Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-23 / 226. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) ÁB A > 50 níLÉI AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A XXIV. évfolyam, 226. szám. 1967. szeptember 23., szombat INTÉZET • J A MAI SZAMUNK TARTALMABOü Nem ülnek a babérokon (3. o.) Rádió- és tv-műsor (5. o.) Aggódik a szalag (6. o.) K Az Országos Béketanács elnökségének ülése Pénteken a Hazafias Népfront Országos Tanácsának klubjában kibővített ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége. A tanácskozáson, amelyen részt vettek a legkülönbözőbb társadalmi és tömegszervezetek képviselői, megjelent Romesh Chandra, a Béke-vüágtanács főtitkára is. Ott volt Hongang-Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami • Nemzeti Fel- szabadltási Front budapesti állandó képviseletének vezetője. Harmati Sándor, az Országos Béketanács alelnöke nyitotta meg az ülést, majd Darvast István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese időszerű külpolitikai kérdésekről tájékoztatta a megjelenteket. Ezután dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke összegezte a magyar békemozgalom idei akcióinak, köztük a tavaszi békehónap eseménysorozatának eredményeit. Beszámolt a stockholmi nemzetközi vietnami konferencia munkájáról, majd a soron következő tennivalókkal foglalkozott. Egyebek között javasolta, hogy október 15—21-e között rendezzenek vietnami szolidaritási hetet hazánkban. 1 Az Országos Béketanács elnöksége egyhangúlag elfogadta a vietnami hét megrendezésére benyújtott javasa latot. Felhívta^ a társadalmi és tömegszervezeteket, a városok és falvak lakóit, hogy csatlakozzanak a magyar békemozgalom új kezdeményezéséhez. Végül az elnöklő Harmati Sándor megemlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. évfordulójáról, békemozgalmunk aktivistáinak nevében köszöntötte a kommunizmust építő szovjet népet. (MTI) Á békés együttélés elvét fél évszázad tapasztalatai igazolták Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésén Az ENSZ-közgyűlés szeptember 22-i ülésén Gromiko szovjet külügyminiszter nagy beszédben fejtette ki kormánya álláspontját a különböző nemzetközi problémákról. Bevezetőben rámutatott arra, hogy számos égető nemzetközi probléma megoldatlansága nagy felelősséggel járó feladatok elé állítja a közgyűlés XXII. ülésszakát. Ez az ülésszak nagy jelentőségű azért is, mert ez év november 7-4n lesz a szov- iet állam fél évszázados jubileuma, ami nemcsak a Szovjetunióban nagy ünnep, hiszen az 50 évvel ezelőtt 'ezajlott Októberi Forradalom óriási hatást gyakorolt és gyakorol ma is az egész világon a dolgok menetére. f Az árnwékoi oldalon Pusztákon, kültelkeken élő asszonyok tanácskozása Kaposváron A többségük kilométereket gyalogolt, órákat utazott azért, hogy részt vehessen a tegnap délelőtti tanácskozáson a megyei nőtanácson. Pusztákon, világtól elzárt tanyákon, kültelkeken, az élet »árnyékos oldalán« élő asszonyokat, lányokat hívott össze a nőtanács, hogy nehézségeikről beszélgessenek, s közösen megtalálják annak a módját, hogyan lehetne segíteni az életükön. Horváth Sándorné, a megyei nőtanács titkára beszélt az asszonyoknak arról, hogy a nő- mozgalom nevelő és felvilágosító munkája nyomán nem egy pusztai asszony lett párttag, s mint kommunista a legszebb és legfontosabb pártmegbízatásának tartja azokat az asszonyokat nevelni, akik még közömbösek a pusztáin zajló gazdasági, politikai, kulturális változások iránt. Elmondta, hogy még mindig nehéz helyzetben vannak a tanyaiak, pusztaiak: hiányzik a bekötő út, a villany, a megfelelő orvosi, szociális ellátás. Sok tennivaló van még, hogy bekapcsolódjanak a nagy »vérkeringésbe«, ám — Illyés Gyula Pusztái: népe című regényére hivatkozva — hangsúlyozta, a huszonkét évvel ezelőtti viszonyokhoz képest nagyot léptünk előre. A XX. század asszonyára nem a befeléfordulás, hanem a társadalom, a közügyek iránti érdeklődés jellemző az egész világon. Tanul, művelődik, tájékozódik. Ezt szeretnék a pusztában élő asz- szonyok is, joguk van hozzá. A nőmozgalom — más szervekkel együtt — egyik kiemelt feladatának tekinti a pusztákon, tanyákon élő emberek életkörülményeinek könnyítését, segítését a tanulásban, művelődésben. Ezért elhatározták, hogy a Hazafias Népfront közeljövőben megszervezendő pusztai csoportjába két-három nőt delegálnak, Bontják a kaposvári utcát Postai kábeleket fektetnek Húszmillióba kerül az építkezés — Előszerelik a készülékeket — Mikor készül el a munka?' A tervek szerint a négy és fél millió forint értékű hálózatbővítést végez el ebben az évben Kaposváron a posta központi kábelüzeme és a pécsi hálózatépítő üzem. Ha a tervek megvalósulnak, ezzel a költséggel megépül a törzskábel az északnyugati városrész és a Jutái út felé. Bánsági István, a megyei távközlési üzem vezetője azt is elmondotta, hogy mire elkészül a törzsvezeték, előszerelik a telefonkészülékeket is a lakásokba. Ez lehetővé teszi, hogy a jövő év elején működjenek ezek a telefon- állomások. A napokban már megkezdték az úttest bontását az építkezésben részt vevő vállalatok. A tervezett ütem betartását a munkaerőhiány iftehezíti. Kevés dolgozója van mindkét vállalatnak. Pedig a posta úgy tervezte, hogy jövőre teliesen befejezi a közel húszmillió forint érlehetővé válik a tavasszal kétezerrel bővített telefonközpont kapacitásúnak kihasználása. A cső- és szekrényrendszert úgy építik ki a városban, hogy hosszú időre kielégítse Kaposvár távköz-1 lesi igényét. A földbe fektetett csőhálózat lehetővé teszi a kábelhálózat későbbi bővítését is. A postán hallottunk olyan híreket is, hogy az építkezés egy részét a posta vezérigazgatóság ' hitelhiányra hivatkozva át akarja vinni 1969-re. Ezzel az elképzeléssel senki nem ér egyet Kaposváron, hiszen az építkezés elhúzódása késleltetné a kaposvári telefon-főközpont, kapacitásának kihasználását, és sok gondot okozna a városban a feltört járdák miatt. Az építkezésen a posta kooperációra törekszik a többi vállalattal ÍS Azt szerein*^ elérni, hogv minél rövid nbb idő platt i árba tóvá tegvék a felbontott tékű hálózatbővítést, s ezzel utakat. akikkel a járási és megyei nőtanács tartja a kapcsolatot. Horváth Sándorné után a megyei tanács művelődésügyi osztályának és a megyei könyvtár képviselői tájékoztatták az asszonyokat a tanulás, a művelődés lehetőségeiről a tanyákon, kültelkeken. A vitában tizenhét asszony szólalt fel. A közös problémák megoldását kérték, szinte valamennyien ugyanazokat:'utat, villanyt, orvosi ellátást, a rossz lakásviszonyok megszüntetését, művelődési házat vagy termet. Jogos kérések. Fölvetették, hogy az állami gazdaságok nemigen törődnek azzal, hogy dolgozóik milyen körülmények között laknak a pusztákon, némelyik lakás állapota szinte leírhatatlan. A tanácsok a községfejlesztési alapból vajmi keveset fordítanak a hozzájuk tartozó külterületek, szőlőhegyek, tanyák lakói panaszainak orvoslására. Horváth Istvánná például arról beszélt, hogy Vityapusztám laknak, az állami gazdaságban dolgoznak. A csúcsmunkák ide- :cn nem tudnak az asszonyok munkát vállalni, mert nincs kire hagyni a gyerekeket. Annak ellenére, hogy szépen fejlődik a puszta — 56 televízió van —, az orvosi rendelési nem tudták még megoldani. Legalább hetente kétszer hoznák ki hozzájuk a körzeti orvost, hogy ne kelljen a betegekkel a földúton közlekedni. Az iskolában télen nagykabátban ülnek a gyerekek, mivel használhatatlan, öreg kályhák vannak a tantermekben. Egy kilencgyerekes családanya a középrigóci asszonyok problémájáról szólt. A tanyán öt család huszonnégy gyerekkel lakik. Nagyon kellene a villany, mert így — mosógép híján — mindennap a teknő fölé kell hajolniuk. Egyrészt ezért nem mehetnek el dolgozni, másrészt azért nem, mert az erdőgazdaság óvodájába a fizikai dolgozók gyerekeit nem. veszik be. Horváth Sándorné összefoglalójában megígérte, hogy a legégetőbb problémákat megbeszéli az illetékes párt- és állami vezetőkkel, s egy hónapon belül értesíti az asszonyokat. Gromiko rámutatott arra is, hogy a háború megszüntetésének, egy új viágháború megakadályozásának, az államok egyenjogúságának, a belügyiekbe való be nem avatkozásnak az elvei már kifejezésre jutottak az Októberi Forradalom befejezése után néhány órával elfogadott lenini békedekrétumban. A szovjet hatalom létrejötte óta vált rendszeressé, hogy a diplomáciai akciók a nagy nyilvánosság előtt folynak, a néptömegek nagymértékben részt vesznek a háború és béke kérdéseinek eldöntésében. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, • hogy mindjárt a szocialista forradalom győzelme után Lenin leszögezte a békés együttélés elvét, és ezt az elvet fél évszázad tapasztalatai igazolták. — A kommunista világnézet elferdítésére irányuló kísérletekkel szemben most is kijelentjük — folytatta Gromiko —. hogy a haladottabb társadalmi rendszer azáltal bizonyítja be fölényét a letűnő rendszerrel szemben, hogy egyre teljesebben elégíti ki az emberek anyagi és szellemi szükségleteit, ténylegesen megvalósítja az emberi jogokat. A haladottabb társadalmi rendszernek ehhez nem háborúkra, hanem a szocializmus és a kommunizmus békés építésének feltételeire van szüksége. Gromiko a továbbiakban azt feitegette, hogy a békés együttélés elveit tükrözi az ENSZ alapokmánya és számos határozata. Az alapokmány aláíróinak tiszteletben kell tartaniuk ezeket. — Az agressziós cselekmények beszüntetése nélkül nincs és nem is lehet tartós béke és biztonság a népek számára — fűzte hozzá. Ezután a vietnami kérdésről beszélt. Kijelentette: Az, amit az Egyesült Államok Vietnamban művel, nem egyéb, mint a nemzetközi útonállás politikájának megnyilvánulása. — A vietnami háború 1945 óta a legnagyobb arányú háború — folytatta Gromiko —, veszélye nemcsak a hadműveletek méreteiben és intenzitásában rejlik, hanem abban is, hogy a hadműveletek bármely pillanatban újabb területekre, újabb államokra terjedhetnek ki. Amerikai részről időnként úgy próbálják beállítani a dolgot, hogy az Egyesült Államok nem kifogásol egy vietnami »békekezdeményezést«. Ilyenkor a sajtó megfelelő húrokat penget, Washington megbízottai felkeresnek néhány fővárost, az ENSZ-ben pedig — amelyre nem tartozik a vietnami probléma megoldása — kulisszák mögötti találkozókra és tárgyalásokra kerül sor. Ámde az ilyen »kezdeményezés« minden alkalommal belső és külső szükségleteket szolgáló manővernek bizonyult, amely szappanbuborékként pukkan szét. Gromiko rámutatott arra, hogy az amerikai megbízottnak a csütörtöki ülésen mondott beszédéből ismét kiderült: azok, akik fegyveres erejükkel betörtek Vietnamba, nem hajlandók onnan kivonulni, és a VDK bombázásának beszüntetését továbbra is ultimativ jellegű követelések teljesítésétől teszik függővé. Vietnamban a béke csak akkor állhat helyre, ha az agresszorok kivonulnak. — A Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt egyre növekvő támogatást és sokoldalú segítséget nyújt a vietnami testvérnépnek az agresszió visszaveréséhez. A Szovjetunió maradéktalanul támogatja a VDK kormányának az álláspontját, valamint a dél-vietnami népet egyedül képviselő DNFF-nek a programját. Gromiko a továbbiakban rátért az izraeli agresszió kérdésére. Kijelentette: a Szovjetunió elítéli Izrael agresszióját és a kérdés megoldását abban látja, hogy mindenekelőtt el kell érni az izraeli csapatok visszavonását a június 5-e előtti vonalakra, továbbá meg kell téríteni az EAK-rak, Szíriának és Jordániának azokat az anyagi károkat, amelyeket az izraeli agresszió okozott és az izraeli megszállás okoz. Izrael köteles végrehajtani az ENSZ Jeruzsálemmel kapcsolatos határozatát, ellenkező esetben a Biztonsági Ta(Folytatás a 2. oldalon.) Megkezdődött a szilvaaszalás a MÉK zákánytelepi üzemében Nagy munka folyik a MÉK zákánytelepi üzemében: a hagymaszárítás után most megkezdődött a szilvaaszalás is. Eddig négy vagonnal dolgoztak fel, s ennek egy része exportra megy, a másik része pedig belföldön marad. Ha ez a munka befejeződik, akkor újra hagymával foglalkoznak majd: 80 vagon szárítása a tervük. Ebből jelenleg 40 va- gonnyi már elkészült, s nagy része Angliába indult. Nem kisebb feladatot jelent az alma és a szilva cefrézése, vagyis ledarálása. Az így nyert masszát hatalmas, 300 hektoliteres alumínium tartályokban tárolják. A Kiskunfélegyházi Gépgyártól 30 ilyen tartályt vásárolt az üzem, darabját 70 000 forintért. Az így nyert cefréből már a hónap végén megindul a pálinkafőzés: külön alma- és szilvapálinkát készítenek. A szilva először az osztályozó—válogató gépbe kerül, innen nagyság szerint külön folytatja útját a szállítószalagra. A hibás, nyomódott szemeket kézzel válogatják ki, majd farekeszekre jut a szilva, végül pedig kocsin a szárító kamrába. 80 tokos melegben 14—16 óráig aszalják, ezután pedig megfelelő nedvességtartalmú raktárban várja további sorsát: a csomagolást és a szállítást. Felvételünk az osztályozó—válogató szalagot mutatja be munka közben. i
