Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1967-06-09 / 135. szám
Péntek, 1967. június 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tanácskozott a KISZ Somogy megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Éneklő történelem, a kórusfesztivál, a diáknapok témaválasztása kapcsolódik szorosan a KISZ politikai akcióihoz. A KISZ legfontosabb bázisa a munkásifjúság Büszkén beszél a beszámoló a szocialista címmel többször is kitüntetett hatóan ifjúsági brigádról. Közéjük tartozik például a Pamutfonó-ipari Vállalat Gagarin, és Március 15., a Keíeanyag-kikészítő Vállalat Braun Éva, a Nagyatádi Cémagyár Szorgalom és az Építőipari Vállalat Petőfi Sándor brigádja. Az utóbbi években a munkásfiatalok létszáma megnőtt, egysége erősödött. Többségük felismerte, hogy a tudomány, a technika gyors fejlődése nagyobb tudást és szakmai hozzáértést követel. Ismereteik bővítésével és a tanulással elősegítették a termelékenység növelését, a költségek csökkentését, a minőség javítását. A KISZ VI. kongresszusa óta kibontakozott az exportbrigádok versenye is. 1966-ban már 9 brigád 108 tagja csatlakozott a versenyhez. Elismerésre méltó eredményeket értek el. A fiatal műszakiak, közgazdászok növekvő aktivitással vesznek részt az újítási, a termelési, a technológiai és a gyártmányfejlesztési feladatok megoldásában. Az elmúlt években fokozatosan emelkedett a Kiváló ifjú mérnök, technikus, közgazdász, valamint a Szakma ifjú mestere- mozgalomban részvevők száma. Nagyszerű társadalmi munka-vállalást tettek megyénk üzemi fiataljai. A város ifjai a pártértekezletet követően a vízügyi és parkosítási program teljesítéséért 60 000 óra társadalmi munkát vállaltak. Dicséretes munkát végeztek a Barcsi Vasgyárban, a barcsi és csurgói fűrészüzemben és a tsz-ekben dolgozó fiatalok. A mező gazdaság szocialista átszervezése megváltoztatta a korábban egyénileg dolgozó parasztfijú- ság társadalmi, gazdasági helyzetét is. Fejlődésére nagy hatást gyakoroltak a párt és a kormány agrárpolitikai intézkedései. A KISZ VI. kongresszusa után erősödött a falusi KISZ-szervezetek termelőszövetkezeti jellege. A megye 230 termelőszövetkezetében 254 KISZ-szervezet működik 6343 taggal. A KISZ- tagoknak csak 27 százaléka dolgozik tagként a tsz-ekben. Többségük a növénytermesztésben, kisebb részük az állattenyésztésben talált munkát. Az elmúlt években többségük részt vett a megyei, a járási és a helyi versenyekben. A traktorosok ősszel és tavasszal elismerésre méltó munkát végeztek a kettős és a nyújtott műszakok vállalásával. 4 KISZ érdekvédelmi tevékenysége Az ifjúság sorsáért érzett felelősségének kifejezője, a szocialista nevelés eszköze. A KISZ központi bizottsága sok segítséget adott az érdekvédelmi munkához, felvetéseivel olyan problémákra, határozatokra hívta fel a figyelmet, amit az egyes állami és gazdasági vezetők csak részben hajtottak végre. A munkásifjúság körében a legégetőbb kérdés a lakás. Az 1087/57-es rendelet biztosítja, hogy a lakások 20 százalékát fiatalok kapják. Az elosztásnál azonban — ha a százalék kimutatható is — nem azok a fiatalok kapnak lakást, akik mozgalmi munkájuk alapján megérdemelnék. Az illetékes KISZ-bizottságok véleményét ugyanis nem veszik fegyelembe a tanácsok. A fiatalok lakásgondjainak egyhítését szolgálja a KISZ lakásépítési akció. Eddig Kaposváron 57 lakást adtak át a fiatal házasoknak, ezt ez év végéig újabb 36 lakás kövéti. Jó ütemben halad a 24 lakásos nagyatádi építkezés is. A lakásgondok enyhítésén kívül segítették a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok érdekvédelmét, jó eredményt tudott elérni a KISZ a fiatal agrárszakemberek elhelyezkedési gondjainak megoldásában. Nőtt az üzemvezetők bizalma a fiatal szakemberek iránt. Fiatal szakemberek és jogászok bevonásával érdekvédelmi bizottság alakult a megyében. A fiatalok jelzése alapján beérkezett kéréseket, panaszokat kivizsgálja és orvosolja. A beszámoló foglalkozott még az úttörőmozgalommal és a KISZ szervezeti életének néhány kérdéseivel. A küldöttértekezlet vitáját, valamint a választás eredményeit lapunk holnapi számában közöljük. s. m. ÚGYIS ELTART A FÖLD K ülönös helyzetéről beszélt előttem néhány hele egyik termelőszövetkezet fiatal állatorvosa: — Elnökünk azzal tüntet ki mostanában, — mondta — hogy mások jelenlétében részleteket olvas föl nekem olyan újságcikkekből, riportokból, melyek a kezdő állatorvosok elhelyezkedési gondjaival foglalkoznak. — Miért? — csodálkoztam rá. — Hadd lássam, milyen szerencsém van, hogy nekem mégis jutott, a képesítésemnek megfelelő munkahely. ... Bér aligha akad még egy ilyen enyhén szólva: kifogásolható »pedagógiai fogással« élő vezető az országban, nem ritkaság, hogy egyesek értetlenül állnak a tény előtt, hogy a kormányzat bizonyos kedvezményekkel is biztatja a szakembereket, tekintsék a tsz- ektoen végzieitt munkát életcélnak, telepedjenek meg a faluban, kössék össze sorsukat a szövetkezeti gazdákkal. Magam is hallottam már: »Nyolcvanezer forint állami támogatást kap az agronómusunk lakásépítésre.« Vagy: »-Miért kell megtéríteni az új gépész álköltözési költségeit?« Olykor: »Még letelepedési segélyt is kapott a kertészmérnök, nekünk ki adott a házra? ...« K étségtelen, különösen a gyöngébb gazdasági eredményeket elért tsz- ekben a tagság nehezen érti meg azt a helyzetet, hogy a városból jött mező- gazdasági gépészmérnök, vagy állatorvos esetleg a többszörösét keresi annak, amit a közösbe 8—10 holdnyi földterületét beadó alapító tag kap. De azt már nem kérdezik; vajon elvárható-e, hogy főiskolai vagy egyetemi végzettségű emberek úgy vállalják a letelepedést egy faluban, hogy ne kapjanak segítséget első lépéseikhez. Köztudott, hogy a tsz-ek szakember ellá- fcottsáiga még így is gyönge. Az ország szántóterületének négyötödén gazdálkodó tsz-ekben 2800 felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember tevékenykedik, a hatodakkora szántóterületet birtokló állama gazdaságokban pedig 2720. Létkérdés a termelőszövetkezetekben, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei közölt a mainál lényegesen több szervezni, tervezni, kereskedni tudó szakember legyen. Az új helyzetben ugyanis százak, ezrek pénze, keresete, boldogulása múlik azon, hogy a vezető posztokon olyan szakemberek álljanak, akik döntéseikkel okosan tudják szolgálni a közösség érdekeit. Tehárt a tagságnak az az érdeke, hogy a tsz-ekben is olyan szakemberek tevékenykedjenek, akik nem csupán részfeladatok áttekintésére képeseit, hanem ismerik a területükön fölmerült közgazdasági problémákat, az értékesítés lehetőségeit vagy nehézségeit, a munkaszervezés legkorszerűbb formáit, valamint azokat a törvényes lehetőségeket, melyeken belül a tsz gazdálkodása kibontakozhat. A napisaj tó a tsz mozgalom kibontakozása óta szinte ontja az olyan példákat, melyek szerint azonos adottságokkal rendelkező szövetkezetek gazdálkodási eredményei nagyon eltérhetnek egymástól attól függően, hogy melyikben jobb vagy rosszabb a vezetés. Nos, ezek a végletek' még erőteljesebben érvényre jutnak a közeljövőben. A tsz-ek nagyobb önállósága a helyi vezetés fokozottabb szakszerűségét, rugalmasságát, ötletességét követeli meg. De mire számíthat az a közösség, ahol csak szükséges rossznak tekintik a jölkép- zett szakemberek jelenlétét? Ahol úgy vélekednek: mindegy, hogy van-e öntözési szakemberünk, üzemgazdászunk, baromfitenyésztőnk — a fontos, hogy a kapálás időben meglegyen?! H allottam nemrégiben egy közös gazdaságról, melynek tagsága még a vegyszeres gyomirtást sem akarta bevezetni, mondván: megcsappan attól a mezei munkások jövedelme, akárcsak a sok mindenféle rafinált új géptől. A gazdaság szakemberei — lám az emberekkel való bánni tudás ugyanolyan szakmai követelmény, mint a gépek szerkezetének ismerete! — tehát a szakemberek türelmesen magyarázták, bizonyították az ellenkezőjét. Azóta, noha a kézikapálással teljesen fölhagytak a tsz-ben, sőt a kukorica betakarítását is gépesítették, növekedett a tagság jövedelme. Az utolsó gazdasági évben már helyeslőén fogadták a vezetőség javaslatát, hogy vegyenek több mint 600 ezer forintért erőgépeket, továbbá szárító-, markoló-, zúzóbogyózó-, silótöltő, valamint talajmaró gépet. Hiszen kik lehetnének a legkorszerűbb termelési módszerek, munkaszervezési megoldások jobb, értőbb szálláscsdnálói a tsz-ekben, ha nem a mezőgazdaság leginkább képzett dolgozói, akiknek ez a hivatásuk is. T hát nemcsak a szocialista együtt- munkálkodás normái kívánják meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben tevékenyk :dő szakemberek jó munkakörülményeket, megfelelő emberi bánásmódot élvezzenek, hanem érdeke ez minden tsz-tagnak is. Van egy régi tréfás paraszti szólás-mondás: »Eltart a föld, csak legyen mit ennünk’« Ami olyasfélét jelentett, hogy majd csak megleszünk valahogy. A ma szántó-vető embere nem valahogy akar meglenni. Munkája nyomán joöb anyagi helyzetbe, kulturáltabb életkörülmények közé kíván emelkedni. Ehhez pedig a mezőgazdaság mesterei segíthetik. Bajor Nagy Ernő TÉGLAGYÁR— VIHARBAN Aki lentről, a Csillagvár fe- i lent a gyárban, indulatok felől néz le a völgybe, ahol fekete füstöt pipál a balatonszentgyörgyi téglagyár kéménye, gyönyörködve sóhajt fel: milyen békés és idilli hely. Pedig békétlenség van odaszülnek az emberekben. Az új mindig ellenállást vált ki itt. Amikor baggert hoztak a bányába, senki sem akart rá felülni. Most a falazó blokktégla az ellenség. Már megint ezek... Zavart csend telepszik közénk az irodában. Híre ment, hogy Varga János és Szokodi István rakodók levelet írtak a rádiónak Biankini János gyárvezető durvasága miatt, s a panaszt a szakszervezetnek továbbították. Már egy hete várják a vizsgálatot. Arra nem gondoltak, hogy dr. Fo- nai János, az Építők Szakszervezetének megyei titkára és Cser Sándor, a Somogy—Zala megyei Cserép- és Téglaipari Vállalat személyzetise jön Balatonszentgyörgyre. — Már megint ezek írtak levelet. Ha éppen tudni akarják, velük sincsenek megelégedve a munkások, mert csak dolgoztatni akarnak! — füstölög az alacsony, deres hajú gyárvezető, aki tizenhat éve került ide, s a személyzetis szerint az egyik legjobb gyárvezető. A modorát azonban sokan és sokszor kifogásolták. Téglagyári szokás, hogy levelet írnak a rádiónak, ha megtelik a pohár. Legtöbbször azonban jogtalan esetek ösztönzik levélírásra az embereket. Az áprilisi termelési tanácskozáson a központ osztályvezetője megmosta a gyárvezető fejét a gorombaságért. Hogy mi erről Biankán i János véleménye? — Nem sokat fogok a mivoltomon változtatni, mert akkor kéz vagv láb nélkül kerülnek innen haza a hanyag emberek. Meg is mondtam az értekezleten, volt, aki igazat adott nekem. — Név szerint ki? — Nem emlékszem rá ... Egy kicsit lazítanak Először a kemencemunkásokkal beszéltünk. Rokonszenves fiatalember az szb- titkár, Háló Endrének hívják. Rögtön kiderül, hogy mi rontja most legjobban a hangulatot. Fölépült egy háromlakásos ház, s az elosztás óta családok kerültek szembe egymással. (Előző nap a levegőben lógott a verekedés). A másik a falazó blokktégla. Ez új termék a gyárban, s a munkások nem értenek egyet a normájával és a bérével Amikor megemlítjük a levélírókat, felzúdulnak a munkások. — Nem azért, hogy pártoljam a főnököt, hiszen neki is van olyan megnyilvánulása, amit másképpen is csinálhatna, de a nézeteltérés abból adódik közte és a panaszosok között, hogy nem csináliák meg a munkát az elrendelt időre. Márpedig a gépkocsit gazdaságosan ki kell használni — mondja az szb-titkár. Borostás munkás áll Háló Endre mellett, ö így vélekedik: — Négyen vannak az autón. \ múltkor nyolcat fordullak a bányába meddő szénnel, mert olyan kényelmesen rakodtak. Amikor mi kernen- I — Egy kicsit lazítanak, cések álltunk neki, akkor ti- hogy otthon is legyen erejük zenhatot fordultunk. | — így az szb-titkár. Az én véleményemre nem kiváncsiak — Goromba a gyárvezető? — Nem is szerény. Elég, ha kérdez tőle valamit az ember ... Faragó Jenönének hívják az így vélekedő munkásasszonyt. Neki például megígérte, hogy fizetett szabadságnak veszi az igazolatlan mulasztását, ezt azonban nem tartotta meg, s így öt százalékkal kevesebb nyereségrészesedést kapott. Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy a munkásasszony nem hajtotta végre az utasítást, s ezért küldte haza Biankini János. Innen a bányába mentünk, a baggerhoz. Itt dolgozik Simon Kálmán pártbizalmi. Föllépünk a gépre, s megpróbálunk beszélgetni vele a gyári hangulatról. A kérdésekre azonban nem hajlandó válaszolni. — Örülök, hogy itthon vagyok ... Azt mondta a gyárvezető, ha nem tetszik, akkor lépjek le. Nem nyithatom ki a számat, az én véleményemre nem kíváncsiak. — Goromba? — Az ... de a termelés érdekében meg kell tartani. Többet nem tudunk meg ettől a sértett és keserű embertől. Öt éve párttag, tanfolyamot végzett. Később megtudtam másoktól, hogy minden tanácskozásra meghívják, véleményt azonban nem formál. Csökönyös emberek S hogy milyen kép alakult ki bennünk a két panaszosról? Mindhármunk véleményét írom ide: elszomorító. Mind a ketten régi munkások, tizenöt illetve tíz éve téglások, több évvel ezelőtti sérelmekre hivatkozva kiléptek a szakszervezetből. Hogy mi késztette őket erre az elhatározásra, nem derült ki a beszélgetéskor. Szokodi István összekapott a gyárvezetővel, a kiadott utasítással ellentétben máshonnan akart téglát hordani. A levél megírásához ez adta az indulatot. A klubszobában lefolyt beszélgetés alapján világosan kiderült, ő a kedve szerinti tempóban kíván rakodni, s a munkaideiét szintén saját maga akarja meghatározni. A gvár érdek« a kocsi gazdaságos kihasználása nem Izgatja, — Azt hiszem, hogy ennek az embernek a jellemzésére a legtalálóbb amit a televízióról mondott a búcsúzáskor: nézem — Inkább a borjút otthon, mint ezt! Több órát beszélgettünk Varga Jánossal a lakásán. Nem sikerült meggyőzni őt. Csökönyösen hajtogatta: — A dolgozókat sohasem hallgatják. Ha nem intézkednek, hogy Jani bácsi szebben beszéljen a dolgozókkal, akkor írok a Szabad Európának! — Miért nem a szakszervezetnek? — Az ugyan nem pártolja a dolgozókat. Mi is meglennénk az szb-titkár nélkül. — Maguk választották — szól közbe dühösen dr. Fonal János. — Én ugyan nem, ott sem voltam, kiléptem a szakszervezetből. Idefigyeljenek, közgyűlést kell tartani a gyárban, s kihallgatni a dolgozókat, akkor kiderül az igazság. Rosszindulat. tudatlanság, csökönyösség és tájékozatlanság keveredik minden mondatában. Elemezze a helyzetet a központ Egy napot töltöttünk Bala- tonszentgyörgyön. Sok emberrel beszéltünk. Nem jöttünk el megnyugodva, hiszen a kedélyek nem csillapodnak le egykönnyen. S a panaszosok újabb levelekkel fenyegetőztek. A rakodóknak igazuk van abban, hogy az új tégla szállítására állapítsanak meg végleges bért. S jogos az az igény is, hoev szebben beszéljen a munkásokkal a gyárvezető — csak nem a levélíróktól, hiszen a munkás társaik tették szóvá a magatartásukat, a fegyelmezetlenségüket. Minthogy a munkások részéről is tapasztalható durvaság, munkamegtagadás, válogatás és még sok egyéb. Balatonszentgyörgy messze van a központtól. A munkakedv és a hangulat minél előbbi helyreállítása végett arra volna szükség, hogy a gazdasági és a mozgalmi vezetők elemezzék az ottani helyzetet. Lajos Géza
