Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-14 / 165. szám
) SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. július 14. Külkereskedelmünkben növelnünk kell versenyképességünket Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mértékben függ a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban játszott szerepünktől. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szükségképpen lelassul, ha viszont a külkereskedelem erőteljesen növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen lenne, ha féknek tekintenénk mai külkereskedelmünket. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú. Az évi export értéke hazánkban szüntelenül növekvő tendenciájú, és már eléri a nemzeti jövedelem 39 százalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes oly mértékben ösztönözni a gazdasági növekedést, ahogyan szeretnénk, hogy a népgazdaság növekedési üteme is gyors és egyensúlyi helyzete is szilárd legyen. A megoldás kulcsa termelésünk export- képességének növelése. A magyar népgazdaság fei.- lődósének feltétele, hogy egyA nemzeti önállóság nem ielent' a gazdasági elzárkózást Végeredményben nincs okunk borúlátásra. Az exportra termelő vállalatok szemmelláthatóan napról napra aktívabbak lesznek, erősödik a termelés és a kereskedelem kapcsolata, és ez nagyon jó előjel. A Külkereskedelmi és a Pénzügyminisztériumnak erőteljesen ösztönöznie kell az export- és importstruktúra javítását, az ésszerű lehetőség határáig alkalmazva az exportszubvenciót és ' a kereskedelmi vámokat. DR. GUBA SÁNDOR: A beruházásoknál lehetőleg kerüljék el a mezőgazdasági feldolgozó ipar túlzott koncentrálását — A vidéki lakosság örömFock Jenő miniszterelnök, Darvas József író, Simon István költő és Sándor Ernő újságíró a tanácskozás szünetében. (Folytatás az 1. oldalról) megszokott rutinmunkával. Kétségtelen, hogy az új mechanizmusban a vállalati vezetés figyelmét jobban lekötik majd a kapun kívüli problémák, a kapcsolat a megrendelőikkel és szállítókkal, a bankokkal való együttműködés, a piaci helyzet kő- telességszerű vizsgálata. A kapun kívüli helyzet és probléma jobb ismerete segíti majd a kapun belüli rend és szervezettség fokozását. A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosítsunk lehetőséget és milyen célokra. Beruházási igényeink lényegesen nagyobbak anyagi lehetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagynánk, bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori terv- szerűtlenségbe, a kivitelezés lassúságába. Ezekkel a jelenségekkel viszont nem bé- kélhetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell növelni a népgazdaság egész építési kapacitását, a másik oldalról pedig a beruházási igényeket — a feltételek szigorításával — a tényleges lehetőA pártnak és a kormánynak, amikor számba vette az új szisztéma előnyeit, fel kellett tételeznie, hogy a vállla- lati vezetés túlnyomó, nagy többsége képes lesz együtt fejlődni a követelményekkel, hogy fokozódik a vezetők és a dolgozók egymásra utaltsága, de egyúttal fokozódik majd az egymást segítés is. Számos jó példa utal arra, hogy áltálában indokolt, I reális volt ez a számítás. ségek szintjére kell csökkenteni. Az új gazdálkodási rendszer mindebben nagy segítséget jelent, hiszen alaposabb meggondolásra készteti majd a vállalatokat is, kedvezőtlenné teszi a gazdaságtalan beruházásokat, jobban ösztönöz viszont a gazdaságos beruházásra. Nem hunytunk szemet afölött, 'hogy — hosszabb távon gondolkodva — fejlődési céljainkhoz képiest viszonylag szűkös az ország mai felhalmozási alapja, kívánatos ennek bővítése. Az viszont kétségtelen: a beruházások nem bővíthetők, ha nem biztosítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növekedését. Mi következik ebből? Az, hogy csak egy módon, a gazdaság intenzív fejlesztésével bővülhetnek jobban a beruházások, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, s a nemzeti iövedelemből több juthat a felhalmozás és a fogyasztás arányos növelésére. mel tapasztalja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket pártunk és kormányunk a falusi népesség életkörülményeinek javítására tesz — mondotta bevezetőjében. — Ennek keretében mindnyájan nagy jelentőségűnek tartjuk a vidéki ipartelepítési terveket, amelyek következetes végrehajtásával — reményeink szerint — a többi között megszűnik Somogy megye lakosságának elvándorlása, s lehetővé válik, hogy mindenki otthonához közel megtalálja a megélhetését. Meg kell azonban mondani, hogy ezek a kétazokat a rendelkezéseket — mondotta a továbbiakban —, amelyek szerint az elsődleges mezőgazdasági ipari feldolgozásba bizonyos keretek között a termelőüzemek is bekapcsolódhatnak, s ezáltal lehetőséget kapnak munkaerőfeleslegük bizonyos mértékű foglalkoztatására A mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása azonban továbbra is főleg az állami feldolgozó ipar feladata lesz. A mezőgazdaság számára viszont több vonatkozásban is hátrányos az a gyakorlat, amely az állami mezőgazdasági feldolgozó ipari objektumok létesítésénél jelenleg tapasztalható. Ezeknél ugyanis a koncentráció túlságosan nagymértékű. Kétségtelen, hogy sok vonatkozásban előnyösebb a nagyobb feldolgozó objektumok építése, emiatt azonban ameA mezőgazdasági termelőüzemek és a népgazdaság érdekei tehát egyaránt azt kívánják, hogy a mezőgazdasági feldolgozó ipar túlzott koncentrálása a jövőbeni beruházásoknál ne forduljon elő. szerre két piacon is kereskedjünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettősség szükségszerű ma, és az lesz a jövőben is. A szocialista viszonylaté külkereskedelem az egésznek 70 százalékát reprezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tartanunk. A szo- ; cialista országok piaca nagy ösztönzője termelésünknek és gazdagodásunknak. Külön kiemelendő a hatalmas szovjet piac fontossága iparunk fejlődése szempontjából, s az a körülménv, hogy exportunkat mindig előnyös importtal tudjuk ellensúlyozni. Külkereskedelmünk a tőkés országokkal uevancsak bővül, de nehezebben és lassabban. Ahhoz, hogy a jövőben is növelhessük külkereskedelmünket, feltétlenül növelnünk kell külföldi verseny- képességünket a tőkés piacokon, műszakilag is, jó és üzembiztos konstrukciókkal, de gazdaságilag is, hogy bírjuk az élesedő versenyt a tőkés piacokon. A nemzeti önállóság általános politikánknak kardinális alapelve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű értelmezésébe már nem fér bele a gazdasági elzárkózás, az autarchia növelése, de még az sem, hogy ne bővítsük erőteljesebben a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünket. A nemzetközi együttműködés ma már »vas- törvénye« a gazdasági életnek, egyetlen ország sem vonhatja ki magát alóla. I ségtelenül helyes és szükséges elgondolások nem mindig valósulnak meg hiánytalanul a vidéki ipartelepítésnél. Egyik legfontosabb ipartelepítési irányelvünk az, hogy üzem ott létesüljön, ahol a feldolgozásra alkalmas nyersanyag és a szükséges munkaerő egyaránt rendelkezésre áll. Ennek alapján logikus, hogy a vidéki ipartelepítésnél — minden mezőgazdasági megyében — elsősorban a mezőgazdasági feldolgozó ipar jöhet számításba. Minden mezőgazdasági megyének alapvető érdeke, hogy fejlett feldolgozó ipara legyen. zőgazdasági termelőüzemek több szempontból hátrányos helyzetbe kerülnek. Egyrészt megnövekszik a szállítási körzet, s ez elsősorban nem a feldolgozó ipart, hanem a mezőgazdasági termelőüzemet, végső soron pedig a a népgazdaságot sújtja. Többletköltséget jelent tehát, ugyanakkor leköti az amúgy is szűkös szállítási kapacitást. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a mezőgazda- sági termékek ipari feldolgozásánál olyan melléktermékek keletkeznek, amelyekből a mezőgazdasági termelőüzemek olcsó, értékes takarmányokat állítanak elő. Minél nagyobb azonban a szállítási távolság, annál kevésbé kifizetődő ez a munka, s túlságosan messziről már nem is jrdemes ezeket a melléktermékeket a nyersanyagot előállítható gazdaságokba visszaszállítani. A mezőgazdasági feldolgozó ipar kerüljön közelebb a termeléshez, mert ennek révén jelentős szállítási költség és kapacitás megtakarítására, a mezőgazdasági termények és Kedves elvtársak! Kormányunkra. nagy feladatok várnak a következő hónapokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szinte feltétele, hogy a kormány építsen az országgyűlésre, mi képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, támogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesíthesse. A kormányexpozét feltétlenül olyannak tekintem, mint ami az együttes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és támogatásra ajánlom. Ezután dr. Zsigmond lAszló Vas megyei, Varga Gábomé Borsod megyed és Klaukó Mátyás Békés megyei képviselő kapott szót, majd szünet következett. Szünet után Vass Istvánná elnökletével ' folytatódott az ülés. Ebben az ülésszakban szólalt fel dr. Guba Sándor .Somogy megyei képviselő is. , az ipari melléktermékek jobb hasznosítására nyílik mód. A képviselő a tejipar példájával illusztrálta a feldolgozó ipar túlzott koncentrálásának hátrányait. Rámutatott arra, hogy a túlmérete- zettség miatt egyes tejüzemek kapacitásának kihasználása igen kedvezőtlen, s nagy a szállítási távolság is. A gyöngyösi új tejüzem ellátási körzetének átmérője például mintegy száz kilométer. Ez a nagy távolság akadályozza a környék bekapcsolását a rendszeres tejellátásba, sőt a megfelelő hűtőlánc kiépítet- lensége miatt sokszor minőségi hibákhoz is vezet. A mezőgazdasági termelőüzemeket igen érzékenyen érinti az a körülmény is — mutatott rá a felszólaló —, hogy a tej 'feldolgozásánál keletkező melléktermékek közül a fölözött tejnek csak mintegy a felét szállítják vissza a mezőgazdaságba, mert az üzemek felvásárlási körzetének nagy kiterjedése miatt keletkező szállítási költségtöbblet csökkenti a felhasználás gazdaságosságát. A fölözött tej visszaszállítása az üzembe csak mintegy Szünet után Kállai Gyula vette át az elnöklést. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter volt a következő felszólaló. Többek között a következőket mondta: — Minthogy a kormány munkájának homlokterében most az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos teendők állanak, ezzel összefüggésben a jogi szabályozás néhány kérdéséről kívánok beszélni. A párt IX. kongresszusa és a Központi Bizottságnak az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos határozatai világosan megadják a reform koncepcióját. Részletes kidolgozása, bevezetése és gyakorlati megvalósítása valamennyi 1 ársadalmi és állami szerv összehangolt, céltudatos mun30 kilométer távolságig kifizetődő, ennél messzebbről a gazdaságok általában nem viszik vissza a fölözött tejet. Még rosszabb a helyzet a savó és egyéb melléktermékek esetében, amelyeknél a gazdaságos szállítási távolság csak 10—15 kilométer. Hogy a keveréktakarmánygyártás túlzott koncentráltsága a mezőgazdaság szempontjából milyen káros, az már közismert az egész országban — mutatott rá a képviselő. — Jól bizonyítja ezt, hogy jelenleg a gazdasági abrakféléket átlagosan mintegy 20 kilométerre szállítják a gazdaságok oda és vissza. A példákat még lehetne folytatni, mert az előbbiekhez hasonló problémák mutatkoznak a szeszfőzdéknél, a malomiparban és a konzervgyártásban is. Vizsgálják felül a telepítési elveket Mindez világosan mutatja* hogy a mezőgazdasági termékek szállítási igénye rendkívüli mértékben megnövekedett, s az eddig nem tapasztalt szállítási problémák jelentős részben az utóbbi időben végrehajtott ipartelepítés következményei. Ezeknek a szállítási csúcsigényeknek egy része a mező- gazdasági feldolgozó ipar körültekintőbb szervezésével és telepítésével a jövőben elkerülhető — mutatott rá a felszólaló. Beszédét befejezve a képviselő nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági feldolgozó ipar — elsősorban saját vállalati érdekei miatt — nem veszi kellően figyelembe a mező- gazdasági üzemek adottságait, sajátos körülményeit. Ez akadályozza a mezőgazdaság egészséges fejlődését Éppen ezért javasolta a mezőgazdasági feldolgozó ipar helyzetének és telepítési elveinek felülvizsgálását Felvetette továbbá, hogy a népi- gazdaság anyagi erőforrásainak ésszerű csoportosításával, illetve a mezőgazdasági nagyüzemek megfelelő gépesítésével lehetővé kell tenni a mezőgazdaságban és iparban keletkező melléktermékek gazdaságosabb felhasználását. A képviselő a Minisztertanács beszámolóját elfogadta, Ezután ebédszünet következett. káját követeli meg. Ebben fontos helyet foglal el a jogi szabályozás rendszere, hiszen az új gazdasági irányítás számos eleme jogszabályok révén, jogi keretek között valósul meg és érvényesül. A gazdasági életre vonatkozó ma még hatályos jogszabályaink természetesen a mostani gazdaságirányítási rendszert és annak módszereit tükrözik. Ezeknek alapvető megváltoztatása egyes jogterületek átfogó átalakítását is megkívánja, részben most, különösen pedig a későbbi években. Ez — a közgazdászokkal szorosan együttműködő elméleti ás gyakorlati ■ogászoktól azt követeli meg, íFolytatás a 3. oldalonf A személyi jövedelmek a termeléssel és a forgalommal arányosan növekednek A kormánybeszámolóból kitűnik, hogy az állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével. Vannak olyanok, akik nem tudják, vajon bizakodásra, vagy aggódásra van-e okuk, és egyszerre gyakorolják mindkettőt Dehát ezen nincs semmi csodálni való — lassanként, ahogy közeledünk az 1963-as évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, hogy a személyi jövedelmek a termeléssel és a forgalommal arányosan növekednek, annak megfelelően, ahogy ezt a harmadik ötéves tervtörvény előírja. Minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani A lakosság pénzbevétele évről évre miihtegy 6—8 milliárd forinttal növekszik, és tavaly már 138 milliárd forint volt. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőképpen a széles dolgozó tömegek helyzetének javítását szolgálta-e? A háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy igen, a politikai elv érvényesült. 1960-ban például az egy családtagra jutó pénz- jövedelem a munkás és alkalmazotti háztartások 38,5 százalékában évi 12 000 forint felett volt, 1966-ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kisebbségből tehát hat év alatt kétharmadoos többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyanez a folyamat. 1960-ban még csak 19 százalékában jutott egy családtagra évi 12 000 forint pénzjövedelem, 1966-ban pedig már a paraszti családok 49 százalékában. Mi, kommunisták a jövőben is mindig a munkásosztály, a vele szövetséges parasztság és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős belső parancs, mint a hivő katolikus számára a tízparancsolat. Ugyanakkor fellépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megközelítsék a képzettségbeli, a szorgalom- és lelkiismeretességbeli eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája az egyenlősdiség, s ezt nem A beruházási igényeket a tényleges lehetőségek szintjére kell csökkenteni ötéves tervünk törvényben szabályozta, hogy a nemzeti jövedelem 24 százalékát felhalmozásra, 76 százalékát pedig fogyasztásra kell elosztani. A tapasztalatok szerint hazánkban ez a jelenlegi helyes fő aránya a társadalmi javak elosztásának, ezt helyes, szükséges fenntartanunk és követelnünk az előttünk álló időszakban, egészen 1970-ig. A fő arány persze társadalmi méretekben érvényes, emellett minden vállalatnál vagy szövetkezetnél eltérő elosztási arányok szükségesek és helyesek. Eddig hazánkban az állami vállalatoknak nem volt jövedelemelosztási funkciójuk — csak a szövetkezeteknek —, p jövőben viszont már lesz. engedhetjük elburjánzani, mert hamis gyakorlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük, s ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk a műszaki, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fogyasztás lehetőségének bővítésére. Az életszínvonal persze mindig elsősorban a jövedelem nagyságától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jövedelmet el lehet költeni kedvezőbb és kevésbé kedvező hatásfokkal is. Majdnem minden családban másmás fogyasztási struktúra tekinthető ésszerűnek, gazdaságosnak. Ha a központi tervezést a piaci mechanizmussal kiegészítjük, sokkal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehetjük a tömegek fogyasztását. Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztási cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az áruk és szolgáltatások egy- harmadában viszont nincs stabil minőség, gyakori és nagy fokú az ingadozás. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizonyos bútorfajtákkal, és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek működésével is, tehát helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést. A nagy szállítási távolság gátolja a melléktermékek gazdaságos felhasználását önömmel vettük tudomásul A feldolgozó üzem kerüljön közelebb a termeléshez Az országgyűlés délutáni ülése
