Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-20 / 223. szám
Äserüa, 1987. szeptember 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hasznosnak ígérkező A sei'tésfiaatatóban nézelődünk. Egyszercsak megjegyzi Ács Jebektor József bi-igádve- zető: — Nagy hibát követtünk el, hogy nem neveztünk be velük a kiállításra. Bármelyik szép koca a tíz malacával elhozta volna a nagydíjat Ne mérlegelgessük most ezt a megjegyzést, hallgassuk inkább, hogy mit felel rá Peták József állatgondozó: — Bejártam én az egész kiállítást, s valóban azt mondhatom, nem találtam ilyen gyönyörű portékát, mint a mi purinás malacaink. Purinás malacok? Ismeretlen és szokatlan a kifejezés. A nagybajomi Zöldmező Termelőszövetkezet sertéstelepén azonban már hónapok óta megfelelő tartalmú szókapcsolatnak számít. KÜLÖNLEGES TÁP Ezek a malacok háromhetes koruktól fogva külföldi tápot kapnak, amelynek zsákján ez a név olvasható: Brand-Puri- íia. S az eredmény? Az ember szinte nem akar hinni a szemének. Harminc kilót nyom átlagosan egy-egy ilyen kísérleti példány — ez kétszer any- nyi, mint a szomszédos kutri- cában elhelyezett, ugyancsak tízhetes korú, de hazai eleség- gel etetett malacok bármelyike. —. Nem adtak emezeknek is egy kis kóstolót abból a jó fajta tápból? — tudakolom a gondozóktól. Se a férj, se a feGYORSABB — Mikortól érzékelhető a különbség? — Már az első héten meglátszik a pur ima hatása — feleli a brigádvezető, aki ugyancsak megkülönböztetett figyelmet szentel ennek a máris hasznosnak látszó kísérletnek. — Azt tapasztaltuk először veszi át a szót Perák József —, hogy a táptól pirul a bőre a malacnak. Olyan szép rózsaszínű lesz, mintha befestették volna. — Hát az altató? — veti közi« Sebestyén István fő- állattenyészitő. Jót dérülnek rajta, összenéznek, aztán a brigádvezető kezdi magyarázni: — Ebben a falkában mindegyiknek az a szokása, hogy leség nem hagyja válasz nélkül ezt a furcsa kérdést: — Még csak az hiányzik. Akkor hogyan tudnánk meg, hogy mit ér a purina? Pontosságra van itt szükség — magyarázzák egymás szavába vágva. Komolyan veszik a kísérletet. Ez nemcsak szavaikból derül ki, hanem tetteik is erről tanúskodnak. A kezdettől fogva elkülönítve kezelik a két csoportot. Egyazon födél alatt van az azonos korú kétszáz malac. Száz kapja a purinát, száz az itthon gyártott abrak- keveréket Minden más körülmény teljesen megegyezik. NÖVEKEDÉS amint jóllakott, mindjárt el- fekszik, és csaknem addig alszik egyfolytában, amíg újra meg nem éhezett. Mondogattuk is magunk között, hogy úgy viselkednek, mintha altatót vettek volna be. Komolyra fordítva a szót, azt gondoljuk, hogy lehet a purinában valami olyan szer is, aminek nyugtató hatása van. A táp vegyi összetételének műszeres vizsgálatára természetesen itt a fiaztatóban nincs mód, az azonban mérvadó megfigyelés, hogy a malac gyorsabban növekszik, erősödik, gyarapszik, ha nem futkos, hanem hosszabb időt nyugodt pihenéssel tölt. Hogy erre nyugtató készteti-e, az más kérdés. Szerződések a magasabb tudásért (Tudósítónktól.) Az utóbbi években nagyszerű kapcsolatokat épített ki a Somogy megyei TIT-szerve- zetek és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek. A múlt év szeptemberétől ez év augusztusáig több mint 300 előadással segítették a háztáji gazdaságok termelését a zöldség- és gyümölcstermelés, a kisállattenyésztés, a babtermelés meg a növényvédelem jó módszereinek terjesztésével. Különösen a baromfi, nyúl-, méhész és galambtenyésztő szakcsoportok tagjai érdeklődtek szívesen az új iránt Egy- egy jó TIT-előadó sokszor kezdeményezett hasznos vitát. Az előadásokat gyakorlata bemutatókkal is kiegészítették. A termelést segítő előadásokon kívül mintegy száz művészeti-irodalmi témát is beiktattak a programba. A TIT nyelvtanfolyamain sok szövetkezeti dolgozó is részt vett. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók tandíjának egy részét a szövetkezetek vállalták. Ezekben a napokban ismét megkötik a szerződéseket a TIT járási titkárai és a szövetkezetek. A korábbiakhoz hasonlóan előadásokat szerveznek a háztáji gazdaságok segítésére, a művészetek és az irodalmi ízlés fejlesztése érdekében. A szövetkezetek és a TIT jó együttműködésének a szövetkezeti mozgalom, a dolgozók és a tagság egyaránt hasznát látja. — 40 részvevője les® a Ki minek mestere? tv-vetélkedő megyei döntőjének. A fiatal géplakatosok versenyét vasárnap rendezik meg Kaposváron, a Gépipari Technikumban. UJ PÁRTTAGOK Életkorban több mint harminc év választja el őket egymástól. Ami azonban szoros összekapcsoló erőt jelent: egy és ugyanazon pártszervezet, kommunista közösség tagjai. Csaknem egy időben kerültek a párt soraiba, néhány hónap telt csak el életüknek e fontos eseménye óta. Mindketten a látrányi termelőszövetkezetben dolgoznak: a 24 éves Pete Lajos traktoros, az 55 éves Szabó Imre darálós. Kint vigasztalanul szomorú az idő, esik az eső, pedig már elég volt belőle az utóbbi napokban. Ilyenkor nehéz a munka a határban. Ülünk a szövetkezet egyik irodájában, s azt bogozgatjuk, vajon mi hozta ezt a két embert ennyire eltérő életkorral és más gondolkodásmóddal is a pártba; a csupa energia Pete Lajos és a munkában megfáradt Szabó Imre hogyan jutott el egy időben a kommunisták nagy családjához. Nehezen indul a beszélgetés: még ha gépről vagy egyéb falusi munkáról kellene nyilatkozni! Meg aztán a falusi embereknek nem kenyerük a beszéd. Az ifjú Petét kérdezem először: mi hozta a pártba? — Itt születtem, nevelkedtem a faluban, voltam kocsis, dolgoztam az állattenyésztésben, négy éve meg gépen vagyok. Mindig kíváncsi voltam a falu életére, érdeklődtem sok minden iránt. Valahogy úgy érzem: párttagként többet tehetek a faluért... — Én már régebben is gondoltam arra, hogy belépek a pártba, kérdeztem a feleségemtől is nemegyszer, hogy mit szólna hozzá. Nemrég aztán Török Lajos párttitkárral komolyra fordítottuk a szót, s a legutóbbi taggyűlésen már napirendre került a felvételem. Hogy miért léptem be a pártba? Hát kérem, a párt szerintem azért párt, hogy segítse, pártolja a népet. Lehet, hogy az én egyszerű szavaimmal nem tudom pontosan megfogalmazni a lényeget, de azt hiszem, hogy itt többet tudunk majd, többet hallunk, s jobban tájékozódhatunk ország-világ sorsáról... Aztán már könnyebben lehet beszélgetni mindenhol az emberekkel, hiszen tudunk mit mondani, ha valami fontos kérdésről lesz szó... Azt meg tapasztalatból mondom, hogy a párttagoknak nagyobb súlyuk van, jobban meghallgatják a szavukat itt a faluban... — ez Szabó Imre véleménye. — És az sem mellékes, hogy a párttag érzi maga mögött a közösséget, ha ki kell állni egy-egy dologban — mondja Pete Lajos. — Mi, párttagok minden munkaterületen megtalálhatók vagyunk, halljuk, ismerjük az emberek véleményét, és jelezhetjük a vezetőknek, ha orvoslást kémek valamire. Nagyon időszerű lesz a közeljövőiben a KISZ-, az ifjúsági munka megvizsgálása. Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan menniük kellene. Valahogy nem mindig találják meg a helyüket a látrányi fiatalok. Ha nekem pártmegbízatásként adják, hogy segítsem a KISZ munkáját, sokat fogok dolgozni. —- A párttitkár nagyon szereti a fiatalokat, s lehet is szeretni őket... — Szabó Imrének az a véleménye, hogy a gyerekekkel mindent meg lehet és kell beszélni. Sokszor dolgoztak már önzetlenül a falu, a közösség érdekében, s ezt a lelkesedést a továbbiakban is gyümölcsöztetni lehet. — A fiatalok hajlanak a jó szóra, csak szépen kell hozzájuk szólni. Így talán még a párthoz is jobban lehet majd közelíteni őket, mert az sem mindegy, hogy honnan kapja a pártszervezet az utánpótlást. — És mit jelent a párttagság maguknak? — Tekintélyt, becsületet.. . »A párttag maga mögött érzi a közösséget...« »A fiatalok hajlanak a jó szóra. ..« — Így látja az ifjúságot Szabó Imre. — ez mindkettőjüknek véleménye. S amit még hozzátesznek: a faluban a munka adja meg egy-egy ember tekintélyét. A párttagoknak, a kommunistáknak azonban nincs szégyenkeznivalójuk, hiszen őket többnyire az átlagosnál jobb dolgozók közé sorolják. S ez mindennél fontosabb, hiszen példájuk a munkában és a magánéletben egyaránt serkentőleg hat a többiekre. Ez az előrehaladás záloga a látrányi termelőszövetkezetben is. Poles® György A MARCALI JÁRÁS TANÁCSAINAK MUNKAPROGRAMJÁRÓL MÁSFÉLSZER TÖBB MALAC Az eddig szerzett előny minden bizonnyal kedvezően érezteti hatását a malacok fejlődésének további szakaszában is. A kísérletnek ugyanis csak a hizlalás befejeztével lesz vége. Amint növekszenek, más és más beltartalmú purinát kapnak: az indító után még malactápot, majd pedig hízótápot. — Merem állítani, hogy zárszámadási pénz lesz ezekből — mutat a most már süldőknek számító purinásokra a főállattenyésztő. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy november végén, december elején, tehát öthónapos korban elérik a 105—110 kilót. A többi süldőnek ehhez legalább hét hónapra van szüksége. Nagy megtakarítás, hogy két hónappal rövidebb ideig kell etetni a hízókat. Közvetett előnye ennek a takarmányozásnak az, hogy több malacot nevelhet az adott kocaállomány. Hogyan? — Most már látjuk a purina hatását, s tudjuk, hogy nem kell a malacokat 10 hétig az anyjuk alatt hagyni, hanem 20 kilós súlyban, már öthetes korban leválaszthatók. A szoptatási idő ilyen mérvű csökkenése azt eredményezi, hogy nem kétszer, hanem háromszor fialhat a koca évente. Százas kocaállománynál ez az eddigi 1600 helyett 2400 malacot jelent — érvel számok segítségével a szövetkezet főál- lattenyésztője. A külföldi tápot az Állatforgalmi Vállalat szerezte a nagybajomi Zöldmező Tsz-nek és még néhány más szövetkezetnek. S magára vállalta a kockázatot is. A már ígérkező sikerben a vállalat befektetése is minden bizonnyal megtérül. Kutas József Nem merülnek feledésbe a javaslatok A tanácsválasztást megelőző jelölő gyűléseken a marcali járásban is sok olyan javaslat, kérelem hangzott el, amely mind a községek fejlődését hivatott elősegíteni. Ezeket gyűjtötte össze a járási tanács és készítette el belőlük az 1967-re szóló munkaprogramot Egyre több munkaalkalom Nemcsak a járási székhely, hanem a többi község lakosságának kérelmében is első helyen állt: fejlesszék gyorsabb ütemben az ipari üzemeket, telepítsenek újakat Marcaliban és a járásban, növelve ezzel a munkalehetőségeket. A munkaprogramot május elején hagyta jóvá a járási tanács vb, majd a tanácsülés, azonban már most megállapítható: jelentős intézkedések történtek, s igen sok ember számára vált lehetővé, hogy állandó munkát találjon. Balatonszemes és Balatonlelle között folytatódik a nyárt szezon idejére abbahagyott útépítés: a végső aszfaltréteget terítik a 7-es útra. Az anyagot az ordacsehi elágazóhoz telepített keverőüzemből szállítják a nagy teherkocsik. Marcaliban működik a Kaposvári Textilipari Vállalat egyik telepe ’ 78 munkással. Fejlesztésére egy más célra készült épület átadásával teremtett lehetőséget a tanács. A bővített, korszerűsített üzem október elején kezdi meg működését, s két műszakban 150 embert foglalkoztat majd. A további fejlesztés lehetővé teszi, hogy a munkások száma kétszázra emelkedjen. Nem maradnak üresen a felszabaduló helyiségek sem. Ezekben s a régi bőrgyár átalakított helyiségeiben a Kaposvári Textilruházati Ktsz részlege kezdi meg a munkát október elején, egyelőre 40 ember készít majd itt férfiingeket, gyermekkabátokat, de jövőre már 150 munkást foglalkoztat az új üzem. Az új lakótelep melletti felvonulási épületeket üzem céljaira alakítják át. Október végén bőrdíszműüzem kezdi meg itt a termelést, strand- és bevásárló táskákat, retikülöket, aktatáskákat stb. készítenek jövőre 15 millió, 1972-ben pedig már 35 nrllió forint értékben. Itt 250 nő talál állandó munka- alkalmat, de foglalkoztat az üzem bedolgozókat is. Sikerült megállapodniuk egy budapesti szövetkezettel, s az csaknem egymillió forint értékű gépi berendezést, fölszerelést ad, termékeiket pedig átveszi. A tanács vállalta az átalakítási költségeket, ezenkívül jövőre 1,5 mill-'ó forinttal tovább bővíti, fejleszti az üzemet. Negyven szakmunkással indította meg a termelést az év elején Marcaliban az Óbudai Gépipari Ktsz részlege. Nyolcmillió forint értékű munkát végeztek azóta, a munkások száma már most 100, ám ez a szám még tovább emelkedik. Korszerűsödő, fejlődik a sajtüzem s a Finommechanikai Vállalat telepe is. Az ipari munkások száma 1960-ban 538 volt, ez a szám az idén meghaladta az ezret, a harmadik ötéves terv végére pedig a kétezren felül lesz. A tanács vezetőinek előrelátását dicséri, hogy — együttműködve a pártszervezettel és a TIT-tel — 6 előadásból álló tanfolyamot szerveztek a leendő üzemi munkásoknak, ahol elsajátíthatják mindazokat a tudnivalókat, amelyeket ismerniük kell. Jövőre még gondosabban A munkaprogramot tanulmányozva tűnik csak ki, hogy mennyi feladat vár a tanácsokra a marcali járásban: segíteniük kell a termelőszövetkezetek gazdálkodását, fejlesztésre vár a kereskedelmi. a kommunális, egészségügyi hálózat; mindez alapos előkészítést és lelkiismeretes végrehajtást igényét Az is fontos, hogy együttműködjenek mindazokkal az állami és szövetkezeti szervekkel, amelyek hozzájárulhatnak a lakosság kérelmeinek megvalósításához, a járás fejlődéséhez. így sikerült elérni, hogy Böhönyén, Pusztakovácsiban, Kéthelyen és Somogysámsonban kisvendéglő, illetve eszpresszó és italbolt, Mesztegnyőn kis ABC áruház épül. Megérttették az illetékesekkel, hogy az új üzemek számára szakmunkások kellenek, s ezért jövőre 4 tantermes iparita- nuló-iskolát létesítenek Marcaliban. Tapsonyban működik már a fogorvosi rendelő, Böhönyén a napokban nyílik meg az öregek napközi otthona, Somogyfajszon pedig jövőre egy szociális otthon nyitja meg kapuit. — Már most készítjük a jövő évi munkaprogramot. Felhívjuk a járás lakosságát, hogy ötleteivel, javaslataival segítsen. Decemberig mindenütt beszámolunk arról, mit sikerült megvalósítani az idei programból. De szeretnénk készíteni egy olyan programot is, amely 4 évre meghatározza feladatainkat — mondta Ress Zoltán, a járási tanács vb-elnöke. Szükség van ilyen programra Tanácsaink az idén készítettek először ilyen munka- programot. Néhol ezt fölösleges, bürokratikus intézkedésnek tekintették, ezért nem is fordítottak rá különösebb gondot. A marcali járásban tapasztaltak azonban azt igazolják, hogy erre szükség van. Célját azonban csak akkor éri el, ha összeállítása mindenkor az igények és lehetőségek gondos fölmérése alapján történik, és a benne szereplő feladatok végrehajtásáról soha nem feledkeznek meg Szalai László
