Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-16 / 167. szám
Mikor kezdődik »hivatalosan« egy éjszaka? Utcai lám- pagyújtáskor, vagy amikor az éjszakainak mondott szórakozóhely kinyit? Vagy tán akkor, amikor egv-egy üzemben munkába állnak a harmadak műszak dolgozói? Ne- h ét meghatározott időpontnappali forgalommal —: amikor véget ér az utolsó mozielőadás és amikor 10 óra után néhány perccel a délutáni műszakból sietnek haza az emberek. Aztán csönd lesz, s csak nagy néha zavarja meg ezt a nyugalmat néhány jókedvű hangoskodás. hoz kötni az éjszaka kezdetét, hiszen az átmenet az estéből az éjszakába észrevétlen. Talán csak a fokozatosan elnéptelenedő utcák, a kirakatok sorra kihunyó fényei bizonyítják, hogy rohannak az órák, a percek. Este kétszer népesedik be újra a város — persze nem És ez a csöndes város mégis él éjszaka. Él és dolgozik. Azért, hogy másnap reggel a többség friss kenyérhez, tejhez jusson, azért, hogy zavartalan legyen a reggeli újrakezdés. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a város éjszakai életének minden részletét fölvillantsuk, hiszen sok munkahelyen tartanak szolgálatot, sok munkahelyen dolgoznak éjjel-nappal. Csupán néhányat ragadtunk ki közülük. S reggel, ha pihenten ébredünk, gondoljunk rájuk, akik most térnek nyugovóra. Mert értünk dolgoztak. Hőséget árasztanak a kemencék, s ez nem csoda: bent 300 fok körüli hőmérséklet mellett készül a város kenyere. Igyekezni kell, hiszen kora hajnalban megjönnek a gépkocsik, s viszik az árut a boltokba. A dagasztás már délután megkezdődött, s most is tart még: Szabó Ferencnek egy műszakban 24 csésze tésztát kell elkészítenie. Egy-egy csészében pedig 240 kilogramm tészta van. Okos gépek segítik a kenyérgyárban az emberek munkáját, de még így is van bőven tennivaló. Az éjszakai műszakban összesen kilencen dolgoznak, precíz, pontos program szerint. S erre nagy szükség van, mert a gép kéri, követeli a »táplálékot«. A tésztából 36 perc alatt lesz kész kenyér, ennyi idő kell ahhoz, hop” piros-ropogósra süljön, s ínycsiklandozó illatával falatozásra csábítsa az embert. Éjszakai kalauzunk a kenyérgyárban Bojtos János szerelő. Este 10 órakor kezdte meg a műszakot, s reggelig az ő vállán nyugszik minden gond; hogy a gépek jól működnek-e, hogy egyforma súlyú lesz-e a kenyér stb. — Igaz, hogy automata adagolja a tésztát, de mindig ügyelni kell rá, mert nem egyforma egy-egy csésze tészta összetétele — mondja, s állít a gépen, ugyanis nem a szabványban előírt mennyiségű nyerstésztát adagolta, hanem kevesebbet. — Száztizenöt dekából lesz egy kiló kenyér... Amikor kifelé indulunk a kenyérgyárból, a kilós fehér kenyerek százai sorakoznak már szállításra várva. — Gyakran szidnak bennünket — mondják az éjszakai műszak dolgozói —, hogy törődött, rossz külsejű kenyeret kapnak. Nézzék meg, kérem, hogy milyenek ezek a kenyerek, s milyenek lesznek, mire eljutnak a boltba. A szállítás technológiáján kellene módosítani, s akkor talán kevesebb lenne a panasz... Mire fél tizenkettőkor megérkezünk a cseri tejüzembe, már túl vannak a munka neszomszédos házak ablakából látni lehetett, nem valami józannak látszott, s bizonyára a medence hűs vízével próbálta ellensúlyozni az alkohol melegét. Most azonban még ilyen esemény sincs, indulhatunk tovább egy másik munkahelyre, a posta távbeszélő-központjába. — Este kilenctől reggel hétig vagyok szolgálatban ... Az ügyeletes telefonközpontos Schmidt Irén. Előtte könyv, Jókai Az élet komédiásai című regénye. Éjjel 2 órakor nincs forgalom, nyugodtan lehet olvasgatni. — Mi történt ma éjjel a nagyvilágban? — Illetve csak Somogybán meg az országban — mondja —, nemzetközi beszélgetésünk ugyanis nem volt. Ügy tizenegy óráig elég nagy volt a forgalom, jó néhány inter- urbán beszélgetést is kapcsoltam. Aztán akadt néhány tudakozódás és nemrég egy budapesti beszélgetés. Ilyenkor éjszaka egy ember is elég ahhoz, amit napközben sokan csinálnak, a kaposváriak nem élnek nasv éjszakai telefonos életet. És ezért még az ügyeletes sem ha«aps7,ik ... »De a csárda bezzeg hangos ...« A Béke Grill is. Szól a zene, éppen Bobby Solo nagy slágerét játsszák: Az egy könnycsepp az arcon kedves melódiájára táncolnak a párok. Főleg férfiak a grill vendégei, nő alig akad. Egy másik asztalnál nils váltás hangzik: »Gyere kV az anyád...« S két illuminált fiatalember egymás ingét kezdi rángatni, egyiküknek sincs valami békés szándéka. Három csöngetésre felgyullad a lámpa, s Korbai Ottó gyógyszerész jön az ajtóhoz a késői látogatókat fogadni. Igaz, hogy éjszaka csak sürgős ügyben, nagyon fontos gyógyszerért szabad zavarni az ügyeletest, de most kivételesen még az ajtó is kinyílik. — Foglaljatok helyet... Cigarettát?... — kínál. s egy kicsit, fáj az újságírónak a szíve, hogy fölkeltette őt éjszakai álmából. — Mi történt az éjjel? — Hétszer ébredtem eddig ... Ebből hat nagyon indokolt volt. recepttel jöttek fontos gyógyszerért... A hetedik? Egy fiatalember volt Amit kért, azt nappal is megkaphatta volna, így nem szolgáltam ki... — mondja, s hozzáteszi, hogy nem gyógy- SZP-i-á! volt szó. Utunk végére értünk, kelet felől halvány derengés jelzi, hogy közledik a hajnal. Még egy út van hátra: nyomdánk rotációs gépe, ahol már a friss Somogvi Néplap példányait olvashatjuk. Felczán Gyula gépmester és . segítőtársai hosszú évek óta mindig éjszakások. Megszokták már ezt a munkát, bár fárasztó nagyon. S különösen mi, újságírók köszönhetünk nekik sokat. Azt is, hogy hezén. A palackos tej a rak- Egy asztalnál konkurrálni ezeket a sorokat a kedves oltárban sorakozik, most a akarnak a zenekarral: borízű vasó most olvashatja... kannákat töltik. Nemsokára hangon mag'-amótát kezd daide is megérkeznek a teher- lolni valaki. A nagy zajban Folesz Gyorgv autók, hogy megrakodva keveseket zavar... Fotó: Grábner Gyula hosszú útra induljanak: a Balaton-partra vigyék a tejet, a kakaót, a sajtot meg a többi tejterméket. Üsszésen öten dolgoznak az éjszakai műszakban, az ő feladatuk Kaposvár tejének biztosítása, s .ermészetesen a Balaton-parti szállítmány előkészítése is. A kis irodában megtudjuk, hogy 16 000 liter kannás tejet adnak majd ki a kocsiknak 2451 darab literes és 17. darab félliteres palackkal együtt. Ebből Kaposvár 10 225 litert, a Bala- ton-part pedig 5350 litert kap. Miközben »beszélgetünk, autók érkeznek, megkezdődik a rakodás. Reggelre Balaton- lellén és környékén már a kaposvári üzem termékeit fo^'-nc-tbatják a vendégek. Ko.»u körséta a Színház és a Szabadság parkban. Csend, nyugalom mindenütt. Ember sehol. Csupán az egyik pádon beszélget egy fiatal pár. Nem működik a szökőkút, a fák levele sem rezdül. Fül- ledt, meleg az éjszaka. Egy nappal korábban, éjjel egy órakor viszont érdekes látványosságban »gyönyörködhettek« volna a késői járókelők: a Latinka téri szökőkút medencéjében egy fiatal m vett fürdőt Ahogy •
