Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-04 / 156. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA PECH Az angol egyetemi vá­ros egyik újságjáoan állt a Kövei Kezd .Hirdetés: »Ké­rem azt a szürke kosztü­mös hölgyet, aki elegáns esernyőjével tegnap 17 óra 27 perckor az egyetem irányába haladó városi jón élet­jelt magáról! Egy re­ményteljes joghallgató.« Egy nappal később a következő váiaszhirdetés állt ugyanabban az újság­ban: »Az a szürke kosztü­mös hölgy, aki elegáns esernyőjével tegnapelőtt 17 óra 27 perckor a városi Ouszon utazott, a jelesé­gem. A jogtudományok professzora!« A komikus és a Szahara Bob Hope amerikai ko­mikusnak föltették a kér­dést, van-e olyan munka­kör, amelyet semmikép­pen sem vállalna. A ko­mikus válasza így hang­zott: »0 persze, több is van, így ; retnék levélhordó lenni a Szaharában.« Magas emberek klubja A KLM nemcsak a Holland Légiforgalmi Tár­saság, hanem a nyugat­német Kiéiben alapított magas emberek klubjának (Klub Langer Menschen) megjelölésére is szol­gál. Mivel a magas növé­sű emberek számos sze­mélyi használatú tárgyat (ruha, cipő, ágy) nehezeb­ben szerezhetnek be, cé­lul tűzték ki, hogy a ta­gok érdekét képviselik a hatóságoknál, a kereske­delmi szerveknél. A klub tagjai közül a legmaga­sabbak: a holland Cramer (2,42 méter) egy nyugatné­met Erlangerből (2,34 m). Miután beválasztották Paul Adenauert (a volt kancellár fiát 1,96 m), fel­ajánlották a tiszteletbeli tagságot De Gaulle elnök­nek és Kiesinger kancel­lárnak (mindketten 1,93 m) és lbn Szaúd volt király­nak (212 cm). Nemcsak majomlxáz A New York-i állatkert­ben nemcsak majomházat létesítettek, hanem egy ideje az áliatkert vendég­lőjének bejáratán ez a felirat olvasható: ►’■Ember- ház«. A vendégekhez szó­ló felhíváson pedig ezt ol­vashattuk: »A változatos­ság kedvéért engedjék meg, hogy most az álla­tok figyelhessék meg önö­ket evés közben.« Gyöngéd célzás — Hallottad, Paul? Azt mondják, hogy rövidesen gombnélküli férfiingeket hoznak forgalomba. — Ez is újdonság? Ilyen ingeket hordok, mi­óta megnősültem... Megjelent az Egészségügyi ABC Tízéves fennállása alatt 200 ismeretterjesztő körfyvet jelentetett meg a Medicina Kiadó. Legnagyobb vállal­kozása azonban a most ki­adott Egészségügyi ABC. Ilyen témájú szaklexikon magyar nyelven rnég nem jelent meg. ►>Az orvostudományról ma valamit tudni — divat" — ol­vasható a könvv előszavában. Minden beteget érdekel sa­ját betegsége, sokan még orvosi könyveket is vásárol­nak. Dr. Jellinek Harry do­cens, a könyv főszerkesztője tájékoztatójában elmondotta, hogy az emberi szervezetre vonatkozó leglényegesebb alapismereteket célszerű min­den embernek elsajátítani, s ehhez a fontos feladathoz kí­ván segítséget nyújtani a le­xikon. A 3000 címszót és 1000 ké­pet, köztük sok színes fotót tartalmazó lexikon 30 szerző ás 24 lektor közreműködésé­vel, több éves munkával ké­szült. A szerkesztő bizottság a meghatározásokat igveke- zett úgy összeállítani, hogy a könyv a közérthető tájé­koztatás mellett állandóan emlékeztessen az emberi szervezet bonyolult voltára, s arra, hogy a gyógyítás fel­adata mindig és kizárólag az orvosokra hárul. A lexikon tar­talmazza a legpvatcoribb be­tegségek tüneteit, illetve el­sősorban azok megelőzésének módjára hívja fel a figyel­met. A lexikonhoz kérdőívet is mellékeltek, amely az olvasók segítségét kéri . az esetleges második kiadás anyagának kibővítéséhez. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WTKTB LAJOS» Szerkesztőség: Kaposvár» Latinka Sándor u. 2. Telefons U—510. 11—5U Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon ll—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 250fi7. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca l KÁNIKULAI CSÚCSFORGALOM Tizenkettő az egy tucat Igazi kánikulai csúcsforgalom volt vasárnap a Balatonon. Magyarok és külföldiek ezrei és tízezrei lepték el a vizet és a partot. Az Ezek a fiatalok új magyar film bemutatójáról A leijei bemutatót rend­kívül izgalmas készülődés előzte meg. Vajon hogy szól­nak majd a hangszórók, bír­ják-e a beat-hangerőt. Ez volt már csak a fő gondja szombaton Banovich Tamás­nak, a film egyik írójának, díszlettervezőjének és rende­zőjének. Az Illés-zenekar tagjai pedig arról érdeklőd­tek leplezetlen izgalommal azoktól, akik már látták a filmgyári vetítést, hogy nem nyomja-e el a sztori a zenét. Az alkotók és szereplők nagy izgalmából és az előzetes be­szélgetésekből már a vetítés csak sivár, hanem összképé­ben nem is igaz, nem álta­lánosítható. (Nincs is any- nyi tényanyaga Banovichnak ahhoz, hogy ezt megtegye). Környezete is hamis. Az Il­lés-zenekar köré csoportosult történet és szereplői nem mutatnak elfogadható képet a fiatalokról általában. Igaz, hogy szinte valamennyi ti­zen- és húszon éves fiatal ra­jong a zenéért. (Hogy ebből mennyi a divat, arra is ér­demes lenne gondolái). Lüktető ritmusú életünk fo­kozza ezt az igényt De azt mégsem mondhatjuk, hogy ebből, illetve ennek hajszo­lásából így vagy úgy áll ezeknek a fiataloknak az éle­te. Talán csak a zenében tud­ják a legjobban kifejezni életérzéseiket. Szörényi Le­vente, Illés Lajos, Szörényi Szabolcs, Zorán Sztevanovity és Schöck Ottó zenéje, Bró- di Sándor és Dusán Szteva­novity szövege erre enged következtetni. És inkább ér­demes rájuk figyelni meg Konz Zsuzsa énekére, mint magára a történetre, mert sok mai érzést és gondolatot árulnak el a mai fiatalokról. Égy is többet, mint az egész sztori. Tizenkét beatszám hangzik el a filmben, azaz pontosan egy. tucat, és ez az egy tucat sláger, az amikre érdemes figyelni. Füllel és belülről. Még akkor is, ha filmben hangzanak el. De legalább ebből adódóan: hall­juk. Horányi Barna Vízsótalanitás — tablettával A tengervíz sótalanítására alkalmas tabletták gyártását kezdték meg az NDK-ban. A tabletta mintegy fél óra alatt teszi ihatóvá a tenger­vizet, melynek sótartalmát 0,2 százalékra csökkenti, ösz- szehasonlították több hasonló nyugati készítménnyel, és kitűnt, hogy kétszer olyan gyorsan hat, mint az eddig isméit tabletták. INTERMEZZO Állandó életveszély! Két kisgyermek áll Kaposváron, a Tóth La­jos utca sarkán, az isko­lától néhány méterre. Arra várnak, hogy a Má­jus 1. utcában haladó autóbusz beforduljon az állomás felé. Pótkocsis a busz, keskeny az út, és a hátsó kerekek csaknem elgázolják a veszélyről mit sem sejtő apróságo­kat. A közelben álló fagylaltos kiált rájuk az utolsó pillanatban, s szerencsére nem törté­nik tragédia. Nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is megtörténik ez: látják a közeledő, kanyarodni szándékozó autóbuszt, megállnak a járda szélén, de aztán ugranak visz- sza, hogy a járdán át­haladó jármű hátsó ke­rekei el ne gázolják őket. A nap minden órájá­ban, szinte minden olyan helyi járatú autóbusznál fennáll ez a veszély, ame­lyik a Május í. utcából a Tóth Lajos utcába kanya­rodik. Most szerencsére nincs tanítás, de az ősztől seregnyi iskolásra lesel­kedik majd ismét a ve­szély. Óvatosabb vezetésre kell figyelmeztetni az autóbusz-vezetőket, de emellett érdemes a köz­lekedési hatóságoknak azon is gondolkozni, hogy a nagyon keskeny utcát nem kellene-e egy­irányú közlekedésre ki­jelölni! . ' (g , szervezett tsz-értekezlet előtt tudtunk annyit, hogy az Ezek a fiatalok új magyar filmben elsősorban a zenére kell figyelnünk, azaz hallgat­nunk. Banovich Tamás és Abody Béla a film első számú öt­letszerzői mélyre nyúltak sztoriért a beat-zenét elfo­gadtatni igyekvő filmhez. Társadalmi és egyéni kérdé­sekre villogtatták reflektoru­kat, melyek azonban nyomban ki is sültek, kiégtek. Korok­nál Laci filmbeli élete nem­CMfczAros Andris rajz«.) — Igaza van a kolléga úrnak *-» mondja a választékos modo­rú Cingráber taxisofőr, miköz­ben egy cigarettát ropogtat az ujjai között —, némelyik nő úgy hisz a férfiemberben, mint a keresztények a szentírásban. A múltkor az Udvaros utca 57/c. elé kértek sürgősen egy taxit, én voltam a soros a fu­varban. Egy kicsit várni kellett, szórakozottan megnéztem a név­táblát a levélszekrény alatt, amelyen az állt: Keresztes Pál oki. építészmérnök. — Ott álltam a házacska előtt, s egyszerre azt láttam, hogy egy zabálni való kicsi nő szalad a lépcsőn lefelé, egyene­sen neki a kocsinak. Szaladás közben gombolta a kabátját, azonnal láttam, hogy sürgős a fuvar. Nem volt már mai csir­ke, kolléga úr — hagyott fel Cingráber végképpen a válasz­tékos beszéddel — harminc és harmincöt között lehetett. Tud­ja, kolléga úr, a jó borbély meg a jó taxisofőr szóval tart­ja a pácienst, szinte hivatali kö­telességének tekinti. Hát én megkérdeztem: — Hová ilyen sürgősen, nagy­ságos asszony? Az asszony úgy vallott ne­kem, mint a gyóntató papnak. — Most telefonált az uram, hogy délig átvehetem az újítá­si pénzét. Azért rohanok, mert tudja a szaktárs, hogy a pénz addig jó, amíg meleg. Pajtáskodva nevetett, én pedig azonnal láttam, hogy kereshetek nála valamit. Vezetés közben behunytam egy pillanatra a szemem, ez a szokásom, amikor vakmerő játszmába kezdek. Arra következtettem, hogy ez a nő a mérnök felesége lehet. Vakmerőén megkérdeztem. — Hogy van a kedves mérnök úr? A tükörből figyeltem az asz- szony arcát, irtózatosan megle­pődött. — Honnan ismer minket? — kérdezte, én meg ismét behuny­tam a szemem, mert akkor vál­lalkoztam igazán a vakmerő do­logra. Hanyag eleganciával elő­vettem azt a csomag amerikai cigarettát, amit vagy három hét­tel azelőtt tukmált rám egy an­gol pasas, azzal kínáltam az asszonykát, magam is rágyújtot­tam. ámbár nekem túlságosan gyengécske az a füstölnivaló, és azt mondtam: — A mérnök urat csak egy­szer láttam, de a nagyságos asszonyt már egészen jól isme­rem. Majdnem mindennap lát­tam. Behunytam a szemem, és el­szántan azt mondtam magam­ban, most vagy soha. — Asszonyom — mondtam Ir­tózatos vakmerőén —, nem ker­telek, ez az utolsó alkalom, hogy bevalljam. hónapok óta várok a telefonjára . . . Az asszony olyan lélegzetet vett, hogy szinte csuklóit, a tü­körből láttam, hogy egy picit tátva maradt a szája. Azt Is megfigyeltem, hogy alaposan végignézett, a hófehér ingemen akadt meg a tekintete. Sze­rencsém volt, egy órával azelőtt esküvőre fuvaroztam egy fiatal párt, előtte hazaugrottam inget váltani. Az asszony hirtelen másra akarta terelni a szót, vá­ratlanul megkérdezte: — Hogy lehet az, hogy maga lényegében fizikai dolgozó, és mégis ilyen szép hófehér inget visel? — Asszonyom — mondtam —, az ember akkor is őrizze meg a méltóságát, ha pillanatnyilag csak taxisofőr. Az úr — mond­tam nevetve, de úgy, hogy le­gyen benne egy kis keserűség Is —, a pokolban is úr. Egy úriembernek legyen huszon­nyolc fehér inge, tizennégy a szekrényben, tizennégy a mosó­nőnél. — Kicsoda maga voltaképpen.? *— kérdezte izgatottan az asz- szony. Hát megint csak behunytam a szemem. — Most még csak taxisofőr vagyok, asszonyom. De hamaro­san az ura kollégája leszek. Ugyanis még egy vizsgát kell letennem a gépészmérnöki dip­lomáért. A tükörből láttam, hogy dere- sedő halántékomat nézi. Termé­szetesen, kihasználtam ezt is. — Igaz, nem vagyok már mai gyerek — sóhajtottam —, de a magam fajtája ragadja meg az alkalmat, és akkor tanuljon, ha engedik. Azaz, ha engedik, foly­tassa a tanulmányait, mert én nem ma kezdtem az egyetemet. Már negyvennégyben elvégeztem az első évfolyamot, a követke­zőről kivágtak. De nem folyta­tom, asszonyom, hiszen ez a múlt, a múlt ugyebár csak hátrafelé forgó kerék, nem sza­bad vele törődni. A lényeg az, hogy kiebrudaltak az egyetem­ről, a nehéz időben el kellett helyezkednem szeneslegénvnek. Akkor, bizony, munka közben nem viselhettem ilyen fehér in­geket, asszonyom. De munka után akkor is felöltöttem a fe­hér selyempuplint és felhúztam az arany pecsétgyűrűt, mert az emberi méltóságot a legmélyebb pokol fenekén is meg kell őriz­ni, asszonyom! A választékos szavú Cingráber az utolsó szavakat átszellemül- ten mondta, mint a színész. A kocsi mellett megszólaló tele- | fon döbbentette a valóságra. — Hát ez lett a vége, kollé­ga úr — mondja, miközben a telefonhoz ballag —, az lett a vége, hogy a nagyságos asz- szony megadta a barátnője te­lefonszámát. Még nem tudom, mit kezdjek vele, sajnálom, mert ha teljesen bekerítem, nem tudom, hogy elcsíp-e még magának egy igazi mérnököt. SIMON LAJOS Egy j°l «- Na, emberek, kezdhetjük!

Next

/
Thumbnails
Contents