Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-21 / 224. szám

Csütörtök, 1967. szeptember 2L 3 SOMOGYI NÉPLAP FAR LÉPÉSRE A CÉLTÓL Eredményesen dolgozik a kaposfüredi kertészeti brigád LEGUTÓBB a nyár elején jártam náluk. A harminc­holdas öntözéses kertészetben serénykedtek. Huszonhármán voltak akkor ebben a bri­gádban; két lány, egy férfi, a többi asszony. Az egyetlen férfi Papp Ferenc brigádve­zető. Nemes cél fűtötte va- lamennyiüket, a szocialista brigád cím megszerzését tűz­ték maguk elé. Azóta egy- gyel csökkent a kis kollek­tíva létszáma, de a lelkese­dés nem hagyott alább. Ko­molyan vették munkájukat, vállalásaikat. A papírra fek­tetett ígéret egy része azóta már kézzelfogható valóság. Annak idején valamennyien aláírták azokat a föltétele­ket, amelyeknek a teljesíté­se szükséges a cél elérésé­hez — most szép sorjában a megvalósításról adhatnak szá­mot Koletár Józsefné, a terme­lőszövetkezet párttitkára volt az, aki segített az elhatáro­zást tettekre váltani. Amikor a kertészetiek úgy határoz­tak, hogy az idén elnyerik a szocialista brigád címet, ő állt melléjük mindenekelőtt, ő bábáskodott a brigád szü­letésénél. Most vele idézzük az azóta élteit időt, és ké­ressük a választ arra a kér­désre: mi lett a sorsa a vál­lalásoknak, hogyan dolgozik a, brigád? — Senki sem hagyott cser­ben bennünket, s a brigád is azt adta, amit elhatáro­zott — mondja a párttitkár. — Perger István tsz-elnök akkor azt mondta azon a ve­zetőségi ülésen, ahol beje­lentette a kertészeti brigád szándékát: ha a kertészetiek komolyan veszik elhatározá­sukat, a szövetkezet vezető­sége minden tőle telhető se­gítséget megad céljuk eléré­séhez. S ez nem is maradt' ígérgetés. A brigád tudott mit kezdeni az előlegezett bizalommal. A KERTÉSZET bevételi tervének tízszázalékos túltel­jesítését vállalták, noha vég­leges adat még nem áll ren­delkezésre — még tart né­hány növénynek a betakarí­tása — van remény a terv túlteljesítésére. — Hogyan fizetnek a ker­tészeti növények? — Sok munka volt velük, de megérte a fáradság, mert néhányból terméstöbbletre van kilátás. Különösen sok a paprikánk és a paradicso­munk. F aprikából például már száz. paradicsomból pe­dig negyven / mázsával ad­tunk el többet, mint ameny- nyire egész évben számítot­tunk. Az uborka hozama se marad el a tervtől. Káposz­tánk , kevesebbet terem a tervezettnél, ugyanis nem kantunk annak idején ele­gendő nalántát. — Szó volt róla. hosv meg­látogatnak eev-két erősebb termelőszövetkezetet tapasz­talatszerzés végett, ez is sze­repelt a vállalásaik között — A nyár közepén a bar­csi Vörös Csillag Tsz-ben voltunk. Hárman a brigád­ból a Nógrád megyei szé- csényi meg a nádújfalui szö­vetkezetben jártak. Ezek az utak nem kirándulásra, ha­nem hasznos ismeretek szer­zésére voltak jók elsősorban. A kirándulási, fürdési igényt harkányi úttal elégítettük ki. — A termelőszövetkezet vezetősége vállalta, hogy bri­gádnaplót készíttet a kerté­szetieknek, a tapasztalatcse­re-kirándulások költségeit is a gazdaság ajánlotta fel, s pénzjutalmat is ígértek. Mi valósult meg mindebből? — NAGYON SZÉP BRI­GÁDNAPLÓT kaptunk a tsz-től, és már benne van­nak a fényképek, a tagok adatai. Rendszeresen veze­tik, áttekinthető. Valamennyi útra a szövetkezet adta a szükséges pénzt. És hogy a tagonkénti 150 forint jutal­mat megkapják-e, az attól függ. hogy elnyerik-e a szo­cialista brigád címet. A sze­mélyek jutalmazásának ugyanis az a föltétele, hogy a brigád elérje a kitűzött célt. Ettől a céltól már csak néhány léoés választja el a kaposfüredi Aranykalász Tsz kertészeti brigádját. Hernesz Ferenc A MÉRCE VOLT HIBÁS Miért nem versenyez hat brigád? A telepvezető fáradtan az asztalra mutatott. Szürke, zöld, piros vászonkötésű brigádnap­lók hevertek rajta. — A téma az asztalon he­ver ... A ki készítőben minden brigád: feloszlott. Zsunics Gyuláné szb-titkár kétségbeesetten ismételgette: — Azt mondták, hogy kezet csókolnak nekem, ha még egy­szer megalakítom a brigádo­kat Megjön a festődé főbizalmi­ja. Később a Petőfi brigád há­rom tagja. A beszélgetés feszé­lyezett és nem őszinte. Min­denki kerülgeti annak a ki­mondását, miért zárja a nap­lókat az egyforma szövegű be­írás: ^ a brigád munkáját továbbra is becsülettel elvégzi, a tervet teljesíti, de a brigád- versenyben nem kíván részt venni.-« A József Attila, a Petőfi, az Egyetértés, a Dózsa, a Vasas brigád februárban írta be el­keseredésében ezeket a soro­kat. S hogy mikor tudta meg a szakszervezet, hogy nem vesz részt a szocialista munkaver­senyben a festődé. Félév után, amikor összegyűjtötte a. bri­gádnaplókat kiértékelés végett! S mikor próbálta meg tisztázni a félreértést a telepvezető se­gítségével? Július 27-én! ÖNÁLLÓAN A VÍZ KAROK MEGELŐZÉSÉÉRT Ezen a beszélgetésen végig ott voltam. A főbizalmi és a három brigádtag azzal búcsú­zott el, hogy majd gondolkoz­nak a hallottakon, meghány- ják-vetik a többiekkel is, az­tán folytatják a versenyt. A termelőszövetkezetek többségében nagy károkat okoz a belvíz. A megelőzés nélkülözhetetlen föltétele a határ felárkolása, a vízleve­zető csatornák megépítése. Ezt a munkát a vízügyi tár­sulások csak korlátozott te­rületen, hosszú idő alatt tud­ják elvégezni. Ha a közös gazdaságok elejét akarják venni a vízkároknak, a prob­lémát saját erőből kell meg­oldaniuk. Ezt tétté a böhönyei Sza­badság Tsz is. — A Rinya menti Vízgaz­dálkodási Társulat körzeté­be tartozunk, de a rende­zésnél csak i sokára került volna ránk a sor. Ezért a vezetőség egy évvel ezelőtt létrehozott egy önálló brigá­dot a vízrendezési munkák elvégzésére — mondja Sza­bó Kálmán tsz-elnök. A kubikusbrigád eddig ti­zenkétezer köbméter földet mozgatott meg, öt és fél ki­lométer hosszú árkot ásott ki. Mivel nem tsz-tagok, a vízügyi társulás normája szerint kapják a bért. A vízrendezési munkához a termelőszövetkezet állami támogatást kap, minden ki­termelt köbméter föld után tíz forintot. Mindent összevet­ve a kiadások felét az állam fedezi. Ottjártunkkor a brigád Nagybalogdpusztán dolgozott, levezető árkot ásott. — Reggel 7 órakor fogjuk í kezünkbe a szerszámot, es­te hatkor rakjuk le. Hogy mennyit sikerült előrehalad­ni egy nap, az elsősorban a tereptől függ. Nézzék ezt a száraz agyagot — mutat a földre Pintér György brigád­vezető —, alig lehet az ásót belenyomni! Az sem jó, ha esik, mert akkor megtapad a lapáton. Két—három méter mélyre ásnak, mikor mekkora a te­rep emelkedése. — Az első ásónyom után már megcsikordul a kavics a lapát alatt, de így is négy­ötszáz méterre haladunk egy hónap alatt. Arról beszélgetünk, ki honnan került a brigádba? — Én gépkezelő voltam a mélyfúróknál, megkei estem a négyezret, de azért itthon mégis más — szól Benczik Péter. Farkas László így véleke­dik: — Nem éri meg két-há- romszáz kilométert utazni, távol lenni a családtóL Persze itt sem könnyű, tűző napon, esőben egy­aránt dolgozni kell, de a fi­zetés is ennek arányában ke­rül a boríté­kokba, átlago­san 1700—2000 forintot keres­nek havonta. — Munkánk lesz bőven, azt mondja az el­nök, tíz évig is csatornáz­hatunk, akkor sem lesz min­den kész. Ügy van ez, hogy mikorra az egyikkel vég­zünk, a másik már eliszapo­sodott. Böhönye ha­tára ebből a szempontból kedvezőtlen helyen fekszik ' . ■ M fogjuk kezünkbe a szerszá­elég egy nagy eső, s máris vízben áll. Éppen ezért dicsérendő a böhönyeiek példája, akik idejében fölismerték, ha eredményt akarnak elérni, saját erejükre kell támasz­kodni. P. D. — Holnap föltétien menjen el a festődébe — kérte a telep­vezető az szb-titkárt. A napokban ismét elmen­tem az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepére, s egy egész napot szenteltem a nagyon ke­mény munkát végző munkások meghallgatására. A kikészítő a telep szíve, ha itt nem dolgoz­nak minden erejüket megfe­szítve a törzsgárdába tartozó mercerizálók, savazók, festők, szárítók, akkor nem kap fo­nalat és cérnát a meó, a cér- názó és a kiszerelő. S a szaros exportszállítások miatt gyak­ran kérik meg őket hajrára. A forró, egészségtelen munkahe­lyen dolgozó munkásokra min­dig lehet számítani. — Miért szűnt meg a brigád? —• kérdem a kommunista Kiss Jánostól, aki a Colaras savazó gépet kezeli. — Elment a kedvünk, mert nem azok kapták a jutalmat, akik a legjobban hajtottak. Egyszer már csalódtak, s ta­valy úgy álltak be ismét a brigádba, hogy igazságos lesz az értékelés. Egy öreg munkástól kérdem, hogy ki volt a brigádvezető. Egy köpcös, fekete hajú férfi­ra mutat. Amikor megszólítom, gorombán válaszol, szinte füs­töl a méregtől. — Itt már tavaly sem volt brigád. Kétszer elsők voltunk, értékeléskor a harmadik hely­re kerültünk. Erről azonban nem érdemes írni, én nem is mondok semmit — meglódítja a szárítóalkalmatosság karját, hogy majdnem fejbe ver. — Ez kemény gyerek — kö- hint Mátyás Lajos lúgmérő. Barázdált arcú fekete sváj- cis munkás Cserenkó Ferenc. Dühösen közbeszól: — Leg­jobb, ha az ember teszi a dol­gát, akkor nem csinálnak belő­le bolondot... A munkában elsők voltunk, a jutalomban harmadikok, hát akkor brigá- dozzanak. e Átmegyek a festőkhöz. Fe­kete atlétatrikós fiatalember írogat egy kis asztalnál. Szabó István szakszervezeti bizalmi így beszél: — Dolgozunk, de brigád nincs. Itt, a festődében a több és jobb minőségű anyag ter­melése a lényeg, mégis több­re értékelik a közös mozilá­togatást, mégha a megtekin­tett film senkinek sem tetszik. A festőkádak mellett is­mertem meg Kavalecz Emilt, a hajdani Kossuth brigád ve­zetőjét. Sokat beszélgettem vele a megszűnés okáról. — Itt az összhangon múlik a munka, akkor is nehéz volna igazságot tenni, ha egy ember mindig a versenyt figyelné, így aztán sérelem érte egyik­másik brigádot... Kulcsár József a hosszú vas­kampóra támaszkodva áll a kád előtt: — Nem törődött a szakszer­vezet a versennyel, olyan sab­lonosán csinálta az egészet. Somogyi István segédműve­zetővel az öltözőben beszél­gettem. — A Kossuth meg a Dózsa az egész gyárban a legjobb Megkezdődött az „aratás66 a halastavakban A kubikosbrigád Megértek az »aratásra« a megye halastavai, megkez­dődtek az őszi lehalászások az állami tógazdaságokban és a termelőszövetkezetek­ben. Több tsz még augusz­tusban hozzáfogott ehhez a munkához. Tavaly új víztá­rozók is épültek, az állo­mányt fölfrissítették. Há­romfán például 98, Bonr.yán pedig 18 holdnyi víztükröt telepítettek be újra hallal. A megye közös gazdaságai kö­zül 38 foglalkozik a fő ter­melői tevékenység mellett halászattal, s közülük 17- nek van szerződése a Hal- értékesítő Vállalattal. Szer­ződéssel 15 vagon halat kö­töttek le, nagyobb részben pontyot, kisebb részben pe­dig compót és harcsát. Az idei őszön szeretnék megtelepíteni több somogyi termelőszövetkezet halastavá­ban a növényevő halakat. Nagy a kereslet az amurra és a növényevő halcsalád többi tagjaira, s ha sikerülne őket elszaporítani, ezzel csak nyerne megyénk halá­szata. Ezek a halak ugyanis nemcsak a tavak tisztításá­ban töltenének be szerepet, hanem meggyorsítanák a haltermelés ütemé: A tele­pítés terve szerint öt év alatt az egész megye tavai­ban meghonosítják őket. volt Mások olyan lehetetlen dolgokat írtak a naplóba, de hát senki sem ellenőrizte. Mo­zijegyet kunyeráltak másoktól, beragasztották, s máris pontot kaptak érte, mint kollektív megmozdulásért — legyint. — Egy hónapig nem vezettük a naplót, kizártak bennünket 3 versenyből. Hogy megalakul-e újra a brigád? Most még ma­kacsok az emberek. o I A párttitkárt kerestem, s benyitottam a meóba. Pillana­tok alatt gyűrűbe fogtak az asszonyok. Ügy dőlt belőlük a panasz, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Két brigád nyerte el eddig négyszer a szo­cialista címet, az egyik az övék, a Május 1. A bronzpla­kettet egy beíróval küldte le a versenyfelelős, se egy kézszo­rítást, se egy jó szót nem kap­tak vele. Ök azonban megbe­csülik, bekereteztették, s ki­tették a falra. Annyira meg­bántották őket, hogy széjjel akar menni a brigád. — Hát ilyen tiszteletben tartanak bennünket, mint régi brigádot? Ezért bizony nem érdemes versenyezni... Nincs, aki kézbe fogja a brigádok ügyét, nálunk meghalt a szak- szervezet — mondják az asz- szonyok. Kuti Ferencnével, a 2. sz. pártszervezet titkárával elme­gyünk az irodába. Megmutat­ja a július 7-i taggyűlés be­számolóját és jegyzőkönyvét Ott tárgyaltak a kikészítő bri­gádjainak a feloszlásáról. A kommunisták elhatározták, hogy a jövőben figyelemmel kísérik a kiértékelést, nehogy sérelem érje a brigádokat. Magyar Tibornéval, az 1. számú pártszervezet titkárá­val az üzemi konyha irodájá­ban találkoztam. Szerinte el vannak keseredve az emberek a festődében. Behívta Szend- rődi István pártbizalmit, hogy mondja el, újjáalakulnak-e a brigádok. — Nem hiszem... Ha az embert egyszer orron verték, nem tartja oda még egyszer. Megvártam a délutáni mű­szakot. Szalai János főbizal­mit kerestem s a Petőfi bri­gádot, hogy járt-e már náluk valaki a szakszervezeti bizott­ságtól a két hónappal ezelőtti beszélgetés óta. Keserűen mondták: — Azóta sincs semmi... Csatos István művezető a taggyűlésen is felszólalt mint pártvezetőségi tag. Most meg­ismétli a panaszát, a választás óta egyszer sem beszélt az itt dolgozó munkásokkal a szak- szervezeti bizottság. A higgad* és csendes beszédű művezető elkísér az új szárítógéphez. Horváth Sándorné és Vaud- zsia Józsefné az egyenlőtlen föltételeket hibáztatja. Azért szűnt meg a Szorgalom brigád, mert nem volt »tiszta« a ver­seny, nem volt igazságos, s el­ment a kedvük. A telep csúcstitkárával dél­után beszéltem meg találkozót. Tóth István szerint az üzem­vezető és helyettese, a műveze­tők tehetnek arról, hogy nem megy a verseny. Amíg nem lesz szívügyük, addig nem vál­tozik semmi. — S a Május 1. brigád pana­sza a bronzplakett leküldése miatt? — Megkapták a kézfogást április 4-én, csak a plakett ké­sőbb jött meg . .. A szakszervezeti bizottság titkárával nem beszélhettem, mert beteg. Barfvs Gyula te­lepvezető egyetértett azzal, hogy gy írsabh és jobb tájékoz­tatásra és tájékozódásra van szükség. S ha a mostani bonyolult •pontrendszert, a bürokratikus nyilvántartást , élő knncsolat váltja fei. s ccak azt mérik, ami mérhető, less remény, hogy újjáalakulnak a megsér­tődött brigádok. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents