Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-18 / 168. szám

Kedd, 1967. július 18. 3 SOMOGYINfiPLAK A próba éve Magamban így jellemeztem ezt az esztendőt. Hiszen Por- rogszentpálon is, Somogy bük- kösdön is tudják az embe­rek, hogy a jövő évtől kezd­ve a két kis gazdaságból egy lesz. így döntöttek, így hatá­roztak, mikor kora tavasszal a szentpáliak elnökére, Os­kola Józsefre bízták mind­két gazdaság irányításának gondját. 1. Az elnök napbarnított ar­cú, szerény, de határozott ember. Tegnap délután So- mogybükkösdön még nagy volt a tanácstalanság, a két­ségbeesés. Mi lesz az aratás­sal? Nincs rendrevágó, el­romlott a kombájn. És ma? — Estére legalább negyven hold renden lesz — mondja az elnök. A kérdésre, hogyan sikerült ilyen gyorsan intéz­kedni, egyszerű a válasz. — Az este, mikor megjöt­tem Kaposvárról, mindjárt átirányítottam oda a mi rendrevágónkat. Nálunk már dolgozott annyit, hogy mehet a kombájn. De ez csak egyetlen eset a sok közül, a legfrissebb. Mikor látták, hogy itt vagy ott nehéz a helyzet, úgy irá­nyították az erőket, hogy ne legyen zavar sehol. Az egyik járási vezető azt mondta: »-Nem mostanában volt ilyen rend a bükkösdi határban-«. Minden munkát elvégeztek idejére. — Nem tudom, az embe­rek mondogatták, hogy ta­valy a széna egy része kinn rothadt. — És most? — Oh, már benn van mind. Ami árpát kézzel arattunk, az is asztagban van, és ha­ladéktalanul megkezdjük a cséplést A tarlót szántjuk, három nap múlva bevetjük. Egyszóval valóban rendben megy minden. — így van ez Szentpálon is? — Pontosan. Itt egyébként korábban sem volt ilyen probléma. Szorgalmasak és úgy mondhatnám, igényesek az emberek. A határ szomszédos, de még úgy beszélnek: itt és ott... — Azt szeretnénk, hogy ne legyen különbség az év vé­gére a két szövetkezet kö­zött. 2. Porrogszentpálnak ötszáz-, Somogybükkösdnek ezerkét- száz holdas a határa. De a szántóterület a két gazda­ságban összesen is alig több mint ezer hold. — Nem lesz még így sem valami nagy szövetkezet a mienk — de azért mégiscsas célszerűbb, jobb lesz együtt gazdálkodni. A gondolat, hogy egyesül­nek, nem most vetődött föl először. Két évvel ezelőtt egyszer már szóba került a javaslat — akkor is a bük- fcacriioir vetették föl, de ak­kor valahogy nem lett belő­le semmi. Ezen a tavaszon határozottabban hangzott el a kívánság. S hogy Oskola Jó­zsef eleinte kicsit tartott a megnövekedett feladatoktól — az emberileg érthető. Hi­szen a csurgói járásban ö az első, aki két nagyüzem irá­nyítását végzi. — Hogy kezdtem hozzá? — elgondolkodik. — Nagyjából ismertem őket, hiszen szom­szédok, és úgy láttam, a leg­nagyobb baj az állattenyész­tésben van. Évekig nem volt állandó sertésgondozó válto­gatták egymást az embe­rek ... S ami éveken keresztül nem sikerült az most egy­kettőre megoldódott. Találtak egy olyan embert Müller László személyében, aki fe­leségével kettesben szívesen és nagyon lelkiismeretesen ellátja ezt a feladatot. — Ne mondjak mást, a féléves- háromnegyed éves megcsökött süllőket már utolérte az az állomány, ami azóta ellett. Csupán ezzel az egy in­tézkedéssel lehetővé vált, hogy a tervezett nyolcvan helyett 180—200 hizót érté­kesítsenek az idén. — A gondozó megígérte, hogy nyolc hónap alatt meg­hizlalja a jószágokat. S erre az ígéretre a ta­pasztalatok szerint alapozni lehet. 3. — Tudja, én mindig azt tartottam szem előtt, hogy a lehetőségek között a leg­messzebbmenőkig képvisel­jem a tagok érdekeit... Talán ez az, ami hiányzott korábban az irányításból. Keveset foglalkoztak velük, nem mindig hallgatták meg a véleményüket. — Pedig a bükkösdiekkeL higgye el, lehet jól dolgozni. Nem mondja ki Oskolo József, de ott bujkál a sza­vai mögött: megszerette eze­ket az embereket. — Mindez persze a dol­goknak csak az egyik oldala. Nagyon sok probléma, hiá­nyosság van még. Például egyáltalán nincsenek épüle­tek, lehetetlenül rossz a szar­vasmarhák elhelyezése. Azért nincs hízó marha, azért kell eladni a növendékeket, mert nincs hely, ahol tarthatnák őket. Jövőre építkeznek. Már arról beszélgetnek, hol lesz­nek a növendékek, hol a te­henek. A képzeletben már bontakozik az egyesült új gazdaság képe. Az őszi veté­seket már ennek megfele­lően végzik el. — Nekünk Szentpálon nincs főagronómusunk, így aztán a bükkösdi Filó László is dolgozik: itt is és ott is.. Az előkészületek, a próba éve az idei. Az emberek fi­gyelik, bírálják egymás mun­káját. De már megszokták a gondolatot, hogy a jövő év­től egy közösséghez tartoz­nak valamennyien ... Vörös Márta Szép vállalások, biztató eretlniiéreyek JUBILEUMI MUNKAVERSENY AZ ÖREGLAKI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN Ä babád! csirkék meghonosítására néhány hónappal ezelőtt tették az első kísérletet a somogyszili Petőfi Termelőszövet­kezetben. A hivatalosan 63-as húshibridnek nevezett fajtát a tenyésztésével foglalkozó babádi gazdaságtól kapta a szövetkezet. A végeredmény a kísérlet kezde­ményezőit igazolta. A nyolc-kilenc hetes «gyedek elérték a 130—140 dekát. Takar­mányhasznosításuk gazdaságossá­gára vall az a tény, hogy más fajták 4,5—4,8 kg-os felhasználá­sával szemben 2,86 kg abrakból '►állítottak elő« egy kiló hú.?t. So- mogj'szil kilogrammonként 6 fo­rint 40 fillér tiszta hasznot ért el x kísérleti csoportnál. Azóta már az újabb eresztést nevelik a Pe- őfi Tsz-ben. Megyénkben ezenkívül Balaton­éi! ifiben, Nagycsepelyen, Ordacse­hiben és Zákányban r-mdezked- vek be ennek az igényes és jól övodclmező baromfifajtanak a artására. A számítások szerint ezek a szövetkezetek együttvéve 20 000 csirkét kannak ebben az ivben. A program tenyésztési feladatait a zákánvi Csokonai Tsz vállalta magára. Mintegy négy és fél ezer tény ószegyedet már át is veit, és jövőre saját kelfcetcsű 63-as húshibrid naposcsibével e'- lát.ia a megye többi érdekeit szö­vetkezetét is. A hír ennyi: Szép eredmé­nyeket ért el az Öreglaki Ál­lami Gazdaság a múlt évi munka versenyben. A párt­kongresszus tiszteletére indí­tott munkaversenyben tizen­négy brigád vett részt Fel­ajánlották, úgy dolgoznak, hogy a tervezettnél másfél millió forinttal több ered­ményt érnek el. A végső ér­tékelés szerint az elért ered­mény: 1 753 000 forint volt. Csatlakoztak az idei jubi­leumi munkaversenyhez is. Mindenre kiterjedő, alapos fölmérés után 2 500 000 forint értékű vállalást tettek. A gaz­daság minden dolgozója részt vesz a versenyben. Vonzó példa Két sokat mondó adat: A múlt évben kilenc brigád nyerte el a szocialista címet Jelenleg 267 kiváló dolgozója van a gazdaságnak. A kezde­ményezők ebben az évben is a kiváló dolgozók, a szocialis­ta brigádok voltak. Bárkit kérdezek, csupa el­ismerő véleményt hallok a vityaipusztai gyümölcsbrigád­ról, az öreglaki traktorosok és az alsóbogáti gépműhely háromszoros szocialista bri­gádjairól. De dicséretet érde­melnek az alsóbogát! barom­fi-, a hízómarha- és a sertés­gondozók, az öreglaki gépmű­hely, a pusztakovácsi ba­romfitelep dolgozói és a foga- tos szocialista brigád tagjai ísl A termelési tanácskozáso­kon minden brigár csatlako­zott a szocialista brigádok kezdeményezéséliéz. Az örek- laki gazdaságban nemcsak a fizikai dolgozók versenyez­nek. A szakembereken kívül a kerületek irányító vezetői is részt vesznek a verseny­ben. Segítenek és patronál­nak. A jubileumi munkaver­seny révén csaknem egymil­lió forint értékű többletbevé­telre számítanak növényter­mesztésből. Az állattenj'észtők vállalása félmillió forintra te­hető. Egymillió forint értékű eredményjavulást akarnak el­érni a szállítási eszközök jobb kihasználásával, a rezsiköltsé­gek csökkentésével stb. Számítások szerint a fogyó­eszköz-gazdálkodás rendszeres ellenőrzése révén 200 000 fo­rint értékű anyag takarítható meg egész éven át. Az üzemi konyhák gazdálkodásának bel­ső átszervezése folytán 100 000, a jobb bérügyi admi­nisztrációval, a teljesítmé­nyek folyamatos és rendsze­res ellenőrzésével pedig 180 000 forintot lehet megta­karítani. A traktorosok és erőgépkezelők 136 000 forint értékű üzemanyag megtaka­rítását vállalták. Megszerve­zik a fáradtolaj begyűjtését, minimálisra csökkentik az elcsurgási veszteséget, úgy szervezik a munkát, hogy az erőgépek lehetőleg mindig le­terelve üzemeljenek. Minimá­lisra csökkentik az idegen ja­vításokat és a cseremotorok vásárlását Az idén először megszervezik és a gazdaság műhelyeiben végzik a trak­tor- és kombájnmotorok ge­neráljavítását, a traktorok és pótkocsik éjszakai szervizét. Ösztönző premizálás A gazdaság igazgatója, párt- titkára, szakszervezeti bizott­sága, a szak- és kerületveze­tők állandóan figyelemmel kísérik és rendszeresen érté­kelik a munkaversenyt. A ja­vaslatok meghallgatása után új, valóban ösztönző premi­zálási rendszert dolgoztak ki.' Ebben az évben például kere­ken félmillió forintot fordíta­nak a dolgozók premizálására. Egy-egy célfeladat elvégzése után azonnal értékelnek, és mindjárt ki is fizetik a pré­miumot Ezt tették legutóbb a széna és a lucerna betaka­rításánál. Az aratás ideje alatt Azt hiszem, ritka ünnep volt a Kefe- anyag-kikészíiö Vállalat Május 1. brigád­jának életében ez a találkozó. Minden jel erre mutatóit. Amikor az egyik ismerősöm elkalauzolt a párthelyiségbe, mosolyogva mutatta az ünneplőbe öltözött munkásasz- szonyok készülődését: egymást fésülték, csi­nosították. A kapunál ott szurkolt a bri­gádvezető, s várta Balogh István veteránt, a megyei pártbizottság tagját, az SZMT el­nökét. S amikor megjelent az üzem előtt, egy pillanat alatt végigfutott a hír: — Megjött, itt van! A brigádiagok, az érdeklődők elfoglalták helyüket a terített asztaloknál. Kiss Ilona brigádvezető keresetlen szavakkal köszön­tötte a kedves vendéget, majd az üzem ve­zetősége nevében Bereczki Istvánná főköny­velő üdvözölt! Balogh Istvánt. Gabriel Jó­zsef főművezető a brigád véleményét tolmá­csolta: — Sokat hallottunk Balogh elvtársról, láttuk a televízióban is. Szeret'iénk megis­merni . viszontagságos életét. Leginkább ar­ra. volnánk kiváncsiak, mi mindenen ment keresztül, amíg idáig eljutott. A vendég meghatottan hallgatta a kö­szöntőket: — Eltér az eddigiektől ez a meghívás, még nem voltam szocidlisla brigád vendé­ge. Valamikor mi sejtekben dolgoztunk a mozgalomban, ezekhez tudnám hasonlítani a szocialista brigádokat. Ezek a közösségek egy üzemen belül vívják a maguk harcát. Csak dióhéjbam beszélek az életemről, mert ha mindemt részleteznék, holnap reggelig tartana ez a találkozó ... S Balogh István nekifogott a beszámoló­nak. Az arcolcat figyeltem. Hányféle érzés tükröződött rajtuk! Hol meglepetés, hol fájdalom, hol részvét, hol gyűlölet, hol öröm, attól függően, hogy életének melyik szakaszát idézte föl Balogh István. Egy harcokban gazdag élet tárult a szocialista brigád elé. — Mindig az eszméért harcoltam — mond­V ___________________________________ t a a meghívott veterán, amikor befejezte a mondanivalóját. Kedves meglepetést szerzett Balogh Ist­vánnak Gabriel József főművezető. Egy ré­gi fényképet tett elé. — No nézd csak, ez én vagyok — lepő­dött meg. S már olvasta is a hátára írott szöveget. — Telnek a napok / Levelet nem kapok / Mi ennek az oka / Tán csak mm a posta? Montevideo 1931. július 14. Elfátyolosodott a tekintete, s bevallotta, hogy nagyon dobog a szíve a kép láttán. Tollat kért, s ezt írta a hátára: Meglepett ennyi idő után újból látnom e képet. Ügy intézzük, hogy találkozzunk 1999-ben, szil­veszterkor. Dátum. Aláírás. Aztán mint amikor fölhúzzák a zsilipet, kérdés kérdés után hangzott el. Újabb és újabb részletek iránt érdeklődtek az asz- szonyok. Találkozott-e Zalka Mátéval? Mi­lyen érzés volt, amikor megtudták Maud- hausenben, hogy felszabadult Magyaror­szág? Milyen segítőtársra talált a feleségé­ben? — Regényt lehetne írni az életéből — mondta Kiss Ilona brigádvezető, amikor minden kérdésre válaszolt Balogh István. S új fordulat következett a meghitt ta­lálkozón. A veterán kérdezett. S a kérdés kapcsán szenvedélyes vita alakult ki. Az akkori és a mostani harc állt a beszélgetés középpontjában. Sokan szóltak hozzá, a gon­dolatokat azonban a vendég összegezte: — Most nem lehet szemmértékre építeni, sokkal nagyobb értékű munlcát kíván meg a jelen, mert igen fontos a pontosság. S higgyék el, nagyon nagy szó, ha mindnyá­jan elhelyezhetjük a magunk tégláját a szo­cializmus épületében. Az üzem legjobb szocialista brigádja hi­dat épített a múlt és a jelen között a talál­kozó megszervezésével. Ezért mondta Dó- dity Miklósné szb-titkár a búcsúkor, hogy minden munkásnőnek továbbadják az élményeket, hadd gazdagodjanak ők is. Nagy Lajos Emberek az árokban A MOTOR EGYENLETE- TESEN DOLGOZIK. Piszkos­szürke vizet küld az ország­út szélére az embermagassá­gú árokból. De onnan nem nagyon fogy a víz: a brigád tagjai térdig taposnak ben­ne, s valahonnan a víz aljá­ról szedi elő a sáros, iszapos hordalékot. A szivattyú keze­lője azt mondja: — Mi va­gyunk a Sklinyár-brigád. — Aztán kis vártatva hozzáte­szi: — Azaz, hogy ők, mert én csak a motort kezelem. SKLINYÄR GYULA bri­gádja bent áll az árokban. Csak a fejük látszik ki és a fényes lapát, amint lecsú­szik róla a föld. Két neve­zetessége van ennek a hétta­gú brigádnak: az egyik, hogy mindannyian Buzsákról jöt­tek, a másik pedig az, hogy az új kaposvári vízvezeték­rendszer nagy részén ők vé­gezték el a nyomáspróbát. Most már alig van vissza néhány száz méter, de ez a szakasz, úsv látszik, próbára teszi minden erejüket. — Várni kellene ezzel — mondom. — A víz alatt ne­héz a munka. — Nem lehet várni vele — feleli az eevik ember. — Tulaidonkénnen mi a maguk munkája? — Kidebiok a földet, és összeszereljük a csöveket Ezeken a csöveken megy majd a víz a lakásokba. A brigád nem ismert tréfát a munkában. — Kérem, mi naponta tíz órát dolgozunk, hogy a szom­batunk szabad legyen. Ha tíz óra alatt nem tudjuk el­végezni azt amit eltervez­tünk, akkor még egy kicsit meg is nyújtjuk a munka­időt. Ez meg ezért nem vár­hat, mert emberek laknak itt a környéken. Kellemetlen nekik is, hogy itt van az út­jukban az árok. — Mi volt a legnehezebb a csőfektetésben? — Mindig a víz ... A Dunántúli Vízműépítő Vállalat munkáját csak ösz- szességében mérik. De az eredményekhez minden bri- szorgalma hozzájárul. A Sklinyár-brigádé is. FURJÄN JANOS, a szi­vattyú kezelője így véleke­dik: — Ezt a brigádot csak az árokban lehet látni. Ügy tesz­nek, mintha csak ott éreznék jól magukat. Pedig nagyon nehéz ott lenn dolgozni. Va­laki az árokból szólal meg. — Én azt mondom, hogy itt a föld kétszer olyan ne­héz. mint a valóságban. Fi­gyelje csak, mennyire ragad a lapátra. Aztán lendül is a lapát, s kint a parton próbálja le­rázni róla az iszapos agya­got Naponta sok százszor, ezerszer lendül a lapát. És a tavasz óta sokszor feszül­tek együtt az izmok, amikor a csöveket fektették. Azt hi­szem, ez a munka mindig ilyen: összhangot kíván az emberektől, mert egyik a má­sik nélkül nem sokra megy. Csak a brigád meg a szi­vattyú tud megbirkózni min­dennel. S mindezt azért csi­nálják, hogy a nyomáspróba bizonyítsa munkájuk eredmé­nyét. Ha valahol hibáztak, az ilyenkor kiugrik, s kezd­hetnek mindent elölről. — Sokszor kellett újra kezdeni? — Néha az is előfordul. De általában ügyelünk arra, hogy ne kelljen kétszer meg­csinálni ugyanazt a munkát, mert az időveszteség. És a vízműnél ki van centizve az idő. A határidők hamar el­érkeznek. — Mit csinálnának a leg­szívesebben? — Ezt, mert nekünk ez a kenyerünk. ÉS A LAPÁTOK Ű.IRA LENDÜLNEK. A brigád egy nercre sem jött ki az árok­ból. Munka közben, onnan válaszolgattak. Kertza Imre hetenként értékelik a kom­bájnotok teljesítményét. A legjobb eredményt elérő SZK—3, SZK—4 típusú kom­bájnok vezetőit minden héten 200—200 forinttal és vándoir- zá szí óval jutalmazzák. Keresik az újat A tapasztalatok szerint szép eredményekkel biztat a mum- kaverseny. A lucernaszéna be­takarítását például korábban még sohasem tudták jól el­végezni. A jó minőségű szé­nát ebben az évben idejében sikerült begyűjteni. Minőségi­leg kifogástalan volt a talaj- előkészítés. Kellő időben és jó minőségben végezték el a ku­korica kapálását is. A tehenészetben újra el akarják érni a 3000 literes fe- jési átlagot a jelenlegi 2800 literrel szemben. A juhászai­ra is nagyobb gondot fordíta­nak, mert eddig korántsem használták ki a lehetőségeket. Keresik, kutatják az új, jobb módszereket. Mirden téren jobban akarnak gazdálkodni Németh Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents