Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-14 / 139. szám

Szerda. 1967. június 14. 3 \ SOMOGYI NÉPLAP Egy jutalmazás és következménye A Kaposvári Villamossági Gyár Il-es telepén az öntöde Dózsa György szocialista bri­gádja bejelentette az szb-tit- kárnak, hogy nem kíván to­vább versenyezni. Az elhatá­rozás oka az hogy nem jutal­mazták őket megfelelően. Ezt tanúsítják a brigádnaplóba be­jegyzett sorok is. Az szb-titkár azt válaszolta, hogy nincs szüksége a vállalatnak olyan brigádra, amelyik pénzért akar versenyezni. Az ügy korántsem olyan egyszerű, hogy ezzel a meg­jegyzéssel el lehetne intézni. Bene Nándor, a Villamossági Gyár párttitkára, a Il-es telep vezetője, Tóth Géza és a vá­rosi pártbizottság titkára, Csa­pó Sándor is foglalkozott a közösség problémájával. De a brigád tagjai se tértek napi­rendre a dolog fölött Lementem az üzemrészbe, ahol a Dózsa-brigád dolgozik. A műhelyben zaj, piszok, ren­detlenség. Az emberek arcát vastagon lepi a por. Körül­állták és elmondták, hogy rendszeresen jó a teljesítmé­nyük, igen sok társadalmi munkát végeznek, előfordult, hogy kétszáz órát is dolgoztak egy hónapban munkaidő után. Ők rakják rendibe a sablono­kat. Olyan példás rendet te­remtettek nemegyszer, hogy még utak is voltak a sablon­hegyek között. És nemcsak egy vagy két év óta csinálják ezt. Hosszú éveken át jól dol­goztak. Ötször nyerték el a szocialista címet. Ennek elle­nére sem anyagi sem erkölcsi szempontból nem becsülik meg őket. Legutóbb például (ez év május 1-én) 600 forint jutalmat, s egy kiváló dolgozó oklevelet kaptak. Harminc fo­rint jutott egy emberre. Ne­vetséges összeg. Hát ezt ér­demli a Dózsa-brigád? Nem — mondták —, többet érde­melne. De hát fittyet hánynánk rá. Ezért határoztak úgy, hogy nem versenyeznek. Ez az udvari rendetlenségből is jól látható. Nem sokkal később újra összehívtuk a brigád tagjait az udvaron. Ekkor azonban már ott volt Bene Nándor, a Villamossági Gyár pár Mátká­ra, és Tóth József, a brigád vezetője, a telep alapszerveze­tének titkára is. Jegyzetfüze­temből akkor mái1 olvashattuk azokat a számokat, amelyek bizonyították, hogy az elmúlt években anyagilag megbecsül­ték a közösséget. Felolvastam a számokat. A ’tárom év alatt fölvett mint- l egy nyolcezer forint, nem azt bizonyítja, hogy nem dotálták kellően a brigádot. Erre visz- szatáncoltak. Egy-két ember azt mondta: ők nem is annyi­ra a régieket sérelmesük. Az fáj nekik, hogy május 1-én olyan kevés pénzt kaptak. Ügy gondolták, hogy a szocialista brigád cím ötszöri elnyerése­kor kellő jutalmat kapnak. Az ügy nagy fordulatot vett. Az előző napi beszélgetés alap­ján az üzem vezetőit súlyosan el kellett volna marasztalni. Most azt kellett mondanunk, hogy a Dózsa tagjai túlzottan anyagiasak, sértödékenyek. Tramininak, ha nem kapnak annyi pénzt, amennyire szá­mítanak. Dehát tulajdonképpen sére­lem érte-e őket május 1-én, s ha igen, milyen? Erre is választ kell adni. Kétségtelen, hogy a szocialista brigád cím ötszöri elnyerése szép teljesít­mény. Az emberek elvárják ilyenkor, hogy az oklevél mellé - tetteikkel arányban — ju­talmat is kapjanak. Anyagi előnyt és anyagi hátrányt se jelenthet a brigádhoz tartozás. Tóth József közösségének leg­alább annyi pénzt kellett vol­na kapnia, mint amennyit egy hasonló teljesítményt nyújtó nem szocialista brigádnak. Ez azonban elmaradt. Emiatt el kell marasztalni a telep veze­tőit még akkor is, ha a pénz elosztását az öntöde vezetőire bízták. Ellenőrizniük kellett volna, hogy az öntödében igazságosan jutalmaznak-e. Azt a véleményt, miszerint a Dózsa-brigád nem dolgozott valami jól, nem lehet elfogad­ni. Ha igaz volna, akkor mi­ért ítélték oda a címet. A vihar kezd leosendesedni. Utolsó beszélgetésünkkor Tóth József azt mondta, hogy rendezik a sorokat, e a kö­zösség tovább küzd a szocialis­ta címért — a hatodikért. En­nek örülni kell. De az ügyből érdemes levonni a tanulságot. Szegedi Nándor ÖRÖK PANASZ? — Esténként félek hazamenni, olyan sötét az utcánk — mondja telefonon az egyik olvasónak. — Hiába szól­tam az áramszolgáltatónak, nem cserélik ki az égőt. A Streith Miklós utca különben is sötét, hátha még az az egy nyomorult égő sem világít. Az áramszolgáltatónál erre azt mondják, hogy kéthe­tenként ellenőrzik a város közvilágítását. Egy-egy el­lenőrzésnél 150—209 égőt cserélnek ki, s abban bíznak, hogy két bctig nem lesz különösebben sötét egyik ut­ca sem. Aztán még hozzáteszik azt is, ha valaki tele­fonon bejelenti, közben is kijavítják. Előfordult már, hogy tanácstagok jelentkeztek telefonon, a választóik kérték meg őket, hogy intézkedjenek a sötét utca ügyé­ben. Ügy tetszik, mindenki mindent megtesz azért, hogy elfogadható legyen a közvilágítás különösen a külváros­ban. Mégis örök panasz a sötét utca. Hiszen a Marx Károly utcáról például már legendák keringenek a sö­tétség miatt. Este a munkából hazajáró asszonyok fél­nek végigmenni rajta. Ha mindenki mindent megtesz, akkor miért sötétek mégis az utcák? Jó lenne legalább a külvárosban sűrűbben ellenőrizni a világítótesteket, s jó lenne fülön csípni azokat is, akik miatt idő előtt sötét borul a környékre. Nagyobb ellenőrzéssel vagy több törődéssel, de véget kell vetni ennek az örök panasznak. , K. I. MERRE TART FONYÓD? I. Eredmények és gondok A toronydaru előre köszön. Kicsit meghajlik, mintha a községbe érkezőt akarná üd­vözölni, aztán megfeszíti ma­gát, hogy fölemelje terhét. Ez a daru hírvivő is: mozgásá­val, létével azt mondja, hogy új korszak kezdődött Fonyó­don. Hiszen az a tizenkét la­kásos épület, amely a daru tövéből napról napra maga­sabbra nő, az első állami erő­ből épített ház lesz a járási székhelyen. A harmadik ötéves tervben aztán nem is kap többet. Nem azért, mert nincs szük­ség rá, hanem azért, mert a lehetőségek korlátozottak. Ez pedig megszabja az építés ütemét. Megismerni és elismerni A község fejlődésének üte­mét jó ideig a közömbösség szabta meg. Méltánytalanul elfelejtették ezt a ligetes, sok kedves -színfolttal rendelkező üdülőhelyet. Szokola Károly- né dr., a járási tanács vb- titkára, a járás országgyűlési képviselője így fogalmazott: »Fonyód adottságainál fogva Európa-hirű üdülő lehet. Hogy ez mikor következik be, csu­pán azon múlik, mennyire se­gítik a község kibontakozását. A fejlődést lehet fékezni meg elősegíteni is, de megakadá­lyozni semmi esetre sem.« Nemrégen idegenforgalmi szakmbereknek mondták eJ Fonyód gondjait. Amikor a község méreteiről beszéltek, hitetlenül csóválták a fejüket, mert azt hitték, hogy semmi több egy kis üdülőhelynél. Most úgy tetszők, megmoz­dult valami Fonyódon, hiszen emellett az épület mellett szabadtéri színpad is készül, i Ha az ember azt kérdi meny­nyiért, nem tudnak rá választ adni. A költségeit csak elké­szülte után számolják lei, hi­szen az egész község építi. Tavaly kétszázezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a fonyódiak. A jelek szerint az idén még több lesz. Amikor ezt a színpadot kezd­ték építeni, azt mondták, ha télen nem, legalább nyáron tudjanak szórakozni. Az or­szágban négy járási székhely­nek nincs művelődési háza. Közülük az egyik Fonyód. (A másik is Somogybán van, Sió­fokon.) A számok tükrében — Mi azt szeretnénk, ha azok, akik döntésre jogosul­tak a Balaton-part fejleszté­sénél, megismernék és elis­mernék azoko.t a gondokat, amelyekkel Fonyódon küszkö­dünk — mondta Nemes János, a járási pártbizottság első tit­kára. Aztán nyomban hozzá­tette: — Ügy tetszik, Fonyód most már kezdi megkapni ,a helyzetéből őt megillető ran­got. Évről ébre nő az idegen- forgalmunk, mindig több err bér látogat meg bennünket. A növekvő idegenforgalom az öröm mellett a gondokat is hatványozza. Hiszen kétéltű község Fonyód. Télen négy­ezren lakják, nyáron tizen- négy-tizenhétezerrel több em­ber él a községben. A nagy kiterjedésű járási székhely első pillanatra ennél több embert is képes volna fogadni. De a gondjai méginikább megnő­nek. Hiszen a belterületi út­jainak a hossza 44,5 kilomé­ter. Szilárd burkolatú ebből mindössze 9,5 kilométer. A százötven utcában 78 kilomé­ter hosszú a járda, ebből szi­lárd burkolatú tizenkettő, sa­lakos pedig nyolc kilometer. S még egy megdöbbentő adat: harmincöt kisebb utcában és utcarészben még nincs vil­lany. Hálózatbővítéssel éven­te körülbelül két kilométer hosszan tudják elvezetni a villanyvezetéket Ezt figye­lembe véve hét évre lenne szükség ahihoz, hogy minden­hova eljusson a fény. Igaz, hogy a Balaton-parton kor­szerű világítótestek öntik a fényzuhatagot, de mindössze két kilométeren ... A vízparti községben egyre növekvő gond a víz is. A ku­takból elegendő víz folyik, de nem tudják a fogyasztókhoz elszállítani. A negyvenegy ki­lométer hosszú vezetéksza­kaszból mindössze tizenöt ki­lométer épült meg eddig. Mit rejt a föld? Fonyód fejlődését minden i képpen a víznek köszönheti. I Éppen ezért állandóan kere­VÍZRENDEZÉS a Rinya mentén ITT AZ IDŐT ÉVTIZE­DEKBEN MÉRIK. Pontosan tudják, hogy a Rinya víz­gyűjtő' területén a századfor­duló meg a harmincas évek között folyt valamiféle ren­dezgetés. Utána csak jóval később került sor a szerve­zettebb folytatásra. S a kö­rülményekkel számot vetve úgy találták, hogy nem ke­vesebb, mint huszonhét év alatt érnének végig az ösz- szes vízfolyás 1200 kilométer hosszán, ha nem gyarapod­nának időközben anyagi erő­forrásaik. Bizonyosra vehető ma már, hogy gyorsul majd az ütem, munkájuk eredmé­nyéből azonban mindenkéo- pen részesül a következő nemzedék is. Éppen hat évvel ezelőtt alakult meg Nagyatád szék­hellyel a Rin,vámén ti Víz­gazdálkodási Társulat. Fő­ként a belvizek levezetésére, az elvizesedett területek le- csapolására, a kis vízfolyások rendezésére és ezek árok­rendszerének karbantartására jött létre. Egyszerűbben szól­va azon munkálkodik, hogy elvezesse a vizet onnan, ahol nincs rá szükség, ahol jelenléte kárt okozna. Ebben a feladatkörében a társulat évente átlagosan őt- ven-ötvenöt kilométeren vá­gat új medret. Ügyszólván az első perctől kezdve ezt is meg a már eddig elkészített többi árkoi is gondozza, hogy valamennyi képes legyen a jövőben is levezetni a vizet. A TÁRSULAT ÖSSZEKÖ­TŐ KAPOCS az állami víz­ügy meg a terület mezőgaz­dasági üzemei között. Ezen a vidéken az az elsődleges követelmény, hogy olyan ál­lapotban legyen a Rinya medre, hogy mindenkor be­fogadhassa összes mellékfo­lyásainak vizét. Ennek biz­tosítása a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolga. Már az idén úgy fogott hoz­zá a munkához, hogy az ere­detileg egy évtizedre kidol­gozott rendezési programot legalább hat' év alatt végre­hajthassa. Hadijelentésbe il­lő tájékoztatás: a vízügyi igazgatóság árvízvédelmi osztagai megkezdték a tus- kők robbantását a Rinya adott szaakszán. Érdekeltsé­gük nyolcvannyolc kilomé­terre tehető. A körzetükben megcsinált mederre kapcso­lódik rá a társulat; ez az ér- cicikéit szövetkezetek, állami gazdaságok és erdészetek egymás közti területeit há­lózza be. Ami pedig egyedi feladat, azt az adott terme­lőegység — az érdekelt me­zőgazdasági üzem — látja el. Mindez együttvéve a társu­lat három járásra kiterjedő, jelenlegi működési területén több mint 120 000 holdat érint. ELSŐDLEGESEN AZ ANYAGI ALAP szabja meg a munka ütemét. A társulat tagjai eddig holdanként húsz forintos hozzájárulást fizettek évente s éppen az idén, jól felfogott érdekük­ben öt forinttal megemelték ezt az összeget. Benne van ebben á termelőszövetkeze­tek vízrendezésre járó álla­mi támogatása is. A társu­lat tavaly 200 000 forintot kapott az ügynevezett víz­ügyi alapból, az idén pedig 600 000 forintot biztosítottak az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság külön keretéből. Ha a pénz megvan, akkor a tár­gyi felkészültség következhet az ütemet meghatározó té­nyezők között. Száztíz kubi­kust foglalkoztat a Rinya- menti Vízgazdálkodási Tár­sulat, 1967-et írunk, s az árokmetszésben itt az ásó és a laDát jelenti egyszerre a hagyományos és a korszerű technikát is. Beruházási ter­vükben azonban már sze­repel egy kotrógép beszerzé­se; óvatos számítások sze­rint is 60 000 köbméternyi földet mozgat meg évente; ez több, mint fele az összes kubikus egy évi teljesítmé- nyénk. A kidobott földet tolólappal fölszerelt uj trak­toruk egyengeti. HADD FOLYTASSAM a legfrissebb helyzetjelentéssel. Mint említettem, az állami vízügyi munkások a tuskó- kat robbantják, hogy a Ri­nya megújított medre sza­bad folyást adjon majd e vidék összegyűjtött, fölösle­ges vízmennyiségének. A társulati dolgozók közül a kubikusok Böhönye, So- mogyszob, Kutas, Csököly, Tarany és Kuntelep határá­ban árkot metszenek, a csa­tornaőrök pedig kaszálják a töltéseket, tisztítják a víz­folyások mentét. Az üzemi vízrendezők pedig gazdasá­gukban azt tehetik ilyenkor, hogy javítgatják a szántóföl­di levezető barázdákat, ki­vágják a réti árkok belső partján a bokrot. Lehetséges, hogy valamelyik faluban az agronómus most magyaráz­za a traktorosoknak: a född végében ne össze. hanem oldalra szántsanak, hogy a víz belefolyhasson az árok­ba. S úgy vélem, Hegedűs László társulati elnökkel együtt több mezőgazdasági szakember is tervezgeti: a rendezett területeken foly­tatni, nagyobb mértékben alkalmazni kell az altalaj la­zítását. így a föld beszívja, megőrzi azt a vizet, amire a növényeknek ezután, talán már néhány nap múlva szük­ségük lesz. MERT A TÁRSULATIAK nem az összes vizt vezetik el, csak azt, ami kárt tenne a termőföldeken, ami fölös­leges. Múltbeli mulasztásokat pótolnak, a jelenben a jövő gazdagabb termését, a biz­tonságosabb termelést igye­keznek megalapozni. Nem­csak néhány évre, hanem valóban évtizedekre előre tekintenek. Kutas József Az új mechanizmus küszöbén 9 Kefeanyag-kikészitő Vállalat gyűjti be a hazai alapanyagot sik a vizet. Egy geológus azt mondta: a csisztapusztai gyógyfürdő vize valahol Fo­nyód alatt ered. Vagy ha az északi partról jön, akkor is átmegy a község alatt. Ezt azért mindenképpen érdemes i megcsapolni, hiszen Csiszta- puszta — a rossz közlekedési viszonyok ellenére is — ren­geteg embert vonz. Tavaly kilencvenegyezren fordullak meg a korszerűnek egyáltalán nem mondható gyógyfürdőben. Fonyódon a geológus szava hallatán álmodozni kezdtek. Most úgy látszik, ez az álam valósággá válik. Hiszen, ha a gyógyvizet itt hozzák felszín­re, akkor téli—nyári üdülte­tést lehet csinálná. Mert a Balaton télen is szép. Füröd­ni nem lehet ugyan, de a vég­telenség csendje és a tó jege mindenképpen pihenést, fel­üdülést jelent azoknak, akik ide látogatnak. A megoldás első lépése ter­mészetesen a melegvíz. S en­nek felkutatására hamarosan a mélybe tör a fúrófej. A ter­vek, elképzelések azonban már jóval megelőzték a fú­rást. Fűtött szállodákról, üdü­lőkről beszélnek, s arról, hogy télen se csökken négyezerre a lakosság létszáma. Igaz, hogy az állandó lakosok szá­ma is évről évre növekszik, az 1960-as népszámlálás óta körülbelül ezemégyszáz-ezer- hétszáz ember telepedett le Fonyódon. Ez újabb gondot jelent, a munkalehetőségek megteremtésének gondját. Kercza Imre (Folytatjuk) Eddig a Budapesti Műszaki Kefegyár gyűjtötte be az or­szágiban a vágóhidakon felhal­mozódó marhafarkot, lósörényt és disznósörtót. A Könnyű­ipari Minisztérium év eleji határozata szerint ez a tevé­kenység átkerült a Kaposvári Kefeanyag-kikészitő Vállalat kezébe. Az új mechanizmus­ra való fölkészülés nagyon fontos mérföldköve az alap­anyag-begyűjtés átvétele, hi­szen ez azt jelenti, hogy a külföldről beszerzett marha­farok és lósörényszőr mellett megteremtette a vállalat a hazai alapanyag bázisát Ed­dig törést jelentett a techno­lógiában a begyűjtő és a ki­készítő tevékenység szétvá­lasztása, s emiatt sok vita volt a két vállalat között Ez most megszűnt, s a kaposvári üzem megvalósíthatja az egy­séges technológiát. Folyamatosan telepítette le Kaposvárra és Kaposújlakra a szükséges gépeket és berende­zéseket a vállalat. Összesen körülbelül öt és fél millió fo­rint értékű álló és forgóesz­közt vásárolt meg, illetve vett át könyvjóváírással a Műszaki Kefegyártól. Húsz asszony vett részt tanfolyamon a gyár Gu­bacsi-úti telepén, hogy meg­tanulja a fő műveleteket. Nagy segítséget jelent, hogy egyelő­re megmarad ez a begyűj tő­hely, s elvégezhetik itt a dur­va tisztítást. Az alapanyagot ezután indítják útba Kapos­várra. A hulladék hatvan szá­zaléka a budapesti vágóhida­kon keletkezik, így érthető milyen előny fent kimosni és megszárítani a sertét stb, s azután vagonba rakni. Olcsóbb a szállítás, mert a hulladékot megnehezítő szennyet nem kell utaztatni. A dunántúli vágóhidak má­jus eleje, az alföldiek pedig most június óta már Kapos­várra irányítják a hulladék szőrt és sertét. Veszprém, Sze­ged, Miskolc és Budapest jú­nius 1-e óta szintén ide küldi. Az első vagon hulladék már megérkezett Kaposvárra, s jönnek a bálák az ország min­den részéből. Hétfőn már dolgoztak a gyár kaposújlaki telepén, a hulladékot ugyanis először ide szállítják. Ez a vállalat foga- dótelepe, itt mossák a tisztá­talan sertést. S hogy mennyi vágóhídi hul­ladékot gyűjt be évenként a vállalat? A számítások szerint körülbelül ötszáz-hatszáz ton­nát (ebből csaknem négyszáz tonna a sörte). Egy részét ke­feipari célra használják föl, a másik részét pedig kárpi­tos iparira. Üj szakasz kezedődött a Ke- feanyag-ldkészítő Vállalat tör­ténetében. Nagyon sok gond­dal, tárgyalással, szervezéssel jár a begyűjtés megszervezése, zökkenő nélküli lebonyolítása, a szőr és a serte durva tisz­títása. S hogy mégis megéri a vállalatnak, az már a gazda­sági év végén kiderül. L. G. FIGYELEM! MOST VÁSÁROLJON iiK O M A R" kismotorkerékpárt tabi áruházunkban. Korlátlanul kiszolgálunk közületeket is. Tabi Általános Fogyasztás! és | Értékesítő Szövetkezet Tab j __________________________________________(6111) ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents