legjob­ban. A problémákat is ne­künk kell megoldani. Speciális helyzetben van a siófoki autójavító: a nyár szinte elviselhetetlenül nehéz. A hazai kocsikon kívül na­gyon sok a külföldi vendég, nem hagyják ott a kocsit, hanem nyomban tovább akar­nak indulni Az emberek emiatt egyre megfeszítettebb munkát végeznek. A sok ja­vítást nem tudják elvégezni munkaidő alatt, túlórát pe­dig nem kapnak. — Érzik az emberek, hogy a kocsiknak menni kell — mondja az üzemvezető. Ezért csinálják. Tavaly kaptam bért ötszáz túlórára. Az idén egyet sem. Pedig a forgalom talán még nagyobb, mint bármikor. A kisegítő szere­lők? Szolgáltatásról van szó. A presztízsre is adni kell. Ha egy szerelő két vagy há­rom hónapra jön ide, az nem sokat törődik az itt kiala­kult hagyományokkal. És me­lyik vállalat engedi el — éppen nyári idényre — a jó szerelőit? ÍGY viszont szorít a CIPŐ, s évről évre nőnek a feladatok. Lehetne megoldást találni? Biztosan. ven dolgozó és hatvan kol­légista nekifogott Boglár legkopottabb épülete bontá­sának. A kékesszürke és szá­nalmasan rozoga háztömb már régen túlélte önmagát. Jó félszázad alatt egész ge­nerációkat kiszolgált: szállo­da, majd iskola volt, nyá­ron meg gyerekek nyaraltak benne, amíg az új általános i iskola fölépült. Néhány év Két szép pej­kancát gon­doz Somogy- vári Kálmán a mezőgazda- sági kiállításon. Nemcsak ápolja, gondozza, hanem hajtja is őket. A minap a televízió is mutatta, amint végigügetett velük a bemu­tató pályán. Hogyan jutott el ide? — Ügy emlékszem rá, mintha ma történt volna. A múlt év tavaszán éppen fog­tam be a csikókat. Nálunk, Zimányban járt Müller elv­társ, az állattenvésztési fel­ügyelő. Alaposan szemügyre vette őket, aztán hozzám fordult: »Kálmán, ha na­gyon vigyáz ezekre a csi­kókra, akkor lehet, hogy jö­vőre elmegy velük az orszá­gos kiállításra.« Én csak annyit feleltem neki, hogy rajtam nem fog múlni... És most nagyon örülök, hogy itt lehetek. Három és fél évesek most ezek a törzskönyves lovak. Színre is teljesen egyformák, — sötétpej mindegyik, de olyan egyöntetűek, hogy egyiken sincs se hóka, se csillag, se egyetlen fehér szőrnyi jel. lev párban na­gyon szépen mutatnak. — Nemcsak szép, hanem jó is mind a kettő. Azt mond­ják, hogy az ilyen nehéz ló sokat eszik. Megenni meg­eszi a porcióját, de meg is szolgálja ám. Már tavaly ősszel húsz-huszonegy mázsa cukorrépát kihoztak a meg­ázott földből. Amennyi te­her fölfér a kocsira, azt ezek nem hagyták ott — S a kiállítási előkészüle­tek? — Dolgztam én velük ép­pen úgy, mint mások. A nyár elején aztán elkezdtük jobban etetni őket hogy igazán jó húsban legyenek. Júniustól egyenként nani négy, majd pedig hat kiló darát kaptak. s Az istállóban beszélgetünk. Rengeteg a látogató. Nézik, szinte csodál­ják a szebbnél szebb állato­kat. Szelíd jószág valameny- nyi; s mind hozzászokott mar a látogatók áradatához. Ez a jövés-menés benne van a napi programban. — Hajnali négy után már abrakolnak. Ha megették a zabot, és az ápolással végez­tünk, befogjuk őket. Ponto­san egyórányi a jártatási idő, utána újra ápolás, etetés, majd a hám meg a kocsi óta meg hol üres, hol rak­tár. De mindenképpen bon­tás alá érve itt éktelenkedik a fürdőhely legforgalmasabb pontján, a derűs, kedves ró­zsaliget tövében. A társ öreg. kiszolgált n-.—strum. Bontási anyagából • -a Boglárka cukrászda 'Klóiból új tornaterem épül a művelődési ház mellett. — Diáknak, tanárnak régi rendbe hozása, lemosása kö­vetkezik. Ha a jószág és a fölszerelés rendben van, ak­kor az ember is megtisztál- kodhatik, megreggelizik. Kihajtott fehér ing, mel­lénnyel, zakóval, fekete posz­tónadrág, kemény szárú fé­nyes boxcsizmával és fekete kalap — ez itt a díszöltözé­ke a hajtónak a napi kétsze­ri felvonulás idejére. Otthon is ezt a ruhát visel? — Ilyenkor? Dehogy. Eset­leg télen, de akkor is csak ünnepnapon. Ügy mondja, hogy nem le­het megunni az elfoglaltsá­got, mert műsorukon min­dig, de mindig módosítanak valamit, most például újdon­ságként az ügyességi hajtást gyakorolják: kis tárgyak kö­zött úgy kell elmenni, hogy a kerekek el ne érjék, el ne döntsék őket. — S végignézhetjük mások igen szép és változatos be­mutatóját is. Én reggel négy­től este kilencig talpon va­gyok, de nem veszem észre, hogy lassan menne az idő. A napi dolgmat megteszem, s este pedig a kömlődi csárdá­ba járok el. Micsoda halász­gondja ez nálunk: nyáron az udvaron, télen a folyosón folyt a testnevelési óra. Most végre megoldódik ez is meg a teniszezők, a sportköriek téli edzése is — újságolja örömmel Kocsis Ferenc, a Népfront elnöke. A munká­itokról ősze István ' párttit­kárt kérdezem: — Négy éve a szabadtéri színpad építésénél szervez­lét adnak ott! Eddig még mindennap megettem egy adagot. Iszik rá egyet az ember és hallgatja a zenét, magyarnótát, szóval van egy kis szórakozásunk is. Vásár is ez, nemcsak ki­állítás. A lo­vak eladásá­ról nem le­hetne szó? — Éppen tegnap ment ha­za Bizderi Kálmán brigád­vezetőm. Azt mondta, ha nemcsak nézik, hanem kérik is a két pejt, el ne utasít­sam az érdeklődőket, de azt is adjam tudtukra, hogy ezek nem olcsó portékák. Harmincezret megér egy pár hidegvérű munkaló. Mi úgy számolunk, hogy kettővel szorzunk: hatvanezren alul nem adnánk ezt a két szép törzskönyves tenyészkancát. Nagyra értékeli, nagyon szereti őket Zimányban szá­mon tartják, hogy egyéni gazda korában apja is min­dig exportra nevelt drága, szép lovakat tünk utoljára nagyobb tár­sadalmi munkát. Azóta se... Igen lelkes egyetértéssel ta­lálkozott most a Népfront kez­deményezése. A párt-csúcs- vezetőség veszi készbe a szer­vezést; az üzemektől, válla­latoktól és a diákságtól na­ponta 50—60 társadalmi mun­kásra számítunk. A párttit­kár és a népfrontelnök elkí­sérnek egy darabon. A sar­kon á kihalt és ugyancsak bontásra ítélt presszót némi nosztalgiával nézegetjük. A néhai táncplacc kupacba hányt kockakövein tegnap­előtt még tüzes f:atal párok simultak egymáshoz. — Búcsúzik a Boglárka is. Kedves, hangulatos kert- helyiség volt. De lesz he­lyette szebb is, jobb is. az esvkori Simon-kastélyban Itt renedezik be az új szö­vetkezeti presszót és a njrári szórakozóhelyet. A régi iskola és a Boglár­ka helyén a korszerűsített hetes műút meg eev szép úi autónarkoló húzódik, kanya- "odik majd egy év múlva. Eltűnik helyéről a gomba és áldozatul esik az építkezés­nek a szép és derűs hangu- ’atú rózsaliget egy része is. Dehát ez is a fejlődést szol­gálja. Aki jövőre visszatér ide, rá se ismer Boglár haj­dani szívére. W. E, beszereljük. — Ezek az anyagok kihat­Szeretnénk hiba nélkül átadni, de hiányoznak alkatrészek. SZEPTEMBER 17: Latioka békemenet Kaposváron Szeptember közepén rendezi meg a KISZ a Latinka Sán- dor-békeimenetet és -emlékünnepélyt Kaposváron. Az 1919-es mártírokra emlékezve tiltakoznak mindenfajta embertelenség, fasizmus, háborús agresszió ellen. A bekemenetre — több ezer fiatal teszi meg az öt kilomé­teres utat — az ország más megyéiből és a somogyi járásokból is érkeznek küldöttek. Az indulás előtt a KISZ-szervezetek titkárai Latinka-emléklevelet olvasnak fel az ifjúkommunis­táknak. A menetelő fiatalok jelmondatokkal, jelmondatos táb­lákkal, zászlókkal és egy-egy szál virággal, mozgalmi dajokat énekelve vonulnak majd fel. Tizenegy órakor kezdődik az ün­nepség a Nádasdi erdőben az emlékműnél. Az ünnepi szónok Szabó János, a KISZ központi bizottságának titkára lesz. A békemenettel egy időben a Budapesten tanuló somogyi diá­kok delegációja tiszteleg Latinka Sándor özvegyének sírjánál s fővárosban. nak a kocsik biztonságos köz­lekedésére? — Hát a lökésgátló min­denképpen. Ha nincs, akkor x-osszal is kénytelenek va­gyunk útba indítani a ko­csikat S közben azon fáj a fejünk, hogyan tudnánk ki­cserélni. Mert nekünk nem­csak addig érdekes a kocsi, amíg garanciás. Azt szeret­nénk, ha a garancia lejárta után is ide hoznák Őket át­vizsgálásra, javításra. Hiszen abban van az üzlet. S ez a probléma újra felvetődött, amikor az új mechanizmus adta lehetőségekről esett szó. Az üzemvezető így fogalma­zott: »Nyágodtan nézünk az új mechanizmus elé.. De mi­vel javító szakmáról van szó, nélkülözhetetlen a jó alkatrészellátást. Ez eddig Kutas József Nem mondtak le róluk Érdekes tanácskozás volt a múlt héten a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Délután fél há­romkor két brigád, a ke­resztorsó B műszak Dózsa és Béke brigádja »megosz­tozott« egy harmadikon, az ugyancsak a keresztorsó B műszakban dolgozó ifjúsági brigádon. Az osztozkodás oka tulaj­donképpen két mondatban kifejezhető: a Dózsának és a Békének nem sikerült előmozdítani az ifjúsági bri­gád teljesítményének növe­lését. Ezért döntöttek úgy, hogy a fiatalok felét egyi­kük, felét másikuk veszi magához. A két rövid mondat azonban nem érzékeltethe­ti eléggé azt a küzdelmet, amely mindezt megelőzte. A Dózsa és a Béke vál­lalta, segíti a többnyire fia­tal munkásnőkből álló ifjú­sági brigádot, hogy jobb teljesítményt érjenek el. A két kollektíva nem is ma­radt tétlen. Hiába volt azonban a segítség, az igye­kezet, az ifjúsági brigád nem jutott az ötről a hat­ra. Már-már úgy látszott, kihasználtak minden lehe­tőséget, ekkor azonban va­laki azt javasolta, hogy a Dózsa és a Béke olvassza be a fiatalokat, tgy mondtak: jobban szem előtt lesznek. A jól dolgozó régieket oda lehet állítani a gyengébb újak mellé. (Ilyenre ko­rábban a távolság miatt' nem volt lehetőség.) A ja­vaslat tetszett. Pénteken az­tán fél háromkor feloszlott az ifjúsági brigád. Fele a Dózsába, fele a Békébe ol­vadt. Ez az összejövetel kicsit szomorú volt, hiszen a be­olvadás oka tulajdonkép­pen kudarc, ám a szomorú­ságot feledtette a két idő­sebb testvér összefogása. Ez a nagy hit az emberekben elismerésre méltó, örömet adó. És akik így hisznek az emberben, azok előbb- utóbb tapasztalják, hogy érdemes volt nem lemon­dani róluk. Sz. N. Boglár új szíve előtt Vízre csalo­gató fényözön ébresztette a bogiáriakat is vasárnap. Fél nyolc körül szokatlan lát­vány torpan- tott meg a postaajtóban. Átellenben, a régi iskola te­tején, udvarán serénykedő bogiáriak sze­dik, csúsztat­ják, adogatják láncban a cse­repet. Házi­asszonyok, pe­dagógusok, ta­nácsi dolgozók. A forgalmas üdülőhely szí­vében negy­A napi program Egy 16 ára: 30000 Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents