Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-12 / 163. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1967. július 12. Tudósítások az országgyűlésről A rádió és a televízió, tu­dósításokban számol be az országgyűlés munkájáról. A rádió szerdán 19 órakor, csü­törtökön és pénteken 18 óra 30 perckor az Esti Króniká­ban a Kossuth adón, a te­levízió pedig 12-én 18.50-kor, 13-án 19 órakor és 15-én, szombaton a Tv jelenti című műsorában ad tudósítást. (MTI) A Fehér Ház szóvivőjének nyilatkozata Christian, a washingtoni Fehér Ház sajtótitkára hét­főn közölte, hogy Maurer ro­mán miniszterelnök június 26-án Washingtonban tett lá­togatása idején tájékoztatta Johnson amerikai elnököt, hogy látogatást szándékozik tenni a Kínai Népköztársa­ságban. — Johnson elnök ismertet­te Maurerrel a Kínai Nép- köztársaságra vonatkozó né­zeteit abban a formában — mondotta Christian —, aho­gyan azokat az 1966. július 12-én White Sulphur Springs városában mondott beszédé­ben kifejtette., Ebben a be­szédében Johnson felvetette a Kínai Népköztársasággal való »megbékélés« gondola­tát. Feltételezte — fűzte hozzá Christian —hogy Maurer ismerteti majd né­zeteit a kínai vezetők előtt. (MTI) A Biztonsági Tanács határozata a kongói agresszió ügyében A Biztonsági Tanács ma­gyar idő szerint 21.45 órakor ismét összeült, hogy megtár­gyalja Kinshasa Kongó kor­mányának panaszát. Idzumbuir kongói delegá­tus, akit a tanács korábbi határozatával meghívtak, hogy szavazati jog nélkül vegyen részt a vitában, hangoztatta, hogy idegen zsoldosok Ki- sanganiba küldése és az ide­gen zsoldosok által Bukavu- ban szított lázadás részét ké­pezi bizonyos nyugati hatal­mak tervének, amely a kon­gói állam függetlensége és területi épsége ellen irányul. Kormányának számos bizo­nyíték áll rendelkezésére ar­ról, hogy Belgiumban idegen zsoldosokat toboroztak és ké­peztek ki, s azokat később Lisszabonon keresztül Afriká­ba szállították. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője megállapította, hogy a nemzetközi impe­rializmus zsoldosainak fel- használásával Kongó ellen el­követett agressziós cselekmé­nyek előre megfontolt me­rényletet jelentenek. A Kon­gó elleni újabb agresszió ab­ban az időpontban követke­zett be, amikor a kongói kor­mány egy sor intézkedést hozott az ország gazdasági életének a külföldi monopó­liumoktól történő megvédésé­re. Bármilyen szerények vol­tak is a kongói kormány ilyen irányú jogos intézkedé­sei, a monopóliumok képesek minden gaztettre, hogy fenn­tartsák állásaikat Kongóban. A Szovjetunió képviselője ezután követelte, a Biztonsági Tanács határozottan támogas­sa az afrikai országok arra, vonatkozó követelését, hogy haladéktalanul szűnjenek meg a kolonializmus erőinek az afrikai népek ellen elköve­tett provokációi. Fedorenko felhívta a tanácsot, foganato­sítson határozott intézkedé­seket a Kongó elleni agresz- szió megszüntetésére és arra, hogy a nyugati hatalmak ele­get tegyenek az ENSZ alap­okmányából reájuk háruló kötelezettségeknek. Parthaszarathi indiai kül­dött kijelentette: csupán az utolsó gyarmati birtokoknak a felszámolása ezen a terü­leten hozhatja meg a békét Közel-Afrikának. Lord Caradcm angol küldött felszólalásában a kongói bel- ügyekibe történő bármilyen beavatkozás ellen emelt szót, ugyanakkor azonban hallga­tott arról, meg kell tiltani, hogy a nyugati hatalmak zsoldosokat toborozzanak Kongó ellen. Több felszólalás és rövid szünet után a Biztonsági Ta­nács egyhangúlag elfogadta Etiópia, India, Mali és Ni­géria határozati javaslatát, amely megerősíti a Biztonsá­gi Tanács 1966. október 14-i határozatát és felszólít min­den államot arra, hogy tar­tózkodjék a Kongó belügyei- be történő beavatkozástól, és az ilyen beavatkozásnak ves­sen véget. A határozat elíté­li mindazokat az államokat, amelyek továbbra is lehetővé teszik zsoldosok toborozását és felhasználását az ENSZ- tagáliamok kormányainak megdöntésére. A határozat felhív minden államot, gon­doskodjék arról, hogy terü­letét és állampolgárait ne használhassák fel a kongói kormány ellen törő zsoldosok toborzására, kiképzésére és Afrikába küldésére. A tanács felszólította U Thant főtitkárt, kísérje figye­lemmel a határozat végre­hajtását. Nem sikerült elszállítani a túszokat Lagos segítséget kért az USA-tol A nigériai szövetségi kor­mány hétfőn este újabb köz­leményben jelentett katonai sikereket a Biafra Köztársa­ság néven elszakadt keleti tartomány ellen folyó had­műveletekben. A lagosi köz­lemény azt állítja, hogy a szövetségi csapatok elfoglal­ták Okuji várost a stratégiai fontosságú Nsukka egyetemi város környékén, s Biafra északi részén folytatják az előrenyomulást. Nsukka ha­marosan elesik — mondja a jelentés és hozzáteszi, hogy a bdafrai lázadók súlyos veszte­ségeket szenvedtek, három századukat felmorzsolták. Nem sokkal, a lagosi beje­lentés után az enugui rádió ismét ellentétes hírt közölt, amely szerint a biafrai csa­patok visszavetették a szö­vetségiek támadásait, nagy veszteségeket okozva ember­ben és hadianyagban. Washingtonban az, ameri­kai 1 külügyminisztérium szó­vivője hétfőn bejelentette, hogy a lagosi kormány kato­nai segítséget kért az Egye­sült Államoktól Biafrával szemben. A külügyminiszté­rium közölte, hogy Biafra el­szakadását kormánya »kizá­rólag belügynek tekinti, ame­lyet a nigériaiaknak kell meg­oldaniuk«. Az amerikai kül­ügyminisztérium csaknem egy héten át töprengett, mi le­gyen a válasz. A bejelentés különös kísérő jelensége, hogy néhány órával később az Egyesült Államok lagosi nagykövetsége közölte: »fan­tasztikusnak« tartja a hírt, hogy Nigéria segítséget kért volna az Egyesült Államok­tól. Londonban előreláthatólag kedden határoznak abban a kérdésben, hogy Anglia haj- landó-e fegyvert eladni a lagosi kormánynak. (MTI) Mobutu kongói elnök rá­dión keresztül felhívta a ki- sangai repülőteret még min­dig megszállva tartó fehér zsoldosokat, a központi kor­mány által elrendelt tűzszü­net alatt tegyék lehetővé, hogy a túszként fogva tartott polgári személyek — köztük asszonyok és gyermekek, va­lamint több európai újság­író — szabadon távozhasson. A belga külügyminiszté­rium kedd délben bejelentet­te: nem került sor arra az akcióra, amelynek keretében egy amerikai szállítógép Ki­sangani repülőteréről elszállí­totta volna a fehér zsoldo­sok által fogva tartott túszo­kat. A minisztérium közlésé­ből nem derül ki, hogy a szál ­lítógép elindul-e, vagy pedig a zsoldosok kényszerítették visszafordulásra. A Reuter kinshasai diplo­máciai körökből úgy értesült, hogy az amerikai szállítógép elrepült Kinsanganiba, de a fehér zsoldosok a repülőtéren kifeszitett fekete ponyvával jelezték, hogy nem engedik a gépet leszállni. A kongói kor­mány felhívása szerint ugyan­is a leszállás engedélyezése esetén fehér, megtagadása esetén fekete ponyvával kel­lett a repülőteret megszállva tartó zsoldosoknak jelzést ad­niuk. (MTI) KÜ árási tilalom Hongkongban Hongkongban kedden reggel folytatódtak a heves angolel­lenes tüntetések. A tömeg a gépkocsik tucatjait gyújtotta fel, köveket szórt a kivezé­nyelt katonáiéra és rendőrök­re, majd szétoszlott. A keddi zavargások után a hongkongi hatóságok éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el, de ez az intézkedés sem tudta megakadályozni a to­vábbi rendbontásokat. A szerda hajnali órákban a vá­ros különböző pontjain is­mét tüntető tömegek gyűl­tek össze, felgyújtottak több épületét, tűzoltókat és rend­őröket támadtak meg. Szerdán hainalban (helyi idő) a rendőrök az újabb zavargások 26 részvevőjét tartóztatták le. (MTI) Selepint választották a szovjet szakszervezeti tanács elnökévé A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának kedden Moszkvában megnyílt plénu­mán Alekszandr Selepint, az SZKF Politikai Bizottságá­nak tagját választották meg a központi tanács elnökévé. Elődjét, Viktor Grisint, az SZKP Politikai Bizottságának póttagját, aki tizenegy évig töltötte be a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsa elnökének tisztségét, nemrég az SZKP Moszkvai Városi Pártbizottságának első tit­kárává választották. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának keddi plénumán Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi bi­zottság titkára hangsúlyozta, hogy az SZKP nagy jelentő­séget tulajdonít a szovjet szakszervezetek tevékenységé­nek. Reméljük — fűzte hoz­zá —, hogy Alekszandr Sele- pin, az SZKP és a szovjet állam kiemelkedő személyisé­ge a szakszervezetek méltó vezetője lesz, A plénum napirendjén egyébként az a kérdés szere­pel, hogyan készüljenek fel a szakszervezetek a szovjet hatalom 50 éves jubileumá­nak megünneplésére, hogyan teljesítik a dolgozók a jubi­leum tiszteletére tett szocia­lista felajánlásaikat. (MTI) Kombinált partizóntámadás állások és repülőtér ellen Az amerikai légierő és a haditengerészet légiereje hét­főn Hanoitól északnyugatra településeket támadott. Üjra bombázták a Hanoiból kive­zető vasútvonalakat, egy Thanh Hoa közelében levő pályaudvart, valamint Dong Hói térségében az úthálóza­tot. A haditengerészet légi­ereje 109 bevetésben támad­ta a demilitarizált övezetet, ahol a tengerészgyalogság a Con Thien támaszpontot ágyúzó dél-vietnami partizá­nokat keresve hajtott végre hadműveletet. Az amerikai 173-as ejtő­ernyős hadosztály két egysége a kambodzsai határ közelében, Kontum térségében kétórás dzsun- gclharcot vívott éjszaka a partizánokkal. Hivata­los amerikai jelentések szerint az ejtőernyősök 26 halottat és 38 sebe­sültet vesztettek. A dél-vietnami partizánok hétfőről keddre virradó éj­szaka Binh Long tartomány­ban, Saigontól mintegy 90 kilométerre északra — ahogy az AFP megjegyzi — sza­bályszerű kombinált táma­dást hajtottak végre az ame­rikaiak és a kormánycsapa­tok állásai ellen. Mintegy ezer partizán egyidejűleg in­tézett a tüzérség által támo­gatott gyalogsági támadást a dél-vietnami 5. gyalogos had­osztály két alakulata, az amerikai 1. gyalogos had­osztály egyik zászlóalja és az An Loc-i katonai repülő­tér ellen. A harcok rendkívül el­keseredettek voltak, és a szabadságharcosok rövid időre el is foglalták a re­pülőtér egyharmad részét. Amerikai részről ekkor légi és tüzérségi erősítést kértek, s miután ezt megkapták, fo­kozatosan visszaszorították a rajtaütésszerűen támadó par­tizánokat. A francia hírügy­nökség megjegyzi, hogy az elmúlt 24 órában ez volt a dél-vietnami hadszíntér leg­jelentősebb eseménye. McNamara amerikai had­ügyminiszter kedden reggel ötnapos dél-vietnami szemle- útjának záróakkordjaként sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy teljesítik a parancsnokok utánpótlási kérelmeit, egyidejűleg hang­súlyozta, hogy a Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai katoná­kat a maximális hatásfo­kig kell kihasználni. Sajtóértekezletén a hadügy­miniszter arról nem tett em­lítést, hogy mikor és meny­nyi katonát küldenek a had­színtérre. Megelégedetten nyilatkozott a VDK ellen intézett amerikai légitámadá­sok hatásáról. A sajtóértekezlet előtt McNamara találkozott Thieu tábornokkal, a dél-vietnami rendszer elnökével és Ky tábornok miniszterelnökkel. (MTI) „Ez az igazság Oroszországról../* 1917-ES JÓSLATOK A VILÁGSAJTÓBAN A világsajtó történeté­nek alighanem leg­mulatságosabb baklö­vését követte el — persze akaratlanul — a Temps című francia lap 1917. november 7-én. A francia újság móir korábban megszerezte Sza- vinkovnak, a pétervári had­ügyminisztérium »egyik volt vezetőjének« nyilatkozatát. Az interjú a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mének reggelén látott napvi­lágot. A néhány órával ké­sőbb Párizsban is ismertté vált események meglehetősen különös színben tüntették fel Szavinkovnak a Temps-ben megjelent szavait: »A szovje­tek bebizonyították, hogy kép­telenek kormányozni az or­szágot. Véleményem szerint szerepük véget ért...« Két nappal később .egy ugyancsak francia nyelvű új­ság, a Journal des Debats, a pétervári eseményeket, a tör­ténelem legnagyobb forradal­mát így kommentálta: »A cá­rizmus összeomlását követő napon egy — emigrációból, illetve szibériai kényszermun­ka-táborokból visszatért — maroknyi orosz forradalmár került a 175 milliós biroda­lom élére«. A »maroknyi« szó értelmezése felől nem lehet kétségünk,' mert huszonnégy óra múlva a lap ismét azt fejtegeti, hogy »a pétervári szovjet egyáltalán nem képvi­seli az ország közvélemé­nyét«. Tudjuk a történelem­ből, hogy Lenin és a bolsevi­kok valóban kevesen voltak — a 175 milliós lélekszámú birodalomhoz képest. Az a tény, hogy ilyen körülmények kötött mégis diadalra vitték a forradalmat, éppen azt bizo­nyítja: politikájuk visszhan­got keltett a tömegekben. Ez egyébként kiviláglik ugyanen­nek a Journal des Debats- nak a már említett novem­ber 10-i, »Lenin diadala« cí­mű cikkéből is. A lap termé­szetesen háborog a bolsevikok »defetista mesterkedésén«, hi­szen még tart a világháború és a forradalom azzal fenye­get, hogy Franciaország orosz szövetségese kidől a csatasor­ból. És a bolsevik »defetis- ták«, mint a lap rosszalóan megállapítja, »a nagy orosz tömegeknek leghöbb kíván­ságai közül kettő teljesítését ajánlják fel: a békét és a földet«. A genfi Journal de Génévé még keményebben fo­galmazza meg az igazságot: egyébként ugyanaz nap, no­vember 10-én. »A szovjet — írja — a helyzet ura, mert békét akar, és az orosz nép nem akarja folytatni a hábo­rút. Kevés szóval ez az igaz­ság Oroszországról«. Ez az igazság persze a tő­kének nincs. ínyére. A londoni Times november 12-én így jósol: »Lenin uralma szemlá­tomást végéhez közeledik.« Az efféle, ma már nevetsé­gesnek tűnő jóslatok attól kezdve vissza-visszatértek a nyugati lapok hasábjain. Ezek a vágyálmok rendszerint meglehetősen megbízhatatlan forrásokból származtak. Így történt, hogy még a húszas évek elején Walter Lipp- mann, azóta is több kiadást megért, Közvélemény című politikai tanulmánykötetében arra intette az önmagukra adó lapszerkesztőket: ha már mindenképpen közlik az effé­le pletykákat, legalább érzé­keltessék, hogy »nem saját forrásból« számaznak ... V oltak másféle jóslatok is. A Matin című francia lap 1917. no­vember 10-én »egy jól tájé­kozott orosz személyiséget« idéz: »Ha kitör a polgárhá­ború, csak rövid ideig fog tartani, mert az ország ha­talmas többséige — merem ál­lítani, hogy Oroszország egészséges erői — összefog a belső ellenség ellen.« Ez a jóslat is pontatlan volt. Mint tudjuk, a polgárháború hosz- szú ideig tartott, a hatalmas többség pedig a »jól tájéko­zott személyiség« megítélésé­vel ellenkezőleg nem az el­lenforradalom, hanem a szov­jet oldalán állt. Abban vi­szont igaza lett, hogy »Orosz­ország egészséges erőié« lett a győzelem. A már idézett Journal des Debats november 9-én ak­ként vélekedett: »Csak az Amerikai Köztársaság ment­heti meg az Orosz Köztársa­ságot, bármilyen paradoxnak tűnjék is, hogy a világ leg­nagyobb kapitalista állama nyújtson pénzügyi segítséget az Európában létrejött első szocialista köztársaságnak.« Erről a segítségnyújtásról annyira nem volt szó, hogy az ellenforradalmat támogató tizennégy intervenciós ország között ott volt ama bizo­nyos »Amerikai Köztársaság« is. Washington álláspontja — a Wilson elnöktől távozó Charles Crane diplomata 1917. december 26-i nyilatko­zata szerint — az volt, hogy majd csak egy olyan kor­mányt fog elismerni, »amely­nek kézzelfogható esélyei lesznek arra, hogy hatalmon tud maradni«. Washington kissé sokáig la­tolgatta az esélyeket: a dip­lomáciai elismerés tizenhat évig, 1933. november 16-ig váratott magára. E tizenhat év mellett olyan kézzelfog­ható tények jelezték a szov­jet kormány hatalmon mara­dási esélyeit, mint az első öt­éves terv sikere, az ország iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása. Hasonlókép­pen mosolyogtatóak a többi nagyhatalom hivatalosainak 1917-es nyilatkozatai. A Reu­ter november 17-én azt jelen­tette a brit fővárosból, hogy »londoni hivatalos körök nem ismerhetik el azokat az áru­ló bandákat, amelyek ez idő szerint Pétervárott maguk­hoz ragadták a hatalmat«. Az egykorú jelentéstől hosz- szú út vezetett — mondjuk, Wilson brit miniszterelnök tavalyi moszkvai útjáig, ami­kor az angol kormányfő orosz nyelven szólt a szovjet televízió nézőihez... Nem­különben hosszú volt az út Noulens pétervári francia nagykövet 1917. december 6-j nyilatkozatától: »A szövetsé­gesek nem tiltják meg, hogy Oroszország, ha majd csaló­dik, egy napon visszatérjen hozzájuk« — például a fran­cia pilóták Normandia—Nye- man légíeziredáig, amely a második világháborúban a Szovjetunió területén harcolt a hitlerista hordák ellen .., A londoni Times 1917. no­vember 9-én jelentette, hogy a polgári kormány miniszter- elnöke, »Kerenszkij megszö­kött«. A hajdan híres — sőt hírhedt — szépfiú és exmi- niszterelnök történetesen ma is él, az Egyesült Államok­ban. Nemrég — bukásának közelgő jubileuma alkalmá­ból — nyilatkozott az US News and World Report cí­mű amerikai hetilapnak, öt­ven évi számkivetettség, a forradalom győzelmének öt­ven esztendeje, a szovjet ál­lam fennállásának öt évtize­de után szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy »a szovjet rendszer csődbe jutott«. És ő ezt komolyan gondolja — ab­ban az országban, amelynek fővárosát »forró drót« köti össze a Kremllel... K erenszkij valaha poli­tikusnak hitte magát. Mégis több politikai érzékről tett tanúbizonyságot az a ma Franciaországban élő századeleji szimferopoli orosz kereskedő, aki megírta a szovjet hatóságoknak, hol rejtette el annak idején ara­nyát. A szovjet törvények ugyanis az elásott kincsek nyomravezetőinek százalékos részesedést juttatnak. A ke­reskedő nyilván úgy okosko­dott, hogy ötven év után ez a néhány százalék is több mint a semmi. Néhány hét­tel ezelőtt át is vette a pénzt a párizsi nagyknvetséHtfil. Serény Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents