Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-27 / 203. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 21.

3

SOMOGYI WEPEAF

SZÁMVETÉS

A HÉTEN egy tökéletesen foncsorozott, torzítás mentes tükröt állítottak föl a megye népművelési élete elé. Bárki odaállhat, belenézhet és olvashat belőle. Joga van hozzá, hisz mindannyiunk alkotó tevékenységének ezernyi morzsájából állt össze a kérj, ami örömteli és megnyugtató, de nem belenyugvásra késztető: ösztönző és iránymutató, lelkesítő és újabb tettekre buzdító.

Lezárult a megye ötéves művelődési tervének első esztendeje, s a tanulságokat ösz- szegezte a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Nagyon szerény és szűk keretekre szabott, csak a leglényegesebb részletekre utaló jelentés adott alapot a vitához, mégis olyan összképet tárt a művelődés- ügyi osztály a végrehajtó bizottság elé, amely egészen új oldaláról mutatta meg a hivatásos népművelők és lelkes segítőtársaik évi munkáját Űj oldaláról? Igen, a realitás és az őszinteség talajáról, minden fajta önmutogatás és szépítgetés szándéka nélkül.

Böhm József elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke — miután megállapította, hogy fejlődő művelődési tevékenységünk az egész megye gazdasági, politikai, társadalmi fellendülésének, egy folyamatnak a része — ezekkel a jelzőkkel illette az osztály jelentését: szerény, mértéktartó, tömör, kritikus és önkritikus, valósághű... S a végrehajtó bizottság egyetértett ezzel.

Valóban megnyugtató kép tárul a szemünk elé. Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt művelődési évben olyan tettek tanúi lehettünk, amilyenekre még aligha volt példa Somogy történetében. A fellendülést a Tegyünk többet Somogyérti-mozgalom, a határozatok számonkérése és végrehajtása, a vezetés egysége és határozottsága s az egyének vitalitása, hozzáállása hozta. Jogunk van hát őszintén örülni sikereinknek, s annak, hogy tisztán kirajzolódtak feladataink is.

Nehéz volna most a legapróbb részletekig rögzíteni az elmúlt év tanúságtételeit. Népművelési szerveink sokrétű tevékenységéből mégis utalnunk kell a leglényegesebbekre. Évekig csak beszéltünk róla, s ma már kézzelfogható példák bizonyítják, hogy a dolgozók általános és szakmai műveltségének fokozásához milyen nagyszerűen föl lehet használni a népművelés eszközeit. Az élet követeli ezt, s lassan megtaláljuk a kellő formákat módszereket is. A különböző technikai, ipari és mezőgazdasági szakkörök, munkásakadémiák. az előkészítő szakmunkásképző tanfolyamok, a nők. a szülők és az ifjúság akadémiái, a kaposvári szabadegyetem^ a termelési tapasztalatcserék és szakmai bemutatók a legjobb példák erre. S hogy mégsem vagyunk elégedettek — ezt a jelentés s a felszólalások is bizonyították. Többet akarunk.

A SIKEREK MÖGÖTT természetesen ott van egy régi óhaj teljesülése is: a TIT, az MSZBT, az SZMT. a MÉSZÖV és a többi népműveléssel is foglalkozó szerv munkájának, szellemi és anyagi erejének az eddigieknél sokkal gyümölcsözőbb összefogása.

Az ideológiai, világnézeti, erkölcsi és politikai nevelést értékelve megállapította a végrehajtó bizottság, hogv számszerűen és tartalmukban is sokat fejlődtek azok a formák, amelyek e legfontosabb cél elérését segítik elő. A szocialista eszme terjesztése, a ha- zafiság elmélyítése, az internacionalizmus erősítése, a tudományos világnézet elterjesztése állt a középpontban. Szembetűnő példa, hogv o múlt évi 2890 ismeretterjesztő előadással szemben, az idén 3631 (tehát 25 százalékká.il több) hangzott el a megyében, s a hallgatói átlag 55-re emelkedett. Isaz. hoev még most sem kielégítő a természettudományi előadások aránya, a vb- tílés azonban elemezte — főként Honfi István elvtárs felszólalása nyomán — az okokat, s ez is biztosíték arra, hogy a következő évben további változás következik be. Az ismeretterjesztésben különösen nagy feladat vár a városra. Tavaly 36 üzemben egyáltalán nem volt ismeretterjesztés, s a változás azóta sem kielégítő.

A MŰVÉSZETI ÍZLÉSNEVELÉS ugyancsak nagy feladatot rótt népművelőinkre. A cél nyilvánvaló: kialakítani a napjaink művészetének befogadására alkalmas műértő közönséget. E célnak rendelték alá — és sikerrel — a növekvő számú irodalmi és művészeti előadásokat, a megyei könyvtár, a múzeum, a művelődési házak különböző kiállításait, a zenei érdeklődés fokozódását bizonyító zenei rendezvények sorát, a színház és a mozik általában fölfelé ívelő tevékenységét. Az előadások tartalmasabbak, színvonalasabbak voltak, s szinte nem merült fel műsorpolitikai kifogás. Annál több baj van még a kulturális rendezvények propagandájával.

A vb eredményesnek ítélte a könyvtárak és a műkedvelő művészeti mozgalom, tevékenységét is, értékelte a szemle tanulságait, s külön szóbeli tájékoztatást kért Sárái Lajos művelődésügyi osztályvezetőtől a Somogyi napok tapasztalatairól. Ezek a nagyszabású — többségükben országos érdeklődésre is számot tartó — rendezvények az idén elősizör bizonyították, hogy az előrelátó tervek, az összefogás, a jó szervezés s nem utolsósorban népművelőink felkészültsége hozzáállása révén már az első

itteni bor?

— Már az — mondja Torma Péter tsz-elnök.

— De nincs.

— Az idén már lesz.

Tóth Gyula főagronómus kiegészíti ezt a mondatot:

— Az idén ötszáz mázsa minőségi szőlőre számítunk.

Hírnév és lehetőségek

Három évvel ezelőtt a szőlősorokkal szabdalt határt jártuk egy vékony' dongájú fiatalemberrel. A borról beszélt meg a szóládiak szőlő- szeretetéről. Most ezt a fiatalembert keresem. Nincs itthon — közlik az irodában. — Katona, de az ősszel ismét hazajön. S mire megint munkába áll, megnőtt szőlőtőkékkel, első termést ígérő táblákkal találkozik.

Azt mondják, a szóládi bor a háború előtti időkben érte el fénykorát. A balatoni napsugár érlelte tűzpiros ital messze földön híressé tette ezt a földet. Aztán bealkonyult a szőlőnek. Kiöregedtek a tőkék, s az apró parcellák több gondot okoztak,

évben is igen figyelemreméltó eredményt érhetünk el. Eddig 14 nagy rendezvény zajlott le a programból. Többségük óriási közönségsikerrel, nagy íé- szük a szakma legjobbjainak őszinte elismerésével, igényes, magas színvonalú kivitelben. A vb külön is elismerését fejezte ki a Somogyi napok megrendezéséért

Nagy gondot okoz továbbra is a művelődési házak személyi ellátottsága, a hiányos fölszerelés, s a létesítmények állapota. Sárdi elvtárs aggódva mondta el, hogv a felújításokra mindössze 187 000 forint áll rendelkezésre, a jogos igény viszont meghaladja a félmilliót. Nagyobb anyagi támogatásra volna szükség tehát az épületek és a fölszerelés felújítására is. Jó hír viszont, hogy 1969-ben megnyithatjuk Kaposváron a munkásmozgalmi múzeumot, ezzel ünnepelhetjük majd, - a Tanács- köztársaság 50. évfordulóján.

A FELSZÓLALOK közül különösen Kellner Bernát — a művelődési állandó bizottság elmélyült vizsgálta nyomán — adott figyelemreméltó értékes jelzésekeit. Bizonyos aránytalanságokra és egyenetlenségre, a műkedvelés különböző területein levő fehér foltokra hívta föl a ügyeimet. Szólt a társadalmi ünnepek nem éppen kedvező tapasztalatairól, az irányítás módszeréről, a város népművelési hiányosságairól, s újra — ezúttal nem hiába — fölvetette a gazdasági, üzemi vezetők felelősségét. Valahogy így fogalmazott.

— A vállalati igazgatókat a

i

— Nem volt ez könnyű — mondják az irodában. — Az emberek ragaszkodtak hozzá. Mert ezen a földön a szőlő volt a legnemesebb növény. A parasztember a fáradtságát is a tőkék között pihente ki.

A jég megtört, a hatvanöt hold olaszrizling, amely az idén először mutatja meg kincsét, bizalmat öntött az emberekbe. S valahogyan a kedvet is meghozta a termesztéshez. Ez már fehér bort ad majd. A képzelet most érik valósággá. A főag- ronómus mondta, hogy amikor a községbe jött, azt hitte, fehér bor terem az erdőkkel szabdalt határban. S mindenütt csak vöröset látott. Az emberek is ezt szerették. Ezt szokták meg.

Vita és egyetértés

Különös vita folyik manapság a községben. Jobbára csak két. ember vitatkozik. A szőlészeti és a növénytermesztési brigádvezető. A nötervteljesítés mellett be kellene számoltatni a népművelési munkáról is.

Böhm elvtárs ennek nyomán hangsúlyozta összegezésében: — Elítélendő a gazdasági vezetők többségének felfogása és gyakorlata, a népművelés lebecsülése. Ezért a közeljövőben nagyobb&zabású tanácskozásra hívják össze a gazdasági vezetőket, s a tájékoztatás után bejelentik: egy év múlva számot kell adniuk, mit tettek a helytelen népművelési szemlélet és gyakorlat megváltoztatásáért.

Kemény, határozott beszéd volt ez, s nagyon időszerű. A javaslat határozattá emelkedett ...

A vb elnöke javasolta azt is, hogy a megyei Népművelési Tanács tűzze napirendre a társadalmi, polgári ünnepek témáját, s forduljon javaslattal a végrehajtó bizottsághoz. Helyesnek tartotta a vb azt az észrevétdlt is, hogy a jövőben jobb lenne a népművelés egyes részterületeit napirendre tűzni, hogy még átfogóbb, még mélyebb elemzés segíthesse a további munkát.

— Az elbizakodás semmi jelét nem láttuk, de nincs is okunk rá — mondta a vb elnöke. A művelődésügyi osztály a párt és a különböző szervek egyiitműködése elismerésre méltó; elmélyültebb, igényesebb és sokrétűbb lett a munka^ Jó kezekben van a népművelés!

ÍME. EZT OLVASHATNI A TÜKÖRBEN, amely talán most mutatott először igazán torzításmentes és biztató képet. A vb állásfoglalása, a népművelők áldozatos tevékenységének megbecsülése csendült ki minden szóból s — emberek vagyunk —, ez az, ami minden pénznél, minden anyagi ösztönzésnél többet ér...

J. B.

vénytermesztő azzal vádolja kollégáját, hogy elcsábítja a munkásait. Az igazság viszont az, hogy a falu lakói szívesebben dolgoznak a szőlőben, mint a határban. Igaz, a szőlő minőségi munkát kíván, de az emberek megadják neki. Mert szeretik. S a hatvanöt hold mellé jövőre újabb húszat telepítenek. Aztán 1970-ig még huszonhatot. Most már könnyebben megy, mert akik az első olaszrizling tőséket ültették, már a termését is megkóstolták. S ez lendületet adott, olyannyira, hogy a háztáji parcellákat is kivágják. Egy tagba telepítik majd a háztáji szőlőket. De a tagok a kertjükbe is ültethetnek. Ezt a tsz vezetősége azzal segítette, hogy elhatározta, aki kivágja a régi tőkéket és újat telepít, addig azt nem számítják be a háztájiba, amíg termőre nem fordul. Ezzel sikerült érdekeltté tenni az embereket a telepítésben.

A hagyomány most újra éled. S egyszer ezek a fiatal tőkék teszik megint híressé a szóládi borokat. Lehet, hogy híresebbé, mint amilyen a felszabadulás előtt volt.

Az első termés

Az elnök meg az agronó- mus arról fűzi a szót, hogy termőre fordulás után milyen jelentősége lesz a falu boldogulása szempontjából a szőlőnek. Akik most ezért dolgoznak — a járási tanács mezőgazdasági osztályán fogalmazták így — megszállottjai a telepítésnek. Először számoltak, aztán hozzáláttak a kettős munkához: a telepítéshez és az emberek meggyőzéséhez. A mostani eredmények azt mutatják, hogy mind a kettő sikerrel járt.

Kint a határban most még a napfény érleli édessé a fiatal tőkék első termését: de a levelek alól már kínálja magát a zamatos, félig érett szőlő. S a látogató, amikor azt nézi, a tradícióra és a jövőre gondol.

(Kercza)

MIT TUD A BELAZ-540?

Az új szovjet billenőkocsis gépkocsi, a BELAZ—540 csoda jármű: súlya 27 tonna, teherbíró-képess ege pedig 40 0M kilógramat.

A hagyomány újra éled

A régi lassan elpusztul, az I mint amennyi örömet adtak, új még nem jelentkezett. I Nehezítette a földek művelé- Most azt kérdezem Szólódon, sét, mert megbontotta a táborikor lesz megint márka az 'Iák egységét. Akkor megkon' gatták a vészharangot a szőlősorok felett

ltas-ácHcifri

NÉVTELENEK

S

okan keresik föl naponta írásaikkal, észrevételeikkel, javaslataikkal szerkesztőségünket. Olvasóink tollat ragadnak, és bátran megírják észrevételei-, két, megjegyzésüket a mindennapi élet különböző eseményeiről, jelenségeiről. Lapunk ma ipár nem is tudná nélkülözni ezt az élő, eleven kapcsolatot olvasóival. Az újságírás és maga az újság úgy válik egésszé, ha a hivatásos újságírók mellett az olvasók is elmondják véleményüket, kifejezik nézeteiket társadalmunk különböző problémáiról. Az újság nemcsak a hivatásos újságírók és írók, hanem az olvasók fóruma is. Az élet valóságát csak az a lap tükrözheti jól, amelyik helyet ad népes olvasótábora véleményének.

Különösen nagy öröm számunkra, amikor kérges kezű emberek, munkások, parasztok tollat fognak, és beszámolnak falujuk, üzemük munkájáról, sikereikről, gondjaikról, bajaikról egyaránt. Szívesen vesszük azt is, ha az élet fonákságairól, a még meglevő bajokról Írnak. Hisz tudjuk, az eredmények mellett gondokkal, hibákkal is bőven találkozunk. A bürokratikus ügyintézés, a lelkiismeretlen, hányaveti munka, a nemtörődömség még jócsKán megtalálható közéletünkben. Vannak magukról megfeledkezett vezetők is. És jó dolog, ha mindezt a nép széles rétege szóvá teszi, s minden eszközzel harcol ellene. Ilyen jelzések is rendszeresen érkeznek szerkesztőségünkbe. Ezeknek a leveleknek a többségéből a szocialista társadalmunk iránti szeretet, a rendszerünkhöz való ragaszkodás, ügyünk tisztaságának féltése csendül ki.

Az újságírók nem jutnak el mindenhova. Az újságnak viszont az élet minden területéről számot kell adnia. Ezt csak úgy teheti meg, ha széles levelezőgárdája van, ha az olvasók fáradságot nem ismerve jelzik észrevételeiket, meglátásaikat. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy lapunknak, a Somogyi Néplapnak soha nem volt ilyen kiterjedt levelezőgárdája, mint amilyen most van. Havonta csaknem kétszáz levelet kapunk »külső munkatársainktól«, akik tájékoztatnak bennünket a közügyekről, az élet különböző jelenségeiről. Vannak, akik rendszeresen írnak, vannak, akik csak esetenként ragadnak tollat Valamennyien szép, nemes szolgálatot tesznek lapunknak és a lap olvasótáborának. A példányszám növekedésével — jelenleg 47 000 példányban jelenik meg a Somogyi Néplap — szinte párhuzamosan szaporodik a beérkező levelek száma, örvendetesen gyarapszik falusi levelezőink tábora. Számos termelőszövetkezetünktől havonta kapunk rendszeres tájékoztatót.

A levelek többsége a reális valóságot tükrözi. Levelezőink zöme hűen, elfogultság nélkül, az igazságról tájékoztatja a szerkesztőséget. Persze akadnak rosszindulatú, rágalmazó, intrikáló levélírók Is. Az utóbbi Időben szerkesztőségi postánkban szaporodnak a névtelen levelek. Erről szeretnék most néhány gondolatban szólni.

A névtelen levelek nem mindig azonosíthatók a rágalmazó, mocskolódó, megalapozatlan bejelentésekkel. A névtelen levélírók túlnyomó többsége jó szándékkal, segíteni akarással veszi kezébe a tollat. Ezt bizonyítja írásaik tartalma, azok emberi, aggódó hangneme, segíteni akarása. Az egyik balatonújhelyi »névtelen« levélírónk például a gazdaság életéről ír, beszámol annak fejlődéséről és természetesen gondjairól Is. Felhívja a figyelmünket a jól fölszerelt gazdajságra, a bejárati út mellett épülő csinos, kényelmes kislakásokra, ós emellett egy-két fogyatékosságot, rendellenességet is szóvá tesz. Levelében igazat ír, de máért névtelenül?

Ordacsehiből egy olvasónk szintén névtelen levélben számolt be a szövetkezet gondjairól, bajairól. Megírja, hogy a kommunisták sokat tesznek a közös gazdaság felvirágoztatásáért, de — mint írja — több központi segítségre volna szükség. Nevét azonban nem hajlandó megírni. »Hogy levelem névtelen — írja —, annak sajnos az az oka, hogy nálunk még az a gyakorlat, ha szól a szám, megfájdul a fejem.« Persze erre az állítására példát nem tud hozni, csak úgy »általában« jegyzi meg De sorolhatnék még több hasonló példát is, hisz szerkesztőségi postánk levelei bőséges anyagot szolgáltatnának erre.

A névtelen levelek, sajnos, többségükben, nem érik el íróik célját Névtelen levelekkel nem tudunk behatóan foglalkozni. Nem is lehet Ennek több oka van. Szerkesztőségünk sem írásbeli, sem szóbeli bejelentést és észrevételt nem vehet azonnal készpénznek. Nem »ítélkezik«, míg meg nem győződik a bejelentés teljes igazságáról. Véleményt sem alkothatunk egyoldalúan, csak a levélíró véleménye alapján. Elengedhetetlenül hozzátartozik az igazságkereséshez, hogy ne csak az egyik felet hallgassuk meg, hanem a másik félnek is adjunk lehetőséget arra, hogy nézetét kifejthesse. De ezen túlmenően is szükséges, hogy a levélírót ismerjük, hiszen ahhoz, hógy panasza, bírálata a lapban megjelenhessen, kiegészítő adatokra, információkra is szükség lehet.' Márpedig, ha nem fedik fel kilétüket, akkor ezt nem tudjuk megszerezni, éppen ezért munkájuk, segítő szándékuk kárba vész, levelük, bejelentésük felhasználás nélkül, orvosolatlan marad.

A minap Csokonyavisontáról hozott levelet a posta. Egy idős néni kért benne segítséget tőlünk. Azt írja, igazságtalanul bántak el vele nyugdíja megállapításánál. Érveket is felsorakoztat, csak éppen a nevét nem hajlandó közölni. Így természetesen a legnagyobb jóindulattal sem tehetünk semmit az ügyében. Egy marcali levélírónk azt panaszolja, hogy felesége 8 hónap után sem kapta meg szülési segélyét, ós kéri a szerkesztőség közbenjárását. De vajon hogyan segítsünk, ha a levele névtelen?

A mi társadalmunkban mindenkinek joga van véleménye kinyilvánítására. Ez alaptörvénye szocialista rendszerünknek. Bárki bármilyen fórumon elmondhatja véleményét, kifejtheti nézetét társadalmunk jelenségeiről. És a sajtó azért is van, hogy helyet adjon az olvasók véleménynyilvánításának. Ezzel olvasóink százai és ezrei élnek is. Bátran bírálnak, észrevételeket tesznek, szenvedélyesen föllépnek a lazaságok, a fejlődést gátló körülmények ellen. És egyetlen olvasónk sem panaszkodott, hogy fölvetése vagy bíráló levele miatt elmarasztalták volna. Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy növekszik a hozzánk érkező névtelen levelek száma.

K

érjük olvasóinkat, hogy a jövőben is bátran keressék föl szerkesztőségünket leveleikkel. Szívesen fogadjuk ötleteiket, javaslataikat, örömmel helyt adunk észrevételeiknek, véleményüknek. P» a névtelen levelekkel és levelezőkkel a jövőben sem tudunk érdemben foglalkozni. Az igazságot nyíttan, őszintén mondjuk ki. így válik igazán hasznára társadalmunknak.

Wirth Lajos