Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-27 / 229. szám

Szerda, 1967. szeptember 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP ENSZ-munkacsoporl Balatcnbog lársn Szüreti bemutató Rádpusztán A Mezőgaz­dasági és Élel­mezésügyi Mi­nisztérium meghívására hazánkba láto­gatott az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának mezőgazdasági gépesítési munkacso­portja A tizen­hét nemzetisé­gű csoport teg­nap délelőtt a Balatonboglá- ri Állami Gaz­daság szőlésze­tének gépesíté­sét tanulmá­nyozta. A munkacsopor­tot dr. Le- hoczky László, az Agrártudo­mányi Egye­tem gépész- mérnöki karának dékánja, a munkacsoport ez évi elnöke vezette A tanulmányúton ötven mázsa terméssel fizet, a bogiári gazdaság területén a leányka szőlő fajta idén is 150 mázsa, a saszla pedig 100 mázsán felüli termést ad hek­táronként A munkacsoport filmet készített a különböző rakodó és szállító gépek gya­korlati alkalmazásáról. A cso­port nevében Pierre Dellen­bach nyilatkozott a látottak­ról: — Ma láttuk először köze­lebbről a magyar borvidéket. A komáromi, a bábolnai, a környei, a soroksári és most a balatonboglári gazdaságban szerzett tapasztalataim alap­ján nyugodt lélekkel mond­hatom, hogy a gépesítés te­rén nagyon jó úton halad a magyar mezőgazdaság. Külön öröm számomra, hogy oko­san, gazdaságosan gépesítenek, s egyre szélesebb körben könnyítik meg az ember munkáját. Köszönetét mon­dok azért, hogy lehetővé tet­ték ezt az értékes tanulmány­utat Rádpusztán az öntözéses szőlőt meg a munkacsoport tagjai. tekintették tapasztalatai szerint gazda­gon megtérülő befektetés volt a könnyen kezelhető, hordoz­Látogatás a vízműtelepen. A lakosság elégedett A lakosság szívesen dolgoz­tat a Fonyódi Építőipari Kis­ipari Termelőszövetkezettel. A nyáron több megrendelő az­zal kezdte mondókáját, hogy látta a szövetkezet által épí­tett házakat, és megvan elé­gedve azok minőségével. Hogy így van, azt mutatja a megrendelések nagy száma is. A szövetkezet főkönyvelője elmondta, annyi az igény, hogy ki se tudják elégíteni. A szövetkezet vezetői, dol­gozói mindent megtettek azért, hogy minél több meg­rendelő kívánságának eleget tegyenek. Az első félévben 103,6 százalékra teljesítették termelési tervüket. Ezen be­lül igen kedvezően alakult a lakossági szolgáltatási terv: 118 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy tíz családi házat és hét nyaralót építet­tek föl január 1-e óta. Mindezt nem éppen kedvező munkaföltételekkel érték el. Kevés volt a szállítóeszközük, az utóbbi időben cementhiány is akadályozta a munkát. A jó eredmények nagyban köszönhetők Kása Ferenc és Nagy Lajos kőművesbrigádjá­nak, továbbá az Elek László vezette lakatosrészlegnek. Az utóbbi annál inkább figye­lemre méltó, mivel a laka­tosrészleg az utóbbi években a szövetkezet leggyengébb részlege volt. A szövetkezet az év hátra­levő részében mindent meg­tesz azért, hogy az elvállalt feladatot végrehajtsa. Ha az időjárás vagy krónikus anyag­hiány nem hátráltatja tovább a munkát, akkor nem lesz baj — mondták a ktsz veze­tői. A szövet-kezet dolgozóinak bére az első félévben szemé- lyenkint 100 forinttal emelke­dett. Ki tud többet a Szovjetunióról? A siófoki járási KISZ-bi- zottság rendezésében a na­pokban fejeződött be a Nagy O tó béri Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója alkalmá­ból rendezett vetélkedő körze­ti döntője. A járási döntő ok­tóber 1-én lesz Balatonszeme- sen. — A szovjethatalom 50 éve címmel aszfalt-rajzversenyt rendez a városi úttörőelnökség október 7-én Kaposváron, a Bajcsy-Zsilinszky utcában. A rajzversenyre a csapatoknál jelentkeznek az úttörők és a kisdobosok. NEM BÍZNAK BENNÜK? Néhány hónappal ezelőtt megírtuk, hogy az ÉM So­mogy megyei Állami Építőipari Vállalat nem építi kellő ütemben az utakat a Dél-magyarországi Fűrészek csurgói telepén. Az út hiánya megnehezíti az üzemben az anyag- mozgatást. Nemrég ismét ellátogattunk az említett csurgói üzem­be. Sajnos a telepvezetőtől most sem hallottunk jó híre­ket. Annak ellenére, hogy két ízben adtak munkásokat a kivitelezőknek, mégsem készülnek el az utak szeptember 30-ra. Kíváncsiak voltunk, mit szólnak ehhez az építőipari vállalat csurgói képviselői. ‘ Ám nem sikerült megismerni a véleményüket saját munkájukról, ugyanis a vállalat igazgatója megtiltotta nekik, hogy nyilatkozzanak. Nyilatkozni — úgymond — csak az igazgató engedélyével lehet. Megírhattuk volna, amit a. telepvezető mondott, azt tudniillik, hogy nem készülnek el határidőre. De nem tet­tük ezt, mert bennünket nem az a cél vezérelt, hogy bor­sot törjünk a vállalat vezetőinek orra alá, hanem az, hogy tájékoztassuk az igazsá9ról az olvasókat. Márpedig ehhez mind a két felet meg kell hallgatni. így hát meg­kérdeztük a központot a dolgok állásáról. Az egyik osz­tályvezető három perc alatt válaszolt kérdésünkre. Arra gondoltunk, vajon ezt a pár mondatof miért nem mond­hatta el a csurgói építésvezető. Ugyanígy, sőt uram bocsa’ lehet, hogy jobban el tudta volna mondani ö is. Nem azért, mert okosabb, hanem azért, m,ert ott van, ahol dol­goznak, s ennél fogva jobban ismeri a munka állását. Tel­jesen oktalan dolog tehát leállítani őt a nyilatkozást jog­ról. Az olyan vállalati rendelkezések, amelyek megvon­ják a véleményadás lehetőségét az alacsonyabb beosztá­sú emberektől, azt bizonyítják, hogy a vezetők nem bíz­nak a beosztottakban, vagy és talán ez a valószínűbb — úgy akarnak fogalmazni, hog"' ebből még akkor se legyen kellemetlensége a vállalatnak, ha egyébként joggal lehetne az. 1 Most tegyük fel, igaz az, amit az osztályvezető mon­dott, hogy ti. szeptember 30-ra elkészülnek az utak. Nincs ebben lakkozás, szénitgetés. De szeretnénk, ha többé nem akadályoznák a saitó munkáját. Ha szembeszegülnek a saj­tójogszokással, a kövéleménnyel találják szemben magu- kat■ Sz. N. MIÉRT KELL ADÓZNI RÓLA? Van már egy éve, ha nem több, hogy ezzel a problé­mával először találkoztam. A sávolyi Üj Élet Termelőszö­vetkezetben panaszolták el: van 867 hold olyan területük, amelyen semmi haszonnövény nem terem, mégis adózni kötelesek róla minden évben. Ez az ügy immár harmadik éve bonyolódik: a tsz folyamodványt írt az illetékes ha­tóságoknak, hogy nyilvánítsák földadó alá nem eső terü­letté a szóban forgó több száz holdat, ám legutóbb ar­ról értesítették a tsz-t, hogy adótörlési kérelmét elutasítot­ták. Tehát ismét adóznak azután a föld után is. ami már csak sást terem, s lassan egészen elzsombékosodik. 1965 augusztusában erről a területről el kellett vinniük a szarvasmarhákat, mert éhen pusztultak volna. A hízó marhákat a tervezettnél egy évvel tovább kellett hizlalni, hogy elérjék a szükséges súlyt. És hozamot erre a terü­letre mindig tervez a tsz, hiszen hasznavehetőként szere­pel az ütemtervében. Tavaly például 571 000 (!) forint ér­tékű hozamot irányoztak elő, amit alomsásban és másod- osztályú szénában kellett volna elérniük. Ebből azonban semmi sem lett — ám a ráfordított költség, teher mint­egy 90 000 forintot tesz ki évente. Se kaszálni, sem pe­dig legeltetni nem lehet itt. Még az idei aszály sem segí­tett rajtuk. Most ugyan nem ér térdig a víz, de elszaporo­dott a sás. A vizet képtelenek önerőből elvezetni. A helyzet ismeretében a járási szakbizottság a tavasz- szal hasznavehetetlennek minősítette ezt a 867 holdat — mégis viselnie kell a terheit az amúgyis visszaesett Üj Élet Tsz-nek. Ez a probléma tovább súlyosbítja a szövetkeze­tiek gondját. Vajon meddig? H p részt vett Pierre Dellenbach, a francia mezőgazdasági gépe­sítési intézet igazgatója, a munkacsoport elnökhelyettese és Anry Jacoby, a" munkacso­port titkára. A népes munkacsoportot Soós Árpád, a gazdaság fő­mérnöke köszöntötte. Ismer­tette a gazdaság gépesítési célkitűzéseit, az öntözés és a gépesített szőlőművelés gaz­dasági eredményeit, majd be­mutatta a rádpusztai kerület vízkiviteli művét. Elmondta, hogy az 1961-ben épített víz­mű segíségével ötszáz hold szőlőt tudnak öntözni. Éven­te csaknem egymillió köbmé­ter vizet használnak fel és ez­zel 200 milliméter csapadékot pótolnak. Az elmúlt hat év ható öntözőhálózat kiépítése. Az évi háromszori öntözés holdanként húsz mázsa több­lettermést biztosít A vízkiviteli mű megtekin­tése után a rádpusztai kerü­letbe látogatott a munkacso­port. Itt a szüreti munkákat tanulmányozták. A munka- csoport tagjainak kérdéseire Spett Ernő kerületvezető adott válaszokat Elmondotta, hogy a gazdaság területén teljes egészében a Lenz-Moser féle szőlőművelést honosították meg. A háromméteres sortá­volság lehetővé tette, hogy a .művelést úgyszólván teljes egészében, a szüretet pedig részben gépesítsék. A hagyo­mányos művelésű szőlő orszá­gosan hektáronként átlagosan POSTÁNKBÓL Válaszolt Lapunk szeptember 16-i szá­mában Panasz a GELKÁ-ra címmel egy táskarádió kija­vításának ügyével foglalkoz­tunk. Cikkünkre a vállalat ka­posvári szervize válaszolt. Nem értenek egyet a bírá­lattal, hiszen a cikkben szóvá tett jótállás csak az általuk végzett munkára, illetve az ál­taluk beépített anyagira vonat­kozik háromhónapos határidő­vel. A cikkben szereplő rádió első és második javítása telje­sen különböző jellegű volt, a GELKA ezért nem lehetett garanciális munkát végezni. A GELKÁ- nál ebben az évben egyébként 14 384 javítást végeztek, s eb­ből — mint Hiczó György szervizvezető írja — mindössze . a szóban forgó esetben rekla­máltak. Dolgozóink egyébként igyekeznek a hibák számát a minimálisra csökkenteni. Az elemek befcurrasztása viszont a műszerész jó szándékát bizo­nyítja, ezzel akarta megszün­tetni az állandó recsegést. Ötven év a gyárban kintetét a gyáron. Egy em­beröltőre vállaltak sorsközös­séget vele ezek a berendezé­sek. S most elérkezett az utolsó kampány. A vajszínű üstök fehér cukrot főznek. S a cukor évtizedek során fe­hérré festette az embert is. A berendezések nagyságuk­kal parancsolnak tiszteletet. A cukorfőzőnek a munka szeretete, a gyárhoz való ra­gaszkodása kelt tiszteletet az emberekben. Kercza Imre — EZEK AZ ÜSTÖK az életet jelentik nekem. Csak a lépcsőt nem bírom már, amikor jövök fölfelé, akkor érzem a hatvan évemet. Az üstök mellett kániku­lai a hőség. Mindegyik meg­van vagy három méter ma­gas. Az ellenőrző ahlakok előtt kavarog, forr az egyre jobban kristályosodó melasz. Olykor üveglapon vizsgálják a cukorfőzők ezt a sűrűsödő folyadékot, hogy megállapít­sák: hol tart a kristályoso­dás. Gdsz Ferenc cukorfőző úgy beszél ezekről az üs­tökről, mintha minden egyes részüket ő faragta volna ki egy hatalmas sziklatömbből. A kampány idején cukorfő­ző. A javítás ideje alatt sem marad hűtlen a Kaposvári Cukorgyárhoz. Az üstök bel­sejét járja, hibát keres és javít, hogy mire megint megérik a répa, üzemképes legyen a gyár. Ez volt eddig. Ezzel a kampánnyal azonban vége szakad a hosszú évtizedek /ilatt megszokott életrend­nek. — Négy és fél hónap van hátra a nyugdíjazásig. ARCÁN MÉLY BARÁZ­DÁBA FUTNAK A RÁN­COK. Dércsípte haját szinte meghazudtoló fürgeséggel dolgozik a gépek között. Ott­hona ez a gyár. Negyvenhat esztendőt töltött el a gépek, berendezések között. A szak­mában pedig ez elz ötvene­dik ősze. Mondom neki, hogy ezek szerint tízéves korában kellett elkezdenie a munkát Kommentár nélkül válaszol: — Igen, tízéves voltam, amikor először láttam be­lülről a cukorgyárat Kér­dem tőle, miért van az, hogy a cukorgyárban hosszú ideig egy helyen maradnak az emberek? Ebben a gyár­ban szinte ismeretlen foga­lom a munkaerő-vándorlás. — Egy idő után úgy érzi az ember, mintha a szerve­zetéhez tartozna a gyár. Be­le nő abba a környezetbe, amelyben dolgozik. — Mennyit keres? — Kilenc forint hetven fillér az órabérem. Ki lehet jönni belőle. Hallgatunk egy ideig. A csöndben a hőség talán még erősebb. A csöndben hallat­szik a főzőüstök fortyogása. A hőmérő higanyszála ma­gasra szökik az üst oldalá­ban. — Ha elmegvek, nagyon hiányozni fog majd ez a gyár — szólal meg az öreg cukorfőző. — Mit csinál a nyugdíjas évek alatt? — Kézimunkázni fogok. — Kézimunkázni? — Meglepő? Nagyon sze­retem a hímzést Éppen úgy. mint a rózsákat. A kert tele van rózsákkal a lakás meg függönyökkel, térítőkkel és hímzett pár­nákkal. Némi csend után folytatja: — Hasznos do­log ez. Leköti az ember ide­jét, meg egy kis pénzt is hoz a házhoz. Külföldre is vittek már be­lőle. — Hol ta­nulta? — A főzést vagy a hím­zést? — A hím­zést. — Otthon, betegállo­mányban vol­tam, nem tudtam leszállni az ágyról, és rettenetesen unatkoztam. Ak­kor vettem először a kezem­be. Aztán úgy megszerettem, hogy nem tudtam abbahagy­ni. Nekem a kocsma helyett ez tölti ki a szabad időmet. — És a cukorfőzést? — Itt a gyárban, az öre­gektől. Ezt a munkát nem lehet teljesen megtanulni. Csak tanulni lehet, mert mindig újabb módszerek jönnek. SIMOGATÓ A SZEME, ahogyan végighordozza a te-

Next

/
Thumbnails
Contents