Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-16 / 167. szám

\ E gyszer volt, hol nem volt, túl a marcipán­hegyen egy harapás­sal, de a csokoládé folyón még innen egy csettintéssel, volt egyszer egy cukrászmű­hely. Ebben a műhelyben dolgozott Édes János, a nya­lánkságok atyamestere, aki olyan magas kuktasipkát hordott, mint a kályhacsö, hogy elférjen alatta az a rettentő nagy tudománya. Leheletszínű rózsacsokor, ke­cses táncospár, vagy sok tornyú phlota, édesmindegy volt János mesternek. Kü­lönbül formázta ő, mint a szobrász vagy építész már­ványból. Nem is múlt el di- nomdánom, lakodalom, ünne­pi alkalom, amire őt el ne hívták volna, hogy megízlel­jék ínycsiklandozó remekeit. Hanem hát éppen emiatt volt nagy bánata Édes Já­nosnak. Minden édes-kecses remekét úgy megszerette, mintha édes gyermeke lett volna, és valahányszor bele­kóstoltak valamelyik csodá­latos művébe, úgy érezte, mintha az orrát harapták volna le. Sóhajtott is aztán egyszer akkorát, hogy egy zsák cso­koládéport kiskanállal kel­lett utána összeszedni. — Hej-haj — csengett Édes János nekikeseredve —, minek is formálom szépsé­ges műveimet, hiszen jófor­mán nem is gyönyörködhe­tek bennük amúgy igazából, máris mennek (veszendőbe, a feneketlen bendőbe. Csak egyszer alkothatnék egy va­rázslatos remekművet, amibe restellnének beleharapni, és azt mondanák: »Vidd haza gyönyörűséges munkádat, Já­nos, mi sajnáljuk megenni-*. Meghallotta egyszer ezt a nagy sóhafjtozást három pi- rinyó cukormanó. összeka­csintottak, nagyot nevettek, bukfencet vetettek, és azt mondták egyszerre: — Egy házikó, nem egy város, isgy kívánság, nem is páros, óhajtásod parancs, János! zzal: sipp-supp —« fu­tott a három pirinyó cukormanó háromfe­lé. Víz egyik súgott egyet a bal fülébe, a másik súgott kettőt a jobb fülébe, s har­madik meg beszórt a kukta­sipka alá egy szekér tudo- mJínyt és ráült a tetejére, híogy el ne repüljön. Azon pillanattól fogva pedig János mester kezei olyan fürgén •repdestek, iramodtak ide- oda, akár a tyúkok, ha róka jár a ketrecben. Nem is telt hosszú időbe, és egy. valódi csokoládév>ár kerekedett ki a keze nyomán. Nem hiány­zott arról semmi, a csokolá­désáncokon csokoládéágyúk kandikáltak kifelé, megtöltve apró csolcöládégolyóbisokkal, a mellvédeken meg daliás mézeskaláashuszárok feszí­tettek. Akiár a valódi. Még a szélkakast is úgy kellett megkenni egy kanál mézzel, hogy ne •nyikorogjon. A A A A A, A A A — Esküszöm egy marék mazsolára — ámuldozott Já­nos —, hogy ilyet még éle­temben nem remekeltem. No, hiszen ebbe ugyan akar­va se tudnak beleharapni, mert ha meglátják, leesik az álluk a csodálkozástól. lakodalmas házban Édes János a csodá­latot meg a hódola­tot kegyes mosollyal fogadta, arcát kötényével legyezgette, mint aki igen elfáradt a te­remtésben. Mert jól mond­ják, hogy a nap se melegít jobban, mint a siker. Hanem azt már nem jól mondják, hogy minden cso­da három napig tart. Ugyan­is János mester csodája há­rom percig tartott. Az első merényletet a csokoládévár ellen a nász­nagy követte el. Kisujja he­gyével zsákmányolt a csá­bító nyalánkságból egy nyár tintásra valót. Éppen a pon­tot rabolta el a gyönyörű tejszínhabos jókívánságból: »Éljen a fiatal pár*. A tor­kos vőfény letörte a szélka­kast, és a koszorúslányok sorra csipegetni kezdték a csokoládécserepeket. Édes János felkiáltott: — E pusztítást meddig tűrjem? Megeszik a remek­művem! Segíts, három cu­kormanó, fusson a sok tor­tafaló! Jött is a három pirinyó cukormanó, egyenesen a sü­tőből, pulykavörösen a sér­tett hiúságtól, hogy nekik se sikerült olyat remekelni, amit az emberek sajnálnak megenni. Felugráltak szaporán a csokoládévár tetejére, és el­rikkantották magukat: — Vágd az ellent hős hu­szár, veszélyben a csudavár! No, hiszen a mézeshuszá­roknak sem kellett egyéb. Megfújták a marcipán trom­bitát, és bumm! ágyúzni kezdték a násznépet. Először a menyasszony pa­tyolat csipkeruháját találták el egy csokoládé lövedékkel. A fekete ünneplőbe bujta­tott vőlegényt hófehér tej­színbombával lőtték. Három macska ugrott a fejére, nyalni a vastagját. Aztán a násznép következett sorra, és elég annyi, hogy a mézes- huszárok nem hagyták abba az ágyúzást, míg el nem pu- fogtatták az utolsó muníciót is. Akkor kitűzték a fehér zászlót, és a mézeskapitány lekiáltott a mellvédről: — Megadjuk magunkat, megehetik a várat! Nem kellett már a díszes vendégseregnek!... Hiszen még a csizmájuk szára is jóllakhatott tejszínnel meg csokoládéval. Első dolguk volt megkeresni Édes Jánost, hogy a nagy szégyent vala­miképpen megtorolják. Meg is lelték öt a mennyezeten, ahová egy mézbomba úgy odaragasztotta, hogy le kel­lett vakarni. De levakarták, le ám, aztán odaültették a remekéhez, kést, vitlát adtak a kezébe és azt mondták: — Itt a remekműved, Já­nos, edd meg, amit kisütöt­tél, ha tőlünk sajnálod! Mit tehetett János mester? Nekiült és m"a ette a nagy piskótatornyot, lenyelt rá hét ágyút, de már a nagy kapu sehogy se ment le a torkán. Könyörgésre fogta hát a dol­got ... E zután továbbra is készített remekbe­szabott tortákat, ke­cses cukorvirágokat, marcipán palotákat és sok mást, ami kellemes a szemnek és a szájnak, de soha nem sajnál­ta többé, ha megették. Sőt, akkor volt igazán boldog, amikor látta, milyen élvezet­tel kóstolgatják remekeit. Ha egyet megettek, hát másikat készített helyette. Fülőp György ERTESITES Értesítjük a T. Utazóközönséget, hogy 1-es és 2-es sz. helyi járatok útvonalán a Berzsenyi utcában a Latin­ka és József Attila utca közötti útlezárás miatt július 17-tol, hétfőtől a járatokat kb. egy hónapon át a Rippl-Rónai utcáin át közlekedtetjük. Pontos eligazítást a megállóhelyeken az oszlopokra erősített figyelmeztető táblák adnaik. 13. ss. AKÖV (88051) Gyermekek között a könyvtárban Fiatalok vagytok, a XX. század gyermekei, buksi fejetek hajol a könyvek fölé, s elbűvöl benneteket az írott betű. Csend van a teremben, csak a lapok zizegése cirpel, ■ néha a bal láb csusszanva váltja az elzsibbadt jobbat. Te kócos szőke gyermek, ki ott ülsz velem szemben, mit olvasol most? Egy pillanatra villan a könyv fedele, címlapon űrhajó, Jules Verne, s érzed a végtelen kozmosz leheletét. Most fejed felemeled és szemedben ragyog egy csillag. Csillag, mely a végtelenben rohan, de nem tűnik J, mint az égi vándorok, mert e csillag a tudás, s egyre fényesebben ragyog. Márkus Ferenc HIPP-HOPP...! Hipp-hopp, Hipp-hopp, itt-ott itt-ott, mogyoró, ha koppan, puha, n- á-i estén, száraz ág, ha roppan, fényt . k szellő borzong az éjs t jmén, leveles bokorban, bóbislu t. huncut fickók, katibogar pettyén, pici manók járnak, pitypang pelyhén rezgő fénnyel repülnek a rétre, csipkézik az árnyal. Hipp-hopp, cincér bajszát kikefélik szépre. itt-ott, Jókedvükben ágon-bogon átfut, bukfencet is vetv süntüskén sem nagyokat nevetnek, sebesül a lábuk, rózsakonyhán hangocskájuk illatot kevernek, harangvirág csengí. hulló szirmot sóhajtásuk vállaikra vesznek, virágporos felhó. varázsköpenyegneíc. így eshet, hogy őket sose látod, azt hiszed: csak álmok. Minden tettük, mesebeli móka, ciróka-maróka, tűnöbb, mint a fülemüle nóta. Fésűs f AZ ERDŐ Szép a reggel, süt a nap, Dala zeng egy galambnak. Az erdőnek zöld lombját Vidám szellők lengik át. Fent az égbolt tiszta kék, Ébrednek a mókusék. Lent a páfrány szétválik. Alóla egy sün mászik. — Bokorág, zöld bokorág, O, de szép is a világ! Harangvirág hallja ezt, S a harmatiról inni kezd Észreveszik a méhek. Gyűjtik róla a mézet. Zümmög-zümmög a rajuk Túlkiáltja egy kakukk. Egy gyík köszön: — Jó reggelt!Hangjára egv pintyőke Gomba szomszéd már felkelt? Kiszökik a mezőre. Fa alatt egy vargánya Hol az erdő véget ér Alit ki a napsugárba. Merő arany s tág a tér. Bükkfa bólong, páfrány int; — Gyönyörű nap van megint! Bokor tövén szamóca, Piroslik a mosolya. A galambok meglátják, Könnyű szárnyuk kitárják, Felszállnak egy tölgyfára, Ott mindenlk kiáltja: Búzatenger hullámzik, Még a vége se látszik. Benn egy szarvas legelész. Túzokpár meg messze néz! Látja, hogy egy félénk fürj Sok kis csih't összegyűjt S mondja nekik: — Pitypalatty Jobb nektek a szárny alatt. ..uiwa surran, szaglászik, A lombokkal szél játszil Mesét susognak a fák, Égre száll a holdvilág . .. Borsi Darázs József LÁTOGATÁS A RUHAÜZEMBEN 1 ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■ 2 3 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 4 5 ■ ■■a Mar «■■a aaaa 6 7 8 9 10 11 12 :::: • BBS 13 aaaa ■ na« ■ MM ■■■■ 14 ■ ■■■ aaaa aaaa aaaa 15 ■■■■ ■ ■■■ Mf .mm ■■■■ 16 17 ■ ■■« • ■«* «•« ■ ■■■ 22 18 ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 19 20 21 « 23 ■■■■ :::: 2 4 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 25 2ö 27 192 28 29 ■ ■■■ *Bt>B amc.M ■■■■ 30 31 • Mii • UK 32 33 Ijjjj! 34 3S aaaa ■■■■ 36 VÍZSZINTES: 2. Testrész. 4. M. A. 7. Észak névelővel. 9. A mérges kutya teszi. 11. A ruhaüzem terméke (az el­ső kockába kettős mássalhang­zó). 13. Régen egyik tűzszerszám volt. 14. Ilona becézve. 16. Nem hátul. 18. Sóz betűi keverve. 20. Egyik munkafolyamat neve. 23. Fázó közepe! 24. Létezése röviden. 25. Város a Duna mellett. 27. Titkon figyel. 28. Gergely Sándor. 30. Végtag. 31. Nyelvünkkel érezzük. 32. A kész darabok átvevője (közkeletű rövidítés). 34. Tetejére. 35. Miklós becézve. 36. Évszak (utolsó kockában kettős mássalhangzó). FÜGGŐLEGES: 1. Télen van (az utolsó koc­kában kettős mássalhangzó). 2. Ez is munkafolyamat. 3. A gyakorlat ellentéte. 4. Mária becézve. 5. Fontos titkot ad ki. 6. Egyik szülő. 8 Ez is ital. 9. H. K. 10. Országára névelővel. 12. Előlegezett juttatása. 15. Kutya. 17. Folyadék. 19. Szakmunkás a ruhaüzemben (az utolsó kockában kettősnang- zó). 21. Köszörüli. 22. S. B. 26. Pala közepe! 27. Lom ikerszava. 29. Ételízesítőt. 32. Személyes névmás és római szám is. 33. Vasaló közepe! K. J. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 11., 20., 32. és a függőle­ges 2., 19. számú sorok megfej­tése. Beküldési határidő 1967. július 21-én, pénteken délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helves megfejtése: Háns, kamilla, hagy­ma, mák, szeder. Bogáti Péter: Halló, Itt Mátyás király című könyvét nyerték a következő pajtások: Biczó Éva, Takáts Norbert, Kaposvár; Hor­váth Mária, Nagyatád; Körmendi Ernő, Büssű. A könyveket postán küldjük el. flz óriás repülőgépek korszaka 1970-ben Kétségtelen, hogy 1970-ben a repülőgépek legalább 25C— 300 férőhelyes óriások lesz­nek. Ezzel egyetért az a 200 000 utas, akit a TWA re­pülőtársaság tudtán kívül megkérdezett. Mindössze 20 százalékuk elégedett a jelen­legi berendezéssel; a többség úgy találja, hogy a mostani repülőgépek utasait túlságo­san összezsúfolják. A TWA jövendő Boeing 747-jeit már eleve 410 férőhelyesekre ter­vezteti. A számítások szerint egy lökhajtásos repülőgép teljes igénybevétele esetén egy utasmérföld most 0,07 frank­ba kerül, tehát a Párizs— New York oda-vissza út ön­költsége 524 frank. A Boeing 747-tel ez mérföldenként 0.05 frankra csökken, tehát a Pá­rizs—New York—Párizs út önköltsége 380 frank lesz. £r utasok választhatnak, » repülőmoziban akar- "1,M, vagy olyan he­kezdődik lyet kívánnak, amelyhez a gyerekszoba jár. Az óriásgépek megjelenése lehetővé teszi a jegyárak »átértékelését«. Az I. osztály utasainak 40 százaléka szí­vesen fizet 40 százalékkal többet, hogy a jelenleginél nagyobb kényelmet biztosít­sanak neki. 77 százalék kí­ván külön »drinkbárt«, 28 százalék külön szalont üz­letemberek részére, 24 szá­zalék 4 »‘as számára beren­dezett különfülkét (ugyan­csak üzletemberek), és 30 százalék kétszemélyes fülkét (szerelmesek és ismét csak üzletemberek). A megkérdezett utasok 40 százaléka hajlandó 20 száza­lékkal többet fizetni a mos­taninál, ha szuperszonikus gépen utazhat. Légiforgalmi körökben általános az a vé­lemény, hogy századunk vé­gére a szuperszonikus gép lesz a távolsági repülőutak kizárólagos eszköze. Keresd a futballistát! y ünkben magán- és iiangzókra szedtük szét a szavakat. A ti feladatotok a betűket úgy összerakni, hogy azokból egy-egy NB I-es lab­darúgó nevét kapjátok. Ha ez sikerült, akkor a tizenegy já­tékos nevének kezdőbetűjéből újabb két labdarúgó nevét kapjátok az első függőleges sorban. N M T H É E PÓTLÓREJTVÉNY B R Z L O O I S V R O A 1 —Imos K T N AGA —épa R B N O Á —arjú F Z K S A E A —rpád H S Z I Ä —érna S P S I O —úlyos T M S A A —érék R D S E ú I —pad R K S Á O I Megfejtés: Egy tavaszi rág neve. vi­Struccok őrzik a nyájat PÓTLÓREJTVÉNY —ab —g —uszti —éz —zik —ab Megfejtés: Jugos/Ja. iu sodik legnagyobb városa. má­Egyetlen pásztor sem őrzi ylyan lelkiismeretesen a nyá­ját, mint azok a struccok, amelyeket a dél-afrikaiak a birkák őrzésére alkalmaznak. A struccok éberen őrzik a rájuk állatokat, és erős csőrükbe’ ''»csipkedik azo­kat, ar» '»'érnek a nyáj útjáról ' 'ában egyre ryakr ’ állítanak be struccokat a juhászkutyák helyett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents