Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-09 / 161. szám
Vasárnap, 1967. Julias 9, 5 SOMOGYI NÉPLAP az önként vállaltakból A MÜLT ÉVBEN Baranya megyében kisér- letkéopen megrendezték a tiszteletdíjas művelődésiotthon- igazgatók és népművelési ügyvezetők egyhetes alapfokú tanfolyamát, illetve annak záróakkordjaként a vizsgát. A módszer eredménves volt, ezért a Művelődésügyi Minisztérium rendeletére az idén az egész országban megrendezik ezt a tanfolyamot, amit szóbeli vizsgával igyekeztek értékesebbé tenni. Megyénkben a Balaton-part adott helyet ennek a tanfolyamnak. Fonyódon mintegy 25 tiszteletdíjas népművelő gyűlt össze a lúlt héten, s szombaton volt a vizsgájuk. Igaz, hogy miniszteri rendelet írta elő a részvételt, de mégiscsak azok részére akik egész évben és évtizedek óta önként vállalt munkát végeznek. Belülről fűtött tenniaka- rásból, vágytól és buzgalomból — másokért Hogy ez mennyire Így van erre a vizsga nagyon is rávilágított. A legtisztább példát mondom el, egy hetvenéves, a múltban molnárember, falujában ma is aktív népművelő esetét. Fridrich bácsi nem akart eljönni a tanfolyamra, a felszólító levelet már majdnem visszaküldte, amikor eszébe ötlött: legfrissebb olvasmányából egy gondolat: egy haldokló ember utolsó szavai a fiához. ülők többségét ilyen emberek képviselték. — Az előadások pedagógiai szakértelem hiányában és magasabb műveltség nélkül egyszeri hallásra és olvasásra magas szintűek voltak. A legtöbbet a tapasztalatcserékből tanultak azok, akiknek nincs tanító diplomájuk — mondta. Vizsgázónak is azért maradt utolsónak, hogy minél többet hailjon. és a sok kérő közűi ő kapta meg egyedül a tanfolyam nyomtatott jegyzeteit, nem hivatalosan, de megérdemelten. H árom csoportban folytak a vizsgái, az egyik csoportban a tanítók, a másik kettőben náz- tartásbeli asszonyok, tsz dolgozók, vegyes foglalkozású emberek ültek. A vizsgakérdések általános elméleti felkészültséget mértek az egy hét alatt tanultakból, központi gondolat volt a pártkongresszus irányelveiből adódó népművelési feladatok, a második kérdéssel a népművelők gyakorlati teendői felől érdeklődtek a vizsgáztatók. A vizsga mellett alkalom nyílott a vizsgázók munkájának megismerésére is. A nem pedagógusok közül sokan panaszolták, hogy községükben nem vállalják el a népművelést azok, akik elsősorban hivatottak rá. »Ha jönGazdát a szolgáltatásnak! Amikor Kaposvárhoz csatolták és szctdarabolták a marcali járás nagy részének szolgáltatási igényeit kielégítő vegyesipari ktsz-t, a járás vezetői érthető aggodalommal várták ennek következményeit. — Ritkán keresnek meg benünket az itteni részlegek vezetői, nem ismerik gondjainkat, igényeinket és távlati terveinket. Bántó, hogy a cipészek nemrégen épített, korszerű üzemházában csak igen kevesen dolgoznak, jobbára inkább anyagtárolásra használják. Pedig a járásban legalább száz olyan cipész kisiparos van, aki innen várna munkát. Okét is foglalkoztatni lehetne, ha például megbízatást kapnának bőrhulladék feldolgozására, a téglagyárakban használatos saruk készítésére — mondják a járás vezetői. De ezt a tevékenységet a ktsz-nek kellene szerveznie, irányítania. Több községben megoldatlan a személyi szolgáltatás. Nagyobb ütemben kellene kiképezni a férfi- és nőifodrász-szak- mában a tanulókat, és segíteni őket abban, hogy a kisebb községekben letelepedjenek. Hamarosan megkezdik a nagyobb községekben a szolgáltató központok kialakítását, s ezekben a községekben szolgáltatóházakat építenek. Ezekhez viszont jól képzett szakemberekre Nyilván valami útrabocsátó üzenet. Ezek után úgy érezte, el kell jönnie a tanfolyamra. A vizsgázók közül utolsónak maradt, ő kérte így. Amikor rákerült a sor, tételén kívül életéről is beszélt, ami már nagyon régóta összefonódott a faluközösség életével, pontosabban Törökkoppányéval. Ma sakkört vezet, felnőttjei sikeresen szerepelnek a versenyeken, most a fiatalokba is szeretné beoltani a nemes játék- szeretetét A múlt évben a saját fájából és szenéből fűtötte a klubot, havonta négy forintot fogadott el a látogatókból. Nemrégiben elvégezte a ne egy pedagógus...« — visszatérő refrénként hangzott el több ember szájából is. A S70MSZÉD0S TEREMBEN a pedag j^us csoport vizsgázott. A következő helyiségben megint a »másfoglalkozásúak«. ök voltak többségben. A vizsga hangulata csak kis mértékben hasonlított a megszokotthoz. A többnyire középkorú nők és férfiak nem rejtegették, mit nem tudnak. Tudásukat meg szívesen adták ót egymásnak, és én úgy éreztem, hogy örömmel számoltak be a vizsga- bizottságnak is, ezzel is bizonyítani akartak. És a vizsga lesz szükség. A szakemberek nevelésére a marcali részlegek lennének hivatva, ezért kellene tervszerű szakember képzést folytatniuk. A járási tanács nemrégen egy bizottságot alakított, s ennek kell kidolgoznia egy tervet, hogy a Marcaliban működő, de jelenleg Kaposvárhoz tartozó szolgáltató részlegek egy önáló, Marcali székhelyű vegyesipari ktsz- be tömörüljenek. Bizonyára megérti és segíti majd a járás sezetőinek törekvését a KISZÖV is, és közreműködik abban, marxizmus—leninizmus alapfokú tanfolyamot is. Megkérdezték tőle, véleménye szerint érdemes volt-e eljönni a tanfolyamra? Igaz válasza megeredménye, a tanultakon kívül, azt hiszem, elsősorban ez volt. Tapasztalataikra, elmondott-helyzetjelentéseikre-« meg érdemes különösen is odafigyelhogy a öltételek mfegterem- tése után a Marcali Vegyesipari Ktsz újból és a jelenlegi részlegeknél eredményesebben működhessen. ható volt és jellemző is a tanfolyamra, mivel a padokban ni. Horányl Barna Sz. L. KASZÓPUSZTA, 1967 Kulturáltan, emberhez méltóan Alig száz ember — gyermek I és felnőtt — él a Somogy- szobtól hét kilométerre levő j Kaszópusztán. Homokos erdei út visz a pusztába, és amíg az utas odaér, van ideje töprengeni, hogy mi fogadja majd, hogyan élnek ott az emberek... Hohenlohe herceg egykori családi kastélyában ma a Dél- somogyi Erdőgazdaság kaszói erdészetét találni. A kastély körüli park mintha egy nagy város féltett kincse volna. Szerető gondos kezek nyomát látni mindenütt- a pázsit, a virágok, a díszfák s a tisztaság is mind-mind erről vall. Gyermekek vidám nevetése hív a park távolabbi részébe. A zuhanyozó melletti medencében népes társaság labdázik, lubickol; élvezik a nyár, a szünet örömeit. Az ötödikes Tuboly Lali, aki osztályának legjobb tanulója. Cseh Laci, Plusinszki Józsi, aztán Szanyi Évi, aki már nagylánynak számít, mert elvégezte a nyolcadikat. őszre Csurgón találni majd a gimnáziumban, ott fog lakni a kollégiumban. Hamarosan követi őt barátnője, Keszerice Gyöngyi, aki ugyancsak csurgói diák lesz jövőre... Közel a strandhoz található a somogyszobi fogyasztási szövetkezet élelmiszerboltja Illetve az üzletnek csak az egyik részében foglalkoznak élelmiszerárusítással, a másik része ugyanis eszpresszó! Kis- gyura Irén boltvezető többféle feladatot is ellát: vezeti az üzletet, főzi a kávét, kezeli a lemezjátszót, és ha szomjas vendég érkezik, nyitja a hűtőszekrényt, kínálja a kellemesen hűtött italokat: ötféle szénsavas hűsítőt, sört, bort. Ez a kis pusztai üzlet-esz- oresszó havonta 40—45 000 forintos forgalmat ér el, és többségét nem italból! Bőséges az élelmiszer választék, tisztaság, rend van mindenütt, tetszetős a modern falfestés is. A somogyszobi szövetkezet — de az üzletvezető is — minden elismerést megérdemel, hogy ilyen lelkiismeretesen gondoskodnak a pusztán élőkről. körülmények között élhessenek ezen a távoli pusztán. Valamennyi családi házat korszerűsítettük az elmúlt években, parkettával láttuk el őket, bevezettük a vizet. Tavaly 200 000 forintból az üzemi konyhát és étkezdét hoztuk rendbe. Megépítettük a gyermekeknek a fürdőmedencét, és az idén hasonlót építünk a felnőtteknek is. Ebben az évben bővítjük, átépítjük a munkásszállást, erre 300 000 forintot költünk. Hozzánk tartozik Kanizsaberek és Szenta is. Kanizsaberek a múlt évben kapott 800 000 forintért villanyt, Szenta pedig 300 000 forintból mosdót és öltözőt. Az elmúlt időben évente 400—500 000 forintot áldoztunk arra, hogy dolgozóinknak emberi körülményeket teremtsünk — tájékoztat Kiss István erdészetveze tő. Az üzemi konyhát, étkezdét ió néhány nagvobb kaposvári üzemnek is érdemes megnézni ; tisztaság rend hófehér abroszok és jóízű étel várja minden délben a munkásokat , De nemcsak az erdészetve- — Minő, ) törekvésünket az zető által felsoroltak bizonyít- vezeti, hogy dolgozóink és ják, hogy lehet egy távoli családjaik kulturált, emberi I puszta lakóinak is emberi, 4 „ MEGBÁNTOTT" FALU Sok szemrehányást kaptam azért az öt évvel azelőtti riportért. A legtöbbet talán ös- vegy Kovács Vendelnéiöl. A 85 éves csupa ránc nénike valóságos szóperre hívott. — Szegények falva? Kinek jutott ez eszébe? Ha tudnám, még a botommal is végig - égnék rajta ... Talán Gárdony— Milyen szegénységről lenne szó?.,. ban vagy Darányban mondták. Azoktól kitelik ... És hiába próbáltam megnyugtatni, zsémbesen, zsörtölődve folytatta: — Ezt a szégyent nem veszi magára a falu. Nyomtatott betűkkel kiírni ilyet! Tudod, ki a szegény? A templom egere! Az ám, de nem mi! öt éve ezt a címet adtam a riportnak: öregek ünnepe szegények falván. Drávatamási legöregebb embereivel beszélgettem. A legtöbb szó a hajdani szegénységről esett az öregek tiszteletére rendezett fényes lakomán. A sok gyerekről, a hetelőzésről és a földén.égről. És ezzel az írással »bántottam meg« a falut. Hiába védekeztem Kovács néni előtt, hiába idéztem öreg társai szavait, érvelésemet ezzel utasította vissza: — Elmondani lehet, de leírni nem ... A fiatalabb generáció így foglajt állást: — Azt kell megnézni, uogy ma mi van! öt évvel az említett cikk — után a mát próbálom nézni. Embereket keresek, de a füllesztő forróságban üre< néptelen a falu. Csupán a major egyik istállója előtt van mozgás. Egy öreg és egy — kulturált életet biztosítani. Hetenként tartanak filmvetítést, nézhetik az erdészet irodájában a televiziót — tévé egyébként minden pusztájukon található —, hat családnak emellett saját készüléke, s valamennyinek rádiója is van. 200 000 forintért orvosi rendelőt építettek, és ha az ígért berendezést megkapják, akkor az ősztől már könnyebb lesz az orvos munkája és a betegek helyzete is. Két tantermes iskola van a pusztán, s természetesen, lakásuk a pedagógusoknak. Nemsokára elkezdik az új munkásszállás építését, erre 300 000 forintot költenek. Kuglipálya áll a felnőttek rendelkezésére, és hamarosan egy klubot is berendeznek számukra... Ragaszkodnak Kaszóhoz az emberek, kevesen tudják elképzelni, hogy másutt éljenek. Példa erre a 72 éves Pitonyák •János nyugdíjas vadász — és még többen is —, aki mór a herceg idejében is itt élt. földes szobában lakott, közös konyhában főztek más csalá- dokkál. Fia is erdész, s a család jó érzi magát Kaszában Főleg, amióta megtalálják mindazt, ami a kultúráit, em béri élethez szükséges ... S zalai László gyerek dolgozik az árn> ókban. A trágyakihúzót sz ge- lik. A bácsit Kiss Imrének hívják. Állatgondozó. A fiúnak Gencsi Jóska a neve. Tejeskocsis. A témánál maradunk, a szegénységről beszélgetünk. Az állatgondozó megtörni a pipáját) és hegyeset sercint. — Milyen szegénységről lenne szó? — kérdez vissza. — Mert egyszer járt itt egy újságíró és erről beszélge ott. Meg is haragudtak rá az cm berek. A múltat már nem lehet hánytorgatni. — Nem lehet? Arten miért? — Mert a rosszat mindenki el szeretné felejteni. Átért nem. Meg aztán égésién másként van most. Nézze, ma mindenkinek van jó ruhája, cipője. És a tej’oeaprí- tani-való is megvan. És aki a szegénységet emlegeti, arra megharagszanak az emberek. De meg ám! Csönd van. A fiú mezítláb áll előttünk. — Nincs cipőd? Nevetésre szalad a szája. Az öreg válaszol helyette — Ennek? Már hogyne lenne. Csakhogy ez ebbe leli a kedvét. Nyáron mindig így jár. — És hány pár van? — Három vagy négy. Nem is tudom. — A mezítlábas fiú. A fiú havi fizetést kap. Kiss Imre állatgondozó munkaegységre dolgozik. Tavaly negyvenezer forintot kapott a közösből. — Abból húsz mindjárt el is ment a gyerek lakodalmára. — Húszezer?! — Annyi hát. Kevés talán? — Nem sajnálta? — Tisztességes lakodalmai akartam. Annak pedig meg kell adni az órát... Észre sem vettük, hogy hallgatóságunk is van. Móie József, Gelencsér István ser- tésgondozó, Csordás Jenó ta- karmányos, Gencsi Jóska édesanyja és testvére. A vadászkalapos Móré József ve szí át a szót. — Így van ez, ahogy a szomszéd mondta. Az smbe: igyekszik mindent megadni a gyerekeinek. Én itt voltam az uradalomban cseléd. Azután egyéni lettem, most meg szövetkezeti vagyok. De a gyerekeim többre vittek Jóskám festő, Jancsim kőműves, Pistám is festő, Marikánk ápolónő, a legkisebb még tanul. A többiek hallgatnak. — Mennyit ért tavaly a munkaegység? A sertésgondozó válaszol: — Hatvanhárom forintot. — Azt kell megnézni, hogy ma mi van! — És az azt megelőző évben? Hárman is mondják egyszerre: — Harmincöt forintot árt. Egyik évről a másikra megduplázódott a jövede.em. A zárszámadó közgyűlés jegyzőkönyve szerint a múlt évben végzett munka alapján 18 660 forint az egy tagra jutó jövedelem. Az egy napra eső kereset 93 forintot tesz ki. — Panaszkodni senk'nek sincs oka — mondja Csordás Jenő. — Aki dolgozik, az nálunk csak gyarapodhat. Nekem példának okáért egészen pontosan 2600 forintra jön ki a havi fizetésem. A falu lakosainak bankbetétje meghaladja az egymillió forintot. Minden lakosra — a gyerekeket is beleszámítva — több mint kétezer forint félretett pénz jut. Kiss Imre így indokolja ezt: — Mert dolgozunk, kérem. A mi határunkat meg Lehet nézni! A mi asszonyainknak párja nincs ... Az asszonyokból és lányokból álló brigád a Dráva egykori árterületén, Szigecské- ben dolgozik. A vegyszeres kukoricát ritkítják. Harmincán vannak. Csípkeiődően jó- kedvűek. — El mert jönni? — kérdezik egyszerre húszán is. — Ha most se írja meg, nagy gazdagok vagyunk, akkor soha többé ne kerüljön a szemünk elé ... Mindenki magyaráz, bizonyít. Zdelár Gézáné, Makcvi Gyuláné, Kolárics Vendemé, Gulyás Béláné, Végh La fosná, Manninger Györgyné, Antal Józsefné, Kolárics Gyuláné, Rackó Józsefné, Tótfalusi Józsefné, Bereczki Lajosné, de még a legöregebb, Grosics Józsefné is. — Tudja hány iparost adott a mi falunk? Éppen annyit, ahány házunk van. A faluban pontosan íJ4 ház van. De van olyan ahonnan két-három kőműves és szobafestő is elszármazott. Mert ebben a faluban divat lett az iparos mesterség. — És mit gondol, hány régi házunk van? — kérdez Gulyás Béláné. — Három. Annyi bizony! A többi már átépített, és új. Ha van zed- ve, nézzen be bárhová, meg látja, hogy nem is akármilyen bútorok vannak a lakásokban ... És mondják, sorolják szünet nélkül egy jó órán át. Hallgatni kell őket és örülni kell, mert fényesen bizonyítanak. A legöregebb asszony rákönyököl a kapanyélre, és úgy nézi a többieket. Kendőié alatt csupa mosoly a ráncos arca. Egyetlen kérdésre kérek tőle választ: — El lehet felejteni a múltat? Mosolyogva válaszol: — Hallhatta ... Németh Sándor (Foto: Cservemkaf
