Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-15 / 192. szám
Kedd, 1967. augusztus 15, 3 SOMOGYI NÉPLAP Utolsó hajrá Főpróbára készül a cukorgyár Ezüstösen csillognak a csövek, amelyekben majd a nyersgyárba. Kisebb lesz a üveggyapottal szigetelték és alumíniummal csöveket. Az úsztató üres. Három hét múlva azonban vagonszám ömlik itt a cukor alapanyaga. Erre a minden évben ismétlődő találkozóra készül a gyár. Lázas építkezést, szerelést, javítást, átalakítást láttunk mindenfelé. Az idegenek képtelenek eligazodni ebben a bábeli rendetlenségben. Szerecz László főmérnök azonban olyan lelkesen kalauzol bennünket az állvány- és esőerdőben, mintha a Váci utcában sétálnánk. Kalapács zeng a nyersgyárban, kék fények vibrálnak, s óriásira növelik az olajos munkások árnyát a falon. Nyolc vállalat épít, szerel egyszerre a gyárban, hogy szeptember 4-én megújulva és készen fogadhassák a gépek a répát. Csaknem harminchatmillióba kerül a felújítás és a karbantartás. — Itt folyik a legnagyobb átalakítás — mutat körbe a főmérnök a bepárló állomáson. — Nézzék, ez az új bepárló test. A régi korszerűtlen volt Ez kevesebb gőzzel jobban besűríti a levet. Felkapaszkodunk az emeletre. A hatalmas, piros be— Ügy dolgozunk, mint a megkötözött marhák! — füstölög. Odalent a szivattyúnál az építőket szidják. Bontják az állványt, s porfelhő kerekegőz áramlik hőveszteség, hogy burkolták a fény táncol. A főmérnök elmondja, hogv ezeknek a kezelése egyszerűbb, a teljesítményük pedig nagyobb. — Sok munka van még? Most még mozdulatlan a hatalmas lendítőkerék. Szerelők dolgoznak a szénsavszivaty. tyún. rendezésen fekete táblát látunk. Ez áll rajta: Láng Gépgyár. Három szerelő dolgozik a test tetején. Néhány lépéssel odább hozzánk lép egy munkás. A védőszemüveget a homlokára tolta. Valamilyen alkatrészt reklamál. dik, amikor ledobnak egy- egy szál deszkát. — Hogyan dolgozzunk így, szétszedtük a gépet, belemegy a por! Átmegyünk a finomítóba. Megnézzük az öt táskás szűrőt. Alumíniumtestükön nap— kérdem Deák István lakatostól. — Rengeteg — válaszolja. De elkészülünk. A finomító vezetője szőke férfi. Gyöngyösi Józsefnek hívják. — Mi izgatja legjobban? — Két perce hallotta volna... — Káromkodott? — Meghiszem! Ahol a mokkacukor készül, asszonyok takarítanak. Gyö- rék Sándor párttitkárral találkozunk. Nemrég jött haza egyéves pártiskoláról. Amikor megkérdem, mit csinál, azt válaszolja, hogy ismerkedik a gyárral. — Annyira megváltozott? — Annyira. Diósgyőrből hamarosan megérkeznek a szivattyúk, beszerelhetik a finomítóban. A mészkemence falazásával is végeznek a munkások. A villanyszerelők kábelkígyókat húznak a nyersgyárban, hogy minél előbb befejezhessék a szabványosítást. A J-dif fúzió átalakítása ugyanilyen lázas tempóban halad. Már csak három hét. S hétfőn hajnalban megint ünnep lesz, indul a gyár. Lajoc Gésa Itt szűrik majd a cukoroldatot. A magyar gyártmányú gépeket a többi cukorgyár tapasztalatainak felhasználásával állítják üzembe. KENYEREK i > A dátum: 1959. március 16. Helyszín: Potony, a Petőfi utca 15. szám alatti ház, Horváth Pál otthona. Kora délután van. öten ülnek a konyhai asztal körül. Két vendég. Az egyik régi jó barát. A háziasz- szony és az anyós riadtan figyelik a férfiakat. Az ismeretlen vendég kezdi a beszélgetést: — Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy mi jó.rat- ban vagyunk. Mi azt szeretnénk, ha szén szóval megértenénk egymást. Magának mi a véleménye? — fordul a házigazdához. — Ha szép szóról van szó, akkot az ' őszinteség is ez alá a kalap alá tartozik. Én úgy félek ettől az egésztől, hogy ha rá gon- dolog, máris beleborsódzik a hátam. Mi eoyszer már megfáztunk. És az okos ember nem csinál kétszer butaságot. Megmondom kerek perec, hogv semmi kedvem hozzá. És ha .én így vélekedek, akkor a családnak sincs más szava. A régi barát mosolyog. A házigazdát dühíti ez a mosoly. Most a baráthoz intézi a szavait: — Nézd, komám, te ismersz engem. Kötöznioaló bolond lennék, ha azt akarnám, hogy kenyér nélkül maradjon a családom. Én nem akarok oda jutni, hogy még kenyerünk se legyen ... A barát még . mindig mosolyog. Csöndesen szól közbe: — Tudod mit? Itt a kezem. Ha nem lesz kenyeretek, jössz hozzám. Én a magaméból biztosítom a tiéteket is. Rendben? Órákig tar még a beszélgetés. A házigazda végül is tollat vesz a kezébe, és kemény betűkkel papírra veti a nevét. A barát elteszi a tollat, és így búcsúzik: — Aztán ne feledd, hogy miben állapodtunk meg. Ha nem lesz kenyered, bármikor nyugodtan gyere. Még a padlásomat is lesöpörheted ... Dátum: 1965. november 29. Horváth Pál ünneplőbe öltözve járja a főváros utcáit. Degeszre tömött aktatáskát lóbál a kezében. A MERKUR Vállalat után érdeklődik. Jó időbe telik, mire megtalálja, örömmel nyit be az iroda ajtaján, de annál nagyobb csalódással távozik. Mérgesen szűri a foga közt a szót: — Ki a fene gondolta volna... Hirtelen eszébe jut a régi barát. Nagy ember az, biztosan segít a régi cimborán. Friss erőre kapva lépdel tovább. De aztán újabb csalódás éri. A barát titkárnője kedvesen közli vele, hogy nincs szerencséje. — Csak a jövő héten érkezik haza. Külföldön van. Hetekkel utóbb mégiscsak létrejön a találkozó, örülnek a viszontlátásnak, tisztességgel kezet ráznak. — Hallom, hogy kerestél — kezdi a barát. — Biztosan nagy ügyed van, ha rám nyitottad az ajtót. Nem szoktál te kis dolgokban kilincselni... — Hát bizony, jól mondod. Komoly ügyben kerestelek. Kocsi kellene a gyereknek... — Kocsi? — kerekedik csodálkozásra a barát szeme. — Te viccelsz velem? — Dehogy viccelek! — Én pedig még mindig esküdni mernék rá, hogy tréfálsz — fűzi tovább a szót a régi barát. — Tréfál ám a Szent Péter, de nem én! Azt mondtam, hogy kocsi kell a gyereknek! De ha igy nem világos, akkor úgy mondom, hogy autó. így már érted? — Én meg tudod, mit hittem ? — Na, mit? — Azt, hogy kenyérügyben kerestél. — Miféle kenyérügyben? — Azt hittem, hogy nincs meg a mindennapi kenyeretek. — Nekünk?! Ki mondott neked ilyen hazugságot?! A történethez ennyi tartozik még. Horváth Pál húszéves korában vett magának kerékpárt. Húszéves fiának autót akart venni. — Így volt? — Szóról szóra. De kinek mi köze hozzá? Arra költőm a pénzemet, amire akarom, igy van? — Így. De... Indulatosan közbeszól: — Nincs de! Tisztességgel megdolgoztunk a pénzért. Ha autót akarunk venni, akkor autót veszünk. Méghozzá nem is akármilyet! Horváth Pál köztiszteletnek örvendő brigádvezető a termelőszövetkezetben. A múlt évi munkájáért 21 600 forintot kapott kézhez az idén januárban. Ebben az évben egy anyakocát, tizenhat süldőt, egy üszőt és egy hízott sertést c,dott már el. Aé eladott állatokért 21 600 forintot kapott. Saját fogyasztására két hízót vágott. Most egy tehene, egy növendékmarhája, két hízója és három süldője van. A fia három öltöny szabónál csináltatott ruhát kapott az idén. Egy barna öltönyt 2100 forintért, egy szürkét 2400 forintért, és egy eszterházi kockásat 2000 forintért. A régi konyhában, új asztal mellett beszélgettünk. Horváth Pál nagyon sajnálja, hogy nem tud borral megkínálni. Kárpótlásul arra kérem, mutatná meg az éléskamrát. Szívesen teljesíti a kérést. A kamrában szalonnahasábok és sonkák közt kolbászfüzérek lógnak. A sarokban öt bődön zsír van. És a polcon kisebbfajta malom kerék nagyságú kenyerek. Házisütésű mindegyik. Németh Sándor MUNKÁBAN AZ UJ OSZTÁLY Beszélgetés Tóth Lajossal, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével Országos lapok, szakmai folyóiratok részletes ismertetőket közöltek már a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervek létrehozásáról. A miniszteri utasítás alapján július 1-én Somogybán is, csakúgy, mint másutt, a megyei tanács mezőgazdasági és felvásárlási osztályából, valamint az ipari osztály élelmiszeripari részlegéből jött létre az új osztály, amelynek a feladatairól és hatásköréről beszélgettünk Tóth Lajos osztályvezetőveL — Ügy tudjuk, a miniszteri utasítás csak irányelveket ad az osztály szervezeti fölépítésére, a részletekről helyben dönthetnek. Hogyan alakították ki az új osztályt? — Szakágazatait tekintve minisztériumi, megyei, meg -járási szinten is összefüggött a mezőgazdaság és az élelmezésügy. Ez, valamint a gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés és több más körülmény indokolta az összevonást. A mi osztályunkon huszonnégy ember oldja meg majd a mező- gazdasági szakigazgatási, élelmiszerhatósági, a termékforgalommal kapcsolatos hatósági és termelőszövetkezeti igazgatási feladatokat. Tevékenységünk különbözik az eddigi mezőgazdasági vagy felvásárlási osztályétól. A közvetlen termelésirányítás helyett — ilyen volt például a termelési és felvásárlási előirányzatok lebontása, a tsz-ek tervkészítésének szervezése, a zárszámadási munkák irányítása és szervezése stb. — hatósági, igazgatási feladatokat oldturik meg. Így feladataink közé tartozik a termelésfejlesztéssel való foglalkozás, a termelési szakfelügyelet, a koordinált és elemző közgazdasági munka, hogy csak néhányat említsek tennivalóink közül. Ideiglenes a szervezeti fölépítésünk, de ilyen a most kidolgozott ügyrendünk is. Mindezt a jövő évben módosítjuk, véglegesítjük az addig szerzett tapasztalatok alapján. — Hogyan osztják meg az osztályon belül a feladatokat? — A megváltozott tennivalók szerint határoztuk meg csoportokra, sőt személyekre szólóan a feladatokat. Fontos munka lesz például a közgazdasági elemzés, a távlati mezőgazdasági tervek készítése. Éppen ezért ezt a közgazdasági és szakfelügyeleti csoport közösen végzi majd. A közgazdasági csoport vezetője Végh Tivadar, a szakfelügyeleti csoporté pedig Kersák Jenő. Most készítjük a csoportok ügyrendjét. Az élelmezésügyi csoport — Bodó Károly vezetésével — ügyel egyebek között arra, hogy az üzemek, vállalatok a jogszabályoknak megfelelően végezzék élelmiszeripari tevékenységüket: ellenőrzi a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árának megtartását, s azt is, hogy milyenek az élelmezés-egészségügyi föltételek. A gyártástechnikai előírások, az anyagnormák és a minőségi előírások (szabványok) megtartását is ők ellenőrzik. Az igazgatási csoport (vezetője dr. Foglyos László) jogi és igazgatási problémákkal foglalkozik. Az átszervezéssel a tanács önálló szakigazgatási intézményévé vált a Növényvédő Állomás és az Állategészségügyi Állomás. Ezeknek a vezetői — Fülöp Mihály és dr. Sima Imre — a szakterületükön az új osztály helyettes vezetői is egyben. Függetlenített osztályvezető-helyettes Skiba Miklós. A különböző csoportok megfelelő személyi összetétele garancia arra, hogy a ránk váró munkát a közgazdasági, igazgatási, erdészeti, halászati, vadászati, természetvédelmi, élelmiszeripari felügyeleti, munkavédelmi és baleset-elhárítási, oktatási és több más feladatot sikeresen végrehajtsuk. — Melyek azok a munkák, feladat- és hatáskörök, amelyek ezután nem tartoznak az osztályhoz? — Ilyen több is van, közülük azokat emelném ki, amelyekkel gyakrabban van dolga a megye mezőgazdasági lakosságának. A földügyeket például — a tanács-végrehajtóbizottság hatáskörébe tartozó feladatok kivételével — ezután a megyei földhivatalnál intézik, a tsz-ek jogvédelmével kapcsolatos tennivalókat pedig a termelőszövetkezetek területi szövetségei látják el. Hozzájuk tartozik a közös gazdaságok versenyeinek szervezése, értékelése és jutalmazása is. Nem az osztály dolga lesz a szerződtetéssel kapcsolatos teendők megbeszélése a termeltető vállalatokkal; a mezőgazdasági igények és a termelőszövetkezeti érdekek összehangolása; hitelnyitás véleményezése, beruházási kedvezmények megállapítása; hitelelengedés igazolása. Helyettük új feladatokat kaptunk. Ezek a gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés időszakában, a termelőszövetkezeti területi szövetségek alakulása idején válnak időszerűvé* EL F.