Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-26 / 228. szám

Efedd. 1961, szeptember 26. 3 SOMOGYINÍPtAP Hajtatóházat épít Fonyódon, a Magyar Tenger Tsz-ben a balatonlellei kezet építőbrigádja. Az új palántanevelő október végére készül el. termelőszövet­Megfelelt a bizalomnak JÓL VÁLASZTOTTAK A BERCSÉNYI UTCAIAK Híren a bizalomból | A kis szavazólapon, amellyel márciusban köszégi tanács­tagot választott a körzet, két név állt: Űry Sándorné és Echard Endre neve. Mind­kettőjüket jól ismerték a Bercsényi utcában. Tudják, hogy Öryné a termelőszövet­kezet könyvelője, a számok embere, kiváló munkaerő. Nem kevésbé tekintélyes em­bert tiszteltek Echard End­re géplakatosban, a Barcsi Építőipari Ktsz darányi la­katosrészlegének vezetőjében. 0 volt a körzet másik je­löltje, és őt választották meg. Harmincöt Bercsényi utcai bizalmából került a községi tanács tagjai közé. Pontosan fél éve ennek, fél éve, hogy a körzet választói a jelölő gyűlésen elmondták, mit várnak az új tanácstól, mi­ben kémek segítséget vá­lasztottjuktól. — A legjobbakat mondha­tom Echard Endréről — így a tanácstitkár. — A legszor­galmasabb tanácstagok közé tartozik. Az alakuló ülésen a szociális—kulturális állandó bizottság vezetőjévé válasz­tották. Az azóta eltelt fél év alatt sokat dolgozott, so­kat vállalt magára az új ta­nácstag. Maga is sürgette a jelölő gyűlésen elhangzott kérések megvalósítását. Örömmel tájékoztatta a vas­útállomás környékén lakókat, amikor tudomására jutott, hogy jövőre megkezdik a járda építését. Az autóbusz- megállóban rossz időben na­gyon kellemetlen a várako­zás — vetették föl a Ber­csényi utcaiak annak idején. Várót kellene építeni. A községi tanács úgy döntött, hogy beszerzi az anyagot. — A többit vállalom — mondta a lakatosmester —, megcsináljuk a környékbe­liekkel. Iroda a műhelyben | Nem véletlenül írtam úgy, hogy lakatosmester, így hív­ják őt mindenütt a faluban, mert Echard Endre valóban mestere a szakmájának. A fém úgy engedelmeskedik, alakul, formálódik a keze alatt, mint a cukrász kezé­ben a tortakrém vagy a marcipán. — A munkájára nagyon igényes — mondja munka­társa, Agyag István. —Négy éve dolgozunk együtt a leg­teljesebb egyetértésben. Gyorsan és nagyon jól végzi a dolgát. Sok kovács nem vállalná, amit ő könnyű­szerrel dlvégez. Pedig tulaj­donképpen géplakatos. Ha a fölszereléseinkre gondolok, atz mondhatom, hogy csodá­kat művel ebben a kis mű­helyben. Mióta tanácstag, előfordul, hogy ebédideje sincs. Munkaidő után is gyakran várják a műhely­ajtóban. Közel lakik, hívja is a hozzá fordulókat, hogy ott­hon tárgyaljanak, de a leg­jobb beszélgetés a műhely- küszöbön esik. Lakatossal asztal mellett tárgyalni? Még akkor sem, ha az a lakatos történetesen a tanácstag, hi­szen közülük való. Szívesen megkeresik a választók, a környék lakosai. — Könnyen megértik egy­mást, bár Echard Endre nem sokat beszél — mondja Agyag István —, inkább a cselekvés embere. — Nemcsak kéréssel for­dul hozzánk a telep új ta­HA ÜRES AZ ISTÁLLÓ, bánkódhat miatta a parasztember; mert jóllehet sok vesződség van a jószággal, mégsem kellemes érzés nél­küle maradni. A háztáji állattartásnak ez az egyik alapja. Erről beszélt nemrégiben a mesztegnyői határban Bombái Istvánná, miközben a répát kapálta. A termés- eredményt latolgatva úgy számol, hogy juthat belőle egy kocsira való. Harmados a takarmányrépa. Más években, amikor kapott elegendő esőt, szebb volt, job­ban megnőtt, többet termett, kitelelt vele a jószág. Ez az idei szűkebb termés viszont eladásra lesz. Családi gondok miatt megváltak állataiktól, a tavasz óta üres az istállójuk. Pedig mindig és mindannyian szívesen bántak jó­szággal. Volt már úgy, hogy a családból ketten is ko­csisként dolgoztak a tsz-ben. A háztájiban meg akció­ban kapott üszőt neveltek, tehenet tartottak, bikát hiz­laltak. — Ű>v van vele az ember, hogy sajnálja eladni a termést; állattal föletetve egyben kapja meg érte a nagyobb pénzt — vélekedik Bombainé. Most is van etetnivalójuk. Nagyobbik fiának mér­tek egy darab lucernát — a kocsisoknak megjár ez; jött hát össze szépen széna. Vehetnének istállós jószá­got, folytathatnák félévi megszakítás után az álalttar- tást, amivel eddig is jól jártak. — A növendék a pénz elé nő, mindig hasznot hoz — vallják ma is nagvon sokan ezt az elvet. S Bombaiék is tudják, jobb eladni az állatot, mint a takarmányt. Az eladott eleségből csak egyszer van bevétel: de mennyi? Az üsző, a te­hén folyamatosan haitja a hasznot. Benne a gazdaem­ber megtalálja a számítását — és a kedve, munkaked- ve is jobb, ha tudja, hogy nem üres az istálló. K. J. nácstagja, megkeresi a ta­nácsvezetőket javaslataival, ötleteivel is. Az idén hatvan- ötezer forint értékű társa­dalmi munkát terveztünk, és ebből a vasútállomás kör­nyékén lakóknak is jutott. Mint ahogy minden évben kitettek magukért, ebben az évben sem lehet rosszat mondani rájuk. A másik jelölt | Fél év telt el a választások óta, és a darányi 17-es választó- kerület, a Bercsényi utca la­kosai máris meggyőződhettek arról, hogy akire annak ide­jén leadták a szavazatukat, megfelelt a bizalomnak. öry Sándorné tsz-könyve- lő, a másik jelölt is örül, hogy így választottak. Ec- hardt Endrének segít, ahol csak tud. Nagy József HADIHAJÓK A három acélszürke ha­jó békésen ring a Dunán. A rakparton emberára­dat köszönti a hajókat a veröfényben. A gépfegy­verek mellett fiatalok szemlélődnek. Ű ttörök ro­hannak végig a hajóhídon a frissen kapott jelvény­nyel. S aki föllép a Vörös Zászló Érdemrenddel ki­tüntetett szovjet Fekete­tengeri flotta folyami ha­jócsoportjának bármelyik hajójára, nemcsak a ha­ditengerészek, hanem a szovjet hadsereg életébe is bepillanthat. Szíves szóval fogadják a látogatókat a hadihajókon. Vasárnap szinte egész nap tömött volt a Margitszigettel szemben levő rakpart. A hajóraj szombaton dél­ben N. I. Zsolobov első osztályú kapitány parancs­noksága, alatt tisztelegni jött Budapestre. Állomás­helyéről akkor indult el a raj, amikor Budapesten aláírták a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződést. A hajóraj három díszlövéssel köszön­tötte szombaton délben a magyar fővárost. A válasz rá hatalmas dübörgés és a budapestiek lelkes fogad­tatása. A hajók először futottak magyar vizeken. A tisztek egy része már járt hazánk­ban. A Fekete-tengeri flotta a Nagy Honvédő Háború idején kétezer ki­lométert tett meg, s egé­szen Bécsig jutott el. A hajósok ezen a verőfényes őszi vasárnapon erre az útra is emlékeznek. Az emlékezést katonazene kí­séri, s szemben a Margit­szigeten az ég felé tör a szökőkút vízcsóvája. Még üdén virágzanak a rózsák. A békét hirdeti minden. S ebben a békés környe­zetben erőt, biztonságot sugározva csendesen ring a három hadihajó. A békét, az emberi bol­dogságot jöttek köszönteni ők is. K. I. Ki ért jobban a javításhoz? EGY OKTÓBERBEN NYÍLÓ GÉPBEMUTATÓ ELÉ ÉVRŐL ÉVRE TÖBB LESZ a mezőgazdasági erő- és mun­kagép a megye termelőszövet­kezeteiben, s így a gépi mun­kák zömét már saját eszkö­zeikkel végezhetik el. A gép­állomások fokozatosan átala­kultak gépjavító állomásokká, mert így kívánták meg az új lomástól cseretraktort kaphat­nak, s hogy motorcserét csak szerződésre végezhetnek szá­mukra. Az a tapasztalat, hogy indokolatlanul tartózkodnak a javítóállomástól, inkább ma­guk állnak neki — gyakran kezdetleges munkaeszközökkel, műhelyberendezésekkel — a körülmények. A termelőszö- nagyobb műszaki hozzáértést vetkezetek a növekvő géppark juk mellett igyekeztek gondos­kodni megfelelő javítóműhely­ről s ezek fölszereléséről, hogy kisebb üzemzavarokat saját maguk elháríthassák. A na­gyobb szakértelmet és műszaki ellátottságot igénylő tenniva­lók maradtak s maradnak meg továbbra is az állami gépjaví­tó állomások feladatkörében. A megyei pártbizottság kez­deményezésére a közelmúlt­ban a Gépállomások Megyei Igazgatósága és főhatósága föl­mérést készített, hogy tisztáz­za, milyen és mennyi munkára számíthatnak az állami gépja­vító üzemek, milyen igényeik vannak a termelőszövetkeze­teknek. E vizsgálódás során kitűnt, hogy a közös gazdasá­gok alig változtattak a koráb­bi gyakorlaton, vagyis nem mindenütt tárták fel a való helyzetet, több helyen kisebbí­tették a ténylegesen várható igényeket. (Gyakori volt eddig is, hogy a szövetkezetek egész éven át jóval több talajmun­kát és gépjavítást kértek, mint amennyire előzőleg leszerződ­tek.) Mi következik ebből? Az, hogy a gépjavító és mezőgaz­dasági munkát is vállaló üze­mek a fölmérés szerint mutat­kozó szabad kapacitást termé­szetesen más üzemekkel, eset­leg ipari vállalatokkal kötik le. És akkor már hiába kér szolgáltatást a tsz, a kérést kapacitás hiányában nem elé­gíthetik ki. Még ma sem tud­ják néhány tsz-ben például azt, hogy a javításra leadott gépük helyett a gépjavító ál­igénylő javításoknak. S ha kész a baj, csak akkor sietnek se­gítségért. Ki JAVÍTJA meg job­ban, gyorsabban a gépeket, a tsz vagy a javítóállomás? Sokat vitatott kérdés ez ma­napság, egy dolog azonban vi­tathatatlan: a termelőszövet­kezetek többsége nem rendel­kezik olyan személyi és tech­nika fölkészültséggel, hogy jól és kevesebb költséggel alapos gépjavítási tevékenységet foly­tasson. Magyarán mondva, nem éri meg, hogy beleártsa magát olyan munkába, amelyhez nincsenek meg a szükséges föltételek, hiszen a gépparkja sem akkora, hogy ahhoz gene­ráljavításra alkalmas műhelyt létesítsen. Az állami gépjavító állomá­sok munkáját, eredményeit mutatja be és a téves felfogás eliszlatását célozza majd az a bemutató, amelyet október 3- tól 7-ig rendez meg a megyei igazgatóság az AGROKER-rel és a Kaposvári Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikummal együtt a Kaposvári Gépjavító Állomáson, s ahova Somogy- ból, Tolnából és Baranyából hívnak termelőszövetkezeti ve­zetőket A kiállított gépeknek; alkatrészeknek minden bizony­nyal sikerül majd felhívniuk a figyelmet arra, hogy meny­nyire fejlett a gépjavítási te­vékenység és aura is, mennyit kell fejlődnie ahhoz, hogy minden igényt hiánytalanul kielégítsen. H. F. Tnrsiti József képviseli Somogy megyét a Ki minek mestere vetélkedőn Vasárnap tar­tották meg a kaposvári Gép­ipari Techni­kumban a la­katosok Ki minek a mes­tere? verseny megyei döntő­jét. A KISZ és a Magyar Televízió által a Nagy Októ­beri Szocialis­ta Forradalom ötvenedik év fordulójának tiszteletére meghirdetett verseny me­gyei döntőjére negyvenen je­lentkeztek. Reggel 9 órá­ra a jelentke­zőknek azon­ban csak mint­egy a fele jött meg. — A fiatalok egy része azért nem jött el, mert meg­ijedt a feladatoktól, a másik része pedig a közbejött aka­dályok miatt (bevonulás, be­tegség stb.) maradt távol — mondta Németh Lajosné, a KISZ megyei bizottságának ifjúmunkásfelelőse. A zsűriben a következők foglaltak helyet: Demény Re­zső (elnök), a Gépipari Tech­nikum tanára, Németh Gyu­la, a Mernyei Gépjavító Ál­lomás igazgatója, Széki Tibor. a textilművek osztályvezető­je, Rosta István technikus tanár, Püspök Tibor, a me­gyei pártbizottság ipari osz­tályának főelőadója, Bo- rovszki Vilmos, az SZMT közgazdasági bizottságának vezetője és Tóth Lajos, a KISZ megyei bizottságának termelési-szervezési osztályve­zetője. Megjelent a vetélke­dőn Szikszai László, a me­tályának vezetője, renc, a KISZ központi bi­zottságának képviselője is. Tóth János, a zsűri egyik tagja nyitotta meg a ver­senyt. Emlékeztetett a múlt évi Ki minek mestere ver­seny jelentőségére. Arra kér­te a fiatalokat, hogy tudá­suk legjavát nyújtsák, s te­gyenek meg mindent azért, hogy az idén somogyi siker is szülessen az országos dön­tőn. Ezután Demény Rezső, a zsűri elnöke ismertette a oóldákat, majd munkához láttak a versenyzők. Négy órán át birkóztak a különfé­le feladatokkal, majd a KlSZ-bizottság ebédjén vet­tek részt. Délután követke­zett a gyakorlat. Mialatt a fiatalok a techni­kumi gyakorlati oktatóterem- ■nében a szerszámokkal dol­goztak, a zsűri taaiai elbírál­ták a versenyzők délelőtti gyed pártbizottság ipari osx-1 munkáját. Néhány jó dolgo­Gyányi Fe- i zat mellett sok volt a gyen­gébb. A maximálisan adl a- tó 50 pontot egyik fiatal sem érte el. — Azt mutatja ez, hogy a megye szakmunkásfiataljai nem eléggé képzettek? — kérdeztük Demény Rezsőtől, a zsűri elnökétől. — Az, hogy a dolgozatok­nak mintegy 30 százaléka gyenge, nem biztató. Mutat­ja ez, hogy van még tenni­való a szakmai színvonal emelése terén. Erről, a szakmai képzésről beszélgettünk a gyakorlat közben Németh Gyulával, a Mernyei Gépjavító Állomás igazgatójával. — Mi fölkészítettük a ver­senyre a fiatalokat. Egy- gva- korló mérnök vezetésével eléggé nehéz feladatokat ol­dottak meg. Ennek ellenére se megy úgv a munka, ahogv 'reretném. Tovább kell ké­nezni fiataljainkat. Már lá­tom, hogy miben geyngék. Az ősz folyamán sort kerí­tünk az oktatásra — mondta. Estefelé egyre gyorsabb lett a munka ritmusa. Köze­ledett a finis. Egyik-másik fiatal kapkodott. — Az a baj, hogy nem gondolkodnak eleget — mond­ta Rosta István technikus ta­nár. Tursits Józsefnek, a Ka­posvári Villamossági Gyár lakatosának neve nem vélet­lenül került szóba. Negyven pontot kapott az írásbeli dolgozatára. A gyakorlati munkája dönti el, hogy ő vagy az ugyancsak negyven pontot szerzett Bodor György, a Vas- és Fémipari Vállalat dolgozója képviseli a megye szakmunkásfiataljait az or­szágos erőoróbán. Tursitsné, aki egész nao az iskolában szurkolt férjének, mintha megérezte volna, ki a nagy ellenfél, azt mondta: — Láttam én, hogy az a barna inges fiú jól csinál­ja... Noha a zsűri elnöke közöl­te, hogy az értékelés hósz- szúra nyúlik, Tursits és fele- *éges hűségesen kivárta, míg végez a zsűri. Érdemes volt várakozniuk. Tursits gvafcor- 'ati munkája is jól sikerült. Pontszáma alapján első lett. A zsűri taviai gratuláltak a fiatalembernek. A KISZ köz- oonti bizottságának kénvise- 'ője máris arra biztatta, hogy lói készüljön fel az október 1-én sorra kerülő elődöntőre. Egyébként a KISZ a tíz legjobbnak a napokban vi­gaszdíjként tárgyjutalmakat ad át. Vigaszdíiként? Juta­lomként. Hisz ők is dereka­san dolgoztak, megérdemlik a jutalmat, az elismerést Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents