Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-11 / 162. szám
W1LAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK] ÁB A i 50 níLÉB 150 PERC DOMOGYEDOVÓBAN MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam 162. szám. y' 1967. július 11., kedd Idegenforgalom ■ világméretekben Alig akad olyan sajtótermék, amelyben az utóbbi hónapokban ne írtak volna az idegenforgalmi évről. Említésié került a venóégiá :óipar felkészüléséről szóló tudósításokban, a kereskedelemről írott információkban és a különböző idegenforgalmi vezetők nyilatkozataiban. Hasonlóan nagy a visszhangja a kezdeményezésnek az egész világon, amióta az ENSZ 21. közgyűlésén közfelkiáltással fogadták el 12 ország javaslatát arról, hogy 1967-et a nemzetközi idegenforgalom évének kell nyilvánítani. A tekintélyes világszervezet, az ENSZ, amely fontos világ- politikai kérdésekben hozott már határozatokat, felni vasokat, ezzel az intézkedéssel rangra emelte az idegenforgalmat. A turizmus, amely a legutóbbi 15—20 évben indult rohamos fejlődésnek, így méreteinek és jelentőségének megfelelő helyet kapott. Évente milliók kerekednek fel, hogy lássanak, szórakozzanak, gyarapítsák ismereteiket. Mindenkit vonz a távoli tájak — vagy a szomszédos országok szépsége, természeti gazdagsága. De nemcsak egyszerűen erre kíváncsiak az emberek. Minél többet kívánnak megtudni más országok történelméről, történelmi nevezetességeiről; vonzó bekukkantani más népek kultúrájába, ismerkedni életkörülmé- nyikkel, évszázados vagy legfrissebb szokásaikkal. Egy- egy ilyen látogatás után többnyire másként látják az illető országot vagy lakóit, megváltozik a vélemény. Sokszor elmondták már, akik távolabbról érkeztek hazánkba, hogy nem is gondolták volna, milyen nagy eredményeket értünk el, mások meg azt ecsetelték, hogy egészen másféle életről olvastak az ottani sajtóban. A tömeges látogatások fejlődésével válik mind jobban ismertté például a nyugati turisták előtt, hogy Magyarországon már nem csikósok élnek, s hogy a pusztánál szebbek városaink, fal- vaink — korszerű életet élünk — s méghozzá nem is rosszul. A baráti országból érkezők viszont arról győződhetnek meg, hogyan épül nálunk a szocializmus, közelebbről is megláthatják azokat az embereket, akikhez a közös eszmék szálai fűződnek. Akik látogatják egymást — ismerkednek. Barátokat szereznek, többnyire máskor is visszatérnek. így válik a idegenforgalom a béke és a barátság követévé, ami az egész emberiség előnyére válik, hiszen szerte a világon mind több lehetőség nyílik az emberek közötti érintkezésre, elősegítve a nemzetközi feszültség enyhülését. Éppen ezért kezdeményezte az ENSZ, hogy 1967-et az idegenforgalomnak, a népek barátsága szimbólumának szenteljék. Híven fejezi ki ezt az év jelszava: »Az idegenforgalom — út a békéhez«. Érzel is azt kívánják elérni, hogy a kormányok ismerjék fe< az idegenforgalom jelentőséget, segítsék elő fejlődését azzal, hogy elhárítják az akadályokat, enyhítik a politikai és gazdasági okok miatt létrehozott különböző kötöttségeket. A felhívás — legalábbis az eddigi jelzések szerint —- megértésre talált. A legtöbb országban megkönnyítik a vízumok beszerzését. Nagy építkezések és előkészületek folynak a Szovjetunióban, ismét előbbre lépett az idegenforgalomban Bulgária. Belgiumban például egyezményt kötöttek a rádióval, televízióval cs a nagy sajtóorgánumokkal, hogy a közönséget állandóan és minél jobban tájékoztassák azokról a kulturális lehetőségekről, aihelyeket az idegen- forgalom nyújt. Az ottani postaügyi minisztérium emlékbélyeget bocsátott ki a nemzetközi idegenforgalmi év alkalmából; kampányt indítottak az idegenforgalom alapját képező foglalkozási igák népszerűsítésére, és mindent megtesznek, hogy a vendegek kedvezőbb fogadtatásban részesüljenek. Az előkészületekből kivette i észét hazánk is. Tavaly több mint hárommillió külföldi járt hazánkban, közülük 1 603 522 kifejezetten magyarországi úticéllal jött, a többi — 1 422 334 — átutazó volt. Az úgynevezett tranzit utasok száma tehát egyre jobban megközelíti a beutazókét, és feltételezhető, hogy tovább növekedik majd az idegenforgalom évében, amikor a számítások szerint minden eddiginél többen kerekednek útnak. Az idegenforgalmi év sikere nemcsak a felsőbb irányító szervek jóindulatát, vagy anyagi hozzájárulásán múlik. A megyei idegenforgalmi hivataloknak, a tanácsi szerveknek minden eddiginél többet kell törődniük a helyi fejlesztéssel, a műemlékek, történelmi nevezetességek és érdekességek karbantartásával, az új bisztrók, üzletek, helyi elszállásolási lehetőségek teremtésével. Sokkal több házigazdára van szükség, mint az idegenforgalommal hivatalosan foglalkozók száma. Valahogy el kellene érni, hogy képletesen szólva »tízmillió idegenvezető« legyen az országban; valameny- nyi állampolgár segítse a népek közötti barátság fejlődését, fogadja szívesen a hozzánk érkezőt, ugyanakkor legyen büszke eredményeinkre, hazánk szépségeire, s mindarra, amit a munkáskéz alkotott a legutóbbi húsz esztendőben. Mindez természetesen nemcsak politikai érdek, s nem egyedül azért szükséges, hogy jól vélekedjenek rólunk a világban. Az idegenforgalom jelentős szerepet tölt be az országok gazdasági életében: serkenti a kereskedelmet, sok embernek teremt munkaalkalmat, és lehetőséget nyújt egyes elmaradottabb országok, vidékek fejlesztésére. Bizonyíték erre, hogy évente körülbelül 150 millió ember utazik, s ebből a turizmusból a bevétel 10 milliárd dollárra tehető! A magyarországi idegenforgalom — ha szerény mértékben is — szintén hozzájárul a népgazdaság gyarapításához. Számunkra se lehet közömbös, hogy ez az arány milyen mértékben és milyen ütemben növekedik. Már csak azért sem, mert a külföldi turisták által itthagyott deviza százszázalékos arányában nyílik mód arra, hogy növekedjék az itthonról kiutazó magyarok száma. A nemzetközi idegenforgalmi évnek minden bizonnyal nagy sikere lesz, hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok gyarapításához, a turizmus fejlődéséhez, és eléri célját: »Az idegenforgalom — út a békéhez«. üapalyag lm«« Az EMSZ-nek kel! rendeznie a nemzetközi problémákat Koszigin nyilatkozott a francia rádiónak A francia rádió vasárnap délben ismertette Koszigin szovjet miniszterelnök nyilatkozatát A szovjet kormányfő a nyilatkozatot Pompidou francia miniszterelnök hivatalos szovjetunióbeli látogatásának befejeztekar tette. A Johnson amerikai elnökkel Glassboróban folytatott megbeszéléseivel kapcsolatban a francia rádió riportere feltette Kosziginnak a kérdést, véleménye szerint a nemzetközi problémák csupán a Szovjetunió és Amerika közreműködésével is megoldhatók-«? Koszi gtin így válaszolt: »Nem bízunk olyan megegyezésben, amely csupán a két nagyhatalom között jön létre. Az Egyesült Nemzetekben bízunk, ahol valamennyi nép és ország képviselve van. Ennek a testületnek kell rendeznie a nemzetközi problémákat’“. Arra a kérdésre, hogy a közel-keleti probléma rendezhető-e az ENSZ révén, a szovjet kormányfő így válaszolt: »Meggyőződésünk, hogy íz ENSZ-nck elöbb-utóbb olyan határozatot kell elfogadnia, amely elítéli Izraelnek az arab államok elleni agresszióját és követeli az izraeli csapatok visszavonását a megszállt arab területekről. A Szovjetunió e célból minden szükséges lépést megtesz a Biztonsági Tanácsban..« Az Izrael és az arab államok közötti tárgyalások lehetőségére vonatkozó kérdésre Koszigin megjegyezte, hogy a felelet megadására csupán az arab államok illetékesek. Vietnammal kapcsolatban Koszigin kijelentette: »A vietnami háború áz amerikai csapatok Vietnamból történő visszavonásával ér véget. Más kiút nincs“. A továbbiakban Koszigin kijelentette: — Nagyra értékeljük De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök politikáját, amely arra irányul, hogy létrejöjjön Európában a kölcsönös bizalom légköre, A fenti összefüggésben a szovjet kormányfő rámutatott arra, hogy Pompidou francia miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása a Szovjetunió és Francia- ország közötti kapcsolatok fejlődésének eredménye volt és arra irányult, hogy tovább erősödjék a két ország együttműködése, kölcsönös bizalma. Nyilatkozata további részében Koszigin hangsúlyozta, hogy a békés együttélés »az egyetlen lehetőség a béke fenntartására, amíg a földön két különböző társadalmi rendszer létezik«. Légicsodák parádéja Minirakétával fölfegyverzett, függőleges felszállásra képes harci repülő. A domogyedovói repülőtéren 150 ezer néző, köztük Brezsnyev, Koszigin és Pod- gomij jelenlétében vasárnap »fellebbent a fátyol« a szovjet légierő újdonságairól. A pompás utasszállító gépcsodák — például a négyturbinás, 186 személyes IL—62 és a 70 férőhelyes TÚ 134 — és az óriási helikopterek nem tudták elvonni az érdeklődést a parádé kitűnően szervezett katonai részéről. Kezdetként 100 repülőgép mutatott be villámgyors ejtőernyős akciót. Pillanatok alatt a földön voltak a harckocsik, a rohamlövegek, a tábori rakéták, a páncélos szállító jármüvek, amelyekkel 1200 ejtőernyős nyomban rohamra indáit. A repülőtér fölött, egyre- másra suhantak el — óránként 3000 km-es sebességgel — a legkülönbözőbb, 30 km- es magasságra képes, szuperszonikus gépek, egyesek szárnya alatt fénylő »mini«- rakétákkal, mások hasa alatt egyetlen, hatalmas szárnyas rakétával. Lélegzetvisszafojtva figyelte mindenki a széles törzsű, függőleges felszállásra képes gépek mutatványait, emelkedését, helyben végzett fordulatait, majd szélsebes eltűnését vízszintes irányban. Azután változtatható szárnyprofilú gépek következtek, amelyek, szárnyaikat a törzshöz húzva, néhány másodperc alatt szuperszonikus sebességgel szöktek a magasba. Különösen érdekes látvány volt ezután, amikor egy helikopter, 12 tonnás »Proton« űrhajót cipelt át a nézők feje felett. Végül dörgő finálét rendezett 21 nyilazott szárnyú vadászgép, valamennyien egyszerre lépték át a hangsebességet és ebben a pillanatban felsokszorozott erejű hang- robbanás tett pontot a jubileumi évhez méltó 150 perces légi parádé végére. Andrej Grecsko honvédelmi miniszter vasárnapi napi- parancsában felhívta az ösz- szes szovjet harcosokat: az imperialista agresszió fokozódása miatt még jobban sajátítsák el a haditudományt, erősítsék harckészségüket és legyenek még éberebbek. A nagy nyugati hírügynökségek moszkvai tudósítói részletesen beszámolnak a szovjet repülés nagy seregszemléjéről, a vasárnap délelőtti nagyszabású légiparádéról. Valamennyi hírügynökség megegyezik abban, hogy a bemutatónak hatalmas sikere volt. Vasárnap reggel még szemerkélt az eső, dél felé pedig már sötét felhők tornyosultak. — Hiába, az idő közbeszólt — mondta Kozma Gézfi, a so- mogyudvarhelyi tsz elnöke. — Pedig reggel voltak itt a gépállomásról, mára kaptunk volna két kombájnt az itt lévő három mellé. Olyan érettek a búzáink, hogy direktbe vághatnánk. Dehát... Igen, sokat könnyithetett volna a gondon ez a vasárnap. Jócskán megszaparod- hatott volna az a 120 hold kenyérgabona-terület, amiről már eddig letették a gondot. — Csak az vigasztalja az embert, hogy igen kellett már ez az eső. A járás déli Míg az eső megeredt... részén mintha föllélegzett volna a határ, mintha zöldebbek lettek volna a kukoricák. S míg hullt, hullt a nevelő csapadék, Csurgótól északabbra felhőket kergetett és port kavart a szél. A csendes vasárnapi utcán Iharosberényben gabonát hordtak a vontatók, a falu határában dolgoztak a gépek. Kivált Inkén volt mozgalmas a délelőtt. Az iroda előtt kerékpárok. Előleget fizettek. A darvast úton éppen indulni készült tró József traktoros és Horváth István gépkezelő. — Egy 106 holdas táblára megyünk, de már korán reggel tíz holdat levágtunk a kis mezőben. — Ügy gondolom, ha minden jól megy, két nap alatt talán sikerül ezt is learatni. — Komolyan mondom, már négy éve megvan ez a rend- revágó, de még soha ilyen jól nem ment. Sikerült úgy megigazítani, hogy öröm vele dolgozni. Útra készülődnek. Horváth István még visszaszólt — Hát majd igyekszünk! Az országút mellett a búGÉPPEL ÜLTETIK A PALÁNTÁT Géppel ültetik a másodvetésű káposztapalántát a kapós füredi Aranykalász Tsz kertészetében. Nyolc holdon termeltek zöldborsót, s 468 mázsát értékesítettek belőle. zatablán két kombján forgolódik. Berkes Imre kombáj- nos most a földről figyeli, hogyan megy az új masina Békés György segédvezető irányításával. A másikon Komlósi István ül. — Ma kezdtük a búzát — jegyzi meg segédvezetője, Németh József. — Azt hiszem, még az öregek se igen emlékeznek ilyenre. — Mint a többiek, Faggyas János is a gépeket figyeli — egy kombájntartályban több mint 13 mázsa van. Általában 10—11 szokott lenni. Csuda jó búza ez! Súlya van. És ahhoz, hogy homokon termett...! Közben odaér az elnök is. Futó János reggel ótá éppen úgy, mint hétköznap, intézkedik. — Nincs most megállás. Ponyvát küldtem a magtárhoz, az egyetlenegy fúvó alig győzi ezt a sok búzát. Hangja nyugodt, tele van reménykedéssel, bizakodással. Nem dicsekvő, de az arcán a derű az örömről vall. — Vetőmag lesz belőle. Nem a holnap, hanem a távolabbi jövő kenyere. — Azt mondják a gyerekek, amíg ez a harminc hold le nem fogy, nem hagyják abba. Csak az idő tartson ki addig. Most az első a búza. Az emberek a faluban pihentek, ünnepeltek, de kinn fogytak a rendek, hordták a vontatók a kicsépelt gabonát, az ünneplő emberek, valamennyiük kenyerét. Míg megeredt az eső, hétköznapi igyekezettel ment a munka. Eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt sokszor biztatni kellett az embereket, ne álljon le a munka hét végén, hiszen ilyenkor minden nap drága. Most senkit sem ketl figyelmeztetni. Ez a törekvés belülről fakad. Fordul a gépóriás, és egyre fogy, fogy a lábon álíő búza, (Vörös(f
