Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-22 / 225. szám

Péntek, 196?, szeptember 22. 3 SOMOGY!NÉPLAP Az új mechanizmus küszöbén Magfogás öt ven holdon Nagyon fontos és időszerű témát tárgyalt meg a vá­rosi párt-végrehajtó bizottság a közelmúltban. Fölmérte, milyen fokon áll a város huszonkét gyárában, üzemében, kisipari szövetkezetében a gazdaságirányítás új rendsze­rére való felkészülés. Hűen tükrözte a jelentés és a vi­ta, hogy sajátságos helyzetben van a megyeszékhely ipa­ra. Több üzem és vallalat nagyon fiatal, a megerősíté­séért tett erőfeszítések egybeesnek az új mechanizmusra való készüléssel. Fia az irányítás szempontjából nézzük a város iparát, akkor tarka képet mutat: az üzemek egy részénél a trösztök, a nagyvállalatok felkészülésével szo­ros összefüggésben vizsgálható a telepek és a gyáregysé­gek előkészülete. A vb elsősorban a politikai irányítás javítása, a felkészülés meggyorsítása érdekében tűzte na­pirendre a témát. Több figyelmet a mechanizmusra Pontos kép rajzolódott ki a jelentés alapján arról, hogy nem egyforma felelős­séggel és önállósággal ké­szülnek a vállalatok a nagy vizsgára. A minisztériumi vállalatok általában sokkal előrébb állnak a felkészülés­ben, mint a helyiipariak és a kisipari szövetkezetek. A szolgáltató vállalatok még hozzá sem kezdtek a piacku­tatáshoz. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági vezetők egy része nem meri vállalni a kockázatot. A kisebb válla­latokra jellemző," hosv még nem végezték el a tervezés­hez szükséges gazdasági szá­mításokat. Ha pedig megtet­ték, ezek a számítások nem elemzik mélyen a helyzetet. Nem kielégítő a felkészülés a 13. sz. Autóközlekedési Vál­lalatnál. Itt és az Épület­szakipari Vállalatnál csak úgy lehet megszüntetni a munkásvándorlást, ha való­ban ösztönző bérezést alkal­maznak. Kevés a szakember az építő- és a helyiiparban. Az utánpótlás végett több dolgozót kellene technikum­- küldeni. S hogy mi a párt- és a szakszervezeti alapszerveze­tek feladata az üzemekben? A helyes közgondolkodás ki­alakítása, a gyors és pontos tájékoztatás. Útmutatás a pártszervezeteknek A vita középpontjában állt, hogyan változik a gazdasági vezetők gondolkodása és szemlélete az új mechaniz­mus szellemének hatására. Müller László elvtárs szerint a pártszervezeteknek elsősor­ban azt kell megvizsgálniuk nagyon kritikus szemmel, hogy alkalmazzák-e az üzem­ben az eddig megjelent ren­deletek és határozatok lénye­gét. A parancsnoki kar szi­lárd elvi alapon küzd-e az új gazdasági szellem megho­nosításáért, képes-e észsze­rűen és gazdaságosan fel­használni a kapott eszközö­ket, vagy még mindig a mi­nisztériumra, a tanácsra Vagy a KISZÖV-re vár. Próbaszá­mítások nélkül egyetlen vál­lalat sem élhet meg. A ki­alakult új helyzetben a me­gye iparosodásának lehetősé­ge a vállalatok kezében van. Ha kialakították a fejlesztési elképzeléseket, hozzáigazítot­ták szervezetüket a mecha­nizmushoz, megvizsgálták szakmai és politikai szem­pontból a kulcsposztokon ál­lók képességét, gondoskodtak a jövő évi termelésről és megtették a biztonsági intéz­kedéseket is, akkor köny- nyebben vághat neki a jövő évnek a vállalat, s többet tehet Somogyért is. Inke Sándor elvtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy nem ilyen alapos a felkészülés a kö­zépvezetőknél és a munká­soknál. Az új mechanizmus sikere nemcsak" fent, hanem főként lent dől el, éppen ezért nagyon nagy politikai feladat a közgazdasági szem­lélet meggyökereztetése a vállalatok minden szintjén. Vétek József elvtárs ugyan­erről beszélt hozzászólásában. A csoportvezetők és a műve­zetők nem támogatják javas­lataikkal;' elképzeléseikkel a vállalatvezetést. Ha például kérnek egy gépkocsit, egy esztergapadot, arra már nem tudnak válaszolni, hogy gaz­daságosan kihasználhatja-e az üzem, nem fizet-e rá. Vé­leménye szerint nagyon so­kat tehetnek a kommunisták, hogy ezekben a rétegekben is meginduljon az erjedés, változzon a szemlélet. Min­denkivel meg kell értetni, hogy az új keresését senki sem végzi el egyetlen kol­lektíva helyett sem. Ésszerűbben gazdálkodjunk a szakemberekkel Róna Imre elvtárs,1 a me­gyei párt-vb tagja a jobb és elmélyültebb elemzés fontos­ságát hangsúlyozta. Vélemé­nye szerint föl kell készíteni erre a munkára az üzeme­ket, az embereket. Kevés a megfelelő közgazdász, s ez­zel függ össze, hogy nem so­kat léptünk előre az elem­zésben. Nagyon fontos erre felhívni a figyelmet, mivel sok területen elkéstünk a fejlesztéssel. Ez egyrészt an­nak a következménye, hogy a gyárak nem végeztek elég alapos számításokat, s az át­futási idő is hosszú volt. Gyorsítani kell a több meg­oldást tartalmazó fejlesztési elképzelések megvalósítását. A káderhelyzetről szólva le­szögezte, ha ésszerűbben gaz­dálkodnak az üzemek a szakemberekkel, mindenkit a képességeinek és a tudásá­nak megfelelő beosztásba helyeznek, sokat javulhat a helyzet. Javasolta, hogy el­sősorban a helyi emberekre építsenek mindenhol. A vá­rosi pártbizottság sokat te­het azért — mondta —, hogy az egyik üzemben fölösleges­sé váló szakemberek megta­lálják a helyüket a város más vállalatánál. Az idei pártoktatés fóruma lehet az új gazdasági szellem terjesz­tésének, ha a propagandisták minden témánál felhasznál­ják a helyi tapasztalatokat, gondokat. Ennek révén az érdeklődés megnő, formálha­tó a közvélemény, s egészsé­ges vita bontakozhat ki. Somogyi József elvtárs, a városi pártbizottság első tit­kára a teendőkről szólva megállapította, hogy most már mindenhol szükséges be­fejezni a vállalat helyzetének elemzését, s elvégezni a fel­készüléshez szükséges minden munkát. Akkor hoz gyümöl­csöt az új mechanizmus, ha minden nap megvizsgálják a gazdasági és a politikai ve­zetők, hogy lelkiismeretesen elvégezték-e a tennivalókat. A brigádvezető ne várjon a művezetőre, a művezető az osztályvezetőre, az pedig az igazgatóra, az igazgató meg a felsőbb szervekre, hiszen az új mechanizmus önálló gondolkodásra és cselekvésre sarkall. Mindenki tegye meg azt, ami rá vár. Fontos fel­adat, hogy a középvezetők és a munkások felkészítésére az eddiginél sokkal nagyobb fi­gyelmet fordítsanak minden üzemben. Most már minde­nütt cselekvő munkára van szükség, s ha a vezetők és a pártszervezet nem tudják er­re ösztönözni mindazokat, akiken áll vagy bukik a fel­készülés, akkor zökkenők várhatók. A jelentésből és a vitából is kiderült, hogy más­más fokon áll a város üze­meiben a felkészülés, tapasz­talható még bizonytalanság, bátortalanság. Éppen ezért a pártszervezetek rendszeresen foglalkozzanak a felkészülés­sel, ellenőrizzék, mit tettek a gazdasági vezetők. A lucerna meg a vörösbe- re 205 holdjából számotte­vően nagy területet, ötven holdat kiválasztottak magfo­gásra a gadányiak. Olyan évben tették ezt, amikor az aszály miatt minden szál takarmánynak megnőtt az értéke. Igyekeztek a Táncsics Tsz vezetői az Idei el­látást úgy biztosítani, hogy a pillangósok jövő­beni termelését kellően megalapozzák. — A maghiány már sok­szor visszavetett bennünket; rájöttünk, hogy az a legbiz­tosabb, ha magunk fogunk magot saját szükségletünkre — mondja Domonkos László brigádvezető. Aztán magya­rázatként még részletesebben indokolja elhatározásukat. Személyes próbálkozására is visszaemlékezik. — Elmentem a tavasz ele­jén Boglárra tanfolyamra. Arra számítottam, hogy tár­saimtól sikerül lucemamagot szerezni. Kérésemre az egyik előadó felszólította őket: je­lentkezzen, aki tud magot — esetleg másért cserébe —ad­ni; senki, de senki nem je­lentkezett. Mert másutt sem termel­tek tavaly elegendőt, kivált nem fogtak fölösleges meny- nyiségben apró magot Ez hát az a parancsoló szükség- szerűség, ami Gadányban ar­ra vezetett, hogy a pillangó­sok termőterületének minden negyedik holdját meghagyták Lendületben a gyár Rengeteg a répa az udvaron] Az úsztatok mellett állan­dóan jönnek a vagonok meg a teherautók. Minderre azt válaszolja Röhrig Imre, a Kaposvári Cukorgyár osz­tályvezetője, hogy kevés a répa. Csak éppen annyi van, amennyi a biztonságos üze­meléshez elég. De nem is kell több. ^Amikor ilyen me­leg van, akkor jobb, ha az úsztató nincs tele répával. Az osztályvezető szerint na­ponta kétszázötven vagon ré­pát vesznek át. Ezzel bizto­sítani tudják a folyamatos termelést. Mert sok répa kell a gyárnak. Van is belőle. Az idei termést harmincezer vagonra becsülik. Ebből hu- szonnégyezret a kaposvári gyár dolgoz fel. A répa itt örömet is meg gondot is jelent. Míg a lépcsőn ballagok föl a gyárba, az osztályvezető adatain gondolkodom. A gyár igazgatója, Tóth Lajos mond­ta, hogy az idén jobb a ré- oa, mint tavaly. Több benne a cukor. A minap a melasz a centrifligánál okozott egy kis zavart. — Tele van a gyár cukor­ral — mondja az igazgató. önkéntelenül kérdezek rá: — A raktárak is? — Nem — feleli, aztán magyarázatként hozzáteszi: — Az új szűrőberendezés most vizsgázott. Nem engedte úgy a melaszt, ahogyan kellett volna, emiatt. De hamaro­san kimegy ez a melasz, és okkor minden rendben lesz. Meggyorsítjuk az ütemet. — Mit jelent ez? — Százhetven, száznyolc­van vagon répát dolgozunk fel most naponta. A tervünk kétszáznegyven vagon. Valamivel később | az igazgató, hogy a szűrőbe­rendezésnél sokkal nagyobb gondot okozott a munkaerő- hiány. Amikor termelni kez­dett a Sirér, száz időszaki munkás hiányzott. Mit volt mit tenni, az állandó mun­kásokat rakosgattuk egyik helyről a másikra. Az embe­rek állandó munkahelyre vágynak. Főleg a fiatalab­bak. Pedig ennek a gyár­nak van varázsa. Aki szereti a munkát, az könnyen meg­köt itt. Az időszakiak egy része is évről évre visszatér. A műszaki osztályon Ilyen adatokat sorolnak: Stéger Ja­kab huszonnégy esztendeje minden kampányban itt van, Németh Albert meg Matus Imre a huszadik őszt kezdte meg ebben a gyárban. Ga­lambos György tizenkét éve mindig visszatér. Mi hozza vissza ezeket az embereket? A kérdésre Szerecz László főmérnök próbálja megfo­galmazni a választ: — Szeretik a gyárat, és le­het számítani a munkájukra. Az igazgató csendesen be­szél: — Ezek a régi emberek beletartoznak a törzsgárdába. Az 50. év forduló jegyében MEZŐGAZDASÁGI FIATALOK TALÁLKOZÓJA NAGYBAJOMBAN Nagyszabású rendezvényre készülnek a Somogy és a szomszédos megyék mezőgaz­daságában dolgozó fiatalok A KISZ az MHSZ-szel és a munkásőrséggel közösen ta­lálkozót és emléktúrát ren­dez október harmadik va­sárnapján Nagybajomban. Délelőtt akadályversennyel egybekötött emlé'riúrán vesz­nek részt a fiatalok. So­mogy, Tolna, Baranya és Zala megye huszonöt — öt öttagú — csapattal képviseli magát. Az egyes állomásokon a szovjet mezőgazdasággal, me­zőgazdasági technikával kap­csolatos kérdésekre kell vá­laszt adniuk, ezenkívül szov­jet gyártmányú mezőgazda- sági gépeken kell bemutat­niuk szakmai tudásukat, fel- készültségüket. Ugyancsak délelőtt koszorúzzák meg a nagybajomi szovjet hősi em­lékművet is. Délután gazdag műsoros programot láthatnak a találkozók részvevői, amit tánc, szórakozás követ. A versenyben legjobb ered­ményt elért csa.patok között jutalmakat osztanak ki. Az új szűrőberendeaéft. most magfogásra. A legszebb részeket választották ki erre a célra. S azt is jó előre el­határozták, hogy a betakarí­tás után a magot haladékta­lanul elküldik az öreglaki tisztítóba. Az idén vetett vöröshere most az esőzés után kap csak erőre. Ezekről a táblákról vvorsan letakarították a ga­bona szalmáját, nehogy ki­pusztuljon a sok szalmapet- rence alatt a gyenge takar­mánynövény. Nem a szalma nyomta el, hanem az aszály tett benne kárt. Más évek­ben ilyenkor szokott adni egy kaszálást. Ezen a nyáron viszont jó­formán ki sem hajtott, a föld feletti része úgyszól­ván teljesen elszáradt; szerencsére a gyökere azonban átvészelte a hosszan tartó szárazsá­got Nem kaszálhatták meg a tarlóherét a gadányiak — tehát ezért is mondja a bri­gádvezető: — Tavaly a szé­nánk egy része megázott a renden, mégis jobban jár­tunk, mint az idén, amikor a takarmány ugyan teljesen szárazon került kazalba, de más növények nagyon meg­szenvedték az esőhiányt. Mégis sikerült jó sok té­lire valót betakarítaniuk. Kivált a pillangósokból igye­keztek készleteiket gyarapí­tani. Valamilyen ok miatt felszámolták a juhászatot, s a birkalegelőt bérbe adták az állami gazdaságnak — de nem pénzért, hanem lucer­naszéna ellenében. . Nyolc kocsisuk hozta egyszerre a lucernát, s a brigádvezető a hídmázsán pontosan megmér­te az összes szállítmányt; az összegezéskor kiderült, hogy a hatvan mázsából hetvenöt kiló hiányzik még. Kell az is. Kell a szénának minden szála. — Sőt azt is elmondha­tom, hogy Horváth Pál főál­lattenyésztőnk minden ete­tésre való mellékterméket összegyűjtet. Kint a mezőn volt róla szó, hogy a mag­lóhere szalmáját sem a lo­vaknak kellene adni, hanem jobb lenne a silóba beke­verni — mondja befejezésül a növénytermelési brigádve­zető. Bizonyosra vehető, hogy tudnak gondoskodni jószág- állományuk téli ellátásáról* pedig a legértékesebb szálas ta­karmányt adó pillangó­sok 205 holdjából számot­tevően nagy területet, öt­ven holdat kiválasztottak magfogásra a gadányiak. Lemondtak a nyár végén ennek az ötven holdnak az egyszeri kaszálásról, de ezen az áron nyertek annyi- ma­got, hogy a jövő tavasszal sem a vállalattól, sem a bogiári tanfolyamon nem kell kérniük. Az állattartás biz­tonságának fontos feltétele ez. Kutas József Milyen a cukor? ! A munka nekik az életet je­lenti. S mi tudjuk, hogy szí­vesen jönnek. És szívesen is fogadjuk őket. Persze ilyen­kor, a kampány kezdetén sok olyan ember fordul meg itt, akit csak a fizetés érde­kel, a munka nem. Itt van egy hónapig, s mire a letil­tás is ide érne az előző munkahelyükről, tovább áll­nak. Akad, akinek négy-öt­ezer forint tartozása is van. Hát ezekre az emberekre nem lehet építeni. A gyár egyhangú duruzso- lással nyeli a vagonszámra ide szállított répát. Minden év hoz valami újat | ebben az üzemben. Tavaly úgy ígérték a munkásoknak, hogy mire megint megindul a gvár, új öltöző, mosdó vár­ja a műszakba indulókat. A főmérnök most kimutat a lyár ablakán; — JVfés nem kész. Szeptember tizenötödi­ke volt a szerződéses határ­idő, de az ÉM Somogy me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat nem tartotta meg ezt Véleményem szerint két he­tet is elhúzódik még az épít­kezés. Gond ez a gyárnak, de bent a munkahelyeken nem nagvon lehet észreven­ni. A gépek diktálják az ütemet. S a kánikulai me­legben a csupasz felsőtestű emberek azért dolgoznak, hogy a répából kikényszerít- sék az összes cukrot. Mert kell a cukor. Főleg a mokka. Azt mondják, az ország évi mokkacukor igénye nyolc­száz va"on. Ennek csaknem a felét Kaposváron főzik. Három műszakba-n dolgoznak az asszonyok. S úgy szá­molnak, hogv ha leáll a gyár, a mokkarószl o<*nek még azután is lesz munkája. De a gitár még a h“tköz- nanokat éli. Most kezd hele- 1 on dűlni g munkába s: az moherek lendülete a gy^j. lendületét követi KarcjKL Tűire

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents