Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-27 / 229. szám

SomogyiHéplap A 2 MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA Kollégista lányok között A nyolcvanezredik látogató Tizenketten vártak a kollégium udvarán. Tréning­ruhában, köntösben — ottho­nosan. Már itt — ahogy a vendéglátó háziasszonyok szokták — ekszkuzálták magu­kat az udvart illetően. — Most még nagy a felfor­dulás, de a felajánlások kö­zött szerepel az épület környé­kének rendezése is — szólt egy mosolygós fekete kislány, Szerecz Margit, a diáktanács titkára. Az igazgatói irodába kala­uzoltak. Öröm volt leülni kö­zéjük: őszinték és lelkesek. — , Háromszázhúsz lakója van a kollégiumnak, nehéz a munkánk. Eredményeink azonban, a 3.6 tanulmányi át­lag, a pályázatokon elért si­kerek erőt adnak a további akadálvok leküzdéséhez — Benczik Katalin, a diáktanács elnöke kezdett el eloőként be­szélni. Kinyíltak a jewzetfüzetek, s az izgalomtól kipirult arcú lá­nyok egymástól vették át a szót. — Ebben a félévben min­den megmozdulásunkkal a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának tisztelgünk. Jeligés pályázatot hirdettünk. A pályázatokhoz csak támpontokat közöltünk, például a Nasv Októberi Szo­cialista Forradalom története- a Szovjetunió ötven évének, kulturális, mezőgazdasági éle­tének feldolgozása, elemzése. Szeretnénk, ha sok ötletes, új­szerű dolgozattal találkozna a bírálóbizottság. Szorosan eh­; hez kapcsolódik tervezett po­litikai vetélkedőnk, A Szov­jetunió 1917-től 1967-ig cím­mel. A fő politikai kérdésekhez csatolt irodalmi, földrajzi jel­legű kérdésekkel a részvevők általános tájékozottságát sze­retnénk fölmérni — mondta Szerecz Margit A kollégium könyv- állománya a kaposvári iskolák és kollégiumok között a legnagyobb. Kétezer kötet. A lányok tehát itt megtalál­ják a pályázatokhoz, verse­nyekhez szükséges adatokat. A nagy érdeklődés és olva­sottság adta az ötletet egy magasabb szintű irodalmi ön­képzőkör létrehozásához is. Tervnek szép, s ahogy a diáktanácstagok lelkesedését látom, meg is valósítják. Most toppant be közénk Tóth Irén tanár, a Kállai Éva Leánykollégium igazgatója. A hangulat azonban mitsem változott. Az igazgatónő leg­följebb egy-egy pillantással, fejbólintással nyugtázta lá­nyai igyekezetét, ügyességét. Egy gépelt papírt adtak a kezembe. A »Kiváló közösség'- követelményeit tartalmazta. »... tagja példamutató ma­gatartást tanúsítson, kiérde­melt kollégiumi tekintéllyel rendelkezzen, közösségi fel­adatokat vállaljon, politikailag legyen tájékozott... minta­szerűen végezze a rábízott fi­zikai munkákat is, jellemezze rendszeres és sokoldalú test­edzés . .. Hát igen! Nem lesz könnyű valamennyi induló csoportnak elnyerni ezt a szép, de sok mindenre kötelező címet. Az előző tanévben például kisebb hiányosságok miatt egyetlen közösség sem érdemelte ki a kiváló jelzőt. — Hol is kezdjem? — kér­di mintegy magától Halmai Edit dekorációs felelős, aki két évig kultúrosként tevé­kenykedett a tanácsban. — Levélkiállítást nyitunk főleg a Szovjetunióból kapott leve­lekből. De a világ minden tá­jával kicserélik gondolataikat a lányok, azok is láthatók lesznek a kiállításon. No és persze a kedves ajándékok, érmék, kabalák, bélyegek, ké­peslapok Az ötletek már a tarsolyomban vannak. Lélegzetvételnyi szünetet tart, s már folytatja is. — A kollégium minden tag­ját bevonjuk az Ünnepi Al­bum készítésébe. Az album a Szovjetunió 50 évét szemlél­tető korabeli fényképekből és reprodukciókból áll majd. Az egyik fejezet mottója: Mi ónült a Szovjetunióban 1917- től? Hirtelen nagy csend lett. Tóth Irén igazgató segíti ki a lányokat. — Második otthonunkban hagyománynak tekinthető és a lányok által igen kedvelt a Hangos Üjság. Évente három alkalommal jelentkezik műso­ra. Az elsőt november 7-ér. tartjuk a forradalom tisztele­tére. Ezután a kitűnő program után jogos lenne már a csend, de nem, Orsós Margit huncu­tul elneveti magát, valami még eszébe jutott. — A filmről, amit úgy gon­doltuk, az egész kollégium megnézne, hogy aztán közösen megvitassuk, és a régen meg­álmodott faliújságról, min­denki megfeledkezett. Különö­sen a faliújság lényeges, mert november 7-ig újságcikkekből régi dokumentumokból, dol­gozatokból ismeretterjesztő rikkisorozatot indítanánk az alsóbb évfolyamok számára; hadd ismerjék meg alaposan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét. Óriási munka lesz ez, s azt hiszem, nemcsak érdekes, de hasznos !s. ' Föllélegzett mindenki. Ök is jónak, színesnek ta­lálták vállalásaikat Am ez a •rillanatnyi szünet csupán ar­ra volt jó, hogy újabb léleg­zetet veavenek a feladatok végrehajtásához. Az akaraterő, a közösség megvan hozzá. Bán Zsuzsa Tapsony után Nemesdéden is lesz ifjúsági presszó (Tudósítónktól.) A mai falusi fiatal szívesen táncol és szívesen hallgat mo­dern tánczenét. Ehhez megfele­lő, kulturált körülmények is szükségesek. Soraogj ban van már példa arra, hogy a művelő­dést és a szórakozást jól össze lehet kapcsolni. A tapsonyi mű­velődési ház igazgatójának és a KISZ-szcrvezet kérésére a Bö- hönye és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetke­zet presszót létesített a művelő­dési házban. Feketét, hűsítő ita­lokat, süteményt és sört árusíta­nak a tapsonyi ifjúsági presszó­ban. A szép, kulturált környezet hatással volt a fiatalok maga­tartására is, és ma már az idő­sebbek is szívesen leülnek itt egy-egy dupla mellé. Nemrég a nemesdédi KISZ­szervezet is elhatározta: követik a tapsonyi példát. Kérésükre a művelődési otthon egyik helyi­ségét rövidesen átalakítják if­júsági presszóvá. * 1 (Tudósítónktól.) Nyoicvanezredlk látogatóját köszöntötte vasárnap Igái fürdője. E ■ám mögött átiagcuan napi 800. nyári vasárnapokon 2800—3000 für- tlöző rejlik. A belső medencék egész télen a fürdőzők rendelkezé­sére állnak, a külső strandrész medencéjét pedig október 15-én töl­tik meg utoljára. Gyors ütemben készül a három új gyermekme­dence cs a versenyuszodának is felhasználható 17x33 m-es nagy medence. Jövőre már nem okoz gondot, ha naponta tízezer vendég látogat Igalfürdőre. A helyi tsz 300 személyes II. osztályú étterem­mel bővíti vz igen nagy népszerűségnek örvendő önkiszolgáló ét­termét. Fsunlartja az iizeii étkeztetést a közáti Üzemi Vállalat Döntött a Kaposvári Köz­úti Üzemi Vállalat: ezután is fizeti dolgozóinak az ét­kezési hozzájárulást, sőt ar­ra törekszik, hogy azokon a helyeken is megszervezze az üzemi étkeztetést, ahol ed­dig nem volt. Az útépítő munkások álta­lában távol élnek család­juktól. Ahol nincs üzemi ét­keztetés, ott az emberek leg­gyakrabban hideget esznek egész héten át. Emiatt sok volt a gyomormegbetegedás, s ez a vállalatot is komo­lyan érintette, hiszen a ki­esett munkanapok megnehe­zítették a terv teljesítését. Részint ezért igyekeztek mindenütt meleg étkeztetést biztosítani. Legutóbb a 7-. es főközlekedésiút-építkezé- sén dolgozó munkásoknak biz­ÚJ ARCOK A SZÍNPADON SOMOSS ISTVÁN Arcát csak ritkán látni, a színpadon kü­lönösen. Háttal áll a közön­ségnek, szem­ben a játéktér­rel, a cselek­ménnyel; egy dobogón áll, a zenekari árok­ban. Mégis érezni, hogy ott van a szín­padon is. Csak­nem huszonöt éve áll a kar­mesteri pulpi­tus előtt. A Miskolci Nemzeti Szín­háztól szerző­dött Kaposvár­ra. Nem tit­kolt örömmel — haza, a szű- kebb pátria »fővárosába«. — Apám kámtoirtamító volt Nágocsom. Egy ideig a Som- sich Gimnáziumban tanultam itt, Kapósban, és később éve­kig ugyancsak itt katonáskod­tam ... Pesten magánéneket, fúvós­hangszereket tanult, s a hábo­rús »kivánsághangversenye- ken- énekelt. Negyvenhárom­ban egyházkamagyi képesítést szerzett a nemzeti zenedében. Három, évig volt Vaszi Viktor tanítványa. A színházi karmes­terséget a felszabadulás után Győrben kezdte el. Szolnok, Eger, Miskolc a pálya követke­ző állomásai, közben kilenc évig vezette a pesti BESZ- KÁRT-kórust; egy évig a mis­kolci pedagóguskórust. Klasszikus operetteket, ze­nés vígjátékokat vezényelt. Több mint húsz évig közvet­lenül figyelemmel kísérhette a színpadi könnyűzene helyze­tét, a zenei igények formáló­dását, arányait Vajon mit I tart erről Somoss István kar­1 mester? — Érzésem szerint az ope­rett nem marad meg a szín­padon a jövőben, legalábbis uralkodó könnyűzenei műfaj­ként nem. Esetleg más formá­ban jelentkezik majd. Egy biz­tos: melódia nélkül ezután sem tudom elképzelni a könnyűze­nét. Ezt bizonyítják az új tö­rekvések, többek közt a My fear lady sikere is. Dallamait az egész világ fütyüli, mióta »sláger« lett — Mit tart fontosnak a -musi­cal—hez? — Jó színészek, jó énekesek, jó táncosok szükségesek hoz­zá. — Viszonylag sok zenés dara­bot Jelez a műsorterv az idén. Köztük a My fear ladyt. Volt-e már hasonló feladata? — Híve vagyok a modem zenének minden műfajban. Musicalt még nem vezényel­tem, így a My fear Jady elő­adása nemcsak a színháznak, hanem nekem is az első ko­moly erőpróbát jelenti. A na­pokban találkoztam, ismerked­tem a zenekar tagjaival. Őszinte megelégedésemre szol­gált ez a találkozás. Szeret­nénk jól megoldani a zenei feladatokat, az újat, a nehe­zebbeket is. Én bizakodom . .. — Miben látja a színházi kar­mester munkájának a lényegét; mit tart saját hivatásában a leg­fontosabbnak? — Abból indulok ki, hogy a muzsika hat a karmesterre. Ezt a hatást szeretném to­vábbítani a hallgatósághoz. Persze amíg az ének, a színpa­di játék és a muzsika egysé­ges hatássá formálódik, sok aprólékos elemet a helyére kell tenni. Dinamikai, ritmikai szempontból; frazeálva a da­rab melódia világát. — A karmester és az énekes között nem nagy a tényleges tá­volság. Két külön világ, mégis csak együtt létezhet. Hcgyan tö­rekszik erre az egységre? — Partneri kapcsolatira tö­rekszem. A karmesternek az énekes színész minden rezdü­lését ismernie, követnie kell. Ha ezt a szoros kontaktust nem sikerül megteremteni a próbák alatt, semmit se ér a produkció. A karmesternek adnia kell. De legalább annyit kell kapnia is a színésztől. En­nek a kapcsolatnak a megte­remtését tartom a legfonto­sabbnak ... Beszélgetésünknek a délutá­ni próba végét veti. A kar­mesteri pulpitus helyén most egy pianino áll. A színpadon a tánckar az egyik betétszá­mot próbálja. A karmester fi­gyelmét ezúttal nem az éne­kesekre, hanem a lendülő, dob­banó lábak mozgására, temipó- vételére összpontosítja. Ehhez igazodik a dallamok ritmus- váltásaiban. Sok türelemmel, segítőkészséggel; újra és újra. És megint élőiről... W. E. tosítottak naponta egyszer főtt ételt. Mindez a munkásokról va­ló gondolkodás egyik formája a vállalatnál. Sok gondot okoz az emberek elhelyezése is. A vállalat a saját mun­kásszállásán körülbelül száz embernek biztosít helyet. A változó munkahelyen dolgo­zóknak házaknál bérelnek szobát. Azokat, akik nem laknak messzebb ötven kilo­méternél a munkahelyüktől, a vállalat naponta hazaszál­lítja gépkocsin. Ezt a jól be­vált gyakorlatot ezután is folytatja a vállalat, s közben arra is törekszik, hogy mi­nél jobb munkakörülménye­ket biztosítson dolgozóinak. K. I. Fehér-e a fehér kenyér? Az élelmiszerboltokban tegnapelőtt reggel megje­lent a kétkilós fehér ke­nyér, és a forgalomból kö­vetkeztetve szívesen is vá­sárolták. Finom, omlós volt a bele, piros, ropogós a héja. Mégis elhangzott jó néhány reklamáció a kétkilós fehér kenyérre. Egyik-másik vásárló úgy érezte, hogj) megkárosítot­ták, amikor fizetésre ke­rült a sor. A fehér ke­nyér ugyanis könnyen összetéveszthető a félfe­hérrel. A 340-es tejboltban a vi­ták elkerülése végett két félkilós kenyérdarabot, egy fehéret és egy félfehéret kitettek a pultra, hogy a vásárló maga is összeha­sonlíthassa azzal, amit fi­zetett. A bolt vezetője is panaszkodott, hogy zavaró ez a hasonlatosság az át­vételnél is. Nem egy eset­ben ugyanis csak a ke­nyér kettévágása után tud­ták eldönteni, milyent kaptak. Az »összehasonlításos« módszer a városi boltok nagy forgalma miatt kor­szerűtlen. A Sütőipari Vállalatnak kell eloszlat­ni az eladókban és a vá­sárlókban keltett bizony­talanságot, melyik kenyér vehető át és adható el fe­hérként és melyik félfe­hérként. N. J. Buzsákiak az idegenforgalomért Tizenkét szerződéses előadáson adtak műsort a Bu-:sáki Népi Együttes tagjai Balaton-parti kem­pingekben, a nyáron. Legutóbb rá­adásként az idegenforgalmi újság­írók nemzetközi szervezete (FIJE) mintegy 300 tagjának mutatták be műsorukat a kőröshegyi flekken- csárda előtt. Színes táncaikról, vi- selétükről számos fotó és film ké­szült ezen a szereplésen. Záró mű­sorszámként az együttes lányai csárdásra tanították és alaposan megforgatták a külföldi újságíró­kat Tarkaságok a Neue Zeitungból ORVOSNÁL Az orvos idős beteget vizsgál. Pár perc múlva megjegyzi: — Uram, ön makkegészséges, elélhet akár kilencvenéves koráig is... — De hiszen én már ki­lencven vagyok! — kiált föl ijedten a páciens. Az orvos arca felderül: — No látja! Hát nem megmondtam ? ÓRÁSNÁL Az órás alaposan szem­ügyre veszi a gyógysze­rész óráját. — Kedves gyógyszerész úr, ennek az órának gyen­ge a rugója, éppen ezért naponta kétszer k ’l fel­húzni. Gyógyszerész: — És tessék mondani, evés előtt vagy evés után? ... VALAMI MÉG HIÁNYZIK Egy berlini hölgy föl­keresi az orvost, és vala­mi hatásos gyógyszert kér fejfájása ellen. De nyom­ban hozzáteszi, milyen jó tanácsot halott egy pa­rasztasszonytól : —• Azt mondta, szívből ajánlja a savanyúkáposz­tát. Ugyanis savanyúká­posztával takarta le a fe­jét, és tökéletesen hasz­nált ... — Nagyszerű! — mond­ja az orvos. — De nagyon kérem, ne felejtse el a kolbászt is rátenni... SZÍNHÁZBAN Chicágóból hosszú idő után Tom hazalátogat angliai hozzátartozóihoz. A vendégnek tartalmas prog­ramot készítenek, többek között ellátogatnak vele a Shakespeare Színházba, ahol éppen a Hamletet játsszák. — Nos, barátom, hoev tetszik az előadás? — kérdezik tőle vendéglátói az egyik szünetben. — Nem nagyon — vá­laszol Tom kiábrándultán. — Sajnálom, hogy az önök európai kultúrája mindig egy kicsit lema­rad. Én ugyanis a Ham­letet már hét évvel ez­előtt láttam Washington­ban ... SZABÓNÁL Leo Slezák tenorista nadrágot rendelt a szabó­jánál. Egyik hét eltelt a másik után, de a nadrág csak nem készült el. Vé­gül Slezák türelmetlenül állított be a szabóhoz. — A világot hét nap alatt teremtették, de ön­nek hét hét is kevés egy nadrág elkészítéséhez! — fakadt ki méltatlankodva. — Nézze meg ön ezt a világot, Slezák úr, és néz­ze meg az én nadrágo­mat! Micsoda különbség! (Ford.: H. F.) / Somagyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága é9 a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefoni ti—510. U—511 Kiadja a Soipogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latin ka S. u. 2. Telefon Ll—51$ Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünls meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr ,ta. Elő­fizethető a helyi postát /ataloknáJ és postáskézbesf*' inéL löfizetési díj egy hónapba 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents